Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-12 / 267. szám

1960. november 12., szombat NÉPÚJSÁG 3 fl nők körében is megnövekedett a politikai munka jelentősége, nőtt a nőtanácsok szerepe SZERDÁN A GYÖNGYÖSI járási tanács nagytermét a já­rás és város valamennyi ter­melőszövetkezete nőtanácsai­nak küldöttei töltötték meg, hogy meghallgassák Szépési Andrásnénak, a járási nőta­nács titkárának beszámolóját, és elmondják mindazt, ami a tsz-ben történt napjainkig. Az értekezleten jelen volt Széles Imréné, az Országos Nőtanács, munkatársa, Horváth Nándorné, a Heves megyei Nőtanács titkára, Serb József, a járási pártbizottság munka­társa, valamint Harangi Ist­ván, a Hazafias Népfront járá­si titkára. Az elnöki megnyitó után Szepesi Andrásné beszámoló­jában a következőket mon­dotta: — A tanácskozás célja, hogy megbeszéljük a Politikai Bi­zottság április 12-i határozatá­ból adódó feladatokat a nő­mozgalom terén. Legfontosabb feladatunk a termelőszövetke­zetek politikai, gazdasági meg­szilárdítása, segíteni továbbá a közös ütőn elindult dolgozó pa­rasztokat a korszerű, nagyüze­mi gazdaságok kialakításában, s tsz-asszonyaink szocialista szellemben való gondolkodás- módjának fejlesztése. Ma már elmondhatjuk, hogy termelő- szövetkezeteinkben az asszo­nyok, lányok jó munkát vé­geztek a szövetkezetek gazda­sági, politikai megszilárdításá­ban. A járás területén a tsz-ta- gok száma 10 438'fő, ebből a női tagok száma 5094. Itt nem beszélünk azokról az asszo­nyokról, akik a férjeik munka­egység-könyvére végeznek munkát. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor az asszonyok jóval meghaladják a férfiak számát. . Beszédének további részé­ben foglalkozott a tsz-ekben elért eredményekkel, amelyek azt mutatják, hogy termelő- szövetkezeteink többsége nem gazdálkodik rosszul, még a kedvezőtlen időjárás ellenére is elérik a betervezett munka­egységet. A jó közös munka eredménye, hogy két-három szövetkezet kivételével, a já­rásban átlagosan 10—15 forint munkaegység-előleget fizet­nek a tagoknak. — Sikereink forrása — mon­dotta Szepesi elvtársnő — a párt és kormány helyes politi­kájának köszönhető, amely minden segítséget megad tér- melőszövetkezeteihknék mind pólitikái, mind gástdásági té­vén. Éz a segítség megmutat­kozik akkor is, amikór szak­embereket küld a termelőszö­vetkezetek irányításához. NAGYÖN JÓL TUDJUK, hogy a termelőSzövétkézeti gazdálkódás megváltoztatja a falu arculatát, megkezdődik az egységes paraszti osztály ki­alakulása, megteremtődik a társadalmi, gazdasági alap az emberek tudatának gyorsabb átalakításához. Ezért a nők körében is mégnövékédétt a politikai munka jelentősége, nőtt a nőtanácsok szerepe. Erősítenünk kell termelőszö­vetkezeteinkben a nők bevo­nását a vezetésbe. Járásunk területén ezzel kapcsolatban még sok tennivaló van: nem dicsekedhetünk azzal, hogy já­rásunk minden termelőszövet­kezetének vezetőségében nők is vannak. Ebben mi is hibá­sak vagyunk, hogy nem figyel­tünk fel erre a jelenségre, hogy a vezetőségválasztások előkészületeiben nem javasol­tuk a jól dolgozó nőket a ve­zetőségbe. A munkacsapatvezetők meg­választásánál már javult ez a helyzet, mert nem egy terme­lőszövetkezetben több női mun­kacsapatvezetőt jelöltek a dol­gozók. Nem győzzük eleget hangoztatni, hogy segítsék asz- szonyaink azon asszonytár­saink látókörét bővíteni, akik­nél még erre szükség van, hogy ne csak dolgozzanak, ha­nem képesek legyenek a veze­tésbe is beleszólni. De van több olyan női munkaerő a termelőszövetkezetekben — fő­leg üzemi dolgozók feleségei —, akik nem tsz-tagként dolgoz­nak. Feladatul kell kitűzni az ilyen asszonyokkal való foglal­kozást, hogy mint rendes ta­gok, dolgozzanak. Olyan nézet alakult ki ezekben a női dol­gozókban, hogyha beteg lesz, a férje után úgyis részesül gyógy­kezelésben. Ez igaz. De az egyéb szociális kedvezménye­ket csak úgy élvezheti, ha ren­des tag, és nyugdíjban is csak akkor részesülhet. ELŐTTÜNK ALL A TÉL, használjuk ki a téli időket, amikor nagyobb lehetőség nyí­lik a tanulásra, és jobban ösz­sze tudjuk hozni az asszonyo- kät. A VII., VIII. általános isko­lát végző asszonyaink száma igén megnövekedett ebben az óktatási évben. Ebből az is lát­ható, hogy maguk az asszo­nyok érzik, szükséges részük­re a fejlődés, és így lehetősé­gük nyílik gyérmékeik tanulá­sának segítésére, ellenőrzé­sére is. Hasznos lenne, ha be­kapcsolódnának a Hazafias Népfrónt által szervezett me­zőgazdasági, szakmai szakokta­tásokba. Például az ezüstkalá­szos tanfolyamét élvégző dól- gózó mezőgazdasági szakmun­kássá válik. Ne tartson vissza senkit sem az, hogy nem megy tanulni, mert a férfiakkal nem. tanul együtt, mert ha a mun­kában egyenrangú társak va­gyunk velük, akkor legyünk azok a tanulásban is. Működik még egy oktatási formánk: a gazdasszonykör. Eddig járásunk területén mint­egy 25 gazdasszonykör műkö­dését jelentették be. Itt is sze­retnénk elérni, hogy ne csak szakmai oktatást kapjanak asz- szonyaink. hanem tudományos és politikai ismereteiket is bővíthessék. Befejezésül engedjék meg, hogy megemlítsem az üzemi nődolgozók kezdeményezését: a Szerszám- és Készülékgyár asszonyai meghívták a nagy- fügedi elvtársnőket üzemláto­gatásra, hogy a vendégek a munkapad mellett ismerjék meg a munkásnőket is. Szeret­nénk, ha a többi üzemek is rendeznének ilyen ismerkedést, mert ezen keresztül is közelebb kerülnek egymáshoz munkás- és parasztasszonyaink és ezzel elősegítjük a munkás-paraszt szövetség kapcsolatának továb­bi elmélyítését. A beszámolót több mint 20 értékes hozzászólás követte. El­mondották az eddig elért ered­ményeket, s mint hiányosságot vetették fel, hogy a tsz-vezető- ségbe a nők nincsenek bevon­va. Széles elvtársnő hozzászó­lásában a többi között nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy termelőszövetkezeti asszo­nyaink kezdeményezzék a ba­romfi tenyésztését, mivel ez népgazdasági érdek is. AZ ÉRTEKEZLET részvevői gazdag tapasztalatokkal, nagy munkakedvvel tértek vissza termelőszövetkezeteikbe. Sz. E. Értekezlet a tsz-en belüli földrendezésről A Megyei Tanács VB Mező- gazdasági Osztálya a napok­ban nagyszabású értekezletet tartott Egerben, a megye mező- gazdasági üzemeiben végre­hajtandó üzemen belüli föld- rendezéssel kapcsolatban. Az értekezleten megjelentek a szomszédos megyék szakem­berei, valamint az érdekelt tsz-elnökök is. Dr. Nagy János vitaindító előadása után a hozzászólások alapján megállapítható, hogy i a táblásítás végrehajtásának nagy jelentősége van a tsz-ek­ben, amely a gazdaság vezeté­sét könnyíti, s amely az ered­mények növelése szempontjá­ból sem másodrendű fontossá­gú ott. ahol helyesen alkal­mazzák a vetésforgókat is. — A MÄTRAVIDÉKI Erő­műben üzemenként brigádok vizsgálják felül a létszámgaz­dálkodást. Azt kutatják, hogy összevonásokkal és átszerve­zés útján hogyan lehetne ke­vesebb munkaerőíclhaszná- lással gazdaságosabbá tenni a termelést. Báj van Albion- ban. Nemcsak a szigetország ködös, de az arisztokraták látóhatárára is vastag és mind sö- tétebb színű köd telepszik. Szegény, szerencsétlen arisztokraták, kik­nek jónéhánya ta­lán Hóditó Vilmo­sig is visszavezeti családfáját, mind nehezebben tenge­ti életét. Meg kell a szív­nak hasadni — ez a véleménye a ne­mesi almanach szerkesztőinek is, kik a szívhasadás előtt azonban még egy korszakaltcotó javaslattal is él­nek: alakítsák meg az Arisztokraták Szakszervezetét. Ügy bizony. Ér­dekvédelmi szerv ez ugyebár, amely védi a nemesi elő­jogokat, védi a szegénység ellen a kastély-tulajdoiió- sokat. esetleg sztrájkot is lehet, szervezni, ha báj van. De, há a cím, az elnevezés nem megfelelő, más ja­vaslata is van a sze rkesztökne k: alakítsanak céhet. Arisztokraták Cé­he. Jó név. ötle­tes. Lehet választa­ni! (-61 Látogatás az EGRI TÜZÉP-TELEPEN A telepen nagy a forgalom. A TEFU kis teherkocsijai és a fogatos kocsik hosszan sora­koznak a mázsa előtt. Benn, az irodában, kellemes melegben, Lepres András, el­adási ügyintéző fogad. — Mi a helyzet a szénellátás terén? — teszem fel az első kérdést. — A kb. másfél hónapja fennállott ellátási zavar arra volt visszavezethető — szól az információ —, hogy a szarvas­kői bányában valamelyes tech­nikai akadályok álltak elő. Ek­kor új fejtési frontra álltak át, s egyre több lett a szén. Egy hónapja erősen emelkedik a felhozatal. Mostanában már naponta 12—18 vagon fut be, szénnel megrakodva! — MILYEN MINŐSÉGŰ az új fronton termelt szén? — ér­deklődöm a nem közömbös kérdés iránt. — A tapasztalat azt mutat­ja, hogy kielégíti az igényeket. Háromezer kalória körül mo­zog. Megtudom, hogy háromféle szén érkezik a szarvaskői bá­nyából Egerbe: darabos, dió- és daraszén. A daraszenet a két egri téglagyár és néhány vidéki ipari üzem használja fel. — A közönség a darabos sze­net vásárolja előszeretettel - kapom az információt. - Őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy nem indo­kolt egyesek tartózkodása a diószéntől, amely éppen olyan minőségű, mint a darabos. Míg beszélgetünk, az abla­— Ez az idén már megoldott­nak látszik. Ma is a TEFU 10 gépkocsival, az Egri Város- gondozási Vállalat pedig 11 lo­vasfogattal állott a szállítás szolgálatába. Ezzel a szállítási lehetőséggel biztosítható a mu­tatkozó szénigény kielégítése. kon át látjuk, egymásután gör­dülnek el a szénnel megrakott kocsik, ki a kapun, a város felé. — Milyen a szén elszállítási lehetősége? ■iiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiMiiiiiisiisiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiiiiiiiaiiaiiaiiaiiiiiiiiaiKiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiMiiiiiis^aiit • iii i ■ i i ■ ■ i ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■iiiiii ■ iiiii in > i i i ■ > GYURKÖ GÉZA: Zsákutca Ne nézz így rám... Tudom, hogy rongy ember vagyok, il­letve voltam, de ennek most már vége. Érted, Jucuskám, ennek egyszer s mindenkorra vége. Igen, hiába nem hiszel, hiába nem akarsz hinni ne­kem, de majd meglátod, hogy nem vagyok én még annyira mélyen, hogy ne tudnék meg­kapaszkodni — magamba és benned is ... Mert azért lásd be, hogy nemcsak én vagyok a hibás... Félreértesz Jucuskám, nem akarlak én téged hibáz­tatni, dehogy is teszem, miért is tenném ... Most rólam van szó, dehát hogyan beszélhet­nék én csak magamról, amikor te is vagy, amikor ... Látod már megint nem értesz, már megint ki akarod forgatni min­den szavam, már azt sem en­geded meg, hogy őszinte le­gyek, már az őszinteségemben is kételkedsz... Miért teszed ezt? Hát soha, de soha nem tud­juk mi már megérteni egy­mást? Téged soh’se érdekelt, mit csinálok és miért. Téged csak az érdekelt, hogy a pénzt hazavigyem, hogy ott üljek melletted állandóan, hogy hall­gassam végnélküli locsogáso­dat ... Igen, mert mindig csak locsogsz, sohasem beszélsz... Sohasem! Még akkor is, ami­kor más nő csak kéjesen ne­vet, vagy suttog, vagy őrjöng, vagy mit tudom én mit csi­nál ... Igen, te még akkor is fecsegsz, hogy az emberben fa­nyarrá válik a kéj, savanyúvá a szerelem, s megszokássá minden közös érzés. Azt hittem, hogy mindenem leszel és a semmim lettél. Mo­sol rám, persze, hogy mosol... Igen, főzöl is ... Úgy van, so­hase foltos egyetlen ingem se és a zoknijaim is mindig stop­poltak ... Én vagyok a világ legjobban ellátott férje, aki hosszú évekig bent ült egy ka­litkába, a kicsi felesége ellátta kendermaggal, cukorral, csak­hogy mindig ott üljön, soha sehová ne repüljön. Levágtad a szárnyam, min­den sarjadzó gondolatomat ki­ölted kegyetlen szárazságod­dal és amilyen fogamzóan gaz­dag a tested, olyan meddő a szellemed ... Mert az! Ha va­lami gondolat-csirát ültettem el benne, óvatos kézzel, vissza kérdező, kalászbaszökkenését váró lélekkel — még a magot sem kaptam vissza. Soha. ..Micsoda aranyos feleséged van ...” „Irigyellek öregem, hogy ilyen beosztó, gondos asz- szonyod van ..„Csinos asz- szony a feleséged, büszke le­hetsz rá...” S közbe ordítani tudtam volna, hogy ez a min­den ez a semmi, hogy odaad­nám a csípődet egyetlen gon­dolatért, hogy rongyos ingben, s éhesen járkálnék, csak egyet­len igaz és közös érzésért.., Hiába mondtam volna, úgyse hitte volna senki. Mi voltunk a példás házasok, mi voltunk a bezzegek, akikre mások hi­vatkoztak, a galambok, akik csak turbékolnak a dúcba, s közben senki sem látja, hogy milyen sötét, kibírhatatlan, milyen rettenetes ez a dúc. Már ez a galambászkodás is kibírhatatlan volt. Persze, hogy ittam, innom kellett, hogy valakinek: a po­hárnak, az italnak, ismeretlen részegeknek elmondjam... Té­vedsz, ismét csak magadat adod, hiába, nem tudsz más lenni. Nem a mi házasságun­kat, az én gondolataimat mond­tam el... Kiröhögtek, bizony, nagyon sokan kiröhögtek. Ál­talában a részeg emberek nem szeretik, ha komoly dolgokról esik szó, két pohár között. Ilyenkor aztán megdühösöd- tem, s még jobban elkezdtem inni, amíg végül én nem rö­högtem valami ostoba, bennem nazarénust fellelni akaró má­sik részegen. Ez olyan kölcsö­nös dolog volt, ott ültek a mocskos abrosz felett és mi, emberek, családapák, férjek, felelős, vagy nem felelős, de mindenképpen számotadó em­berek és bamba képpel röhög­tük a másikat. A tükörképün­ket. Sikerült elmélyítenünk kapcsolatainkat az állattal... Ez az egy, ami kiválóan sike­rült nekem is, különben ezt te mondtad ... Első és egyetlen szellemes megállaoításod volt, s olyan boldog lettem tőle. még részegen is, hogy mint az úr Sodomát, megmentettelek volna a magam számára, ezért az egyetlen szellemes monda­todért ... Ezt is valahol a szomszédban hallottad Kár volt ezt megmondanod, Jucuskám, hidd el nagyon kár. Es azok a jelenetek! Először kétségbeejtettek, aztán untat­tak, ma már nevettetnek. Mintha valami bohózatot néz­nék a színházban, ahol a pojá­ca nem én vagyok: a részeg, hanem te: a józan. Csodálato­san komikus vagy. Inkább kétségbeejtően ijesztő? Ne sér­tődj meg, de így van, bár az sem baj, ha megsértődsz ... Most mindent el akarok mon­dani neked, Jucuskám, ez az utolsó lehetőség, hogy belő­lem, a rongy emberből, mert azzá lettem, mert közös erő­vel ezt csináltuk belőlem, ami vagyok ... Szóval, hogy még legyen belőlem valami. Valaki! Tudod, ha egy jó szót hallok, ha megértőén tudomásul ve­szed részegségem, s nem akkor, hanem másnap, megkérded: mi volt a baj? Hisz ismertél, legalább is azt hittem, hogy is­mertél, nem voltam én soha­sem italt megvető, sem italt kedvelő ember ... Hát akkor miért... miért ez az elvakult és elvadult részegség? Ezt a kérdést elfelejtetted feltenni, —■ magadnak. Először magadnak és csak aztán nekem. Mert, ha így tettél volna, akkor sikong- tál volna mindjárt, jóformán a züllés első lépcsőjénél, hogy szakadék ... szakadék... sza­kadék ... Akkor még kezet nyújthattál volna, megnézhet­ted volna a lábamat, milyen gyönge, egymaga nem képes visszahágni a lépcsőfokon . . A, de képtelen voltál erre, mint ahogy képtelen vagy min denre, ami igazán emberi, ami több, mint az állat ösztöne. Igen, ezt én mondom, én a ré­szeges, az alkoholista, aki így lett állat. Mi a különbség köz­tem és közted? Csak az ital? Nevetséges, én mondom, hogy nevetséges. Téged csak az ösztöneid vezetnek: mosni kell, mert a tisztaság az állati erény is. Enni is kell, mert enélkül elpusztul a patkány is. Persze, szeretkezni is kell! Uramisten: kell! Hát miért kell? Miért ez a parancsoló szó, amely meg- fogalmazatlanul évmilliók óta ott remeg minden állat sejtjei­ben, hogy ki ne pusztuljon fa­ja, hogy szaporodjon, hogy utódai legyenek, amelyek is­mét mosnak, esznek és szeret­keznek ... Ne nézz így rám ... Értsd meg. hogy abba akarom hagy­ni, el akarom kezdeni ismét és elölről... Rongy ember vol­tam, s ezért nem csak te vagy a felelős ... Én ... Egyedül én. Segíts, Jucuskám, könyörgöm, segíts rajtam, magaddal, egész életeddel. Ugye segítsz, ked­vesem? — Hé! Ember .. Itt nem lehet aludni... Men jen haza, ha részeg — rázta fel tapinta­tosnak aligha nevezhető mó­don a pincér. Kábán nézte egy pillanatig az ismeretlennek tűnő arcot, amelyet groteszk glóriaként font körül a lámpafénytől rez­gő füst. — Csak ... csak még egy fröccsöt és me ... me .. . me­gyek, kérem — motyogta és részeg arcán, mint a fa olda­lán a gyanta, tétován meg­buggyantak a könnyek. A TEFU 3,50-ért, a Városgon­dozási Vállalat lovasfuvarjai pedig 3,20-ért végzik Eger te­rületén a szállítást. Sikerült megszüntetni az illetékeseknek a szénszállítás terén a magán­fuvarosok részéről megmutat­kozó túlkapásokat, melyek túl­zottan magas árakon való szál­lítási díjak felszámolásában ál­lottak. A FELNÉMETI ÜTI TÜZÉP­telep látja el Demjén, Szalók, Szólát, Felsőtárkány. Egerbak- ta, Felnémet. Novaj. Noszvaj, Ostoros, Makiár, és Andornak- tálya lakosait tüzelővel és ezen a téren mostanában már nincs semmi fennakadás. — Rengetegen vásárolták meg már, nyáron a szénszük­ségletüket. — a hitelakció ke­retében az idén mintegy 30 százalékkal többen jutottak tüzelőhöz. Az 1960-as év ta­vaszától, amikor a tüzelési idény véget ért, egészen szep­tember tO-ig, mintegy 50 ezer mázsa tartalékszén fogyott el a telepről, — a napi 1000—1100 mázsa új szén forgalmán felül. — Milyen kilátásokkal me­gyünk a télnek? — kérdem, az egri TÜZÉP-telep eladási ügyintézőjétől, sommázva láto­gatásom lényegét. — NYUGODTAN ELMOND­HATJUK, Jaogy a szarvaskői bányából Egerbe szállított szénből ki fogjuk tudni elégí­teni az igényeket. Az új front­fejtésből érkező szén olyan mennyiségben áll rendelke­zésre, hogy a városi rendelő­iroda minden igényt ki tud elégíteni! Távozva, a telepen feltűnik a hatalmas mennyiségű egysé­ges tűzifa mennyiség. Lepres elvtárstól megtudjuk, hogy a kifejezetten fatüzelésű cserép­kályhák részére a fennálló rendelkezések figyelembevéte­lével biztosítani tudják a tűzi­fát. A vásárolt szénmennyiség mellett pedig még 15 százalék­ban tűzifát is adnak. Sugár István

Next

/
Thumbnails
Contents