Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

4 NÉPÜJSAG 1960. december 10., szombat 14 millió forint víztelenítésre Dombok ölén, széles völgy aljában nagy, modern gépek­kel bányásszák a szenet Ecséd határában. Most köd üli a bá­nyát, de ha elöbújik a Nap, rá­süt a bányászra. Külszíni fej­tés folyik itt. Sok ezer vagon szenet rejt a föld gyomra, de sok vizet is. Ezzel küzdenek most a bányászok és a szak­emberek. A hónap közepére elérik a víztelenítő vágatot. Az összes mellékvágatok vizét egy fővá- gatba gyűjtik össze. Könnyű ezt így leírni, de megvalósításához sok munka és főleg sok pénz kell. A tröszt 14 millió forint kö­zéplejáratú bankhitelt kért. A víztelenítést meg kell oldani, mert így nem tudnak dolgozni. A hitel megtérül és hat év alatt rendben visszafizetik. F. L. KI TUDJA ? 1. Hány forintba kerül egy takarékbetétkönyv váltása a betétesnek? 2. Mi a feltétele a „Takaré­kos falu’’ elnyerésének? 3. Hol lehet takarékbetét­könyvet váltani? A megfejtéseket az alábbi címre kell beküldeni decem­ber 15-ig: Országos Takarék- pénztár, Eger. Egerben este 7 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY (Madách-bérlet) Pélyen este 7 órakor: Jubileum — A mennyetjárt ifiúr Atányban este 7 órakor: Három a kislány — BOCONÄDON a vil­lanyhálózat bővítésére, illetve felújítására az idén egymillió 100 ezer forintot, jövőre pedig 600 ezer forin­tot fordítanak a községfej­lesztési alapból, WA Ofum Kenyér, szerelem és • • . (Olasz film) A folytatásos filmeknek kez­deti romantikája mihamar megkopik. Gyermekkoromból emlékszem az amerikai Tem­pó, Bili! című, tarkafedelű, alig ötvenoldalas regényecs- kékre, amelyekben Bill, a cso­daember mindenkit legyőz, hol itt, hol ott. De már nekünk is, akkori tíz-tizenkét éveseknek az volt a véleményünk, hogy a históriákat csinálták, és mi is tudnánk ilyeneket készíteni. A Kenyér, szerelem és félté­kenység című film, a jelenlegi­nek eszmei és sorrendi előzője még felfogásában is mondott valami újat: olaszországi kis városkák élete elevenedett meg a kicsiny körbe bezárt nagyképűséggel és fontosság­gal, a helyi indulatok csodála­tos felfokozásával, szélesszájú asszonyok nyelvelésével, az aggszűzesség nevetséges igaz­ságaival. Ez a film, ez a mosta­ni nem sokat tud hozzáadni az előzőkhöz, pedig a film írója és rendezője mindent elkövet, hogy a limonádét nemes bor­nak láttassa: Don Antonio harmincévi fő- törzsőrmesteri szolgálat után nyugdíjba vonul, hazatér Ná­poly mellé, Sorrentóba. A szok­nyavadászatban megőszült agg­legény azonban nem bír tettre- készségével babérain nyugod­ni, a helyi rendőrség parancs­noka lesz. Sofia, a csinos, nagyszájú kofaözvegy Antonio lakását bérli, nem is akar on­nan távozni. Sorrento plébáno­sa. Antonio bátyja mindent el­követ, hogy öccse lakásához hozzájusson, de Antonio testét és szívét Sofia bájai bizsereg- tetik. Sofia kellőképpen hasz­nosítja a befolyásos Antonio érzelmeit: marad a házban, Antonio felveszi rendőrnek Ni- colinót, Sofia özvegységének csinos és fiatal vigaszát. Ezért a pletyka, a tengerparti séták, a félreértések, a veszekedések és a féltékenység. Mert van itt a csoszogó Caramellán kívül egy gazdag jámborság is, a plébános által gondozott és tisztelt fiatal női lélek, Vio- lante is. Vonzódik a fesztelenül és csélcsapmód viselkedő An- tonióhoz, aki végül is — ami­kor Sofia inkább Nicolinót vá­lasztja —, hajlandó a zongora mellől négykezes játék közben, a zene és az álmok mennyor­szágából lecsúszni a földre. Mindezenközben akad a film­ben veszekedés, mambó, jelleg­zetes kisvárosi figurák, harso­gó üdvözlés, idegenforgalom, kárminruhás teológusok ten­gerparti labdázása, munkanél­küliek, piaci zsivaj, stb., stb., ami a mozilátogatónak harso­gást és esetleg nevetési alkal­mat jelent. Dino Risi rendezte ezt a fil­met. A mesét — ha valóban nagyobb művészi igénnyel ve­szi kézbe, — kikerekíthette volna sikerült szatírává, hiszen a jelenetek így is sokszor éle­ződnek, csak a jó értelemben vett elhatározás hiányzik ah­hoz, hogy a teljes igazságot ki­mondja a film rendezője. A svéd lány luxuspalotája Sor- rentóban szembeszökően lehe­tőség a munkanélküli olaszok ellentétének felmutatására, de elsikkad, mert a rendező, a film gazdája nem kívánt élni az alkalommal. A szőke és dundi svéd lány úgy kapja nyakon a göndörhajú olaszo­kat tánc közben, hogy szinte kínálja a kritikai beavatkozást a rendezőtől, de ő elfoglaltatja az érettebb mondanivaló he­lyét Sophia Loren vonzó egyé­niségével és külsőleges adott­ságaival. A lassan haladó esemény­ben a fő helyet Sophia Loren kapja — néha még érdemén felül is. Antonióval történt ta­lálkozása aprólékos tálalást kap, míg őszinte szerelmét Ni- colinó iránt néhány rövid ve­szekedés és a színpadias kikö­tői búcsúzás bizonyítaná. Né­hány pillanatban azonban iga­zolja magát és művészi képes­ségeit is: mandulavágású sze­meiben néhányszor megcsillan az igazi jókedv és az igazi szo­morúság is. Vittorio de Sica nagyszerű, mókázó kedvvel állítaná pel­lengérre a kisvárosi nagyképű­séget és a kedélyes, de fontos­kodó lokálpatriotizmust, de a körülmények és a rendezői fel­fogás csak commedia deli’ arte-t formál ott is, ahol a sza­tírának kellene jönnie. Szinte alig tudjuk hinni, hogy ez a kiváló drámai színész (hiszen csak a múlt héten láttuk a Della Rovere tábornokban!), milyen meglepő otthonosság­gal úszik a limonádéban is. El­képesztő számunkra az az uni- formis-zuhatag, amit a filmben is kapunk tőle, mégis az arcát keressük, mert nagyszerű egyéniség. Pedig a jelen eset­ben olyan portékát árul, ami­hez az ő megjelenése különö­sebb módon nem kívántatik. Űj, rokonszenves arc ebben a filmben Antonio Cifariello. Tina Pica játékát is meg kell említenünk. Nem hisszük, hogy ettől a filmtől az olasz neorea- lizmus, amely nagyszerű alko­tásokkal dicsekedhetik, új utakra, vagy éppen új sike­rekre talál. Farkas András íí™ Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem és . ; EGRI BRÖDY Ítélet magánügyben GYÖNGYÖSI PUSKIN Tacskó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csónak a tengeren HATVANI VÖRÖS CSILLAG A Noszty fiú esete Tóth Marival HATVANI KOSSUTH Két év után HEVES Emberek és farkasok PÉTERVASÁRA Különleges megbízatás FÜZESABONY Mennyei pokol 1960. DECEMBER 10., SZOMBAT: JUDIT 110 évvel ezelőtt, 1850. december 10-én halt meg BEM JÓZSEF tá­bornok, a lengyel, majd a magyar szabadságharc egyik vezetője. Az 1849-es harcok alatt Erdélyt védte, mestere volt a nagy területeken Ids erőkkel vívott harcoknak. A július 31-i segesvári csata után Törökországba emigrált és itt halt meg. „Bem apó” emlékére 1935-ben Budapesten szobrot állítottak; 485 évvel ezelőtt, 1475-ben e na­pon halt meg PAOLO UCCELLO olasz festő, a firenzei korai rene­szánsz mestere, a realizmus egyik úttörője. Főművei a firenzei Pa­lazzo Medici csataképei. 130 évvel ezelőtt, 1330-ban ezen a napon született EMILY DIC­KINSON amerikai költőnő. Életét csalódottan, magányban töltöt­te, versei csak halála után kerültek napvilágra: rövid, epigram- ma-jellegű, újszerű forma jellemzi költeményeit. Dickinsont Ame­rika egyik legnagyobb költőjének tartják. 85 évvel ezelőtt, 1875-ben halt meg TOLDY FERENC irodalom- történész, a „magyar irodalomtörténetírás atyja”. Munkái (Ma­gyar költészet története. Magyar nemzeti irodalom története) iro­dalmunk alapos és rendszerezett kritikáját adják. Jelentős érdeme továbbá, hogy német nyelvű költészettörténete révén irodalmun­kat a külföldi közönséggel először ismertette. Hét ország tizennégy filmje a mozik decemberi műsorán Karácsonykor kerül bemu­tatásra a Máriássy-házaspár legújabb filmje, a Próbaút. A szovjet filmek közül kiemelke­dik Mark Donszkoj új Gorkij- filmje. A polgárháború éveiben játszódik a Meghason- lás című tragikus film is. Fő­szereplői Georgij Jumatov, Bo­risz Andrejev és Nikola j Krjucskov. Egy, a háború vi­harában elveszett kislány meg­kereséséről szól A bölcsődal című szovjet film, amely a szovjet élet egy-egy jellemző mozzanatát eleveníti meg a néző előtt. E hónapban vetítik filmszínházaink Szolovjev Az elvarázsolt herceg és a Csend­háborító, Naszreddin Hodzsa újabb kalandjai című regényei­nek filmváltozatát is. Üj ifjú­sági szovjet film is érkezik hazánkba: A barlang titka, amely egy kalandos kirándu­lás történetét beszéli el. A francia filmgyártást Louis Daquin Isten után az első, és Haroun Tazieff Találkozás az ördöggel című filmje képviseli. Felújításban, magyarul beszélő változatban kerül bemutatásra az elmúlt évek nagysikerű me­sefilmje, az Oz, a csodák cso­dája. Angol vígjáték, illetve szatíra szerepel a decemberi bemutatók között. A magyarra szinkronizált Diplomácia, ó! című film főszereplői Terry Thomas és Peter Sellers, a Kü­lönös kirándulás-é pedig Ken­neth More. A hónap végén műsorra tűzik a mozik, az Ár­mány és szerelem, magyarul beszélő NDK-filmet is, vala­mint A kis ponty kalandjai című mesefilm műsort. A ro­mán filmgyártást Lucian Bratu a Rejtjel című izgalmas kém­története képviseli. IV. Egyébként tényleg kicsi a világ. Prágában a Vencel té­ren, rögtön az első este több egrivel találkoztunk. Ezidő tájt járt kint egy kereskedelmi küldöttség, amelynek tagja volt Ivádi József, a megyei tanács elnökhelyettese, Pálin­kás Győző, a kereskedelmi osztály vezetője és Varró Ti­bor, az Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat igazgatója, ök mondták, hogy Csehszlovákiá­ban a vásárlás 55—60 százalé­kát az élelmiszer teszi, ná­lunk pont fordítva: az ipar­cikk. Nocsak, gondoltam magam­ban, ezek szerint nem mi vol­nánk az első evőnemzet a vi­lágon? Meg kell talán eléged­nünk a szerény és tisztes má­sodik hellyel? Hát én ezt köt­ve hiszem. A csehek éjszaka is csende­sek és szolídak. Igaz, szeret­nek énekelni, táncolni, de tisz­tességgel, mértékkel. Kávéhá­zi életük erős, fejlett, sokat adnak a kávéházi patinák megőrzésére és ápolására. Van azonban egy-két dolog, amit netn értettem. Még ma is, itt­hon is kollégámmal, együtt azon törtük a fejünket, hogy Brnoban miért törülték meg a cipőnk talpát. Van ott egy Európa nevű lokál, ahol éjszaka kaba­réműsort is adnak. Természe­tesen belépődíjat kell fizetni. Aztán jön a ruhatár. S ahogy elindul az ember a lépcsőkön (emeleten van a mulató), a ka­nyarban egy ember modern Cerberusként elkapja a belé­pők lábát, s egy ronggyal le­törli a cipőtalpakat. Félreérté­sek elkerülése végett előtte van egy tányér, tele aprópénz­zel. Eddig érthető volna a do­esztrádműsort. Színvonaltalan, meglehetősen ötlettelen volt. Egyébként a csehek színház­kultúrája fejlett és híres. Emellett a népi demokráciák közül egyedül náluk próbál­koznak sikeresen az írók a mai problémák színpadra vitelével. log: amolyan élő, cselekvő fi­gyelmeztetés volna ez, hogy vigyázzunk a tisztaságra. Jó, jó, de bent a teremben nincs egy fia szőnyeg sem, s a padló (nem parkett) sem a festéktől ! járná. Pozsonyban megnéztünk egy Ezekből kettőt a magyar közön­ség is láthatott: Kohuth Ilyen nagy szerelem-ét és Danektől a Szemtől szembe című drá­máit. Danekkel szerettünk vol­na beszélni. Pozsonytól Prágá­ig üldöztük egy interjúért, de mindig csak bottal tudtuk üt­ni a nyomát, sehol sem lel­tük. Szerettünk volna megnézni egy új csehszlovák darabot, de egy színházba sem kaptunk jegyet. így azután úgy jár­tunk, mint az az egyszerű em­ber, aki a sötétben vesztette el a pénzét, de a lámpa alá ment keresni, mert ott világos volt. Az esztrádműsorra gon­dolok, tudniillik azt néztük meg egy új darab helyett — miután ide kaptunk jegyet. Sok szó esik nálunk mosta­nában arról, hogy ezek a könnyű műfajban dolgozó írók és zeneszerzők halálra keresik magukat? Nem tudom, de az mindenesetre bosszantó, hogy még exportra is telik ezekből a művekből. A pozsonyi mű­sor fele a két-három évvel ez­előtti budapesti Vidám Szín­pad műsorából állt. Itt jutott eszembe az a gondolat, hogy jártunk már egy-két városban, de olyan kialakult, sajátságos karakterű humora talán egyet­len városnak sincs, mint Bu­dapestnek. Csakhogy, ezzel majdnem úgy vagyunk, mint a nemzetek közmondásaival, vagy szójátékaival — szinte lefordíthatatlanok. A pesti ember, a magyar ember a hoz­záértő beavatottságával mél­tányolja a színpadi humort és szellemességet. Hiszen az ő vérmérséklete, tempója, szel­leme és élete szülte azt. De más a pozsonyi ember, és ezt bizonyítja az is, hogy csak el­vétve nevettek. Illetve gyak­ran ott nevettek, azoknál a jeleneteknél, amelyeknél mi fapofával ültünk. A műsor másik fele egy ki­csit proletkultosnak, szektás ízűnek tűnt. Volt olyan érzé­sem, hogy ezek a könnyű mű­fajban dolgozó „legények” itt is, Csehszlovákiában is, elég rafináltak. Ars poeticájuk, az a katolikus tanítás, miszerint: add meg a császárnak, ami a császáré, az istennek is, ami az istené. Ezt azért éreztem, mert közben előadtak olyan tánco­kat, amelynek az őszi betaka­rítás volt a címe (magyarul: boldog, gazdag szüret), s amelyben a női combok épp­úgy meztelenkedtek, mint ab­ban a bizonyos kánkánban. Nem szeretnék szemforgató fa­rizeus színében tündökölni, de azt mégsem értettem, hogy miért kellett ezt a táncot a mezőgazdasággal, annak is a szövetkezeti oldalával össze­kapcsolni. Gorkij egyik legszebb no­vellájában megírta, hogy a és ősbarbárságában is érthető* de a pozsonyi táncot, illetve annak címét nem értettem. Volt még egyikét hasonló dolog, azután 11 órától regge­lig egy nő és egy férfi hol fel­váltva, hol együtt énekelt — angolul. Nagyon szép és jó hangjuk volt, pillanatnyilag Pesten sem ismerünk jobb énekeseket A csehek nagyon A prágai Velence a Károly-hídról, századforduló előtt Oroszor­szág egyes területein a falusi lányok a nyári éjszakákon ki­mennek a rétre, bő szoknyá­jukat a fejük fölött összefog­ják és a holdfényben a legé­nyek így keresik a gusztusuk­nak megfelelő életpárt. Ez a vásár a maga primitívségében muzikálisak, de ahogy ezt 1 írom, jut eszembe az a gond lat, vajon van-e nép a földö amely ne volna muzikáli amely ne szeretné a zene amelynek nem volna sajátosé szép, lelkét kifejező zenéje? (Folytatjuk) Suha Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents