Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

Oesi én a földrajz...

öcsi negyedévkor rovót kapott földrajzból. Ezért most szigorú atyai felügyelet alatt tanulja a napi leckéket.

Az egyik este — az elmúlt héten — Afrikáról tanultak, erről beszélt fennhangon. Feleletéből érezni lehetett, hogy nagyon megtanulta az anyagot.

— Képzeld, papa — meséli izgatottan, befejezve a lecke hivatalos részét a gyerek — a tanító bácsi azt mesélte nekünk, hogy Afrikában vannak néger törzsek, amelyeknél a férj csak esküvő után ismeri meg a feleségét.

A papa lerakja a szemüvegét és gondolatokba merülten nézi csemetéjét. Végül megkérdi:

— Azt szeretném tudni,

hogy mi köze van ennek Afrikához? — f. i. —

— 210 000 FORINTOT fordítanak Hatvanban az I. sz. Általános Iskola felújítására. A felújítási munkálatokra jövőre kerül sor.

— A SZAKEMBEREK ÚGY TERVEZIK, hogy az elkövetkezendő 12—15 év alatt teljesen áttelepítik a megye termelőszövetkezeteiben levő szőlőket. Az áttelepítéseknél olyan sortávolságokat szabnak meg, hogy a szőlőket nagyüzemi módon, túlnyomórészt gépekkel művelhessék a tsz- ekben.

— LŐRINCI község élelmiszer-háztartási önkiszolgáló boltja egyesztendős fennállását „ünnepelte” november 30-án. A bolt havi forgalma 90 000 forint. Leltárhiány még egyszer sem volt.

— MÁR JELENTŐS MENY- NYISÉGŰ hízott marhát és sertést adtak át ebben az évben az állammal kötött szerződés alapján a kápolnai Űj Elet Tsz tagjai, de még az ez évi terv alapján újabb 11 hízott marhát és ötven sertést adnak el a felvásárló szerveknek.

— NAGYARÁNYÚ építkezésbe kezdenek jövőre a nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezetben: 50 férőhelyes

növendékistállót, 20 férőhelyes sertésíiaztatót, 250 férőhelyes sertésszállást, 120 férőhelyes hizlaldát és 1000 férőhelyes csibenevelőt építenek. A munkálatokat 918 000 forintos költséggel végzik eh

— CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN öt órakor a Hazafias Népfront bányász-békegyülést rendez Egercsehi-bányatele- pen. A gyűlésen Makai György, az Országos Béketanács küldötte ad tájékoztatót a jelenlegi nemzetközi helyzetről, utána a gyűlés részvevői számára levetítik Hirosima gyermekei című filmet.

— JELENTŐSEN szaporodott ez évben a sertésállomány az egri járás termelő- szövetkezeteiben. Amíg ez év január elsejéig 132 sertés volt a szövetkezeteknél, addig jelenleg a sertésállomány eléri a három és fél ezret.

KORI VÖRÖS CSILLAG Magasabb elv EGRI BRODY

Diplomácia, ó!

GYÖNGYÖSI PUSKIN

Háború ás béke (I—n. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Oz, a csodák csodája HATVANI VÖRÖS CSILLAG Sikoly az utcáról HATVANI KOSSUTH Az út vége HEVES

A holtak bolygója PÉTERVÁSARA Tamango FÜZESABONY Értük éltem

Egerben este 7 órakor:

A MAKRANCOS HÖLGY

(Bianco-bérlet)

A gyermek- és ifjúságvédelem érdekében

Bevezető a gyermekek és a fiatalok kérdéséről

I960. DECEMBER 20., KEDD: T1MÖT

65 évvel ezelőtt, 1895-ben e napon született HÁY MIHÁLY, a munkáismozgaloin mártírja. Már megalakulásakor belépett a KMF- be, majd fegyverrel védte a proletárdiktatúrát, amelynek bukása után emigrálni kényszerült. Több ízben beosztották magyarországi illegális munkára, s emiatt sok évet börtönben töltött. 1929-től kezdve itthon, állandó rendőrségi megfigyelés mellett végezte nehéz mozgalmi munkáját. 1944. december 31-én a nyilas banditáit lőtték agyon.

55 évvel ezelőtt, 1995. december 20-án. Moszkvában, általános politikai sztrájk kezdődött.

70 évvel ezelőtt, 1890-ben e napon született BIBÖ LAJOS író. Regényei és elbeszélései témáját a nép életéből vette (Vihartvetők, Meg kell a szívnek hasadni, Anyám). Sikert aratott a Juss című pa raszt drámá j a.

Érdekes találmányok, felfedezések:

155 évvel ezelőtt, 1805-ben e napon született THOMAS GRAHAM angol kémikus. Ö fedezte fel az Ozmózis jelenségét, hogy folyadékok vagy gázok porózus válaszfalon való áramlásakor az oldat átfolyik azon, az oldott anyag azonban nem. Ö foglalkozott továbbá első ízben kolloid kémiai vizsgálatokkal.

170 évvel ezelőtt, 1790-ben a BOUNTY nevű angol hadihajó matrózai fellázadtak és a Csendes-óceán délkeleti részén, félúton. Ausztrália és Dél-Arnerika között, az általuk felfedezett Pitcairn szigeteken kikötöttek és a velük tartó polinéziaiakkal együtt ott telepedtek le.

Olvasőankéton vitatták meg a Népművelés című folyóirat munkáját

RÖVID CIKKSOROZATOT

adunk közre a fiatalkorúak és a gyermekvédelem kérdéseiről. Az a szándékunk, hogy a példák és a lehetőségek megmutatásával, feltérképezésével, az esetek erkölcsi tanulságaival hassunk azokra, akik eddig ebben a kérdésben többet tehettek volna, vagy egyáltalán tehettek volna valamit.

Miért beszélünk manapság annyit a fiatalkorúakról, a gyermek- és ifjúságvédelemről? Nagy baj van talán, olyan lépéseket kell tennünk, amelyek a társadalom eme részének kóros megbetegedésére utalna? Szó sincs róla! Ifjúságunk fejlődése általában helyes irányban halad és egészséges a mi ifjúságunk. Bizonyítják ezt az állítást és ennek az igazságát azok a komoly eredmények, amelyeket fiataljaink a tanulásban és a termelésben naponta elérnek. Fiatalságunk döntő többségét nem kell féltenünk a zülléstől és attól sem, hogy a bűnözés útjára lépett. De hiba lenne azt is állítani, hogy az ifjúság házatáján minden a legnagyobb rendben van. Nevelőmunkára, itt-ott pedig megelőző munkára van szükség. Ifjúságunk helyes irányú fejlődését ma még számos tényező akadályozza, a züllésnek és bűnözés veszélyének sok kiskorú áldozatává válhatik.

A gyermek magatartásának, jellemének formálása a családi környezetben zajlik főképp. A gyermek a szülőktől tanul viselkedést, hogyan kell az emberek között mozognia, és legnagyobb részt a szülőkön múlik, hogy a gyermek első éveinek benyomásai milyenek, hogyan válik belőle a társadalomra nézve hasznos vagy káros ember.

Probléma az is, hogy igen sok családban mindkét szülő dolgozik és kevés idejük jut arra, hogy gyermekeikkel megfelelően foglalkozzanak. A gyermek felszabadul a felügyelet alól és irányítás nélkül téves útra terelődhetnek lépései. Sok példa van erre is.

SÚLYOS ÉS MEGOLDANDÓ kérdés az iskolaköteles tanulóknak az oktatási időn kívüli felügyelete és ellenőrzése. Napközi otthon még kevés van ahhoz, hogy ezt a felügyeletet intézményesen meg tudnánk oldani.

Ugyancsak fontos a 14—18

évesek kérdése; azokra gondolunk, akik az általános iskola

elvégzése után nem folytatják a tanulást középiskolákban és munkába sem mennek. Felszabaduló idejükkel és energiájukkal valamit tenniök kell — az irányítás és a művelt vezetés hiánya vezet ezeknél a fiúknál a törvényen kívüliséghez való közeledésre, amit ma közhasználatú szóval „huligán- ságnak” nevezünk.

Mennyi kérdések egy csapásra. A sajtó az utóbbi időben többször és igen helyesen foglalkozott a fiatalkorúakkal, de úgy véljük, ennek a munkának a fontosságát nem hangsúlyoztuk még eléggé és azt sem mondottuk meg teljes nyíltsággal, hogy ez a feladat, ennék a munkának az elvégzése a társadalomra vár.

Miért éppen a társadalomra? Nincsenek törvényeink, amelyek intézkednek ebben az ügyben? Ma égető csak ez a kérdés? Az utolsó kérdés megválaszolásával kezdjük: ma égető ez a kérdés. A szocialista társadalomban a humanizmus nem írott malaszt, hanem gyakorlat. Itt, ebben a társadalomban vannak meg a reális feltételei annak, hogy a társadalom megoldja ezeket a fiatalkorúakkal és gyermekekkel kapcsolatos problémákat.

A kormányzat, a párt- és állami szervek jelentőségében felmérték ezt a kérdést és mi sem jellemzőbb a gyermek- és ifjúságvédelem komolyan vételére, mint az a tény, hogy az Országos Gyermekvédelmi Bizottság elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke: A kormányzat határozatot hozott a gyermekvédelem megszervezéséről, mert azt akarja, hogy a züllést, a bűnözésre való jutást a társadalom csírájában megelőzze a gyermeknél;

A társadalomnak kell megoldania ezt a nemes feladatot. Javítani kell a zülleni készült gyermeket, de környezetét is:

A kormány határozata alapján megyénkben gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok működnek járási és városi szinten. Szükségesnek mutatkozik egy megyei gyermek- védelmi bizottság létrehozása is, amely szerv megyei szinten összefogná az alája rendelt bizottságok munkáját és tekintélyével, irányításával helyesen szervezné a nagy társadalmi szervezetek (nőtanács, KISZ, stb.) tevékenységét ebben a kérdésben. A KISZ — sok más

fontos feladata mellett — ezt a kérdést is szívügyének kell, hogy tekintse és tevékenyen 'kell támogatnia a bizottságokat.

A gyermekvédelmi bizottságok feladatai: a züllésnek és a bűnözési veszélynek kitett gyermekek pártfogása. A társadalomnak, illetve a bizottságoknak ott kell beavatkozniok, amikor megállapítják, hogy a környezet rossz hatással van a fejlődő gyermekre. Általános feladat: a közhelyek, kocsmák, italboltok, parkok ellenőrzése. Konkrét feladat: személyenként azoknak a gyermekeknek a patronálása, akiket felderítettek és akikről megállapították, hogy pártfogásra szorulnak.

Az ifjúság védelme társadalmi beavatkozással megoldható kérdés. A hatóságok: a gyámügyi előadó, a fiatalkorúak ügyésze és bírája, a jogszabályok alapján beavatkozik a gyermekek ügyeibe, ha arról szó eshetik, de csupán ezekkel a hatósági szervekkel nem oldható meg a kérdés: a konkrét mentési munka.

Hol kezdődül a beavatkozás? Figyelemmel kísérik a bizottságok a gyermekek fejlődését, a rendellenességeket, jelzéseket adnak a gyanús esetekről a hatóságoknak és ha a hatóság közbelépésére szükség van, a hatóság közbe is lép. Az intézkedések során lehetőleg igyekszünk elkerülni azt, hogy a gyermek a családból kikerüljön, mert a társadalomnak az a törekvése, hogy a gyermek javulásával a brutális apa és az iszákos anya is megjavuljon.

A GYÁMHATÓSÁG tennivalói a jogszabály keretein belül ma még nem jelentenek maradéktalan megoldást; a társadalmi munka a megelőzésben nélkülözhetetlen. A rendőrség beavatkozása a komolyabb esetekben eljut a jegyzőkönyvi figyelmeztetésig, de ez még mindig nem a hiba gyökerére tapintás. A társadalomnak legalább úgy össze kell fognia, mindenütt, mint az Detken történik: minden utcában van egy pedagógus, vagy szülői munkaközösségi tag, aki az utcában lakó gyermekeket szemmel tartja és ha észlel valami rendellenességet, figyelmezteti a szülőt és a gyermeket.

(Folytatjuk.)

Dr. Török László —

Dr. Farkas András

Olvasóankétot szervezett a Népművelés című folyóirat munkájáról a folyóirat szerkesztősége, a Heves megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a megyei Népművelési Tanácsadó december 19-én, az egri Városi Művelődési Házban.

Az ankéton megjelentek a megye állami és szakszervezeti kultúrmunkásai, a Népművelés főszerkesztője: dr. Ibus Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium Közmúvelődésügyi Főosztályának helyettes vezetője, Varga Edit, dr. Vass Gyula, a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői.

Az ankét vitaindító referátumát dr. Ibus Ferenc, a Népművelés főszerkesztője tartotta.

Az előadás után megbeszélték, hogy a folyóirat milyen gyakorlati és elméleti támogatást nyújthat a népművelés munkásainak, és hogyan lehetne javítani a Népművelés hatékonyságát és munkájának színvonalát.

FORGÁCS KAROLY:

Decemberi emlék

A mély réten a vadvíz felfakadt,

S mint tükörbe, december belenézett, Szeméből viharként fújt az igézet,

S felsírt a rét a jégtükör alatt.

Csizmák koppantak, szánkótalp suhant, Fakorcsolyánk vasdrót éle hasított Az üvegre vékony, keringő csíkot,

8 meghajoltak a fűszálak alant.

Az est megrázta borzas üstökét A télnek, s fehér akác-szirmokat Hintett reánk a kékülő sötét;

Lila ujjúnkra meleget lehelt Ajkunk, amíg a szél, mint gyorsvonat Rohant, s a földre hópaplant sepert.

aiiiiiiiiiuaiiiiiiiiiui!iiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiui!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiuiiiiiiiiiaiiBiiaiiiiiiiiiiiiiiiiii:»iiii.iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiuiitiiitiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii!iiuiiiiiiiiiiuii»

Régi arcok

Egy vasárnap délelőtt

SZOMBATON ESTE nagyon

későn érkezett haza. Hét órakor zártak, nyolcig takarítottak, és még utána kellett elvinme a sok csomagot a vevők lakására. Bizony, az utolsó csomagot kint Kanadában tíz óra körül adta át. Már aludt a tiszthelyettesi család, mikor ő az ablakon zörgetett.

Nagysokára villany gyűlt és egy dühös ember nézett ki az ablakon.

— Ki az? Mit akar?

— A Részvénytől hoztam a csomagot — felelt Jancsi.

— Ilyen késő? — Miért nem hoztad ki holnap reggel? — morgott a férfi.

— Sajnos, nem hozhatom, mert korán reggel leventébe kell mennem.

— Micsoda? Sajnos, hogy leventébe kell menned? Te csibész, örülj, hogy szolgálhatod valamivel hazádat! — kiáltott a tiszthelyettes az ablakból, és bevéve a csomagot, az ablakot hirtelen bezárta. A villany is hamar elaludt.

Jancsi pár pillanatig várt, de miután a borravalóra a „hazafi” semmiféle hajlandóságot nem mutatott, így az ablak alatt még füttyöngetett vagy egy percig: „Trin-gelt! No! Trin-gelt, no!” azután legyintett kezével és hazament.

Fél ötkor csörgött a vekker. Jancsinak fájt a lába, és olyan álmos volt, hogy a csörgésre sem ébredt fel. Édesanyja kezdte költögetni. Nagy nehezen tért észhez. Mikor meglátta az órát, ijedten ugrott ki az ágyból. Úristen már háromnegyed! Rohanni kell, mert ötkor sorakozó, és megint úgy jár, mint a múlt vasárnap ...

ÚGY IS JÄRT. Menetközben gombolta be ingét, sapkáját ráhúzta borzas fejére, ám

mindez hiába volt. Kovács János oktató úr szétterpesztett lábakkal, kopasz fejére feltolt oktatói sapkával, és csípőre tett kézzel várta őt, meg a többit, az Irgalmasok utcai iskola udvara előtt. A kishídon rohantak át, s mikor a híd túlsó oldalára értek, az oktató úr elkiáltotta magát azon a magas hangon, amelyen általában szokott beszélni.

— Állj!

Az időközben négy főre gyűlt társaság megállt.

— Bukfencbe hozzám! — kiáltotta oda Kovács János oktató úr. A négy fiú bukfencezve tette meg a 20 méteres utat. Megálltak sorban, nagyság szerint előtte. Az oktató: széles vállú, barna ember, barna arca közepén duzzadt száj, abban ritkás fog, s a ritka fogak közül magas hang szivárgott elő gúnyosan:

— Elkéstek az urak? Alu- káltunk, csucsukáltunk? Mi? He! Nem tudják, hogy ötkor sorakozó? Levente urak!

A négy fiú hallgatott, csupán kifáradt testük zihált.

— Nagy segédoktató hozzám! — a fiú előlépett — míg a névsort olvasom, a négy fiatalurat járassa meg békaügetésben az udvaron. Hadd frissüljenek. — Nagy Pista tisztelgett, elismételte a parancsot és átvette a négy renitenst. Jancsiék megindultak békaügetésben. Mikor Kovács nem látta, Nagy Pista röviden füttyentett, azt jelentette, „nem lát az oktató”, s olyankor a négy deli levente csípőre tett kézzel, guggoló állásában nem ügetett, csak sétált. A másik rövid fütty figyelmeztetett, vigyázz! Kovács odanéz.” Akkor megint ügeta névsorolvasás véget

ért. Ezzel az ő fegyelmezőjük is.

Besorakoztak.

Ott volt a város inasifjúságának színe-java! No, meg a még leventeköteles iparos- és kereskedősegédek is. Hétköznap reggel héttől este 7—8-ig munkahelyükön takarítottak, dolgoztak, hordták a maltert, kotorták a kéményt, szaladgáltak a főnök és mester uraknak, vasárnap hajnalban meg leventébe sorakoztak, mert ha nem: Balog István hadnagy úr könyörtelenül lecsukatja pár napra őket.

A három Fekete-fiú közül már csak a legkisebb, a másik katona, a harmadik meg állítólag Miskolcon színészkedik, a két Mácsai, a kőműves, meg a csepp suszterinas, ott állnak benn, a sorban.

— Irány a Vöröskereszt, szakaszonként indulj!

A Knézich Károly utcán húz ki a négy szakasz, a Tűzoltólaktanyánál kanyarodik ki a főutcára, nótaszóval:

Oldalt lépkednek az oktatók, benn a fiúk, sapkával a fejükön, álmossággal a szemükben. Rossz ruhájuk poros, piszkos. Kikefélni sem érdemes, úgyis koszos lesz. Útközben egypár „repülőt” kapnak, ez olyan biztos, ahogyan Kovács oktató úrnak az aranygombja a helyén van;

Jancsi a sorban a második. Mellette testi-lelki jó barátja, B. Laci lépked, s közben suttognak. Jancsi elmeséli tegnapi esetét, Laci füttyent egyet, s elkiáltja magát: „Ismerem, nagy csavargó!”

KOVÁCS OKTATÓ meghallja: „Repülő!” — ordítja el magát, és a fiúknak a vizes, sáros árkokba kell ugrani, meg a kerítések mögé. „Elment!” — hangzik újból. Vissza a sorba. Menet tovább. „Repülő!” — Be az árokba. „Elment!” Vissza az útra. Most már ettől mocskosabbak nem is lehetnek, tehát: „Nóta!”

Az Árnyékszalán végig visszhangzik a nóta: „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája...” Megint repülő, megint nóta, utána egy kis díszlépés.

így érnek ki a Baktai útra, a Vöröskeresztig. Hat óra.

A város most kezd ébredni. A Szala végén levő kunyhókból borzas lányok kukkantanak ki, s a fiúk belesnek a nyitott ajtók felé, hátha valami könnyű pendelyben láthatnának valami szép cigánylányt. De csak egy öregasszonyt láthattak.

Száraz, szikkadt parasztok takarítják az udvart, etetik a disznót. Az egyik kerítésnél egy asszony felzokog.

— Tavaly még az én fiam is maguk közt volt. de már nincs!

Kovács odakiált:

— Hallgasson, vén csorosz- lya!

Vonul ki a század.

Kinn, az úton, Balog István

hadnagy úr várja a társaságot, ősz fején nincsen sapka. A rét- tegett Balog.

MEGKEZDŐDIK a foglalkozás:

Kúszás, mászás, harci alakzatok. Hátraarc, és menetközben fordulatok. Puskafogás az idősebbeknek. Fapuskával. Az eső szemelni kezd. Kilenckor tíz perc pihenő. Tízkor sorakozó.

Indulás vissza, a templomba. A fiúk lihegnek, arcuk koszos, nemcsak a ruhájuk, amit legtöbbnek még az anyja vett nehezen megkeresett fillérekből: Cipőjük csatak, egyiknek-má- siknak kilóg a lábujja belőle.

De nem számít! Díszlépéssel verjük meg a ruszkit! Ne sajnáld a lábad, az anyád!

Prédikációs mise a nagytemplomban az összes leventéknek 11-kor. Vonulnak be a csapatok a város minden részéből.

Itt tanulta meg azután Jancsi, hogy az ildomtalan beszéd, a káromkodás, és szitkozódás milyen nagy bűn. Hogy a parancsnokai részéről intézett intelmeket mindenkor be kell tartani, mert ők a mi atyáink Isten után. Csak ha az ő utasításaikat betartja, szerezheti vissza Nagy-Magyar országot.

Néhányan nem figyeltek oda; Kovács oktató úr észrevette. Befurakodott a sorok közé, és félhangosan, hogy a többi is tanuljon, sziszegett:

— A hétszentségit a maguk tökfejinek, oda figyeljenek, amit a tisztelendő úr prédikál, maguk barmok.

A két fiú ellhallgatott, ám a káromkodás tilalmát &• az atyni illedelmes beszédet mélyen szívükbe vésték...

Bobkó Gyula