Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

1964). december 14., szerda NßPÜJSÄG s Termelősxövetkexeti megyénk első esztendeje Tovább a megkezdett úton VII. Az első, igazán közös esz­tendő olyan gazdag tapaszta­latokat. hozott termelőszövet­kezeteinknek, amelyek fel- használása a további előreha­ladás érdekében szinte elke rülhetelenül fontos és szüksé­ges. Láttuk az eredményeket, ismerjük a hiányosságokat, amelyek közül nem egy most, a közelgő zárszámadások ide­jén különös hangsúlyt kap. A régebbi és a most alakuló új termelőszövetkezeteknek tehát elsőrendű érdekük, hogy le­vonják az elmúló esztendő ta­nulságait, ami abban jó volt, azt felhasználják, alkalmaz­zák a jövőben is, ami pedig rossznak bizonyult, azt elke­rüljék. A most végződó esztendő ta­pasztalataiból mindjárt első­ként adódik a jövő feladatai számára a tagság munkafe­gyelmének kérdése, a munka­erő biztosítása, magyarul, a helyes munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében talán a leg­helyesebb ha alkalmazzák ál­talánosságban szövetkezeteink azt az idén jól bevált mód­szert, hogy a kapások, illetve a munkaigényes növények te­rületét felosztják brigádokra, munkacsapatokra, illetve csa­ládokra. Helyes az a gyakor­lat is, amelyet a hevest járás­ban alkalmaznak, hogy a tsz vezetősége már most felkeresi a családokat és megbeszéli ve­lük, melyik család mennyit vállal a közös területből. És ezt a vállalást papíron rögzí­tik, külön feltüntetve a csa­ládtagokat, a besegítőket és külön azt a személyt, aki a tsz munkakönyves tagja. így írásban rögzítve azután a ve­zetőség előtt tiszta kép áll, és nem lehet meglepetés a nagy munkák idején, nem lehet munkaerőben hiány, hiszen a közösen megállapított és írás­ban foglalt munkaerővel lehet és kell csak gazdálkodni. Helyes az a gyakorlat is, ha a termelőszövetkezetek a jö­vőben fokozottabb mértékben érvényt szereznek a közgyűlés határozatának és szükség ese­tén munkaegységelőleg-levo- nást alkalmaznak azoknál a tagoknál, akik sorozatosan, indokolatlanul elmaradnak a közös munkából. Nem egy családban előfor­dult az idén is, hogy csupán a családfő tsz-tag, de az asszony, a nagylány nem, de azért ők is rendszeresen dolgoztak a szövetkezetben, sőt olyan ta­pasztalatok is vannak, hogy ezek egyike másika több mun­kaegységet teljesített, mint némelyik rendes tag. Ezekkel a családtagokkal meg kell ér­tetni, hogy önmaguknak tesz­nek rosszat elsősorban, ha nem lépnek a szövetkezet tag­jai sorába, hiszen munkaide­jük így nem számít be a nyug­díjba, ami pedig nagyon sokat jelent öregségük idején. A másik igen jól bevált módszer az idei esztendőben is az anyagi érdekeltség elvé­nek megvalósítása, a prémi­umrendszer. Ezt a továbbiak­ban is helyes alkalmazni a szőlősvidékeken is, hiszen a prémium, a többletjövedelem nem kétséges, hogy jobb, több munkára serkenti az embere­ket. Az a tapasztalat, hogy azokon a helyeken, ahol alkal­mazták a prémiumrendszert, ott gyorsabb volt a betakarí­tás üteme, hamarabb fejezték be az őszi munkákat, mint másutt. Külön szólni kell még azok­ról a lehetőségekről, amelye­ket a háztáji gazdaságok rej­tenek magukban. Tudni kell és nem szabad termelőszövet­kezeti tagjainknak szem elől téveszteniük, hogy a háztáji gazdaság a közös, szövetkezeti gazdaság kiegészítője, és mint ilyen, jelentős jövedelemhez juttathatja a tagokat. Helyte­len lenne az olyan értelmezés, hogy először a háztáji és az­után csak a közös. Nem erről van szó, hiszen a tagság fő jö­vedelmi forrása a közösből, a szövetkezetből származik és éppen ezért ésszerű, hogy el­sősorban a közöst hozzák rendbe a tagok, azt, ahonnan a több pénzt várják. Ä háztáji gazdaságok megmunkálására többnyire olyan időt használ­hatnak fel, amit a közösben úgysem használhatnak ki, s ez többnyire a körülményektől függően adódik. A háztáji gaz­daságok különösen az első esz­tendőkben bírnak komoly je­lentőséggel, amikor a közös férőhely hiánya nem egy eset­ben szükségessé teszi, hogy a jószágok kint maradjanak. Az állam a 3004. számú ren­deletében igen sok lehetőséget biztosít a termelőszövetkeze­tek tagjainak is és lehetővé teszi, hogy előnyös módon kössenek az állammal szerző­dést, hidaljanak jószágokat, s ha erre szükség van, még a takarmányt is az állam, vagy a szövetkezet biztosítja. Ugyanakkor igen fontos, hogy a háztáji szaporulatot, különö­sen a borjúszaporulatot a szö­vetkezet vásárolja meg a ta­goktól, s így elérhető, hogy jól gondozott törzs kerül ösz- sze a közösbe. Igen nagy súlyt kell helyezni a háztáji gazda­ságokban is az előnyös szer­ződéses hizlalásra, jószágne velésre, baromfitartásra, ame lyekből szintén jelentős jöve­delemhez juthatnak a tagok, még a közösből kapott része sedésen kívül. A most alakuló termelőszö vetkezetek szempontjából elő nyös és kívánatos, hogy a kez­déshez a tagok készpénzzel já­ruljanak hozzá 200—400 forint erejéig, és így teremtsenek közös pénzalapot az indulás­hoz. Így tették ezt an­nak idején Kerecsenden is, ahol a tagok a kezdéskor nem kevesebb mint nyolcvanezer forintot gyűjtöttek össze és ezzel indíthatták meg a közös életet. Ugyanez a szövetkezet egyéves fennállása után már 3 millió forint közös vagyon­nal rendelkezik és szépen fej­lődik. A közös erőfeszítés és összefogás meghozta a maga gyümölcsét. Ebből a közös alapból aztán meg lehet vá­sárolni a tagoktól a szövetke­zet számára szükséges jószá­gokat és ezzel biztosítani le­het a megfelelő minőségű kö­zös jószágtörzset. Meg kell érteni a szövetkeze­ti tagoknak, hogy a termelőszö­vetkezet az övék. Olyan lesz életük, sorsuk, anyagi helyze­tük, amilyenre ők maguk csi­nálják azt. Elosztani csak azt lehet, amit megtermeltek, tehát mindenki közös és egyéni érde­ke egyszerre, hogy erős, gaz­dag legyen a szövetkezet és mi­nél kevesebb adóssággal tud­jon elindulni a fejlődés útján. A vezetők számára örök ér­vényű szabály lehet, amit so­hasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a termelőszövet­kezet a tagoké, ők a gazdák és minden egyes tag javaslata, ta­nácsa, kezdeményezése aranyat érhet. ezért mindenkit meg kell hallgatni, és ha a javaslat, a bírálat egy csöppet is hasznos­nak mutatkozik, akkor azt azonnal fel kell használni. A szövetkezetben önként vállalt fegyelem van, munkafegyelem is, nincs viszont parancsolga tás, ami azonban nem jelenti azt, hogy a vezetőség minden esetben érvényt ne szerezzen a közgyűlés, a tagság határozatá­nak. még akikor is, ha az a vét­séget elkövető személyre nézve sértőnek látszik (munkaegység- elő'eg-levonás. stb.). A szövet­kezet legfőbb ura a közgyűlés. Ezért a terveket, az elgondol­ásokat a közgyűlés elé kell vin­ni és a szövetkezet gazdáival, a 'közgyűléssel kell tudatni min­den olyan ügyet, amelyben [döntést kell hozni, i A magyar paraszt ért a gaz­dálkodáshoz. Nagyon sok jól gazdálkodó ember van a szö­vetkezetben, akiknek tanácsá­ra mindenkor számítani kell és akik okos szavukkal, évtizedes [tapasztaltaikkal nagy mérték­ben gyorsíthatják meg az elő­rehalad ást, a fejlődést. Szalay István ve azzal, hogy annak az asz­szonynak otthon is kötelességei lehetnek. Igen, ez a lélektelen- ség, ez az, ami előidézője le­hetne és biztos, volt is már számos család élete felbomlá­sának. Mert ugye, ha most ő egy olyan ember lenne, akkor nem unatkozna, hanem keres­né magának szórakozást és ta­lálna is. Ott van például az- az izgalmas szájú nő! Bár nem is volt olyan izgalmas a szája, ha jobban belegondol az em­ber. Túlságosan is húsos volt, mint valami ragadozóé. Ilyen szájjal csókolni rettenetesen le­het, de szeretni, igazán, őszin­tén, két ölelés között is, sem­miképpen sem. I)ÉLUTAN olvasott. Az ágyneműt kicipelte a másik szobába, s ledobta ott, minek beágyazni — jelszóval. Olvasott. Unta, amit olvasott, de még jobban unatkozott vol­na, ha nem olvasna. S unat­kozna akkor is, ha elmenne valahová, ahol az emberek — kr-ki a párjával — együtt ül­dögélnek, nevetnek, beszélget­nek, terveznek és ki-ki párjá­val meg y haza, ahol nem hideg és piszkos a lakás és unalom várja okét. Hirtelen felugrott és öltöz­ködni kezdett. Most, azonnal keres egy női lelket, akivel be­szélhet, aki megérti bús magá­nyát, kiszolgáltatottságát, aki megvigasztalja, aki mellett nem érzi magát egyedül, s akinek olyan puha és hosszú ujjai' vannak, mint feleségé­nek. Már a tükör előtt állt és a nyakkendőt kötötte gondo­san, új nyakkendő volt, ke­resztcsíkos és vigyázva kellett betörni. Szabályosan, mint valami félnótás siheder, elröhögte ma­gát. Ott áll a tükör előtt, köti Munka után jólesik a pihenés Ismerős arcok az ebédlőben. Bag! Benjámin, az atkári Űj Élet Tsz elnöke, Kodila Ferencnével, a gyöngyösi Dimit­rov Tsz tagjával beszélget. Tíznaponként az üdülők újabb és újabb csoportja érke­zik Parádfürdőre, a festőién szép MÁV üdülőbe. Fejkendős parasztasszonyok, idősebb és fiatalabb férfiak, lányok és fiúk szállnak le az autóbuszról, hogy kipihenjék fáradalmaikat az ország egyik legszebb üdü­lőhelyén. Legutóbb Hajdú-Bihar, He­ves és Pest megyéből érkeztek vendégek — egy-egy csoport­ban negyvenketten —, hogy megismerkedjenek a Mátra szépségeivel, a Kékessel, mely­házán, Mátrafüreden, sétákat, órákat, társas kirándulásokat rendeztek és nem utolsósor­ban ismerkedtek, barátkoztak is. Van bőven beszélgetni, tár­gyalni való. A pihenésüket töl­tő szövetkezeti tagok elmond­ják saját tapasztalataikat, s figyelmesen hallgatják azt is, mit tettek másutt jobban, mint önáluk, mit lehet majd otthon is hasznosítani a hallottakból. Idősebb asszonyok is vannak a csoportban, így Kodila Fe- rencné, a gyöngyösi Dimitrov Tsz-ből, Jámbor Istvánná, a földesi Rákóczi Tsz-ből és még többen mások, akik szántén a maguk módján találják meg pihenésüket, szórakozásukat. A vendégeket az üdülő dolgozói nagy szeretettel fo­Készül haza a levél. Az első napok élményeiről Nagy János termelőszövetkezeti gazda, csak a legszebbeket írhatja.., nek ormán már fehér hósipka csillog. Az üdülést a termelő­szövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyezési csoportja tette lehetővé tagjai számára, akik teljesen ingyenesen üdülhet­nek itt, a Mátrában is. Néhány napot már eltöltött a csoport és máris tele vannak szebbnél szebb élményekkel, tervekkel a még hátralevő na­pokra. Legtöbben megmászták már a Kékest, jártak Mátra­iét játék a sakk, de van, aki olvasni szeret, és ha mind­kettőt megunja, akkor beszélgetni, rádiót hallgatni, televíziót nézni is lehet az üdülőben. gadták és min­dent elkövet­nek, hogy a ter­melőszövetke­zetek tagjai jól érezzék magu­kat az itt eltöl­tött tíz nap alatt. A koszt kitűnő és jól* érezhetik ma­gukat a fiata­lok is, hiszen rádió, televízió, lemezjátszó áll rendelkezésük­re, nem is szól­va arról, hogy. esténként talál­kozhatnak a többi vendéggel is, akik Párá­don üdülnek, gyógyulnak. A termelőszö­vetkezeti tagok üdülése Parád- fürdőn egész télen át tart. Az idősebb asszonyok is jól érzik magú» kát Párádon. Elmondják, elmesélik egymás» nak, hogy az ő szövetkezetükben hogyan élnek az asszonyok. Amerikai egyetemi hallgatók a fajüldözés ellen IVTemrégiben az amerikai faji megkülönböztetés -t ’ újabb kirívó megnyilvánulásáról számolt be a vi­lágsajtó. Mint ismeretes, a Louisiana állambeli New Orleans- ban a fajüldözők tüntetéseket szerveztek azért, mert négy hatéves néger leánykát felvettek a „fehérek” iskolájába. A New Orleans-i fajüldözők kövekkel, üvegekkel támadtak a város színes bőrű lakóira, egyetlen néger sem mehetett el mellettük anélkül, hogy ne bántalmazták volna. A fajüldözőknek ez a legújabb provokációja felháboro­dást keltett az USA haladó közvéleményében. Egyes ameri­kai egyetemek haladó szellemű diákjai követelték, hogy a hatóságok vessenek véget a neworleansi rasszisták garázdál­kodásának. Boston és New York — az USA két legnagyobb főiskolai központja — utcáin és terein például a négy New Orleans-i néger kislány óriási méretű fényképei jelentek meg. A Harward Egyetem hallgatói, — akik ezeket a. fényképeket kiragasztották, felkérték a járókelőket, írjanak alá „Üdvözlő levelezőlapokat” a négy néger kislánynak. A levelezőlapokon rövid idő alatt több száz aláírás gyűlt össze, sőt egyesek rövid üzenetekben fejezték ki szolidaritásukat a néger leánykák­kal. A diákok azt is nyilvánosságra hozták, hogy az erkölcsi támogatáson túlmenően, — különleges pénzalapot létesítet­tek a négy néger kislány számára, hogy befejezhessék tanul­mányaikat. A bostoni és New York-i haladó főiskolások szo­lidaritási akciója azt bizonyítja, az. USÁ-ban léteznek olyan erők is, amelyek síkraszállnak a szégyenteljes faji megkü­lönböztetés ellen, elítélik a fajgyűlölő bandák provokációit. Guruló élmények Ha utazik az ember, sok mindent lát, hall, tapasztal. Nem mindennapi kedvesség láttán jóleső érzés tölti el, máskor elcsodálkozik az ud­variatlanságokon, vagy észre­vesz apróságokat. Van még protekció! Az autóbusz pattanásig fe­szült féderekkel és zsúfolásig telt karosszériával állt meg az italbolt előtt. Néhány utas le­szállt. Helyüket nyomban ki­töltötték a fellélegzett álló uta­sok, s örültek, hogy most már nem kell egy lábon állni. Ka­lauzunk határozott mozdulat­tal intett „nem!”-et a felszállni készülődő kisgyermekes anyá­nak, aki sírva fakadt. — Hat­vanba mennék, — próbálkozott könnyes arccal —, beteg a gyerek! — Nincs hely! — pat­tant a válasz — várja meg a másik kocsit... Te még fel­férsz, gyere, Icuskám. — És a fiatal menyecskének való te­remtés, akit eddig észre sem vettünk, öntudatos magabiz­tossággal lépett fel az ajtón, mint aki tudja, neki nem kell tolakodnia, s a hely számára mindig biztosított. Kiderült, hogy fodrászhoz készül... Az autóbusz tovább indult. A síró édesanya még mindig ott állt beteg gyermekével a megálló-^ nál, a kocsi belsejét pedig új utasunk pajkos, kacérkodó ka­cagása töltötte be. (Kalauzunk bizonyosan valamilyen csala­fintaságot mondhatott neki.) Mi pedig különböző gondola­tokkal utaztunk Hatvan felé..« A ki rétéi erősiti a szabályt! A Budapest—Miskolc között közlekedő távolsági személy- vonatokon létesített büféket örömmel üdvözölte az utazó- közönség. És ezekben a mozgó talponállókban készített párol­gó feketének különösképpen örvendenek azok, akik Egerből utaznak a főváros felé, s Fü­zesabonyban átszállva az elfo­gyasztott kitűnő egri borok ha­tását ilyképpen próbálják sem­legesíteni, hiú reménnyel, hogy meg nem történtté tesznek mindent (!) Nemrégen két-há- rom lerészegedett utast is lát­tam a mozgóbüfében, akiknek a magatartása kezdett tűrhe­tetlenné válni, s a kalauz eré- lyessége sem hozott sok sikert. Egy-két fiatalembernek is ke- resztbeállt már a szeme, aki­ket — komolyan mondom, nem fogom öregíteni őket! — nem sorolhattam 15 évesnél idősebb korosztályba —, s mégis ki­szolgálták őket. Mert hát a fe­ketén és Bambin kívül sör, meg bor is kapható, s nem a legolcsóbb áron. Így töprengtem magamban: talán azért szolgálják ki az it­tas egyéneket, mert nincs ki­téve az italboltokban szokásos tábla: „Ittas egyént és 18 éven aluli személyt nem szolgálunk ki!” a nyakkendőjét, felnőtt férfi = és kamaszként indul: nőt fog- | ni! Aki vigasztalja, aki meg-1 érti, aki sajnálja, idegen nőt, 1 aki megvigasztalja, mert nincs - itthon a felesége. Hát nem = marha az ember? Levetkőzött és lefeküdt. A 5 fene ebbe a szalmaözvegység- i be, más íze van egy kirucca- | násnak, amikor itthon az asz- = szony, amikor már az is külön - izgalom és kaland, hogy az ~ ember Andersen apónak csap \ fel és valami mesét talál ki: | hogyan és miért. Az se hiszi, I aki meséli, az se, akinek, más- ü nap bűnbánat, kibékülés ... | Most ebből mind semmi. És \ még két nap. A még két nap egyenesen: kibírhatatlan volt. Rájött arra, z hogy szerelmes a feleségébe, | lassan egy évtizedes házasság ; után, úgy várja, úgy kívánja, | mint az első randevúnál. Hát, i igenis marha az ember. De ez | egy nagyon jó állapot. | rF AXIVAL ROHANT ki I A az állomásra és még = idejében érkezett, — több mint - félóra volt a vonat érkezéséig. = Cukrot és divatlapot vett a fe- | leségének, aztán gyorsan el-1 dobta a cukrot és egy tábla I csokoládét vett, aztán felvette | a földről a cukrot és nem tud- = ta, hogy miért dobta el, aztán - majd kitörte a nyakát, úgy = leste, hol száll le az asszony. I — Szervusz, kis szívem Nagyon hiányoztam? — kér- \ dezte az asszony, hozzásimítva f arcát, hogy mélyen beszívhat-1 ta megszokott illatát. — Ugyan, kicsim, négy nap = nem a világ! — mondta fölé- | nyesen és az asszony mellett = lépkedve, bőröndjét cipelve, fél | szemmel megnézte azt a nőt, | aki sietve ringatta testét az \ állomás felé. Olyan izgalmas szája volt... =

Next

/
Thumbnails
Contents