Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

1960. december 10., szombat

népújság

3

Kádár János elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról) ellátta gabonával, most pedig vannak esztendők, amikor még be is kell hozni gabonát”. És persze szitkot, átkot szórnak új rendszerünkre. Nekünk azonban nyugodt a lelkiismeretünk. Való igaz, hogy a Hor- thy-rendszer idején Magyar- ország jelentős gabonaexportot bonyolított le. De hogyan? Ügy, hogy — habár a régi statisztikák szerint a kenyér fő élelmezési cikk volt hazánkban —, milliószámra éltek itt dolgozó emberek, akik éheztek, még a mindennapi kenyerük sem volt meg. Magyarországon annak idején külterjes gazdálkodás folyt, s a gabona vetés- területe is nagyobb volt. A vetésszerkezet azóta megváltozott.

Az ország adottságai olyanok, hogy a megváltozott vetésszerkezet és a megnövekedett fogyasztás mellett is meg tudjuk termelni saját magunk kenyerét. Egy-két éven belül el is kell ezt érnünk. A későbbiekben exportálni is tudunk. De ez teljesen más jellegű export lesz, mint hajdanában.

Mi úgy exportálunk mező- gazdasági termékeket, hogy közben a nép rendesen éljen, bőségesen táplálkoz- hassék.

Az emberek ma már nálunk rendesen táplálkoznak; most még egy kicsit jobban kell dolgoznunk, hogy megfelelő mértékben exportálhassunk mezőgazdasági cikkeket is.

A mezőgazdaságban bonyolult a fejlődés útja. A termelés eredményeitől nem választhatók el a tulajdonviszonyok, illetve az azokban bekövetkezett változások. Utalok az iparra. Amikor a burzsoázia — 1945— 1948 között — látta már, hogy

hatalma végóráit éli, csökkent az ipari termelés, s amikor a munkásosztály átvette a gyárakat, bizonyos ideig tartott még ez a folyamat. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor három nagy gyárat átvettünk, az ellenség azt ordította: azelőtt hasznothajtó üzemek voltak, az átvétel után pedig ráfizetésesek. És biz’ isten ráfizetésesek is voltak. (Derültség). A régi vezetés kivonult, és — sajnos —, a műszaki káderek egy részét is befolyásolni tudta. A munkásosztálynak olyan embereket kellett odaállítania, akik telve voltak forradalmi lelkesedéssel, szolgálatkészséggel, a nép ügye iránti odaadással, de soha életükben nem vezettek gyárakat. Időbe telt, míg beletanultak. És nézzék meg ma ezeket a munkásosztály által vezetett gyárakat: a nemzeti jövedelemnek több mint hetven százalékát adják, (Nagy taps.)

Még inkább így van ez a mezőgazdaságban. A tulajdonviszonyok változása átmenetileg zavaró tényezőként hat a termelésre. így volt ez akkor is, amikor felosztottuk a régi tőkés, földesúri, egyházi nagybirtokokat. Akkor is visz- szaesett a termelés, de utána egyenesbe jutott.

Most a birtokviszonyok változása más- jellegű és nem kell, hogy döntően kihasson a termelésre. Miért más jellegű? Mert annak idején a feudálistőkésosztályt egy másik osztály, a parasztság váltotta fel a tulajdonban. Most azonban a kisparasztságot nem váltja fel másik osztály, mert másfajta formában övé maradt a föld. Ezért mondjuk, hogy lehetséges egy időben a kettős feladat végrehajtása, vagyis

egy időben megoldható a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelés növelése.

Ma már az élet tényei bizonyítják ezt. Ha pedig a szocialista átszervezés alapvető munkáján túl vagyunk, — bár nem kicsi, de könnyebb feladat lesz a termelés további fellendítése.

Losonczi és Fehér elvtársak beszéltek arról, hogy a ^ még egyénileg termelő dolgozó parasztoknál átmeneti bizonytalanság mutatkozik.

A nép. az ország és a parasztság érdeke, hogy megszűnjék a termelésre károsan ható bizonytalanság, s fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Mindenki tudja, hogy az Idén olyan esős ősz volt, amire szinte emberemlékezet óta néni volt példa. A tőkés világban a kapitalizmus korbácsa hajtja munkára az embereket. Nálunk ez már ismeretlen fogalom. Ismeretlen a tőkés világ hajszája, Ismeretlen a könyörtelen taposás. Hazánkban egyre inkább előtérbe lép az uj típusú paraszt buzgalma, munkaszeretete, öntudata. Ennek köszönhetjük, hogy bár okozott kárt ez az esős ősz, mégis kétmillió háromszázezer holdon elvetették az őszi gabonát!

A parasztság nagy munkagyőzelme ez, erősödő öntudatának bizonyítéka.

A népgazdaság általános fej- lődése. ismétlem, megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését ez pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését. Ami a szocia lista átszervezés előttünk áll* lépéseit illeti, ahhoz sok hasznosat ad a mögöttünk levő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59-es és az 1959— 60-as télről beszélek — elért fejlődés számai impozánsak. 1958 decemberében a megművelt földnek körűibe'ül tíz százaléka volt a termelőszövetkezeteké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel később pedig több mint hatvan százaléka.

Elvtársaim! Gondoltuk volna-e, hogy a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk. Mielőtt Moszkvába utaztam, meglátogattam általam nagyon tisztelt barátomat, Dobi elvtársat, aki, sajnos, még most is kórházban van. Sok mindenről beszélgettünk. Emlékeztettem őt arra, hogy egy régebbi találkozásunkkor megkérdezte: „Na jő, most már van megint erős népköztársaságunk, de azt mondd meg nekem, mikor lesz itt erős termelőszövetkezet?” ö a szocialista gondolatnak, a szövetkezeti mozgalomnak nem tegnapi harcosa. Sok vihart átélt életében, de mindig hű volt ehhez a gondolathoz, ehhez az eszméhez. Legutóbb emlékeztettem erre a beszélgetésünkre. Azt felelte: „Emlékszem. Mennyi ideje annak a találkozásunknak?” Két esztendeje! S most a művelt földterület háromnegyed része szocialista nagyüzemi gazdaság! Hát nem történelmi, forradalmi győzelme ez a magyar .népnek? S ennek a győzelemnek az igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan megszületett. Mint tudják — az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ-küldöttnek, kézbesítették nekem egy disz- szidens magyar ügyvédnek a könyvét, amelyet az ENSE üléséig gyorsan összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek között szétosztották. A könyv címe valahogy úgy hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat”. A könyv nagy része a mezőgazdaságunkban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövetkezett változást és ennek fő formája a lélektani erőszak volt.

Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az ujjúból, mint azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődésnek a fő mozgató ereje a „pszichológiai erőszak” volt, akkor mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps.) Ez nagy győzelem. Erre

büszkék vagyunk! Ez az egyet- I — Ennek az eredménynek a

értés ad nekünk erőt további világ minden országában örül- munkánkhoz. | nek a testvéreink.

A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnek a kommunista és munkáspártok

Imperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956 novemberében — valahogy már több tisztelettel kezelnek bennünket.

— A még egyénileg dolgozó paraszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján ezen a télen befejezzük a tömeges szervezést, ez azonban nem jelenti a szocialista átszervezés befejezését is.

A tömeges szervezés befejezése után egy, vagy másfél esztendő kell az új termelőszövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is túl vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait.

— Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919-ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta

felemelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait.

— Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát. Ezután a párt, az Elnöki Tanács, a kormány, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok, értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, hogy minden szempontból előre haladjunk az élet minden területén.

— Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését. Van erő, amely ezzel szembenáll? Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásában is meglevő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellensé- geink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fejlődésünk útjába.

A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehet legyőzni

Sok ténnyel kell érvelnünk. Többek között az új szocialista magyar parasztember példájával! Már a legkisebb faluban is vannak ilyen paraszt- emberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról — pedig sokkal többen vannak —, akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szocialista módon élnek és dolgoznak.

— Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetkezett változás. Nemrégiben itt járt nálunk egy neves nyugati film- szakember; egy — a harmincas években kivándorolt — magyar, aki azt mondta, hogy neki fogalma sincs arról, mi a marxizmus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „Még akik inkább panaszkodnak, mint dicsekszenek, még azok is úgy élnek — mondotta —, hogy az ember nyugodtan kijelentheti: maguk csodát csinálnak ebben az országban.”

— És ehhez még hozzáteszem a következőket. Ha az ember szombaton — így mondom, szombaton és nem vasárnap, mert már a falun is meghonosodott a víkend (Derültség.) — végigsétál a főutcán és látja ott a fiatalokat, külsejűre bői nehezen tudná megállapítani, hogy parasztlánnyal, vagy netán filmszínésznővel találkozik-e, mert bizony, úgy külsőleg, nem sok különbség van már a kettő között. A magyar parasztember ma már igényli a kultúrát, igényli a civilizációt.

A szocialista öntudat egy jellemző példáját mondta el nekünk Prantner elvtárs Tolna megyéből. Vihar jött és a lekaszált széna ott volt a földeken. A faluból az emberek rohantak a földekre, hogy mentsék a szénát. Olyan ember futott elöl, aki egy évvel korábban úgy nyilatkozott, hogy ő inkább elemészti magát, semmint a szövetkezetbe lépjen. S most torkaszakadtából kiáltotta: „Emberek, védjük meg, ne hagyjuk, ez a mienk!” íme, így változik meg a magyar ember.

— Ami viszont az osztályellenséget illeti, hát mit tud csinálni? Az Imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartiák például az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdést. Attól természetesen mi létezünk, erősödünk is, boldogulunk is, nyugodtan építjük új. szocialista rendünket.

Agitálnak is, rádiókat is tartanak fenn. És természetesen

nem riadnak vissza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is szeretnék hátráltatni szocialista fejlődésünket. Ilyesmivel foglalkoznak: baj van — mondják — a magyar gazdasági helyzettel. Aztán hozzáteszik: nem bírják gazdaságilag a szocialista átszervezést. Olyasmit fecsegnek, hogy: lebélyegzik nálunk a százforintost, meg lefoglalják majd a disznókat. Kitalálták azt is, hogy emelik majd a közlekedési díjakat. Még olyat is hallottam: nem engedi k vissza Moszkvából Kádárt. (Derültség.) Nos, hazajöttem, itt vagyok. (Derültség.)

— Komolyra fordítva a szót: rengeteg üdvözletét hoztam a szovjet emberektől és más barátainktól. Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták mindenütt küldöttségünket. Beszéltünk Hruscsov elvtárssal és más szovjet clvtársak- kal, kínai elvtársakkal, köztük Liu Sao-csi elvtárssal, szomszédainkkal, köztük Novotny és Dej elvtársakkal, Thorez elvtárssal és mondhatom, hogy a világ valamennyi részéből jött elvtársakkal. Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a magyar nép boldogulása láttán, és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, testvéri üdvözletüket és sok-sok jókívánságukat. (Hosszantartó, nagy taps.)

Ami viszont a rémhíreket illeti, bejelenthetem, hogy a százforintost nem bélyegzik le, a disznókat nem foglalják le;

gazdasági helyzetünk

egészséges és a rémhirterjcsztők összes okoskodása

ellenére még egészségesebb

lesz, még nagyobb lendülettel fejlődik tovább.

Dolgozó népünk a jövőt tekintve, további felemelkedés, a legközelebbi napokat nézve pedig, rendes, nyugodt, családias karácsonyi ünnepek elé néz. Ez a helyzet most. Ami a fejlődést illeti: Töretlen lesz a jövőben.

— Szólnom kell azokhoz a honfitársainkhoz, akik időnként felülnek a rémhíreknek. Érdemes lenne összeállítaniuk egy hosszabb jegyzéket, hogy a felszabadulás óta hányszor és hányféle rémhírt hallottak, mert mi hajlandók vagyunK azt államköltségen is kinyomatni és terjeszteni. (Derültség.)

(Kádár elvtárs beszédének

befejező részét holnapi számunkban közöljük.) i

Fehér Lajos elvtárs beszéde

al országgyűlés csütörtöki ülésén

Lapunk tegnapi számában megkezdtük Fehér Lajos elvtárs országgyűlési beszédének közlését.

Beszédének további részét most

közöljük.

A hároméves terv a mező- gazdaság számára 12 százalékos termelésnövekedést írt elő. A mezőgazdaság a falun folyamatban levő nagy társadalmi átrendezéssel egyidőben az ezzel járó egyes átmeneti nehézségek ellenére teljesíti tervét, sőt valamivel túl is teljesíti! Ez nem arra vall, hogy „csőd előtt” áll a mezőgazdaság, mint amire ellenfeleink áhítoznak. És áhítoztak tizenöt évvel ezelőtt is, amikor azt jósolgatták, hogy a földreform nyomán le- züllik a termelés, éhínség tör ki az országban. Mint tudjuk, éhinség nem tört ki, s azóta létezünk valahogy, nem is a legrosszabbul élünk: nem utolsósorban éppen a mezőgazda- sági termelésben az utóbbi években bekövetkezett, ha nem is túl nagy, mégis jelentős fejlődés eredményeként. Az igazság megköveteli, hogy ehhez hozzátegyük: e fejlődést lényegében éppen annak alapján érhettük el, hogy a tsz- mozgalom tért hódított, sőt ebben az évben túlsúlyra jutott a mezőgazdaságban. Az előbbieket bizonyítják felvásárlási tapasztalataink is.

Ezután a szónok ismertette: hogyan elégíti ki mezőgazdaságunk mai állapotában a megnőtt és egyre növekvő belső ellátási igényeket, s az exportfeladatokat?

— Az idén csaknem negyedmillió holddal kisebb vetésterületről több kenyérgabonát gyűjtöttünk központi készletbe, mint tavaly, elsősorban a tsz-ek kedvező teljesítése folytán. A burgonyafelvásáriás előreláthatólag meghaladja a negyvenezer vagont, a tervbe vett 28 ezer és a tavalyi tényleges 25 ezer vagonnal szemben. Ez elsősorban annak az eredménye, hogy a termelő- szövetkezetek a vártnál nagyobb mértékben kiterjedt területen kötöttek szerződést az állammal étkezési burgonyára. Az összes zöldségfelvásárlás a tervezett 36 ezer vagonnal szemben előreláthatólag jóval meghaladja a harmincezer vagont. Ebben is döntő szerepet játszik, hogy a szövetkezetek kiterjedten végeznek szerződéses termelést. Mindez egyben a termelőszövetkezeti parasztság idei derekas helytállását is tükrözi.

— Bonyolultabb a helyzet az állatok és állati termékek felvásárlásában. Főleg ezekben a cikkekben gyorsabb a vártnál a lakosság élelmiszer- szükségleteinek növekedése.

Ennek érzékeltetésére hadd mondjam el, hogy 1955-ben a központi készletből belső ellátásra 9400 vagon húst adtunk, 1957-ben 13 600 vagont, az

idén már 16 600 vagon húst adunk.

— Az élelmezésügyi minisztérium adatai szerint a begyűjtés idején, 1955-ben, amikor pedig a legmagasabb volt a sertésbegyűjtés és felvásárlás — a tanácsi szektorban (azaz a termelőszövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban) levő márciusi állomány 20,6 százalékát gyűjtötték be, illetve vásárolták fel, tavaly viszont ugyanannak 30,5 százalékát vásároltuk fel, az Idén pedig 34 százalékát vásároljuk fel. A statisztikai adatok szerint a hároméves terv során a nyershús-termelés az előirt 16 százalékkal szemben 31 százalékkal emelkedett. Mégis: kevés a hús!

Ennek egyik oka, mint már említettem, hogy a lakosság kereslete — különösen a sertéshús iránt — állandóan nő. Másik ok, hogy az idén több mint 700 000 darabbal kisebb sertésállomány miatt nem tudtuk a tervben eredetileg előírt sertéslétszámot teljes egészében hizlalás! szerződésre lekötni. Bér ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy az év első tíz hónapjában hízott- sertésből és vágómarhából is jobb volt a felvásárlás, minta múlt év hasonló időszakában.

Ezután Fehér Lajos szólt az átmeneti nehézségeinkről a felvásárlásban és ellátásban. Ilyenek időnként vannak és lesznek is — bár reméljük — csökkenő mértékben. Részben,

természeti okokbból vannak, amin egyelőre nem tudunk segíteni. Elemi károk miatt például az idén kedvezőtlen a gyümölcstermésünk.

A baromfifelvásárlás elég kedvezően alakul. Kevésbé mondható el ez azonban a tojás felvásárlásáról, részben a felvásárló apparátus nem kielégítő munkája, részben pedig a tojó törzsállomány bizonyosfokú átmeneti csökkenése miatt.

A zöldségárak az első háromnegyed évben átlagosan magasabbak voltak, mint tavaly — mind az állami kiskereskedelmi zöldségboltokban* mind a szabadpiacon. De ez sem a termelőszövetkezeti szervezés miatt van. A főbb mezőgazdasági cikkeknél évek óta stabilizáljuk a felvásárlási és fogyasztói árakat. De nem tudjuk ezt megtenni, sem vállalni a zöldség- és gyümölcs- féléknél, amelyeknél a piaci árak a dolog természeténél fogva évről évre, sőt az időjárásnak megfelelően egy éven belül is szüntelenül változnak. Ez a valóságos helyzet. Nem pedig az olyan félrevezető állítások, hogy „az ellátás fantasztikusan rossz és egyre rosszabbodik”. Ennek az ellenkezőjéről mindenki maga is meggyőződhet, aki veszi a fáradságot és kimegy a vásár- csarnokokba.

— Az átmeneti nehézségeket célszerű intézkedésekkel és megfelelő munkával le lehet küzdeni. A burgonya-kérdést, amely tavaly ilyenkor idegeskedést okozott — egy év alatt kielégítően megoldottuk. Széleskörű gazdasági szervező munkával, állami süldőakcióval a kocaállomány csökkentését tavasz óta megállítottuk, sőt az októberi kocalétszám elérte a 568 000 darabot, amely tíz év óta a legmagasabb állomány országunkban. Megfelelő szervező munkával — széleskörű takarmány-akcióval is alátámasztva — rendbehozzuk és fellendítjük a sertéshizlalást és szerződéskötést is, úgyszintén a baromfitenyésztést, a tojástermelést.

— A felvásárlás a hároméves tervben az előirányzott 23 százalékkal szemben előreláthatóan 18—20 százalékkal lesz magasabb az 1957. év véginél. A várható lemaradás elsősorban az idei kedvezőtlen esztendő, néhány fontos cikknél az egészen gyenge termés és a kisebb sertésállomány miatt következett be.

Ennek ellenére elértük azt, amit hosszú évek óta óhajtottunk,

először sikerült elérnünk:

hogy a mezőgazdaság: szocialista átszervezésével

egy időben, és annak alapján nőjjön a termelés és

ugyanakkor az árutermelés is.

Tisztelt országgyűlés!

— Idáig sem volt könnyű ez az út és nem lesz könnyű a következő 1961-es esztendő sem. Az utána következő években azonban már törvényszerűen kedvezőbbek, sőt, sokkal kedvezőbbek lesznek a kilátásaink a mezőgazdaság fejlődésében.

A falu czocialista átszervezésének várható közeli befejezésével megvalósítjuk a VII. pártkongresszus ezzel kapcsolatos határozatát. Az egész dolgozó parasztság szövetkezeti útra térése természetesen nem vége a munkának, hanem kezdete a mezőgazdaság szocialista felépítésének, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódú életet, a kulturális felemelkedés lehetőségét.

— Történelmi eredménye és vívmánya a munkásosztálynak, a vele szövetséges dolgozó parasztságnak, s egész népühk- nek, hogy ezt a nagy munkát, s általában az új ötéves tervet Immár „két lábon” állva: a szocialista iparra és a szocialista mezőgazdaságra támaszkodva, egységes szocialista termelés! és társadalmi viszonyok között kezdhetjük meg és válthatjuk valóra — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Fehér Lajus,