Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
1960. november 13., vasárnap NÉPtJSAG 5 TUDÓSÍTÁSOK AZ EGRI FINOMSZERELVÉNYGYAR KOMMUNISTÁINAK HÉTKÖZNAPJAIRÓL V. Egy nyelven beszélnek A jelsió, bogy fel kell lazítani a kommunistákat a hibák ellen, néhány hete az egyik pártbizottsági ülésen született. S hogy miként vált valóra, arról érdeklődünk Bukucs Józseftől, miközben a pártbizottság irodájában pillanatnyi „idegenforgalmi szünet” állt be. — Nehéz lenne sorra szedni. Nagyon szerteágazó ez a munka és tart még rendületlenül — s míg beszél, kibontakozik előttünk e fontos munka, amelyet a pártbizottság és a pártszervezetek, valamint az üzem kommunistái, dolgozói végeztek. — Elsősorban a párt- és gazdaságvezetők intézkedéseiről szeretnénk hallani, ami elindítója volt és ma pedig irányítója a hibák elleni mozgalomnak. — Határozott intézkedések kellettek. Brigádok alakultak, hogy felmérjék, miért van a megengedettnél több anyag a raktárakban... — Eredmény? — Majdnem egymillió forint értékű anyagot sikerült értékesíteni. Ez kevés. Ezért most újból munka vár a brigádra, de a többire is, mert a selejt csökkentésére is alakult brigád. Az önköltség alakulását is szakember-csoport vizsgálja. A termeléssel kapcsolatos hibákat külön brigád nézi, s a munkaidő kihasználásának ellenőrzésére is csoportok alakultak. — Ezek voltak tehát a kezdeti lépések? — Többek között — igazít helyre Bukucs elvtárs —, mert például egy héten belül intézkedési tervet készített az igazgató, a főmérnök, főkönyvelő, hogy mit akar tenni a hibák kijavítására. Ennek végrehajtását is ellenőrizzük. Aztán mielőtt újabb kérdésekkel zavarnánk, rövid szünet után így folytatta: — Mostanában értékelte a pártbizottság a legrosszabb üzem, az egyik forgácsolóüzem munkáját. — S milyen változás történt azóta? — Üj vezetője van már az üzemnek. Agilis ember, művezető volt azelőtt is. Javasoltuk, adjanak oda jó beállító lakatosokat is ... Mi is volt még? Igen. A technológiáról három műszaki ment oda segíteni... Leváltottunk két művezetőt, mert túlságosan „jó emberek” voltak. Elnézték a selejtet, szerszámtörést. Azóta megerősödött az üzem, már jobban termel, s ez igen lényeges, mert ez látja el a többi üzemet is különböző alkatrészekkel. — Máshol is kell erősítés? — Elsősorban a pártszervezeteknél, hogy eredményesebben dolgozzanak. A Il-es alapszervhez a pártbizottság egyik tagja, Szűcs Vilmos művezető került párttitkámak. Három üzemben önálló pártcsoportot szerveztünk... máshol a vezetőséget egészítettük ki. Most már négy helyett hét pártszervezet működik a gyárban, s a legjobb munkások közül hetvenet vettünk fel tagjelöltnek. — S ezek a változások elegendőek a hibák kijavításához? — Csak megindították a munkát. Ebbe a folyamatba beletartozott egy igen fontos feladat elvégzése, mégpedig megszilárdítani a pártbizottság és a pártszervezetek tekintélyét. Korábban — fűzi hozzá — a párt- szervezetet valamiféle kisegítő szervnek nézték egyes gazdaságvezetők. Akkor „vették” elő, ha valami népszerűtlen dolgot kellett az emberek elé tárni. — És most? — Van változás. A gazdaságvezetők beszámolnak a párt- szervezeteknek, sőt a pártcsoportoknak is. Jobb az összhang, igénylik a kommunisták segítségét, mert látják, hogy a termelésben, a napi problémák megoldásában sokat tudnak, s főleg akarnak segíteni. Különösen ez a helyzet, mióta „egy nyelven” beszélnek a pártszervezetek tagjai. — Egy nyelven? — Igen. Kezdetben megoszlott a kommunisták véleménye is. Egyrészük a párt helyes politikájának megfelelően határozottan fellépett a lazaságok ellen. Nemcsak a jogról, hanem a kötelezettségről is beszéltek. De voltak, akik aggályoskodtak. Mert igazság az, hogy szívesebben beszélnek a prémiumról, szociális juttatásról, egyszóval a jogokról, mint a kötelességről, arról, hogy a munkaidő nem öt és fél, hanem nyolc óra, arról, hogy csak úgy lesz több a munkásnak, ha többet termel. Hogy jobban érthető legyen... — áll meg kissé a magyarázatban Bukucs elvtárs — az egy nyelven be- szélés azt jelenti, hogy egy akarattal látnak neki a hibák kijavításának, érvekkel, tettekkel segítik a fegyelem megszilárdulását. — Mindezek főleg a párt- bizottság, a gazdasági vezetők intézkedéseit, munkáját tükrözik. De miként értesülnek az üzem helyzetéről, a kommunisták, a pártonkívüliek tömegei, hogy megismerve a problémát, segítséget nyújthassanak? — Szinte minden szinten és fórumon elhangzott a párt- bizottság értékelése az üzem helyzetéről — válaszolt Bukucs elvtárs. Tárgyalták ÜB-ülése- ken, megbeszélték a pártcsoportok, ismertették a munkásgyűléseken, taggyűléseken, reggelenként is szó esik róla, rövid negyedórás megbeszéléseken. Azt akarjuk, hogy minden ember megismerje a gyár problémáit, elképzeléseinket a hibák kijavítására, hogy ők is fellázadjanak a hibák ellen. S hogy ez mennyire sikerült? Erre az üzemben lehet megbízható választ kapni. (Folytatjuk) Kovács Endre NitiiiiiiiitiiiiiiiitiuiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiitiHiuiiiimiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii min mm un iiiiiiiiitina ii i.i <mii , csinálja ezt a felsőbbség .., Nem is tudják, milyfen hatással van a Terus néni ' örökös szereplése a tagságra. Azt mondják: hát ha már ez is mindenhol felszólalhat, hogy higgyünk a többinek? Nagyon jól tudja ezt ő is, azért nem mer itthon hangoskodni. Tőlünk sohasem kérdezik meg, jó lesz-e, ha ő megy szerepelni értekezletekre. Nem dicséretképpen mondom, de a mi szövetkezetünk nem áll utolsó helyen. Már kialakult gazdálkodási rendünk van, nem osztunk túl magas munkaegységet, de minden évre biztosítani tudjuk a negyven forintot. Volt idő, amikor sokan csak azért nem akartak belépni, mert éppen Szereplő Teri néni volt előttük a rossz példa. Mert gondolja el, hogyan figyeltek bennünket a kívülállók. Mit gondolhattak, amikor Teri néni nyilatkozott az újságban, a rádióban, ők viszont tudták, hogy kicsoda, milyen dolgozó... —No, de mégiscsak házat építtetett. Nyilván abból, amit a szövetkezetben keresett... — próbálkozom megint. — Abból ugyan még fészerre sem telt volna neki — legyint az elnök. — A gyerekei segítik, hiszen azért is van könnyen, azért nem szorul a munkaegységekre... Mind jobban oszlik szét bennem Terus néni kedves, büszke, jó beszédű, harcias alakja, s válik határozatlanul szétom- lóvá, kiábrándítóvá. Találkoztam már hozzá hasonlóval, de ilyen megtévesztő még egyik sem volt. Szomorú leszek, mert olyan riportalanyt vesztettem el, aki, ha olyan, amilyennek bemutatkozott, jó téma lett volna. Teljesen feleslegesen utaztam le, s nincs anyagom. Bosszantott. Nagyon nehezteltem Szereplő Teri nénire és mindazokra, akik módot nyújtanak neki arra, hogy vágyálmaimat: a szorgalmat, a jó kritikus szellemet, az egyenes jellemet csak a szószéken élje ki. Az elnök azt ajánlja, ne utazzam még vissza. Holnap a megyénél lesz egy mezőgazda- sági értekezlet, ott bizonyosan sokan felszólalnak, talán' találok közöttük olyat is, akiről érdemes írni. Egyébként ő is ott lesz. Másnap az értekezleten egymás mellett ülünk, ő figyel, én jegyzek. Az előadóteremnek karzata is van, mi ott foglaltunk helyet, onnét jobban rálátni a gyülekezetre. Már a szünet közeledik, amikor az elnök bejenti: — Szünet előtti utolsó felszólaló: Szereplő Teri néni, az -i szövetkezetből. Osszenézünk az elnökkel. — Hát ez, hogy került ide? — kérdem. Felhúzza a vállát, majd mosolyog. — Hogy nem szólt magának erről? — kérdezem. — Nem szokott beszámolni, hogy hova hivatalos ... Az előző szónok végzett, Teri néni következett, s mi megfeszítetten figyeltünk. Kedves alakja már korántsem tűnt kedvesnek. Inkább valami ellenszenves, elnevelt, megrend- szabályozásra szoruló nagy gyerek volt. Most kezdtem aztán csak igazán bosszankodni. Felszólalása csaknem úgy kezdődött, mint néhány héttel ezelőtt, amikör először hallottam. Tíz ruhája van a szekrényben, a fiait is ő támogatja, ő rendszabályozza meg az asszonyokat, az elnök alig törődik valamivel, a tagság nem jut el hozzá. — Jellemző — mondta —, hogy ezen a jelentős tanácskozáson sincs itt az elnökünK, holott elsősorban neki lenne kötelessége itt lenni, mert mi vagyok én, csak egyszerű tag... Beszélt még az általános külpolitikai helyzetről, a termelőszövetkezet megerősítéséről, aztán nagy tapsok közepette letipegett a dobogóról. Azt vártam, hogy az elnök a szünet után felszólal és válaszol mindarra, amit Terus néni összehordott. De eszébe sem jutott ilyesmi. — Tudja, mit, elvtársnő — mondta —, jöjjön velem most vonaton. A kocsija majd utánunk jön. Nem szeretném, ha elmulasztana egy érdekes élményt. Sejtettem, miben sántikál, s azonnal beleegyeztem. Óvatosak voltunk, szemmel tartottuk Terus nénit, aki szerencsére nem vett észre bennünket. Míg az elnök a jegyeket váltotta meg, én követtem az asszonyt a kocsisorok mentén, megvártam, amíg felszáll. Néhány perccel az indulás előtt fölszántunk mi is abba a kupéba, ahol Szereplő Terus néni ült réveteg mosolygással, kissé magába mélyedve. Szerencsénkre nem vett észre bennünket rögtön, így a hatás még jobban fokozódott. Szemben vele üres volt a hely. Először én ültem le, majd az elnök. Amikor Terus néni felkapta a fejét, még a száját is elejtette. Fülig, vagy tán még tovább is elpirult, az elnök azonban jókedvűen üdvözölte. — Mi járatban, Terus néni? — Hát' maga? — kérdezte. — Csak nem valami értekezleten? — De bizony! Ezután furcsa szünet következett.- Szereplő Terus néni kínosan feszengett, de egyetlen szót nem tudott kinyögni, pedig láthatólag nagyon igyectÉ egtfp&Atfe... Csak egy percre hasított le a légbe a vadlibák meszzehangzó hangja, amint csapatostól elhúztak a város felett az esti szürkületben. Egy vers jutott eszembe hirtelen. Felidéződtek bennem a sorok, s éreztem, hogy november léptei követik járás-kelésemet. Világhírű a Heves megyei háziipar A vadlibák már húznak esténként, Az ólmosszürke ég alatt húznak. Bámulom, őket két pisla szemmel, Számolom tíznek, számolom húsznak . ., Amint szállnak fenn az égi térben. Én is számolom a V-betűs alakzatban vonuló madarakat és élvezem az összhangot, amint a magasban, repülésük közben egymáshoz igazodnak, tér- és távközt tartanak, s előrenyújtott nyakkal szállva, hasítják a végtelen levegőtengert. Odafent már jóval hidegebb van, s idelent is napról napra hűvösödik az idő. A fák nagy része már csupaszon, fázósan, levélruha nélkül nyújtja karját a magasba. A határban pöfögve dolgoznak a traktorok, s a hatalmas tábláknak se vége, se hossza. Az ekék fényes vasa meg-megcsillan a szétomló rögök alól, s a szántás sora elvész a láthatár messzeségében. A jövő termésnek kell most ágyat készíteni, s ez mindennél fontosabb. Aztán vetni, vetni. Tudják ezt a traktorosok is, ott, a traktorok nyergében, s munkájukkal igyekeznek megfelelni annak, amit kívánnak tőlük. A jó munka szebb, bőségesebb eredményt hoz, s ebből nekik is hasznuk lesz. A vadlibagágogásra félszemmel ők is felpillantanak az égre, — aztán gázt a traktornak —, s a gép zúgó hangja egyszerre elnyomja a vadlibák kiáltását. Fent szállnak a vadlibák, s lírai érzelmeket keltenek az emberben, lent dübörögnek a traktorok, s a valóság talaján állva, a munka költeményét írják ekevassal a föld arcára. (Csg. L.) — az Állami könyvterjesztő VÄLLALAT miskolci antikváriumának megbízottja november 23-án és 24-én könyvvásárló napot tart az egri Állami Könyvesboltban. Balogh Piroska kötönő. Tizenkilenc éves. négy éve dolgozik a szövetkezetnél. Múlt havi keresete 1560 forint volt. 412 tag dolgozik a szövetkezetben. Közülük 290 egri lány meg asszony. Képünkön Lakó Rudolfné az egyik bedől- gozónőtöl veszi át az elkészített ruhát. kezett. Tallér pedig élvezte a helyzetet és eszébe sem jutott megkönnyíteni az asszony szorongását. — Jól tud beszélni a mi Terus nénink! — Hát ott volt!? — kérdezte most már rémülten és még- vörösebb arccal. — Ott én. És megszívleltem mindent, amit mondott! Aztán arra kérném, szólaljon fel az esti közgyűlésen is, nyilvánítson kritikát, hadd tudja meg a tagság, milyen talpraesett, bátor asszony maga... Az elvtársnő úgyis azért jött, hogy a Terus néniről írjon, aki nemcsak a megyei értekezleten, de a szövetkezeti tagság előtt is megmondja a magáét ... Teri néni valószínűleg azt hitte, hogy nem tudom róla az igazat, mert elkezdett szabadkozni, hogy ő igazán, ő erre nem érdemes, ő csak egy szegény kis öregasszony, egyszerű, tanulatlan, nem is tudja, miért hívják meg mindenhova, amikor erre a kitüntetésre valójában rá sem szolgál. Nagyon tetszett nekem, hogy Tallér nem fedte fel az igazságot. Azt, hogy többet tudok már Teri néniről, mint ameny- nyinek ő örülne, és egész más dolgokat, amelyekért nagyon szégyellené magát előttem. Az esti közgyűlést nem vártam meg, nem tudom, felsző- lalt-e. Bármint is zajlott le az esti közgyűlés, Teri néni szerénykedő kérlelése ellenére is írok róla. Csak a nevét változtattam meg. Miért ne ismerjenek többen magukra? Es miért ne gondolkodjanak el azok, akik megszokásból ki- küldenek meghívókat felelős értekezletekre anélkül, hogy megnéznék: érdemes-e az illető olyan megtiszteltetésre, amely az átlagosnál kitűnőbb embereknek jár csak ki. Hévízi László feleségével együtt tagja a szövetkezetnek. Hétnzi bácsi már kiváló mestere a kosárfonásnak. Büszke rá, hogy olyan szövetkezetben dolgozik,amelynek saját vagyona ma már meghaladja az egymillió forintot, 1960. évi termelése pedig a tervezett nyolc és fél millióval szemben már eléri a 10 millió forint értéket. Berki Antalné, Szőlősi Józsefné és Szajlai Jánosné, mi 1 hímzőnők dolgoznak a Háziipari Szövetkezetben. Munkájú nemcsak belföldre, de távoli országokba is elkerül. A szőve kezet megyei forgalmát az egri és a gyöngyösi üzlet bonyt Htja le. (Kiss Béla képes riportji Példás segítség Az ecsédi Szénbányászati í'öldkotró Vállalat KISZ mun- tabrigádja Varga Lajos és Nagy János brigád vezetőkkel az élen, számos munkában ad- ak segítséget az ecsédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. A nyár folyamán például bekapáltak nyolc hold kukoricát, s felcsomóztak 700 csomó búzát. Most a szüretelésnél nyújtottak nagy segítséget és megfogadták: a jövőben is, erejükhöz mérten, kiveszik részüket a segítségnyújtásból.
