Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-21 / 300. szám
1160. deettnber 21., szerda NéPÜJSAG 3 „Téged a szeretet mentett meg! r * 6 „Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény, Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén. Ártatlan kis szívét az öröm megteli S köszönetét, akár az esti fuvalom, Mely félve játszadoz a harmatos gallyon, Oly halkan rebegi.” (Móra Ferenc) A Mátra sötétlő bérceit lassan elborítja az apró harmat- cseppeket szitáló decemberi köd. Lihegve kapaszkodom a Soroksári út meredekjén, s néhány perc múlva előbukkannak Parádóhuta apró házai, s a kora délutáni félhomályt riasztgató villanyfényei. A duruzsoló kályha s egy pohárka kisüsti mellett Zsuzsika eltűnéséről, szerencsés megmeneküléséről beszélgetünk Kaszab elvtárssal, Zsuzsika édesapjával, öt napig bolyongani a sötét erdőben egy ilyen apró emberkének — bizony nem csekélység. S a szülők szenvedését ki tudná szavakba önteni? — Én hallottam az édesanya zokogását, amikor elveszett kislányát hívta az erdőben: „Zsuzsikám, drága kislányom!...” És láttam az édesapa szemében csillogó fájdalmas könnyeket, és megborzongott a kibontakozó családi tragédia hűvös fuvallata. De tanúja voltam a szülők és a kis falu boldogságának is, amikor az emberi ösz- szefogás legyőzte a félelmes erdőt, s az eszméletlen Zsuzsikát az orvostudomány visszaadta az életnek.. A szenvedés örömre változott a Kaszabcsaládban, s ma is ez a boldogság feledteti a szomorú napokat. Kaszab elvtárs vaskos levélcsomagot bontogat, s arról beszél, hogy az ország minden részéből érkeznek levelek. Még Amerikából is írtak. íme, ezt a lapot „egy öregedő csepeli kovács” aláírással K. P. bácsi küldte, s „az emberi humanitás legmelegebb szerete- tével” kíván boldogságot a családnak. G. J. nyugdíjas munkás írja: „Megértjük az ötnapos szenvedés nagyságát... hiszen mi gyermekeinkért élünk, hogy életük szebb, virágzóbb legyen. Neveljék gyermekeiket társadalmunk hasznos tagjává!” özvegy P. A-né egy babát küldött Zsuzsikának a szerencsés megmenekülés örömére. A Kúnszent- mártoni Általános Iskola VIII. leányosztálya is ajándékkal kedveskedett Zsuzsikának. „Reméljük, jól vagy és örömmel várod a Télapót! Ne felejtsd el soha, hogy Téged a szeretet mentett meg!” A budapesti Zrínyi Ilona Gimnázium I. osztálya írja: „... ahogy elképzeltük a csöpp kislány lelkében leját- szódó borzalmakat, egyöntetűen elhatároztuk, hogy Zsuzsikát kishúgunkká fogadjuk.” Kérik a szülőket, engedje feJ hozzájuk karácsonyi szünidőben, s ígérik: „Ügy fogunk rá vigyázni, mint a szemünk fényére”. Az osztályfőnök és egy néhány lány utazna le érte a szülők kedvező válasza esetén. Karácsonyi ajándékcsomagot küldött Zsuzsikának a Be- loiannisz-gyár üzemi bizottsága, valamint a gyár egyik műhelye, a Gyümölcsértékesítő Szövetkezeti Központ üzemi bizottsága, a gyöngyösi 34. sz. AKOV „November 7 Kovácsbrigádja. Kaszab elvtárs boldogan mutatja a leveleket, amelyekből melegen sugárzik társadalmunk igaz embersége. A kemény munkához szokott felnőttek kezevonása, a kisdiák szabályos betűi tükrözik; nálunk az egyén boldogulása minden vonatkozásban a közösség boldogulásából táplálkozik. A levelek azt tükrözik, hogy csak a szocialista humanizmus tudja megvalósítani az igazi emberiességet, ' mert a szocialista humanizmus lényege és végső célja: az egész emberiség, benne az egyén boldogsága. Népünk életében immár tipikus jelenség, hogy a társadalmi szolidaritás, a közösség egy-egy akciója — sokszor anyagi áldozatot nem kímélve — életet ment, bajba jutott egyéneken, családokon segít. Idézzünk P. bácsi Amerikából küldött leveléből: „Olvastuk a Népszava október 15-i cikkét... örömünk kétszeres volt, mert boldogan olvastuk, hogy Zsuzsika felkutatására mennyi ember jelentkezett. Jó ezt olvasni itt, ahol szív és érzés nélkül szaladgálnak az emberek milliói, és a bensőjüket az tölti el, hogyan lehet a másikat megzsarolni. Gondolatban kezet rázunk a Zsuzsikát megsegítő emberekkel.” Nem mi, egy amerikai munkás jellemzi embertelennek az amerikai életformát. P. bácsinak és milliónyi dolgozó társának ott Amerikában hiányzik a humanizmus levegője. P. bácsi baráti kézfogását azzal a biztos tudattal viszonozzuk, hogy egyre gyarapszik az óceánon túl is azoknak a száma, akik felismerik, hogy az emberiség nyugalmát, boldogságát, a jólétet és az örök békét csak a kommunizmus tudja megvalósítani. Ezért harcolunk mi, s e harcnak csak a szerény epizódja volt Kaszab Zsuzsika megmentése. Mi az egész emberiséget, a .gyermekek millióit akarjuk végső soron megmenteni egy háborútól, rabságtól és embertelenségtől mentes jövő számára. Kiss István, Párád. A társadalom nevelőhatásának kettősségéről Sok szó esik napjainkban az iskolai és a családi nevelés kettősségéről, annak veszélyéről, káráról. A jövő nemzedék egészséges nevelése érdekében a nevelési tényezők harmóniáján munkálkodunk, hogy már a gyermekkorban jól megalapozzuk a legmagasabbrendű szocialista, majdnem kommunista erkölcsöt, világnézetet. Efelé határozott haladást mutatnak az iskolák, több-kevesebb közeledést a családok, és ebben jelentős támogatást nyújt szocializmust építő társadalmunk. Azonban a társadalmunkban e téren is fellelhető a népen belüli és az antagonisztikus ellentmondás is. Csak népen belüli ellentmondást vélek felfedezni abban, hogy a karácsonyfát hozó személyt illetően nem egyértelműen nyilatkoznak az emberek. A napokban az Állami Aruház jétékpavilonjában is alkalmam volt ezt tapasztalni. Megoszlanak a vélemények e kérdésben a gyermekek, árusítók, sőt pedagógusok közt is. Ez nincs rendjén, de még kevésbé az, amikor egy vásárló — a gyermekjátékba beleélve magát — megbeszéli az eladóval, hogy Télapó-ajándékként tegye félre a kifizetett csomagot, hogy ne a gyermekek jelenlétében vigyék azt el, akkor távozásukkor azt mondja a kiszolgáló készségesen a gyermekeknek: „Majd a Jézuska elviszi nektek a kiválasztott ajándékot.’ Mi mást mondhatott volna a vásárló — helyesbítésül — gyermekeinek, mint hogy: „mondjátok, nekünk a Télapó hozza, nem a Jézuska.” Ismerősebb körben a kisebbik fiú — ahogy én ismerem, miután sajátom — azt mondta volna: „Ah, nincs is Jézuska!” De magam is megelégedtem az enyhébb válasszal, mert nagyon szíves kiszolgálónővel álltam szemben. Viszont azóta is foglalkoztat a dolog. Vajon miért szól a szocialista kereskedelem képviselője — az Állami Áruházban — a hithirdetők nyelvén? Vajon mennyit foglalkoztatja az Állami Áruház vezetőségét munkatársaik ez irányú nevelése? A pedagógus véleménye szerint nemcsak a szocialista üzleti haszon érdekében szükséges reklámot csinálni, dolgozatokat is íratni, hanem el kell érni, hogy a szocialista pedagógus és a szocialista kereskedő is egy nyelven, még hozzá szocialista nyelven beszéljen, s ezzel együtt egyre jobban, egyre többen nevelődnek majd a szocialista szülők is. Papp Ernőné, Egy követendő kezdeményezés Az iskolareform megköveteli a modern módszerek alkalmazását. Például: a fizika oktatásában nem elegendő, hogy a nevelő egyes kísérleteket bemutasson a gyerekeknek, hanem a gyermekek saját maguk győződjenek meg a jelenségekről a közvetlen élményszerű tapasztalás, az önálló kísérletezés, a cselekvés útján. Így sokkal tartósabb és mélyebb ismereteket biztosítunk. Ennek feltételei vannak. Eszközökre van szükség! — Ennek érdekében Füzesabonyban a II. sz. iskola műhelyében a járás fizikát tanító nevelői gyakorlati munkára gyűltek össze nemrégen, hogy a tanulókísérletekhez eszközöket készítsenek. Elhatározták, hogy minden hónapban egy napon összejönnek, hogy tanulóik számára megfelelő példányszámban elkészítsék a folyadékellenállásokat, az áramkör tartozékait: elemtartót, égőfoglalatot, árammérőt. A kartársak már az első ösz- szejövetel alkalmával lelkesen (dolgoztak. A műhely gépei, szerszámai nagy forgalomban voltak, bár sokan most dolgoztak velük először. A kartársak egybehangzóan értik a tanulói kísérletek fontosságát, ezért nem kímélik idejüket, erejüket, fáradságukat, hogy iskolájukat a legszükségesebb eszközökkel felszereljék. Volt aki 15—20 eszközt vitt haza iskolájának a foglalkozás végén. — A kartársak köszö- netüket fejezték ki, hogy az igazgató, a műhely vezetője lehetőséget nyújt számukra, hogy ezt az előkészítést a jobb. eredményesebb munka érdekében elvégezhetik. Balogh Viktória vezető szakfelügyelő. Csínytevő krampuszok Ausztria néhány városában mikuláskor jókedvű fiatalok krampusznak öltözve elárasztották az utcákat. Néhány városban olyan tömegesen jelentek meg, hogy forgalmi akadályt okoztak és a rendőrségnek fokozott létszámmal kellett gondoskodnia a rend helyreállításáról. A megyei kórház jubileumi évkönyvéről MEGJELENT az egri megyei kórház fennállásának, 10. évfordulójára kiadott Emlékkönyv. Első pillanatban meglepően hat a gondolat: egy évkönyv, mindössze 10 éves múlt után. Dr. Doleschall Frigyes, egészségügyi miniszter az Emlékkönyvhöz írt előszavában kiemeli, hogy a kórház, az elmúlt 10 esztendő gazdag eredményei alapján megérdemli, hogy róla megemlékezzenek. Az Emlékkönyv, amelyet dr. Ringelhann Béla kandidátus nagy műgonddal szerkesztett, betekintést enged a kórház sok irányú működésébe. Dr. Ringelhann főorvos és dr. Soós Imre levéltáros ismerteti az az egri megyei kórház e’ődei- nek történetét 1726-tól 1950-ig. Ebből megtudjuk, hogy a kórház életéhez az orvosi oktatás történetének egy igen fontos eseménye fűződik: Hazánkban 1769-ben Egerben indult meg az első egyetemi orvosi oktatás: a Scola Medicinalis, mely 6 éves fennállás után megszűnt. Megismerjük a volt Szent Vince Kórház és a volt Irgalmas Kórház történetét. Az államosítás óta eltel-t 10 év gazdag eredményeiről dr. Osváth Gábor, a kórház igazgatója számol be. Fülöp Ernő gazdasági igazgató már a jövőbe tekint, amikor a kórház fejlesztésének távlati tervét tárja elénk. Ezután orvosi tárgyú tudományos közlemények következnek, szám szerint 88, amelyek mind külön ismertetést érdemelnének, erre azonban a korlátozott terjedelem miatt nincs lehetőség. Egy kórház életében a színvonalas. tudományos munka végzésének személyi és dologi feltételeinek megteremtésé nehéz fe'adat, de hogy megvan a lehetősége még a korszerű állatkísérletek végzésének is, erről dr. Ringelhann dolgozata tanúskodik. SZAMOS ÍRÁS értékes ösz- szefoglaló helyzetképet ad a Heves megyei egészségügyi intézmények, gondozók működéséről, megadva az összehasonlítás lehetőségét más megyék egészségügyi eredményeivel. Így dolgozat számol be a felnőtt kardiológiai gondozás tapasztalatairól (dr. Halmos és dr. Sóvári), a nemibetegség elleni küzdelemről (dr. Joób), az elmebajok gyógyításának haladásáról (dr. Cselcey), a csecsemő- halandóságról (dr. Gyarmati), korunk új szervezetének, az onkológiai hálózat munkájáról (dr. Ludányi Béla). Üj és régi sebészeti, fülészeti, szemészeti, traumatológiai műtéti eljárások eredményeiről írnak Kudász és Páka profesz- szorok, dr. Gombkötő Béla kandidátus, dr. Fülöp Béla, dr. Varga Béla, dr. Pócsik Elek, dr. Szendrőy. A belgyógyászoknak gyakran gondot okozó gyomor-bél vérzés okairól dr. H allay Imre értekezik. Az antibiotikum érzékenység változásáról dr. Kovách Katalin, a korszerű nővédelem szempontjairól dr. Bukovinszky László, az angolkór röntgendiagnosztikájának alapjairól dr. Páldy. érzéstélenítési problémákról dr. Török számol be. Számos érdekes kóreset (több esetben összefoglalóan! ismertetésével gazdagítják az évkönyvet dr. Mészáros Béla, dr. Önody János, dr. Vályi Sándor, dr. Juhász Tibor, dr. Szabó László, dr. Egres Jenő, dr. Nagy Klára, dr- Orbán Lajos, dr. Saá- rossy György, dr. Bíró László és dr. Kiss József, dr. Hallay Imre, dr. Hendrik Béla, dr. Halmos Béla, dr. Sóvári Miklós, dr. Szabó Elemér. VÉGÜL említenénk a patho- lógiai tárgyú közleményeket (dr. Tóth Antal) és a kórház 1959. évi boncolása; alapján a már előre mutató kliniko- pathológiai tanulságokat levonó beszámolót (dr. Czenkár Béla). Mi is volt az Emlékkönyv kiadásának célja? Az egyik, hogy bepillantást nyújtson kórház sokrétű működésébe, és így orvostudományi munka végzésére serkentse. S az is, hogy a szocialista egészségügy folyamatos, felfelé emelkedését példázza. A kórház Eger nagy fiának, az egri Scola Medicinalis alapítójának, Markhot Ferencnek emlékére Markhot Emlékérmet szervezett. amelyet minden évben Markhot előadás keretében az orvostudomány egy-egy kiválóságának ítél oda a kórház tudományos bizottsága. (Az e’ső Markhot Emlékérmet Soós professzor kapta.) Az Emlékkönyv végén dr. Szabó László ismerteti elmúlt 10 év tudományos üléseinek gazdag programját. A könyv szép kiállításáért a Borsodi Nyomdát illeti dicséret. Ez az ismertetés nem törekedhetett részletességre, csupán tárgyilagosságra. Ennek alapvető feltétele megvolt, minthogy e sorok íróját az Emlékkönyv „születése” után érte az a megtiszteltetés, hogy a kórház dolgozója legyen. Dr. Haraszti Antal főorvos örömmel és megelégedéssel, valamint a feleségekkel való legtökéletesebb együttérzéssel olvastam a hírt: újabb intézkedések történtek a nők egyenjogúságának növelése, a házasságon belüli egyensúly további biztosítása szempontjából. Minden ilyen hír méltó arra, hogy megemlékezzenek az újságok róla, hogy megfelelő formában és terjedelemben kommentálják, mint olyan téI nyezőt, amely ismét és határozottan aláhúzza, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó — nőé. Pontosabban: a feleségé. A hír arról szól, hogy a Szegedi Papucskészítő Ktsz-ben az idén először haladta meg a termelés a 100 ezer párat, pontosan 20 ezerrel. Ezúton is üdvözlöm eddigi százezres hadseregünk új 20 ezernyi újoncát, aki papucscsal a lábán ezután már úgy táncol, ahogy a női frizura fütyül. Papucstemie- lésünk elválaszthatatlan a női egyenjogúság problémájától. a férjek és férfiak elkorcsosulásától, javaslom tehát, hogy a ktsz új nevet vegyen fel: Szegedi Matriarchatus Ktsz. Már csak a perspektíva miatt is. (ó) ÍGY tsem szabad December 19-én délután öt óra után, néhány perccel történt Egerben, a tlhaméri vasútállomás malomfelőli sorompójánál. Szóvá kell tennünk, méghozzá két okból is. Először a vasutasok felelősségét illetően, ugyanis megengedhetetlen az, hogy egy negyedóra leforgása alatt két alkalommal is járműveket zárjanak a sorompórudak közé, merő nemtörődömségből, figyelmetlenségből. Az első alkalommal egy Volga személygépkocsi maradt a sorompók között, mert a pirosfehérre festett rudak, minden előzetes jelzés nélkül lezárultak előtte és mögötte. Az utasok kiszálltak, s besiettek a közeli vasútállomásra reklamálni, — a gépkocsivezető meg nagy üggyel-bajjal valahogy meghúzódott a sínek mellett kocsijával. A Volga utasai azzal a megnyugvással tértek vissza kocsijukhoz, hogy a figyelmeztetés után ilyen még egyszer, minden bizonnyal, nem fordul elő. De tévedtek, ölt ugyan a vonat elhaladása után kiszabadultak a sorompók „fogságából’’, de alig tettek meg néhány métert, egy újabb vasúti jármű közeledése miatt ismét leeresztették azt. S az ezúttal megint elmaradt előzetes figyelmeztető jelzés következtében most egy lovaskocsi szorult a rudak közé. Az esetből most már veszekedés támadt, s azoknak, akik a figyelmetlen sorompóleeresztés „áldozatai” voltak, nem volt nehéz bebizonyíta- niok, hogy mivel a sorompók között egymás után két esetben maradt jármű, — nem a gépkocsivezető, illetve a lovaskocsi hajtója, hanem 8 szolgálatot teljesítő vasutas a hibás. A sorompókezelő váltóőr mentegetőzött — eredménytelenül. A második esetet is figyelő Volga utasai ugyanis most már bizonyosak voltak dolgukban: a sorompó leeresztése előtt a bizonyos számú figyelmeztető kolompolas mindkét esetben elmaradt. Feljelentik a szolgálattevő vasutasokat — állapodtak meg maguk között. A váltóőr ugyanilyen szándékot nyilvánított: ő meg a sorompók közé szorultakról kívánt jelentést tenni. S itt kezdődött az igazi csetepaté, amelyet ugyancsak nem lehet szó nélkül hagyn Ez az AB 82—42. rendszám■ Volga gépkocsi utasaira vo natkozik. Minősíthetetlei hangot használtak a személy adataikat kérő vasutassá szemben. Az esetben ugyan igazuk volt, ez, ha ők megteszik feljelentésüket, biztosan tisztázódik. De akinek igaza van, az sem beszélhet olyan útszéli módon a vétkessel, mint ahogy azt ők tették. A vasutas elkövette a hibát, amiért, nyilván, felelősségre vonják felettesei. Emberi méltóságában megsérteni azonban még akkor sincs joga senkinek. Különösen, ha a szabálytalanság okozta ijedtségen, s néhány izgalmas, idegfeszítő pillanaton kívül, szerencsétlenség nem történt, egyik sorompók közé zárásból sem, mert annak rúdjai és a vasúti sínek között elég nagy hely van, ahol — ha már így járt — elhelyezkedhetett a Volga is, a lovaskocsi is. W. L. , 11,/A ArX ~V // j Csoda a levegőben.
