Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-09 / 290. szám
1960. december 9., péntek NEPÜJSÄG 3 Kállai Gyula országgyűlési beszéde Lapunk tegnapi számában megkezdtük Kállai Gyula elvtárs országgyűlési beszédének közlését. Beszédének további részét most közöljük. Az imperialista nagyhatalmak mindeddig nem voltak hajlandók ezt az elvet elfogadni, ma azonban a nemzetközi erőviszonyok olyanok, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rákényszeríthet- jük az imperialistákra. A békés egymás mellett élés elve nem az emberi társadalom mai vigyarmati népek nemzeti fel- szabadulása, önálló, állami létük megteremtése a mai világ- helyzet legfontosabb objektív történelmi folyamata. Nincs erő, amely ennek gátat vethetne. Megállapította: a volt gyarmatosító hatalmak mindent elkövetnek, hogy a felszabadult népeket továbbra is befolyásuk alatt tartsák. Kongóban ismét megmutatkozott, hogy mit „ad” az imperializmus a gyarmati népeknek, mihelyt azok következetesen harcba szállnak függetlenségükért: tömegesen végeztetik ki a nemzeti felszabadító küzdelem hőseit. Kongóban a helyzet lassan magára ölti az 1950 nyarán keletkezett koreai helyzet bizonyos jellemvonásait: az ENSZ lobogója alatt lényegében az amerikai agresz- szió folyik a szabadságszerető kongói nép ellen. A magyar országgyűlés felháborodva ítéli el azt a bandi- tizmust, amelyet Mobutu, az amerikai és belga imperialisták kitartottja, Kongóban művel. A magyar nép és ország- gyűlése követeli az Egyesült Nemzetek Szervezetétől és személyesen főtitkárától, Dag Hammarskjöld úrtól — akit súlyos felelősség terhel a kongói kormány ellen indított hajszáért —, hasson oda, hogy Patrice Lumumba, a törvényes kongói kormány feje azonnal nyerje vissza szabadságát! Fegyverezzék le Mobutu katonáit és biztosítsák a törvényes Lumumba-kormány működtetésének feltételeit. Ma még az imperializmus fegyveres háborúja folyik a szabadságért küzdő hős algériai nép ellen is. A nemzeti önrendelkezés és szuverenitás megilleti az algériai népet, s harcának kimenetele nem lehet kétséges. A magyar nép — csakúgy, mint a francia nép — szolidáris az algériai nép harcával és támogatja azt. A nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelem új góca alakult ki Latin-Amerikában. A harc ezúttal közvetlenül a latin-amerikai népek többségét függő helyzetben tartó Amerikai Egyesült Államok ellen irányul. Az antiimperialista függetlenségi harcok egyik csomópontja most a nyugati féltekén van kialakulóban, s ehhez a hős kubai nép vágott utat. Kubában antiimperialista forradalom zajlott le. Demokratikus népi hatalom jött létre: a népi erők biztosítják az ország függetlenségét. Ez a hatalom, mivel a népre támaszkodik, s élvezi a szocialista tábor támogatását, az amerikai imperializmus torkában, 90 mérföldre a világimperializmus fellegvárától — kiállja a próbát, és képes megvédeni vérrel szerzett szabadságát. Az általános és teljesen reális é amely mögé a legszélesebb néptömegek sorakoznak fel. Megvalósításáért szívós harcot kell folytatni, a tömegharctól a diplomáciai tárgyalásokig, minden eszközt felhasználva, mert az imperialisták ellenállása ezen a területen a legerősebb. Nem mirajtunk, a szocialista tábor országain múlik, hogy az általános és teljes leszerelés mikor valósul meg: megvalósítása érdekében a.küzdelmet mi már elkezdtük, s lankadatlan erővel folytatjuk is tovább — a teljes győzelemig. A béke híveinek fontos feladata a második világháború maradványainak felszámolása Európa szívében, a békeszerződés megkötése a két Németországgal, s ezzel egy időben Nyugat-Berlin státusának rendezése az egyetemes béke érdekében. fezek a lépések megerősítenék az európai és az egyetemes békét, csapást mérnének az újjáéledt nyugatnémet imperializmusra, amelyik ma az amerikai imperializmus előretolt bástyájának szerepében, a legnagyobb veszélyt jelenti az európai békére. A békéért küzdő népek és különösen a ma már a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság népeinek erejére támaszkodva, belátható időn belül meg kell kötni a békeszerződést a két Németországgal. Ez az egyetemes béke érdekében tett hasznos lépés lesz. A Magyar Népköztársaság, amely annak idején hadat üzent a hitleri Németországnak, ha elérkezik az ideje, kész a békeszerződés aláírására. A békeszerető erők felháborodva ítélik el az amerikai imNekünk, magyaroknak, „külön számlánk*’ is van az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, ahol az Egyesült Államok kezdeményezésére és politikai nyomására évről évre támadásokat intéztek ellenünk. E számla törlesztését erőteljesen megkezdtük. A nemzetközi imperializmus, támaszkodva a hazai ellenforradalmi erőkre, 1956 őszén fegyverrel támadt hazánk szocialista rendjére. Rendszerünket, nemzeti függetlenségünket a fegyverrel támadókkal szemben — barátaink és testvéreink segítségével — fegyverrel védtük meg. A fegyveres lázadás bukása után, a nemzetközi imperializmus az Egyesült Nemzetek Szervezetében is uszított a törvényes rendet helyreállító kormányunk ellen és a diplomáciai nyomás eszközével tört a magyar nép társadalmi rendje, szuverenitása és nemzeti függetlensége ellen. Mi álltuk ezeket a diplomáciai rohamokat és megvédtük nemzetünk függetlenségét az ENSZ fórumain is. Valahányszor az ENSZ fórumain az amerikai imperialisták a „magyar kérdés” elöráncigálásával kereskedtek és a nemzetközi helyzetet igyekeztek megrontani, impozáns módon megnyilvánult és tovább erősödött népünk erkölcsi és politikai egysége, s ez a szocialista rendszer építésének és a béke védelmének újabb előrelendülését eredményezte. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, ennek erősítése, s a szocialista Magyarország mielőbbi felépítése továbbra is a magyar nép legszentebb ügye. Népünk nem tűri, hogy ebbe bármilyen külső hatalom beavatkozzék. Kállai Gyula ezután megállapította, hogy a szocialista világrendszer kialakulása és megerősítése mellett, a volt Fehér Lajos elvtárs beszéde A magyar nép testvéri üdvözletét küldi a hős kubai népnek: szolidárisak vagyunk velük, s erőnkhöz mérten támogatjuk a kubai népet gazdaságának, kultúrájának fejlesztésében, függetlenségének védelmében. Kállai Gyula ezután megállapította, hogy a kormány külpolitikai lépéseit mindenkor a nemzetközi helyzet marxista- leninista elemzésének útján határozza meg. A kormány külpolitikája helyes volt, ezt a négy év alatt elért eredmények igazolják. Most újabb lehetőségek nyílnak arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben járuljunk hozzá egyes államokkal ma még fennálló vitás kérdések rendezéséhez, s ezúton is erősítsük a békés egymás mellett élés szellemét. Nekünk az amerikai néppel semmilyen ellentétünk nincs, gondoljuk, nem is lesz. Mi békében és barátságban tudnánk élni az Amerikai Egyesült Államok kormányával. Azt valljuk, hogy minden ország társadalmi rendszere a nép legszentebb belső ügye. Az Egyesült Államok kormányköreinek is le kell mondaniok arról, hogy beavatkozzanak a mi belügyeinkbe. Arra a kérdésre, hogy melyek a békesség és jó viszony (Folytatás a 2. oldalról) sem saját magán, sem az országon. — Nem segítene rajta, mert ő és a hozzája hasonlóan gondolkozó, még egyénileg dolgozó parasztok nagy része — számolva azzal, hogy a szervezés egyszer mégiscsak eléri az ő községüket is — ma már jóval kevesebbet, vagy egyáltalán nem ruház be gazdaságába, s egyre csökken árutermelése, éppen a népgazdaság részére legfontosabb cikkekből. Ezzel kárt okoz elsősorban önmagának, mert ahogyan csökken árutermelése, annak arányában természetesen kisebb a bevétele és alacsonyabb az életszínvonala is. De kárt okoz ezzel a munkás-paraszt államnak is, mert az ország szántóterületének ma még csaknem egynegyedén gazdálkodó egyéni parasztgazdaságoktól a népgazdaság ma már korántsem kapja meg azt az élelmiszermennyiséget, nyersanyagot, amelyet a társadalomnak, az iparnak meg kellene kapnia és feltétlenül szüksége lenne rá. — így például egy katasztrá- lis hold kenyérgabona vetésterületről adó-gabona, cséplőrész, szerződés és szabadfelvásárlás formájában a termelő- szövetkezetek az idén 372 kilogramm gabonát adtak át az országnak, az egyénileg gazdálkodók pedig csak 136 kilogrammot. Ezen belül szerződéses és szabad gabonából a termelőszövetkezetek 129 kilogrammot, az egyéniek meg — igen gyakran túlhajtott tartalékolás miatt — ennek még ti- zedrészét sem, csupán 10,4 kilogrammot, országos átlagban. Képviselőtársaim tucatszámra tudnának felsorolni saját megyéjükből olyan egyéni községeket. ahol kenyérliszt, kenyér és péksütemény formájában többszöröse fogy el annak, mint amennyi szerződéses és szabad gabonát a termelők az államnak eladtak. Nyilván, ez tarthatatlan. Ügyszintén az is, hogy amikor jelenleg tanácsi szektor sertés- állományának kereken negyven százaléka az egyéni gazdaságok és kisállattartók kezén van: a jövő évre eddig leszerződött 514 000 darab hízott sertésből mindössze 31 000 jut rájuk. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti közös gazdaságok a háztáji gazdaságokkal együtt, amelyekben a tanácsi szektor sertésállományának hatvan százaléka van, lekötöttek 480 ezer darab sertést, az összes szerződéskötés 94 százalékát. — Nem akarok megsérteni senkit, de az ilyen csökkent árutermelést folytató, vagy már csupán családi szükségletre termelő, nem egy esetben spekuláló egyéni parasztgazdaságot joggal lehet elmarasztalni, joggal lehet azt mondani, hogy ebből a szempontból rosz- szabb a pillanatnyilag legrosz- szabban gazdálkodó termelő- szövetkezetnél is, mert az utóbbi mégiscsak ad árut, mégpedig növekvő mértékben, az országnak. — Természetesen ez az állapot nem tartható fenn sokáig. Ez nem lenne egészséges sem az ország, sem a parasztember szempontjából. Ezért nyíltan és becsületesen megmondjuk az egyénileg dolgozó parasztoknak, testvéreinknek és szövetségesünknek: sem a népgazdaság, sem önmaguk szempontjából nincs tovább értelme és jövője a céltalan egyhelyben to- pogásnak. Ehelyett bátran tegyék meg ők is — sok-sók máshoz hasonlóan — a következő lépést, s családjukkal együtt csatlakozzanak az immár igen népessé vált „nagyobbik családhoz”, a több mint 800 000 tagot számláló szövetkezeti parasztság, hatalmas táborához! — Tisztelt képviselőtársaim! — Mostanában gyakran hallani, részben az üzemek, részben azon kívül, munkások és az ügy iránt egyébként lelkesedő dolgozók részéről olyan aggodalmaskodó hangokat, hogy: „megint a munkásoknak kell áldozatot hozniok”, „a termelőszövetkezeti szervezés a munkások zsebére megy”! — Mások jóhiszeműen, s részben tájékozatlanságból azt teszik hozzá: „azért vannak problémáink az ellátásban, mert gyorsabban fejlesztettük a termelőszövetkezeteket”, vagy „az állam nem tudja gépekkel és műtrágyával ellátni a termelő- szövetkezeteket, ezért csökken a mezőgazdaság terméshozama”. Másrészről vannak pánikba esettek, sőt pánikkeltők is, akik viszont úgy tódítják meg: „A termelőszövetkezeteknek minden megrohad, csőd előtt áll a mezőgazdaság!” — Az igazság az, hogy a mezőgazdaságban végbement és végbemenő nagy változások valóban kihatnak az egész népgazdaságra. A termelőszövetkezeti mozgalomnak a vártnál gyorsabb, örvendetes fejlődése szükségessé tette menet közben a beruházások bizonyos átcsoportosítását, illetve terven felül igen nagy összegű beruházást igényelt. A párt és kormány ugyanis — helyesen — mindjárt a tsz-ek megalakulásának másnapjától fogva igen nagy gondot fordított és fordít politikai, szervezeti és gazdasági megerősítésükre, új istállók ezreinek építésére, traktorok beszerzésére, műtrágyára, növényvédő szerekre, szakemberellátásra, stb. A hároméves terv során a mintegy 18 milliárd forintnyi terven felüli többletberuházás eovharmadát — a három év alatt összesen több mint 15 milliárd forintot, a mezőgazdaság céljára, elsősorban a mezőgazdaságnak, nevezetesen a tsz-ek megerősítésére szánt beruházások pénz és pénzügyi támogatás (adókedvezmény, SZTK-jogosultság) az idén pádéul a nemzeti jövedelem 11 százalékát .'eszi igénybe! — Ez kétségtelenül nagy megterhelést jelent a népgazdaságnak, elsősorban a munkásosztálynak. Mégis azt kell mondanunk, hogy saját létérdeke szempontjából — ne sajnálja a mostani terhek vállalását, mert ezek a legjobb befektetést jelentik a jövőre nézve. Ha rövidlátásból most nem eszközölnénk ezeket a befektetéseket, néhány év múlva, élelmiszerhiány, pangás. sőt krízis állna elő a mezőgazdaságban, és akkor — megkésve — úgyis eszközölnünk kellene ezeket a beruházásokat, sokkal rosszabb pozícióból, s talán a költségek is többszörösébe kerülnének; — A munkásosztály tehát okos előrelátásból, saját jövője biztosítására helyesen teszi, ha legjobbjai tanácsadással, meggyőző szóval segítik a dolgozó parasztságot az új útra való áttérésben, továbbá a kiterjedt patronázs- mozgalom keretében a gyakorlatban is részt vesznek az új közös gazdaság megerősítésében és ugyanakkor, mint osztály, segíti a mezőgazdasági termelés fellendítését azzal is, hogy átmenetileg nagyobb terheket vállal és milliárdokat ruház be a mezőgazdaságba. — Mert e terhek valóban csak átmenetiek. Igaz, hogy a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődése következtében a terhek előbbre jöttek és emiatt nagyobbak is. De érdemes e terheket vállalni: már eddig is érdemes volt. Igazolja ezt a magyar mezőgazdaságnak az utóbbi években elért fejlődése. Ezután arról szólt Fehér Lajos: a párt és a kormány politikájának alapvető célja — amelyet „kettős feladatnak” nevezünk —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy időben, a népgazdasági helyzetnek megfelelően, nőnie kell a termelésnek és az árutermelésnek is. (Fehér Lajos elvtárs be. szédét lapunk holnapi számában folytatjuk.) feltételei Amerikával, mi egyszerűen és őszintén felelhetünk: az Egyesült Államok kormánya hagyjon fel a belügyeinkbe való meddő beavatkozás kísérleteivel, s viszonyunk egy tőkés nagyhatalom és egy kis szocialista ország közötti normális viszony példája lehet. Nincsenek megoldhatatlan kérdéseink Ausztriával sem. Itt igazán példát tudnánk mutatni a világnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gyakorlatából, hiszen közvetlen szomszédok vagyunk. Mi az oka mégis, hogy Ausztriával rendezetlen kérdéseink vannak? Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a hidegháború erőinek, az Amerikai Egyesült Államoknak és osztrák szövetségeseinek nyomása időről időre arra készteti Ausztria vezető köreit, hogy a semlegesség megsértésével teret engedjenek az ellenünk irányuló különböző provokációknak. Reméljük, hogy osztrák részről véget vetnek e káros jelenségeknek, s akkor a két ország viszonya valóban a jószomszédság példája lehet. Tisztelt országgyűlés! A nemzetközi helyzet fejlődése a béke és a szocializmus megerősödése szempontjából kedvező. Híven ki kell tartani az eddig követett politika mellett, mert az összes történelmi tapasztalataink arra intenek, hogy ez a politika helyes és eredményre vezet. Népünk leginkább azzal járul hozzá a béke védelméhez, ha tovább szilárdítja országa szocialista rendjét, növeli gazdasági erejét, s erősíti védelmi képességét. A szocializmust építő Magyarország a nemzetközi béke fontos őrhelye, de felépült szocialista társadalmi rendünk még szilárdabb támasza lesz a békének. Súlyunk, jelentőségünk és erőnk a nemzetközi békeharc ban olyan mértékben nő, amilyen mértékben szocialista társadalmunk erősödik. Ezért a béke védelmében népünknek az a legfontosabb feladata, hogy következetesen végigmenjen azon az úton. amelyet pártunk VII. kongresszusa je lölt ki. Következetesen arra kell törekednünk, hogy elérjük nagy céljainkat: be kell fejeznünk a szocializmus alapjainak lerakását, meg kell gyorsítanunk a szocializmus felépítését hazánkban. Mindenki, aki felelősséget érez a békéért, ennek a felelősségnek csak úgy tehet eleget. ha lelkiismeretesen. fegyelmezetten és pontosan végzi munkáját, és tehetsége szerint dolgozik hazája felvirágoztatásán. Ez vonatkozik a munkásokra és értelmiségiekre, a termelőszövetkezeti és egyéni parasztokra. a szocializmust építő Magyarország minden állampolgárára, do’gozzék bármilyen kis, vagy bármilyen magas beosztásban. A szocialista építés feladatain túl egész népünk — a társadalmi és politikai élet minden területén, vegye ki részét külpolitikai feladataink megoldásából. Pártunk — a Magyar Szocialista Munkáspárt — államunk, társadalmunk vezető ereje tevékenységét eddig is az 1957-es novemberi Moszkvai Nyilatkozat szellemében végezte. Az utóbbi három évben elért sikereink csakúgy, mint az egész nemzetközi munkásmozgalom előrehaladása — elsősorban annak köszönhetők, hogy az 1957- es Moszkvai Nyilatkozat biztos iránytűt adott a kezünkbe, s mi ezt a fegyvert következetesen alkalmaztuk. A most kiadott újabb Moszkvai Nyilatkozat az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat és pártunkat is megerősítette eddig követett politikájának és a nemzetközi kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseinek helyességében. E Nyilatkozat alapján folytatni kell egész népünk nevelését a béke. a népek közötti barátság. és szolidaritás, a munkás nemzetköziség, ugyanakkor az imperializmussal szembeni éberség szellemében. Kállai elvtárs végül sorra vette a békeharcban szakszervezeteinkre. nőmozgalmunkra, a KISZ-re, a Hazafias Népfrontra. az Országos Béketanácsra háruló feladatokat, majd így fejezte be beszédét: Tisztelt országgyűlés! A nemzetközi helyzet a béke és haladás erőinek kedvez. Ha továbbra is kitartunk helyes politikánk mel'ett, reális lehetőségünk van a béke megőrzésére, s arra is, hogy a szocializmus további erősödése a világban a békés egymás mellett élés viszonyai között következzék be. E célért kell teljes egységben a szocialista tábor népéivé] — külpolitikai tevékenységünket tovább folytatni. A külügyminiszter elvtárs beszámolóját, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom, s azt tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. szonyainak konzerválását, a jelenlegi status q o örökös fenntartását jelenti, hanem egyszerűen azt, hogy a két világ- rendszer, a szocialista világ- rendszer és a kapitalista világrendszer egymással folytatott küzdelméből kizárjuk a háborút, mint eszközt, s a harcot a politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális fronton vívjuk meg. A szocializmus — mi meg vagyunk győződve erről — a békés versengésben győzelmet arat a kapitalizmus felett. teljes leszerelés is helyes eszme, perializmust, mert erőszakkal megosztva tart egész népeket; a fegyverek erejével gátolja meg a koreai és a vietnami nép természetes törekvéseit az egyesülésre, az egységes, demokratikus, szabad és független hazájuk megteremtésére. Szívből kívánjuk, hogy ezek a népek, minél előbb sikereket érjenek el nemzeti feladataik megoldásában. Kállai Gyula ezután az Egyesült Nemzetek szervezetéről szólt, hangsúlyozva, hogy a múlt években a béke, a demokrácia, a szocializmus és az anti- imperializmus, nemzeti függetlenség erői megsokasodtak az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül. A közgyűlés fórumán tehát olyan helyzet alakult ki, amelyben a független, szabad népek képviselői órákon keresztül — Kádár elvtárs kifejezésével élve — apríthatták az amerikai imperializmust. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése az imperialistaellenes fellépések nemzetközi fórumává vált. Meg vagyunk győződve róla: megvan a lehetősége annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elindult jó irányú fejlődés tovább folytatódjék. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete eleget akar tenni hivatásának, mindenekelőtt helyre kell állítani e szervezetben a világ legnépesebb nagyhatalma, a Kínai Népköztársaság jogait. Bizonyosak vagyunk abban, ha most volt erő a legfontosabb kérdések napirendre tűzéséhez, a jövőben lesz erő ahhoz is, hogy ezekben a kérdésekben az Egyesült Nemzetek Szervezete a béke ügyének megfelelő határozatokat hozzon.
