Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

Itt van Kongói VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XI. évfolyam, 290. szám Ara 50 fillér I960, december 9., péntek 0 nagyüzemi gazdálkodás kiszélesítésével megnyílik a lehetőség a termelés nagyobb arányú fellendítésére A% országgyűlés csütörtöki ülése Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását. Részt vett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Re­zső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd az ország­gyűlés megkezdte a mezőgazdaság helyzetéről és az előttünk álló feladatokról szóló beszá­moló tárgyalását. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter emelkedett szólásra. Losonczi Pál beszéde Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az elmúlt két esztendőben lényegesen meggyorsult a me­zőgazdaság szocialista átala­kulásának üteme: a két évvel ezelőtti 30,7 százalékkal szem­ben ma már a nagyüzemi gaz­dálkodásra alkalmas szántóte­rület hetvenhét százaléka a mezőgazdaság szocialista szek­torához tartozik. Dolgozó népünk ma jobban él, mint a felszabadulás előtt. Több élelmiszert fogyasztunk, de még többet akarunk adni, főleg húsfélékből, tejtermék­ből, tojásból és gyümölcsből. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a fokozódó igé­nyeket is kielégítsük. Jó az ég­hajlat, s a termőtalaj, paraszt­ságunk szorgalmas. A nagy­üzemi gazdálkodás kiszélesíté­sével tehát megnyílik a lehe­tőség a termelés nagyobb ará­nyú fellendítésére. — Majd így folytatta: — Immár saját tapasztalata­ink alapján mondhatjuk: ah­hoz. hogy a mezőgazdasági ter­melést — különösen az áruter­melést — a következő évek­ben jelentősen növelhessük, ahhoz tovább kell erősíteni és szélesíteni a mezőgazdaság szocialista szektorát. A kormány tehát elérke­zettnek látja az időt arra, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak az egész országra való kiterjeszté­sével lényegében befejez­zük a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. Ezzel az életszínvonal további tervszerű növelését biztosítjuk, s a szocialista viszonyokat szé­lesítjük hazánkban. — Mezőgazdaságunk szocia­lista átszervezésének befejezé­sét lehetővé teszi az a körül­mény, hogy meglevő termelő- szövetkezeteink zöme már megszilárdult. Jelentős részük több árut ad az országnak, mint korábban ugyanarról a területről az egyénileg gazdál­kodó parasztok adtak. A ter­melőszövetkezetek eredmé­nyét a még egyénileg dolgozó parasztok is látják. Az újat, a jövőt illetően elsősorban az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan alakul majd életük a termelőszövetkezetben, milyen megélhetést biztosíthatnak családjuknak. Ügy gondolom, ezeket a parasztembereket kö­telességünk felkeresni a télen, s kicserélni gondolatainkat, el­képzeléseinket a jövőjüket il­letően. A földművelésügyi minisz­ter ezután az idei gazdasági év eredményeiről beszélt. — A mezőgazdaság átszerve­zésében ez év elején újabb nagy lépést tettünk előre. Ez­zel döntően túlsúlyra jutott mezőgazdaságunkban a szocialista szektor. Az idei eredmények feljogo­sítanak bennünket arra, hogy a szövetkezetek termelésének további növekedésére számít­sunk. Ismeretes, hogy nem ke­vesen voltak olyanok, akik a termelés nagyarányú vissza­esésére számítottak. Téved­tek. Az idei év döntő volt a szocialista viszonyok meg­erősödése szempontjából és — bár az új gazdálko­dásra való áttérés sok kez­deti nehézséggel jár — eredményesen fejezzük be ezt az évet. A számvetésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az időjárás ebben az évben nem kedvezett a me­zőgazdasági termelésnek. Ta­valy ősszel szárazság gátolta az őszi munkákat, majd télvé­gi — hónélküli — erős fagyok, a nyári aszály, most ősszel pedig a szokásosnál kétszerte több csapadék a legjobb gaz­daságokat is próbára tette. A kedvezőtlen időjárás és a kezdeti nehézségek elle­nére mezőgazdaságunk össztermelése megközelíti a múlt évi kiugró ered­ményt, felvásárlásunk pe­dig — bár elmarad a ter­vezettől — a tavalyi szint körül mozog. Ezután részletesen ismertette a mezőgazdasági termelés és felvásárlás idei alakulását. A terméseredményekről — A búza termésátlaga a avalyi 9,8 mázsával szemben z idén 9,7 mázsa. Az állami ;azdaságok a tavalyi 13,5 má­sás átlaggal szemben az idén 4 mázsát termeltek, az egyé- ti parasztok termésátlaga vi- zont — amely tavaly 1,2 má­sával maradt az országc« át­lag alatt — az idén 2,3 mú­zsával kevesebb az országos átlagnál. Kedvező, hogy a kukorica vetésterülete az idén tovább növekedett és — az egyes vi­dékeken mutatkozó aszály el­lenére — az össztermés meg­közelíti a tavalyi szintet. Bur­gonyaellátásunkban a tavalyi gyenge termés miatt komoly zavarok mutatkoztak. Az idén tíz százalékkal nagyobb vetés- területen mintegy 50 000 va­gonnal több termést takarí­tottunk be, mint tavaly, s ez lehetővé teszi a zavartalan el­látást. Cukorrépa-termésünk ked­vezően alakult. Nagyobb volt a vetésterület, így mintegy 40 ezer vagonnal több termés várható, mint tavaly. A zöld­ségtermelés hasonló a ta­valyihoz. A zöldségtermelő terület hetven százaléka tartozik a szocialista szek­torhoz, a szerződött területen 85 százalékos az arány. Ez to­kozott követelményt támasz­tott a kereskedelmi szervek munkája iránt. Az idén erre még nem voltak kellően fel­készülve, ezért a piacon né­hányszor zavarok mutatkoztak a zöldségellátásban. Nem egy esetben kifogásolható volt az áruk minősége is. Elsősorban azért, mert a felvásárlók és az értékesítők még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a minőség megóvására. — Gyümölcstermelésünk az idén gyengébb a tavalyinál. A legfontosabb gyümölcstermő vidékeken kedvezőtlen volt az időjárás a virágzás idején. Nem kedvezett az időjárás a szőlőtermelésnek sem. A rendkívül esős ősz nagyon megnehezítette a betakarítási munkálatokat. Ez gátolta a szövetkezeti parasztok mun­káját is, s így — bár a társa­dalom minden rétege segítsé­gükre sietett — elhúzódott az őszi termésbetakarítás és a kenyérgabona vetése is. Őszi árpából és őszi takarmányke­verékből többet vetettünk, mint tavaly, őszi kenyérgabo­na vetésünk viszont nyolc százalékkal elmaradt a terve­Igaz, hogy az ember még csak VI. osztályos, azért érdekelheti, sőt, nagyon is ér­dekli. hol lehet az a Kongó, amelyről annyit, de annyit beszél ma a rádió. És Fain Mária nevelő szívesen magyaráz. Előkerül a hatalmas földgömb, és az érdeklődő gyerekek előtt kibontakozik az a terület, ahol most olyan komoly a helyzet. Tóth Vilmos, Mátrai Benedek és Kvacsány István nézegetik a glóbuszt és közben vajon mire gondolnak? Mit hallottak már eddig erről a földrészről? S amikor mi már messze járunk, az esti kivilágításban pompázó ecsédi iskola termeiben vetik a nevelők a magot, amely megtermi majd a gondol­kodó, értelmes embereket. (Foto: Kiss) zettől. Az elvetett búzaterület mintegy tizenöt százalékán — közel .300 000 katasztrális .hol­don nagyhozamú, főleg szov­jet búzafajtákat vetettünk. Az a feladat, hogy azokon a területeken, ahol a ta­vaszi búza kielégítő ter­mést ad, azzal pótoljuk az elmaradt őszi; vetést. Javasoljuk a termelőknek, hogy jövőre nagyobb terüle­ten vessenek napraforgóma­got, amelynek árát kormány­zatunk jelentősen felemelte, így a termelők megtalálják számításukat. A napraforgó termelése a takarmányozás szempontjából is fontos. — Egyes területeken nagy kárt okozott az aszály. Főleg azokat a termelőket érintette érzékenyen, akik tavaszi szán­tásba vetették a kapásokat. Az őszi szántásokba vetett ka­pásnövények nem sínylették meg annyira az aszálykárt. Az idei tapasztalatok alapján azt javasoljuk termelőszövetke­zeteinknek, hogy szántóföldje­ik egészén végezzenek mély­szántást. Eddig 1820 000 ka­tasztrális holdon fejezték be ezt a munkát. Most, amikor az őszi vetés lényegében vé­get ért, minden traktor és fo­gat is — mélyszántson a jövő évi jobb termés érdekében. A földművelésügyi minisz­ter ezután az állattenyésztés helyzetét ismertette. Ezt érdemes összehasonlíta­ni az 1958. októberében ké­szült adatokkal, amikor még nem kezdtük el a mezőgazda­ság nagyarányú átszervezését. Szarvasmarha-állományunk 1958. októberétől ez év már­ciusáig 1,7 százalékkal csök­kent. Azóta változatlan. Már­ciustól 70 000 darabbal nőtt a termelőszövetkezeti tagok kö­zös, illetve háztáji gazdaságá­ban levő szarvasmarha-állo­mány. Sertésállományunk két év alatt 2,6 százalékkal csökkent. Tavaly sok kocát vágtak le, s ennek ellensúlyozására a Föld­művelésügyi Minisztérium ak­kor nem tette meg a megfelelő intézkedéseket. Így ez év már­ciusában kevesebb kocánk volt mint az utóbbi években bármikor. Azóta számos intéz­kedést hoztunk. Ezek hatására októberre már 159 000 darab­bal nőtt a kocák száma, s ez­zel az utóbbi évek legmaga­sabb októberi állományát is túlhaladtuk. Jóval több a ma­lac is, de ennek kedvező hatá­sa csak a iövő év második fe­lében érezhető a felvásárlás­ban. Sertésállományunk 54 százaléka, a kocákban pedig 65 százaléka a termelőszövetkeze­tek közös, illetve a tagok ház­táji gazdaságában van, s ez le­hetőséget ad az állomány to­vábbi növelésére. A baromfitenyésztés és a ba­romfihús-fogyasztás más or­szágokhoz viszonyítva elég nagyarányú hazánkban. Tizen­egy kiló baromfihús jut egy főre, s ezzel a fogyasztással a világon a második helyet fog­laljuk el. A baromfitenyésztés eddig nálunk döntően kisüzemi jel­legű volt. Ezért elő kell segítenünk a nagyüzemi baromfitenyész­tés . megteremtését, illetve fejlesztését. Ennek egyik feltétele a keltető kapaci­tás növelése, valamint a meglevő kisparaszti istál­lók kihasználása nagyüze­mi baromfitenyésztésre. Ezenkívül korszerű baromfi, telepeket is létésítünk. Több gyári takarmánykeverékről) úgynevezett barömfitápról kell gondoskodnunk. Éneikül ugyanis gazdaságtalan a nagy­üzemi baromfitenyésztés. A felvásárlásról Felvásárlásunk a tavalyi kö­rül mozog. Kenyérgabonából — a kisebb termés ellenére — eddig négy százalékkal, burgo­nyából hatvan százalékkal, zöldségből nyolc százalékkal, vágómarhából kilenc százalék­kal, tejből négyegész öttized százalékkal többet vásárol­tunk fel, mint tavaly novem­ber végéig. Ugyanakkor keve­sebbet vásároltunk fel gyü­mölcsből, vágósertésből, ba­romfiból és tojásból. Sokan úgy gondolják, hogy az egyes cikkekben mutatkozó piaci el­látási nehézség oka a terme­lőszövetkezetek szervezése. Ez­zel szemben az az igazság, hogy termelőszövetkezeteink — bár zömük még alig egy— két éves — már megfelelő részt adnak az ország ellá­tásához. Állami gazdasá­gaink pedig, amelyek az ország területének tizen­három százalékát képezik —kenyérgabonából a kész­letek mintegy harminc százalékát adták — sertés­húsból ugyancsak harminc, vágómarhából húsz, tejből pedig huszonhét százalék­nyi részesedéssel járulnak hozzá az ország ellátásához. Ezzel szemben a felvásárlási tervek teljesítésénél elmaradás mutatkozik az egyéni parasz­tok viszonylatában. Ha tehát a termelőszövetkezetek fejlesz­tésével nem haladtunk volna előre ilyen arányban, felvásár­lási gondjaink még jelentő­sebbek volnának. — Amikor a felvásárlási problémáinkról beszélünk, ter­mészetesen, nem arról van szó. hogy k'izellátásunk rom­lott volna az előző évekhez ké­pest. Az elmúlt négy évben a lakosság egyre növekvő élel­miszerszükségleteit a felvásár­lás rendszerével biztosítottuk, s ezzel biztosítjuk a jövőben is. • A felvásárlási árakat olyan szinten alakítottuk ki, amely egyrészt megfelelő jövedelmet biztosit a pa­rasztságnak, másrészt a fo­gyasztók számára is elfo­gadható. A lakosság fogyasztása meg­növekedett. Ma már nincs olyan gondja parasztságunk­nak, hogy megtermelt áruját nem tudja eladni. A beadás el­törlése után kialakult felvásár­lási árakkal parasztságunk elé­gedett volt. A mezőgazdaság átszervezése óta a termelés nem csökkent, és a felvásárlá­si árak is lényegében változat­lanok maradtak. A gépesítéssel viszont csök­kent az élőmunka ráfordítás és csökkent a termelésre fordított kiadás. Milliárdokkal kevesebb a parasztság állammal szembe­ni teherviselése, ugyanakkor az állam kiadása számottevően emelkedett a termelőszövetke­zeti parasztság betegellátásá­nak megoldása és az öreg pa­rasztoknak biztosított öregségi járadék miatt. Az állam azért vállalt ilyen nagyarányú ter­het, hogy segítse a parasztsá­got. emberibb életet biztosítson számára és nyugodt öregkort. — A nagyarányú állami se­gítség azonban a dolog egyik oldala. A másik: a parasztság által termelt árut várja az or­szág lakossága. Ahogyan a parasztság el­várja az ipartól, hogy lássa el a falut megfelelő áruval, megszabott áron, ugyanúgy ez fordítva is ér­vényes. Nem indokolt te­hát, hogy a parasztság egy része az utóbbi időben a mezőgazdasági termékek árának emelésére törek­szik. (Folytatása a 2. oldalcm' Az állatállomány alakulása

Next

/
Thumbnails
Contents