Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

1960. november 16., szerda NÉPCJSAG 8 1 gép és 8 asszony AZ EGEI DOHÁNYGYÁR­BAN üzerrybe állítottak egy új gépet, amely 18—20 asszony munkáját képes elvégezni. Nem szenzáció ez, — egyszerű, hétköznapi hír, sokszor halla­ni hasonlót nálunk mostaná­ban. Mégis felderítő útra in­dultunk a dohánygyári mun­katermekbe. A nyolc asszony sorsa érdekelt bennünket, akik felszabadultak a nehéz mun­kától: mi történt azokkal, akiknek kezemunkája helyébe a gép lépett? A gép a bálabontó csoport munkatermében áll. Szellemes, okos szerkezet: a bálákból, a ládákból futószalagra szórják a dohányleveleket, s többívű hajlásokon át levegő szívja fel az anyagot a vastag vascsö­vekbe, melyen át egy másik munkaterembe jut, a szivarka- gyártáshoz. „Levelezőgép” — ez a szerkezet neve. Elvégzi a legfontosabb műveleteket. Az eredmény máris mutatkozik: kevesebb a melléktermék, a morzsalék. — Mit‘szóltak, mikor üzembe állították a gépet? Vona Jánosné, munkásnő, aki két hete a szivarkagyár- táson dolgozik, rámcsudálko- zik: — Mit szóltam volna? Áttet­tek egy másik munkakörbe, mint a többieket. Így járt a többi hét asszony is, akiknek kezéből „kiütötte” a munkát a gép, — hogy újat adjon helyette, könnyebb, jobb, termelékenyebb munkát. Vona Jánosné, Varga Kálmánná a szivarkagyártáshoz került, Nagy Ferencné a szivarkacso- magoláshoz, Hegedűs Pétemé és Majoros Bernátné a szivar­előkészítéshez. Hárman — Me­zei Györgyné, Sóskúti Ferenc­né és Pintér Jánosné — a fonó- és bábgépek mellé kerültek dolgozni. — Ügy oldottuk meg az át­csoportosítást, az új munka­körbe való áthelyezéseket — mondotta Somos János elvtárs, gyártásirányító —, hogy figye­lembe vettük a munkásnők adottságait, kit hol tudunk legjobban alkalmazni. A köz­ben adódott egyéni sérelmeket orvosoltuk. AZ ASSZONYOKAT új munkakörbe helyezték át. Ez nem jelentett semmi csökke­nést fizetésüknél. Inkább a gyakorlatlanság volt a munka hátramozdítója, ami egy-két asszonyból elégedetlenséget váltott ki. Erre panaszkodott Hegedűs Pétemé és Majoros Bernátné a szivarelőkészíté­sen. — Két hétig tanuló munka­bérben kellett dolgoznunk, merthogy nem értettük tökéle­tesen ezt az új munkát. Most aztán már, hogy megtanultuk, mit hogyan kell csinálni, mi is rendes normában dolgozunk. Itt se lesz kevesebb fizetésünk, mint a keverő csoportnál. 1100 —1150 forint körül kapunk majd. A Dohánygyár dolgozóinak 75—80 százaléka nő. És fölösle­gessé vált munkaerő nincs, mert a párt- és a szakszerve­zet, s az üzem igazgatója nem­csak a szívükön viselik a gyár­ban dolgozó emberek sorsát, s addig nincs nyugtuk, míg vala­mennyi, problémával küzdő munkásuk ügyét el nem intéz­ték. A bálabontó csoport munka­termében újabb gépet is üzem­behelyeznek hamarosan és bő­vítik a levelezőgépet is. Az újabb gép — az előnedvesítő berendezés — bálázott állapot­ban nedvesíti és puhítja az anyagokat. Újabb könnyítést adnak az asszonyoknak, a régi, rossz módszert korszerűbb módszer váltja fel. Egy vágó­nedvesítőgépet is munkába ál­lítanak jövőre. ★ A TŐKÉS VILÁGBAN a munkás félelmetes verseny- és vetélytársa volt a gép, elrabol­ta a dolgozóktól a munkát, s az emberek az utcára kerültek. Kenyér és pénz nélkül. A gép a mi világunkban megkönnyíti az emberek munkáját, segít a termelékenység emelésében. A Dohánygyárban most már egyre több műveletben a gép végzi el a munkát, s a szabad­dá vált munkaerőt új, speciális termelőfolyamatokban alkal­mazhatják. A gép új, köny- nyebb, jobb, termelékenyebb munkát ad az emberek kezé­be. Mert a gép az emberek barátja. (pataky) Hadiadó a gyomorban Az orvosi kutatómunka elő­mozdítására rövidesen jó né­hány londoni autóbuszvezető apró rádiadót fog lenyelni és azzal együtt végzi majd a munkáját. így akarják meg­vizsgálni a különböző munka­körök és a gyomorbajok közöt­ti összefüggést. Az apró adó­állomás az autóbuszvezető gyomrában végbemenő hőmér- sékletbeli és egyéb változáso­kat a vezető közelében elhelye­zett vevőberendezéshez továb­bítja. Munka közben Az illetékesek figyelmébe Kihez tartozik ? Évente közel 3000 füzesabo­nyi lakos kap tüzelőt a füzes­abonyi MÁV tüzelőellátó tele­péről. Ez annyit jelent, hogy 0Ó00 tonna szenet és több száz mázsa fát szállítanak el, főleg lovaskocsikon. A vasúti átépí­tések folyamán átrendezték a tüzélőkiadó telepet. Lekövez­ték és körülkerítették, vala­mint korszerű mérlegházat is építettek. A telep körülbelül 200 mé­terre van a budapesti műút- tól. De a bekötő út árván ma­radt, ezt nem kövezték le, pe­dig tözelőszállitási napokon több száz kocsi is megfordul ezen. Az őszi esőzéstől teljesen járhatatlanná vált az út. A kocsik tengelyig süllyednek el, kínlódik itt ember és állat. Ép­pen a téli fűtési idény előtt vált járhatatlanná az út. Több füzesabonyi dolgozó vágya, hogy az illetékesek minél előbb cselekedjenek, és döntsék el végre, hogy a MÁV-nak kell-a az utat megjavíttatnia, vagy a községi tanácsnak? Bemutatjuk Vas s Mihályt és Kovács Mihályt, az Egri Háziipari Szövetkezet két szabászát. A szövetkezetben több mint három éve dolgoznak. A képen látható villany szabász­gépet most kapta a szövetkezet, amellyel nagyban meggyor­sult a konfekcióáruk szabása. A méhészeti oktatásról i Már jól benne vagyunk az őszben és a nyáron oly szor­galmas méhcsaládok a kaptár­ba húzódva várják a telelés viszonylag nyugodtabb idősza­kát. A méhészkedőknek azon­ban ez az időszak sem jelent­het pihenést. Itt az ideje a „hi­deg” hónapok egyik legfonto­sabb méhészmunkájának — a tanulásnak. Az elkövetkező években mintegy 30 százalékkal kell emelkednie a méhészeti ter­melésnek. Az átalakult, nagy­üzemi mezőgazdaságnak egyre több megporzó méhcsaládra van szüksége, az iparnak több hazai méhviaszra, és a külke­reskedelem több száz vagon mézzel akarja a jelenlegi 250 —300 vagonos mézexportot emelni. De nemcsak népgazda­sági érdek a méhészeti hoza­mok emelése. Közvetlenül ér­dekeltek ebben a méhészkedő dolgozók is, akik pénzt és mun­kát, a pihenésre szánt idejü­ket áldozzák méhészetükre. Az eredményt azonban a szaktudás színvonala lényege­sen befolyásolja. Közismert tény az, hogy a jelenlegi fel­szereléssel, új beruházás nél­kül — de nagyobb szaktudás­sal — legalább 30 százalékkal lehetne emelni a méhészetek hozamát. Bizonyítják ezt az állami méhészetek termelési átlagai. Ott képzett méhészek dolgoznak, a családonkénti mézhozamok 30—100 százalék­kal múlják felül évről évre az országos átlagokat. Az e téren jelentkező felada­tok megoldásához az elmúlt években hozzáfogtak már me­gyénk méhészei és az illetékes ezervek is. Az Egri Méhész­szövetkezet Egerben és a kör­nyékbeli községekben mintegy 500 méhész részvételével szer­vezett tanfolyamokat, amelye­ken többek között az Egri Tan­gazdaság is közrebocsátotta nagy méhészetének termelési tapasztalatait. A megyei ta­nács a tsz-méhészek tapaszta­latcseréjének anyagi alapját biztosította. Már hagyománnyá vált, hogy az egri méhészeti előadásokat — tanfolyamokat a Méhészgzövetkezet a TIT- tel együttműködve szervezi meg, Az eddigiek helyes folytatá­sát jelenti — magasabb szin­ten — a TIT Bugát Pál Sza­badegyetem méhészeti tagoza­tának megszervezése. Temati­kája felöleli hazai méhészke­désünk viszonylag elhanyagolt kérdéseit, másrészt a legújabb elméleti és gyakorlati eredmé­nyek, módszerek összehason­lító ismertetésével már előre is nagy érdeklődést váltott ki. Az előadásokat országos hírű szakemberek, tudósok fogják tartani. Dr. Búza, Csikós, Fa­luba, a Kossuth-díjas Öröst és Tangl professzorok lesznek biztosítékai a valóban egyete­mi színvonalnak. Több méhészeti tárgyú ma­gyar, szovjet és csehszlovák film vetítésére is sor kerül az előadások kapcsán. Ezek meg­tekintése a nem méhészkedő nagyközönségnek is felejthe­tetlen élményt nyújthatnak. A szervezők helyesen tették, hogy az előadások időpontját novembertől kezdődően min­den második vasárnap dél­előttiére állapították meg. így lehetővé válik a vidéki hall­gatóság részvétele, a termelő­szövetkezeti méhészek részvé­tele is megoldható, ami nagy­ban fogja emelni az előadás- sorozat értékes hatását. A méhek pihennek már, a méhészek azonban tanulni fog­nak, kihasználva a TIT által nyújtott lehetőséget. Ha jó munkát végeznek, jövőre le­arathatják téli szorgalmuk gyümölcseit. Sztrancsik Zsigmond Tő a bizalom Egy norvég falu közigazga­tási szerved hirdetmény útján felkérték a lakosságot, hogy három hétig igyekezzenek ren­desen viselkedni, miután a község egyetlen rendőrét sza­badságra küldik és takarékos­ságból nem állítanak helyet­test, Segítség óvoda ügyben Közismert dolog, hogy meg­növekedett a szülő érdeklődé­se a napközi otthonok és óvo­dák iránt. Az igazság az, hogy éppen e nagy érdeklődés mi­att nem elegendő a férőhely, noha évről évre egyre több óvodát, napközit, bölcsődét hozunk létre. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeken le­hetne segíteni. Egy háromgyermekes anya panaszolta: Egerben, a József Attila utcában (Hajdú-hegyen) lakik. Egyik gyermeke az Arany János utcai, másik a Farkasvölgy úti (nagy állomás mellett), a harmadik pedig a Györgyényi úti óvodába jár. Reggel 7-kor indul el „köruta­zásra” a három aprósággal, s lélekszakadva kell rohanma, hogy 8-ra megérkezzék mun­kahelyére, a járási tanácshoz. Es mivel mindhárom gyerek óvodás, most már csak azt kér­dezzük, nem lehetne-e valamit tenni, hogy a három testvér egy óvodába járjon, ne pedig a város három különböző he­lyére. Egy budapesti kirándulás és az előzmények Az egri Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat KlSZ-fiatal- jai elhatározták, hogy közösen szerzett pénzből fellátogatnak Budapestre. Az elhatározást tett követte, egész nyáron azon igyekeztek, hogy „kifog­ják” azokat a munkaalkalma­kat, ahol a szervezet számára pénzt lehet szerezni. Másrészt nekifogtak a papírgyűjtésnek, s az eredmény 4000 forint készpénz lett. A fiatalok — harminchatan kétnapos tanulmányi kirándu­lásra mentek a fővárosba. A programot úgy állították össze, hogy abban a zenerajongók­nak, a labdarúgás kedvelőinek, de az üzemek munkája után érdeklődőknek is eleget tettek. Meglátogattak több gyárat, megnézték a „Szép Heléná-”t. s a Stadionba is elmentek, hogy végigszurkolják a Ma­gyarország B—Belgium B vá­logatott mérkőzését. Élmé­nyekben csak gazdagodtak az­zal, hogy szállásukat a csille­bérci úttörőtáborban ütötték fel, s azóta is sokat beszélget­nek a kétnapos túra részvevői a közös kirándulásról. Most az a tervük — s meg­valósításához már hozzá is fogtak az anyagiak gyűjtésé­vel —, hogy a nyáron elláto­gatnak ugyancsak közösen Csehszlovákiába. Ahogy a lel­kes munka megindult — való­színű, valóra is váltják tervü­ket. Náci vaskeresztek a temetőben Halottak napján a bécsi köz­ponti temetőben az elesett SS- katonák sírjait ..ismeretlen ke­zek” olyan koszorúkkal díszítet­ték, melyeknek középpontjában egy náci vaskereszt alakja „ékeskedett.” Háromfajta sugárzásnak vagyunk kitéve DR. R. SCHULTZE, a ham­burgi meteorológiai intézet ta­nára, a Garmisch-Partenkir- chenben megrendezett 56. gyógyfürdő értekezleten érde­kes előadásban ismertette a természetben előforduló sugár­zásokat és azok biológiai hatá­sát, A csengődi uradalom gépésze volt...' — Nagy uradalom tartozott a gróf úr kasszájához — hunyo­rít szemével Szűcs István bácsi, az Eg­ri Finomszerelvény- gyár lakatosa. — Csengődön is napokba tellett, amig egyik végiről átballagott az ember a másikra. Jó­féle föld volt, amely zsíros, sokat termő. Pedig csak vadász­uradalom vót — ejti furcsán a szót. — Hosszú sora van éle­temnek, messziről, nagyon messziről ke­veredtem ide. Katona- szökevény vagyok — mcsolyodik el. S valóban, sok vi­szontagságot átélt már Szűcs bácsi, míg végre kikötött itt, a Finomszerelvény- gyárban. Aradról az éj leple alatt szökött, bejárta az erdélyi ha­vasokat, az asszonyt is Gyergyószentmik- lósról hozta magával, no meg menekülnie *s kellett, mert a ke­ményfejű katonát nem nagyon szívlelték az akkori román tisz- tecskék. Járta az országot, míg végül a török­bálinti TBC-szanató- riumban megállapo­dott és helyet talált a sistergő gőzkazánok mellett. Még az első élmun­kások között tűzték mellére a jelvényt, 1946-ban. Szorgal­masan dolgozott, so­hasem volt baj vele. A. vándormadár új­ból felkerekedett, el­költözött a Bükk aljá­ba, ide, Felnémetre. Még jóformán meg sem született a gyár, de 6 már a bölcsőjé­nél szorgoskodott. Látta az újszülött ví­vódásait, ismerte az első gyártmányok hi­báját. Hallgattak sza­vára, hiszen a vasas szakmában nagy jár­tassága volt. 1951 januárjában került a Finomszerel- vénygyárba. Most le­mezlakatos a kísérleti üzemben. A rideg le­mez az ő keze nyo­mán alakul alkatrész- szé, a hegesztőpisz­toly lángjával, mint szabó az ollóval, úgy alakítja a lemezdara­bokat. Az a letűnt világ? Kicsit fanyarul, de jóságosán elmoso­lyodik. — Azt gondolom, csak rossz álom volt, amely soha többé nem zavarja az éle­tünket, világos jövőn­ket. Régen a hajnali pirkadás már a gép mellett ért, a vacso­racsillag meg halvá­nyodni kezdett, ami­kor befejeztem. — Mi volt a bére? — Alig kaptam va­lamit hónap végén, mert azt mondták, en­nivalóra, meg erre, meg arra, lefogták a többit. — Gróf Tisza Kál­mán szolgája voltam, t)e ezt csak azok ér­tik, akik maguk is vágtak rendet a búzá­jában, hajlongtak cu­korrépaföldjein, is­merik a summás szol­gai életét. — A csengődi ura­dalom gépésze vol­tam, csináltam, vé­geztem a munkám, mert élni kellett, de a munkám fölét a gróf úr tette zsebre és dőzsölte el a Ri­viérán, vagy Karls- badban. — Más ez a mi vi­lágunk. Az ország vérkeringésében he­lyem van nekem is, mint egy kis csavar­nak, a hegyeket moz­gató dózerekben. Szá­mítanak a munkám­ra, hiszen értem van az ország és én va­gyok az országért, mindannyiunkért. Ha kedve van, jöjjön munkaidő után az 5- ös lakótelepre és min­dent elmesélek. Vagy ha szeret horgászni, adok kölcsön egy bo­tot és kiülhetünk pe- cázrá. Nagy, széles kezét nyújtja. Elbúcsúzom. Széles háta eltűnt a kapusszoba ajtajában. (K. J.) Az emberre állandóan há­romfajta sugárzás hat: a csil­lagokból, az atmoszférából és a Föld belsejéből érkező suga­rak. A csillagvilág sugárzása, azaz a kozmikus sugárzás, ra­dioaktív és elektromos töltetű övét képez a Föld körül: su­gárzási ereje akkora, hogy a földi élőlény nem képes elvi­selni. E veszély ellen az at­moszféra védi meg az embere­ket. Mint egy ólompáncél, úgy tartja távol tőlünk az energia­dús sugárzást. Az atmoszférá­ban viszont olyasféle folyamat megy végbe, mint a reaktorok­ban és a röntgencsövekben, miközben radioaktív izotópok keletkeznek, többek között ar­gon—37, beryllium—7, tritium —3, tiszta szén—14 és röntgen­sugarak. Mivel ez a folyamat rendkí­vül nagy magasságokban tör­ténik, az izotópoknak csak el­enyésző kis része kerül a leg­alsó levegő rétegekbe. Az em­beri szervezet már hozzászo­kott a kismérvű sugárzáshoz, ez tehát nem veszélyes. A su­gárzás csak akkor válhatik ve­szélyessé, ha mesterséges be­avatkozással (pl. atombomba- robbantások, orvosi besugár­zások, élelmiszerek izotópus konzerválása) a sugárzás ereje fokozódik. AZ ATMOSZFÉRA szűrőha­tása nem terjed ki a kozmikus sugárzás egész spektrumára. A Föld atmoszférája két speciális fizikai tulajdonsága folytán úgyszólván teljesen átengedi a sugárzási spektrum két szűk szakaszát. A tudomány a két szakaszt I. és II. ablaknak ne­vezi. Az első ablakon áthatol­nak a közép- és hosszúhullámú ibolyántúli sugarak, a látható fény és a rövidhullámú infra­vörös sugarak. A II. ablakon át hatolnak be az 1 cm-től 1 m-nyi hullám- hosszúságú sugarak, Az ember tehát magas töltéses frekvenci­ájú sugárzásnak van kitéve, ami azonban az eddigi tapasztala­tok szerint biológiailag nem hat. Egy másik sugárzás az at­moszférában keletkezik. Ez hosszúhullámú infravörös su­gárzás, továbbá igen hosszú hullámú, magas frekvenciájú sugárzás. Az infravörös sugár­zás pótolja az emberi test su­gárzási veszteségét. Az ember — mint kisugárzó forrás — ugyanis körülbelül 60 kw-ot veszít naponta. Az infravörös sugárzás melegíti az embert körülvevő légteret. A harmadik jelentős sugár­zási forrás maga a Föld, amely szintén hosszúhullámé infra­vörös sugarakat áraszt és ez­zel szintén pótolja az ember sugárzási veszteségét. Bioló­giai szempontból fontosak a földből kiáramló radioaktív gázok és azok vegyületei. Az ember belélegzi ezeket a gázo­kat, úgyhogy életében jelentős mennyiségű radioaktív anya­got halmoz fel testében. KIMUTATTAK, hogy a be­lélegzett radioaktív anyagok, amelyek egyébként az ivóvíz­ben és az élelmiszerekben is előfordulnak, atombomba-rob­banások, reaktorok üzemelteté­se és az atomhulladék következ­tében visszakerülnek az at­moszférába. Ez a „mestersé­ges” radioaktivitás ma még százszorta alacsonyabb a ter­mészetes radioaktivitásnál, te­hát biológiai szempontból fi­gyelmen kívül lehetne hagyni, ha az emberi szervezet már hozzászokott volna a radioak­tív izotóp többlethez.

Next

/
Thumbnails
Contents