Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. november 11., csütörtök íifumíí Törődnek a munkásokkal Nehéz, fáradságos munkát Végeznek nap mint nap a tég­lagyári munkások. A munka igénybe veszi szervezetüket. Ezért a Borsod—Heves megyei Téglagyári Egyesülésnél az üzemi tanács legutóbb megtar­tott intéző bizottsági ülésen el­határozták, hogy minden gyár­vezető egy hónapon keresztül vizsgálni fogja a téglakihordó, behordó, téglarakó munkások munkaidejét és az egyhónapi tapasztalat alapján tesznek ja­vaslatot az egyesülés vezetősé­gének a hétórai munkaidő be­vezetésére. Úgy tervezik, hogy január 2- től kezdve az említett munka­helyeken bevezetik a hétórás munkaidőt. — NOVEMBER 18-ÁN este fél nyolckor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat eg­ri klubjában Perge Imre fő­iskolai tanársegéd tart elő­adást: A véges és végtelen problémája címmel. — A MÁTRAI Ásványbánya felnémeti üzemében az után- törőt bővítik. A folyamatos anyagellátást biztosítják ezzel. A szerelést házilag végeznék, de a munkásokat aggasztja, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat lassan ha­lad az építkezésekkel. A beto­nozást a' téli fagyok beállta előtt el kellene végezni. — KARÁCSONDON no­vember 11-én este nyilvános tanácsülés lesz, amelynek na­pirendi pontja a helyi föld­művesszövetkezet munkája. A tanácsülés előadója Heré­nyi Gyula. — NOVEMBER 21-ÉN a ta­karékossági napok keretében, Tiszanánán kerül sor egy mű­soros estre, amelyen a takaré­kossággal foglalkozó előadás után az egri Gárdonyi Színház művészei adnak szórakoztató műsort. — 2879 VAGON zöldséget vásárolt fel eddig a MÉK. Ez­zel a mennyiséggel felvásár­lási tervüket 88,1 százalékra teljesítették. A következő na­pokban várható, hogy meg­gyorsul az alma felvásárlása. A TÜZÉP VÁLLALAT érte­síti a fogyasztóközönséget, hogy Pétervásárán a malom- udvarban (a volt tejüzemben), Megrendelő Irodát nyitott, ahol a Mátraderecskei Tégla­gyár tégla- és cserépgyártmá­nyait értékesíti. A Megrendelő Iroda az áru ellenértékének át­vételével egyidejűleg felveszi ű; megrendelést a teherautós szál-fí lításra is, tehát a vevőnek nem? kell külön teherautót igényel-| nie. Az iroda minden hétfőnA szerdán és pénteken reggel S| órától du. 3-ig tart nyitva. ­— NOSZVAJON tartottak" tapasztalatcserét a napokban' az egri járás tsz-könyvelői. Huszonhat könyvelő érke­zett a noszvaji Új Élet Tsz- be, ahol értékelték a szövet­kezet könyvelését és közösen tárgyalták meg az ott ta­pasztaltakat. A tapasztalat- csere nagyban elősegítette a tsz-könyvelők jövőbeni mun­káját. • 1!' A Három a kislány bemutatója előtt „Árva a ház, nincs kaca­gás ... ... árvák a régi szobák ...!’’ Csengnek, bongnak a meló­diák, a Gárdonyi Színház új bemutatóra készül: Schubert Három a kislány című nagy­operettjét próbálják ezen a szürke hétköznapon. Izgalmas próba folyik itt. Feszültség vib­rál az üres nézőtéren, az apró lámpa fényénél jegyezgeto. rendező, Sprok György körül, s a zenekarban is, nem is be­szélve a színpadról, ahol „tel­jes fegyverzetben” folyik a harc azért, hogy ez a produk­ció olyan legyen, ami színész­nek, közönségnek egyaránt tet­szik. Érthető az izgalom, hiszen nem kis feladat olyan operet­tet sikerre vinni, aminek az országban — mondhatni — klasszikus főszereplői vannak, aminek már dicső múltja van. Nem kis feladat ez a rendező­nek sem, aki a már nagyon sokszor játszott darabban mé­gis új elgondolásokat, új hely­zeteket akar megvalósítani. Már nem „nyers” a darab, itt- ott megcsillan benne egy-egy meglepetés, ami ígéri a sikert, ami úgy igyekszik megmutatni az áradó dallamok között élő dalok mesterét, amilyen való­jában lehetett a bécsiek tisz­telt, barátoktól körülvett, mé­gis magános dalköltője. Ami talán először ragadja meg az embert, az a sok szép, friss csengésű énekhang. öröm­mel vehetjük tudomásul, hogy a színház most már énekes te­rületen is megtalálta a kitűnő prózai művészek színvonalát. Van hang! S van aki művelje. Mert Somos István, a színház új karnagya, aki pénteken majd először vezényel Eger kö­zönsége előtt, igen sokat ad az énekesek képzésére. Somos Istvánban még ott re­zeg az első felvonás keltette izgalom művészi feszültsége. — Nem szeretek előre nyi­latkozni — védekezik —, mert úgy érzem, hogy ahol művész­nek, zenekarnak és még sok­sok embernek kell együttmű­ködnie, hogy minden sikerül­jön, ott nemcsak én vagyok hi­vatva arra, hogy a nevükben is nyilatkozzam. Az viszont igaz, hogy én egy kicsit tartok a bemutatótól, illetve a közön­ség visszhangjától, mert annak ellenére, hogy a kisegítők is és az állandó zenekar tagjai is igyekeznek megtenni a ma­gukét, mégiscsak húsztagú ez a zenekar. No, de kicsi a színház is, és nem szabad el­feledkezni arról a sok szép hangról, amely ebben a da­rabban megszólal az egri szín­ház színpadán! — fejezi be mosolyogva. Szabadi József tiszta csen­gésű, meleg hangját megsze­rették az egriek. Most elgon­dolkozva ül az elhagyatott né­zőtéren, amelynek dörgő taps­vihara, vagy fagyos csendje már annyi nagy művész sor­sát pecsételte meg az évtize­dek folyamán. — Fordulóponthoz értem színész-énekesi pályámon. Ez nem a megszokott bonviván- szerep, egy magábavonult mű­vészembert kell színpadra vin­nem, aki csak akkor él, ami­kor muzsikál. Megkísérlem színpadra vinni, s megszeret­tetni a közönséggel azt a mu­zsikát, amiért a bécsiek ra­jongtak. Meg szeretném mutat­ni Schubertét, á szerény, csen­des, magábafordult embert, s ebben a törekvésemben nagy segítségemre volt kedves kar­mesterem, Somos István. Szabó Rózsa öltözőjében áll. All, mert nem engedi leülni a hatalmas abroncsos szoknya. Arcán a festék alatt is áttűz a fiatalság és az izgalom pír­ja. Sikeres külföldi turnéval a tarsolyában érkezett Egerbe, hogy ebben a darabban elő­ször mutatkozzék be, mint primadonna. Érthető tehát iz­gatottsága: — Nyilatkozni? Jaj, ne! Olyan izgatott vagyok, izga­lommal várom első fellépése­met, de egyben örülök is, hogy először Médit játszhatom. Ügy érzem, ebbe az alakításba bát­ran adhatok saját énemből, s nem „álarcban” látnak, halla­nak majd az egriek. Üj terü­let ez nekem, mert zeneaka­démiát végeztem. Am, a küz­delmes úton átsegített maga Schubert, akinek magános éle­tét, csodálatos zenéjét tanul­mányaimból ismerem. Azért nekem is van egy nehézségem. Túl azon, hogy mint színésznő most indulok el — nagyon sok munkát, koncentráltságot kí­ván a korabeli stílusos moz­gás. Az igaz, hogy Sprok György, a darab rendezője, utolsó percig segít, formál és alakít, de ha kigyúlnak a lám­pák, már egyedül kell játsza­nom, énekelnem. Elhalt a kulissza tologatás zaja, lassan felhúzódik a füg­göny, megy tovább a próba. Édi, Hédi, Médi újra megje­lenik a színpadon, Szegő Zsuzsa, Mátyus Emília és Szabó Rózsa alakításában. A kedves Tschöii papa — Rassi Tibor megjele­nítésében, Tschöll mama Ruti- kai Mária előadásában kerül a nézők elé. Megjelenik a da­rabban mint Grizi Olgyai Magda, Schober szerepében Antal László, Novotny, a tit­kos rendőr szerepében Czeglé- di Sándor ígér ragyogó alakí­tást. De szerepel még a darab­ban Fekete Alajos, Kanalas László, Kleszó Imre, Horváth Ottó, Horváth Géza, Erős Irén, Kelemen Márta, Herédi Gyula és Schubert szerepében né­hány estén át Fábián József. Folyik a próba, s holnap este eldönti a közönség — sike­rült-e megalkotni az előadás­sal a művészi elképzelést. Cs. Ádám Éva 19S0. NOVERBER 17., CSÜTÖRTÖK: HORTENSE 170 évvel ezelőtt, 1790. novem­ber 17-én született AUGUST AIÖBIUS német matematikus és i'sillagász, aki új mértani fogal­makat és módszereket alkalma­zott és ezzel a modern geomet­ria egyik megalapítója lett. Fel­fedezte az ún. harmadrendű térgörbét és az egyoldalú felü­letet: a Möbius-szalag mindkét oldala a felület átlépése nélkül Möbius-szalag. mindenütt egy színnel végig­festhető. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 1773-ban ezen a napon született. Híres LILLA DALOK című ciklusát Vajda Júliához írta. Líráján érzik a külföldi irodalmi áramlatok hatása, de legjobban magyar­sága ütközik ki költeményeiből (A reményhez. Tihanyi echohoz.) Ö írta az első magyar komikus eposzt, a Dorottyát, összes művei legutóbb 1957-ben jelentek meg. Csokonai t805-ben halt meg. 90 évvel ezelőtt, 1870-ben ezen a napon született MAKAI EMIL, a századvég irodalmának méltatlanul elfelejtett, fiatalon elhunyt jeles tagja. Idézzük néhány verskötetét: Margit, Poétasors, Énekek éneke. Értékesek a középkori költők műveiből készült műfordítá­sai. jgflympolt Csanády János: Áttört egek Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960 A FIATAL költőnemzedék egyik témában és költői mes­terségbeli tudásban a gazdago­dás útját járó tagja jelentke­zik ezzel a verses kötettel. „Fejszétől, kapanyéltől, ka­lapácstól iskolába szakadt le­gény” szólal meg ezekben a versekben. Vállára dől a falu és a város, és súlyát, gyönyö­rét egyformán érzi. A költő da­lol sorsáról, amelyet az aszta­losműhelyben a fejsze, a kala­pács a földeken a sápadt kuko­ricást termékennyé varázsló kapanyél tette nehézzé. Csillag úr asztalosműhelye másfél évig várta, ahol a lenézett inas egyetlen vigaszai, a pofonok, szemét, trágyalé világában a szurok-ütött kémények tövé­ben, a feketekönnyes háztetők alatt meghúzódó, hallgatag könyvek. De folyamként zúgó vonatokon szabadult az aszfalt világába, a városba, amelynek ugyanúgy meglátja szépségeit, mint ahogyan kifejezi az elha­gyott szülőföld utáni nosztal­gikus vágyódását, a neon vilá­gában nem felejti a kedves du­nántúli lankákat. A tudás meghódítására indult el a vá­rosba, munkáskézzel formált verssorokban vallja meg szán­dékát. Szégyen reá, ki mohó. s csak falni, falni tud! Én örök éhesen otthagytam a falut, sodródó szívemben az űr csak egyre nőtt: fölfalom világtok, s a táguló időt! így vall a költő az Álom tü­kör ciklus Ha szivem majd megöl című versében. Igaz, hangot kap a megváltozott élet valósága, a somogyi tájakon „új szél hasad az ég szegélyze- tén”, s lökhajtásos repülő csil­lanó testét nézve „hallgatom ezt az új romantikát”, de nem tud diadalmasan eggyé válni az otthoniakkal. A felkelő nappal köszönti szülőföldjét, a bárányfelhős Badacsonyt, ahol a kenyeret-termő búzaföldek felett varjak várják haza a távolra szakadt rokont. Ügy érezzük azonban, hogy a távol­ság nagyon visszatartja a köl­tőt, már csak a vágyakozás tükrében jelennek meg nála a dunántúli emberek. EMLÉKET állít a hősiesen dolgozó munkatársaknak, a salgótarjáni bányászoknak. Munkatársai nevelték, alakí­tották, versének minden sora a bányász-erőfeszítés dicsőí­tése. (A Cigányhegy alatt.) Kétségtelenül, ezek legszebb versei. A költő látja: az emberiség válaszúton áll, vagy az atom­halál, vagy az atom jólét. Re­méli, hogy a békét, jólétet jel­képező fénymadár győztes éne­ke túlharsogja a halált. így ír Amíg rezzen az űr című ver­sében: „hogyha kigyúl a száz sugártorok: a halál vasbokrai helyett üljön rajt fénymadár! Rátalált az emberiségre, az élet közös problémáira, 'és nosztalgiája a közösséggel egy­beolvadó általános emberi problémák megszólaltatásá­ban oldódik fel. Erőteljes költői egyéniség áll a versek mögött. Nehéz sodrású, súlyosan gördülő verssoraiba belopózik a tova­tűnt szerelem játékos hangja, de jellemző: a meghökkentő asszociációk, képek egész sora; Nála az éj meghajtja sötét de­rekát, szenek fekete tömbje harap a csákányba (s nem for­dítva!), a neon kihűlt napfény, a föld bőr-leve az olaj és ax urán, stb. AZ OLVASÓ megtalálja sa­ját gondolatait ezekben a ver­sekben. Témaköre magábafog- lajla az egyéni problémákon tűi a világmindenség tarka sokféleségét. Elgondolkodunk a versek olvasása után, s me­gint arra a következtetésre ju­tunk — mint már annyiszor —, hogy a közösség teremtő ereje alakítja költővé saját fiát, s ó arról énekel, ami a közösség megújuló életében az Ember felemelkedésének nagyszerű élményét adja. Nagy Sándor llllll lillllkllllllllllllll lllll llllllllllllltlIlllilltlBlllllllllUlllllltW-HOLM 3HN0S: « a a a ■ «ff* a a a a * l-mom/rumrl I /■aa a a a a a a nJA a hin mm a my -­EGRI VÖRÖS CSILLAG Tacskó EGRI BRÓDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Arcnélküli város GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A Fekete-tenger lánya HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fűre lépni szabad HATVANI KOSSUTH Tacskó HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSARA Nincs előadás FÜZESABONY Nercbunda műsora ? Egerben este 7 órakor: Szemtől szembe {Bianco-bérletl II. ÜGYIK NAP ŰZTE a má­*~J sikat. A nyár ereje szét­folyt, az Avas is vedleni kez­dett. Az ősz meghozta az első nehézségeket, a parki padok, a lillafüredi találkozások elma­radtak. Balázsinak kevés ideje volt, az eső kiméíetlenül pas- kolta a járdát. A Rúcz-cuk- rászda belső zugaiban talál­koztak. Később ott sem volt jó, mint két űzött vad csatangol­tak a ködös, nyirkos estében, messzire elkerülve a zajos ven­déglőket, amiket lassan már megutáltak. A titok, kettőjük titka, már nem volt titok, a kollégák szemhunyorgatva, kétértelmű félmondatokban adták tudtul, hogy „hiába, aki szerencsés”... meg „ilyen nagy­szerű fiatal lány”. És hümmög- tek-hammogtak, pislogtak, fe­jüket csóválták. Egy nap nem bírta tovább. Nem bírta a kettős életet, az asszony néma vádoló pillantá­sait, az egyre sápadó arcot, a csendes belenyugvást. A lelki­ismerete is egyre hangosabban zúgott, s az a kevéske önbe­csülése is elpárolgott, ami volt. De a vágy, a lány utáni vágy, az nem szűnt, sőt egyre viha­rosabbak voltak az esti búcsú pillanatai Katóék kapuja előtt. Félórákig álltak egymás mel­lett, szó nélkül, de az is jó volt, mert kezük eggyéforrt, érezték forró vérük lüktetését, s le­heletük melegét. Akkor este otthon, vacsora után, a sápadtarcú asszonyt leültette magával szemben. Félt, nagyon félt e beszélgetés­től, de tudta, túl kell esnie rajta. A kis, kerek asztal fe­lett átnyúlt és megfogta fele­sége kezét: — Te mindig jó voltál hoz­zám, Marian. Valamit el kell mondanom neked. Én megsze­rettem egy lányt. Ügy érzem, nem tudok nélküle élni. El kell válnom tőled, Marian, azt hi­szem, így becsületesebb. Az asszony ránézett. Szürke szemében harag és fájdalom volt. Hangja azonban most iá, mint mindig, nyugodtan csen­gett: — Régóta tudom. Már éppen szólni akartam, Karcsi. Persze, reméltem, hogy nem veszett ki még belőled a becsület utol­só szikrája. Hát... talán jobb is így, minden veszekedés, cirkusz nélkül. Menj, de ha — itt megakadt az asszony, s csak percnyi szünet után, mintha még mindig keresgélnie kelle­ne a szavakat, folytatta —, ha mégsem sikerülne, ha mégis rájönnél, hogy délibáb az egé$z, akkor ... talán nem is kellene mondanom, hisz a női büszkeség ... de nem ..; ha visszavágysz, hisz tudod, egye­dül vagyok, akkor visszajö­hetsz. Én még nem szerettem rajtad kívül senkit. TGY TÖRTÉNT. Mennyi is? Két hónapja, hogy azt a bútorozott szobát kibé­relte. Különbejáratú, senki sem érdeklődik utána, a fő­bérlő öreg, kissé nagyothalló, nyugdíjas asszonyka. Kató is észrevétlenül fel tud hozzá jár­ni így, ilyenkor, esténként. Akármikor. Saját kulcsa van a lakáshoz. S ezek az esti órák, a várakozás és vágyakozás percei a legkellemesebbek. Balázsi még mindig ott áll az ablaknál, a sötét szobában. — Valahogy túl hosszúra nyúlt ma ez a várakozási idő — gon­dolja nyugtalanul. — Csak nincs valami baja ennek a lánynak. Nem hiszem ..: vagy az a tegnapi furcsa viselkedés, mintha egy teljesen idegent találtam volna karjaim között. És tegnapelőtt ez a kérdése, hogy „mi lenne, ha egyszer csak nem jönnék?” Áh, badar­ság, máról holnapra nem hagy­hat el. Miért? Nincs oka rá! Hiszen a válóper két hete be van adva. Maximum két hó­nap és feleségül veheti. Hirtelen elmosolyodik, mert lépteket hall. Nagyot sóhajt, s a függöny mögé húzódik. Már hallani véli az óvatosan zárba dugott kulcs nyikorgását. Na, most... most. Az ajtón kopogtatnak. Átbo­torkál a szobán, villanyt gyújt és kinyitja az ajtót. A város pirossapkás, szesztől illatos, borvirágos orrú hordára áll előtte: — Itt lakik Balázsi úr? — Tessék. — Egy levelet hoztam. Vá­laszt nem kérnek. Becsukja az ajtót. A szoba fénye élesen szembevágja, re­meg a keze, ahogy felbontja a borítékot. Az asztalon heverő, javításra hazavitt füzeteket félrelöki és leül. Rögtön ráismer Kató hosz- szú, dűlt betűire. Kedves Karcsi! Elsősorban is ne haragudjon rám. Tegye félre a haragot, le­gyen tárgyilagos. Nem tudom, mennyiben vett észre rajtam változást az utóbbi időben. Észre kellett vennie, hiszen maga nyitott szemmel jár, is­meri az életet, jobban, mint én. Megtörtént velem az, amit nem vettünk számításba, ami előt­tem is érthetetlen. Emlékszem rá, maga beszélte egyszer, ott fönn, az Avason, hogy az ilyes­mit csak érezni lehet, de meg­érteni nem lehet. Röviden: sze­relmes lettem egy szigorló or­vosba, akit Berci mutatott be néhány hete. Hogy miben kü­lönbözik magától? Nem, ne is kérdezze, úgy sem tudnék rá válaszolni. Csak azt érzem, hogy egészen más ... Azt ígértük egymásnak: ha valamelyikünknél törés tör­ténne, becsületesen szólunk. Higgye el, nagyon sajnálom, hogy igy történt, de... én most mégis sokkal boldogabb vw- gyök. Kató. ★ C OKÁIG NÉZI a levelet. Hallja, hogy »tiktakkol az óra, dübörög a villamos, perceg a szú és lobog a kály­hatűz. Szeme felissza a fényt, bámul a bútorokra, mintha so­se látta volna. Mindent lát és hall és mégis mintha jéggé dermedt volna az egész teste, agya, szíve, mindene. Megrecs- csen alatta a szék és arra kész­teti, hogy felálljon. Sétálni kezd, három lépés az ablakig, három vissza. Kinéz az utcára is, vastagon ömlik a hó, a nép­büfé ajtainál óriás gőzgombó­cok vonaglanak. S aztán me­gint három lépés oda, három vissza. Gondolatai még törede­zettek, csupán értelemvillaná­sok: — Vajon, hol követtem hibát, a válóper beadva ... bu­meráng az egész ... nem volt érdemes ... játszott velem ... az igazi pedig... ha nem si­kerül, gyere vissza ... Három 4 lépés oda, három vissza. Lassan mondattá húzódnak a szavak. Az ideges, görcsös remegés is alábbhagy, s homlokát a hi­deg ablaküvegre szorítva hagy­ja, hadd csurogjanak végig ar­cán a könnyek. Meleg a szoba, s mégis fázik, a lelke didereg, s iszonyú gyűlöletet érez mag«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents