Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, december 28., szerda dp=7^~ ift-­imüir Legyél rossz fiam 1 Megmondtam annak a büdös kölyöknek, hogyha nekem még egyszer rosszalkodik, el­veszem a karácsonyra kapott helikoptert, s aztán nézheti, amíg visszakapja. Csuda dolog ez a helikopter, olyan, mint a valódi, csak kisebb, pompásan repül, irtó jól lehet vele játsza­ni és igazán nem szégyen, ha a felnőtt is szeretne egy kicsit babrálni vele. De ez a szemte­len kölyök irigy, nem is tudom kitől örökölte természetét, s mint valami anyaoroszlán, úgy védi azt a vacakot, hogy egy­szerűen nem lehet vele játsza­ni. De most ráijesztettem! Borzasztó, hogy milyen jó ez a gyerek, Akármit csinálok vele, mégis jó, az istennek se akar rosszalkodni. Megátalko­dott makacs, gonosz, jó lélek. Degyél már egy kicsit rossz, édes fiam! Olyan irtó muris ez a helikopter... (—ó) — HEVESEN sut Új Baráz­da Termelőszövetkezetben jövő évben 120 férőhelyes hiz­laldát és 3 kh-as dohány paj­tát építenek 201 ezer forintos költséggel. — A TIT BUGÁT Pál Sza­badegyetem pedagógiai és iro­dalmi tagozatának csütörtök­re, december 29-re meghirde­tett előadása elmarad, az elő­adásokra következő héten csü­törtökön, január 5-én kerül sor. — JÖVŐRE RENDBETE- SZIK a hatvani városi kórház tetőszerkezetét. Tanácsi szer­veink a munkák elvégzésére 900 ezer forintot szavaztak meg. — A MEGYEI KISZÖV és a KSZKB megyei választmánya és vezetősége határozatának értelmében a megye területén levő szövetkezetekbe egészség- ügyi felelősöket jelölnek ki, akik részére a megyei Vörös- kereszt elsősegélynyújtási tan­folyamot és balesetelhárítási tanfolyamot indít. — S0 FÉRŐHELYES nö­vendékistállót építenek jövő­re Zagyvaszántón, az Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben. A munkák elvégzésere 150 ezer forintot fordítanak. — AZ EGRI városi nép­front-bizottság határozatot ho­zott, amely szerint a körzeti bi­zottságok megerősítésére 5 kör­zetben akcióbizottságot hoznak létre, s ennek feladata első­sorban az lesz, hogy megtár­gyalják az eredményeket és hi­bákat, ott a helyszínen, így azok kijavítása és megelőzése sokkal eredményesebb lesz. — BESENYŐTELKEN a községi általános iskola fel­újítására 250 ezer forintot for­dítanak. A munkák elvégzé­sére 1961-ben kerül sor. — ELŐKÉSZÍTETTE a Ha­zafias népfront városi bizottsá­ga a felnémeti körzet és Eger 1. körzetének tanácstagi válasz­tását. A választásra január el­ső napjaiban kerül sor. — 1961-BEN A megye ter­melőszövetkezeteinek áthúzó­dó építkezéseire és a nagyré- dei Szőlőskert Termelőszö­vetkezet szőlővessző feldolgo­zó üzemének hajtatóháza épí­tésére 9 millió 181 ezer forin­tot fordítanak állami támoga- tásbóL — DECEMBER 29-ÉN Eger­ben gyűlnek össze a községi könyvtárosok, hogy megbe­széljék a falusi könyvtárak át­szervezésének problémáit. Eze­ket a könyvtárakat eddig a já­rási könyvtárak kezelték, a jövőben pedig a községi taná­csok lesznek a könyvtárak gazdái is. — BOLDOGON, a Béke Termelőszövetkezetben 100 hold földet tesznek öntözéses gazdálkodásra alkalmassá. A 300 000 forintos munkát jövő­re végzik eh TESSEDIK SÁMUEL TESSEDIK SÁMUEL, a ma­gyar haladó pedagógia egyik jeles alakja volt. A róla való emlékezést több tény indokolt­tá teszi: 140 évvel ezelőtt halt meg és 180 éve, hogy az európai hírűvé vált szarvasi iskoláját megnyitotta, s nem utolsósorban indokolttá teszi a megemlékezést az, hogy ma, amikor az iskolareform meg­valósításán belül a szocialista munkaiskola megteremtésén buzgólkodunk, Tessedik hajda­ni erre irányultó törekvéseit, mint útmutató kezdeményezést üdvözölhetjük. Tessedik Sámuel 1742-ben született. Főiskolai tanulmányait Deb­recenben kezdi, majd több kül­földi egyetemen folytat tanul­mányokat. Az akkor gyors iramban fejlődő nyugat-euró­pai országok nagy hatással vannak rá, s hazajőve, az a gondolat serkenti, hogy édes hazáját is a nyugatihoz hason­lóan virágzóvá tegye. — Tessedik papnak tanult, nem akar megmaradni csak egyszerű papnak, népe igaz ta­nítója akar lenni. Itthon szo­morú szívvel kell tapasztalnia azt a megrendítő különbséget, ami a virágzó külföld és a gyamati sorsban sínylődő Ma­gyarország között van. SAJÁT TERVEI szerint ké­szült szarvasi iskoláját 1780- ban építteti. Az iskolához hat kh gyakorlókért is csatlakozik. Iskolájának célja: Megismer­teti a népet a javított gazdál­kodás, rétművelés, istállózás, gyümölcsfatenyésztés, méh- és selyembogártenyésztés külön­böző módjaival; Tessedik intézete az 1780- as években hatalmas vállalko­zássá nő. A kezdeti nagy sike­rek után azonban hirtelen ha­nyatlás következük be, így kénytelen 1795-ben iskoláját ideiglenesen bezárni, majd 1806-ban iskolája végleg be­csukja kapuit. Tessedik pedagógiai, iskolai, politikai elveit gyakorlatilag (1742-1820) I szarvasi iskolájában igyekszik megvalósítani. — Falvakban olyan iskolá­kat kell szervezni — mondja —, amelyek a tanulók sokolda­lú munkára nevelését szolgál­ják. Hangsúlyozta és a szarvasi iskolában a gyakorlatban meg­valósította a termelőmunka és az iskolai elméleti oktatás egy­bekapcsolását. Ez a tény Tesse­dik legnagyobb pedagógiai ér­deme. Hogy a termelőmunka és az el­méleti oktatás összekapcsolása Tessedik halála után nem ta­lált követőkre, az abból adó­dik, hogy az elmélet és a gya­korlat összekapcsolását a ma­ga teljes egészében csak a szo­cialista iskola tudja megvaló­sítani. Ennek lehetünk tanúi napjainkban. TESSEDIK SZARVASI isko­lájában az elmélet és gyakor­lat összekapcsolásának ragyogó példáját láthatjuk. A tanulók­nak csak a gyakorlatban meg­ismert kérdéseidről kellett szó­ban és írásban beszámolni. Csak olyan dologról hagyott ír­ni, amit a tanuló a gyakorlat­ban megvalósulni látott. Így elejét vette az üres elméletek korábban szokásos bemagolá- sánaJv. Tessedik ezt tudatosan látja. Méltán írja: „Ügy ta­pasztaltam, hogy mindaz, ami nem párosul kellő gyakorlattal és tapasztalattal, csupán üres szócséplést és — csupán fecse­gő gépeket képez...!” — Hir­dette, hogy elsősorban olyan tárgyakat tanítsunk, amelyek­nek a tanuló az életben igazán hasznát tudja látni: Nagy jelentőséget tulajdonit a mezőgazdasági ismeretek, pedagógia, és egészségtan taní­tásának. Világosan látja, hogy mielőtt az iskolák megjavításá­hoz fognánk, először meg kell tisztítani az iskolát a sok, ak­kor tanított „haszantalanság- tól.” E gondolat nem új, hisz Bessenyei már Tessedik előtt néhány évvel pengeti a kérdést életművét haladó pedagógiánk legszebb fejezetei közt tartjuk számon: Szecskó Károly Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Különös kirándulás EGRI BRÖDY Meghasanlás GYÖNGYÖSI PUSKIN Rove re tábornok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Rövidnadráigos ember HEVES A boldogság vasárnap jön PÉTERVÁSÁRA Ahol szeretni sem szabad FÜZESABONY Nincs előadás kultúrpolitikai röpirataiban, de Tessedik megfogalmazásá­ban még nagyobb jelentőségű­vé vált: „Mindaddig, míg a, fiatalembereket az iskolában olyan tárgyak tanításával gyöt­rik, melyekre az életben szük­ségük nincs... nem létesülhet semmi iskolareform”. Nagy érdeme, hogy először emel szót Magyarországon az iskolákban akkor uralkodó tantervi anarchia ellen és módszeres oktatást sürget. Tessedik nagyszerű, korát messze megelőző törekvései a közöny, a meg nem értés mi­att hajótörést szenvedtek. A jobbágyok, a dolgozó nép fel­világosításától rettegő uralko­dó osztály eltiporta. Haladó gondolatai azonban ma is ha­tékonyak. Egész életműve, gon­dolatai, mai törekvéseink köze­pette is aktuálisak. Ezért te­kintünk rá jogos büszkeséggel s THEODORE DREISER I960. DECEMBER 28., SZERDA: KAMILLA 15 évvel ezelőtt 1945. decem­ber 28-án halt meg THEODORE DREISER, amerikai regényíró. Korai művei realista szemlélet­ről tanúskodnak (CARRIE, DRÁGÁM, JENNIE GERHARDT) Életszemléletét az Októberi For­radalom átalakította és főművé­ben (AMERIKAI TRAGÉDIA) a modern amerikai kapitalizmus erőszakos világát, s az ottani átlagember tragikus sorsát festi. 140 évvel ezelőtt 1820-ban, e napon halt meg TESSEDIK SA­MUEL, kiváló pedagógus és me­zőgazdász, ő létesítette az első Válogatott mü^ST“'1956-ban ;|e­magyar gazdasági és ipari iskolát, lentek meg. Ma 80 éves HATVÁNY LAJOS író. Legjelentősebbek a. kor­szak irodalmi es politikai légkörét szemléltető Ady című, valamint Gyulay Pál kritikai munkásságát ismertető Gyulay Pál estéje cí­mű művei. A z asszony ott állt a pero- non, egyedül. Még tíz perc volt a vonatindulásig. A férfi nagy loholva nyargalt ki a váróteremből, s megnyu­godva állapította meg, hogy a vonat olt áll a vágányon, nem lopták el, nem indult el, a jegy a zsebben, s nemcsak oka, de most már joga is van az uta­záshoz. — Megbocsát... Mennyi idő van még az indulásig? Az asszony kicsit meghajlít­va csuklóját, kecsesen, ugyan­akkor közömbös mozdulattal emelte fel karját, hogy meg­nézze az órát. — Még tíz perc... Pontosan tíz — tette hozzá magabiztosan, amely inkább az óra pontossá­gát, mint a férfi meggyőzését volt hivatva szolgálni. — Köszönöm — mormogta a férfi és egy kicsit fensőbb- séggel, de kíváncsian mérte végig az asszonyt. Vár valakit, vagy utazik? — Utazom — mondta az ász- szony tömören, sem nem 'ride­gen, sem nem közvetlenül. És fél szemmel óvatosan megnéz­te magának a férfit. Tetszett neki. — Szeret utazni? — Amit ritkán tehet az em­ber, azt miért ne szeretné? — Jó magának — kapott a JÁTÉK szón a férfi. — Én gyakran és sokat utazom, legtöbbször egyedül, ismerős, barát nélkül, végtelen kilométereket zö- työgtet a vonat... Igazán, mi­ért is szeretnék utazni? Hát nem igaz? — Új tájak, ismeretlen vi­dékek és emberek — mondta elgondolkodva az asszony... — A változatosságot is meg lehet unni, az örökös és min­dig újat és a megszokottat is meg lehet szeretni, ragaszkod­ni hozzá ... Különben, gondo­lom, még vagy nyolc percünk van... Nem ismerem magát, ugye, maga sem ismer engem... Az aszony intett, hogy nem, nem ismeri a férfit és tetetett csodálkozással húzta fel szem­öldökét, vajon, mit akarhat ez­zel a nyolc perccel? — Nos, ezt a nyolc percet raboljuk el a magunk számára. Nem érti, hogyan gondolom? Nyolc perc kaland, izgalom, új­szerűség. Két ember megismer­kedik a pályaudvaron, össze­sen nyolc percük van a vonat­indulásáig, pontosabban a vo­natok indulásáig. Mert a maga vonata délnek, az enyém északnak megy. S ez a nyolc perc csak úgy lehet a miénk, ha rögtön félreteszünk minden konvenciót, ha úgy beszélünk, viselkedünk, mintha évek óta ismernénk egymást, de mivel nem ismerjük, ugye? ez a nyolc perc, azaz, most már csak hét, fojtogatóan izgalmas és feledhetetlen lesz. Rendben van? — kérdezte a férfi. <■ — De, hiszen csak egy vonat van — jegyezte meg az asszony reálisan. — Az isten áldjon már meg, őrjítő, hogy milyen száraz tudsz lenni. Bizonyisten ezt kérdezted volna akkor is, ha tényleg valami nagy kalandról és összesen hat percről lett vol­na szó. Hát nincs benned sem­mi romantika? — Igenis van, de ilyen buta­ságot akkor se mondjál, hogy két vonat, mikor csak egy. Tes­sék a romantikában is a földön járni — mondta tárgyilagosan a feleség és apró ásítást nyo­mott el. Aztán halkan felsikol- tott és fejéhez kapott. — Sanyi, égve hagytuk a Vil­lanyt a konyhában! A férj nagyot sóhajtott, az­tán mérgesen legyintett: — Nyugodj meg, eloltja « tolvaj, mert én meg az ajtót hagytam nyitva ... Na száll­junk be — és már lépett is fel az asszony előtt a vonat lép­csőjén. — Még öt perc volt, az­alatt elolvassa az újság fő cí­meit. Muszáj agyonütni az időt, indulásig. (gyurkőj ■..i.ll.ii.ii.ii.i..iiiii.u.iiiiiili.ii«iii:ii»in»l«il«inii»ininll«i.ili«ininil«.ninil.iiiininiliiuinininiiiiiiiiiinii,!iiinii.inininli.inin.uiinilii.i;iiiin.,.in„i„„iM,r«1i.ii,„.,„„.„„i.„<„«„.„.i,.„.ii.i„i,.„..,.„^,., .......................................................... OK OS MiKLÖS: musora: Egerben este 7 orakor. A DENEVÉR (Eianco-bérlet) j\ j argit reggel óta az ab- lakhoz helyezett varró­gép mellett ült. Az Eged-oldal jól látható volt szobája abla­kából. Csak olyan szükségmeg­oldás volt ez az egyablakos kamrából előléptetett „búto­rozott” szoba, hiszen minden­kor a gazdasági helyzete sza­bott határt az ember igényei­nek. Most is. Azonban meg kell hagyni, hogy a kilátás, a havi nyoícpengős bérletű kis szobá­ból, az isteni!... Igen, az nagy­szerű! És a bérösszeg? Hm- hüm... Már maga sem tudja, hogy négy, vagy öt hónappal tartozik-e? Egyébként ez telje­sen mindegy. Egyremegy, úgy­sem tudna még egy hetet sem kifizetni. Szekrényében régi újságok és levelek után kutatott, aztán egy marék szalmát húzott elő szalmazsákjából és a dobkály­hába gyűrte, miközben fanyar mosolyra görbítette száját. Már alig van szalma a zsák­ban — gondolta —, de fel kell forrjon az a kis tea, hogy vala­mi legyen az ember gyomrá­ban. Amikor ismét az ablakhoz lépett, már felszállott a köd és messzire látott, fel, egészen jobbra, a rézsut haladó útig, amely a két Eged között, a : nyeregben vész el. Arcán csodálkozó kifejezés ült, talán ez ideig meg sem fi­gyelte, de most tisztán és éle­sen látta az aprónak tűnő, baktató kocsikat, a törpe em­berkéket, sőt még a fákat és szőlőtőkéket is. A fák? Sosem tudta megkülönböztetni, hogy melyik a cser, vogy a tölgy. Ügy hallotta, hogy a táborno­koknak van tölgyfalevél „lefe­lé”, vagy felfelé”... Butaság. Ez is mindegy. Mert mi köze egy varrólánynak a tábornokok­hoz? Ügy viselik a tölgyfale­velet, ahogy akarják; Ha mun­ka van, akkor egy varrólány megkeres ziccen egy hét alatt nyolc-tíz pengőt és ez elég a mindennapi kenyérre. És eb­ben a lemondásban és igényte­lenségben mindig az édesanyja mondása jut az eszébe, akit, ha kérdezték a gyerekek, hogy „mit eszünk vacsorára, édes­anyám?”, akkor azt felelte: „Kenyeret, bélét, héját, három­félét”. Ú1 s egy tábornok mennyit ^ kereshet? Mint ötven vagy száj; varrólány...? Nem jól választotta a hasonlatot, de a tölgyfalevélről jutott mindez eszébe! A-, butaság! De ha az em­bernek nincs dolga, csak nap­hosszat ül a zajtalan varrógép mellett az ablak előtt és annyi sok-sok minden eszébe jut... Például ez is milyen érdekes: Ke-nye-ret, bé-lét, hé-ját, há­rom-félét, ke-nye-ret! bé-lét! hé-ját! há-rom-fólét! Egyszer úgy hangzik, mint a dallam, mintha muzsikálnának a sza­vak, máskor meg úgy hangzik, mintha követelnének: Kenye­ret! bélét. Ugyan, hiszen nem. is követelné, csak úgy jutott eszébe most, mint minden más és valahogy kibuggyant a fo­gai között. És egyébként is úgy emlékszik, hogy mindig ilyen eleven képzelőereje volt. Most is az a fehér felhő, ami az Eged háta mögött felemelke­dett, neki úgy tűnik, mintha egy nagy zsiráf volna, mert van négy óriás felhőlába, és egy kilométer hosszú nyaka. De ebben a pillanatban már olyanná változott, mint egy vi­torlás hajó. Szabványos árbo­cok figyelhetők meg rajta, az árboctartó póznákon őrhely, és a kiálló részek vagy ágyúcsö­vek, vagy mentőcsónakok. Egy­szóval semmi különösebb, vagy megerőltető fantázia nem szük­séges hozzá, hogy bárki is ha­jónak nézze. Igen, igen, még egy iskolásgyermek is ilyennek látná. Most pedig ugyanaz a felhőcsoport egy nagy-nagy Zeppelin hajóvá formálódott és a szeme láttára emelkedett a hegytaréjon felül és. nyúlt meg ilyen roppant nagy szivar alakúra. A tábornokoknak azért is jő, mert ők felülhetnek egy ilyen nagy Zeppelinre és másfajta szárnyas repülőre és felemel­kedhetnek a magasba. Ó, mi­lyen gyönyörűséges lehet utaz­ni a libbenő levegőegben... Czinte kislányos izgatott- ság fogta el, amikor el­lepett az ablaktól és komoly-’ kodon megállt , a kis szobácská- hoz nem illő és valószínűtlenül ható, díszes, konzoltükör előtt. Most húszéves és még lány. Végigsimított szöghaján és megemelte hajfürtjeit. Azután •a melleire vetődött pillantása és mintha az egyiket nagyobb­nak vélné, de ez csak a szak­mai szem kritikája, amit úgy szoktak meghatározni, hogy „előnyösen fejlett”. Az „Orvos a családban” — amit a házi­asszonynak nézeget, ha fáj a háta, vagy az elöregedett lába­it kínozza a köszvény —, azt írja, hogy szép női mell az, amely egy kitárt ujjú férfi te­nyérben elfér. Így férjhez me­nésig a lányok teljes bizonyta­lanságban élnek melleik szép­ségét illetően... Kenyeret! Ke-nye-ret, bé-lét, hé-ját... á, már megint eszébe jutott. Biztosan így születnek a versek, a dalok, a költők és a zeneszerzők hallják a hango­kat, vagv az ajkukra tolakszik egy egy szó, amit ki kell mon­dani... Menyi gond és baj van ezzel nagy hajjal. Ideje volna le­vágatni. A rövid haj divatos. Ipaz, hogy a szomszéd bádogos felesége — akinek az ura nap­hosszat az ajtóban áll és nem dolgozik —, azt szokta monda­ni: „Nézd a ringyóját, levágat­ta a haját”. így szólná meg őt is. Egyszer azt olvasta, hogy a szüzesség gond és teher... £% a bádogos nagy kujon, mindig azt mondja: „Margitka, legyen az enyém meglátja, nem lesz­nek gondjai”. De neki nem kell férfi, fiúja sincs és ő nem is érzi tehernek a szüzességét, majd vár, hiszen nem mulaszt semmit, ha vár, amíg férjhez megy, vagy lesz valakije, egy fiú, akit szeret. Talán olyan, mint Terebesi Pista, akivel ké- kézenfogva jöttek haza egyszer a Hegedűs-forrástól... Ús kinek, kinek kellenek * J mostanság a szegény lá­nyok? Kinek kellene ő, az egy varrógépével és a konzoltük­rével? Senkinek! És minek is? Hogy egy nyomorultból két nyomorult legyen? Ezek olyan dolgok, amivel gondolni sem érdemes. Most csak egy a leg­fontosabb, hogy munkát talál­jon, hogy legalább betevő fa­latja legyen... Ekkor kissé homorított és félfordulatot tett a tükör előtt. Sokan azt gondolnák, hogy gyenge, törékeny, pedig csak karcsú, karcsúbb is mint ké­ne. Terebesi Pista egyszer a TTE-háznál félénken átfogta a derekát és ő érezte, hogy mennyire remeg a Pista keze. — Milyennek találsz? — Csuda stramm vagy — fe­lelte Pista meggyőződéssel. Az eset után sokat jártak együtt. Felsétáltak a várba, ahol meghitt kettesben, szót­lanul nézegették a város házai fölé emelkedő templomtornyo­kat és a Mecset körüli kanyar­gós utcákat. Máskor az Érsek- kert gesztenyefái alatt, egymás kezét fogva sétálgattak a nagy platánfa körül, vagy az úttól messzire eső pádon, szorosan, egymáshoz simulva üldögéltek. És ilyenkor Pistának olyan furcsán remegő lett a hangja. De sosem mondott különöseb-

Next

/
Thumbnails
Contents