Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

I960, december 80., kedd

NßPÚJSÁG

Gyűjtik

a színháztörténeti dokumentumokat

Az egri Dobó István Múzeum és a Gárdonyi Géza Színház megállapodása értelmében a múzeum a Gárdonyi Géza Színház minden dokumentumát összegyűjti. A gyűjteménybe nemcsak a plakátokat, szövegkönyveket, hanem minden olyan anyagot felvesznek, amely valamiképpen kapcsolatban áll a színház tevékenységével. A gyűjtemény pótolhatatlan értékű darabjai az előadásokról készített magnetofon-felvételek.

Egri reudezvények a két kuitúrházbas

A Városi Művelődési Házban december 20-án a nőtanács rendezésében Az ünnepek eredete címmel tart előadást Pintér Dezső a TIT klubban, délután 5 órakor.

Ugyanezt az előadást ismétli meg Schlllinger Attila, a művelődési ház igazgatója, 21-ón, délután 6 órakor a Vendéglátóipari Vállalat munkásakadémiájának hallgatói előtt.

A Szakszervezeti KultúrotU- hoiiban december 21-én a kultúrotthon színjátszó úttörői három jelenetet adnak elő a Város gyermekeinek. Ez az előadás délután 5 órakor lesz a nagyteremben.

December 23-án a mesejáték csoport tart meseelőadást ugyancsak a kicsik szórakoztatására. Sor kerül ezen a délutánon egy karácsonyi népi játék bemutatására, amelynek feldolgozásával és betanulásával a gyermekek a szép népi hagyományok ápolását kívánták szolgálni.

ff

Nem bántam meg, hogy haza jöttem...“

Unnepi tanácsülést tartottak Kerecsenden

Kerecsenden ünnepi tanácsülésre gyűltek össze a községi tanács tagjai csütörtökön, hogy számot adjanak az 1960-ban végzett munkákról, és megvitassák. megbeszéljék a jövő évi terveket és feladatokat.

A tanácsülésen megjelent Gubán Dezső, az Egri Járási Pártbizottság titkára, Himmer József, a pártbizottság munkatársa, valamint Dobi Antal és Dudás András elvtársak, a megyei tanácstól.

Sós József, a községi tanács VB-elnöke tartotta az ünnepi ülés beszámolóját, melyben az 1959-ben és 1960-ban végzett községfejlesztési munkálatokról beszélt Elmondotta, hogy a községben ez évben 130 000 forintos beruházással, 800 méterrel bővítették a villanyhálózatot. Rendbehozták az orvosi lakást, tatarozták a tanácsházát,

felújították a község kútjait, televíziót vásároltak.

A jövő évi tervek között eg.v korszerű MáVAUT megálló építése szerepel, melynek létesítéséhez a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium is hozzájárult 40 000 forinttal. A községben új makadámutakat fognak építeni, a főutcán pedig elkészítik a járdát.

Az elnök elvtárs hangsúlyozta, hogy a falu életében tavaly bekövetkezett változások — amelynek során Kerecsend termelőszövetkezeti község lett — f kozottabb feladatokat hárítanak az állandó bizottságokra.

A beszámolót parázs vita követte. melyben sok építő, jó- szándékű indítvánnyal bővítették ki a határozati javaslatokat.

— váraljai —

Régen tartozom már mindazoknak ama történet elmesélésével, akik oly gyakran csodálják jégtudásomat, s nem győznek elegendő elismeréssel adózni mindama figuráknak, amelyeket én két lábbal és ugyanennyi korcsolyával a jégen elkövetni képes vagyok. A történet egyébként éppen arról szól, hogyan tanultam meg korcsolyázni, a menynyiben a tanulás itt nem tűnik túlzásnak, mert ha nem, akkor tudásom sem tűnhet annak.

Abban az időben már megettem kenyerem javát, egy teljes évtized állt mögöttem világrajövetelem óta. s mint ilyen, életszolgálati időm alapján már kétségkívül nyugdíj- képes ember voltam. P.z adott alapot arra, hogy bátrabban és nyíltabban forduljak a másik nem irányába, hogy élettapasztalatom és az eltelt évtized magabiztossága irío-vérig szerelemre

érdemes férfit mutasson a lányok szemében,

Néhány szó a korcsolyáról

Teljes értékű férfiasságomnak már csak egyetlen szeplője volt, s ez a szeplő nem nyáron a napfény hatása alatt, de télen, a korcsolyapálya feletti lámpák ravaszkodása miatt bújt elő: nem voltam ura lábamnak ott, ahol mások úgy siklottak, mint madarak a levegőben, vagy mint ember a jégen. Teljes mélységében akkor fogtam fel e tragédia lényegét, amikor menthetetlenül beleszerettem egy kislányba — szégyen és gyalázat, már a nevétsem tudom —. aki úgy bóg- nizott, mint egy angyal, mert szerintem az angyalok bógnizni is tudnak, nemcsak repülni. A hölgy ugyan kissé koros volt hozzám, de talán éppen ez a nagy korkülönbség vonzott hozzá, az a feladat, hogy tízéves fejjel meghódítsak egy 12 éves lányt.

En álltam a jég szélén, lábamon az új

korcsolya, bokáin linóm ívben elbicsak- lott, ahogyan ezt már a szárazföld és a korcsolya éle találkozásának törvénye megszabta és bámultam a lányt, aki kacsójával már kétszer is intett, hogy menjek utána, fin is kétszer intettem, hogy rögtön és közben azt figyeltem, hogyan kell korcsolyázni, mit kell az embernek a lábával, kezével tennie, hogy fennmaradjon a jég színén.

Ekkor valami szemtelen ficsúr, valami kiégett, fiatal lányok után sóvárgó élvhaj- hász aggkórság jelent meg a színen, s egy könnyed kadettugrás- sal odasuhant, rep- pent, robbant a maga 15 évével imádottam- hoz és néhány jég- trükk kíséretében gyors tempóval hódítani kezdett. Férfi voltam, nem hitvány, gyönge báb, éreztem, hogy tennem kell, cselekednem, fel kell vennem a férfi örök harcát a másikkal — a nőért. A ficsúr újabb kadettet ugrott — akkor még nem tudtam, hogy mi a neve —, s a harmadik ugrásnál már nem volt nehéz megállapítanom, hogy nem is olyan nagy dolog az egész, csak az ember vesz egy lendületet, ugye, felugrik a levegőbe, ugye, aztán ott megfordulva fél lábára esik vissza, ugye, miközben a másik fél lábát úgy tartja, ahogyan a normális életben soha és senki. Ugye?

A következő pillanatban rikoltottam a kislánynak és már robbantam is be a jégre, újjongva, hogy milyen lendülettel siklok és milyen könnyű az egész, aztán ugrottam, aztán negyedóra múlva magamhoz tértem a melegedőben. Körülnéztem, néhány idősebb arc, s sajnálkozó cöcögés, bizonyos megelégedettség, hogy ismét e világra léptem, de a kislány, sehol. Feltápászkodtam, a korcsolyát lecsatoltam és fájó lábbal, kóvály- gó fejjel kimentem utánanézni a dolognak. Ott bógniztak a jégen, kéz a kézben, kadettok, holdak, piruettek követték egymást, csak engem nem követett senki. Ballagtam haza egyedül, szívemben nagy fájdalommal, fejemen hatalmas dudorral és átkot szórtam minden nőre és minden jégpályára, aki és amely csak okozója lehet egy érző szív kegyetlen tragédiájának.

A fiamnak most vettem korcsolyát. Gondolkodtam, hogy felvilágosítsam-e a gyereket, modern szülőhöz illően. De aztán döntöttem: tanulja meg a maga jegén, hogy az életben dudorokat is kaphat az ember. Ha ezt megtanulja, az sem baj, ha nem tanul meg rendesen korcsolyázni. Ebben igazán követheti apja példáját.

Cgyurkó)

ban, szorítottam hát a munkát, végeztem efőmhoz mérten. Amióta beléptem a szövetkzet- be 300 munkaegységet szereztem.

— Nem bánta meg, hogy hazajött, hogy otthagyta a fővárost? — kérdem,

— Nem! — válaszol határozottan — egyáltalán nem! Itthon rendes körülmények között élek, dolgozom. A termelőszövetkezettel meg vagyok elégedve, csupán erre a rossz időjárásra haragszom.

— Igaz, Pélyen kevesebb a szórakozási lehetőség, mint Budapesten, de hát panaszra sincs sok ok. Van kultúrhá- zunk, ahol lehet sakkozni, rá- - diózni, televíziót nézni, a könyvtárban könyvet olvasni. A mozi négyszer játszik hetenként, és én minden filmet megnézek, sőt háromhetenként a bálba is eljárok. A színház csaknem minden hónapban meglátogat bennünket, telt ház előtt játszik. Ha meg akarok inni egy pohár sört, két kisvendéglő között is válogathatok már. Persze, nemcsak ez van Pélyen. A községnek van énekkara, de sajnos, az én hangom nem énekkarba való, máskülönbén eljárnék, mert szeretem a zenét, szeretem a dalt. A KISZ-szervezet tánccsoportja meg .már most megkezdte a felkészülést a Márnán Kató kulturális versenyekre és hal-: lottam, hogy a KISZ-fiatalok most kaptak egy helyiséget, amelyet a hét végére bebútoroznak és hamarosan megvásárolják saját televíziójukat is.

— KISZ-TAG AKAROK

lenni — mondja tovább. — Megfigyeltem, hogy a község dolgozói mennyire büszkék a kiszesekre. Nincs még meg a tagkönyvem, de már most oda számítom magam, hiszen legtöbb barátom is KISZ-tag. Én miért ne lehetnék az?

— Szokott tervezgetni? — kérdem kíváncsian.

— Igen — mosolyog válasz közben. Látom, határozott tér-, vei lehetnek.

— Van mire alapozni — mondja. — A háromszáz munkaegységre és a háztájira. A háztájiban van öt hízóm, egyik kétmázsás, a másik 170 kilós. Az idén 40 mázsa kukoricám termett az egy hold háztájin, ezért is szép pénzt kapnék, de inkább hizlalásra használom, mert úgy még kifizetőbb. Zárszámadáskor akarok venni egy motorkerékpárt, ruhát, cipőt, nagykabátot, a többi pedig jó lesz jövőre.

— Nem bántam még, hogy hazajöttem — búcsúzik tőlem a kapuban, kemény kézfogás-' sál, és a szemembe néz. — Sőt, jobban jártam. Lehetséges, hogy szakmát is tudok szerezni a szövetkezetben, a jövő nyáron. Van kovácsműhelyünks asztalos műhelyünk, elkel a szakember is ...

Fazekas István

.4* Kger-Gyöngyösvitlélii Állami Pincegazdaság termelőszövetkezeteknek és szőlőtermelőknek

magas árat fizet

az Átadott

SZERZŐDÉSES ÉS SZABAD BOROKÉRT!

10 % SZERZŐDÉSES FELÁR! 10 % MINŐSÉGI FELÁR! 10—30 %. FAJTISZTASÁGI FELÁR! Termelőszövetkezeteknek 10 % nagyüzemi felárt

Jyó békeharc kimenetélét illetően, és szolidaritást vállal a világ valamennyi szabadságáért küzdő népével. Az internacionalizmusnak nagyszerű eszméje, amely elejétől végig áthatotta a kongresszus légkörét, egyik nagy pozitívuma volt a tanácskozásnak, s egyben igazolása is, hogy a magyar ifjúság világméretekben is képes gondolkodni, felmérni helyét és szerepét az egész emberiség holnapját illetően.

A tanácskozás befejeződött, a kongresszus határozatokat hozott az ifjúság soron következő féladatait illetően. E határozatok mélyrehatóan elemzik népgazdaságunk politikai, kulturális és sportéletünk minden terü'etét, felmérve az elért eredményeket, de megjelölve a tennivalókat is. A határozat ma már törvény minden kiszistfl számára. S e törvény szellemében a kongresszus mutatta úton kell dolgoznia minden becsületes magyar fiatalnak, s elsősorban természetesen minden KISZ-tagnak.

Azok a feladatok, melyeket a kongresszus meghatározott, lényegében és egészében egybevágnak az egész magyar nép érdekeivel, céljaival és feladataival. Megvalósításuk a szocializmus építését gyorsítják meg, hozzájárulnak az ötéves terv sikeres megvalósításához, a béke erőinek gyarapításához. A munka szorgos, egyszerű hétköznapjai jönnek most. de ezeken a hétköznapokon múlik, hogyan, milyen ütemben és eredménnyel haladunk előre a párt mutatta úton, a szocializmus végső győzelme felé. A háromnapos tanácskozás sikeres volt, most az újabb sikerek elérése vár minden bacsületes, hazáját szerető fiatalra.

elégedettén 'ehet megalapítani. hogy a KISZ megalakulása

óta eltelt időszak ország-világ előtt bizonyította bé: a Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely több, mint félmillió öntudatos fiatalt tömörít soraiban, jól betölti feladatát, s mint Kádár János elvtárs állapította meg felszo alósában: „Ez nagy nyereség népünknek és a kommunizmus eszméinek nagy győzelme hazánkban.”

A kongresszus arról is tanúskodott, hogy- nincs igazuk azoknak, akik néhány e'szórt jelenségből általánosítani akarnak az egész magyar Ifjúságot illetően, mert a magyar Ifjúság egészében véve jóraváló, dolgos, céltudatos, a szocializmus eszméjéhez hű. a munkában helytálló, tan ülni vágyó és tudó. Ez a tény is igazolja, hogv nem kell aggódni a szocialista magyar jövedő sorsa iránt, mert felnövekvőben van az a nemzetség, amely méltó utóda tud és akar lenni a ma országot vezető generációjának. Másik tanulsága e kongresszusnak, hogy nyíltan is kimondta: minden jóravaló, becsületes fiatalnak helye van a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a szövetség várja az Ifjúság legjobbjait és gyakorlati'ag is úgy kíván dolgozni, hogy továbbra is éljen és hasson a jelszó: együtt az egész ifjúság tömegeivel.

A kongresszuson elhangzott 21 külföldi delegátus hozzászólása, va'amint a kongresz- szus egész légköre, a küldöttek felszólalásai is azt igazolták, hogy a Magyar Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság sokat tud és akar tenni az egész emberiség érdekében, érzi felelősségét a világméretekben foHáromnapos tanácskozás titán befejezte munkáját a KISZ I, országos kongresszusa. Ezen a kongresszuson a KISZ r aprói napra növekvő táborának majd eaar küldötte vitatta meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrejötte óta eltelt időnek eredményeit, tárgyalta meg azokat a hibákat, amelyek az elkövetkezendő időben, különös tekintettel a harmadik ötéves terv időszakára, nemcsak a KISZ-tagok, de az egész magyar ifjúság alőtt állnak.

A háromnapos tanácskozás — ebből a viszonylag szokványos meghatározásban is lemérhető — valóban döntő jelentőségű volt és nemcsak a magyar ifjúság, de egész népünk élete, jövője szempontjából is. Hisz a szocializmus építése elképzelhetetlen a fiatalok aktív közreműködése nélkül, azok nélkül, akik holnap, teljes felnőtté érésük után gyakorlatilag átveszik azt a zászlót, amelyet most az idősebb nemzedék tart kézben, szervezve, irányítva egész életünket. Lelkes, izzó hangulatú és rendkívül alapos volt ez a tanácskozás. Igazolta, hogy a mi fiatalságunk nemcsak névben, de szívben is fiatal, hogy komoly tettekre képes, rendkívül nagy felelősségérzettel viseltetik az ország, és saját lövője, sorsa iránt. Bizonyítéka, volt e kongresszus annak az egységnek is, amellyel a kiszis- ták felsorakoznak a párt zászlaja mögé, méltó kifejezője ennek a fogalomnak, hogy a KISZ a párt segédcsapata. Munkások és parasztok, diákok,-értelmiségiek, .fiúk és lányok szólaltak fel a tanácskozás keretén belül, számot adva termelőszövetkezetük, vagy

üzemük, egyetemük, vagy iskolájuk fiataljainak életéről, vas? munkájáról. Egyúttal számot adva ártól is, hogy a KISZ méltó azokra a nagy feladatokra amelyeket a párt szánt neki,' méltó arra, hogy teljes felelősséggel, hozzáértéssel nevelje, mozgósítsa az ifjúság egész tömegét a szocializmus építésére.

Külön is örvendetes volt az a rendkívüli alaposság és hozzáértés, amellyel a kongresszus napjaink és a közeljövő egyik legfontosabb kérdésével, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével, megszilárdításával, a falu szocialista átalakításával foglalkozott Érvek és javaslatok, elgondolások és tervek röppentek fel a kongresszusi teremben a szónoki emelvényről: 18—20 éves fiúk. lányok

fejtegették, miért szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezése, hogyan oldható meg a - fiatalok elvándorlásának megakadályozása, mit kell tenni a termelőszövetkezeti KISZ-saervezetek munkájának megjavítására... Az ifjúság országos tanácskozásának végeztével, a tanácskozáson elhangzottakat mérlegelve, megKONGRESSZUS UTÁN

f AZ ELMÜLT . l>®t végén találkoztam Pélyen Molnár Lászlóval. A cukorrépa betakarításán fáradozott egész nap, és este lévén, hazafelé tartott a család. Elöl jött Laci, utána a nővére és legvégül a bátyja zárta le a sort. őket szólítottam meg:

— Molnár Lászlót keresném!

— Pont jótól kérdi — válaszolt a fiatalember, s ugyancsak végignézett rajtam, s tekintete elárulta hirtelen támadt kíváncsiságát. — Én vagyok az!

Hamar hazaértünk, mert ott laknak Molnárék, a sarkon túl, balra az első házban. Laci édesanyja épp a libát tömte a fészerben. Nagymamája vacsorakészítéssel foglalatoskodott, — így magunkra hagytak az első szobában. Mondom neki: Hallottam, hogy Budapesten dolgozott és májusban tért vissza falujába. Vajon mi volt ennek az oka, hiszen a fővárosba került falusi fiatalok ma még nem szívesen hagyják ott a várost? Főleg az ilyen 18—19 évesek, akiket könnyebben maradásra csábítanak Pest fényei és szórakozási lehetőségei, bár szüleiknél, otthon a faluban, gyorsabban megtalálnák számításukat, jobban boldogulnának.

— Egyszerűen azért — felelt —, mert Budapesten nem találtam meg a számításomat. Pedig komolyan mondom: szerettem Pestet és egy darabig fájt is a szívem utána.

ELGONDOLKODIK | g£*‘t

egy cigarettára. Apró füstkarikákat ereszt és a füst átöleli a petróleumlámpa üvegét. Kényelembe helyezi magát a széken és mesélni kezdi életét:

— Pélyen születtem, és 1955- ben végeztem el az általános iskola nyolcadik osztályát. Majdcsak egy évig itthon segítettem édesanyámnak a mezei munkák elvégzésében, hiszen édesapám a második világháborúban meghalt, s a hat hold föld megkövetelte az én munkámat is. De többre vágytam! 1958 nyarán a Miskolc melletti Kurittyán bányatelepre mentem el vájártanulónak. Tervem az volt, hogy szakmát tanulok, nem maradok földműves.

, - De ez nem sikerült! 1956 őszén kitört az ellenforradalom, szünetelt a munka a bányában, és szünetelt a tanítás az iskolában. Kavargóit körülöttem az élet, mindenfajta emberek jártak a bányában, s beszéltek összevissza mindent. Amikor az első lövés megtörtént, éreztem, haza kell jönnöm, mert a nagy zűrzavarban nagyon vágytam már édesanyám és az otthon után ...

— Itthon örömmel fogadtak. Én is örültem, hogy ép egészségben hazaértem. 1957 decemberéig nem is tudott rajtam erőt venni a város utáni vágyakozás, de még a szakmaszerzési óhaj sem. Mégis, három évvel ezelőtt a vasúthoz mentem el dolgozjú. Egy évig Győr medett, öttevény község vasútállomásán teljesítettem szolgálatot és 1100—1200 forintot kerestem havonként. Megmondom őszintén: ilyen fizetés mellett 400 kilométerre távol lenni anyámtól — sok, nagyon sok volt.

— Szerencsémre, áthelyeztek Felnémetre. Itt. a vasútépítés- ixel dolgoztam, aztán néhány hónap múlva már Várpalotáról küldözgethettem háza édesanyámnak a levelet és a pénzt.

— Nem sokáig bírtam ezt az életet. Múlt év augusztusában hozzájárulással otthagytam a vasutat és munkát vállaltam a budapesti Aszfaltűtépítő Vállalatnál, ahol I960, április 30-ig dolgoztam. Azért mentem oda, mert abban reménykedtem, hogy régi tervem megvalósíthatom: szakmát tanulhatok, ígérgették is, hogy gép mellé állítanak, de ez csak akkor következett be, amikor a 18 életévemet betöltöttem. Jól dolgoztam, megkerestem az 1600 forintot Is, de később ez az ösz- szeg csökkent, mert nem voltam szakmunkás.

E

AZ EGYIK ESTE I rossz ——------------ .1 hangula

toan mentem haza. Az életemen gondolkodtam. Rájöttem arra. unom a várost, a bolyongást. a nem nekem való mun- Kát,

— Hazamegyek! — határoztam el. Másnap „leszámoltam” es hazajöttem. Családom ekkor már a szövetkezetben dolgozott, így én is beléptem az

Aranykalász Termelőszövetkezetbe. Higgye el: szívesen fogadtak. Azt mondta az elnök mindenben számíthatok támogatásara, pedig nem én voltam az első, aki hazajött a faluba. Voltak előttem többen, s valószínű követni fognak mások is.

~ A szövetkezettől kaptam

egy hold földet háztáji gazdaságii aik . a munka pedig jött DOven, de legnehezebb volt az aratás Mi tagadás, azelőtt nem csináltam még emberszám-