Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
1960. december 25., vasárnap nepcjsag 11 Szível melengető segítség Azon a karácsonyon hirtelen hullott le a hó. Délután még havas eső esett, s az emberek fázósan húzták össze magukon a kabátot. Az egyik mellékutcában négy kislány tanakodott egy bedőlt kapu előtt, összedugták fejecskéiket és végül libasorban, határozott léptekkel megindultak az udvar hátsó részében sötét ablakokkal ásítozó kis lakás felé. Az egyik kis szöszi kopogására bágyadt hang szólt ki: — Ki az? Nem tudok felkelni! — Úttörők vagyunk. Bemehetünk? Beóvakodott a négy kislány. Újra csak a legbátrabb állt elő a mondanivalójával: — Azért jöttünk el, mert mi itt lakunk az utcában és tudjuk, hogy a néninek nincs senkije és szeretnénk segíteni. A beteg öregasszony nem tudott szólni, sírás fojtogatta a torkát a meghatottságtól, így aztán csak beleegyezően bólintott. Nosza, nekiálltak a gyerekek a takarításnak. Egyik tüzet gyújtott, másik söpört. Nem telt bele egy óra, teljes rend, tisztaság és csillogó kis karácsonyfa várta az ünnep estéjét, A gyerekek, mikor elfogyott a tennivaló, egyszerre zavarba jöttek. Nem tudták, 'mit is csináljanak ezután. Ekkor az egyiknek eszébe jutott egy iskolában tanult vers, s elmondta. Aztán a másik odavitte a néni takarójára a gondosan csomagolt ajándékot — egy pár meleg kesztyűt és sálat, aztán amikor éppen indultak volna, ismét kopogtak az ajtón. — Csomagokkal megrakod va megérkezett nagyon messziről az unokája. A felnőtt férfi, amikor meglátta a fenyőt a tétován ácsorgó gyerekeket, odalépett és megsimogatta a kipirult arcocskákat: — Köszönöm gyerekek! Amíg Ilyen kislányok laknak itt, addig az én nagymamám se lesz közietek elhagyatott! Sötétedett, amikor a gyerekek hazatértek és amikor otthon kigyúlt a karácsony fán az aprófényű gyertya, meleg szívvel gondoltak a nagymamára, aki most már igazán nem árva. Kömlői jegyzetek AZ ISKOLA Tíz év óta dolgoznak közösen a kömlői emberek. A gépek egybe szántották a község körüli földeket, a szövetkezetek összefogják a falu lakosságát. Tíz év óta működnek termelőszövetkezetek Komlón. Ez alatt a tíz esztendő alatt sokat fejlődött a község, s fejlődésének minden mozzanata szorosan összefügg a szövetkezeti mozgalom kibontakozásával, előretörésével. így természetesen összefügg a tsz-mozgalom a falu kulturális életének alakulásával, fejlődésével is. könyvtár, bár egyre nagyobb olvasótáborral dicsekedhet, könyvanyagát tekintve elég lassan növekedett. Az ellen- forradalom' idején pedig javarészt el is pusztult. A háromezer lelket számláló községben még ez év júniusában is csak négyszáz kötet könyv volt. Az igény pedig ennél jóval nagyobb. Ezért határozták el a község és a termelőszövetkezet vezetői, hogy kézbeveszik a könyvtárfejlesztés ügyét. Jelentős anyagi segítséggel megkétszerezték a könyvállományt. Ez meg is hozta az eredményt, mert novemberben a falu lakosságának már tíz százaléka rendszeres olvasója lett a könyvtárnak. A szövetkezetek vezetői látták, hogy nem elég csak arra várni, amit kapnak. Maguk is vásároltak könyveket. Most mind a hat termelő- szövetkezet rendelkezik 50—60 kötetes könyvtárral. A szövetkezetek már eddig is sokat segítettek a könyvtár fejlesztésében. A fejlődés azt kívánná, hogy most már megteremtsék a közös könyvtárat, adják össze a fejlesztésre szánt összegeket, mert így többre mennek. ★ I “ az, amin első pillantásra is legjobban látszik a változás. A termelőszövetkezeti mozgalom a régieknél jobb feltételeket teremtett a beiskolázás számára. Ez természetes, hiszen a család most már nincs ráutalva a 12—14 éves gyermek munkájára, keresetére. Nemigen akad már olyan ház, ahol a gyermek ne végezné el az általános iskola nyolc osztályát, sőt az utóbbi időben egyre több az olyan, ahonnan középiskolába jár a gyerek. Ha az ember az egri busszal utazik, láthatja naponta hány diáksapkás fiú és lány száll le Komlón. Az egri technikumból és gimnáziumokból jönnek. Bejárók. Iparita- nuló-intézetekben is sokan tanulnak. A szakmát tanuló fiatalok egy része vissza is tér majd a faluba, várják őket a nagyüzemekben, — és számítanak is rájuk. A gyerekek már az általános Iskolában kezdenek megismerkedni azokkal a lehetőségekkel, szakmákkal, tudományokkal, amelyeket élethivatásul választanak. A szövetkezetek vezetői igyekeznek felkelteni a tanulókban a mezőgazdaság és az azzal kapcsolatos ismeretágak iránti érdeklődést. Ezt segíti az is, hogy az iskola rendelkezésére bocsátottak egy gyakorló kertet A biológus ház, páratlan gazdagságú anyaggal van felszerelve, kiváló alkalmat biztosít a hetedikeseknek, nyolcadikosoknak, hogy megismerhessék ennek az érdekes tudományágnak szépségeit. Ezeknek a gyermekeknek nem lesz idegen a gondolat, hogy otthon maradjanak a mezőgazdaságban. S ha városra mennek is tanulni, azért teszik, hogy égy idő múlva még több ismerettel térjenek vissza. A KÖNYVTÁR. | AtJráUn éjei tének egyik fokmérője a könyvtár, a könyvek népszerűsége. A ték, hogy ebben is, mint az élet minden területén igazán nagy eredményeket csak ösz- szefogással érhetnek el. A nagyobb kultúrcsoport az egyre inkább kibontakozó kulturális munka, nagyobb, korszerűbb kultúrházat kíván, mert a mostani szűknek bizonyul. Szombatonként, vasárnaponként ráadásul még ki is szorítja a kultúrmunkásokat a mozi, mert nincs más megoldás. A mozit szívesen látogatják a kömlőiek, nincs is hiba, az „üzemterv teljesítésével”. Mikor ott jártam éppen egy tudományos-fantasztikus filmet, mutattak be, nagy sikerrel. ★ Kömlő nem tartozik az KISZ-klubban. Most már egyre kevesebben akarnak elmenni innen. Miért is akarnának, hiszen ha a falu még el is marad a várostól, a fiatalok már a városiakéhoz hasonló életet élnek, jól öltözködnek, igényesen szórakoznak. Tavaly nyílt egy szép cukrászda is Kömlőn, mely akármelyik városnak is díszére válna. A KULTÚRCSOPORT, | mar ____ | iflIHB hagyományokkal dicsekedhet ebben a községben. Megyeszerte beszéltek már egyik másik kultúrcsoport eredményeiről. Erejükből arra is telt, hogy színre vigyék „A kőszívű ember fiai”-t, a „Kormos ég”-gel más falvakban is vendégszerepeitek. Híres volt a cigány-kul- túrcsoport is. Ezeket a hagyományokat fejleszti tovább a most születő közös termelőszövetkezeti kultúrgárda. Énekkart, zenekart és színjátszó csoportot szerveznek. FelismerA FIATALOK elöregedő falvak közé. Szívesen élnek itthon. Persze nem volt ez mindig így. Az ötvenes évek elején, amikor a szövetkezeteket szervezték, s a közös gazdaságok még a kezdeti nehézségekkel küzködtek, az emberek nem bíztak a közös gazdálkodás sikerében, jövőjében, a fiatalság egy része hátat fordított a falunak. Városokba építkezésekhez, vagy gyárakba mentek dolgozni. Oda, ahol „biztos pénzt” várhattak. Sokan közülük bejárták a fél országot, — aztán végülis visszajöttek a faluba, mert ma már itthon a szövetkezetben is keresnek annyit, mint az ipari üzemekben. Visszajöttek, mert a tsz-ben is megtalálják a számításukat, s a tsz--mozgalommal együtt fellendült a kulturális élet. A fiatalok most már itt is megtalálják a lehetőségeket, szórakozásra és művelődésre. Foglalkoztatják őkét a szerveződő kultúrcspportok, TV-re és moziba járnak, s vasárnaponként táncolhatnak a A kulturált» vezérkar A közös munka, a termelősz#* > vetkezeti gazdálkodás megnyitotta a felemelkedés útját a > kömlőiek előtt is. S ez nemcsak > gazdasági, hanem kulturális téten is lemérhető. íme néhá- >nyan azok közül, akik a kultúra harcosai e községben: AMI MÉG hozzátartozik a • ___________ kulturált élethez:; A falu kulturális felemelkedé- : sét, nemcsak az eddig felsorol- takon lehet lemérni. Nemcsak [ azon, hogy a gyerekek ma már ■ nem maradnak ki idő előtt az ; iskola padjaiból, nemcsak azon, hogy kultúrcsoportok szerve- < ződnek, hogy egyre több em- ■ bér kezébe került könyv. A • kulturális igény általános nö- • vekedését jelenti, hogy a csa- • ládok kilencven százaléka rá- j diótulajdonos, hogy a kilenc- televíziónak mindig sok néző- : je akad, s hogy sok újságot, ■ folyóiratot kézbesít manapság! a posta. Fejlődik a lakáskultúra is.; Kevesen tudják megmondani a faluban, hogy hány házat; építettek a tsz-mozgalom tíz I éve alatt, — mert manapság ez; már nem újság. A szövet-i kezeti tagok, főleg ha több • családtag is dolgozik, egy-két; év alatt megkeresik az építke- • zés költségeit. Élnek a faluban 1 olyan fiatalok is, akik még ka- • tonai szolgálat előtt állnak, de : már építkeznek. Építkeznek, bútort, motort, rádiót vásárolnak, s amellett • jól öltözködnek, szórakozni jár- ; nak. Megszűnt a létbizonyta- • lanság. A közös munka ebben : is megérlelte gyümölcsét. íme, csak néhány feljegyzés egy község életéből, nem is teljesség igényével, és mégis tükrözi azt a nagy változást, amit Kömlő községnek az elmúlt 10 esztendő hozott. Sok mindent lehetne még hozzátenni, sok új dologról beszámolni, de már ez a kevés is mutatja, mennyit fejlődik a falu, mit hoz emberének az, ha szakít a múlttal és új útra - a szövetkezés útjára tér. Krajczár Imre A második karácsony Ha csak úgy véletlenül találkozom Csabai Istvánnal, beszédéből nemigen gyanítom, hogy ő afféle amerikás magyar. Kissé palócos kiejtésén nem sokat változtatott az idő, pedig 33 évig nem járt e haza földjén, nem láthatta a Bükk övezte kis falut, nem ölelte asszonyát, s a féltő anyai kéz sem simogathatta messzire ment fiát Harminchárom hosszú esztendő, túl az óceánokon, s most újra itthon a szülői házban, ahonnan valamikor elűzte egy nyomorral, kilátástalansággal teli rossz világ ... Kemény, hideg tél volt azokban a decemberi napokban. Az erdő fagyos lehellete elérte a kis falut. 1926-ot írtak. Terpesen karácsonyt ünnepelt a Csabai család. A 22 éves Istvánnak, s ifjú feleségének ez volt első karácsonya. Az ünnepekből nem lehetett megélni, igaz, a munkából sem nagyon. Az öreg Csabai földjéből nem futott bőven kenyérre. Az ifjú terpesi legény a kőműves mesterséget is megtanulta, a nagyobb kereset reményében. De kevés volt a munka, s ami akadt, azt Is rosszul, nagyon rosszul fizették. S jöttek a hírek, a messzi Idegenből, a nagy lehetőségek hazájából, megcsillantatták a reményt, mert idehaza még ez is szűkén méretett. És Csabai István — egy a hárommillió koldus között — 1927 májusában búcsút mondott a szülői háznak, falujának, s hosszú tengeri útra kelt, hogy a messzi Kanadában, mint Steven Csabai megtalálja szerencséjét, emberi életet éljen, olyat, amilyen a Kárpátok övezte úri Magyarországon nem adatott meg a szegény ember számára. — Három év múlva visszajövök! — mondta könnyező asszonyának. A háromból harminchárom lett, 6 megritkult, ősz haj, a hajdani dús barna fürtökből. Hazajött. Igaz, ma még csak látogatóba, ahogy ő mondja, széjjel nézni egy kicsit, eligazodni a sokféle beszéden. Most itt ülünk a terpesi házban, ő szorgalmasan töltögeti a kecskeméti barack-pálinkát, elgondolkozva szívja a Terv cigarettát, s meséli történetét. — Ügy mentem el, hogy néhány év múlva visszajövök, vagy ha idehaza nem javul a helyzet, az asszony jön utánam. És idehaza nem javult a helyzet, de nem volt aranybánya odaát sem. Egy teljes évig járja Kanada városait, faivait, míg munkára, talál. Két évig gyűjti a centeket, a dollárt, hogy kivitesse az asszonyt, de amit félretesz, elkölti a munkanélküliség napjaiban. Sok helyen megfordult az évek során. Volt fűtő, kőbányász, kőműves és ács, dolgozott farmon és hajógyárban, szerelt gázvezetéket, s ásta a földet, a kubikusok között. — Ne higgye, hogy könnyű az élet odakint. A munkás- embernek ott is nehéz jól élni, s a meggazdagodás nem olyan egyszerű. Csak 1948-tól van állandó munkám. Montreáltól 180 kilométerre egy 3000 lakosú faluban dolgozom, egy nadrágkészítő kis üzem részleg- vezetője vagyok, s ha kell, javítom y. varrógépeket, hazaszállítom a munkát. Nem keresek rosszul, de még nincs se házam, se földem, a faluban lakom egy penzióban. Autóm az persze van, enélkül nem dolgozhatnék az üzemben, kell a távolságok miatt, s ezen szállítom a gyárnak, az üzleteknek a kész nadrágokat. Most elakad a beszélgetés, tekintetével végigsimogatja megőszült asszonyát, s éra a nagy kérdőjelet, amiről még beszélni kell. — Hát igen. nem olyan egyszerű dolog ez, mielőtt útrakeltem, elmentem az iratokért a községházára. Volt ott egy jegyző. Háromszor kopogtattam az ajtaján, s amikor bementem, kizavart: nem hallottam a kopogást, gyere be még- egyszer! — kiáltotta. Bementem, s a sapkámat a kezeimben szorongatva, azt sem tudtam, melyik lábamra álljak a tekintetes jegyző úr előtt. Bennem ez az élmény maradt, meg a nyomor. Az asszonyt akartam kihozatni, de amikor jöhetett volna, még nem volt pénzem, amikor már gyűlt egy lós dollár, már nem jöhetett, mert a családhoz kötötte egy szerencsétlenség. Az anyósom féTábát le kellett vágni, így bizony támaszra szorult. Közben teltek az évek, küldtem a csomagokat. Leveleztünk, s megöregedtünk. Az asszony igenlően bólint e szavakra, így volt pontosan, így. ő visszavárta az urát, tudta, jönni fog. Az írókra vár majd a feladat, hogy megírják a szeretetnek, s az asszonyi türelemnek e regiényét, ' hiszen könyvek lapjaira kívánkozik a család története. Aztán jött a nagy változást hozó 1945, ‘De erről is kósza hírek jártak odakint. Éhség van, romokban az ország, s míg eloszlott a kétely, ismét eltelt jó néhány esztendő. S amikor már minden elrendeződött, ismét rossz hírek jártak arrafelé. 1956 őszén sok ezer magyart tettek partra a hajók, a kanadai kikötőkben. S micsoda híreket hoztak! — Az itthoniaknak könnyebb volt, tudták, látták az igazat, de mi ott kint, túl a sok ezer kilométeren, nehezen igazodtunk el a sokféle beszéden. A disszidáltak szörnyű dolgokat meséltek. Hittük is, nem is. Igaz, a kétely, a bizonytalanság érzésével nem könnyű dönteni. Amikor felkészült az útra, börtönnel fenyegették. Hazajött. S itthon egy érdekes, új világ tárul szeme élé. Nem az, amiről a disszidáltak beszéltek, még jobb, gazdagabb, a levélben küldött üzeneteknél is. Az itthoniak sem írták mindig a teljes valót, olyan jól esett kissé panaszkodni: hiszen akkor sűrűbben jött a csomag is. Most idehaza van. szétnéz, ízleli mai életünket, s majd viszi a hírt az igazról. Kanadáról keveset beszélt, úgy mondja, dolgozni ott is kell, s nem is keveset. De idehaza, az valami egészen más. — Hogy itt mi változott, ázt csak az látja igazán, aki hosz- szú évek után tér haza. Kiszálltam a siroki állomáson, széjjelnéztem, s érdeklődtem, hol kapok egy parasztszereket, amivel Terpesre mehetek. A vasutas megmosolygott. Néhány perc múlva két autóbusz állt az állomás elé, s a kanyarban feltűnt egy taxi is. A régi Magyarországról űzött el a kényszer, s a jegyzőt máig sem feledtem. Most a tanács házán a rokonaim, régi ismerőseim ülnek, az öcsém, a Rákóczi Tsz. elnöke. Egyszerű, magamfajta emberek vezetik a falut. A feleségem jól keres a tsz-ben. Érdekes ember Csabai István. Apró mozzanatokból építi fel hazai élményét, olyanokból, amelyeket mi már talán észre sem veszünk. Látja az új házakat, lakótelepeket, a szép Budapest bőséggel rakott üzleteit, de őt , más fogja meg. Az emberség, az emberi kapcsolatok nagyszerűsége. Arról beszél, hogy a megyei rendőrségen, ahol útlevél ügyben járt, a főhadnagy bemutatkozott-- neki, átfogta a vállát és kezet szorított, a falusi fiatalok úgy öltözködnek, mint régen a grófi csemeték, s a november 7-i ünnepségen olyan szépen szavaltak, táncoltak a kis iskolások, hogy majd sírva fakadt a meghatottságtól. Van itt kultúrház, televízió, van minden, s kár volt messziről hozni a fényképezőgéphez a filmeket, mert azt még Terpesen is árulják. Apróságok ezek? Lehet, de csak a mi szemünkben, az övében, aki 33 év után tér haza, perdöntőnek számítanak. Karácsonyra készül a család. Második karácsony ez a családdal, az asszonnyal. Az idő eljárt, őszek mind a ketten, túl vannak az ötvenen, nagyon megöregedtek a szülők is. Az ünnepen összejönnek a rokonok, lesznek vagy húszán. Igaz, gyerekek, vagy unokák nem játszanak a karácsonyfa körül, s ezt őszintén sajnálják mind a ketten. Mór mindent beszereztek az ünnepre, lesz jó bor is, békesség is, családias hangulatban telnek az ünnepek. — Ha tudom, hogy idehaza ilyen a helyzet, nemcsak látogatóba jövök. Január közepén vissza kell mennem, de elrendezem dolgaimat, s hazajövök örökre. Azért ebből az újságból küldjön néhányat, hadd mutassam meg a kanadai magyaroknak * Márkusz László A kultúrotthon igazgatója: CSATI JÓNÁS A könyvtáros: kiss Ábel A KISZ-titkár: Ifj. BESENYEI LAJOS Az iskolaigazgató: BARDOS ISTVÁN Az úttörővezető: KOSA PÉTER (Foto: Kiss Bélát
