Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
1960. november 13.. vasárnap NÉPÜJSAG s Táj kutatási végez a Kompolti Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Mit hozott az első esztendő Kerecsenden? Az év végére 3,5 millióra emelkedik a tsz közös vagyona zájárulással, 1 Zetor, 30 százaA MEZŐGAZDASÁGI termelés célszerű elhelyezésének problémája valamennyi szocialista országban felmerül. Az adottságoktól függően bizonyos mértékig módszerekben eltérő is, de elveiben azonos, folyamatos és rendszeres kutatómunka folyik már évek óta e komplex feladat tudomány os a’apossággal történő 'megoldása érdekében. Az e téren folyó kutatómunkát mind a Szovjetunióban, mind a baráti országokban központi feladatnak tekintik, és azt párt- és kormányhatározat rendelte el. A téma jelentőségét bizonyítja az is, hogy a szocialista országok képviselői 1958. szeptember 8 13. között. Prágában, nemzetközi konferencián vitatták meg a mezőgazdasági termelés területi elhelyezésének és specia- lisálásának elvi kérdéseit. A magyar mezőgazdasági termelés helyi adottságait és fejlesztési lehetőségeit feltáró kutatómunka, amelyet köz- használatú szóval tájkutatás- nak neveznek, országos méretű. és az ország 8 mezőgazda- sági táj intézetében történik. Északkelet-Magyarország mezőgazdasági tájtermelésének problémáit a Kompolti Mezőgazdasági Kísérleti Intézet üzemgazdasági csoportja dolgozza fel. A téma megoldásában közreműködik az Országos Meteorológiai Intézet, Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, több mint 70 gépállomási laboratórium, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és valamennyi vízügyi igazgatóság, a Kertészeti. valamint a Szőlészeti Kutató Intézet és néhány ágazati mezőgazdasagi kutató intézet. A mezőgazdasági termelés célszerű elhelyezését és specializálását szolgáló kutatómunka a mezőgazdasági termelés minden ágára kiterjedően, községi részletességgel történik. Igv eredményei nemcsak az országos termelést, a tudományos kutatómunka gyakorlati kapcsolatának kiszélesítését. hanem a termelőszövetkezetek szervezését és gazdasági megerősítését, valamint az észszerű gazdálkodási irányok és arányok kialakítását is előmozdítja. MUNKÁNK SORÄN abból indulunk ki, hogy a szocialista társadalom feltétlen érvényű gazdasági törvénye: a munka termelékenységének állandó emelkedése, vagyis a társadalmi munka hatékonyságának állandó fokozása legyen a cél. A területegységre és a munkásra jutó maximális termék- mennyiség nyerése a legkisebb ráfordítások mellett viszont jelentős mértékben függ a mezőgazdaságban a helyi feltételek, az üzemben levő tartalékok, munka, föld, termelőeszközök, természeti és gazdasági tényezők hatékony kihasználásától. Nagy terméshozamokat bármely növénynél tehát csak akkor tudunk elérni, ha azokat ott termeljük, ahol a legkedvezőbb talaj- és éghajlati feltéte’ek az illető növény számára biztosítottak. Figyelembe kell vennünk természetesen a termelési viszonyok fontosságát is, hiszen a termelés társadalmi tervezése. így a mező- gazdasági termelés is — csak szocialista termelési viszonyok között lehetséges. Ezért van különös jelentősége a tudományos. megalapozott tájgazdálkodási rendszer kido'gozásá- nak, amelyek a talaj-, éghajlati és közgazdasági adottságok feldolgozása alapján irányt mutatnak a terme’és leghelyesebb kialakításának lehetőségeire. annak specializálására és a termelőeszközök legcélszerűbb csoportosítására község- génként, járásonként és tájanként. A helyi mezőgazdasági termelésre ható összes tényezőket községi részletességgel tárjuk fel és a kiértékelt konkrét javaslatokkal alátámasztott anyagot egy-egy járás adatainak feldolgozása után folyamatosan adjuk át a községi, járási és megyei tanácsoknak, hogy azt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a termelőNovember 5-én három szovjet csoport látogatott el Egerbe. A szovjet elvtársakat meghívták az évfordulón rendezett ünnepségekre a MÉSZÖV, a Moziüzemi Vállalat, a Vendéglátó Vállalat, a megyei tanács, a közgazdasági technikum, a Dobó Gimnázium, a Mezőgazdasági Szakiskola és a helyőrségi tisztiklub. Az ünnepségeken a szovjet eltvársak felszólaltak. szövetkezetek gazdálkodásának tervszerű irányításában minél előbb fel tudják használni. A gyöngyösi járás 24 közigazgatási egységére a tá.ikutatási feldolgozás elkészült. A feldolgozott anyag átadása az illetékes szervek felé, e hó elején megtörtént. A községi anyagokhoz 1:25 000-es méterarányú talajtérképet, talajhasznosítási és tájgazdálkodási térképet mellékeltünk. A szöveges rész útmutatásai segítséget adnak a gazdálkodás irányának és arányainak kialakításához és ezen keresztül a jövedelmezőbb gazdálkodás megszervezéséhez a termelőszövetkezetekben. A konkrét javaslatok számszaki alátámasztással bizonyítják, hogy megvalósításuk esetén a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége milyen mértékben növekszik. Intézetünk üzemgazdasági csoportjának kollektívája az elkövetkezendő évben Heves megye tájtermelési és üzem- szervezési problémáit dolgozza fel. Jelenleg a füzesabonyi járás feldolgozása van folyamatban, melynek a gyakorlat számára történő átadása még ez évben megtörténik. KÚT ATOMUNK ÁNKN AK az a célja, hogy tudományos megalapozottsággal fe’dolgozza és meghatározza az egyes növények termelésére és a különböző állatfajták tenyésztésére legalkamasabb tájakat. A tudományosan feldolgozott anyaggal a mezőgazdasági szakemberek részére olyan útmutatást kívánunk adni. amelyek gyakorlati hasznosítása nagymértékben elősegíti a mezőgazdasági termelés hathatós, ésszerű és gyors fellendítését. Szó rád László, csop. vez. főmérnök, Kompolt November 7-én az MSZBT megyei elnökségén Mészáros József megyei titkár, ünnepélyes keretek között adta át az MSZBT aranykoszorús jelvényét és díszoklevelét dr. Gál György, Milkó István és Szalai György elvtársaknak, a magyar-szovjet barátság fejlesztése érdekében kifejtett eddigi í jó munkájukért. 1959. december 1-én alakult a kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezet. Ma már több mint ötszáz tagja van a háromezerkétszáz holdas gazdaságnak. s most, amikor néhány nap múlva egyéves születésnapját ünnepli a szövetkezet, alkalom kínálkozik arra, hogy mérlegre tegyük a tizenkét hónapos közös munkát: honnan indultak, mennyire jutottak, milyen sikereket hozott a legelső esztendő. Nyolcvanezer forint volt az első közös pénzalap Szövetkezeti község lett a falu. A döntés után az emberek sokszor éjszakákba nyúló estéken vitatkoztak azon, mivel induljanak, honnan vegyenek pénzt az első lépésekhez. Vé- gülis, úgy döntöttek, hogy ki-ki 200 forintot fizet be a közös kasszába, s ezzel az összeggel járul hozzá saját erejéből a kezdéshez. Így jött össze azután a nyolcvanezer forint, amelyet magáénak mondhatott a tagság. És ez a sok kétszáz forint nem csupán arra volt jó, hogy anyagi alapot teremtsenek, hanem arra is, hogy egy kicsit odakapcsolja az embereket a szövetkezethez. Áldozatvállalás volt a legelső lépés, igaz, de ez az áldozatvállalás már azt is jelentette: közöm van ehhez a szövetkezethez, az én pénzem is ott van, segíti az indulást, a kezdő lépéseket. Így történt. És ennek eredményeként több száz ember összefogásából lett egyszerre a kevésből sok, a kétszáz forintokból máról holnapra nyolcvanezer forint. A munka helyes megszervezése volt a következő lépés Hét brigádot, tizenhat munkacsapatot szerveztek Kerecsenden. Hetente tartanak rendszeresen vezetőségi ülést, amelyen részt vesznek a brigádvezetők is, havonként pedig a brigádvezetők a munkacsapatvezetőkkel közösen tanácskozzak meg a mindenkit érdeklő problémákat. Ezek a megbeszélések különösen hasznosak, hiszen itt szóba kerül minden eredmény, hiányosság, amely a munka végzése közben előfordul. A közgyűlésekre — mint a legfelső fórumra — jellemző, hogy azokon részt vesz a tagság, s nem hallgatja el senki véleményét. — Időbe telt, amíg az emberek összeszoktak, belezökkentek az új szervezeti formákba — jegyzi meg a szövetkezet főkönyvelője, aki korábban hasonló beosztásban a Heves megyei Növényvédő Állomáson dolgozott, de aki, mint mondja, most már itt marad véglegesen a kerecsendi szövetkezetben. — És hogy ugyanezt a nézetet vallja a tsz agronómu- sa is, aki egy évvel ezelőtt még a Nemzeti Banknál dolgozott, az arra enged következtetni, hogy túl jutottak a kezdeti nehézségeken, s éppen a legnehezebb napokban forrott össze a tagság a vezetőkkel, de ami talán a legfontosabb: szilárdan hisznek és bíznak a jövőben. A szövetkezet vezetőivel folytatott beszélgetés közben szó esik az asszonyokról, akik a nyáron is, most, az őszi betakarításnál is, mint mondani szokás, ki tettek magukért és bebizonyították, hogy sokra futja erejükből. Itt, ebben a fiatal szövetkezetben, bízik is az asszonyokban a vezetőség. Van női brigádvezetőjük — s talán ő a legjobb brigádvezető a hét közül —, akinek szavára hallgatnak nemcsak asszonytársai, de a férfiak is. De vannak női munkacsapat-vezetők is, akik már bebizonyították, hogy méltók a bizalorm-a. Nevek kerülnek elő a munkaegységkönyvekből. Asszonyok, szorgalmasan dolgozó asszonyok nevei, akikre ma már büszke a vezetőség, az egész tagság. Alföldi Lajosné, Adler Andrásné, Boros Istvánná, Herceg Béláné, Vojfahov- szki Lajosné, Új Istvánná, Gas- paravics Istvánná, meg a többiek, akik a legszorgalmasabbak közé tartoznak. Az állam segítsége mellett a maguk erejére is támaszkodtak. 400 ezer forintos beruházás saját erőből — Teljes és részben saját erő — így összegezi a beruházásokat a tsz főkönyvelője. És már kezdi is a felsorolást. Teljesen saját erőből: nyolcvan férőhelyes fedett karám, két kukori- cagóré, épületjavítások, saját építőbrigáddal. Részben saját erőből: 102 férőhelyes tehénistálló 200 ezer forintos tsz-hozlékos saját erőből, 1 Szuper- Zetor, 40 százalékos hozzájárulással, s az erőgépekhez vásárolt kisebb munkaeszközök, ugyancsak 40 százalékig saját erőből: pótkocsik, ekék, boronák, fűkasza, 24 soros vetőgép, szecskavágó. Az összes beruházások összegéből a saját erőből történő vásárlás meghaladja a négyszázezer forintot. Számológép kattog az irodában az egyik íróasztalon. — Erre is futotta már — jegyzi meg a könyvelő, s máris tüneményes gyorsasággal kerül ki a gépből a végeredmény, amely szerint a szövetkezet vagyona év végére három és félmillió forintra emelkedik. Ezek szám szerinti eredmények, de talán ezektől is nagyobb és jelentősebb eredmény az, hogy egyre inkább magára talál már a tagság és ha még nem is megy minden rendjén, de lassan-lassan kialakul a szövetkezet igazi képe, megszilárdul a munkafegyelem. Az a tény, hogy az 507 tagból mindössze 46 azoknak a száma, akik hátat fordítottak a szövetkezetnek, mindenesetre arra mutat, hogy jó úton halad a kerecsendi termelőszövetkezet és az ott dolgozó, tegyük hozzá, szorgalmasan dolgozó emberek megtalálják egyéni számításaikat is. Erre nemcsak az eddigi előlegosztások szolgálnak bizonyítékul, de az is, hogy az igen jelentős saját beruházások, no meg a kedvezőtlen időjárás ellenére is, ki tudják osztani zárszámadáskor a munkaegység értékére betervezett összeget a tagoknak. Sokkal könnyebb lesz a második esztendő Papíron még nem készültek ugyan tervek, de a vezetők, a tagok fejében készen van, és az első — tegyük hozzá, nem könnyű — év eredményeire támaszkodva új feladatokat állíthatnak majd 1961-ben maguk elé. Csupán néhány adattal szolgál a szövetkezet főkönyvelője: Megháromszorozódik jövőre a sertésállomány, számuk eléri az ötszázat. A meglevő 25 fejőstehén helyett 102-t állítanak be, amennyi csak befér az új tehénistállóba. A szarvasmarhák számát 1961-ben a mostani 136-ról 300-ra emelik és sokkal Á Magyar—Szoyjet Baráti Társaság hírei A Hatvani Konzervgyár példamutatása «A/vwv ÄVWAIXWWVWWWWWW Munkában született ez a gyár. Még építkeztek, gépeket szereltek, de közben már termeltek. Bővítették az üzemeket, termelési vonalakat alakítottak ki, vezetőknél és munkások között menet közben nőtt a begyakorlottság. De vajon hogyan alakul most a termelékenység? A gyárvezetői számba veszik-e, élnek-e azokkal a lehetőségekkel és eszközökkel, amelyek szoros összefüggésben vannak a termelékenység növelésével? Két adat és a tények Tavaly 146 ezer forint volt az egy főre eső termelési érték, az idén pedig 164 ezer forint várható. — 146—164 ezer! Nem számcsere ez csupán? A véletlenek furcsa találkozása, vagy talán a hitetlenkedő kérdés mosolyra készteti a gyár főmérnökét. íróasztaláról sűrűn teleírt papírlapot vesz fel. — íme, a gyár élete — számokban. Száraz adatok, de aki érti i nyelvüket, annak sok mindenről beszélnek a kimutatások. Tavaly 1220 fő volt az átlagos létszám, az idén 1180 várható. Kevesebb létszámmal most mintegy 12 százalékkal többet termelünk. Hamarosan tisztázódik, hogy új gépeket, nagyobb beruházásokat az idén nem kaptak, az árak nem változtak. Talán a gyártmányösszetétel változott meg? — Nem — hangzik a szűkszavú válasz. Tehát kizárólag jobb szervezéssel. a gépkapacitás kellő kihasználásával, a munkaintenzitás fokozásával növelték a termelékenységet? — Igen, a lényeg ez. De a valóság nem ilyen egyszerű Mindig idejében és a legjobb megoldásmódot kellett kiválasztanunk. A minisztérium, a termelők, az itteni műszaki és gazdasági vezetők, adminisztratív dolgozók és a munkások akarata, helytállása tükröződik a termelési mutatókban. — Soha ilyen jól még nem ment a gyár. Nincs kiesés, várakozási idő. Mint az óra, úgy működnek a gépek. A gépek diktálják az iramot, de szívesen engedelmeskedünk, mert fizetéskor mi látjuk annak hasznát — büszkélkedik a paradicsomüzemben egy jászsági férfi. A minisztérium és a hatvani munkások közös újítása A lecsógyártással szembeni igény évről évre növekszik. A lakosság itthon is, külföldön is egyre többet vásárol a készítményből. A hatvaniak elhatározták, hogy az idén nemcsak többe't, hanem jobbat is gyártanak. A fogyasztók régi vágya, hogy valódi, ízes magyar lecsót kapjanak, nem pedig sok lében elfőtt paprikát. A minisztérium új gyártási technológiát dolgozott ki. Alaposan tanulmányozták ezt Hatvanban. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az elgondolás jó, most már minden erőt és tudást a műszaki feltételek biztosítására kell összpontosítani. — Lényegesen kevesebb hőkezelést kell adni. A dupliká- torban való összefőzést mindenképpen el kell kerülni. Jobban ’rí kril használni a rendéikor ; álló gépeket, folyamatossá kell tenni a gyártást — javasolták az emberek. Aztán Szekszárdi Dezső, a főzeléküzemvezetője, Somogyi István művezető-technikus és Galambos Attila, a karbantartók művezetője, beadták újításukat. Mi ennek a lényege? Lényegileg az, hogy a minisztérium technológiai utasítását, a felmerült minőségi és meny- nyiségi követelményeket hogyan lehet ésszerűen, gazdaságosan, újabb beruházások nélkül megvalósítani. A borsófeldolgozás már befejeződött. Miért ne lehetne egy kis változtatással a borsónál használt automata töltőgépet a paradicsomnak üvegbe való töltésére felhasználni? Már nyakunkon volt a szezonkezdés, de a három művezető rövid idő alatt gyakorlatilag is megcsinálta, amit az újítási javaslatban kidolgozott. Szalagon haladt az üveg, a tölcsérből betöltötték az előmelegített paprikát. A dupli- kátorra így már nem égett rá a lecsó, nem kellett már azt bögrékkel, sok munkaráfordítással és sok vesződséggel ön- tözgetni. Szaporán haladt a munka. Az idén 118 vagon volt a lecsógyártás terve, de a Hatvani Konzervgyárban 225 vagonnal készítettek. Mi volt az automatizálás, az újítások és az ésszerű átszervezések eredménye? Pontosan azt még nem tudják megmondani, mert az adatokat most dolgozza fel a kalkuláció és a számvitel. Hatvanezer forint bérmegtakarítással, jelentékeny minőségi javulással és lényeges anyagmegtakarítással számolnak. Vitamindús árut termelnek ma már Hatvanban. Régebben 7,4 darab volt az 5/1-es lecsóból az egy óra alatt egy főre eső termelés. Az idén az átszervezésnek és a gépesítésnek megfelelően majdnem duplájára: 14 darabra emelték a normát. Túlteljesítették. Ugyanis 15,7 a tény- szám. Az 5/4-es méretnél is jóval túlszárnyalták a felemelt idei normát. Bátor kezdeményezések A paradicsomüzemben teljesen kiküszöbölték a kézi feldolgozást. Attól kezdve, hogy a ládákból kiöntik az árut, automatizált a termelés. Gép emeli a raktárba a kész, dobozos árut is. Hány millió forintba került mindez? Egybe sem. A dolog érdekessége éppen az, hogy a különböző üzemekben a gépek megvoltak. Át kellett azokat csoportosítani, úgy kellett átszervezni a termelést, hogy kézi erő és megszakítások nélkül, folyapiatosan menjen a munka. ■' Sikerült. Közös összefogással a buktatók ellen Persze a valóságban nem ment minden ilyen simán. Eleinte sokan ragaszkodtak a régihez, a begyökeresedett, ósdi termelési módhoz. A gyár új és főleg fiatal főmérnökének nem kis nehézséget okozott, hogy bebizonyítsa; ahhoz a részleghez nem kell annyi ember, ez a csoport holnap átmegy amoda dolgozni, ezt a gépet át kell szerelni. Egy-egy lényeges intézkedést sok-sok töprengés és alapos vizsgálat előzött meg. A vezetők egyet akarnak: többet, jobban és gazdaságosabban termelni. A munkások támogatják őket, mert könnyebbé vált a fizikai munka és biztos keresetre számíthatnak. De szólni kell még valamiről. Az új gépcsoportok kialakítása, a munkaerő átszervezése, új technológia és jelentős újítások bevezetése mindig bizonyos átmeneti veszéllyel jár. Sokszor a napok is döntők, mert romlandó áruval dolgoznak. Ezért a vezetők semmiképpen sem nélkülözhetik a pontos és az eseményeket nyomon követő létszám-, anyag- és bérfelhasználási adatokat, valamint a cikkenkénti termelési értéket. Az operatív számviteli csoport háromnaponként, sőt a mennyiségi adatokat naponként szolgáltatta és ezzel támogatta a vezetés biztonságát. Ilyen hatalmas gyárat nem lehet vaktában, csak úgy találomra, megérzés szerint irányítani. Az adminisztrációs részleg helytállt a termelékenység emeléséért vívott csatában. A Hatvani Konzervgyár ma már büszkén jelentheti, hogy az egy munkásállományi létszámra eső termelékenységi tervét 110,7 százalékra teljesítette. Ez önmagában véve komoly, dicsérendő eredmény. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindezt újabb beruházások nélkül — ésszerűsítésekkel, újításokkal, a belső tartalékok feltárásával —, érték el, akkor bátran elmondhatjuk, hogy a Hatvani Konzervgyár példája követésre méltó. Dr. Fazekas László komolyabban foglalkoznak majd hizlalással is, amely köztudom.. űar, igen jelentős jövedelmet biztosít a szövetkezetnek. — Most fial negyven anyakocánk — mutat valaki a ser- tésfiaztató felé — aztán még hozzáteszi: — minden darabot felnevelünk, borjakat, malacokat is, hiszen jövőre az állat- tenyésztésből várjuk a nagyobb jövedelmet. Dohánykertészet, bolgárkertészet, baromfinevelés szerepelnek még az előzetes tervekben és hogy ezek a tervek valóra is válhatnak, arra bizonyos mértékig már garancia az eltelt esztendő, a legelső év, amely nem volt ugyan könnyű, de eredményekben gazdag volt Kerecsenden. Szalay István Veteránok és az ifjúság találkozása A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén megyeszer te veteránok és az ifjúság közötti találkozókat rendezett az MSZBT. Így Egerben, a Közgazdasági Technikumban Molnár Károly elvtárs találkozott a diákokkal, míg a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumba Csirmaz Dezső elvtárs látogatott el. A fiatalok figyelmesen hallgatták a veteránok elbeszéléseit, majd köszönetük kifejezéséül virágcsokorral ajándékozták meg kedves látogatóikat.
