Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-08 / 289. szám
4 NEPÜJSÄG 1960. december 8., csütörtök Ili Ulli Szégyen Egerben a rossztemplom mellett épült új iskola udvarán gomolygó fekete füst szállt a magasba szerda délután. Az utcai járókelők kíváncsian oda-odanéztek, s mentek tovább, mintha mi sem történt volna. Üzemanyag égett, veszélyeztetve az iskola és a környező házak épségét. — Ha ég, majd eloltják — fejezte ki a járókelők véleményét egy férfi. A gyakorló iskolából kitóduló gyerekhad vette csak komolyra az esetet, míg a bámész felnőttek a gomolygó füstöt nézték, a kis úttörők rögtön telefonhoz rohantak, s értesítették a tűzoltókat, akik néhány perc múlva hozzákezdtek a tűz oltásához. A felnőtt járókelők pedig a tűz hamvait nézve — szégyellték magukat. És joggal! K. E. — A BORSOD — HEVES megyei Téglagyári Egyesülés saját rezsiben kilenclakásos bérházat épített dolgozói részére. A műszaki átadás megtörtént, a boldog tulajdonosok birtokukba vehetik a szolgálati lakásokat.- A TIT MEGYEI titkársága évkönyv kiadásán dolgozik. Ebben feldolgozzák az év tapasztalatait, hiányosságait, s egyes előadásokhoz előadástervet is közöl majd az évkönyv. KI TUDJA? 1. Mi szavatolja a takarékbetétek visszafizetését? 2. Mi a KST? 3. Elveszett-e a pénze annak, aki a betétkönyvét elveszti, vagy azt ellopják tőle? Megfejtéseket az alábbi címre kell beküldeni, december 15-ig: Országos Takarékpénztár, Eger. Szilvási Lajos: Bujkál a Hold — Móra Ferenc kiadó — Öt magyar fiú disszidál Sopronból, s hányatott sorsuk egy fakitermelésre viszi őket, ahol szinte rabként dolgoznak. Ez, vagy más — nem derül ki a regényből — indítja a fiúkat arra, hogy az egyik éjjel megszökjenek a telepről, majd egy távoli farmon megkeressék magyar ismerőseiket. Hányódnak a mocsárban, az őserdőben, egy meghal, majd lengyelekkel találkoznak, ott is lemarad közülük egy társuk, egy meg csendőrkézre adja magát. Ketten érik el végcéljukat, a farmot, ahonnan a gyenge jellemű Lord megszökik, s a kis menekülő csoport vezetője egyedül marad: „egyedül, mint szél a pusztán”, ö az, aki hazaindul. Ez a tartalom valójában nagyon dióhéj tartalom. De akit érdekel a kalandos ifjúsági regény, az úgysem szereti, ha előre elmondják a könyv teljes tartalmát. Izgalmakban bővelkedik a cselekmény, de ez az izgalom néha túlzott, ami von- tatottá és nehézkessé teszi a könyvet. Nagyon sok benne a véletlen — egyáltalában nem törvényszerű véletlen — mégpedig olyanok, amelyek mind csak hátráltatják a hősiesen küzdő fiúkat abban, hogy kijussanak az őserdőből. Nem tisztázódik az sem, hogy mi indította egyáltalában ezeket a fiúkat arra, hogy elhagyják hazájukat. Csak bujdosás közben gondolnak villanásszerűen vissza az otthoni életükre, s ezekből a mozaikokból sehogy sem kap egészet az olvasó. Nem tárja fel a regény az ösz- szefüggéseket sem a disszidálás, a telepre kerülés, a szökés és az öt fiú elválása között. Az öt fiú bolyongása az őserdőben, a nehézségek leküzdése, nem teremti meg a fiúk között a teljes bajtársi kapcsolatot, csak azt nem értjük, hogy miért nem? Hiszen, állítólag, jó barátok, legalábbis négyen, az ötödik, a Lord, kicsit kilóg az egész eseményből. Nincs jellemrajza, ami cselekedeteinek indítója lenne, szinte függetlenül saját magától cseEGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem és :: j EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Tacskó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csónak a tengeren HATVANT VÖRÖS CSILLAG Noszty fiú esete Tóth Marival HATVANI KOSSUTH Két év után HEVES Nincs előadás FETERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY A szultán fogságában Egerben este 7 órakor: HÁROM A KISLÁNY (Bérletszünetl Ivódon este 7 órakor: Jubileum — A mennyetjart ifiur lekszik, olyan, mintha egészen más lenne belül, mint ahogyan cselekedeteiben mutatkozik. Értéke a regénynek az, hogy a fiatalságot érdeklő témát érdekesen, izgalmasan dolgozza fel, hiányossága viszont az, hogy nem mutat rá olyan cse- lekvésrúgókra, amelyekből az olvasó fiatalok a maguk számára leszűrhetnék a tanulságot. Mert ma nem mindegy az, hogy ki miért disszidált, hiszen tudjuk, hogy sokan azért lépték át a határt, mert „vaj volt a fejükön”. Ezek sorsával nincs mit törődnünk, de aki nem ezért ment, annak esetéből okulhatnak a fiatalok. Ebben a regényben nem találjuk meg ezt az erkölcsi alapot, csupán jó kalandos regényt ad nekünk Szilvási Lajos. Ádám Éva MA ESTE: Hangverseny Hatvanban Este 7 órai kezdettel a Hatvani Állami Zeneiskola tanárainak fellépése zárja az iskola és az Országos Filharmónia Erkel Ferenc emlékére megrendezett bérletes hangversenysorozatát. A hangversenyt a Vörösmarty Művelődési Házban tartják. Műsoron szerepel •többek között a modern orosz zene élő képviselőjének, Arut- junjánnak Expromt-ja, Beethoven c-moll triója, Verdi Álarcosbáljának Oszkár-áriája és Brahms e-moll szonátája. Fellépnek: Németh Éva, Radnóti Tiborné, Mezey Gyula, Papp Sándor, Mezey Erzsébet és Varasdyné Koposy Margit. LIGETI KAROLY 1960. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK: MÁRIA 70 évvel ezelőtt, 1890. december 8-án született LIGETI KAROLY. Az I. világháború után orosz hadifogságba kerül, ahol megismerkedik a bolsevizmus eszméivel, s a Nemzetközi Vörös Gárda szervezője lesz. Kolcsak támadásakor az Omszkot védő magyar csapat parancsnokaként súlyosan sebesülten fogságba kerül. A kiváló agitátort és újságírót a kozákok felkoncolták. Utolsó óráiban írt Végrende- let-éböl Idézünk: ..TI még meglátjátok a vörös Budapestet, Tinéktek lesz még ölelés és virág... Ha visszanéztek csodás Keletre, Ujjong nektek az egész világ. 2025 évvel ezelőtt, ie. 65-ben, e napon született QUINTUS HORATIUS FLACCUS római költő. Első verskötete szatirikus költeményeket tartalmaz. Az Ódák 4 könyvében a görög stílusú líra széles skáláján szól. Jelentősek szatírái, episztolái (költői levelek) és versbe foglalt Költészettana. Horatius hatása óriási volt a világiro-. dalomra, műveiből sok neves költőnk fordított. FILM: Csónak a tengeren Három forradalmár szökésének izgalmas történetét mondja el a Csónak a tengeren című bolgár filmdráma* amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat be december 8-tól 11-ig. II. Ez évben tudományosan és hivatalosan állapították meg, és adták a világ tudomására, hogy a Csehszlovák Köztársaságban sikeresen befejezték a szocializmus alapjainak leratúlnyomó többsége a nép kezében vannak. Hát igen, csehszlovák barátaink korántsem csináltak olyan és akkora vargabetűket az eltelt 15 évben, mint mi, és főleg az imperializmusnak ott nem sikerült egy ellenforraPrága: a híres és gyönyörű szép Vencel tér. kását, s immáron szocialista országgá nőtt — Csehszlovákia szocialista köztársasággá lett. Ennek alapja, garanciája mindenképpen azazerős parasztsággal szövetséges munkáshatalom, amely a Szovjetunió után a csehszlovák államra is olyannyira jellemző. Gazdasági alapja természetesen az a tény, — amely az előbbi megállapításból magától értetődően fakad —, hogy a termelőeszközök (mind az iparban, mind a mezőgazdaságban) döntő és dalmat produkálnia, nem utolsósorban — gondolom — a helyes és egyenes irányú pártvezetés miatt sem. Persze Csehszlovákiában a demokráciának mélyek a gyökerei. Más az ország, ennek megfelelően az ipar, az emberek múltja és történelme, mint nálunk. Sok összetevőjét lehetne említeni az elért jelen eredményeinek, mégis úgy gondolom, hogy ezek közül a legfontosabbat és a legértékesebbet, az embert kell említeni. Amikor most kint jártunk és az emberekkel ismerkedtünk, beszélgettünk, vitatkoztunk, egy kép a múltból állandóan kísértett és nem hagyott nyugton. A jelen emberét tanulmányoztuk, s valahogy minden gesztusában, magabiztosságában, öntudatosságában, sőt udvariasságában is áttetszett egy kép a múltból. 1939-ben történt. A Barátok templomának óraütése ködtől fátyolos, elhaló hangon jelezte a délutáni kettőt. A cigaretták szájró’ szájra jártak, még egy utolsó slukk, még egy szippantás, azután valaki elordította magát és mi 16 évesek, inasok és parasztok, bármelyik öreg Horthy-bakát megszégyenítő precízséggel és merevséggel álltunk vigyázzba. Üjabb ordítás, másodpercnek tűnő lábdobogás, s mint a lénia, újra merev vigyázzba állt — a század. S a gyöngyösi GYAK-pá- lyán ezer fiatal századonként áll vigyázzva, melyik a távoli fenyőfát, melyik a futball-ka- pu jobbíábát kapva és véve irányzókul. Álltunk, s már rég nem voltunk lakatosok, fűszeresek, szabók és parasztok, csupán csak leventék. Zárt tenyerünk a nadrágvarrásra feszül, állunk felemelve, szemünk összehúzva a vélt ellenségre néz, mert mi büszkék vagyunk és bátrak, bizony. Mit nekünk Hekuba, mi az a pár száz milliós ellenség, kicsi a bors, de erős, lám az oktató urak is milyen bátrak és kato- tonásak, lám ... De nicsak, miféle figura jön itt, miféle civil koffer? ... Nem lehet több ő sem 16—17 évesnél, csak éppen leventesapka helyett puha szürkekalap van a fején, s a ruhája is jobb, elegánsabb mint a miénk. — Ki ez a marha? — gondoljuk — az meg mintha igazolni akarná gondolatainkat, természetes emberi lezserség- gel odaáll az oktató úr elé, megemeli kalapját, kezet nyújt és azt mondja: — Jó napot kívánok, Bálint István a nevem. Röhögünk és ha száz 16 éves fiú röhög, az felér egy ménes nyerítésével. — Kuss, vót pofázni? — halljuk, s nincs az a karmesteri pálca, amely oly hirtelen csendet tudna teremteni orchesterben, mint ez a szép, választékos magyar vezényszó. Igaz is, ne röhögjük el a poént. Ki ez az állat, aki azt sem tudja mi a rend? Hogy képzeli, mi ez itt: tánciskola, vagy kaszinó? Az meg állt ott és sehogyan val a fejünkön és a kuss vezényszóval az oktató úr szájában. Ez akkoriban történt, amikor már tudtuk, hogy a vélt ellenség az igazi barát, s a mátraházi tüdöszanatórium- ban. Amit itt elmondtam, ami Prágában és másutt is kísértett, tudom kis dolog, de sokPrága: részlet a Mostecka utcából, háttérben az ősrégi templommal a vélt barát az igazi ellenség, s hogy addig fejtetőre állva szemléltük a világot. Deákkor már ismertem Julius Fucsik A prágai vár látképe. sem értette helyzetét. Belül egy kicsit megsajnáltuk, de bármit is éreztünk, kulturált magatartásával sehogyan sem illett a tájba és a perc hangulatába. Csak később, jóval később jöttünk rá, hogy igazán mi nem illettünk a civilizált Európa tájára, leventesapkáüzenetét is, Dvorzsákot is, Ja- roszlev Hasek Svejk-jét is, Karell Capek műveit is, hallottam a prágai felkelésről és Lidicéről. Mert Csehszlovákiában nevelkedett az a fiú, s úgy került hozzánk a visszacsatolás alkalmával. Villanyszerelő volt szór a kis dolgok is tudnak árulkodók lenni. Egy bűnöző szemrebbenése, egy szerelmét titkoló lány pirulása sokszor többet mond minden szónál. Minthogy később mi is megértettük e kis jelből is: ennek a fiúnak a magatartása, meg a mi magatartásunk között egy viszonylag fejlett polgári demokrácia (ahol a kommunista párt legálisan is működött) és egy barbár, fasizálódó ország embert formáló hatása közötti különbség tükröződött. Máshonnét indultak hát és az érződik jelenükön is. A csehszlovákiai emberek nagyszerű munkások, technikailag fejlettek, az egész nép technikailag is kulturált. S egyáltalán: felvilágosult nép. Valahogy minden természetesebb, magától érthetőbb náluk. Az emberek munkakedve, egymáshoz való viszonyuk, lányok és fiúk kapcsolata — egyszerű és természetes. Szeretnek szórakozni, de mindenekelőtt sportolni. Itt is csak azt a jelzőt használhatom, hogy náluk a sport népszokás, népszenvedély, éi- tetőelem, létszükséglet. (Folytatjuk.) Suha Andor
