Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-21 / 300. szám
lesé. déceiöbéf 21., szerda KÉPÚJSÁG s A tervezettnél 18 millióval többe kerül és egy évet Pétervásárán is jól jövedelmez az áliatlesiyésztés késik a Hátra derecskéi Téglagyár üzembe helyezése Nagyszabású építési feladataink sikeres lebonyolításának előfeltétele, hogy megfelelő mennyiségű téglával és tetőfedő cseréppel rendelkezzünk. Már 1955-ben elhatározták a Mátraderecskei Téglagyár építését, de az ellenforradalom miatt csak 1958. június 3-án adta ki az illetékes hatóság az építési engedélyt. Az Iparterv Vállalattól nagy csomagokban érkeztek a rajzók, a Föld és Talajmechanikai Intézet elvégezte a szükséges talajvizsgálatokat, de hiányzott a költség- vetés. nem volt teljes tervdokumentáció. Az idő sürgette a beruházót és az OrszágosTerv- Kvatal teljes tervek hiányában is engedélyezte az építkezések megkezdését. A Borsod-Heves megyei Téglagyári Egyesülés a beruházás kivitelezésére az ÉM Nógrád megyei Építőipari Vállalattal kötött szerződést. Ily módon az Építésügyi Minisztérium főhatósága alá tartozik a tervező, az építtető és a kivitelező. Mégis nehezen, három- négyhónapos késedelemmel indult az építkezés. A tervellátás, az anyagbeszerzés megjavítására, az építkezés kellő megszervezésére több megbeszélést folytattak a minisztériumban. A főid felszínétől egy méterre talajvíz Nagy iramban kezdődött a munka. Az építtető és a Beruházási Bank ellenőrei figyelmeztették a kivitelező vállalatot, hogy túlságosan sok épülettömböt kezdenek egyszerre, és ez később megbosszulja magát. De az első lényeges akadályt a talajvíz okozta. A kemenceház és a kazánház alapozásakor egy méterre a föld felszínétől talajvíz bugy- gyant fel. A műszárító kemencék víztelenítése és az óriási épülettömbök cölöpökre való építése nagyon sok többletköltséget okozott. A tervező nem számolt kellően a helyi adottságokkal, hiszen a terep- rendezés közben a szomszédos dombok is megcsúsztak, a nyálkás, agyagos talajban több forrás fakadt. Az építkezések folyamán több, lényeges módosítás vált szükségessé, és az is kiderült, hogy a tervfeladatot készítő Iparterv a költségeket jelentőé mértékben alátervezte. Ilyen körülmények között szükségessé vált a tervfeladat átdolgoztatása. Ez 1959. szeptemberében készült el. Kiderült, hogy az első tervfeladat mintegy 190 százalékkal nőtt. Az 1959-es új árakon a beruházás összege több mint 78 millió forint lett. Uj kivitelező — új gondok Az EM Nógrád megyei Építőipari Vállalat 1958 első negyedévében vonult fel a nagyszabású építkezéshez. Felváltotta a nagytérszárító átalakításánál dolgozó 23. számú Állami Építőipari Vállalatot. Jóváhagyott teljes tervdokumentáció nem volt, a tervek a kivitelezés közben készültek. Ez kétségtelen igen megnehezítette az építőipari vállalat munkáját, akadályozta a folyamatos anyagellátást, de zavarta a régi gyár termelését is. A generálkivitelező és a sok alvállalkozó között gyakran vita támadt a munkatér átadása miatt és a terveket gyakran változtatni kellett. Például a kemence és a kazánház alapozását, az iroda-műhely, a trafó, az iparvágány terveit. Az elektromos kábelt, Ügyi fedezetet von el a második ötéves tervtői. Az egyéves késedelem több mint 12 millió cserép- és egymillió téglagyártás kiesését jelenti Ezért elsősorban az építkezés elhúzódása miatt kell felvetni a felelősség kérdését. Sajnos, korábbi beruházási politikánk módot adott arra, hogy teljes tervdokumentáció nélkül is engedélyt adjanak fontos beruházások megkezdésére, A felsőbb szerveknél- arra hivatkoztak, hogy sürgős a munka, adják meg a kezdési engedélyt, induljon meg a munka, majd megérkeznek közben a tervek és a költség- vetés. De a Mátraderecskei Téglagyár építkezése — amely a kapkodó és elhúzódó beruházás tipikus esete — azt bizonyítja, hogy az engedékenység megbosszulja magát. A terszerütlenségből sok-sok bonyodalom származik, milliós többletköltségek merülnek fel és nem érik el a kívánt célt, nem tudják hamarább befejezni az építkezést, sőt, még inkább eltolódik a létesítmény üzembe helyezése. A rendszertelenség, a részlettervek hiányából adódó bizonytalanság megnehezíti a kivitelező vállalat munkáját, egyszersmind sok kibúvót ad a felelősségviselés alól. A mátraderecskei példa csak agy a sok közül. Az országos tapasztalatból végérvényesen le kell vonni a következtetést: az építkezés megkezdése előtt a teljes tervdokumentációnak rendelkezésre kell állnia. Ez az alapfeltétele a beruházás kellő előkészítésének, gazdaságos és -a határidőre való kivitelezésnek. Amíg ezt következetesen nem érvényesítik, addig döntő sikert nem érünk el a beruházások kivitelezési idejének csökkentése, a korszerű, valóban nagyüzemi rendszerű építéstechnika megvalósítása, és a költségek csökkentése terén. Az utóbbi évek alatt sikereket értünk el építőiparunk, a szerelőipar fejlesztésében, ékes bizonyíték erre az országszerte felépült sok gyár, és a lakások ezrei. Munkásaink becsületes helytállása, műszaki és gazdasági vezetőink akarata reményt nyújt arra. hogy leküzdhetjük a meglevő hibákat és döntő sikereket érhetünk el országépítő munkánkban. Fazekas László KORAN ESTELEDIK. Szemlátomást borul rá a téli szürkület a házakra és egymás Után gyúlnak ki az utcai lámpák. Pipál a köd, sűrűn szemetel az eső és a falu csendjét felverik a mezőről hazatérő állatok. Pétervásárán, az Ezüstkalász Termelőszövetkezetben, ilyenkor kezdődik meg az állatok körüli munka. Egymás után nyílnak az ajtóki bégetnek a juhok, Visítoznak a malacok, csörTen a lánc a szarvasmarhák nyakán és közöttük sürög- nek-forognak az emberek. Zaj van mindenütt és fontos munkájukat végzik a szövetkezet állatgondozói. Megállók egy pillanatra a szövetkezet udvarán. Merre induljak? Jobbra a fejős, balra a hízásra fogott szarvas- marhák vannak, középen pedig a sertésól, kissé hátrább a juh- hodály sötétlik. — Jöjjön velem — hív Kovács Antal állattenyésztési brigádvezető —, nézzük meg előbb a fejős állatokat. Istállójuk fehérre meszelt, köves építmény. Az állatok alatt friss szalma zizeg és mindenütt meglepő a tisztaság. Nagy Jánosné és Cesznek An- lalné éppen fejnek. Tizenhárom tehenet fejnek egyenként, reggel és este, átlagosan 150— 180 litert napjában. ________ — Csupán gyapjúért 112 ezer forintot kaptunk az idén — mondja az elnök, tnajd arról beszél, hogy 38 szarvas- marhát leszerződtek, és 28-at már le is adtak az államnak. A hízómarhákért kapott pénz több mint 120 ezer forint És ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy január elején a termelő- szövetkezet leadja a még hátralevő, de ez évre esedékes 10 szarvasmarháját is, akkor csupán a hízómarhákból egy év alatt 240 ezer forint jövedelmet ér el a szövetkezet. NEM VITÁS, HOGY A TERMELŐSZÖVETKEZET 120 liter tejet ad el naponta az államnak, s ezzel is jelentős jövedelmet biztosít tagjai számára. A tejet hárman dolgozzák fel. ök ketten, a fejőasszonyok és Almádi Jánosné tejkezelő, aki a nyáron épített tejházban szorgoskodik. Nemrég vásároltak egy szeparátort, amelynek segítségével feldolgozzák a megmaradt tejet. Kovács Antal, a szövetkezet brigádvezetője, a jószágokról beszélt. Elmondta, hogy a 122 szarvasmarha, a 20 előhasú süldő, 740 anyajuh képezik az állományt, de amikor megalakultak, egyetlen jószág nélkül indították el a közös életet. Az első "tavasszal vásároltak 50 szarvasmarhát a tagoktól, és ezt az állományt fejlesztették a mostani szintre. Akkoriban akadtak olyan emberek — a tagság közül —, akik azt mondták: — Minek az állat, a rájuk fordított pénzt inkább osszuk szét a tagok között, s magasabb lesz a munkaegység értéke. — Ezt a véleményt azonban mind a vezetőség, mind a tagság nagyobb része elvetette és megvásárolták a törzsállományt. Ennek köszönhető, hogy ma már a szövetkezet jövedelmének nagyobb része az állattenyésztésből származik. az állatállomány fejlesztése megköveteli a férőhelyek biztosítását is. ami pedig beruházást jelent. A szövetkezet tagsága ezért rendbehozatta a romos épületeket, amelyre 40 ezer forintot fordítottak. Ugyancsak építettek egy 300 férőhelyes juhhodályt is — 64 ezer forintos költséggel, és most fejezték be égy újabb 300 férőhelyes hodályt is. Befejeződött a sertésfiaztató építése is és megkezdték a 80 férőhelyes növendékistálló építkezéseit. A pétervásári Ezüstkalász Termelőszövetkezet már az első esztendőben lerakta az állattenyésztés feltételeit és alapjait. Igaz, áldozatába került ez a tagságnak, azonban olyan áldozat, olyan kiadás ez, amely gyorsan és hamar megtérül, és amelynek mindenekelőtt a szövetkezet látja a hasznát. Ebben a termelőszövetkezetben sok olyan ember van, aki szívesen foglalkozik az állatokkal,' a jószágokkal. Olyanok, mint Gál Mihály bácsi is, aki a juhokkal foglalkozik és aki nemcsak a kötelező munkaidejét. de szinte szabad idejét is jószágai között' tölti, ismeri azok minden baját, szinte tudja kívánságukat. A termelőszövetkezet vezetősége már a jövőre gondol.. Újabb 800 köbméteres siló építését tervezik és vásárölnak egy silótöltő gépet is. Mint ez elnök mondja, „minőségi állat- állományt” alakítanak majd ki, s jövőre csak a jól tejelő teheneket hagyják meg, és a borjak közül is csak a kiváló minőséget tenyésztik tovább. Hűtőgépet, sőt fejőgépet is vásárolnak az új esztendőben és már január első napjaiban 80 sertést fognak be hizlalásra. Elhatározták, hogy tovább fejlesztik a juhászatot, és az állományt jövőre 400-zal szaporítják, amely csaknem teljes egészében a saját bárányszaporu- lathól lehetséges. _____________ MA MÁR AZ EGÉSZ' tagság örül annak, hogy túljutottak a kezdet nehézségein, és mindenki hittel, bizakodással tekint a jövő esztendő elé. Fazekas István a szennyvíz élvezetését át kéllett hélyezni. A kisvasúti sínekét, kazánalkatrészeket és különféle gépi alkatrészeket a szükségesnél korábbán megrendelték, elhúzódott az építkezés, így a gépek és álkátrészek még hosszabb ideig hevertek az udvaron éá a nyitott színekben. Ugyanis a tároláshoz szükséges helyiséggel a téglagyárt egyesülés nem rendelkezett, másrészt amikor a fnl- nisztórium a gépeket ide irányítottá, már akkor is sok kárt tett bennük az időjárás viszontagsága. Más gépek, alkatrészek és anyagok szállításánál viszont lemaradás tapasztalható. Mindezért egykét embert fegyelmileg felelősségre vontak. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat figyelmeztetés ellenére is a Kel- ler-szárítóba úgy építette be a tartótéglákat, hogy a Keller- kocsi elmegy ugyan köztük, de e bordásfalból a szabványtól eltérően kiálló téglákba beakad a Keller-lap, deformálódnak, leszóródnak a nyerstéglák. A próbakockákat ás egyéb vizsgálati anyagokat nem továbbította a kivitelező és nem az előírt habarcsot használta. Többször jogtalan tételeket számláztak. A beruházó, a kivitelező és a bank között több vita volt. Ki a felelős ? Az aláírt szerződések szerint 1960. június 30-ra kellett volna befejezni az építkezést, a kazánok és gépek beszerelését. Amikor az építkezésen jártunk, egy hernyótalpas vastag gerendákból ácsolt szánkón tengelyig érő sárban vontatta a vasúti rámpától az egyik kazánt. Nincs toronydaru, sem autóra szerelt nagy teljesítményű emelő, a serleges felvonó vízben állt A téglaprésház nyugati oldalán csillék álldogálnak, a domboldalon víztelenítő árok tátong. A FÖLDGÉP öt dömpere hordja a főidet, dózer egyengeti a szárítótelep helyét, az épületek mellett most burkolják az utat, másutt nem is terveztek ilyet, elakadnak az építési anyagot szállító teherautók és szekerek. A becslések szerint legfeljebb jövő év közepére, tehát egyéves késedelemmel készií\ el a Mátraderecskei Téglagyár rekonstrukciós munkája. A 78 milliós építkezés áthúzódik a következő évre, lényeges összeggel szaporítja a befejezetlen beruházásokat, anyag-, munkaerő- és pénzA sssonygondok I 1 Az elmúlt napokban Hevesen tartották megbeszélést a termelőszövetkezetekben működő nőblzottságok vezetői és azok az asszonyok, akik legjobban dolgoznak munkahelyükön. Megbeszélésük fő tárgya a jövő esztendő tervei voltak. Arról tárgyaltak, hogy az asszonyoknak kell kezükbe venni a baromfinevelés ügyét, mert ennek a haszna nemcsak a termelőszövetkezet vagyonát növeli, hanem saját maguknak is komoly jövedelmet biztosít. Erről, és más egyéb asszony- dologról beszélgetnek a tanácskozás szünetében a hevesi járás asszonyai Erdei Lászlónéval, az Országos Nőtanács elnökével. (Foto: Kiss Béla) fwkMitíl üKn£t£kz& Nagy Jóisefné, Eger: neveiét megkaptuk, e az ügyben felkérjük majd az Illetékes szervet, nevezetesen az £MAS2-t; hogy panaszukat orvosolják. Az utcával kapcsolatosan közöljük, hogy s Város- gondozási Vállalattal vegyék fel a kapcsolatot a salak elszállítása miatt. .• Kovács F. (Sábor, Mlkófalva: Adó Ügyében írt levelét megkaptuk, ennek elintézése a járási tanácshoz tartozik. a jól értelmezett büszkeségnek is megvan a maga ellensége amely aztán győzedelmeskedhet. Ez pedig a szerénytelen: ség, az öntömjénezés, a nagyképűség, az elbizakodottság, s a többi, az átlagember lebecsülése. A leghelyesebb az, ha együttesen, mindenki, aki képességét, tehetségét hozzáadja a közös cél megvalósításához, büszke arra, amit közösen elértünk. Mert gondolkozzunk csak: mit tehet egy ember, ha a közösség nem támogatja, születhetnek-e ragyogó, szép eredmények „egyéni akciók” nyomán. A sportban, a futballban, és még egynéhány más területen igen, de a társadolom építésében soha. Vannak, akik többet adnak a társadalomnak, mint mások. Tisztelet, elismerés jár érte. És megbecsülés. Ezeknek a nevét feljegyzi a történelem, tettéről, cselekedeteiről a nép beszél elismeréssel; S vannak, akik kidüllesztett mellel, magasan hordott orral jámak-kelnek. Ezeket is emlegetik, de egészen más előjellel. A nnak a7 embernek, aki teljes szívvel, önzetlenül dolgozik, nincs szüksége büszkéiket!ésre. Beszél, büszkélkedik helyette elvégzett munkájának eredménye. Náluk ; a köz, a nép az elsőrendű kérdés — s ók maguk csak azután jönnek. Mi pedig büszkék vagyunk « arra, hogy Ilyen emberek nevelődtek és nevelődnek társadalmunkban... (P. Jó büszkeség kell és aki ezeknek az egyáltalán nem könnyű feltételeknek megfelel, az méltán mondhatja: nem éltem, nem élek hiá^ ba, teljesítem kötelességemet magam és embertársaim iránt. De még inkább növeli az elismerés fokát, ha nem maga az illető jüt el arra a megállapításra: én ilyen meg olyan jó munkát végzek, ilyen és Ilyen tehetség vagyok. Az elbírálást bízza munkatársaira, vezetőire, a tömegekre, akik ismerik munkáját. Ezek általában helyesen értékelnek, meggondoltan ítélkeznek. Egészen más dolog az, ha valakinek észreveszik jó munkáját és anyagi, vagy erkölcsi elismerésben részesítik, s megint más dolog az, ha valaki fitogtatja eredményeit, joggal vagy jog nélkül dicsekszik. Azt szokták mondani, hogy az öndicséretnek „szaga van”, az öndicséret büdös. '"Társadalmunkban min- denki elnyeri munkája, tette után megérdemelt jutalmát. Ha valaki sokat tett a közért, tisztelik, tekintélye nő. úgy tekintenek rá, mint olyanra, aki többet.- ad ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk előre. És meg kell figyelni, hogy általában. a7 ilyen emberek nem büszkélkednek, szerény napszámosai életünknek, nem kiemelkedni akarnak hanem elkeveredve a nép sűrűjében áldoznak, dolgoznak. Mert még zul felfogott ját tehetségétől, vagy szerencséjétől és büszkeségében se lát, se hall. Sajhos, van még ilyen, de szerencsére egyre ritkábban látható, mert — kopogjuk le — kihalóban van ez a ma még itt-ott található példány. A kihalást persze csak képletesen értem, hiszen arról van szó, hogy ezek a büszkeséget rosszul értelmező emberek, a közvélemény, a közerkölcs hatására mindinkább rájönnek: holtvágányra terelődtek. Visz- szaút van, de tovább így nem haladhatnak. Mert a közvélemény na- gyón következetes és megvan a maga álláspontja abban is, ki és mire lehet büszke. A közvélemény azt tartja: büszkélkedhet az, aki az emberiség, a haladás érdekében sokat tett, Vagy tesz. Büszke lehet a brigádvezető tagjaira, akikkel kivívta a legjobb brigád címet; a pedagógus, akinek osztályában legjobb a tanulmányi átlag; az osztályvezető, az állattenyésztő, az ag- ronómus, aki kiváló termelési eredményeket ért el, a tanácselnök, a párttltkár, akinek vezetésével felvirágzott a falu és sorolhatnám mindazt, aki munkájában, beosztásában, vagy társadalmi munkájában becsülettel helytáll, szép eredményeket ért el. Ez mind olyan cselekedet, amelyhez tehetség, akarat, szív és felelősségérzet Jól és ross kedves szava és látom az emberek arcán, jólesik, hogy Pintér István, akiből „lett valami”, ilyen kedvesen érdeklődik sorsuk, egészségük, munkájuk iránt. I?z jutott eszembe és ezt * J mondtam el egy beszélgetés során, ahol éppen az ellenkezőkről volt szó. Arról ugyanis, hogy van egy valaki az ő falujukban, akinek felvitte az Isten a dolgát és bizony nem ismeri már meg egykori munkatársait. Ha hébe-hóba idős szüleihez haza is kukkant, nem köszön az idősebbeknek, Úgyhogy büszkén, kidüllesztett mellel jár, mintha karót nyelt volna. S ha valakit mégjs olyannyira megtisztel, hogy szóba áll vele, nem fogy ki a dicsekvésből, hogy ő milyen felelős munkát végez, hogy menynyire nélkülözhetetlen, hogy ő így, hogy ő úgy és figyelmen kívül hagy mindent és mindenkit és ő bizony, ahogy mondja — idézem — „el sem tudom képzelni, hogy itt éljek. Ez a sár, ez az unalom. Dehát mindenkit a megfelelő helyre, nem Igaz?”, és nevet hozzá úgy, hogy a másiknak ökölbe szorul a keze. Hát igen! Sajnos, van ilyen is. Mert bizony az ember} hiúság egyesekben még felülkerekedik á szerénységen. Könnyen elfelejti, „honnét jött”. mint páva ékeskedik hivatalának beosztásával, megrészegül saJ áront a falut, újdonsült ismerősömmel és alig győzöm hallgatni a büszkeségtől zengő szavát: „Nézze, elvtárs, az iskolát. Nyolctantermes. modem városban is .elmenne...’ Ez meg itt a kultúr- ház! No, mit szól hozzá? Hátha még belülről is megnézi?! i Tudja, mit összemelóztunk, amíg ezeket összehoztuk? Dehát ha azt mondjuk, hogy a falut a város színvonalára kell emelni, akkor nemcsak hóruk- kolni kell, hanem a munkát is , meg kell fogni. így van? Ha , látta volna ezt a falut húsz évvel ezelőtt, nem hinne a szemének, hogy ez lett belőle. ] Nemcsak a kultúrházra, az iskolára meg az új házakra gondolok én. hanem az emberek- , re elsősorban. Nem törődött itt senki semmivel, csak a maga bajával. Mert ez aztán volt dögivei. Most meg. olyan ez a falu, mint egy család. Ha valakit baj ér, az egész falu segít, mindenki magáénak érzi a más gondját. Igaz, itt már 48- tól szövetkezet van, megszokták a közös örömet, a közös gondot.” Haladunk keresztül-kasui a községben, de nagyon lassan közelitjük célunkat. Ismerősöm }tt is, ott is megáll, magyaráz, bizonyít, mintha kételkednék szavaiban. S ha ismét elindulunk, már megint meg kell állná. Ismerősöm, aki tíz év óta nem él a községben, a közeli város egyik vezetője, régi barátokkal, társakkal találkozik és al<'» fogynak ki az érdeklődésből. Mindenkihez van