Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-21 / 300. szám
4 népújság 1960. december 21., szer A* Nézelődés közben *- Mondd, szivem! Neked hogy tetszik ez a bunda? — Ez? Hát ez .. . elég szép . . . — bizonytalankodik a férj, a közel 3000 forintra pillantva. — És, hogy állna ez nekem? — csicsereg tovább a fiatalasszony. — Ez? Nyilván jól, szivecském, mert neked minden jól áll! — És .. . és nem gondolod, hogy ez szépen mutatna a karácsonyfa alatt? — érdeklődik finoman az asszonyka. — No . . . nem, no, de hogy gondolsz ilyet, szívem? Hol van nekem ennyi pénzem? — Tegnap este, amikor vetkőztél, kiesett a betétkönyved, szívem! És abból telne a bundámra! — Ja? A betétkönyvem? A betétkönyv? És csak úgy — kiesett?! Hm. És ha már kiesett, akkor tudd meg, hogy azt akartam neked adni karácsonyra. De ha akarod, ám vegyük meg a bundát! — Isten őrizz! Csak add a pénzt, szívem! Majd én veszek rajta valamit, és nem is kell most nekem a bunda, jó még a tavalyi kabátom! És mondd, szívem, pontosan mennyi az a pénz? ... (á) — AZ EGEKSZALÖKI községi KISZ-szervezet kultúr- csoporlja karácsony vasárnapján bemutatja Sásdi Sándor Bosszú című drámáját. A darabot Kovács Sándor, a kultúrotthon igazgatója tanította be. — A HATVANI járásban megindult az orvosok és egészségügyi dolgozók pártoktatása. A szervezett oktatásba bevonták a legjobb pártonkívüli dolgozókat is. A 32 jelentkező kérte, hogy a gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tagozatát végezhessék, mert a falu jelenlegi problémáihoz így tudnak a legtöbb segítséget adni. — EGYRE TÖBB hallgatója van Balaton községben az ismeretterjesztő előadásoknak. Legutóbb Darvas Andor, az Egri Pedagógiai Főiskola tanára tartott fizikai témájú előadást, 260 hallgató előtt. — A MÁTRAVIDÉKI Szén- bányászati Tröszt üzemeiben az év végi leltározások során különös nagy gonddal vizsgálják a kéziraktárak készleteit. Határozott intézkedéseket tesznek, hogy ott nyilvántartás nélkül új, vagy használt anyagokat tároljanak. — HERÉDEN, az általános iskola felújítására 305 000 forintot fordítanak. A munkák elvégzésére 1961-ben kerül sor. — AZ EGRI Dohánygyár december 19-én 100,4 százalékra befejezte esedékes évi tervét. — CSINOSÍTJÁK a tanácsházakat. Jövőre a községi és járási tanácsházak karbantartására 700 000 forintot szavazott meg a megyei tanács. — NAGY ÜTEMBEN haladnak a vízvezetékhálózat felújításának munkálatai Egerben, a Csíky Sándor utcában. Az elhasználódott, régi, rossz csőitek helyébe új csöveket fektetnek le. A munkálatokkal még a téli fagyok beköszöntése előtt végezni szeretnének a Vízmű Vállalat dolgozói. — 1961-BEN APCON, a Béke Termelőszövetkezetben 50 férőhelyes növendékistállót, 120 férőhelyes hizlaldát építenek 231 000 forint beruházásból. EGRI VÖRÖS CSILLAG Magasabb elv EGRI BRODY Diplomácia, ó! GYÖNGYÖSI PUSKIN Háború és béke (I—II. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVAN l KOSSUTH Az út vége HEVES A holtak bolygója pétervAsára Ta mangó FÜZESABONY Értük éltem Egerben este 7 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY (Biacoo-bérlet) A gyermek- és ifjúságvédelem, érdekében Akik szerencsétlenné teszik serdülő gyermekeiket! EGERBEN, a Kertész utca százban van a Heves-Nógrád megyei Gyermekvédő Otthon székháza. Balogh elvtárssal, az otthon igazgatójával beszélgetünk a két megyére terjedő gyermekvédelmi gondokról. Esetek, sorsok, apró-nagyobb tragédiák után nyomozunk. Előkerülnek a kék dossziék, mideniken hatalmas szám mutatja, hogy a bennfekvő sors az idegenek számára csak számot jelenthet, a gyermekek sorsát a társadalom úgy intézi, hogy az otthon gondoskodása után ne maradhasson a gyermek lelkén olyan félszeg érzés, hogy: 6 nem egész ember, mert a gyermekotthon kényszerült a családi környezetből őt kiemelni. Az otthon minden dolgozója menti-ja- vítja azt a hibát, ami kisebb korban még jobban, biztosabban és egyszerűbb eszközökkel orvosolható. A családi környezet, az apa és az anya hibájának részleges taglalásába azért bocsátkozunk, hogy bebizonyítsuk: a szülők sokszor akaratlanul és öntudatlanul, néha szándékosan és rosszindulatból ellenségei tulajdon gyermekeiknek. Egy takarítónő hosszabb ideje él együtt vadházasságban egy alkalmi munkással. Az anya nyolcszáz forintot keres, a nap jelentős részében nem tartózkodik otthon, míg a ház feje, a jelenlegi férj részeges, csavargó életmódot folytat. Ebben a családi környezetben három gyermek él: a legnagyobb tizennégy esztendős lány, a két kisebb a jelenlegi férjétől származik. Ha a férj berúg, mindenkit ütlegel és hangosan ordibál, fenyegetőzik, hogy addig nem megy munkába, amíg a legnagyobb lány, aki neki mostoha, el nem takarodik hazulról. A TIZENNÉGY esztendős lányt az édesanyja szereti, a lány is vonzódik mostohasorsú édesanyjához, de el kellett hozni a környezetből a lányt, mert a züllés közvetlen veszélye fenyegette — a csavargó mostohaapa miatt. A lány jól tanul és a megváltozott környezetben remény van arra, hogy hasznos tagjává válik a társadalomnak. Az alábbi eset annál szomorúbb, mert hat gyermek sorsa vezetett egy családból az állami gondozáshoz. A gyermekeket az ország különböző részein helyezték el. Hevesben maradt a tízesztendős kislány, aki makacs, dacos. Sehol nem bírja két napnál tovább. Az apa a gyermekeivel szemben tanúsított magatartása miatt már bíróság előtt állt, most tölti büntetését. Az apa negyvenöt esztendős, erőteljes férfi, aki iszik, iszik — az anyával együtt. Haza soha egyetlen fillért sem vitt, a falu kocsmájában számolt el keresetével. Aztán az esetek túlnyomó többségében részegen hazament, kiverte a családját, tél idején is az utcára. A jobbérzésű szomszédok adtak sokszor menedéket és ennivalót a szerencsétlen gyermekeknek. Amikor a bíróságon a szomszédok, több, mint tízen egybehangzóan vallották az apa hitványságát és az anya részegségét, az apa het- venkedően és konokul tagadott, azt állította, hogy a szomszédok azért hazudoznak, mert őt akarják megszégyeníteni. A szomszédok azonban a gyermekekkel együtt elmondták, hogy bizony a páresztendős gyermekek kénytelenek voltak a szomszédok disznóóljában meghúzódni, hogy az apjuk meg ne találhassa őket. A GYENGE JELLEMŰ és akaratú anya maga sem tudja, merre vannak a gyermekei, pedig szeretné, ha láthatná őket. De hát az ivás nála is mesterséggé nőtt már. A válóperek következményei is sokszor tragikusak a gyermekek számára. A tizennégy esztendős Irénke anyjánál maradt ugyan, de a tragédia éppen abban állott, hogy az anya részeges, minden fillért megiszik és az egyedüli gyerek gondozása a szomszéd jóindulatán múlott. A lány testileg túlfejlett, bárhová kihelyezik, kellemetlenségei támadnak, mert nem másoknak, magának nem tud ellenállni. A lány az ivást és a férfiakkal szembeni, anyjától ellesett fesztelenséget is tovább fejlesztené magában — ha a gyámhatóság közbe nem szólt volna. Az apa már megnősült a válás óta, de az új asszony nem akar hallani arról, hogy a rossz anyai hajlamokat öröklő lány a házhoz kerüljön. Az apa segítené a lányt anyagiakban, de az asszony, a lány anyja elissza a kapott értékeket, mielőtt a lány még annak érkezéséről tudomást szerezhetne. Következő család: disszidens tragédia. Az apa külföldre távozott és az anyát, aki foglalkozás és jövedelem nélküli, itthagyta három kisfiúval. A gyermekek — sajnos — örökölték anyjuk rossz hajlamait, önzők, makacsok, vadságig egoisták. A negyven esztendős asz- szony mindenkivel kikezd az utcán: ha kérdőre vonják züllött életmódja miatt, mindenkit legazemberez, azt állítja a tanácselnöktől kezdve legközelebbi rokonáig, hogy neki mindenki ellensége, mindenki gazember, csak ő az igazi, a meg nem értett ember. A három fiú testileg-lelkileg normális, a legidősebb, a Jóska, kész tornászbajnok, olyan mutatványai vannak, hogy a többiek ámulva nézik. A Londonban „székelő” apa nem törődik sem a feleségével, sem a gyerekekkel, nem küld nekik semmit, még a nagyobb ünnepek idején sem gondol rájuk. A HÁROM GYERMEK most az otthonban él, mert nem találnak nekik megfelelő nevelőszülőket, akik gondjaikba vehetnék az ágrólszakadtakat. Lány-anya nyugtalan vérrel és boldogság utáni vággyal az újabb eset. Mindössze tizenhat éves. Kihelyezték munkára az egyik Heves megyei faluba. Ott összeállt egy nála jóval idősebb emberrel, akitől teherbe esett. Munkahelyét és a férfit otthagyta és egy másikhoz költözött. Az új „házigazdát” is megunta és továbbállt. Visszament a korábbi férfihoz, akitől gyermeke származik. Majd megint megszökött innen is, vissza a másodikhoz, akiről kiderült időközben, hogy körözött csavargó és nemrég szabadult a börtönből. Ez a második azonban, hogyan-hogyan nem, megkedvelte a lányt és amikor megtudta, hogy a szerelem vitte vissza hozzá a lányt, taxival kereste egész éjszaka, míg végre ráakadt. Házasságra gondolnak ilyen előzmények után is. Bizony, nem könnyű eldönteni, mi lenne itt és ilyen esetben a helyesebb, helyénvalóbb? A házasság nem lesz egészséges megoldás a férfi és a lány jellemét ismerve. (Folytatjuk) Dr. Török László — Dr. Farkas András 1980. DECEMBER 21., SZERDA: TAMÁS 585 évvel ezelőtt, 1375. december 21-én halt meg GIOVANNI BOCCACCIO olasz író, a modern novella műfajának megteremtője. Főműve a Dekameron, mely keretes elbeszélés formájában 100 erotikus tárgyú novellát tartalmaz, s ezekben szatirikus erővel pellengé- rezi ki a középkor társadalmát, a kapzsiságot és az egyházi élet képmutatását. Értékes munkája Dante életrajza. 165 évvel ezelőtt, 1795-ben e napon született LEOPOLD RANKE német történetíró, aki forráskritikai módszerrel írta munkáit. (Pápaság története, a reformáció idejének 6 kötetes német története). Főműve a 9 GIOVANNI BOCCACCIO kötetes Világtörténet. 25 évvel ezelőtt. 1935-ben ezen a napon emigrációban öngyilkos lett KURT TUCHOLSKY német író és publicista, a Weltbühne volt szerkesztője. A szatírát éles politikai fegyverként regényeiben és sajtó megnyilatkozásaiban a weimari Németországban a militariz- mus, a nacionalista kizsákmányolás és a szociáldemokrata reformizmus ellen egyaránt használta. Hazájából 1933-ban emigrálnia kellett. I Pallosélesítő Ott ültem az asztalnál és végtelen számoszlopok felett töprengtem. Ha 45 forintos helyett csak 35 forintost veszek, akkor megvehetem Máli tantinak o meleg harisnyát, de ha Máli lantinak meleg harisnyát veszek, akkor Máli bácsinak nem jön ki a meleg alsó, csak a hideg, amely térdig ér, s ő bokáig szereti. Ha viszont egyiküknek sem veszek semmit, akkor Zombolyné- nak, aki négyszer adta kölcsön az egérfogóját, megvehetem azt a kis izét, amelynek csak az izéje kiest, de az ára nagy. De ha Zombolynévak veszek, akkor Bur- bulyának is kell vennem, mert Zombolyné egy fecsegő és Burbulya meg egy érzékeny lélek, aki számon tartja, hogy három évvel ezelőtt ő vigasztalt meg vidáman a betegágyon, mondván: haldok- lunk, haldoklunk? — Úristen! — nyögtem fel kegyetlen és kilátástalan kétségbeesésemben. Ebben a pillanatban hatalmas dörgés és villámlás közepette megjelent az Úristen, odaült mellém és aggódva kérdezte: — Mi baj van, fiam? — Ö, Uram — suttogtam megille- tődötten —, tudod, a karácsony a szeretet és az ajándékozás ünnepe, s pénzem véges, de i szeretet az végtelen... Érted, Uram? — Értem, fiam — bólintott elkinzott arccal az Űr, majd közel hajolt hozzám és úgy súgta a fülembe: — Hidd el, nem én tehetek róla, mert ki tehet a saját születéséről ... Adjál már tanácsot, mit vegyek Gábor arkangyalnak karácsonyra ... Tudod, mióta ősszüleidet kiűzte a paradicsomból, mindig elvárja, hogy kapjon valamit... — Talán egy új pallost? — segítettem. — Nem jó — ingatta fejét az Űr. Ha neki pallost veszek, akkor Mihálynak már nem jut, nem beszélve Szent Péterről, aki új kulcskarikát vár tőlem. — Megvan! ■» rikkantottam, -* Egy borotva fenőkészüléket, azon mindig élesre fenheti pallosát. .. Az Űr arca félderült, homlokon csókolt és egy glóriát helyezett a fejemre és dörgés, villámlás közepette távozott. Irigykedve néztem utána, mennyivel könnyebb neki, csak az arkangyalokkal, az aprószentekkel, 8 menny lakóival kell számolnia. Neki nincs Máti tanítja! (egri) .AAAA/VVNAAAN V NAPJAINK IGEN fontos kérdése: hogyan tudunk lépést tartani a haladással, a tudomány és a technika óriási ütemű fejlődésével. Űj és újabb tudományos felfedezésekkel gazdagodik nap mint nap az emberiség, új, meg új fogalmak kerülnek szókincsünkbe. Szükséges tehát, hogy a gyorsütemű fejlődéssel lépést tudjunk tartani, hogy állandóan képezzük, műveljük magunkat. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy ez a probléma világméretű, tehát nem sajátos fejlődésünknek, a szocializmus építésének szükséges velejárója. Természetszerűleg még hatványozottabban jelentkezik a mi társadalmi rendszerünkben, ahol ugrásszerűnek mondható a fejlődés, hol a szellemi és fizikai munka közötti különbség megszűnőben van és ahol az anyagi termelés valamennyi ágának soha nem tapasztalt ütemű fejlődése mellett, a legszélesebb dolgozó tömegek szellemi tevékenysége is soha nem látott mértékben fejlődik, hol a műveltség monopóliuma, mintegy a múltnak sötét emléke, egyre inkább eltűnik. Hazánk iparosodó jellege és mezőgazdaságunk szocializáló- dása is szinte parancsszerűen veti fel a művelődés kérdésének fontosságát. Nyilvánvaló, hogy a műszaki haladás a népgazdaság valamennyi ágában egyre magasabb követelményeket állít a munkások elé, de az is tény, hogy parasztságunk, amely a korszerű, nagyüzemi termelést választotta, hasonlóan nagy feladatok előtt áll. Ma már kevésnek bizonyul az a tudásanyag, amit apáinktól, a múlt iskoláitól kaptunk örökül, de a ma ksVlta as iskolareformról Az iskolareform szükségességéről Részlet egy tanulmányból kólája sem nyújt elég tudásanyagot ahhoz, hogy az élet minden területén tudjunk tájékozódni. Közügy, de ugyanakkor kinek-ldnek saját érdeke is, hogy képezze, művelje magát, hogy a társadalom nyújtotta kulturális lehetőségeket kihasználja. ELMONDHATJUK, hogy ma már népünk nagy része él is ezekkel. Műveli magát, szorgalmasan tanul. Hazánkban szinte megszűnt az analfabétizmus, a könyvtárakban alig tudják kielégíteni az érdeklődést, filmszínházaink előtt sorba állnak jegyért, az iskolák, művelődési otthonok az esti órákban a felnőttek számára igyekeznek pótolni azt a tudásanyagot, amit a műit megtagadott tőlük. A kultúra áldásos fénye bevilágítja ma már a legkisebb településeket is.. . A ma eredményeivel azonban még nem lehetünk elégedettek. Tovább kell menni a megkezdett úton, népünket még alkalmasabbá kell tenni a szocializmus építésére. Épp ezért, tovább kell szélesíteni a művelődés hálózatát, minél nagyobb tömegeket kell megnyerni a művelődni vágyók tábora számára, s biztosítani kell számukra a művelődési lehetőségeket. „Kötelező elvként kell tudomásul venni, hogy már ma is. a jövőben pedig szó szerint mindenki tovább tanul.” A szocialista embert jellemzi, hogy tovább lát a mánál, hogy tudatosan, tervszerűen építi a jövőt. Ez a tulajdonság kell, hogy jellemezze a társadalom egészét. A holnap társadalmát, a jövő generációt ma még az Iskolapadokban találjuk. Tanulnak, hogy tovább haladhassanak azon az úton, melyet apáik szorgos munkával építettek. Pártunk VII. kongresszusa — mint ismeretes — feladatul tűzte ki a szocializmus alapjainak lerakását, a szocializmus építésének • meggyorsítását. Rámutatott, hogy „társadalmunk fejlődésének lényeges kérdése — és a dolgozók életének szebbé tételéhez is hozzátartozik —, hogy pártunk kellő figyelmet szenteljen a kulturális fejlődés időszerű és megoldást váró felarja-f-oinjilr ** KULTURÁLIS fejlődésünk egyik igen sürgető feladata az új típusú, korszerű, szocialista iskola megteremtése. Az új generáció kommunista nevelése a szocialista iskolában valósul meg. Ez az iskola készíti elő a sokoldalúan képzett embert, aki alkalmas arra, hogy a tudomány és technika alapismereteit elsajátítsa, s egyidejűleg alkalmassá válik arra, hogy szakképzett fizikai munkát végezzen és tudatosan vegyen részt a társadalom építésében. A korszerű iskolának tehát munkaiskolának kell lennie, amely közvetlen kapcsolatban van az élettel, a termeléssel. Az új típusú iskola általánosan képző iskola, amely alkalmas arra. hogy a tudomány és technika alapjainak és legújabb eredményeinek megismertetésével a tanulókat sokoldalúan képzett emberekké formálja. A mai iskoláink azonban ezeket a megnövekedett feladatokat nem képesek betölteni: „A technika, a tudomány és a közélet állandó fejlődése következtében folytonosan nő a feszültség az ,élet’ és az iskola között.” Így vált szükségessé az iskolareform, amelynek célja: megváltoztatni azt az iskolarendszert, amelyben egyik embert intellektuellé tett, a másik embert pedig a magasabb műveltségtől elzárta, ún. fizikai dolgozóvá képezte. Üj, korszerű iskolát létrehozni, amely az ifjúságért dolgozik és alkalmassá teszi a felnövekvő generációt a megnövekedett feladatok elvégzésére, ez a cél. Érthető tehát, hogy egész népünk nagy várakozással tekintett a kormánybizottság munkája elé és nagy örömmel fogadta a reform-tervezetet is. ISMERETES, hogy a reform- tervezetben három alapelv szerepel. Az első hangsúlyozza, hogy az ifiúságot munkára kell nevelni. Ez azonban csak úgy lehetséges, hogyha az iskolát közelebb hozzuk az élethez, illetve az életet bevisszük az iskolába, munkával nevelünk. „Csakis a munkásokkal és a parasztokkal együtt végzett munkában lehet igazi kommunistákká válni” — írja Lenin —, tehát a munkára nevelés az egyben munkás és paraszt környezetben végzett gyakorlati tevékenység is kell legyen. Az iskolát úgy kell megreformálni, hogy a tanuló zökkenő- mentesen tudjon beilleszkedni az iskola elvégzése után a munkába. A második alapelv mindegyik iskolatípusban a korszerű művelődési anyag kiválasztása és oktatása, míg a harmadik a szocialista világnézetű emberek nevelése, a nevelés és a termelés egybekapcsolása, a szocialista nevelés megvalósítása az iskolai munka egész tartalmában és folyamatában. Az iskolaanyag korszerűsítését és egyáltalán az iskola megreformálását társadalmunk mai és jövőbeni igényei és feladatai teszik szükségessé. Ma már mindenki előtt világos, hogy a mi iskoláinkban az ifjúságot a szocializmus, majd a kommunizmus építésében felhasználható, hasznos gyakorlati ismeretekre és az egyedül tudományos világnézetre kell nevelnünk. Átvesszük a múlt iskolájából mindazt, ami haladó, ami segít további feladataink megvalósításában, de elhagyjuk mindazt, ami gátolja fejlődésünket, az iskolánk korszerűbbé válását; A TÁRSADALMI valóságszülte iskolareform „kiforgatja sarkaiból a szocializmus talaján is tovább élő .régi iskolát’, és a közoktatásügyet, az iskolarendszert nemcsak céljában, hanem tartalmában és eszközeinek korszerűsítésével is összhangba hozza a forradalmian új, szocialista viszonyokkal.” Nagy Andor
