Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-23 / 302. szám

1960. décörabet 23., péntek

NÉPÚJSÁG

s

Petőfihányai jegyzetek

A NYUGHATATLAN EMBER

Surányi Gyula elvtárs, a pe- tőfibányai Petőfi-altáró üzemvezetője. Irodájában a szétnyitott térképasztal mellett állunk.

— Innen indul as altáró fővágata ... — magyarázza Surányi elvtárs.

Egy pillanat, s már képzeletben az első, talán legjelentősebb gócpontnál, az 1300-as körletben levő diszpécser-központnál állunk meg.

Bunkerszerűen kiépített irányító központ a fövágat és egy szállítóvágat között. Telefonközpont, felette apró égőkkel tele jelzőszekrény.

Ide fut össze minden hír

és esemény, altár jó, akár rossz. A jelzőszekrény apró égői, mint morse-jelek állandóan villognak különböző színben. A piros égők üzemzavart, a zöldek szerelést, a fehér k normális üzemmenetét jeleznek.

Az irányítást harmad-váltásonként egy főaknász és egy diszpécsemő végzi. Közvetlen telefonkapcsolatot tudnak teremteni a körletek különböző részeivel, a frontokkal, légaknákkal. Ha valahol baj van, a főaknász géppel közelíti meg a helyszínt, vagy gyalog keresi fel a jelzett helyet, esetleg telefonon adja le az intézkedést. Kapcsolatot tud teremteni az üzemvezetővel és a főmérnökkel is.

Menjünk tovább, nézzük meg, milyen munka folyik az 1300-as körletben?

Az 1300-as jelenleg tartalékkörlet. Két feltáró csapat dolgozik itt. Az egyik F—4-es elővájó géppel, amely jöveszt, rakodik és szállít. (Csak ne volna az alkatrészhiány miatt a gépüzemnek annyi baja vele!) A két feltáró csapat munkája szállítóvágat-hajtás és a hozzá tartozó légvágat elkészíAz 1300-as körlettől keletre fekszik a déli H-es gerinc. Két fronton folyik itt a termelés. Erős nyomás és víz nehezíti itt a bányász munkáját. A front-brigádokon kívül újabb frontot előkészítő brigádok is dolgoznak.

A déli Il-es gerinc adja az altáró termelésének 50 százalékát, műszakonként teljes termelés mellett 100—110 vagon szenet. Itt ugyancsak dolgozik egy fejtő-rakodó, frontelőkészítést végez. A frontfejtés teljes egészében kézierővel történik.

Az altáró fővágatának másik oldalán, az északi II. gerincen egy frontbrigád dolgozik acélpajzzsal. Erősen vizes terület ez. A víz és a rózsái terület határa miatt valószínűleg fél év múlva leáll itt a termelés.

Ezek tehát az altáró jelenlegi jövesztési helyei. Ha a bánya térképét vizsgáljuk, látni kell, hogy az altáró termelhető területe bizony korlátozott. További terjeszkedésre az 1300-as és a déli Il-es körletben van lehetőség. A rózsái kiművelt terület és az ecsédi külszíni fejtés természetes határai az altárónak.

Az altáró termelékenységének és munkafegyelmének zászlóvivői

a szocialista munkabrigádok.

Öt frontfejtésen dolgozó szocialista munkaversenybe benevezett brigád közül kiemelkedik Öpákai János és Nagy József hatvan-hatvan fős csapata, akik félévi vállalásuk alapján elérték a szocialista munkabrigád szintjét.. A hét

A sötét, vagy a világos bőr ma már, úgy látszik, nem megváltoztathatatlan faji jellegzetesség. Dr. Robert Stílar, amerikai orvos, a közelmúltban számolt be az Amerikai Orvosszövetség előtt sikeres „átszí- nezési” kísérleteiről és bemutatott egy fehér bőrű néger nőt, akit 15 éve kezel. Stilar elmondotta, hogy egy különleges hatóanyag külső alkalmazásával 16 esetben ért el hasonló eredményeket. Hangsúlyozta azonban, hogy csak

elövájáson dolgozó szocialista munkabrigád közül Kotrócz József 9 fős és Terényi Mihály 12 fős brigádja mutat fel kimagasló teljesítményeket. Utóbbi kétszer hathónapos vállalásuk eredményes teljesítéseként elnyerte a szocialista munkabrigád oklevelet is.

A szocialista munkabriga- dok eredményes és példamutató munkájukkal, s nem utolsósorban jobb keresetükkel ösztönzőleg hatnak a többi brigádok tervszerűbb, biztón- ságosabb és termelékenyebb munkavégzésére.

A tröszt-vezetőség a bányászok biztonságos munkafeltételeinek biztosítása végett, ahol lehetséges, korszerű bányabiztosítást végeztet. Aszál- lítóvógatokat kőidomos falazással, a fejtéseket faidommal, vagy ahol a nyomás megengedi, egyszerű trapéz-ácso- lattal biztosítják.

Sokan, a tények ismerete nélkül irigykedve beszélnek a bányászok rendkívül magas keresetéről. Való igazság, hogy évekkel ezelőtt voltak, akik megkerestek 4—5000 forintot is. Nem lehetett azonban ezt átlagos keresetnek mondani, s idő előtt megbosszulta magát az ilyen fiatal bányász túlhajtott munkatempója. Legtöbbjük fiatalon rokkantállományba került vagy könnyebb munkabeosztásban felét sem keresi meg a régi munkabérének.

'Mennyit keres ma a bányász az altáróban ?

Harmadvezető: 2400—3000,

vájár, csillés 2500—3000 forintig. A legalacsonyabb műszakbér nem szakmunkásnak 40 forint, ehhez 10 százalék éjszakai, 20 százalék veszélyességi pótlék számítandó. Nem rendkívüli, de tisztes keresetek ezek, amelyből átlagon felüli életet tud beosztással teremteni magának a petőfibá- nyai bányászcsalád.

Hogy az új normarendezéssel kapcsolatban hogyan alakulnak a bérek, ez egyelőre nem látható. Jelenleg az új szakmánybérek megállapítását célzó időmérések folynak, miknek alapján újra megállapítják a szakmánybéreket. A reális és átlageredmények felmérése alapján a bányászok bíznak abban, hogy bár az egyes munkacsapatok munkabére változni fog némileg, figyelembe veszik a nehéz munkakörülményeket, új gépek hiányát, valamint olyan sajátságos adottságokat, melyek alapján a jelenlegi reálbérek nem szenvednek nagy változást.

A Központi Vezetőség új normarendezési határozatát tehát nyugodtan, zúgolódás nélkül fogadják bányászaink — mondja Surányi üzemvezető elvtárs. Tudják, hogy a köny- nyebb munkalehetőségek megteremtésével a termelést fokozni kell. Érzik, hogy igazságtalanság volna egyes munkaterületek könnyebb munka- lehetőségei mellett a termelékenység fokozása nélkül a régi kereset fenntartását követelni.

Nem irigylendő a bányász viszonylagosan magas keresete. Föld alatti munka, alattomos veszélyek bizonytalan lappangása, amik elszánt bátorságot, józan észt és szilárd helytállást követelnek, ez a bányász élete. Kollektív egymásrautaltság, egybekovácso- lódott munkaszeretet és munkatempó a követelményei a bányász-munkának.

tetszés szerint ?

olyan négereket kezelt, akiknél különböző mellékvesezavarok következtében amúgyis elszíneződések mutatkoztak, illetve világosabb foltok keletkeztek a borükön. Ez idáig még nem volt példa arra, hogy olyan négereket is sikerült volna fehér bőrűvé változtatni, akiken ilyen világos foltok nem maguktól támadtak.

A washingtoni szakorvos beszámolt arról is, hogy néger betegei legtöbb esetben csak az arcbőr folttalanítását kérték.

Sötét vagy világos bőr —

Bármilyen körültekintő óvatosság mellett is

történnek azonban balesetek.

Omlás a fejtésnél, vagy biztosításnál, a szállításnál előforduló véletlen balesetek, mind olyan előre nem látható okai a baleseteknek, melyek ellen fokozott óvatossággal küzdenek ugyan, de teljesen felszámolni őket szinte lehetetlen.

Az altárónál ez évben, december elsejéig ölszáhetven különböző mérvű baleset történt. Munkakieséssel, (három napon túl gyógyuló) járó sérülés százhuszonnégy esetben volt. Riasztó szám ez így. Látni kell azonban, hogy a balesetek nagy többsége csak enyhe sérülés, amely munkakiesést. nem okozott. Nem ilyen riasztók a számok, ha a baleseti mutatószámokat nézzük meg. Ezek szerint a baleseti mutatók negyedévenként: 46,8, 30,3 és 39,8. Általában csökkennek a balesetek, mert mindinkább előtérbe kerül a biztonság és óvatosság betartása, a balesetmentes termelés,

A szűcsi 10-es aknánál történt súlyos szerencsétlenség fokozott óvatosságra és biztonsági intézkedések elrendelésére készteti a bányák vezetőségét. Bár #a Mátra vidéki bányák viszonylag biztonságosak, a szűcsi példa mégis intő jel arra, hogy a bánya sohasem biztos, sohasem veszélytelen. Éppen ezért, a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél — tehát a Petőfi- altárónál is — kötelezővé teszik a bányász-önmentő készülék használatát, mely a legdrágább emberi életet hivatott esetleges veszélyek esetén megmenteni. Bár az altáró még nem kapta meg a szükséges készülékeket, azok elhelyezési és raktározási előkészületei már folynak. Az önmentő készülékek használatával kapcsolatosan műszakonként oktatást is végeznek, hogy a készülékek megérkezésekor azt már minden bányász ismerje, s a bányába kötelezően azzal szálljon le.

Amikor kormányzatunk az egész nép jobb életének megteremtése miatt többtermelést, nagyobb termelékenységet követel a munka minden frontján, nem feledkezik meg arról sem, hogy a többtermelést, a biztonságosabb munkakörülmények megválasztásával érjék el többek között bányászaink is. Földi Gyula

hajnali négy I tan ^

a határban járt, most meg reggel, alig nyolc óra után már szobájában ül egy nagy halom papír előtt Boros László, a Nagygombosi Egyetemi Tangazdaság főagronómusa. Az ívpapírokon nyomtatott rubrikák, azokban — egyelőre ceruzával — számoszlopok sorakoznak.

— A jövő évi tervet kell elkészíteni — mondja a főagro- nómus —, azon dolgozom most

ínunkra ezek a növények a legmegfelelőbb takarmánynak valók.- VAGY VEGYÜK )£^1^1

gonyát — folytatta tovább Boros László. — Eddig ötven holdon termeltük, jövőre már nyolcvan hold a tervünk. Bb bőt harminc holdon a legújabb módszer alapján növekszik majd a vetőgumó, a szárfelhú- zásos módszerrel, ami azt jelenti, hogy virágzás után a szárat felhúzzuk, a növekvő gumár egy ideje, s még jó néhány napig... Felelősségteljes munka ez. Számításba venni a 3700 holdas gazdaság minden barázdáját, gondo’atban végigjárni, mérlegelni, melyik növénynek milyen terület felelne meg a legjobban, aztán a várható munkR, növényápolás, talajerősílés, gépi művelés alapján nemcsak hozzávetőlegesen, hanem a lehető legnagyobb alapossággal kiszámítani a várható terméseredményt is.

— A mi gazdaságunkban még az is körülményesebbé tesz} a tervezési munkát, hogy nincs egy bizonyos kialakult profilunk, amivel elsősorban foglalkozunk. Természetesen azért csak olyanokat termelünk, amelyek jövedelmezők is a gazdaság számára, Éppen a következő esztendőben is tovább folytatjuk a nem jövedelmező növények „kiiktatását” a termelésből, mert ráfizetni a munkára itt sem lehet.

Néhány percre ismét papírjaiba mélyed, összead, szoroz, százalékot számit. Aztán újra megszólal:

— Itt van például a gabonafélék termelése, Nekünk nemcsak azért kell például búzát termelni, hogy egy bizonyos mennyiségűt átadjunk belőle az államnak a közellátás céljaira, hanem amikor búza vetésterületről beszélünk, mindjárt az állatállomány alombiztosítására is gondolunk. Cukorrépával azért foglalkozunk, hogy a gyárnak eladhassuk, paradicsomunkból konzerv készül Hatvanban, s amikor a takarmánynövényeket tervezzük, úgy kell számítani, hogy minél kevesebbet az egynyári takarmánynövényekből, s minél többet például kukoricából, silótakarmányból. Így a következő évben az idei 229 hold kukorica helyett 3Í9 holdat, a 190 hold silókukorica helyett 273 holdat tervezünk, mert számók érintetlenül hagyása mel lett, s ezáltal kényszeréretté tesszük a növényt. Nagyon jó mód. légióként azért, mert a különböző tetvek behatolása által eddig okozott oly sok fertőzést, betegséget el tudjuk kerülni, meg tudjuk előzni.

— De természetesen az ezzel a módszerrel nevelt burgonya jövedelme sem rossz. Igaz, hogy külön munkát jelent még az előcsíráztatás, meg a szárfelhúzás is, de megéri, mert az így kapott 50—60 mázsás átlagtermés az idei kísérleti területről is 19 000 forintot hozott holdanként, míg a százmázsás átlagtermésű étkezési burgonya után csak 9000 forintot nyert holdanként a gazdaság.

Megkísérlem más irányba terelni a beszélgetést. Magánéletéről szeretnék hallani valamit — sikertelenül. Csak annyit tudok meg, hogy nem sokkal több, mint egy esztendeje dolgozik a gazdaságban, felesége is Itt van, s a központi tanya szélén húzódó lakóházak lakásainak egyikében laknak, meg azt, hogy néhanapján, ha nagyon sok ráérő Ideje van — de ez csak nagyon elvétve akad —, motorozni szokott, aztán újra a munka mindennapi ki- sebb-nagyobb gondjai jönnek elő. A takarmány és a szőlő. Mert az is van, mégpedig 160 holdon, csak az idea termésben nem volt valami nagy köszönet.

— Eddig az úgynevezett 2. számú táj kategóriához tartoztak — mondja a íőagronómus —, s képzelje, most a hármas számúba soroltak minket. Az indok: koromízűek a borok. Mitől? Hát a közeli Mátravidéki Erőműből kiszálló füsttől.

.Ezzel azonban nem értünk egyet, mert az Igaz, hogy ez a füst nem tesz nekünk jót, de a boroknál nem jelenthet különbséget.-OLYAN MAR

előfordult, hogy a beporzás idején a növények vi- rágkelyhébe virágpor helyett

korom telepedett, meg azt is tudjuk, hogy az erőmű közelsége miatt minden takarmánynövényünk lényegesen porosabb, mint bárhol, de a szőlőnél ilyen tapasztalataink még eddig nem voltak. Most újra vizsgáltatjuk borainkat, s szeretnénk visszajutni a 2. számú kategóriába, mert ez pénzben is nagy kiesést jelent. Csak a mintegy 500 hektónyi minőségi bornál 110 000 forintot, az öezr szesnél pedig háromszázezret is.

Ha már a szőlőről beszél, az új telepítést is meg kellett említeni:

— Az elmúlt év őszén és ez év tavaszán nagy területen telepítettünk új szőlőket. Ebben is háromszázezer forintos a kárunk. A nyulak okozták. Itt a közelben ugyanis „védett területük” van, ahonnan elcsatangolnak mindenfelé. „Ritkítani” nem lehet tömegüket, így hát el kell szenvednünk az ilyen és ehhez hasonló kártevésüket;

Mégis minden baj ellenére jó eredményekkel büszkélkedhet a gazdaság. Az elmúlt két esztendő alatt mintegy hárommillió forintos eredményjavulást

értek el, s ezt az esztendőt nyereséggel zárják.

Mekkora része van ebben a főagronómus tevékenységének? Nem lehet tőle megtudni.

— Dolgozom — csak ennyit mond. - Ott. ahol a rendes kerékvágásban megy ugyan a munka, azért gondok is akadnak, amelyek fejtörést, rágö- dást okoznak az embernek.

Levelet húz élő a zsebéből. Ajánlat, főagronómusi beosztással Böhönyére, a most kiala kuló állami gazdaságba.

— Azt írják, vállaljam el — mondja —, válaszolnom kellene rá. Azt hiszem, azt írom. hogy most nem. Van itt is nekem való munka, probléma, amit meg kell oldani.

tevékeny_____________ ségne

go

ndol, ami töprengéssel, rendesen rengeteg cigaretta elszívásával jár —, s ami a gazdaság életét tekintve, az esztendőről esztendőre való fejlődés új és nagyobb eredményt hozó gondjait jelenti.

A munkát, a hivatást megtalálja nem csupán Böhönyón, hanem itt, Nagy gomboson is a nyughatatlan ember. Mert ő az, s ennek csak örülni lehet, mert ebből a tulajdonságából az egész gazdaságnak származik haszna.

Weidingcr László

| OLYAN „IGAZI”

^üadiliLziL é-Urne

Már a készülődés sem volt egyszerű. Meg kellett szervezni a társaságot. Mint kiderült, az üzemben többen voltak olyanok, akik igényt tartottak erre a nagyszerű alkalomra. Már hogyne: nem dicsekedhet minden ember azzal, hogy egy eleven, villogó agyarú, gonosz, aprószemű, tüskésszőrű vaddisznóval nézett szembe mindaddig, amíg csak férfiúi hidegvérrel, könyörtelen biztonsággal célba nem vette a vészesen horkanó, félelmetesen vicsorgó rusnya dögöt. Azután dörren a fegyver, és az erdők, az erdőszéli bozótok félelmetes, de alattomos vadja összeesik, mintha villám hasította volna ketté hosszúra nyúlt koponyáját.

Ez az izgalmas lehetőség, a ritka kalandnak ez az izgató alkalma mozgatta meg a társaságot. Maga a főmérnök sem akart kimaradni a vadászatból. S bár úgy volt, hogy csak ketten mennek vaddfsz- nó-lesre, végül nyolcán indultak. Nyolcán — négy motorral. A felszerelésük is csodálatos volt, és változatos. Bár gumicsizma fogta körül mindegyikük lábszárát, azon túl a felső és alsó ruhadarabok széles változatát lehetett felismerni rajtuk. Egyikük valódi vadászkalapot is szerzett valódi vaddísznósörtével. Hiába: a ritka alkalom leleményessé tette. Fegyverként, induláskor, egyelőre csak a csattosüvegek lapultak meg a zsebben vagy a stílusosan válradobott hátizsákban. Igazi puskát majd a vadásztársaságtól kapnak. Attól. ahová hivatalosak voltak.

De, hogy nyolc puska hogy kerül össze, arra egyikük se gondolt.

Az izgalom bizonyos óvatosságra intette őket már az indulásnál is. Ami abban jelentkezett, hogy csak az utasok ihattak a pálinkából, aki a kormány irányítására kárhoztatott, az csak egy slukkot kapott — a pálinka csábító illatából.

Az asszonyok megkapták a parancsot: holnapra, azaz vasárnapra nehogy húst merjenek venni, mert akkor mi lesz a ritka csemegével, a vaddisznóhússal! Ellenben szerezzenek be vörösbort, mert attól van csak igazi zamata a vadhúsnak. No, lehet több is a bor, mint egy liter. Legalább lesz mivel leöblíteni a vadászat izgalmát.

Miután a tervszerűség követelménye így biztosítva volt. hatalmas berregéssel indult el egyszerre a négy motor. Az asszonyok és a gyerekek egy karéjban állva integettek a füstcsíkot húzó motorok után. A hátulülő vadászok széles mosollyal, telve harsogó optimizmussal integettek vissza. A vezetők pedig hetyke büszkeséggel ülték meg a berregő acélparipát. Kihúzott derékkal, férfias keménységgel tartották a kormányt, rebbenés nélküli szemmel figyelték az utat, mert átérezték felelősségük végtelen nagyságát, fontosságát.

A kis karaván először az üzemi kantin előtt horgonyzott le. Indítónak igazi vendéglátó vállalati pálinkát is kell inni, m.ert az. amit otthon hörpin- tettek be, az mégiscsak mis.

Es már az is megengedtetett, hogy a motorok vezetői is lehajtsanak egy-egy kupicával.

Ezután az idegnyugtató aktus után sokkal nagyobb hévvel folytatták útjukat.

De ki tehet arról, hogy a város szélén is hívogató fül- ledtségű kocsma állta útjukat? És ha már elkezdték, most már két kör pálinka az illendő. Az egyik körben már teljes mércével juttattak a kormányosnak is. (Csa.k nem kelthetik azt a gyanút, hogy félnek a motoron, ha a cimbora, aki vezet, megiszik egy pohárka pálinkát!)

De ezután már szabad az út. Azaz: az útkereszteződésnél levő csárdát mégsem illik kihagyni. Főbenjáró mulasztás lenne. Azonban szigorúan csak egy kört engedélyeznek. És most már: rajta, megállás nélkül a hegy aljában megbúvó kis faluig!...

A vendéglátók pedig hol várhatnák máshol a vendégeket, mint a vendéglátóipari vállalat helyi üzemegységében. Ez csak természetes. És ha már itt vannak ... Egy pohárral a vendégek, egy pohárral a vendéglátók egészségére! No. még egyet a vadászszerencsére ... De az a lelövendő disznó se sértődjön meg: egy pohárral dicső kimúlására (egészségére mégse illő inni)!

Hogy a következő pohár milyen célból telittetett meg? Az már titok.

És ekkor kiokoskodta valaki, ha már ilyen szépen együtt vannak (az üzem dolgozói közül néhányan ebből a községből járnak be dolgozni), akkor most már csak az este sűrűjében érdemes vaddisznó-lesre menni. Ebben megegyeztek.

Folytassam?

A poharak számát úgysem lehet már bizonyosan tudni. De még a társaság tagjainak állandó számát sem, mert eddig még ki nem derített okból, elég gyakran változott a poliarazgatók létszáma. Hol többen voltak, hol kevesebben, csak a jókedv volt állandóan, egyenletesen magas szinten.

De a további eseményeket, sem lehet ma már pontosan kinyomozni. Csupán az a tény ismeretes, hogy a marcona vadászok csak másnap, vasár- nav ebéd után, úgy három óra tájban értek haza. Már nem voltak annyira büszke tarti- súak és marconák, mint vadlesre indulásuk idején.

Az asszonyok most is egy karéjban álltak az egyik ház bejárata előtt, most is élénken integettek, de az inkább fenyegetésnek hatott: ahogy azt a rosszmájúak azóta is vallják. A konyhákban már halálra égett az óvatosságból előre feltett hagyma, erejét vesztve lavult a bors, és a vörösboros palackok is szégyenkezve húzódtak meg a sarokban.

Nyolc családban maradt el aznap a rendkívül Unom vaddisznó-pecsenye ebéd.

De nyolc hajdani, hetyke vadász állította határozottan, hogy a fene egye meg: egyetlen vaddisznót sein láttak!

Ki tehet róla?

G. Molnár Ferenc