Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-30 / 307. szám

1960. december 30., péntek NÉPÜJSAG 3 A jövő évi tsz-építkezésekről Beszélgetés a Megyei Beruházási Irodán — 47 millió forinttal segit az állam — A ktsz-ek is nagy munkát vállalnak — üj megyei szabadtartásos istálló típusterv is segit NINCS MEGYÉNKBEN egyetlen olyan termelőszövet­kezet, ahol ne építkeztek vol­na a nyáron, vagy az év folya­mán. Gyönyörű, modern istál­lókat, gazdasági épületeket építettek állami támogatással, de sok helyen biztosították a legjobb gépeket is. Ha az ál­lami támogatás nagyságát ér­zékelni akarjuk, szükséges megemlítenünk, hogy az idén megyénkben a termelőszövet­kezetek 200 létesítményt épí­tettek 11 millió forint saját költségből, ami az építkezni- akarást, új épületek szüksé­gességét híven tükrözi. Az el­következendő évben ez a nagy­arányú építkezés tovább foly­tatódik, újabb és újabb istál­lók, gazdasági épületek, gé­pek. magtárak felépítésére! il­letve beszerzéséhez kapnak szövetkezeteink az államtól komoly támogatást. A napokban készült el me­gyénkben is a megyei tanács Termelőszövetkezeti Beruhá­zási Irodáján az a részletes terv, amelyen fel tüntették megyei, járási, illetve egy-egy szövetkezeti viszonylatban, hogy mi mindent építenek a jövő évben a termelőszövetke­zetek. Felkerestük Friedrich Sán­dor elvtársat, a Beruházási Iroda igazgatóját és tőle kér­deztük meg, 1961-ben mit épí­tenek szövetkezeteink és mi­lyen költség mellett. így vála­szolt: — Negyvenhétmillió forint, amit a jövő évben szövetkeze­teink felhasználhatnak. Ezzel az összeggel támogatja népi államunk megyénk termelő­szövetkezeti parasztságát, hogy minél nagyobb ütemben épít­hessenek férőhelyet az álla­toknak, magtárt terményeik­nek. Érdemes végighallgatni néhány részletet. ~ AZ EGRI JÁRÁS | egerszóldti Béke és a verpeléti Dózsa termelőszövetkezetek­ben építenek 100—100 férőhe­lyes padlásnélküli tehénistál­lót, ami egyébként 1 100 000 fo­rintba kerül. De ugyanez a két termelőszövetkezet a jövő év­ben 30 vagonos magtárat is kap, amelyek építési költsége 350 000 forintot tesz ki. A ser­tések hizlalására 14 darab 120 férőhelyes sertéshizlaldát épí­tünk a járás területén. így csak az egri járásban a jövő évben újabb 1680 darab sertés hizlalására tudunk helyet biz­tosítani. — De ha a legjobb példát akarnám felhozni a jövő évi építkezések nagyságának ér­zékeltetésére, akkor talán mé­gis a hevesi járásról kellene beszélnem — folytatja tovább az igazgató elvtárs. —• Kilenc­millió forintból a tarnaszent- miklósi Petőfi Termelőszövet­kezetben fel lehet építeni az 50 férőhelyes, 700 000 forintos, költségű modern tehénistállót, és a többi közös gazdaságban még 16 50 férőhelyes növen­dékistállót, 14 20 férőhelyes sertésfiaztatót, három 300 fé­rőhelyes juhhodályt, ki­lenc 250 férőhelyes sertésszál­lást, hat 3000 férőhelyes csibe­nevelőt, ezenkívül 3 darab 30 vagonos magtárt, hat dohány­pajtát — és még 200 hold föl­det is alkalmassá teszünk ön­tözéses gazdálkodásra. Hason­lókat tudok mondani a többi járásokról is. — Kik végzik az építkezést? — kérdem. — Az építkezések oroszlán- részét — mondják az iroda munkatársai — az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat munkásai végzik, de a mun­kából kijut a Tanácsi Építő­ipari Vállalatnak is, ugyan­úgy, mint a bélapátfalvi, gyön­gyösi, hatvani, kömlői. hevesi ktsz-ek építőipari részlegeinek is. — Az építkezésekről jut eszembe — folytatja az igaz­gató elvtárs —, hogy megyénk­ben 63 darab szabadtartásos növendékistállót építünk 9 millió 450 000 forintos költség­gel. Az istálló eredetileg 50 férőhelyes, ami így nem felel meg szövetkezeteinknek. De­cember 5-én és 6-án értekez­letre hívtuk egybe Egerben a termelőszövetkezeti elnököket, hogy az 1/2—6-os számú he­lyett . bemutassuk az általunk készült megyei típustervet. Ezt úgy készítettük el, hogy figye­lembe vettük a legmodernebb követelményeket is. Tervünk nagy tetszésre talált, s a szö­vetkezeti elnökök azt kérték, hogy a módosított terv alap­ján építsük fel szövetkezete­ikben a növendékistállókat. Egy ideig nehézségek mutat­koztak a terv elfogadásával kapcsolatosan, mert az álta­lunk készített terv kivitelezé­se — 63 istállónál — 3 és fél­millió forint többletbe kerül- De végül is kisebb-nagyobb viták után a tervet elfogadták az illetékesek, így megnyugod­hatnak a szövetkezeti dolgo­zók, az általunk készített terv alapján építjük fel mindenütt az istállókat. Kiszámoltuk máskülönben, hogy a szövet­kezetek, ha komolyan veszik az építkezést és támogatnak bennünket, akkor egy-egy is­tállónál 10—12 000 forintos többletről lehet szó, amit az istálló értéke miatt érdemes rááldozni... | A TERVEK TEHAT | ^e­tek. Hamarosan hozzáfognak a kivitelezésekhez is, hogy szö­vetkezeteink nehézségein se­gítsenek, könnyítsenek. Nyu­godtan elmondhatjuk: szak­embereink mindent elkövet­nek, hogy termelőszövetkeze­teink építményeiket jövőre is a legmodernebb formában és kivitelezésben kapják meg a műszaki átadások során, s ez­zel is támogassák a korszerűbb, fejlettebb nagyüzemi mező­gazdaságot. Fazekas István Minden napra egy férj Bagdadban nem­régiben héthónapi börtönre ítélték a 24 esztendős Nadja el Askalanit, mert kitudódott, hogy egyszerre hét fér­fihez ment felesé­gül. Minden férjé­nek megmagyaráz­ta, hogy miután mint ápolónővér teljesít szolgálatot, hetenként csak egy éjszakát tölthet otthon. Ilyen mó­don hét „szimul­tán” házaséletet élt, méghozzá igen harmonikusan. Mindaddig nem is volt semmi baj, amíg a harmadik férj össze nem is­merkedett a ne­gyedikkel és gya­nútlanul vacso­rára nem hívta új ismerősét új laká­sukra. Talán feles­leges megemlíte­ni, hogy a vacso­rára nem került sor... A rekord mindenekelőtt Két londoni fivér új rekor­dot állított fel: sikerült keve­sebb mint 24 óra alatt végig- látogatniok London 278 föld­alatti megállóját. Kőrútjukat hajnali 4 óra 59 perckor kezd­ték és másnap 1 óra 26 percig úton voltak. Húsz óra és 27 percig tartó útjukon 45 vona­tot és 7 autóbuszt használtak. HAT NEM MÉREG! MARS. A fene egye meg, egyre nehezebben lehet fel­éleszteni! 1959 júniusa óta 46 személy 26-szor próbálkozott, de mind ez ideig egyiküknek sem sike­rült 24 órán belül valamennyi londoni földalatti megállót vé­giglátogatnia. NAGY NAPRA ÉBREDTEK, katonaidejük, életük egyik leg­jelentősebb, legszebb esemé­nyéhez értek Balassagyarma­ton azok a Heves megyei fiata­lok, akik nem egészen két hó­napja elbúcsúztak barátaiktól, szeretteiktől, hogy állampolgá­ri kötelességüknek eleget téve megkezdjék katonai idejük le­töltését, hogy a határőrség kö­telékében az újonckiképzés után a határon védjék hazán­kat a belső és külső ellenség­től, biztosítsák, hogy az otthon­maradtak szocializmust építő munkáját ne zavarja meg semmiféle idegen mesterkedés. Néhány nappal ezelőtt egy teljes heti felkészülés után ke­rült sor a nagy ünnepélyre, a katonai eskü letételére. Délelőtt már tíz óra előtt fel­sorakoztak laktanyájuk udva­rán, hogy parancsnokaik, a meghívott vendégek, társaik és e nagy eseményre fiaikat, ked­veseiket felkereső szülők, test­vérek, szeretteik előtt hitet te­gyenek: hazájuknak, a magyar dolgozó nép hatalmának hűsé­ges, bátor, önfeláldozó védői lesznek. Édesanyák, édesapák nézték büszkén fiaikat, a sorokban fegyverüket biztos kézzel fogó, 1 büszke tekintetű fiatalokat, s Gömbvillámmal rakéták ellen? Több amerikai vállalat nagy érdeklődést tanúsít Kapitza professzor, híres szovjet mag­fizikus egy régebbi elmélete iránt, amely szerint intenzív nagyfrekvenciájú rádióhullá­mok révén mesterséges gömb­villámot lehet előállítani. A Bendix Corporation egyik munkatársa megkezdte az ilyen irányú kísérleteket, mert amerikai tudományos körök­ben az a vélemény alakult ki, hogy a gömbvillámot fel lehet használni rakétaelhárítás cél­jaira. Jövőre a mostaninál kétmillió párral több harisnya és 2.2 millióval több kötött ruhásali cikk késsül Az utóbbi években mind a felnőttek, mind a gyermekek öltözködésénél előtérbe került a kötött holmi. A divat és a ke­reslet arra ösztönözte a magyar kötszövőipart, hogy növelje termelését, számos új gyárt­mányt vezessen be. A három­éves terv időszakában üzembe helyezték a Hódmezővásárhe­lyi Kötöttárugyár új telepét, amely hozzájárult a régebben hiányzó cikknek számító tré­ningruha gyártásának növelé­séhez. Mivel a jersey és más fésűsgyapjú kötöttruhák keres­lete is fokozódott, ezek készíté­Önkissolgáló boltok a megyében Az önkiszolgáló boltformák beváltották a hozzájuk fűzött reményt. A vásárlók megba­rátkoztak az eleinte furcsa ön­kiszolgálási móddal, s most már egyre több igény hang­zik el ilyen árudák létesítése ügyében nemcsak a városok­ban, hanem vidéken is. Alig egy-két nap van hátra az esz­tendőből, de még ez alatt is két új önkiszolgáló bolt nyílik Egerben. A napokban nyílt meg Bélapátfalván egy min­den igényt kielégítő önkiszol­gáló bolt. A vállalat vezetősé­ge még 1961-ben további 30— 40 önkiszolgáló bolt megnyitá­sát tervezi. Így a hálózatban levő átalakítható boltok 70 százaléka ebben az új keres­kedelmi formában működik majd. — bp — séhez is új gépeket szereztek be. Ezenkívül a hódmezővásár­helyi és rákospalotai kötött­árugyárban a régi kézi síkkötő gépeket félautomatákká alakí­tották át és így nagymértékben könnyítették a dolgozók mun­káját. A győri üzemben a kesz­tyűkötést automatizálták. A kötszövőipar termelése a mostani negyedévben több, mint három évvel ezelőtt. Kü­lönösen figyelemre méltó a szintetikus alapanyagú kötött­holmik gyártásának előretöré­se. A kötszövőiparban felhasz­nált szintetikus szál mennyisé­ge három év alatt megtizenhá- romszorozódott. Beszerzik és kipróbálják a legújabb külföl­di szintetikus textilanyagokat is, hogy a külfölddel lépést tartsanak. Ebben az évben 35 millió pár pamut- és nylonharisnya, illet­ve zokni készült. Ezt a mennyi­séget az iparág terve szerint jö­vőre további kétmillió párral növelik. Az egyéb kölszövött felső- és alsó-ruhaneműből pe­dig az ideinél 2,2 millióval töb­bet adnak át a kereskedelem­nek. (MTI) Nyilvános tanítási hét a hatvani zeneiskolában ÜJ. NAGYSZERŰ kezdemé­nyezés dicséri a hatvani zene­iskolát. Decemberben nyilvá­nos tanítási hetet rendeztek, amikor minden zeneóra nyil­vános volt és a szülők közvet­lenül is megfigyelhették gyer­mekeik előmenetelét, az órák technikai lebonyolítását, az ok­tatási módszereket. És ez a kezdeményezés alkalmat adott az iskola és a szülők kapcsola­tának elmélyítésére is. A nyílt­hét alkalmával mintegy 200 szülő látogatta meg a hangsze­res osztálytermeket. Bőze Tibor, az iskola igaz­gatója kalauzol. A szolfézs órán hosszú asztalnál 15 gyermek fi­gyel Mezey Gyula zenetanár magyarázatát. A szünetben szülőkkel be­szélgetünk. Lévai József né megjegyzi: az én kislányom, Ági, most végzi a harmadik zened osztályt. Két évig zeneóvodába járt, már ott felkeltették érdeklődését. Meg­lepődtem, hogy mennyit tud­nak a mi gyermekeink. Lummer Ferencné Anikóját Németh Éva tanítja zongoráz­ni. Arra a kérdésre, hogy mi­ért íratták be kislányukat az iskolába, Lummemé így vála­szol: mi szülők, úgy érezzük, hogy a zenei ismeretek ma már hozzátartoznak az általános műveltséghez. Ami nekünk nem adatott meg annak idején, hadd boldogítsa gyermekeinket. Radnóti Tiborné zongoraszo- bájában Csekő Ilonkát zavar­juk meg játékában, aki Veres Sándor Kis szvitjével próbál­kozik, s azt is megtudjuk róla, hogy 7 éve zongorázik, s ami­óta saját zongorán gyakorol­hat, előmenetele ugrásszerű. Testvérkéje, Éva is az iskola növendéke, mindketten rajon­ganak a zenéért. MEGKÉREM A TANÁR­NŐT, mondja el a nyílt-hét leg­kedvesebb, személyes élményét. Radnótiné nem gondolkozik sokáig: — Számos szülő látogatta meg az én óráimat is. Az egy­más iránt való szeretet, a segí­tőkészség legszebb példája volt talán Fodor Esztike esete, aki a Horti Gépállomás egyik traktorosának a kislánya — mondja. — Zongorája nincsen, tavaly még előképzés volt. Édesanyja ki akarta venni az iskolából; mert nem úgy haladt tanulmányaiban, mint ahogyan azt otthon elkép­zelték. Esztike azután átjárt a szomszédba Farkas Jenőékhez, ahol lehetővé tették számára a rendszeres gyakorlást, s ma az elsők között van. És ami külö­nösen jóleső érzés volt, a nyílt­hét a'kaiméval nemcsak Eszti­ke édesanyja, de Farkasné is eljött, hogy meghallgassa az igazán tehetséges kislány játé­kát. A folyosón Mihály Misikével találkozunk, akin éppen édes­anyja gombolgatja a télikabá­tot. — Sietnünk kell, hogy elér­jük a vonatot — mondják, mert Pásztóról járunk be az iskolá­ba, hetenként kétszer, s már hatodik éve! A folyosó végén levő terem­ből hegedű hallatszik, Miklós Györgyné ad órát, aki férjével együtt az Állami Operaház ze­nekarának tagja s hetenként kétszer jár ie Budapestről. Kis emberke áll á kottaállvány előtt, apró kis hegedűvel, s a neve is Kiss, Kiss Lacika. Most másodikos. — Azért hegedülök — mondja a kis „művész” —, mert nekem ez a hangszer tetszik. — Édes­anyja elárulja, hogy Lacika nő­vére, Éva is itt végezte alap­fokú zenei tanulmányait, ma a Miskolcj Zeneművészeti Szakiskola jeles hallgatója az ének—szolfézs szakon. — S hogy Lacikát is taníttat)uk, — mondja Kissné —, azért, mert kedve van hozzá, meg mi szü­lők azt szeretnénk, ha gyerme­künk többre vinné, mint mi vi­hettük. És a zene finomabbá teszi a lelket! ÜJRA VISSZATÉRÜNK az igazgatói irodába, ahol egy le­vél kerül a kezembe. A sorokat Pászti Lacika írta a kórházból, aki Túráról jár be, s nyolcán vannak testvérek. A túrái pe­dagógusok figyeltek fel tehet­ségére, s ma az iskola tandíj- mentes kisdiákja. Hegedűtaná­rának, Miklós Györgynének szólnak a gondosan gömbölyí­tett betűk: „... megoperáltak, s két hétig nem szabad bejár­nom az iskolába, ezért ezúton kívánok boldog új évet...'’ Talán ez a levélke is bizony­sága annak, milyen a kapcso- at az iskola tanárai és növen­dékei között, s a nyílt-hét bi­zonyára közelebb hozta a szü­lőket is, nemcsak az iskolához, de a zenéhez is. (R) „Én... a dolgozó magyar ncp fia, esküszöm...“ nem szégyellték letörölni ar­cukról a büszkeség, a megha­tottság könnycseppjeit. Szeretettel simogatta tekin­tetével huszonegy éves fiát, a Budapesti Autóforgácsológyár egri telepének volt esztergályo­sát, Vincze Istvánt, édesapja, az egyszerű vasutas. Büszke­ségtől csillogott húgának te­kintete is, mikor bátyja hatá­rozott szavakkal mondta eskü­jét a csapatzászló előtt. — „Én, Vincze István, a dol­gozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársa­ságnak, néphadseregünknek hűséges katonája leszek ... ha­zámat, a Magyar Népköztársa­ságot minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldo­zásával is megvédem”. MELLETTE Kiss László, a gyöngyösi Agromechanika Ktsz kiváló esztergályosa tesz hitet hazájának: — „A népköztársaság alkot­mányához, törvényeihez és tőr- igényes rendeletéihez híven, becsülettel teljesítem köteles­ségeimet. ... Békében és hábo­rúban egyaránt népünk igaz fiához méltó módon viselke­dem, becsülettel élek és ha­lok”. És büszkén mondják az eskü szövegét Farkas Sándor, az egyik gyöngyösi termelőszö­vetkezet volt tagja, Hideg Gá­bor, Helli Miklós, Szilvást András, Soós István, Sáfrán József, Hidy Péter, Ambrus József, egri, gyöngyösi és hat­vani fiatalok. Szavuk kemény elhatározást, a szocializmust építő népi demokráciánkba, a dolgozókat vezető Magyar Szo­cialista Munkáspártba vetett rendíthetetlen hitet sugározza. Az ellenség gyűlölete cseng valamennyi mondat mögül, szilárd elhatározás: — „Az el­lenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom, ellene mindenkor, mindenütt bátran és férfiason harcolok” — mondja valamennyi ifjú harcos. — „Zászlóinkat, sza­badságharcos elődeink példáin lelkesülve, győzelemre vi­szem”. így mondja valamennyi fia­tal határőr, majd aláírásával pecsételi meg fogadalmát: „Ha pedig ... eskümet megszegem, sújtson a népköztársaság tör­vénye és dolgozó népünk meg­vetése.” TÖBB SZÁZ hozzátartozó volt tanúja a nagy esemény­nek, gyönyörködhetett a mér­tani pontosságú, fegyelmezett sorokban elvonuló fiaik, test­véreik erőt sugárzó díszmene­tében. Az együtt dobbanó lá­bak, a fegyvert keményen szo­rító kezek, büszke fejek, megannyi ellenséggel szemben határozott határőr adott biztos megnyugvást a jelenlevőknek, további biztatást a szocializ­mus teljes győzelméért vívott harchoz, kinek-kinek a maga posztján. Az Intemacionálé utolsó ak­kordjaival réget ért már az ün­nepély, a szülők, a meghívot­tak fülében még mindig csen­gett az ifjú harcosok, fiaik büszke szavai: „Én... a dolgo­zó magyar nép fia., eskü­szöm ...” Pilisy Elemér

Next

/
Thumbnails
Contents