Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

1969. november 17., csütörtök NÉPÜJSAG 3 Mohamed és a hegy viszony a Péter vásárán Befejeződött az éves mun­katervek elkészítése a pétervá sári járás úttörőcsapatainál. A járás 24 úttörőcsapatától érkeztek meg a jelentések a járási úttörőelnökséghez, ezekben a tervekben szinte valamennyien, részletesen határozták meg az úttörők feladatait a csapatvezetők Ezért a munkájukért termé­szetesen dicséret illeti őket. A járás legtávolabbi csa­patától is időben megérkez­tek a munkatervek, csak a pétervásári úttörőcsapat ve­zetője hallgat még mindig a munkatervről. A beküldési határidő már rég lejárt, és a sok kérés után nem lehet csodálkozni, hogy a járási úttörőtitkár is belefáradt a felesleges beszédbe. Az ilyen beszélgetések mindig ígérgetéssel értek véget, de a valóraváltás min­dig késett. „Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez”, ez a játékos mondás sem használt ebben az esetben, hiába járt utána az úttörő- titkár, mégsem készült el a pétervásári úttörők munka­terve. Vagy nincs is, akkor mi­nek a csapat, ha van, miért ez a hanyagság? Kovács János EMBEREK. 'iliilitliiiuiiilitliiaiiliiliiliiliiliiliiliilninliiliiit CSILLÉK 11111111111111111111111111111111111111111111111111111111111119 VAGONOK lllllllllll|lllllll<llillllP|illllllllli|ll|ll|llllllllltill|H|lllll|ll|ll|ll|ll| es A HEGYEK felől keskeny ________sínpár kanya­rodik elő, három rövidet füty- tyent a zömök kis mozdony és nagyokat prüsszentve, kővel megrakott csilléket vontat a rámpához. Fa rkas b. György, a Mátrai Ásványbánya Vállalat felné­meti üzemének brigádvezetője kihúzza a biztosító dugót, nyolc izmos kar egyszerre bil­lenti meg a csillét és a csúz- da vashátán dübörög, zörög a sziklafalból nemrég kihasított sok-sok kődarab. A másik vagonba kohókövet, az ötödik­be, a tizedikbe őrleményt pa­kolnak. Dolgoznak, mint a gép. Pontosan és megbízható an. — Rajtunk nem múlik, csak kő legyen, meg vagon. De az a baj, hogy egyszer a kőre, más­kor meg a vagonra kell várni — magyarázza a rakodóbri­gád vezetője. — Látja, most nincs egy percnyi megállásunk se, teg­nap meg itt evett a fene ben­nünket, nem volt vagon. Az üzemvezető kimutatást Tűzvédelmi kiállítás Egerben Az egri Szakszervezeti Székház olvasótermében megrendezett tűz­védelmi kiállításnak sok látogatója volt. A kiállított képek szemlélte­tően bemutatták a megelőző tűzvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A kiállításon csoportos látogatás alkalmával a megyei tűzoltóság szakelőadót is biztosított. Néhány szó a verpeléti „Béke“ kultúrotthon munkájáról Népünk kulturális nevelésé­ben, művelődési színvonalának emelésében kétségtelenül fel­mérhetetlen jelentőségük van a. ma már majdnem minden községben meglevő kultúrott- honoknak. A kultúrotthonok az iskolán kívüli népművelés legfontosabb gócpontjai. A verpeléti kultúrotthonba látogattunk el, hogy írjunk munkájáról, az ott végzett kul­turális nevelőmunkáról. Ütünk során a legilletékesebbhez, Ka­tona Ferenc kultúrotthon igaz­gatóhoz fordulhatunk, hogy beszéljen nekünk a kultúrott­hon életéről. Kérésünkre kész­ségesen válaszolt, szólt a veze­tése alatt álló kultúrotthon munkájáról, terveiről. Fontos szerepe volt és van a feultúrotthonnak a termelőszö­vetkezeti mozgalom fellendíté­sében. 1959 folyamán, amikor a , község a tsz-szervezés lázában égett, a kultúrház kultúrmun- kásai előadásokat (vetített­képes előadásokat), kisgyülése- ket tartottak, ahol meggyőzően ismertették a termelőszövetke­zet előnyét a kisparaszti gaz­dasággal szemben. 1960 nyarán fényképkiállítást rendeztek a helybeli Dózsa Tsz tízéves fej­lődéséről. Kalyinka János, a Dózsa Tsz elnöke pedig elő­adások keretében ismertette a termelőszövetkezeti mozgalom jelentőségét. Bekapcsolódtak a termelőszövetkezeti mozga­lom segítésébe a kultúrház színjátszói is. A tsz munkáját lesz hivatva segíteni az ősz folyamán be­induló számolás-mérési és munkaegység-számítási tanfo­lyam Sápi Elemér vezetésével, a most induló kézimunka tan­folyam Lendér Lászlóné veze­tésével ugyancsak a helyi tsz- ek asszonyainak javára szol­gál. Beindul a már régi múltra visszatekintő ezüstkalászos tan­folyam Nagy László agrómér- nök vezetésével. Tevékeny munka folyik a verpeléti kultúrházban. Kíván­juk, hogy a megvalósulás út­ján járó, sok szép terv minél hathatósabban szolgálja a köz­ség dolgos népének kulturális felemelkedését. Szecskó Károly Verpelét. AZ ABBAN MUNKAPART IV. kongresszusa, amely no­vemberben ül össze, igen nagy lelkesedést váltott ki az egész albán nép körében. Az albán nép a kongresszus­ra elviszi a második ötéves terv folyamán elért gazdag si­kerek mérlegét, amelyeket az 1956—60-as időszakban az or­szág gazdasági és kulturális életében elértek. Az elmúlt időszakot a termelőerők továb­bi fejlődése, mind a városok­ban. mind a falvakban a dol­gozó tömegek anyagi és kultu­rális színvonalának állandó emelkedése jellemzi. A második ötéves terv leg­fontosabb gazdasági feladatait — mint az ipar, különösen a bányaipar további fejlesztése a meglevő termelő kapacitás fel- használásával és a belső tarta­lékok mozgósításával; a mező- gazdaság gyors fejlesztése a szocialista alapokon való át­szervezés útján, biztosítva így az albán nép anyagi helyzeté­nek további megjavításának és kulturális felemelkedésének szükséges feltételeit — a dol­gozók sikeresen teljesítették. A második ötéves terv megva­lósításával az Albán Népköz- társaság történelmének új sza­kaszába lép, a szocializmus építésének korszakába, amely az elkövetkező ötéves tervek feladata lesz. A második ötéves terv idő­szakában jelentős erőfeszítések történtek az ipar további fej­lődése terén. Az ipari terme­lés a második ötéves tervre előírt színvonalat már egy év­vel a határidő előtt elérte. Nagy siker ez, amely orszá­gunk gazdasági erejének hatal­tesz elém. A negyedik negyed­évben 60 000 tonna ipari mész­követ és 45 000 tonna trágya- mészport kell elszállítani. Na­ponként 70—80 Vagon szüksé­ges az üzem áruszállításához. — Azt mondják, hogy évek óta állandó „csúcsforgalmat” bonyolít le a MÁV, mégis így november közepén kapnak ele­gendő vagont? Hogyan törté­nik a kocsiigénylés? — Minden hónap 18-ig lead­juk a havi tervet. Ezenkívül ötnaponként külön igényeljük, hogy hova és milyen kocsikat kérünk. — De a tervek végrehajtá­sával baj lehet, mert a rako­dómunkások panaszkodnak. — Valóban, nem megy min­den rendjén. Októberben 37 500 tonnának megfelelő va­gont igényeltünk, de csak 32 ezer 800 tonnányit kaptunk. A különbözet 4700 tonna. Ez a körülmény akadályozza a terv­teljesítést. Mert a csillékben legfeljebb 600—700 köbméter követ tudunk tárolni, de már ez is szükségmegoldás, aka dályozza a folyamatos száll! tást és a termelést. November elsejére 77 vagont igényel­tünk, de csak 47 vagont kap­tunk. A hónap első napján 318 tonna termelési kiesésünk volt. Csak úgy találomra ütjük fel a könyvet. November 5-ére 17 vagont jeleztek Özdra, de csak tízet indítottak, Túrkevé- re a jelzett 6 vagonból egy sem ment, de Bárándra sem indult az öt vagon, Füzesgyar­matra is hat helyett 4 kocsi ment csak. Biharkeresztesre és Szentesre nem rendeltek vagont, de ugyanaznap mégis indították. Persze így nagyon nehéz irányvonatot képezni, nem nagyon sikerül a kocsi- forduló idejét lerövidíteni. Szó esett arról is, hogy ok­tóberben 4700 tonnával keve­sebb vagont adott a vasút. De okmányokkal igazolható, hogy ebben a hónapban az ásvány­bánya 251 előzetesen megren­delt vagont mondott le. Per­sze, nagy esőzések után nem tudnak szállítani, vagy az ere­detileg betervezett mennyisé­get, semmiképpen sem. De 251 vagon lemondása egyetlen hó­nap alatt! Ez azért egy kicsit sok. Vagy túlterveztek, jármű­parkot foglaltak le és így el­vonták ezt más üzemektől, vagy túl sokat írnak az „esős” idő számlájára. Ezt bizonyítja az október 2-i fuvarokmány. AZTAN MÁSRA téfélik a ____ szót. —‘ Ügy vagyunk mi azzal, hógy mi, vasutasok, nem kedveljük a foghíjas asszonyt, de a fog­híjas szerelvényt se. — Nem értek én a fogászat­hoz, milyen az a foghíjas sze­relvény? — kérdezem nevet­ve, bár sejtem, hogy mire cé­loznak. • — Az úgy történik, hogy be­szólnak telefonon: kész a sze­relvény, berakták az árut. Az­tán csak ott a rakodón tűnik ki, hogy közben üres kocsikat hagytak a szerelvényben, mert arrébb kellett volna tolni a csilléket, vagy a vagonokat. A rakodómunkások a MAV- ra panaszkodnak; megtehetnék a vasutasok azt a szívességet, hogy az első vágányról pako­lás alá hozathatnák a kocsi­kat, akkor nem kellene nekik kézierővel tologatni és főleg gyorsabban haladna a pakolás. — Igen, itt valami egyezség kellene már — ismerik el a vasúti emberek. — Hogyan is állunk azok­kal a kisraksúlyú kocsikkal? — A régi, tanyavilágban épült, elavult vágányokra nem engedhetjük rá a modern ko­csikat. A trágyamészport pe­dig gyakran Tamaszentmtk- lós, Kisköre, Túrkeve felé szállítják. Súlyhiánnyal nem szabad indítani a kocsikat, így szól a MÁV Igazgatóság ren­delet«, de kisraksúlyú kocsi­kat sokszor nem tudunk ad­ni. 1 UJ ÜZEMEK létesültek az ______________ az utóbbi esz­tendőkben, a népgazdaság minden ágában megnöveke­dett a termelés és ennek kö­vetkeztében a vasút szállítási feladata is nőtt. Az állomá­sok befogadóképessége és a kocsipark bővülése nem tart lépést a termelés bővülésével. Ezeket a problémákat éppen gyors fejlődésünk szüli. De a felnémeti példa is bizonyítja, hogy a fuvaroztató felek köl­csönös összefogásával, tervsze­rű, fegyelmezett munkával, a szállítási folyamatok minden fázisának teljes kihasználásá­val megkönnyíthetjük az őszi csúcsforgalom zökkenőmentes lebonyolítását. Sok múlik raj­tunk is, hogy kevesebb gond legyen a rakodókon, a vasút­állomásokon és a fuvaroztató vállalatoknál. F az ekas László Képek a füzesabonyi takarékossági ankétről Jól sikerült takarékossági ankétot rendeztek az elmúlt héten a füzesabonyi kultúrházban. Az ünnepség után vidám műsorral szórakoztatta a hevesi földművesszövetkezet kul- túrcsoportja a közönséget. A jó műsort nagy tapssal jutal­mazták. A Textilnagy­kereskedelmi Vállalat divat- bemutatója is nagy tetszést aratott. Az ügyességi versenyben töb­ben próbálkoz­tak. Az egyik feltétel: ki tud több krémest megenni egy perc alatt? Gyula Ilona öt krémessel csak a harmadik he­lyezést érhette el. (Foto: Kiss) Az albán nép sikeresen építi a szocializmust más növekedéséről tanúskodik. Az ipar globális termelésének nagysága, amelyet az 1960-as tervévben kellett elérni, az 1955-ösnek 215 százaléka, vagy­is az évi emelkedés üteme az előírt 14 százalékkal szemben 16,6 százalék. Az a mennyiség, amelyet ma 15 nap alatt ter­melnek meg. az 1938-as egész évi termelésnek felel meg. A MÁSODIK ÖTÉVES terv folyamán az ipar számos új lé­tesítménnyel gazdagodott, mint a cerriki kőolajfinomító, a „Kari Marx” vízierőmü, az „Emst Thälmann” konzerv­gyár Vlorában, az elbassani, korcsi, skodrai gyümölcskon­zervgyárak, a „Sztálin” textil­kombinát bársonyüzeme és számos más intézmény. A gazdasági fejlesztés ter­veiben az első helyet mindig a nehézipar foglalta el, amely al­bániai viszonylatban a föld méhének kincsei kibány ás zá­sát és feldolgozását, az elekt­romos és a gépipart, az építő- és fafeldolgozó ipart jelenti. Ezek az iparágak igen gyors mértékben fejlődnek a meg­levő bányák termelésének fo­kozásával és új bányák meg­nyitásával. Albánia, amely a múltban lemaradt szomszédai mellett, ma egy főre számítva több kőolajat, krómércet és rézércet termel, mint Olasz­ország, Görögország, vagy Tö­rökország. Jelentős sikereket ért el az albán nép a mezőgazdaság te­rén is. Nagyjából befejeződött a mezőgazdaság kollektivizá­lása, így határidő előtt való­sult meg a III. kongresszus ál­tal kitűzött feladat. 1959. vé­géig a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a megművelhető földterületek 83,2 százalékát képezték. Csak néhány hegyes vidék van, ahol még nem fejeződött be a kollektivizálás. 1960. elején az ország szántó- területeinek 85,2 százaléka tar­tozott a szocialista szektorhoz (állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek). A NÉPI HATALOM tovább­ra is gondoskodik a mezőgaz­daság még erőteljesebb fejlő­déséhez szükséges anyagi ala­pok emeléséhez. Jelentős ősz- szegeket fordították talajjaví­tási és öntözési célokra, új föl­dek müvelhetővé tételére, traktorok és egyéb mezőgazda- sági gépek behozatalára, ne­mesített vetőmagvak beszer­zésére és műtrágya alkalmazá­sára. A második ötéves terv első négy éve folyamán a me­zőgazdaság hat milliárd leket kapott, ami évi átlagban 1 mil­liárd 500 millió leket jelent. A mezőgazdaság jelenleg 4200 traktorral dolgozik, többel, mint Jugoszlávia, Görögország, vatgy Törökország. A második ötéves terv folya­mán a mezőgazdaság fejleszté­se és a szocialista átalakítás terén végzett munka eredmé­nyeként, annak ellenére, hogy a szövetkezetek csak kezdeti szakaszban voltak, vagy ép- penhogy megalakultak, és hogy az éghajlati viszonyok sem voltak mindig kedvezők, jelentős sikereket értünk el a mezőgazdasági és állattenyész­tési termelés emelésének terén is. 1959-ben a mezőgazdasági termelés kétszerese volt az 1938-asnak. Jelentős sikerek születtek a dohány-, gyapot- és a cukorrépatermelés terén is. A népgazdaság további fej­lődése, az ipari termelés növe­kedése eredményeként emel­kedett a lakosság jóléte. Évről évre emelkedett a lakosság közfogyasztási cikkekkel való ellátása. 1959-ben a nemzeti jövedelem az 1955-öshöz viszo­nyítva 43 százalékkal emelke­dett, a munkások és alkalma­zottak reálbére pedig 29 szá­zalékkal. A nemzetgazdaság megszilárdulása, és nem utol­sósorban a Szovjetunió segít­sége lehetővé tették 1957-ben az élelmiszerjegyek eltörlését. A második ötéves terv folya­mán a fogyasztási cikkek el­adási árát hat ízben csökken­tették és emelkedett a keres­kedelmi forgalom. Fontos sikerek születtek a kultúra és a közegészségügy területén is. Megszületett Al­bánia első egyeteme, a Tiranai Állami Egyetem. Most évente 350-en kerülnek ki az egyetem­ről és a többi főiskoláról, vagy­is annyian, mint Zogu uralko­dása alatt összesen. Az 1938- as 56 650-hez viszonyítva, 1960- ban 293 570-re emelkedett a tanulók száma. Sok lakás épült fel a dolgozók számára. A tervben előirányzott 761 négy­zetméter helyett 796 négyzet- méter épült fel, nem számítva az állami hitellel épült egyéni lakásépítkezéseket. A dolgozók életkörülményei­nek megjavulása konkrét bizonyítéka a lakosság számá­nak emelkedése. A számítások szerint 1960 végére a lakosság száma 1 591 000-re emelkedik, míg 1938-ban 1 040 000; 1955­ben 1 391 500 volt a lakosság száma. Világviszonylatban a néprajzi arányszámok tekinte­tében Albánia a legjobbak kö­zött van. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS frontján elért sikereket az al­bán nép nagyrészt a Szovjet­unió gazdasági, műszaki, tu­dományos segítségének és a szocialista tábor többi országá­val való kölcsönös együttmű­ködésének köszönheti. Elsősor­ban a Szovjetunió, de a többi szocialista ország is, igen ked­vező feltételek mellett nyújta­nak Albániának hiteleket. A második ötéves terv idő­szakában az ország gazdasági és kulturális téren elért sikerei megszilárdították a népi de­mokrácia politikai alapjait, valamint a munkás-paraszt szövetséget, megerősítették a párt és a tömegek közötti kap­csolatokat, megbonthatatlan barátságot kötöttek az albán nép és a Szovjetunió, valamint a többi népi demokratikus or­szág népei között, megnövelték az Albán Népköztársaság nem­zetközi tekintélyét.

Next

/
Thumbnails
Contents