Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-08 / 289. szám
2 NÉPEJSÄG 1960. december 8., csütörtök Folytatja munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) olyan messzemenő diszkrimi nációt alkalmaz Magvarország ellen, amely a gyakorlatban csaknem teljésen lehetetlenné tesz mindennemű kereskedelmi kapcsolatot. Nehezen lehet elképzelni ennél abszurdabb, abnormálisabb viszonyt két ország között. Hangsúlyozta a külügyminiszter ezután, hogy legutóbb az ENSZ most folyó közgyűlésén az amerikai kormány újabb bizonyítékát adta a Magyar Népköztársasággal szemben tanúsított ellenséges magatartásának, amikor Népköztársaságunk ENSZ-külöttségét és annak vezetőjét, Kádár elvtársat, diszkriminációs mozgási korlátozásoknak vetette alá. Az amerikai kormánynak ez a provokációs intézkedése nemcsak az egész magyar népnek, de az egész világ közvéleményének felháborodását váltotta ki. Mindennek ellenére, mi a magunk részéről nem egy ízben tettünk kezdeményezéseket a magyar—amerikai viszony megjavítására. Erőfeszítéseink nem jártak sikerrel. Ma még nem tudhatjuk, történik-e majd, és ha igen, milyen változás az amerikai kormány külpolitikájában az új elnök hivatalba lépése után. Mi, akik változatlanul a békés egymás mellett élés politikáját követjük, készek vagyunk arra, hogy kapcsolataink normális mederbe terelése és megjavítása érdekében bármilyen szinten tárgyalásokat kezdjünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy semmi akadálya sem lehet annak, hogy kapcsolatainkat rendezzük. Kizárólag az amerikai félen múlik, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Néhány szót osztrák szomszédainkkal való kapcsolatainkról — mondotta a továbbiakban Sík Endre. — Az elmúlt négy év alatt ezek a kapcsolatok nagy részben rendeződtek, és elsősorban gazdasági vonalon — normális mederben folynak. Az országaink közötti kulturális csere terén ugyancsak értünk el javulást, bár a jelenlegi helyzet még sok kívánni valót hagy maga után. Jószomszédi viszonyunkat azonban időről időre, sajnálatos módon megzavarják osztrák területről kiinduló, mesterségesen előkészített és szervezett határincidensek. Nem véletlen, hogy ezek a határincidensek és az azokat követő hecckampányok már évek óta szinte pontosan egybeesnek a nemzetközi reakciónak ellenünk irányuló akcióival. Éppen a napokban voltunk tanúi egy meg nem történt határincidens nyomán 6zinte karmesteri beintésre elkezdődött újabb hecckampánynak. A tények teljes figyelmen kívül hagyása, továbbá az a minősíthetetlen hang, amelyet egyes osztrák „újságírók” a kampány során használtak, elárulja ezen urak egyre jobban elhatalmasodó idegességét. Semmilyen erőlködéssel nem sikerül ugyanis Jeltartóztatni az osztrák és a magyar nép egyre nagyobb arányokban kibontakozó közeledését. Hiába tesznek meg mindent, hogy ezzel a speciális osztrák hozzájárulással, a határ kérdésében szervezett hecckampányokkal segítsék az úgynevezett „magyar kérdés” napirendden tartását, a hidegháború felszítását. Kísérleteik kudarcot vallottak és vallanak a jövőben is. A határincidensek megelőzése céljából régóta javasoljuk vegyesbizottság alakítását és határegyezmény kötését. Vannak jelek, hogy e téren eredmények várhatók. A biztató jelek ellenére nem tapasztaltunk kellő viszonosságot a kölcsönös utasforgalom és a vizumok kibocsátása terén. Hozzánk minden korlátozás nélkül jöhetett például a legutóbbi válogatott labdarúgó-mérkőzésre is több ezer osztrák turista, más alkalmakkor munkásküldöttségek, újságírók, stb. Ezzel szemben legutóbb például lehetetlenné tették hetvenegy Ganz—MAVAG-beli munkás kiutazását, és diszkriminációt alkalmaztak egyes magyar közéleti személyiségek — nőmozgalmi és szakszervezeti küldöttek — kiutazása során is. Kiküldötteinktől tevékenységüket korlátozó nyilatkozat aláírását követelték, ugyanakkor nem követelnek semmiféle nyilatkozatot azoktól a hazaáruló magyaroktól, akiknek megengedik, sőt akiket segítenek abban, hogy a Magyar Népköztársaság ellen uszítsanak. E negatív jelenségek ellenére, mi a magunk részéről továbbra is azon leszünk, hogy a két ország közötti kapcsolatokat fejlesszük, és javítsuk. Az ázsiai és afrikai országokkal meglevő kapcsolatainkról beszélt ezután dr. Sík Endre. A forradalmi munkás-paraszt kormány fontos feladatának tekintette nemcsak diplomáciai kapcsolatok létesítését, de jó baráti viszony, élénk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítését a háború után létrejött és folyamatosan létrejövő új, fiatal, független ázsiai és afrikai országokkal. Ismertette a gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésére tett lépéseket, ezekkel az országokkal. Dr. Sík Endre ezután az ENSZ-beli tevékenységünkről számolt be, s mindenekelőtt az úgynevezett „magyar kérdésről” beszélt, megállapítva, hogy az már az Egyesült Államokon kívül senkit sem érdekel az ENSZ-ben. A „magyar kérdés” bizonyos mértékben bumeráng lett az Egyesült Államok számára. Már 1956-ban leszögeztük álláspontunkat, amely úgy szólt, hogy magyar kérdés, mint nemzetközi kérdés nem létezik: ami Magyarországon történik, az a magyar nép ügye: a magyar nép és annak kormánya semmiféle beavatkozást nem enged meg a Magyar Népköztársaság belügyeibe senkinek, tehát az ENSZ-nek sem és tiltakozik minden ilyen beavatkozási kísérlet ellen. Mindennek ellenére — amíg az amerikai kormány fel nem adja jelenlegi hidegháborús politikáját — nem számíthatunk arra, hogy a magyar kérdés hamarosan lekerül az ENSZ napirendjéről. Számunkra azonban ez a kérdés nem bír jelentőséggel. Ha tárgyalni fogják, megmondjuk a magunkét: még egyszer fejükre olvassuk az amerikai imperialistáknak ellenünk elkövetett, súlyos bűneit, s tiltakozunk az amerikai imperialisták Magyarország bélügyeibe való durva beavatkozása ellen. Az ENSZ közgyűlésein a Szovjetunió és a többi szocialista ország delegációivai szoros együttműködésben, kivesz- szük részünket minden fontosabb nemzetközi kérdés megvitatásából, részt veszünk a közgyűlés valamennyi bizottságában. Támogattuk és támogatjuk a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak a leszerelésre, a tömegpusztító fegyverek eltiltására, az atom- kísérletek megszüntetésére, úgyszintén a békés egymás mellett élésre vonatkozó minden javaslatát. Következetesen kiálltunk Kína ENSZ-tagsága mellett és követeltük mindenkor a Mongol Népköztársaságnak az ENSZ-be való felvételét. A jelenlegi közgyűlésen Kádár elvtárs részvétele és felszólalása, beszédének határozott, magabiztos hangja, világos és logikus érvelése valamennyi küldöttségre egyaránt őrlési hatást gyakorolt, jelentékenyen növelte delegációnk tekintélyét. s egyben azok számára, akiket még érdekel a magyar kérdés, szemléltető bizonyítékát szolgáltatta annak, amit küldöttségünk mindenkor hangsúlyozott: A Magyar Népköztársaság ügvei már régen teljességgel rendben vannak, a magyar nép sikeresen megbirkózott és megbirkózik a maga problémáival, hívatlan prókátorra nem szorul és ilyeneket nem hajlandó befogadni. A külügyminiszter ezután részletesen szólt a magyar delegáció munkájáról a mostani közgyűlésen, majd a külföldön élő magyarokkal kapcsolatos politikánkról beszélt. — A forradalmi munkásparaszt kormány nem zárja le az ajtót a hazájukba visszatérni kívánó becsületes magyarok előtt. Az elmúlt években közkegyelmet is hirdetett azok számára, akiket főbenjáró bűn nem terhel. Sokan jelentkeztek is és nagy része azoknak, akik jelentkeztek, haza is tért. Több mint negyvenezer azoknak a száma, akik hazájukba visszatértek. A reakciós nyugati sajtó rémtörténeteket terjeszt róluk. Börtönbe vetettük őket, sokukat kivégeztük és így tovább. Mindenki tudja, hogy ezek dajkamesék. Azok, akikről szó van, jól derülnek, amikor ilyesmit hallanak, ök tudják legjobban, hogy hazájuk megbocsátással és szeretettel fogadta őket vissza. Újra munkát és kenyeret adott nekik. De sokan vannak még — akik, ha eddig ilyen, vagy olyan okból nem is tudtak hazatérni — nem adják fel a reményt, hogy az ő számukra is eljön a hazatérés napja. A hazatérők számára hirdetett amnesztia ugyan már lejárt, de illetékes hatósági szerveink minden külföldön élő becsületes magyar hazatérési kérelmét, legyen az régi emigráns, vagy nemrég külföldre szakadt megtévesztett ember — jóaka- ratú egyéni elbírálásban részesítik, s ha az illetőt főbenjáró bűn nem terheli, vagy más különös ok nem szól hazatérése ellen, a kérelmét meg is nall- gatják. Befejezésül külpolitikánk további feladatait foglalta össze a külügyminiszter. Ezek a következők: Még jobban fejleszteni és mélyíteni, még intenzivebbé tenni baráti kapcsolatainlcat és együttműködésünket politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt a Szovjetunióval és a testvéri népi demokratikus országokkal: Folytatni hagyományos békepolitikánkat, a baráti szocialista országokkal vállvetve harcolni a béke megőrzéséért, az általános és teljes leszerelésért, A békés egymás mellett élés politikáját követve törekedni kapcsolataink normalizálására és javítására a kapitalista országokkal, baráti kapcsolatok létesítésére és fejlesztésére az ázsiai, afrikai és az élenjáró latin-amerikai országokkal; Leleplezni az imperialisták agresszív háborús politikáját, visszaverni támadásaikat és provokációikat, elhárítani minden rendű beavatkozási kísérleteket országunk belügyeibe; Kifejteni, megmagyarázni és megvédelmezni népköztársaságunk külpolitikai céljait és állásfoglalásait és szorgalmazni azok megvalósítását az ENSZ- ben és más nemzetközi szervezetekben. területen a szocializmus már felülkerekedett és behozhatatlan előnyre tett szert. A napokban fellőtt harmadik szovjet űrhajó — amely azóta a rárótt feladatokat sikerrel elvégezte — szintén azt bizonyítja, hogy a szovjet tudomány továbbra is óriási lépésekkel, bátran halad előre, s egészen közel került az ember biztonságos űrrepülésének megvalósításához. Az Egyesült Államok tájékoztató ügynöksége nemrégiben széleskörű nemzetközi vizsgálódást végzett arról, vajon hogyan vélekednek a népek az USA „elsőbbségéről”, íme a hosszú ideig hétpecsétes titokban tartott jelentés száraz szavai: A nyugat-európai közvélemény általában úgy véli, hogy a katonai erő szempontjából a Szovjetunió fölényben van az Egyesült Államokkal szemben... A világ közvéleménye meg van győződve arról, hogy az elmúlt évtizedben a Szovjetunió hatalmas gazdasági előrehaladást tett. A közvélemény szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti rés gyors ütemben szűkül... A Szovjetunió belátható időn belül túlszárnyalja majd az Egyesült Államokat általános gazdasági erő tekintetében.” Kállai Gyula a továbbiakban kifejtette, míg a szocialista világrendszer napról napra erősödik, A kormány külpolitikai tevékenységének vezérelve: a béke megvédése Kállai Gyula beszéde Ezután Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese emelkedett szólásra. A kormány külpolitikai tevékenységének vezérelve a béke megvédése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Ez a külpolitika társadalmunk szocialista jellegéből ered. A mi országunkban nincsenek fegyvergyártó kapitalisták, nálunk minden társadalmi osztály és réteg érdeke a békét követeli. A magyar nép a béke híve és harcosa: a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány külpolitikája a nép érdekeit és vágyait valósítja meg. — Ez a külpolitika teljes összhangban van az egész szocialista tábornak a nemzetközi kérdések megoldására, a béke fenntartására, a háború elkerülésére irányuló erőfeszítéseivel. A szocialista tábor, s ezen túlmenően az egész nemzetközi kommunista mozgalom egységét mutatta meg a kommunista és munkáspártoknak Az egész emberiség számára van mondanivalója, mert korunk fő kérdéseiről: a békéről, a békés egymás mellett élésről, a szocializmusról, a nemzeti függetlenségről, a jobb emberi élet megteremtéséhez vezető útról fejti ki a kommunisták, a társadalmi haladás élharcosainak véleményét. A nyugati körök, amelyek arról ábrándoztak és fecsegtek, hogy a kommunista és munkáspártok között megbomlott az egység, most keserű csalódással kénytelenek tudomásul venni a Moszkvai Értekezlet dokumentumait. amelyek a nemzetközi kommunista mozgalom töretlen egységéről és harci elszántságáról tanúskodnak. A nemrég véget ért Moszkvai Értekezlet tovább erősítette a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista tábor országainak egységét és erejét a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. A békéért folytatott harc vezető osztaga — a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom most újból kiáltvánnyal fordult a világ népeihez: folytassák áldozatos küzdelmüket a háború ellen, fokozzák erőfeszítéseiket a béke védelmében, kössék le a háborúra spekuláló bűnt» imperialisták kezét — s harcuk sikeres lesz. Ez a „Kiáltvány a világ népeihez” a na- ! pókban kerül nyilvánosságra. Bizonyosak vagyunk benne, ! hogy a magyar országgyűlés — a napokban befejeződött Moszkvai Értekezlete. Az értekezlet által kiadott Nyilatkozat és a békefelhívás, amelyet 81 párt képviselői — 81 nép hivatott vezetői — írtak alá, napjaink történetének legfontosabb harcra hívó dokumentuma. Öröm és büszkeség számunkra. hogy a Moszkvai Értekezleten a dolgozó magyar nép képviseletében Kádár elvtárs vezetésével a mi párt- és kormányküldöttségünk is részt vehetett, kifejezhettük teljes egyetértésünket a testvérpártokkal a nemzetközi kérdések megítélésében, s ezt a nyilatkozat aláírásával is megpecsételtük. Ügy gondolom, hogy küldetésünk és végzett munkánk eredményeivel az országgyűlés teljes mértékben egyetért. Tisztelt országgyűlés! Bár még csak néhány nap telt el azóta, máris megállapítható, hogy a haladó emberiség örömmel üdvözli a kommunista- és munkáspártok értekezletéről kiadott Nyilatkozat megjelenését. a békeszerető magyar nép választott képviselőinek testületé — megérti és magáévá teszi a kiáltvány gondolatait, s továbbra is azon munkálkodik, hogy erejéhez, s a magyar nép erejéhez mérten hozzájáruljon a világ békéjének biztosításához. Tisztelt országgyűlés! Napjaink világtörténetének legfontosabb vonása, hogy a szocializmus világrend- szere tovább erősödött és korunk fejlődésének döntő tényezője lett. A szocializmus vonzóereje — a szocialista tábor országainak sikerei nyomán világszerte megnőtt. A födkerekség legtávolabbi zugaiban is a társadalom leghaladóbb emberei ma már úgy tekintenek a szocializmus társadalmi rendszerére, mint amely a legkedvezőbb feltételeket teremti meg az ember társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez és képességei sokoldalú kibontakoztatásához. A szocialista tábor fejlődését elsősorban a kommunizmust építő Szovjetunió gyors előrehaladása jellemzi — mondotta Kállai Gyula és részletes adatokkal ismertette a Szovjetunió eredményeit. A szocializmusnak — 1917-től, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom esztendejétől számítva — alig ötven évre van szüksége ahhoz, hogy túlszárnyalja a több évszázada fennálló kapitalista társadalmi rendszert az emberi tevékenység legfontosabb területén, az anyagi javak termelésében. Amj pedig az emberi tevékenység olyan területeit illeti, mint a tudomány, a kultúra és a technika döntő ágai, ezen a A háború veszélyét az imperializmus hordozza magában. Az imperializmus nem változtatta meg természetét, ezért ameddig fennmarad, számolni kell a háború veszélyével is, mert a háborút az imperializmus szüli. A Szovjetunió messze az amerikaiak előtt jár. Ha a rakétatechnika terén az elsőbbség az amerikaiaké lenne, ez beláthatatlan bajt okozhatna az emberiségnek, mert a rakétákat az imperialisták rögtön világuralmi igényeik fő adujává léptetnék elő. Erre utal az atombomba története is. Amikor az Egyesült Államok imperialistái azt hitték, hogy hosszú időre biztosították a maguk számára az atombomba monopóliumát, — azonnal felléptek világuralmi igényeikkel és megindították a „hidegháborút”. Így járnak el azok, akik a népek leigázására törnek. Amikor az atombomba „titkát” a Szovjetunió is felismerte, s amikor a rakétatechnikában messze megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat, s a katonai erőviszonyok kétségtelenül a Szovjetunió javára változtak meg. Most az imperialista vezérkarok lázas sietséggel dolgoznak az úgynevezett „lokális” vagy kis háborúk tervein, kiskaliberű atomfegyvereket gyártanak, amelyeket a „helyi háborúk” frontvonalain szeretnének alkalmazni. Ámde most olyan erőviszonyok alakultak ki, hogy ezek az imperialista próbálkozások — mind a „toErről tanúskodnak azok a hatalmas tömeg-megmozdulások, amelyek az év folyamán Olaszországban, Törökországban, Japánban, Dél-Koreában, s a kapitalista világrendszer más országaiban bontakoztak ki az élesedő fasiszta diktatúra, a háborúpárti, amerika- barát kormányok ellen. A békéért folytatott harcban egyre többen ismerik fel, bogy a béke legfőbb biztosítéka a szocializmus s egyre többen ébrednek tudatára annak is, hogy a béke legáldozatkészebb hívei a kommunisták. a kapitalizmus társadalmi rendszere az általános válság újabb szakaszába lépett. Rámutatott: ebben a helyzetben minden lehetőség megvan ahhoz, hogy új módon, a dolgozó emberiség javára oldjuk meg napjaink égető kérdéseit. tális”, mind a „lokális” háborúk kirobbantására — határozott visszavágásban részesülnének. A nemzetközi erőviszonyok megváltoztatásának, a szocialista világrendszer megerősödésének, s az imperializmus fokozódó hanyatlásának legfontosabb következménye, hogy a békeszerető erők hatalma és ereje olyan nagy, hogy megakadályozhatja a háborút. A történelmi tapasztalatok is bizonyítják: a háborúk többé nem elkerülhetetlenek. Ezt a nagy jelentőségű tételt először a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán Hruscsov elvtárs mondta ki, s az 1957-es moszkvai nyilatkozat az egész nemzetközi kommunista mozgalom egyik alapvető tételévé tette. E lehetőség valóra váltásáért, a béke megvédéséért továbbra is szívósan harcolni kell. A béke megvédésének legfontosabb feltétele a tömegek mozgósítása és a nemzetközi békemozgalom nagy antiimpe- rialista akcióinak kibontakoztatása. Soha nem volt olyan széleskörű és szervezett a békemozgalom, mint napjainkban. Ez a mozgalom — a múlthoz képes — igen kedvező lehetőségek közepette tehet eleget magasztos feladatának, mert bizton támaszkodhat a szocializmus erejére. A békéért folytatott harcban a szocialista tábor országaival együttműködnek a semleges államok is: Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában kialakult a pozitív semlegességet tanúsító államok békeövezete. Tisztelt országgyűlés ! Napjainkban az emberiség két választás előtt áll: a pusztító háború, vagy a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése. A szocializmus már születése pilanatában Lenin eszméjét, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét tette meg külpolitikájának vezérfonalává, s ehhez tartotta magát az elmúlt negyvenhárom esztendő alatt. (Kállai Gyula beszédét a holnapi számunkban folytatjukji Ez a Nyilatkozat nemcsak a kommunisták ügye Korunk legfontosabb kérdése: a béke biztosítása A béke erői gyarapodnak a tőkés országokban is
