Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

I960, november 11., péntek NÉPÚJSÁG 3 Akiket meg kell tanítani jogaikra FURCSA VITA zajlott le az őszi munkák kezdésénél a he- vesaranyosi termelőszövetke­zet közgyűlésén. Az őszi beta­karítás feladatairól beszéltek, többek között a burgonyasze- dés gyors elvégzéséről. Ez a munka — mint annyi más eb­ben a szövetkezetben, az asz- szonyokra várt. Az asszonyok azonban kijelentették, hogy csak úgy hajlandók kiszedni a burgonyát, ha biztosítják szá­mukra a napi egy munkaegy­séget a burgonyaszedés idejé­re. És hiába érvelt a vezetőség azzal, hogy nem lesz így jó, hogy saját magukat csapják be, hiszen az előző napokban jóval többet“kereshettek a bur­gonyaszedésnél, mint napi egy munkaegységet, — az asszo­nyok nem engedtek vélt iga­zukból. A vita oka az volt, hogy az asszonlyok nem bíztak eléggé a vezetőkben — és ez nem vé­letlen. Ezek az asszonyok, akik a szövetkezet megalakulása óta szorgalmasan dolgoztak, sok­szor nem tudták, mennyit ér a munkájuk. A vezetőség nem szakított időt arra, hogy meg­magyarázza, melyik munkáért mennyi jár és ' miért éppen annyi. Hónapokon át dolgoztak úgy, hogy nem tudták, vajon csakugyan helyesen írták-e be a munkájuk után járó egysé­geket, s ez bizalmatlanságot szült. Az asszonyok, sokszor becsapva •érezték magukat, eleinte csak egymás között be­széltek erről, .később elégedet­lenkedtek, s végül a szóban- forgó közgyűlésen ilyen ^ for­mában robbant ki az elégedet­Ha a dolgok mélyére próbá­lunk nézni, meg kell látni, nem csupán anyagi probléma ez. Nemcsak arról ván szó, hogy az asszonyok jövedelme mennyi lesz, hanem arról, hogy mennyire bíznak abban, amihez hozzákezdtek. Neve­lésről van itt szó, illetve annak elmulasztásáról. SOKSZOR ESIK SZÓ arról, hogy a tegnap még egyénileg dolgozó paraszt útja nem vezet egyenesen, a múlt még sokáig visszahúzza az embereket, még sokáig gátolja őket abban, hogy a szövetkezetben szíwel- lélekkel dolgozó tagokká vál­janak. Állandó és türelmes fel­világosító munkára van szük­ség ehhez. És ha ez így áll a férfiaknál, akik az elmúlt esz­tendők során már a község éle­tében egyre jobban részt véve, ízelítőt kaptak abból, mit je­lent, ha maguk is részesei a hatalomnak, mennyivel jobban áll az asszonyokra, akik — né­hány kivétellel — még nem ju­tottak el eddig sem. Akiknek a háztartás, a lakás négy fala és a család jelentette az egész világot. Bár esztendőkkel ezelőtt megszületett alkotmányunk, mely a nőket egyenjogúvá tet­te, ez az egyenjogúság még mindig nem ért el egészen az emberek tudatáig. A paraszt­családokra — sokkal jobban, mint a munkásoknál — még az a jellemző, hogy az ember mondja ki a döntő szót, külö­nösen akkor, ha a gazdálkodás ügyeiről van szó. Természetes ezek után, hogy ezek az asz- szonyok részt vesznek szorgal­masan a közös munkában, de annak irányításába már nem szólnak bele. Érzik ugyan en­nek fontosságát — mint ahogjy azt a hevesaranyosi asszonyok példája is bizonyítja —, de az utat nehezebben találják meg mint a férfiak, és különösen nehezen ott, ahol nem is nyúj­tanak ehhez segítő kezet. Pe­dig a végzett munka után meg­érdemelnék. És ha a hevesaranyosi ter­melőszövetkezet éves eredmé­nyeit nézzük — de mondhat­nánk másik szövetkezetét is —, nem nehéz meglátni azt, hogy mennyit jelentett az asszonyok szorgalmas munkája. Igen sok helyen nagyrészt az ő érde­mük, hogy ilyen gazdagon fi­zetnek a kapások, hiszen asz- syonyok görnyedtek a cukórré- pa földeken az egyelésnél, ők végezték a kapálást, és nem ritka az olyan hely, ahol az aratásban, hordás-cséplésben nemcsak a férfiak mellett áll­tak, hanem ha úgy hozta a szükség, a helyükbe is lép­tek. HA A VÉGZETT MUNKÁT nézzük, akkor egyre sürgetőb­bé válik annak elérése, hogy az asszonyok végzett munká­juk után jobban részt kapja­nak az irányításból is, de még ezt megelőzően többet foglal kozzanak velük, hogy megis­merjék és megértsék, mi miért történik a közös gazdaságban. A közös munka és a jövede­lemelosztás alaposabb ismerte­tése már egy lépés ehhez, s eredménye az, hogy az asszo­nyok figyelmét nem vélt, vagy igazi sérelmük köti le, hanem a közös felé fordulnak. Eltűnik a bizalmatlanság, s nem szü­letnek olyan határozatok, me­lyekkel magukat is megkáro­sítják. Talán furcsán hangzik, még­is igaz, meg kell ezeket az asszonyokat tanítani jogaikra. S ennek az eredménye az lesz, hogy még szívesebben vesznek részt a közös munkában, keve­sebb lesz az idegenkedés attól, hogy a jövőben ne csak kapá­val segítsenek, hanem ha úgy hozza a sor, több vezető kerül­jön ki soraikból. Ez pedig fel­tétlen a szövetkezet továbbfej­lődését szolgálná. Deák Rózsi A pélervásári járás flISZ-iiatal jai lelkesen készülnek a járási küldött* értekezletre... (Tudósítónktól) Mint már jelentéttük, a pé­tervásári járásban is határidő előtt fejeződtek be a KISZ- alapszervezetek vezetőség­választásai. A választásók után új lendülettel folytatták mun­kájukat a megválasztott veze­tőségek, a járás majdnem min­den községben, még ott is, ahol már évek óta nem volt, szüreti felvonulásokat rendeztek, Pá­rádon, Recsken és Mátrade- recskén. Az őszi betakarítási munká­ból is aktívan kivették részü­ket a fiatalok, segítettek a burgonyaásásban, kukorica­törésben és az almaszüretelés- nél. Ezekkel a munkákkal is elkészülnek november 11-re, a járási küldöttértekezletre, ame­lyet a Járási Művelődési Ház­ban tartanak meg. A járási KISZ-bizottság az értekezlet beszámolóját elkészítette, vég­rehajtó ' bizottsági ülésen tár­gyalta meg és hagyta jóvá. Az alapszervezetek küldöt­tei megkapták a küldött-iga­zolványokat, hogy felkészülten érkezzenek a nagyjelentőségű értekezletre, melyen az eddigi munkákról és a jövő feladatai­ról tárgyalnak. Közlekedési híradó November 1-én a reggeli órákban Gyöngyösön, a Vörös­hadsereg úton egy távolsági já­ratban közlekedő autóbusz oly közel haladt el előzés közben a kerékpáron haladó M. _ S-né mellett, hogy annak keze és könyöke az autóbusz oldalához ért és elesett. Koponyaalapi töréssel és súlyos belső sérülé­sekkel szállították kórházba, majd ott rövid időn belül meg­halt. Nagy Istvánt, az autóbusz vezetőjét őrizetbe vették. Ugyanezen a napon az esti órákban Petőfibánya és Selyp közötti útszakaszon Gáldi Sán­dor motorkerékpárvezető elő­zés közben oly közel haladt el az előtte haladó F. I-né mellett, hogy az kerékpárjával együtt elesett és 8 napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedett. Október 4-én Boconád és He­ves között Tímár Mihály sze­szesital hatása alatt vezette a motorkerékpárt és beleszaladt a vele azonos irányban szabá­lyosan haladó és kivilágított állapotban levő kocsiba, me­lyet B. J., tarnamérai lakos hajtott. Tímár szintén könnyű sérüléssel került a kórházba. Az ellene folyamatba tett bűn­vádi eljárást súlyosbítja még az a körülmény is, hogy nem rendelkezik gépjárművezető igazolvánnyal. November 7-én ugyancsak Heves és Boconád között Nyer­ges Zoltán tehergépkocsivezető szabálytalanul, túl közel előzte meg az előtte haladó kerékpá­rost. M. J. válla a tehergépko­csi oldalához ért és ennek kö­vetkeztében elesett. Szerencsé­re, ő is csak könnyű sérülést szenvedett. E heti balesetek arra figyel­meztetik, elsősorban a gépjár­művezetőket, hogy előzés al­kalmával nagyobb oldaltávol­ságot biztosítsanak az előttük haladó járművek részére, mint egyéb körülmények között. Ez elsősorban vonatkozik a csú­szós, sáros, vagy jeges úttesten történő előzésre, de a kitérésre is, BM Heves megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti Alosztálya. Keyesebb költséggel jobbá tehetnék Hatvan vízellátását Általános panasz Hatvanban, hogy rossz a város víz­ellátása. Kevés helyen van még vízvezeték és ahol van is, — vasas, savas az ivóvíz. A város vezetőinek — és mindazok­nak, akik ez ügyben valamit tehetnek — elsőrendű köteles­ségük azon munkálkodni, hogy minél hamarább és minél több lakást kapcsoljanak be a vízvezetékhálózatba. Jogos óhaj ez? Feltétlenül. Történt-e előrehaladás az utóbbi időben? Nem sok. Pedig kölcsönös megértéssel és jóindulattal már az idén is sokat tehetnének. Ezt igazolja a tanács és a MÁV között május eleje óta folyó vita és huzavona. Hatvan városában a MÁV tulajdonában van egy törpe­vízmű, amely a vasutas lakótelep mintegy 200 emberét látja el ivóvízzel. A MÁV kútjának vize vasas, savas. Egészség- ügyi szempontokból, valamint a vízvezetékhálózat megóvása céljából a MÁV vastalanító berendezést kíván építeni. Ez természetesen szükséges és indokolt lenne. De a városi tanács pénzügyi fedezetet szerzett, a lakos­ság pedig jelentékeny7 társadalmi munkát ajánlott fel, hogy Új-Hatvan egy részébe bevezessék a vizet. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy a budapest—miskolci vasútvonal alatt és a 3. számú műút mellett, a MÁV jelenlegi vízvezeték­hálózatával párhuzamosan kellene lefektetni az Új-Hatvan - ba vezető vízvezetékhálózatot. A vasúti vágányok alatt rendkívül körülményes és költséges is a vízvezetékhálózat lefektetése. Nem ésszerűbb és főleg olcsóbb lenne, ha a város át­venné a MÁV meglevő vízhálózatát, a városi kutakból jobb vizet adnának a vasutasoknak, két vastalanító berendezés helyett csak egyet kellene építeni, elkerülnék a bonyolult és költséges, vasúti vágányok alatti csatornavezetést, a már meglevő és a most építendő hálózat párhuzamosságát. A jó­zan ész nem azt diktálja-e, hogy a most megszerzett anyag­gal és pénzzel ott folytassák a vízvezetéképítést, ahol a MÁV abbahagyta és ennek következtében az ésszerű meg­takarításokból az idén még több házba és még több utcába vezessék be Űj-Hatvanb^ a vizet? Bárki könnyen beláthatja, hogy ez természetes és ész­szerű. Megoldható ez? Minden bizonnyal, hiszen az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalata is ezt ajánlotta, még a tanul­mányterv készítésekor. Mivel indokolták? „Népgazdasági érdekből célszerű lenne a mintegy 630 fo­lyóméter MÁV vezetéket a városnak átadni. A városi vízmű látná el a MÁV lakótelep vízszükségletét.” Mit lehetne ezzel megtakarítani? Erre is választ ad a tervező. 580 folyóméter azbesztcement nyomócső: 227 000 forint. Csőátvezetés a vas­úti hídon, 10 centiméteres hőszigeteléssel: 28 500 forint, vas­talanító berendezés: 350 000 forint, összesen: 605 500 forint Ezt az összeget mind megtakaríthatnák, ha a város és a MÁV megegyezne. Történt-e kísérlet a megegyezésre? Igen. A városi ta­nács elnöke, elnökhelyettese, a műszaki osztály vezetője több ízben személyesen tárgyalt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályával. Eredmény? Merev el­utasítás. A vasút nem társul senkivel, nem ad semmit; Hát a vasútra nem vonatkoznak az általános rendelkezések, ott nem kell megfontolni és józan ésszel érvényesíteni a nép­gazdaság érdekeit? Vagy talán a MÁV még mindig állam az államban? Ezt kérdezték a város vezetői a legutóbbi tárgya­láson. A főosztályvezető legutóbb azt ígérte, hogy alaposan kivizsgálják ezt az ügyet. (Május eleje óta folynak a tárgya­lások.) Célravezető megoldást keresnek a MÁV-nál. Igaz, a városi tanács előzetes számítása hibás volt. Drá­gán számították a MÁV-nak a vizet. De ha jó az önköltségi számítás, miért lenne drágább a nagyobb teljesítményű víz­vezetékhálózat vízszolgáltatása a MÁV törpevízművénél? Az idő sürget. A vízvezetékcsöveket még a fagy beállta előtt le kell fektetni. Több mint félmillió forintot nem dob­hatunk ki az ablakon. Ugyanezért a pénzért a szomszédos utcákba is vezessék be Új-Hatvanban a vizet. Ha az érde­kelt felek nem tudnának megegyezni, a felettes szerv kény­szerítse ki az ésszerű döntést. Melyik érdeke előbbrevaló: a MÁV vagy a városi tanács érdeke? Egyik se! Ebben az esetben egy szempont a döntő: a népgazdaság közös érdeke. Ezt diktálja több mint 600 000 forint sorsa és sok hatvani család jogos kérelme. Ezért várjuk a gyors és min­denkire kötelező döntést. Dr. Fazekas László Cikkünk nyomán s A Káli Cementüzemből jelentik Ügy érzem, hogy elérkezett az idő, hogy megírjam üze­münkben az utóbbi hónapok­ban történt változásokat. Az elmúlt termelési értekez­let, mely a megjelent cikk sze­rint inkább panasznap volt (ami igaz is), igen sok súlyos hiányosságot tárt fel a terme­lés, a munkásokkal való bánás­mód, szociális juttatások és a munkavédelem terén. Az értekezlet és különösen az újságcikk megjelenése után, hozzáláttunk a hiányosságok felszámolásához. Mi, munká­sok, a termelés reánk eső ré­szének emelése terén, az üzem vezetői pedig a hatáskörükbe; tartozó hibák felszámolásához. Az értekezleten elhangzott bí­rálatokat különösen Pócs Ele­mér igazgató elvtárs fogadta kommunista módra, és ugyan­ilyen hozzáállással minden té­ren sok segítséget nyújtott a hiányosságok kiküszöbölésére. Ennek eredményeképpen, már van jó fürdőnk, higiénikus az étkezdénk. Munkavédelem terén meg­kaptuk a legszükségesebb vé­dőeszközöket, gumicsizmát, gu­mikesztyűt, ujjvédőt. Az elek­tromos berendezések biztonsá­gosak, kezelésük veszélytelen. A baleseti oktatásokat rendsze­resen megtartják. A szociális juttatások terén is van javulás. Bakancsból, munkaruhából is megkaptuk a legszükségeseb­beket. A munkabéreket, normákat megfelelően rendezték. A munkásokkal való bánásmód tekintetében igen nagy változás tapasztalható. A termelés is igen javult. Bizonyíték, hogy öt üzem közül, az utolsó hely­ről a másodikra tornásztuk fel magunkat és már nem sok az, amivel ebben az évben még tartozunk a népgazdaságnak. Úgy érzem, hogy ezeket a so­rokat kötelességem megírni, mert ha a hiányosságaink a Népújság hasábjaira kerültek, most kerüljenek oda eredmé­nyeink is. Kiss Ottó üzemi tanácstag, a Heves megyei Ép. Ag. Ipari Vállalat Káli Cementüzeme. —«■ «u» «■m ■ November 20-án nyílik a Heves megyei Fotokiub első megyei kiállítása Megyénk fotoklubjainak anyagából november 20-tól 27-ig Egerben, a Pedagógiai Főiskola elsőemeleji dísztermé­ben kiállítást rendeznek. A fényképkiállításon a klub fo­tósain kívül más pályázók is •részt vehetnek, fekete-fehér, vagy színes képekkel. A képek beküldési határidejét novem­ber 14-ig meghosszabbították. Az ünnepélyes megnyitón négy arany-, öt ezüst-, tíz bronzérem, és ezenfelül 10 ok levél kerül kiosztásra. József tervezte. Az oltárasztalt két faragott, bánatos női arc díszesíti, a tabernákulum pe­dig görög épületre emlékeztet. A nagyméretű oltárkép a fel­támadt Krisztust ábrázolja és Hess Mihály egri festő alkotá­sának tulajdonítják. A belső kápolna oltára mel­lett két kisebb ajtó, az egyik a sekrestyébe vezet, a másik le- Eelé, a tulajdonképpeni kriptá­ba. A kripta lejáratában az is­mert arab mondás áll már­ványtáblába vésve: • „Voltunk, mint te, lesztek mint mi, por és hamu”. A kripta régi részé­ben egy-egy urna áll, amelyet Széchenyi Ferenc készíttetett szülei számára. Az alaprajz ke­resztjének egyik szárában réz­szögekkel kivert koporsó áll, ivegborítású fedele alatt a 250 ívvel ezelőtt — állítólag arzén- lal megmérgezett —, Széche­nyi Pál érsek bebalzsamozott ;eteme fekszik. A régi részben nyert el- helyezést Széchenyi István teteme is. Amikor 1860- nan Nagycenken híre jött Szé- :henyi István halálának, a köz­ség küldöttséget akart menesz- ,eni Döblingbe, hogy ezzel is cifejezésre juttassa elismerését Is szeretetét a haza nagy szü- öttje iránt. Az osztrák ható­ságok azonban a küldöttség itazását megakadályozták és rogy nagy osztrákellenes de­monstrációkra ne kerülhessen sor, éjnek idején, mindössze néhány ember kíséretében lop- ;ák haza és temették el a „leg­nagyobb magyart”, akinek Nfagycenken, a templom előtti éren van felállítva Strobl Ala- os szobrászművész által készl­ett bronzszobra, amely művé­szi körökben is elismert leg- obb Széchényi, képmás. Okos Miklós lomról is szó esett es bzecne­nyi megígérte, hogy mint kegyúr, új templomot fog épí­teni. Ebben a szándékában azonban megakadályozta az 1860-ban bekövetkezett halála. Ígéretét Széchenyi özvegye vál­totta be, és az új építését Ybl Miklós tervei szerint 1861-ben, megkezdték. román stílű háromhajós és két keresztha­jós új templom 1864-re Részűit el. A templom díszítőművésze­te sok érdekességet mutat. így a templom belseje középkori jelleget utánoz. Helyi hagyo­mányok szerint orgonája a bé­csi Operaházból való, amelyet 1860-ban bontottak le, a ka- rinthiai kapu mellett. Említésre méltó a széles, •*-' két és fél kilométer hosszú hársfasor, amely a községet a fertői dombokkal kapcsolja össze és amelyet 1751-ben Széchenyi Antal és felesége telepített. A fasor vé­gén valamikor lóversenypálya állott. Mint ismeretes, Sz4che- nyi István nagy barátja volt a lótenyésztésnek és a lovas­sportnak. A templom közelében talál­juk a temetőt, a Széchenyi - sírbolttal. A Széchenyi-kripta, amelyben Széchenyi István hamvai is nyugosznak, két részből álló kápolna. Az ovális alap belsőrész, 1778-ban ké­szült el, amely elé 1820-ban görögös előcsarnok épült. A bejárati ajtó fölött kődombor­mű díszük, oldalát egy-egy dór-oszlop szegélyezi. Az ere­deti részbe keskeny ajtón le­het bejutni. Az ovális teret kupola fedi, elhomályosodó freskó: kivehetően angyalok­kal díszítve. Az oltárt Ringer Ismerd meg hazádat... Nagyconk rűíg meg is őrizte. Az epületet Ringer József soproni műépí­tész tervei szerint építettek, aki a főhangsúlyt az épület kö­zépső, előreugró részére he­lyezte, amelyen játszó gyerme­keket ábrázoló dombormű és nagy címer volt látható. Széchenyi Ferenc halála után fia, Széchenyi István , lett a bir­tok és a kastély- tulajdonosa. Széchenyi a kastélyt hazai és külföldi szakemberékkel kibő­vítette, de nem sokáig marad­hatott Nagycenken, mert az or­szág ügyei elszólították ottho­nából és csak igen ritkán tért ide vissza, egy-egy külföldi út­ja után néhánynapos pihenőre, vagy a csendes magányban könyvet, tanulmányt írni. Ál­lítólag itt írta a Hitel és Stá­dium című munkáit is. A kastélyt a háború alatt a visszavonuló német csapatok kirabolták és felgyújtották. .Népi kormányzatunk az épü­let állagának megóvása érde­kében tetőszerkezetet emelte­tett a megmaradt falakra és épületrészekre. A Széchenyiekre emlékeztet a község temploma is, amely méreteivel és építkezésével ki­magaslik az átlagos falusi templomok sorából. A falu el­ső templomát már egy 1326-ból származó oklevél is említi. Amikor a templomot a katoli­kus hívők vissza kapták. 1724- ben újjáépítették. Az idők fo­lyamán azonban a templom kicsinek bizonyult, amikor a faluból küldöttség ment — ek­kor a már Döblingben beteges­kedő — Széchenyi Istvánhoz. A beszélgetés során ’ a - temp­A középkorban, a mai Nagycenk néven ismert község, egyidőben több birto­kos kezén és különböző neve­ken szerepel. 1243-ban kelt ok­levél említi a Chenke nevű birtokot, amelyet IV. Béla Si­mon ispánnak adományoz. Et­től az időtől kezdődően évszá­zadokon át nemcsak birtokosai változnak, de többször a köz­ség neve is. Így Zenk, Gödör- cenk, Vámóschynk és Dávid- cenk néven említődik a község neve. Amikor Nádasdy Feren­cet 1671-ben lefejezik, Drasko­vics Miklós kezére jut a birtok és tőle szerzi meg több Nádas­dy birtokkal együtt Széchenyi György érsek, aki az úgyneve­zett Dávidcenket egyik rokoná­nak adja át. Ez a község a ma is ismert Kiscenkkel azonos. Ettől a rokontól veszi át a bir­tokot a nemzetség első grófja, György, a maga számára. A szomszédos Dávidcenk, il­letve Nagycenk csak akkor emelkedett nagyobb jelentő­ségre, amikor Széchenyi Antal az első gróf unokája veszi át és ide is költözik, és még ab­ban az esztendőben (1758-ban) meg is kezdődik a Széchenyi- kástély építése. Ez az épület lényegében három részből ál­lott: középen a nagyteremmel, az egyik szárnyon kápolna, a másik szárnyon színház-rész- szel. A kastély Széchenyi Fe­renc idejében nagy értékű tu­dományos gyűjtemények tár­háza volt. Értékes könyvek, kéziratok, mintegy hatezer tér­kép, régi pénzek és ásványi gyűjtemények felsorolása sze­repel egy 1796-ban Vályi And­rás által kiadott lexikonban. Széchenyi Ferenc még halála előtt (1820) a Nemzeti Múze­um alapjául odaajándékozta nagyértékű gyűjteményét. A 19. század első évében barokk stílusban újjá építették a kastélyt, és ezt az alakját a második világhábo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents