Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

2 NfiPOJSAG 1960. december 9., péntek Íz országgyűlés csütörtöki ülése (Folytatás az 1. oldalról) A piaci árak megfelelő szinten tartása érdekében tovább szé­lesítjük a szerződéses termel­tetést és felvásárlást. A szer­ződéses árak kialakításánál fi­gyelembe vesszük a termelők anyagi érdekeit. — Hosszan sorolhatnám az állam sokoldalú segítségét, amelyet a mezőgazdasági ter­melőknek nyújt a termelés fej­lesztéséhez. Az állam által nyújtott segítség közül külö­nösen nagy jelentőségű a gé­pesítés. mert ez lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságban az egy főre eső termelési érték növekedjék, s a költségráfordí­tás csökkenjen. A sokoldalú támogatás lehetővé teszi, hogy a dol­gozó parasztok a termelés növelésével, a lakosság .jobb ellátásával jussanak nagyobb jövedelemhez. A földművelésügyi miniszter a továbbiakban megállapította, hogy az egész mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének legfontosabb feltétele: mi­lyen gyorsan tudjuk meg­szilárdítani, illetve ered­ményesen gazdálkodó nagy­üzemekké fejleszteni a meglevő, illetve az ezután alakuló termelőszövetkeze­teket. Vannak már számottevő ered­ményeink, azonban van még tennivaló is bőven. — Szövetkezeteink zöme jól gazdálkodik. A közeljövő egyik fontos feladata a ma még gyenge szövetkezetek megszilárdítása A szövetkezeti elnököket — akik egyszerű parasztembe­rekből lettek ezerholdas gazda­ságok irányítói — továbbké­pezzük, hogy alkalmassá tegyük őket a feladat elvégzésére. Most a télen minden szövetke­zeti elnököt továbbképzőnk. Volt idő, amikor szövetkeze­teink idegenkedtek a szakem­berektől. Azóta megváltozott a helyzet: a jó szakembert vár­ják és megbecsülik. Ezért to­vábbra is küldünk termelésben jártas szakembereket — első­sorban a még gyengén műkö­dő szövetkezeteinkbe. A kezdeti nehézségek elle­nére termelőszövetkezeteink fejlődése jónak mondható. Országszerte sok olyan fiatal szövetkezetünk van, amelyek már elsőéves munkájukkal — akar a termelési eredménye­ket, akár a tagok jövedelmét nézzük —, maguk mögött hagytak egyéb régi szövetkeze­teket is. Sok tehetséges pa­rasztember bizonyította be, hogy képes többezer holdas nagyüzemi gazdaság vezetésé­re. Tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy innen küldjem forró üdvözletem az eredményes munkát végző ter­melőszövetkezeti vezetőknek, a becsületesen dolgozó szövet­kezeti tagoknak, közülük is az asszonyoknak, akik derekasan helytálltak a növénytermelés­ben és további sikereket kí­vánjak munkájukhoz. A földművelésügyi minisz­ter ezután a falusi fiatalokról beszélt. — Az utóbbi időben — mon­dotta — sok falusi ember, fő­leg fiatal, otthagyta a falut és városban vállalt munkát. A városi élet azért is csábít­ja a fiatalokat, mert ott köny- nyebben megtalálják a fejlet­tebb technikát, a kulturáltabb életkörülményeket, s ráadásul rendszeresebb a jövedelmük is, mint a termelőszövetkeze­tek egy részében. Azokból a termelőszövet­kezetekből azonban, ahol rendszeresen fizetnek elő­leget — és ezek száma egyre több — ahol gondos­kodtak a fiatalok meg­felelő művelődéséről, spor­tolási lehetőségeikről, ahol a fiatalokat egyenjogú tag­nak tartják és ahol meg­honosították a korszerű termelési eljárásokat, azokból nem vágyódnak el a fiatalok, hanem otthon­maradtak a faluban. Sok ilyen szövetkezeti köz­ségünk van már és még több lesz. Az elvándorolt fiatalok pedig mind nagyobb számban térnek vissza a falvakba a megszokott munkájukhoz. — Termelőszövetkezeteink — folytatta a miniszter — most készülnek a zárszámadásra. Előfordul, hogy azonos adott­ságokkal rendelkező termelő- szövetkezetek jövedelme között nagy a különbség. Ennek csak az a magyarázata, hogy a jobb eredményt elérők egész évben a jó gazda gondosságával dolgoztak. Amikor a termelőszövetkeze­tek eredményeiről beszélünk, sokan csupán a tagok között kiosztott jövedelemre gondol­nak. Mindjárt hozzátenném ehhez, hogy a tiszta vagyon növelése legalább olyan fontos a termelőszövetkezet életé­ben, mint a kiosztott jöve­delem. A tavaly alakult szövetkezetek 2,4 milliárd forinttal gyarapí­tották tiszta vagyonukat, s ezt az idén tovább növelték. Ál­talános szabály, hogy az erős gazdasági alapokkal rendelke­ző szövetkezet többet oszthat, mint az, ahol a szövetkezeti közös vagyon még nincs ki­alakulva. De hogyan és mikor alakulhat ki olyan szövetke­zetben, ahol már az első év végén a jövedelem nagyará­nyú kiosztására törekszenek. Az ilyen helyeken lassabban szilárdulnak meg azok a közös alapok, amelyek pedig a ké­sőbbi évek nagyobb bevételeit biztosítanák. Szabadjon itt a barcsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet első zárszámadá­sára hivatkoznom. Tizenegy évig voltam ott elnök. Az első év végén tizenöt forintot osz­tottunk egy munkaegységre, pedig oszthattunk volna főb­bet is. A második év végén sem nagyon erőltettük meg magunkat, amikor az osztoz­kodásra került sor, pedig ak­kor már huszonöt darab ser­tés jutott a közösben csalá­donként. A nagy sertésállo­mánynak biztosítottuk a ta­karmányt, s a gazdaság fejlő­dése aztán lehetőséget adott, hogy a harmadik év végén már kialakulhasson az ötven- forintos munkaegység-érték, s ez tartós is maradt. — Már a nagyarányú fej­lesztés előtt is többszáz jó szövetkezet volt az ország­ban, azóta pedig tovább emelkedett számuk. A jól működő szövetkezetek tagsága nem úgy gondolko­dott, hogy a belépés puszta tényétől egycsapásra megja­vul az életük. Élni tudtak a nagyüzemben rejlő lehetősé­gekkel, megfogták a dolog vé­gét, a családtagok is kivették részüket a munkából, s így a tagság megszokta és megsze­rette a közös munkát, magáé­nak érezte a közös gazdálko­dást. A beruházásokról a többi között elmondotta, hogy az állam az elmúlt két évben több anyagi segítséget adott, a közös gazdaságok ki­alakításához, mint bármikor azelőtt. Az erdészeti és víz­ügyi beruházásokon kívül, ta­valy és idén kereken 11,5 mil­liárd forint beruházást kapott a mezőgazdaság. Ennek az összegnek csaknem . felét közvetlenül szövetkezeti beruházásokra fordítottuk, de a mezőgazdaság állami szek­toraiban eszközölt beruházások — mint például a gépállomá­soknak adott gépek — köz­vetve szintén a termelőszövet­kezetek fejlődését segítették. Két év alatt több mint 16 ezer traktort, kétezer kom­bájnt, kétezerháromszá z ­nyolcvan silókombájnt, ti- 7enkétezerhétszáz pótko­csit és egyéb mezőgazdasá­gi gépet kapott a mezőgaz­daság. A hatalmas arányú beruházás jó elosztására, illetve helyes felhasználására a Földműve­lésügyi Minisztérium nem volt kellően felkészülve, így több esetben nem a leggazdaságo­sabban használta fel a rendel­kezésre bocsátott beruházási összeget. — Termelőszövetkezeteink­nek ötezerhétszáznyolcvan sa­ját traktoruk van. Ebből 3830- at az idén vásároltak. A jövő­ben is lehetővé tesszük, hogy a szövetkezetek gépeket vásárol­janak, elsősorban azok, ame­lyek már megerősödtek. Így a gépvásárlás nem jelent szá­mukra különösebb anyagi megterhelést. A termelőszövet­kezetek gépesítése mellett is még jóidéig a gépállomásokra vár a gépi munkák elvégzésé­nek zöme. A gépállomásaink az utóbbi években derekasan dolgoztak. Növelték az egy traktorra jutó teljesítményt és csökkentették a gépi munkák költségét. Munkájukra keve­sebb a panasz, mint korábban volt. Dicsekvésre azonban nincs okunk. A traktorok szá­mának növekedésével nem állt arányban például a traktoros- és a gépészképzés. Így nincs megfelelő számú szakmunká­sunk. Emiatt több a gépál- lás. Növelni fogjuk a képzett traktorosok számát, ugyan­akkor arra kérjük őket, hogy a nagy munkák ide­jén éjjel-nappal üzemel­tessék a gépeket, a gépi munka holtszezonjában vi­szont végezzenek más mun­kát a termelőszövetkeze­tekben. így emelkedne átlagkeresetük és még jobban segíthetnék a termelőszövetkezetek munká­ját. — Termelőszövetkezeteink a múlt évben közel hatezer, az idén pedig több mint kilenc­ezer új épületet építettek. Ezenkívül sokat átalakítottak. Az új és átalakított épületek­ben a közös állatállomány zö­mét el tudták helyezni. Az idén már sokkal több helyen használtak építkezésekhez helyi anyagot és a drága, műszakilag igényes, magtárpadlásos is­tállók helyett jobban elterjedt az olcsón kivitelezhető szerfás és ehhez hasonló más építke­zési módszer. Egy férőhely épí­tési költsége ezzel mintegy 25 —30 százalékkal csökkent a ta­valyihoz képest. Ezt a költség- szintet is továbbra lehet csök­kenteni. ha még inkább fel­használják a gyakorlati szak­emberek jó kezdeményezéseit. Az elmúlt két évben a szö­vetkezetek több mint egy- milliárd forintnyi saját erővel járultak hozzá a közös gazdaságok beruhá­zásaihoz. A tavalyi és az idei eredmé­nyek arra figyelmeztetnek, hogy helyesebb beruházási po­litikával, a rendelkezésre álló anyagi eszközök átgondoltabb felhasználásával még többet lehetett volna építeni. Joggal panaszkodnak szövetkezeteink, hogy — miközben az egyszerű, olcsóbb kivitelezésű építkezé­seket ajánljuk számukra — érvényben levő rendelkezése­ink nem egy esetben még min­dig a drágább beruházásokhoz szorítják őket. Beruházáspoliti­kánknak tehát olyan irányt kell szabni, hogy az adott anyagi lehetőségeket még gaz­daságosabban kihasználhassuk. Losonczi Pál ezután össze­foglalta azokat a tényezőket, amelyeknek döntő szerepük volt abban, hogy termelőszövetkezeteink az idén politikailag, szerveze­tileg, gazdaságilag egyaránt sokat erősödtek. A termelőszövetkezeti pa­rasztság túlnyomó többségének áldozatkész munkája és egyre erősödő bizalma a szocialista nagyüzemek iránt. Dolgozó társadalmunk min­den rétegének, különösen a munkásosztálynak sokoldalú segítsége, s az a tény, hogy a termelőszövetkezetek erősíté­se valóban társadalmi üggyé vált. Történelmünkben még soha nem mrdult elő, bogy a társadalom ilyen nagyarányú segítséget ads it volna a mező- gazdasági termelés emeléséhez: A termelőszövetkezeteknek nyújtott nagyarányú, helyes elveken alapuló állami támo­gatás. — Szeretném felhasználni az országgyűlés fórumát, hogy dolgozó parasztságunk nevé­ben köszönetét mondjak mind­azoknak, akik a mezőgazdaság átszei'vezesének nagy munká­iéból odaadóan kivették ré­szüket. Méltatta az állami gazdasá­gok eredményeit és azt. a se­gítséget, amelyet a termelőszö­vetkezeteknek nyújtottak. Az állami gazdaságok — hangsúlyozta — ma már szilárd bázisai szocialista mezőgazdaságunknak, ma­gas terméshozamaikkal példát mutatnak: burgonyából nyolcvan mázsát, cukorrépából százhatvan má­zsát takarítottak be holdan­ként. Az egy tehénre jutó tej­hozam pedig háromezerhárom­száz liter, vagyis ötven száza­lékkal ».-agasabb az országos átlagnál. Legfontosabb felada­tuk a munka-termelékenység emelése és a költségek na­gyobb arányú csökkentése. Rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaság átszervezésével úi feladatok hárulnak a Föld­művelésügyi Minisztériumra is A minisztériumnak éppúgy, n nt a tanácsok mezőgazdasá­gi osztályainak és a mezőgaz­dászt irányításában részvevő többi szerveknek, tovább keil javítaniok munkájukat, ki keli alakítaniuk a nagyüzemek irányításához szükséges új munkastílust. Az edciigin-U szorosabbá kell tenni a terme­lést és a felvásárlást irányító szervek közötti kapcsolatot. — Űj mezőgazdaságot kell kialakítani: — formájában is. tartalmában is szocialista me­zőgazdaságot. A feladatok na­gyok, azonban ha helyesen hasznosítjuk a rendelkezésre bocsátott termelés minden ágában: akkor parasztságunk a termelőszövetkezetekben megta. ..ja számítását, mert többet termel és nagyobb lesz jövedelme is. — Alapvető feladataink közé tartozik a növény- termelés fejlesztése, illetve a talaj táperejének növe­lése. El kell terjeszteni a nagyobb hozamú fajtákat főleg a ke­nyérgabonánál, a kukoricánál. Ha eredményesen védekezünk a növényi és rovarkártevők el­len, évente több milliárd érté­kű IX bletterményhez jutha­tunk. A kukoricatermelésben a vetésterület további növelésén kívül többi között az öntözés kiterjesztésével biztosíthatjuk a termésátlagok fokozását. ~ * ris szép eredményeket ér­tek el legjobb állami gazdasá­gaink és termelőszövetkeze­teink: harminc mázsás kukori­catermést takarítottak be ka- tasztrális holdanként. A nagy­üzemek kialakításával lehető­ség nyílik arra is, hogy egyes növényeket ott termeljünk, ahol azok a leggazdaságosab­ban, a legnagyobb termést ad­ják. A szakosítás lehetővé te­szi a gépek jobb kihasználását, a termelékenység további nö­velését. — . ártunk VII. kongresszu­sa — "oldotta végül — egy évvel ezelőtt fogadta el máso­dik ötéves tervünk irányelveit, amely megszabta a mezőgaz­daság előtt álló feladatokat is. A mezőgazdasági termelés 30 —32 százalékos növelése nem kis feladat, de a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való átté­réssel meg is teszünk mindent teljesítéséért, illetve túlteljesí­téséért. — Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy beszámolómat fogadja el. (Nagy taps.) Az elnöklő Vass Istvánné ezután bejelentette, hogy a napirend vitájában Boros Ger­gely, Fehér Lajos, Kádár Já­nos, Oláh György, Papp La­jos, Szabits Istvánné, Szirmai Jenő és Tatár Kiss Lajos kí­ván felszólalni. A szocialista mezőgazdaság megteremtése egyet jelent a szocializmus alapjainak lerakásával Fehér Lajos elvtárs beszéde Ezután Fehér Lajos, az MSZMP politikai bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára emelkedett szólás­ra: Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszternek a mezőgaz­daság helyzetéről adott tájé­koztató jelentését helyesli, azt a Magyar Szocialista Munkás­párt nevében elfogadja és a tisztelt országgyűlésnek elfo­gadásra ajánlja. A tájékoztató jelentésnek ahhoz a részéhez, amely a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének tervezett, küszöbön álló befejezését érintette „ki- egészitésként” hozzáfűzte: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága — figyelembe véve az or­szág politikai és gazdasági helyzetét, a termelőszövetke­zeti mozgalom eddigi ered- ményeit — számolva az át­meneti nehézségekkel is —le­hetségesnek és szükségesnek tartja, hogy a tél folyamán végigvigyük a magyar faluban tíz évvel ezelőtt elkezdett for­radalmi nagy átalakulást: Lé­nyegében befejezzük a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését. (Taps.) — Lehetővé teszi e lépés sikeres megtételét mindenek­előtt a termelőszövetkezeti mozgalomnak az utóbbi két esztendőben végbement örven­detes fejlődése, túlsúlyra jutá­sa és általános megszilárdulá­sa. Ennek alapján tovább erő­södött a népi hatalom, a mun­kás-paraszt szövetség, a Ma­gyar Népköztársaság. — Lehetővé tette és teszi a falun folyó átalakulás meggyorsulását, úgyszin­tén a befejezést a népgaz­daság egészében tapasztalt fejlődés, amely szintén gyorsabb a tervezettnél. A hároméves terv során a szocialista ipar termelésének növekedése 1957-hez viszonyít­va a tervezett 22 százalék he­lyett az idei év végére előre­láthatóan negyven százalék lesz. A falu sikeres átalakítá­sának igen fontos feltétele volt eddig is, hogy szocialista iparunk magas fokot ért el, s ennek alapján munkásosz­tályunk a korábbinál hatható­sabb segítséget tud adni a szo­cialista gazdálkodás útjára lé­pett dolgozó parasztságnak. Nemcsak anyagi eszközökkel, gépekkel, műtrágyával, építő­anyaggal, hanem elsősorban politikai tekintetben is. Elismerőleg szólt arról az ezer és ezer üzemi munkás­ról, aki a szocialista öntu­dattól és lelkesedéstől hajtva — a szövetkezeti parasztok, traktorosok, pedagógusok, ag- ronómusok mellett részt vett a falusi agitációban, a dolgozó parasztokkal folyó beszélgeté­sekben és segített nekik kéte­lyeik leküzdésében, bátorítot­ta őket elhatározásuk megho­zatalában. Abban, hogy bát­ran lépjenek a haladás törté­Szükséges és érdeke ez a munkásosztálynak, mindenek­előtt politikai meggondolásból. A szocialista mezőgazda­ság megteremtése egyet jelent a szocializmus alap­jainak lerakásával, a ki­zsákmányolástól mentes szocialista társadalom megvalósításával, a szocia­lizmus ügyének győzelem­re jutásával országunkban, amelyekért a magyar munkás- osztály, s népünk legjobbjai oly sokat küzdöttek és vérüket hullatták. — De szükségszerű — szo­cialista mezőgazdaság megte­remtése, a munkásosztály és egész népünk számára — gaz­dasági okokból is. Iparunk ter­melése a felszabadulás óta több mint 3,5-szeresére nőtt. A mezőgazdasági termelés növe­kedése összehasonlíthatatlanul lassúbb. Ugyanakkor — mint köztudomású — a mezőgazda­ság termelvényeivel szemben az igények megnőttek, sőt egy­re jobban nőnek, mindenek­előtt a következő okok miatt. A forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseire 1957- ben a munkások és alkalma­zottak egy keresőre jutó reál­bére 14—16 százalékkal, utána a hároméves terv során továb­bi 9,5 százalékkal emelkedett. Megnőtt a parasztság reáljöve­delme is. Mindezek nyomán a lakosság összfogyasztása há­nelmileg teljesen megérett út­jára, a szocializmus széles or­szágútiéra, egyesítsék a pa­raszti földeket szocialista tí­pusú gazdaságokba, amelyek­ben az egyéni és közös érde­ket összeegyeztetve, saját ma­guk öntudatos szövetkezeti gazdákká válva, szorgalmas munkával, a gépek, a tudo­mány segítségével lépésről- lépésre, de nem is olyan sok idő múlva, a korábbinál ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb terméshozamokat érhetnek el — önmaguk és az ország ja­vára. Fehér Lajos ezután kifej­tette: rom év alatt húsz százalékkal lett magasabb, elsősorban élel­miszerekből. Továbbá az ipar nyersanyagszükségleteinek je­lentős részét a mezőgazdaság adja. Megnőttek az exportfel­adatok is: exportunk kerek egynegyede mezőgazdasági eredetű. A tőkés piacon az iparnak szükséges nyersanya­got nagyobbrészt mezőgazda- sági cikkek kiviteléből szár­mazó devizán szerezzük be. — De szükséges a szocia­lista átszervezés sikeres végigvitele a falu szem­pontjából is. Ez erdeke az egész parasztságnak. Érdeke mindenekelőtt a pa­rasztság nagy többségét jelen­tő termelőszövetkezeti paraszt­ságnak, amely feltétlenül amellett van, hogy menjünk tovább előre és tegyük teljessé az ügyet. Számol a továbbfej­lesztéssel az egyéni parasztság is. Egyrészük, az öntudatosab- bak, olyasformán gondolkoz­nak manapság: „Ha az egész ország szövetkezeti ország lesz, lehetetlen, hogy éppen a mi falunk maradjon ki.” Másik része, a kistula jdonhoz, a régi­hez görcsösebben ragaszkodók, még azt a hitet táplálja és me­lengeti önmagában: hátha kap­hat még „egyévi haladékot”. De megmondjuk neki is — mint testvérünknek — nyíltan és őszintén: ez nem segítene (Folytatás a 3. oldalonJ a falu átalakulásának sikeres befejezése nemcsak lehetséges, hanem szükséges is.

Next

/
Thumbnails
Contents