Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

4 NEFÜJSÄG 1960. november IS., vasárnap :Iíi íj í!r Ot hónapja az élen A Mátrai Ásványbánya Vál­lalat felnémeti üzemében egy­séges a vélemény, hogy Farkas b. György brigádja az első a rakodók között. öt hónapja küzdenek a szo­cialista brigád címért és azóta még céltudatosabban, még job­ban halad a munka, a felsőtár- kányi emberek tartják az első­séget. A Farkas-brigád tagjai F elsőt árkányból kerékpáron járnak munkahelyükre. Akár hajnalra, akár estére esik a műszakkezdés, pontosan meg­jelennek. Tudják ők azt jól, hogy nem lehet tárolni sem a kohó-, sem a mészkövet, meg a trágyamészpornak is vagonban a helye. Az őrlőmű, de sokszor az egész üzem tervteljesítése a vagonrakáson múlik. A Farkas-brigád öt hónapja élen van és becsülettel helytáll a munkában. F. L. — A MATRA VIDÉKI erő­mű pártbizottsága és a gaz­dasági szakértők november 15-én két fontos kérdést tár­gyalnak meg. A szakszerve­zet bérfelelőse, aki egyben az erőmű munkaügyi osztályá­nak vezetője, a túlóra fel- b as ni ál ások ró!, az igazgató pedig a létszámgazdálkodás megjavítására tett intézkedé­sekről számol be.- MA DÉLUTÁN 4 órakor a füzesabonyi zeneiskola első növendékhangversenye lesz a művelődési házban. A növen­dékek zeneiskolai osztályuk­nak megfelelő fokon mutatják be eddigi felkészültségüket. — DARVAS ANDOR, az 1. számú választókörzet megyei tanácstagja folyó hó 14-én, délután 6 órakor tanácstagi beszámolót tart a Pedagógiai Főiskola, földszint, 10-es szá­mú termében.- NOVEMBER 19-ÉN a He­vesi Művelődési Ház irodalmi színpada első előadását tartja. — BEFEJEZÉSHEZ KÖZE­LEDIK Felnémet községben egy 200 méteres bekötő út építése. Az útépítést gyorsan és határidőre végezték el az építők. A környék lakói tár­sadalmi munkával segítették az útépítést.- NOVEMBER 16-ÁN, a ta­karékossági napok keretében, Kiskörén kerül sor egy műso­ros estre, amelyen a község­dolgozói a takarékosság elő-í nyeiről, módjairól hallanaki majd. i — KÉSZÜLNEK A ZAR-1 SZÁMADÁSRA a hevesi já-| rás termelőszövetkezeteiben.” A számítások szerint mintegy! 21 termelőszövetkezet sajáté erővel, támogatás nélkül ké-" pes felkészülni a zárszám-| adásra. A fiatal, illetve gyen-" gébb termelőszövetkezetek-! ben a járás szakemberei ad-é nak segítséget a mérleg el-| készítéséhez. I Ihifórum —-n, Ballada a katonáról Gondolatok egy filmköltemény pöl való találkozása, a saját ott­honukból menekülők, a fiatal főhős korai halála mind­mind a háborút vádolja. AZ EMBERIESSÉG FILM­JE ez. Kevés olyan filmet lát­tunk, amelyben az ember a háború iszonyatos megpróbál­tatásai ellenére is annyira em­ber tudott maradni, mint Al- jósa. Ügy érezzük, hogy ennek a fiatal embernek nagyszerű szíve van, hogy tőle nem le­het olyat kérni, mit meg ne tenne bajtársaiért, embertár­saiért. A kitüntetés helyett a rövid ideig tartó szabadságot választja, a megpróbáltatással teli utazást, hogy kijavíthassa édesanyja házának tetejét; bajtársától üzenetet visz a tá­volban élő feleségének és vál­lalását — minden nehézség el­lenére teljesíti; önzetlenül tá­mogatja a gyilkos háborúból rokkantán hazatérő fiatal fér­jet; az égő vonatból szinte ön­magát feláldozva menti ki a gyermekeket... s mindezeket úgy teszi, hogy nem vár cseré­be még hálás tekintetet sem, úgy teszi, hogy közben, má­sokért, megfeledkezik önma­gáról. Aljósán kívül sokan vizs­gáznak emberségből e filmen. Van olyan, aki kiválóan, de olyan is akad, aki megbukik. A KISKATONA tragédiáját lehelet finomsággal szövi át a líra. Leírhatatlan rajongással szereti a fiú az édesanyját, az embereket és az emberek kö­zül is kiemelkedik számára egy: Sura. A két fiatal várat­lan egymásra találása és ki­bontakozó szerelme annyira magával ragadó, hogy nem tudjuk feledni. A tragédiát csak fokozza az a tény, hogy a fellángolt, nagy szerelem oly igen rövid ideig tart. Válniuk kell! A fiút, ha percekre is, várja a szülői ház, várja az édesanyja és az ő meglátása mindennél fontosabb. Az anya filmje ez... az édesanyáé, aki egyetlen gyer­mekét, a mindenét adja a ha­zának, az anyáé, akinek örül­ni sincs ideje a kisfiától ka­pott fejkendőnek, az anyáé, akinek örömkönnyei, a bánat könnyeivel vegyülnek össze a a válást is jelenti, az anyáé, aki ki-kijár a falu határába és találkozáskor, amely egyben várja vissza az úton fiát, kiről ő is, de mindenki tudja, hogy már nincs többé. A rendező mesterien tud bánni a film adta lehetősé­gekkel. Ennél képszerűbb, filmszerűbb alkotást keveset láttunk. Csak egyetlen példát ragadok itt ki a sok közül. Gondoljunk a férjét megcsaló asszony bemutatására, majd a család többi tagjainak ábrázo­lására. Milyen jó érzékkel tud­ja vegyíteni a jót a rosszal, a vidámságot a szomorúsággal, úgy, hogy a háttérben szünet nélkül ott húzódik a balladai tragikum. Az operatőrök, Nyikolájev és Szaveljeva művészete pom­pásan hangolódik össze a ren­dezőével. Igen merész beállí­tásokat, felejthetetlen montá­zsokat láttunk. Gondoljunk a tank üldözésére, hol a ferde, sőt a fordított képbeállítást is alkalmazták, a repülőtámadás művészi rendezésére és fény­képezésére, a mozdonyra és a vasúti kocsikra, amelyet any- nyi beállításban, szögben lát­hattunk, a rozstáblában szinte magán kívül futó anyára, a vonatból tovatűnő tájra, amely nyírfáival, házaival annyira jellegzetesen jelöli meg a tör­ténet helyét... A SZÍNÉSZEKRŐL, elsősor­ban Vladimír Inasomról (Aljó- sa) elmondhatjuk, hogy nem játsszák, de valósággal élik szerepüket. Ezért is hat min­den ránk annyira reálisan. Zsanna Prohenko (Sura), Ur- banszkij (a rokkant katona) és Makszimova (az édesanya), mind-mind olyan nevek, kik­kel szeretnénk minél gyakrab­ban találkozni filmszínháza­inkban. Szólni kell még a pompásan sikerült szinkronról, bár na­gyon sajnáljuk, hogy a film magyar szereplőinek neve nincs feltüntetve. A Ballada a katonáról című film csodálatosan szép, művé­szi alkotás, amely mintegy folytatása a Szállnak a dar- vak és az Emberi sors című nagysikerű filmeknek. Méltán nyert díjat az 1960-as cannesi fesztiválon. Méltatására kevés a szó, ezt a filmet látni kell. Nagy Andor BERCSÉNYI MIKLÓS MERT VALÓBAN KÖLTE­MÉNY e film! Színtiszta poé- zis. Már a cím is erre utal: ballada, azaz tragédia dalban elbeszélve. A rendező, Grigo­ri j Csuhra j neve már ismert a magyar közönség előtt is, hisz élete első nagy műve, a Negy­venegyedik már fémjelezte nevét. Első filmjét is díjazták Cannesban, s ez a második további emelkedést jelez mű­vészi pályaútján. A film cselekménye igen­igen egyszerű, de egyszerűsé­gében van valami csodálato­san fenséges. Petőfi szavai jutnak eszembe: „lehet-e fen­séges, ami nem egyszerű?” S itt valóban az egyszerűségben rejlik a fenségesség. A tizen- kilencéves kiskatona hőstetté­ért hat nap szabadságot kap és tengernyi akadály után ér­kezik haza édesanyjához, kivel néhány mondatot vált csupán, aztán elbúcsúzik tőle ... örök­re. Ennyi a történet. Aljósa még életerős, fiatal, tettrekész, amikor elválunk tőle, de a drámai bevezető már a film elején közli ve­lünk, hogy a hős már nincs többé, az anyja hiába jár ki az útra. amely a faluba vezet, hisz tudja, hogy fiának már csak az emléke él. Aljósa ide­gen földben nyugszik, s a fia­tal életre boruló sírra, az orosz katona sírjára idegenek vi­szik az emlékezés, a kegyelet virágait. Mindenki tudja, hogy már halott a főhős, mégis mennyi izgalommal kísérjük útján. A való életnek egy darabja elevenedik meg a filmen. Hét­köznapi emberek, hétköznapi tetteit látjuk. Jellemző, hogy még a hőstett — a két ellen­séges tank kilövése — is szin­te véletlen, kényszer szülemé­nye. Aljósa hőssé, óriássá nő előttünk, de nem valami cso­dálatos tettek végrehajtásával, hanem egyszerű, emberi cse­lekedeteivel. Szinte úgy érez­zük, hogy mi is tudnánk ilyen hősökké válni. S ez a film egyik lényeges pozitívuma. A béke filmje Csuraj alko­tása. Csak néhány villanást látunk a háború borzalmaiból, néhány ágyúszó hangzott fel, de az anya ráncos orcája, a fiatal feleség rokkant férjével I960. NOVEMBER 13., VASARNAFS SZAN1SZLÖ 235 évvel ezelőtt. 1725 novemberé­ben halt meg a törökországi Rodos­tóban BERCSÉNYI MIKLÓS, a Rá- kóczi-szabadságharc főtábomoka. Vitézségével első Ízben Buda vlsz- szafoglalásakor tűnt ki (1686), majd II. Rákóczi Ferenc bizalmasa és a szabadságharcot előkészítő nemesi függetlenségi mozgalom megszerve­zője volt. Ennek leleplezésekor Lengyelországba kellett menekül­nie, ahonnan 1703-ban csapatokkal tért vissza és részt vett a kuruc felkelésben. Levelezését Thaly Kál­mán adta ki. 110 évvel ezelőtt, 1850. november 13-án született ROBERT STE­VENSON skót költő. Déltengeri uta­zásáról írta meg a KINCSES SZIGET című regényt. Gyermekver­seket, művészi, fantáziadűs elbeszéléseket írt, a DR. JEKYLL ÉS MR. HYDE című, fantasztikus regényét megfilmesítették. 325 évvel ezelőtt, 1635. november 13-án nyitották meg a nagy- szombati egyetemet, amelynek áthelyezés útján a mai budapesti EÖTVÖS LORAND Tudományegyetem az utóda. Ma 65 éves BERNATH AURÉL, festőművész. Hangulatos táj­képeket (A REGGEL, STAHRENBERGI TÖ), portrékat festett. Re- ------ÉLTÜNK PANNÓNIÁBAN címmel irta meg. gé nyes életrajzát ÍGY : I960. NOVEMBER 14., HÉTFŐ: KLEMENTINA 135 évvel ezelőtt, 1825-ben ezen a napon halt meg JEAN PAUL (Johann Richter) német lró, a németek egyik legjelentősebb hu­moristája. WURZ ISKOLAMESTER című regénye a kisvárosi pol­gárság szatirikus rajza. Kiemeljük nagyhatású esztétikai műveit, TITAN című önéletrajzi regényét, HADÜZENET A HABORŰNAK című társadalomkritikai, valamint LEVANA című pedagógiai mű­vét. Nagy hatással volt Aranyra és Vörösmartyra. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK: 500 évvel ezelőtt, 1460. november 13-án halt meg TENGERÉSZ HENRIK portugál he: cég, híres tengeri utazó, Portugália tengeri hatalmának megalapítója. 195 évvel ezelőtt, 1765. november 14-én született ROBERT • FULTON amerikai mérnök, az első használható, lapátkerékkel el­látott GŐZHAJÓ építője. A CLERMONT-ot 1807-ben a Hudson fo­lyón próbálták ki és az első, 240 kilométeres útját 32 óra alatt tette meg. Könyvtáraink jelentik Zuhor Irén könyvtáros írja Kaiból Délután 5 óra van. Nagy a zsibongás a Művelődési Otthon körül, csatakiáltás: „Jön a ta­nítónéni!” Alig tudok felmenni a lép­csőn, hogy bejussak a könyv­tárba. A felnőttek szerényen húzódnak meg hátul. Türelme­sebbek, mint a gyerekek. Hangzanak a számok és a kí­vánságok a könyvtárszobában. „Milyen új könyv érkezett? Ne­kem abból tessék adni! — Ne­kem meséskönyv kell! Én har­cosat szeretek!” Van már könyv bőven, lehet válogatni. Az év elején még csak 390 könyv volt, ma már 1200 darab és még újabb szál­lítmányok érkeznek. Közben a felnőttek is kinéz­ték már, hogy melyik könyvet viszik ki. Van aki bizonytalan­kodik. „Valami jót tessék ad­ni!” Bizony, sokszor nehéz el­találni a kívánságukat. — Ez nagyon jó volt, ehhez hasonlót kérek — mondja egy fiata. lány. — Lehet választani a mai és a régi írók művei között. A könyvállomány kielégíti az ol­vasók kívánságait. Mire 7 óra lesz, lassan el­csendesedik a könyvtárszoba. A foghíjas polcok mutatják, hogy ma is sok olvasó talált új könyvre. Mire bezárom az aj­tót, akkorra már odahaza na­gyon sokan végigböngészik a kiválasztott könyvet és nagy izgalommal fognak hozzá az ol­vasáshoz. SZEMES PIROSKA: Szereplő Terus néni • • • OKI • • ■ MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: November. 13-án, vasárnap dél­után 5 és 7 órai kezdettel: Horgász a pácban (francia) November 13-án, délelőtt 11 óra­kor matiné: Különös ismertetőjel EGRI VÖRÖS CSILLAG 13—14: Ballada a katonáról EGRI BRODY 13—14: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 13—14: Spessarti fogadó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 13: A próba folytatódik 14: Szerelem csütörtök HATVANI VÖRÖS CSILLAG 13—14: Mozart HATVANI KOSSUTH 13: Légy boldog. Irina 14: Nincs előadás HEVES 13: Egrenyíló ablak 14: Cirkusz pétervasara 13: Vörö6 levelek 14: Nincs előadás FÜZESABONY 13—14: Két emelet boldogság műsorát n délután 3 és este 7 órakor:, mtől szembe lCo-, illetve Katona J,-beriet) Másképpen hívják. Én ne­veztem el így, amikor elhatá­roztam, hogy írok róla. Igazi nevét nem mondom ki, any- nyira azért nem neheztelek rá. Ha olvassa, így is magáira is­mer. Azonkívül arra is gondo­lok, hátha sok Szereplő Terus néni van még, s annál jobb, ha azt hiszik, hogy őket írtam meg. A dolog úgy kezdődött, hogy leutaztam egy megyei terme­lőszövetkezeti tanácskozásra: Az ilyen tanácskozások azért hasznosak, mert magamfajta újságíró sok riport-tippet kap­hat. Szorgalmasan jegyeztem az érdekesebb felszólalók ne­vét, lakhelyét, a beszámolóju­kat, hogy majd alkalomadtán megnézzem egyiket-másikat otthon, a termelőszövetkezet­ben is. Így került bele jegy­zetfüzetembe Szereplő Terus néni neve is, és felszólalásának rövid kivonatához két nagy csillagot is tettem, hogy vélet­lenül se kerülje el figyelme­met, ha majd füzetemben té­ma után lapozgatok. Nemsokára kocsiba ültem és kétszáznegyven kilométeres út után, estére megérkeztem a fa­luba. Nincs más hátra, hogy ne vesszen kárba az időm, hol­nap reggelig se, megkérdezem, hol találom meg Szereplő Te­rus nénit. A kérdezett, több hasonló nevet felsorolt, nem tudván, melyikhez akarok menni. Akkor megmondtam, mire közölte, hogy menjek vé­gig a falun, aztán jobbra, bal­ra. megint jobbra, a kis akácos- I nál fölfelé, aztán lefelé, s ott ;már ha ég a lámpa, megtalá­lom, A magyarázat meglrfieto­sen bonyolultnak tetszett, ki­vált, mert csillagtalan sötét volt, azonkívül előtte nap jócs­kán esett. Nem akartam megkockáz­tatni eltévedésemet, így hát megkérdeztem azt is: hol lakik a termelőszövetkezeti elnök: Bár ezzel kezdtem volna, már régesrégen előbbre jutok. Tallér János, az elnök, ugyanis három házzal odébb lakott. Ügy gondoltam, hogy beszélek vele, aztán visszamegyek a megyére, ahol szállásom van, s reggel ismét kijövök Szereplő Terus nénihez. Hiába, este kilenckor, külö­nösen őszidőben, már a tsz-él- nöktől sem lehet rossz néven venni, ha lefeküdni készül. De Tallér János, amint megtud­ta mesterségem címerét, kész­ségesen lemondott a korai fek­vésről. Nem dicsekvésképpen mon­dom, hogy ritkán szokott em­berismeretem megcsalni, de az elnököt látva, rögtön éreztem, hogy nagyon józan, eszes, be­csületes ember. Olyan, aki nem azzal kezdi: „Jól vagyunk, elég szépen halad a munkánk, az asszonyok dolgoznak, nyugod­tan megírhatja, haladunk, stb.” Amikor közöltem jöve­telem célját, maga elé nézeti és hallgatott egy darabig. — Nem lakik messze, de vaksötétben nehéz lesz odata­lálni... Azt vettem észté, nem örül annak, hogy Terus néniről aka­rok írni: — Nézze, elnök elvtárs, én tudom jól, hogy minden terme­lőszövetkezetben ezer megírni- való van— — magyarázom. Engem nagyon érdekel mind­az, amit el tudna mondani a szövetkezetről, de ez a Szerep­lő Terus néni most fontosabb nekem. Ahogy felállt az emel­vényre, az is olyan kedves, a kerek arca a fekete kendőben, azok a jó, gömbölyű mondatai, ahogy azt mondja, öt gyereket nevelt fel, napszámos, részes volt, most már tíz ruhája van a szekrényben... Itt hirtelen belevág, de nem hangosan, hanem csendesen folytatja, amit én akartam mondani: — .'..és a fiai tőle kémek kölcsön pénzt, ő meg csak be­lenyúl a kötényzsebbe, s ki­húzza a százasokat. Aztán rossz volt a munkafegyelem, s akkor szólt az elnöknek: ez így nem mehet tovább, majd megmutatom, hogy lehet dol­gozni asszonyokkal is. Es akkor beszél az aszonyokkal, mert azok értenek a szóból... — Igen, igen — bólogatok —, ez az! — Ezt szokta mondani min­denhol ... Nézze, nem akarom lebeszélni róla, menjen ki hoz­zá... De ha van kedve meg­hallgatni, elmondok néhány dolgot. Emberismeretem, ne hagyj cserben: ezt az elnököt első pillantásra nagyon értelmes embernek láttam, és most is, de tartok tőle, hogy a női egyenjogúságnak nem vezér­harcosa. Talán éppen Szereplő Terus néni ügyessége, eszes, talpraesett magatartása teszi féltékennyé, azért nem akar­ja, hogy írjak róla. azért igyekszik másfelé terelni a beszélgetést: Pályámon elég gyakran tapasztaltam már ilyesmit. Amikor azt ajánlja, hogy be­széljek a tagokkal is, már sej­tem, hogy valami nincs rend­ben Szereplő Teri nénivel. No­szogatom, beszéljen, tájékoz­tasson, hiszen nem akarok mást írni, mint a valóság. Egy egész falu előtt rontanám az újság hitelét. Ügy látszik, ez hatott. — Nézze, én soha nem szól­tam még senkinek, Szereplő Teri néni miatt, nehogy az le­gyen: az elnök nem engedi ér­vényesülni a kritikát. Csak az a baj, hogy Teri néni nem itt, a termelőszövetkezetben kri­tizál, hanem az értekezleteken. Mert ha itt, egy gyűlésen fel­szólalna, bajosan úszná meg simán! — De hát minden értekezle­ten olyan sikere van... — mon­dom; — Messze van a megye is, a járás is, sőt még Pest is, Te­rus néni ott elmondhatja mindazt, amit itt nem lehet neki... — Nem értem... — Most már mindegy, elhi- szi-e nekem, vagy majd hol­nap a tagoknak... Ha belefog­tam, végre elmondom. Vagy öt évvel ezelőtt írtak, hogy küld­jünk egy megyei értekezletre valakit, — lehetőleg nőt. Mi­vel akkor nem volt más, aki elmehetett volna, Terus nénit jelölték... Én még akkor nem voltam elnök, csak két évvel ezelőtt lettem az. Nem tudom, hogy történt? Itt soha nem szo­kott felszólalni, de azon túl az értekezleten olyan beszédet vágott ki, hogy minden újság róla írt. Egyébként ugyanazt mondta, amit maga is hallott a múltkor a megyén. Mert ezt szokta elmondani mindenhol. Azóta már két író volt nála, a rádiótól is többszőr kijöttek, ha a nőtpnács küldöttséget szervez, őt mindig beválaszt­ják, tagja a járási tanácsnak is, ahol mindig felszólal, szidja a szövetkezeti vezetőséget, el­mondja, hogy mennyivel job­ban mennének a dolgok, ha jól szerveznénk meg a munkát. Sokszor írtak már róla, hiszen majd meglátja, milyen jól ösz- szeszedi a beszéinivalót. Nem tudom, miért van, hogy senki­nek nem jut eszébe mással is beszélni, mint vele, ha róla ír... Nyilatkozik, mintha be­le született volna, kritizál, ja­vaslatokat tesz, a munkafe­gyelmet, meg a vezetőséget so­hasem felejti el megszidni... De nézze meg a munkaegy­ség-táblázatot. Nincs sok asz- szonytagimk, az igaz. De neki van a legkevesebb teljesítmé­nye. Pedig hányán vannak, akiknél otthon még kicsi gye­rekekre is gondot kell viselni. Az ő gyerekei már mind el­költöztek, férjhez mentek, megnősültek, egyedül van, lenne ideje dolgozni. De a nyáron is, amikor egyik ér­tekezleten a munkafegyelmet szidta, hazajött és a legna­gyobb dologidőben, aratás alatt, se szó, se beszéd, két hétre a fiaihoz ment látogató­ba. Pedig tudta, hogy beosz­tottuk munkára. Hiszen keve­sen vagyunk, takarékoskod­nunk kell minden emberreL .. De hát éppen ő szervezte meg az asszonyokat... — mondom, s jegyzetfüzetemből idézem felszólalását. — Értekezleten sokat lehet beszélni — bólint eltűnődve az elnök. — De a szövetkezetben dolgozni is kell. Olyan össze­férhetetlen. hogy egy időben egyik brigád sem akarta be­fogadni. A mostani brigád­jában könyörögnöm kellett a tagoknak, hogy fogadják be. Higyje el elvtársnő, nem jé!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents