Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

i 1960. december 4., vasárnap NGPCJSÄG Az állattenyésztés továbbfejlesztésének alapvető feltétele a takarmánybiztosítás Az illetékes megyei szervek felülvizsgálták a közelmúlt­ban a termelőszövetkezetek jó­szágállományának takarmány­ellátását. A felülvizsgálat megállapította, hogy a megye termelőszövetkezeteinek nagy többségében az állatok téli takarmányszükséglete biztosí­tottnak látszik. Mindössze harminc-harmincöt olyan ter­melőszövetkezetünk van, ahol a szálas-, illetve az abrakta­karmány nem bizonyul ele­gendőnek az egész télre. Itt, ezeken a helyeken tehát hiány mutatkozik, de ugyanakkor sok termelőszövetkezetben je­lentős takarmányfölöslegek vannak. A megoldás magától kínál­kozik. Azok a termelőszövet­kezetek, ahol takarmányhiány mutatkozik, megvásárolhatják a takarmányfelesleggel ren­delkező szövetkezetek fölös készleteit, és így biztosíthat­ják jószágaik téli ellátását. Helyes, ha a takarmányhiány- nyal küzdő szövetkezetek el­nökei, vezetői, maguk derítik ki, hogy melyik az a szövetke­zet, ahonnan abrak-, illetve szálastakarmányt tudnak vá­sárolni és lekötik mielőbb a szükséges mennyiséget. A ter­melőszövetkezetek számára ta­karmányvásárlás címén a Nemzeti Bank hitelt folyósít­hat Nem lenne helyes azon­ban az olyan gyakorlat, hogy a takarmányhiánnyal számoló szövetkezetek január végén, vagy februárban kapkodná­nak. A takarmányozás terén má­sik igen fontos szempont a ta­karékosság, a gazdaságosság. Sajnos, még nem egy olyan termelőszövetkezetünk van, ahol „van bőven” jelszóval pazarló módon túrják a jószá­gok elé az abrakot, szénát, vagy silót. Ennek a gyakorlat­nak nemcsak az a hallatlan kára, hogy sok értékes takar­mány megy veszendőbe, d.: az is, hogy az állatok csak ímmel-ámmal fogyasztják a maguk alá túrt takarmányt. Már most, az ősz végén, a tél legelején javasoljuk a szö­vetkezeteknek, hogy igen óva­tosan és gondosan bánjanak takarmánykészleteikkel és ide­jében szüntessenek meg min­den visszaélést. Óriási meny- nyiségű takarmányt el lehet pocsékolni aránylag rövid idő alatt, anélkül, hogy az külö­nösebben meglátszódna az ál­latokon. Helyes gyakorlat len­ne, ha a termelőszövetkezetek bevezetnék a takarmánypor- ciózást, és csak annyi takar­mányt adnának a jószágok­nak, amennyire feltétlen szük­ségük van. Az is helyes, ha a tél legelején etetjük a gyen­gébb takarmányokat, és csak később — amikor az erős fa­gyok beállanak —, a tél vége felé az értékesebb takarmá­nyokat, így például a szénát. Sajnos, volt már arra is pél­da, hogy a megvágott, de to­vább gondatlanul kezelt ta­karmánykazal a tél folyamán beázott és jelentős mennyisé­gű széna, vagy here tönkre­ment. Fontos ha az állatte­nyésztési brigádvezetők, agro- nómusok, de maguk a terme­lőszövetkezetek elnökei is gondosan őrködnek afölött, hogy az állatgondozók betart­sák a porciózás elvét, és min­den szemes- és szálastakar­mányt gazdaságosan használ­janak fel. A gazdaságosság elvének al­kalmazásával hatalmas meny­^e^Melöizwefkezefii^k^ Kétszeresére növelik a baromfiállományt a megye termelőszövetkezetei Heves megye termelőszövet­kezeteiben az idei évben igen jól jövedelmezett a baromfine­velés. A közös gazdaságok ez évben már négyszer annyi ba­romfit neveltek közfogyasztás­ra, mint az elmúlt évben. A tervek szerint a jövő évben még több termelőszövetkezet foglalkozik baromfineveléssel. A jövő évben már 120 terme­lőszövetkezet alakít ki barom­fiállományt az idei hatvannal szemben. A nagyüzemi barom­finevelés igen kifizető. A kis­körei Dózsa Termelőszövetke­zetben például két asszony végzi el több mint 20 000 ba­romfi gondozását. Pecsenye- kacsából az idén darabonként 7 forint tiszta jövedelmet biz­tosítottak. A Tisza menti kö­zös gazdaságok tovább bőví­tik a víziszámyasok tenyészté­sét is, és mintegy duplájára növelik a törzsállományt. A tiszanánai Petőfi Termelőszö­vetkezet például 400, a porosz­lói Béke 300 libát vásárol még ebben az évben tenyésztésre. A kiskörei Dózsa Termelőszövet­kezet százholdas kacsaúsztatót létesít a Holt-Tiszaágon, ahol jövőre nem kevesebb mint 15 ezer pecsenyekacsát nevelnek. Nagyüzemi gyümölcsösöket telepítenek Megyénk termelőszövetkeze-, teiben a tájaknak megfelelően új, nagyüzemi táblákon telepí­tenek gyümölcsösöket. A me­gyében az idei őszön mintegy 300 holdon ültetnek gyümölcs­fákat, ezzel a termelőszövetke­zetek gyümölcsöse meghaladja a 2000 katasztrális holdat. A megye északi részein, ahol a téli almafajták jól meghono­sodtak, újabb telepítéseket vé­geznek: a parádi Vörös Októ­ber például 10 holdon, a bükk- szenterzsébeti Petőfi 20 holdon telepít jonatán és aranypármen fajtákat. A Tárná mentén is megkezdték a telepítést, ahol elsősorban kajszibarackot és meggyet kívánnak termelni. Egyedül a sarudi Dózsa 35 hol­don telepít ezekből a gyü­mölcsfajtákból az idén. Az er­dőtelki Űj Élet és Aranykalász telepítése is meghaladja a 20 holdat. A telepítésnél figyelembe ve­szik a gépi művelhetőség lehe­tőségeit. Ezért 10x6 méteres tő‘- és sortávolságot alakítanak ki az ültetésnél, hogy a táblák sorai között a gépi munka job­ban alkalmazható legyen. Tanfolyamohon képesik as áUatienyésstő ssakembereket Heves megye termelőszövet­kezeteinek többsége már felis­merte az állattenyésztés nagy jelentőségét és az idén számos ágazatban tanfolyamokat in­dítanak a nagyüzemi állatte­nyésztő szakemberek képzése­re. Ezekben a napokban nem kevesebb, mint ezer állatte­nyésztő tanul a különböző tan­folyamokon. Valamennyi járás székhelyén a megyei tanács és a nőtanácsok szervezésében baromfigondozók részére indí­tottak tanfolyamokat, ahol he­tenként egy napon négy hóna­pon keresztül folyik az oktatás. A termelőszövetkezetek a ba­romfigondozók részére a tanu­lás napjaira jóváírják a megfe­lelő munkaegységet, és bizto­sítják a tanulás költségeit is. A tanfolyamokon asszonyok és fiatal lányok vesznek részt, akik megismerkednek a ba­romfinevelés nagyüzemi mód­szereivel. Ezáltal számos fia­talt új tagként is vesznek fel a termelőszövetkezetek. Egy­hetes tanfolyamot indítottak a megyében a sertésgondozók ré­szére is, ahol jelenleg százan sajátítják el a nagyüzemi ser­tésgondozáshoz szükséges is­mereteket. Az idei őszön indult be az állattenyésztők három­éves szaktanfolyama is. Egy­hetes tanfolyam indul decem­berben a borjúneveléssel fog­lalkozó tsz-tagok részére. Ugyancsak külön egyhetes szaktanfolyamot rendeznek a termelőszövetkezeti takar­mányfelelősök képzésére. (ka) nyiségü abrak- és szálastakar­mányt lehet megtakarítani és biztosítani, hogy egész télen át, egyformán jó minőségű és elegendő élelem áll majd a jó­szágok rendelkezésére. Vannak olyan termelőszö­vetkezetek is, amelyek a még kínálkozó lehetőségeket sem használják ki takarmánykész­letük biztosítására. Ilyen pél­dául a lőrinci termelőszövetke­zet is, amelynek felajánlották az állami gazdaság kukorica- szár-készletét, azonban ők nem hordták, nem silózták azt be. A hatvani cukorgyár az egyik vasárnap, répaszeletet kínált a szövetkezeteknek, azonban azok arra sem tartot­tak igényt. Ha meggondoljuk, hogy a nagy mennyiségű siló, illetve répaszelet milyen bő és gazdag takarmányt biztosított voln§ ennek a szövetkezetnek, akkor valóban azt kell mon­dani, hogy a lőrinci tsz veze­tőségének könnyelműsége, nemtörődömsége miatt állhat csak elő a tél folyamán itt ta- karmáriyprobléma, Tanácsol­juk, hogy a takarmányhiány- nyal számoló termelőszövetke­zetek silózzanak be minden rendelkezésükre álló, és meg­szerezhető kukoricaszárat, igé­nyeljenek répaszeletet, és ez­zel jelentős mennyiségben könnyíthetnek a mutatkozó problémákon. Mindent összegezveelmondha- tom, hogy a megye termelőszö­vetkezeteinek téli takarmány­ellátását biztosítani lehet, kü­lönös aggodalomra nincs ok. Nem kétséges azonban, hogy a legnagyobb mértékű takaré­kosság bevezetése fontos a ta­karmányozás terén, valamint a porciózás bevezetése minden termelőszövetkezetben, és fel­tétlenül ki lehet használni a még kínálkozó silólehetősége­ket is, nem szólva a répaszQ- letek időbeni beszerzéséről. Ha termelőszövetkezeteink mindezeket megszívlelik, akkor a tél folyamán nem lesz különösebb gond az át- teleltetés, és a jószágállomány jó kondícióban éri meg a ta­vaszt Szalay István Nem új dolog a tapasztalat- csere, de igen hasznos. Ezt bi­zonyította az a kapcsolat, amely az Egri Finomszerel- vénygyár és a Lakatosárugyár pártszervezetei között kiala­kult. A tapasztalatok átadása mindkét részről eredményeket hozott, különösen a szocialista munkabrigádok követelmé­nyeinek kialakításánál. A La­katosárugyár pártszervezeté­nek vezetői nemrég jártak a Finomszerelvénygyárban, ahol a pártmunka módszereit tanul­mányozták, előtte pedig a Fi- nomszerelvénygyár kommunis­tái adtak tanácsokat a politikai nevelőmunka, a termelés párt­ellenőrzésének megjavítására. A két üzem pártszervezeté­nek kölcsönös tapasztalatcse­réje eredményesnek és hasz­nosnak bizonyult. Minden va­lószínűség szerint a többi üzemeknél is eredményes len­ne e módszer alkalmazása. ★ A Petőfi-altáró pártszerve­zeténél nemcsak a politikai ok­tatás ellenőrzését, segítését tartják fontos feladatnak, de azt is figyelemmel kísérik, hogy a kommunisták miként végzik egyéb tanulmányaikat, mennyire törődnek szakmai képzésükkel, általános művelt­ségük növelésével. A pártszer­vezet vezetősége jelentést kért a technikumtól és egyéb isko­láktól, hogy az első negyed­évben milyen eredményt értek e[ a pártszervezet kommunis­tái a tananyag elsajátításában, arról, hogy ki, milyen lelkiis­meretességgel tanult, részt vett-e rendszeresen az előadá­sokon, konzultációkon. Ügy tervezik, hogy ezután is hasonló alapossággal és lelki­ismeretességgel kísérik figye­lemmel a pártszervezet kom­munistáinak tanulmányi elő­menetelét technikumokban, ál­talános iskolákban egyaránt. ★ Az emberek világnézeti ne­velésében igen jelentős szere­pet kap az ateista propaganda. Ezt figyelembe véve, az Egri Finomszerei vény gyár pártbi­zottsága külön felelőst bízott meg, aki irányítja, ellenőrzi az ilyen irányú munkát. Ilyen módon nagyobb sikerrel tud­ják végezni az emberek neve­lését, a kommunista világnézet elterjesztését. TÄr Általános jelenség, hogy egyes embereket valósággal elárasztanak megbízatásokkal, emiatt azután egyiknek sem tud teljes mértékben eleget tenni. Ilyen tapasztalatok alap­ján a Petőfi-altáró pártszerve­zeténél most felülvizsgálják a különböző megbízatásokat, s azokat, akik túl sok funkciót látnak el — vezetőségi tagok, munkásőrök. előadók, bizalmi­ak egyszemélyben —, mentesí­tenek a túlzott munkától és a megbízatásokat azoknak adják át, akik eddig nem viseltek funkciót, bár képesek lenné­nek rá A felülvizsgálat azt mutatta: időszerű volt mente­síteni a túlzottan elfoglalt kommunistákat. Jó néhány ve­zetőnek 5—6 különböző beosz­tása is volt, amely természete­sen csalinem minden idejét le­kötötte, mégsem hozott teljes sikert. Jó néhányan pedig tu­domást szerezve a felülvizsgá­latról, jelentkeztek a pártszer­vezetnél; szívesen vállalnak munkát, hogy kollektiven hajtsák végre a párt határoza­tait, hogy ne legyen egyetlen kommunista sem „munka nél­kül” a pártszervezetnél. ★ Nagyon sokat jelent, ha a vezetők azonnal felfigyelnek a rendellenességre, a hibára és gyors intézkedéseket tesznek annak megszüntetésére. Kö­rösi József, az Egri Finom- szerelvénygyár kommunista ügyvezetője is így tett leg­utóbb, amikor észrevette, hogy a lakatosok körül nincs valami rendben, sokat pusmognak, nem megy megfelelően a mun­ka, valami bánthatja őket. Azonnal összehívta a lakatoso­kat, akik sorban elmondták, mi akadályozza a munkát, s egyben biztosították az üzem- vezetőséget: a maguk részéről mindent megtesznek a terv teljesétéséért. A tájékozatlan­ság, különböző híresztelések könnyen elveszik az emberek kedvét a munkától. A lakato­sok sem tudták, miért kapják a hibapontokat, miért rossz a szerszámellátás, de miután ezt ismertették velük és ők is el­mondták elkénzelésüket, a vál­lalatvezetéssel együtt már meg tudták oldani a legégetőbb problémákat. Ilyen sokat ér a gyors intézkedés, a munkások véleményének meghallgatása. Kovács Endre Csaknem százküoméleres útszakasz szélesítését és portalanítását végzik cl az idén megyénkben Heves megyében a korsze­rűtlenné vált makadám köz­utakat a nagyforgalmú közleke­désnek megfelelően korszerű­sítik. A közutak nagy többsége eddig háromméteres kőpályán futott, most a kőburkolatot 6 méterre szélesítik. A maka- dámutakat úgynevezett átitatá- sos eljárással portalanítják, fo­lyékony bitumen használatá­val. Ebben az évben csaknem százkilométeres szakaszon fe­jezik be a korszerűsítést. Rövi­desen átadják a forgalomnak a füzesabony—tiszafüredi út­szakaszt, amelyet az új eljárás­sal korszerűsítettek. Elkészült már a szarvaskő—tamaleleszi útvonal is. Ugyancsak meg­kezdték Dormánd és Heves kö­zött az útszakasz átépítését, amely Eger és a Jászság között javítja meg a közforgalmat. Je­lentős útépítések folynak a Mátrában is, ahol a veszélyes útkanyarokat átvágják, hogy biztonságosabbá tegyék a köz­lekedést. Az elkövetkező öt év­ben a megye csaknem vala­mennyi közútvonalát az új el­járással korszerűsítik, (ka) Romantikus táj közepén, a hajdani Pallavicini-kas- télytól távolabbra, a Bűidé­ből leszakadó völgy kapujá­ban magaslik ég felé a fehér üzem karcsú kéményének ostora. Kint — makacsul és konokan szakad az eső, hi­deg cseppjei állhatatosan verik, csapkodják az őszi tájat, az elmosódó háztetők sorát, s a tépázott felhők oly alacsonyan szállnak, hogy eltakarják a szemközti hegycsúcsot, s az ég felé tö­rő kémény felső szelvénye­it. Bent — az irodában, mit- sem törődve a csúnya idő­vel, „változó időt” jelez a barométer mutatója. FEHÉR ÜZEM sőt, abban sem bízunk nagyon, hogy egyáltalán belekezdenek az építésébe. Négymillió fo­rintot adtak az építési munkálatokra. És mennyi kel­lene? A duplája! Mi ezt a ha­talmas összeget semmiből elő­teremteni nem tudjuk. A fehér üzem mégis dere­kasan termel, a tervmutatókat teljesíti. Tavaly, tavalyelőtt nagy ráfizetéssel dolgoztak, hullámvölgyben vergődött az üzem. A hullámverésből már kilábaltak. Termelésük dekád­ról dekádra egyenletes. Na­ponta 300 mázsa meszet rak­nak vagonba a mészkihordók. Szép, nagydarabos köveket. A minőség ellen sem érkezett hosszú ideje semrtii kifogás, semmi panasz. A kemencék­ben tökéletesen kiégnek a nyers kövek. Jó munkájuk szép eredményét bizonyítja az is, hogy eddig már több mint 300 000 forint tiszta nyereséget értek eL — Az éves terv teljesítésé­vel sem lesz semmi baj. Idő előtt teljesíteni tudjuk — ma­gyarázza meggyőzően Boros elvtái's. Aztán az égre mutat mosolyogva: — Mégiscsak jó szerszám az a barométer. Már látni kicsit a napot is ... Órákig barangolna a ke­mencék között az ember. Vagy csodálná a tájat, amely tökéletesebb éspom- pázóbb a gyengén jelde­rengő őszi napfényben, mint az irodában őrzött festményen. A látvány szinte felfrissít, derűs, uj­jongó érzés ébredt az em­berben. Ezt az érzést a fes­tői háttér, a fenyveserdővel borított domboldal, a ke­mencékre letekintő hegy­csúcsok, a messziről ide­villanó kastély homlokzata még csak fokozza. Olyan nyugalom és csend honol mindenfelé, amilyen csakis a munkába mélyedt embe- I reket öleli körül. Pataky Dezső ■ de más munkára nem me­gyek. — Ezt mondta. Es rója tovább az utat a kemencék és a vagonok között. A fehér por­ban. Fehér por ... Szinte bele­süpped az ember lába. Rára­kódik, rátapad a cipőre. Ha egy hirtelen jött szél átrohan a nyitott „csarnok” alatt, a fel­kavarodó por mindent elbo­rít. Az embereket is, akik a felbontott kemence szájánál melegednek az égetett kő for­róságánál. A portól fehérek az emberek. Ezért használtuk ezt a szokatlan jelzőt: fehér üzem. Mert az igazat megvallva erős, de tetszetős költői túlzás ezt mondani a Szilvásváradi Mészműre. Hiszen a nyers mészkövet égető kemencék kéménye is fekete füsttel kor­mozza az ég peremét... A mészmű régi üzem — öre­gek az itt található nehézsé­gek és problémák is. A gépe­sítés teljesen lehetetlen. A ke­mencék magasak, kézzel kell felrakni a nyers köveket a „kamrában”. Egy kamrába 520 mázsa nyers követ raknak be égetésre a rakodóbrigád tag­jai. Elképzelni is nehéz, hány­szor kell az embereknek leha­jolni a több kilós, súlyos da­rabokért, s hány követ kell egymásra rakniok, amíg a kemence mennyezetéig érnek. ígérték: új aknakemencét építenek a „Hoffmannok” mellé, s ott már gépek segítik majd az emberi munkát. Ki is szálltak a szakemberek, meg­vizsgálták a talaj szilárdságát, vajon elbírja-e a kemence sú­lyát. A vizsgálat kedvező ered­ményt hozott: az építést meg­kezdhetik! De a mai napig sem kezdték meg, pedig a ter­vek szerint 1961-ben már kész kellett volna, hogy legyen. — Nem sok remény van ar- ! ra, hogy készen lesz — mond­ja Boros Gyula párttitkár — nyers mészkövet égették a ke mencékben. A falu lakossága akiknek már nem jutott a bir­tokon semmi napszám, itt ta láltak munkalehetőséget. A felszabadulás után a Szil­vásváradi Mészmű is „megfia­talodott”, több jelentős felújí­tási munkát, beruházást vé­geztek a berendezéseken. Át­építették a kemencéket, új te­tőszerkezetet emeltek a ke­mencék fölébe, s megépítették a kemencéket összekötő föld alatti tűzkanálist. A fehér üzemben — a ke­mencék mellett — 24 munkás dolgozik. Tizenketten mészége­tők — 5 salakos és 7 fűtő — kőberakók nyolcán és négy mészkihordó. A műszakbeosz­tások változatosak. A mészége­tők három, a kőberakók két műszakban dolgoznak. Egy műszakban, csökkentett — 7 órás — munkaidőben teljesíte­nek szolgálatot a kemencék tá­jékán a mészkihordók. Az ő munkájuk a legnehezebb a legegészségtelenebb. Munka­idejüket szinte a kemencékben töltik. A kemencék gyomrából rakják csillékbe a kiégetett kö­veket és tolják a vagonokba. Naponta 300 mázsa meszet mozgatnak így. A kemencék belsejében a mész gomolygó porfelhőbe burkolja az embe­reket. S a fehér, fojtós, szúrós por rátelepedik az emberek tüdejére. Kaparja a torkukat. Fullaszt ja, köhögteti őket. Erős, szívós emberek a mész­kihordók. Legidősebb közöttük Nagypásti Béla bácsi. Már hu­szonötödik esztendeje, hogy itt dolgozik a kemencék kö­zött, huszonöt esztendeje mész­kihordó. És életének már öt- vennegyedik kilométerkövét is maga mögött hagyta. Köny- nyebb munkára akarták tenni, ő tiltakozott; — Inkább hét-nyolc csillé­vel több meszet húzok ki a kemencékből, mint eddig... — Olyan ez is, mint a rádió — mutat mosolyogva Boros Gyula elvtárs, a fehér üzem kommunista sejtjének titkára a barométerre — a rádió is változó időt jelentett. A barométer szomszédságá­ban festmény függ a falon. Az egyik helybeli tanító festette, még 1948-ban. Nem művész keze rakta fel a vászonra a színeket — a kép egyszerű do­kumentáció csupán, a Szilvás­váradi Mészüzem tizenkét év­vel ezelőtti külsejét ábrázolja, az akkori kettős tetőszerkezet­tel a kemencék koszorúja fö­lött, a kéklő ég felé magasodó kéménnyel, a háttérben az apró fenyveserdővel, baloldalt az üzem fölé magasodó csúcs­csal. Kedves kép. S éppen ezért az ittenieknek — értékes. Negyvennyolc esztendeje építették ezt az üzemet — 1912-ben — Pallavicini őrgróf­nak. Volt már a faluban egy impozáns, hatalmas méretű kastélya, erdő- és földbirtoka. Gondolta: miért ne építtessen magának egy kis „gyárat” is. Hasznot hajt az is. És felépült a „gyár” — 18 „Hoffmann”- kemencével. Eredetileg tégla­égetésre rendezték be az üze­met. Később egy kőbányát is nyitottak a Bükk erdőségében, a pisztrángos tó fölött. S ak­kor már a bányából kitermelt J\em új —- de hasznos A párlmunka néhány módszeréről

Next

/
Thumbnails
Contents