Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
i960, november X., tedd KÉP0JSAG * A tömegek egyeteme „Az embert és&tíck cKik a világmindenség szab ha- tárt”. (Byron) Napjainkban ezreket foglal* koztat az iskolareform ezernyi elvi és gyakorlati kérdése. A vitázók mind megegyeznek abban, hogy az iskolareform kell, hogy a fejlődés követelménye: megváltoztatni az oktatási rendszert tartalmában és módszereiben egyaránt. Ám nemcsak az iskolákról, a tanköteles korú és felsőbb oktatásban részesülő diákokról van itt szó. Az eltelt 15 esztendő, ha eredményeiben, változásaiban fel is ér egy századdal, mégis van bőven pótolni való. Pótolniok kell a kulturális hiányosságokat azoknak az embereknek, akik a múlt hibája miatt kimaradtak mindabból, amit ma munka mellett sajátítanak el. Ezért tanul ma nálunk ezer és ezer felnőtt.. A legcsúnyább, legmagyartalanabb jövevény szavunk talán az, hogy „muszáj”, de ez fejezi ki legjobban a külső kényszert. Most ezzel a szóval kérdezem: muszáj tanulni a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek? Szűk iskolapadokban görnyedni a napi munka után, aztán pihenés helyett, könyvek között tölteni a vasárnapot, a szabadságot? Nem' Nem muszáj, hanem kell! És ez mást fejez ki, ez a szó már tartalmazza azt a belső kényszert, ami a mi dolgozóinkat a tanulásra serkenti. Tartalmazza a lehetőséget is, melyet kihasználva az életnek és az emberibb munkának végtelen forrásához juthatnak. Ezért tanulnak nálunk az emberek. Ezért költ az állam milliókat tankönyvekre, szakkönyvekre, ezért nem sajnálják dolgozóink a tanulással töltött napokat és ezért nő egyre jobban az igény a legkülönbözőbb tanulási formák és lehetőségek iránt. Ma már nem az álalános iskola elvégzése a probléma. Elenyésző az általános iskola utolsó osztályait végzők száma, a gimnáziumokat, technikumokat, főiskolákat és egyetemeket végző dolgozóké mellett. A kötött iskolai formákon kívül szaporodnak az szabad- egyetemek, és a soktagozatos akadémiák, ahol már valóban az egyén és a társadalom szamára nélkülözhetetlen anyagok között válogathatnak a hallgatók. A Bugát Pál Szabadegyetem, mely november első napjaiban nyitja meg kapuit, már némi múlttal rendelkezik. Tagozatai a legszélesebb körben tartalmazzák az emberi érdeklődés skáláját. Még nem mérhető le az, hogy melyik tagozat előadásai kötik le jobban a hallgatókat, de mi sem bizonyítja jobban az igényt: a nyelvtagozaton már megindult a tanulás. A város és a falu között tűnnek a határok, erre legjobb példa Szilvásvárad, ahol megszervezték a szabad- egyetem filozófiai tagozatát. Szilvásvárad — filozófiai tagozat; Pétervására — csillagászati hét; Petőfibánya, Rózsafa zen trtiárton és még vagy harminc gyár és üzem — munkásakadémia. Öröm hallani ézeket a tényeket és nézni a jelentkezési íveket, melyen mérnökök, munkások, pedagógusók, orvosok nevei sorakoznak. És ezen ma már senki nem Csodálkozik. legfeljebb azon, hogy vjmnak még , néhány an, akik ósigaházból figyelik a tanulrú- vágyók törekvését. Vannak, akiket nem ragadott még magával a lendület, akik nem tartoznak a többiek, a sókak közé. » A sokak ősztől tavaszig való életébe már beletartozik a tanulás. Szeptemberben elkezdik böngészni a plakátokat: mi, hol, mikor indul? Az idén nagyon sok embernek szerzett örömet az orvosegészségügyi szakszervezet azzal, hogy megszervezték az egészségügyi dolgozók szabadakadémiáját A hat tagozat 8—8 előadására sok jelentkező Van. Van olyan tagozat, melyre eddig 110 hallgató jelentkezett. Ezek olyan számok, melyek nyilvánvalóan megmutatják a tanulni akarást. A megyében Nagyréde lépett legnagyobbat az akadémiái oktatás területén. Szervezik a parasztakadémiát, amelynek érdekessége az, hogy az ismeretterjesztés távolabbi perspektíváját elérhető közelségbe hozták. Miért? Mert az a parasztakadémia már többet ad, mint egyszerűen előadássorozatot. Ez az akadémia négyéves lesz, és a üégy év alatt kerek egészet kapnak a hallgatók. Egyszerű ismeretek helyett általános és szakmai műveltségük egyenes arányban bő az évekkel és a negyedik évvégéh már a termelőszövetkezet tágjai is másként állnak az élet, a Világ dőlgainak megítélésével. Ném kéll tovább sorolni az újakat, a régiéket. Móst már Csak egy kis Képzelet keli ahhoz, hogy november, december ködös estéiben felfedezzük az embereket, akik hónuk aláti jegyzetekkel, könyvekkel siet nek a kivilágított ablakok felé. A munkából olajos, kormos, malteros kezekkel, ruhákkal megtérő munkások hamar átöltöznek, két falat közben még belepillantanak az előadás anyagába, aztán néhány óra múlva talán éppen égy orvossal, vagy mérnökkel vitatkoznak a kozmikus sugárzásról, az űrhajóról, az atom békés felhasználásának lehetőségeiről. Es ez a tábor, a tanuló emberek tábora egyre nő. A föld arculata, a tudományok tartalma egyre változik. Változtatja az ember, aki termővé teszi a sivatagot, aki átrajzolja a világ térképét. És aki ma a Szaharáról azt tanulja, hogy terméketlen sivatag, lehet, hogy 10 év múlva, a szabadegyetemen, munkásakadémián a Szaharában termelt növényféleségekről hall. így van ez! Tanulni kell, mert az élet nem áll meg, és aki nem akar elmaradni az élettől, annak fel kell venni a fonalat és gombolyítani kell, hogy el ne tévessze az utat. Cs. Ad ám Éva Belépődíj? — társadalmi munka Ezt a furcsa választ kapta az egyik vasárnap este az a fiatal, áld be akart lépni a pétervá- sári kultúrházban rendezett ismerkedési estre, amelyet a Mátravidéki Fémművek és a helyi KISZ alapszervezet tagjai rendeztek a társadalmi műnkában végzett kukorica- törés után. Már koráp reggel gyülekeztek a fiatalok, különösen a lányok a megbeszélt helyen és hiába volt ünnepnap, nem díszes kosztümökben jelentek meg, hanem munkaruhában, melegítőben várták a vendégeket, hogy elinduljanak a helyi tsz-nek kukoricát tömi. Vidám énekszóval érkeztek a Mátravidéki Fémművek kiszis- tái' és a rövid ismerkedés után a népes, vidám csoport elindult a határba, a tsz kukoricaföldjére. Nótázva, egymást segítve, gyorsabban haladt még a munka is és délután egy órára már 5 hold kukorica letörését jelenthette a pétervásáriak KISZ-titkara, Simon Sándor. S amikor elérkezett az este, baráti vacsorán találkoztak a fiatalok és a kultúrházban megrendezett ismerkedési esten a helyi honvédségi zenekar pattogó muzsikájára táncra- perdültek a párok. Erre az alkalomra csak azok léphettek be, akik társadalmi munkát végezlek. De az ajtónál állók nem voltak kőszívű- ek, előlegezték a fiataloknak a bizalmat és a végére, 11 órára egész népes tábor verődött ösz- sze. Munka közben és szórakozás közben jobban megismerték egymást a kiszista fiatalok, jobban elmélyült a baráti kapcsolat az üzemi és a falusi KISZ-fiatalok között. A Mátravidéki Fémművek kiszistái ezen alkalommal meghívták hozzájuk vendégségbe a péter- vásáriakat november 5-re, a színvonalasnak Ígérkező ifjúsági találkozóra, (—ács) Kőmlői sertéstenyésztők A községtől rtem messze, a kövesút melletti cserjés mögött, szerényen meghúzódva, néhány épület áll. Ez a kömlői Petőfi Tsz sertéstenyészete. Az egyik épület előtt levő kifutóban, rózsaszínű malacok nagy csapata futkároz fürgén. Két apró kis jószág, nagy erőt érezhet magában, mert egyNctnetb József, a mindent számon tartó állattenyésztési bri- gádvezeto szer csak összeakaszkodik, s szilaj verekedés kezdődik. Az ól belsejéből férfihang dörren rájuk: — Nem hagyjátok abba rögtön!... — szidja a kis malacokat, s kisvártatva, hogy teljesein helyreálljon a rend, megjelenik a hang tulajdonosa, Nagy S. András bácsi is. Arcán semmi nyoma annak, hogy az imént komolyan haragudott volna a rakoncátlanko- dó malacokra. — Nem is lehet rájuk, haragudni, mert olyan szépek egytől egyig — mondja —, hogy szinte órákig el lehetne nézeBcrta András gondozó, egyik kedvenc malacával getni őket. Nekünk, négyünknek meg amúgy is ez a dolgunk, hogy a sertéseket és a malacokat gondozzuk... Leszállt az októberi est, pedig még alig múlt öt óra. KönHyen meg lehet ezt állapita- tani, minden időmérő alkalmatosság nélkül, mert az utcán ilyenkor legtöbb a munkából hazafelé igyekvő ember. Sietnek a férfiak, aktalásltákkal a hónuk alatt, a nők, a hirtelen bevásárlás utáni teli szatyrokkal. A félhomályos, lámpákkal alig megvilágított utcában csupán egy valaki nem siet. Egy fiatal lány. Randevúra vár. Szinte odasimul az utcát szegélyező ház kerítéséhez. hogy ne zavarja a siető embereket, s neki se kelljen velük törődni, úgy sétál, lassan, kényelmesen, de mégis várakozással teli. Lehet, hogy már türelmetlen egy kicsit, mert az a betyár fiú késik, de lehet, hogy van még ideje a találkozóig, csupán, azért jött el otthonról hamarabb, hogy végiggondolhassa: Októberi szerelem . .. milyen jó lesz Vele találkozni. Ballonkabátja nincs begombolva, repkedő, vékony sálja kilibben alóla, lábán pici piros körömcipő és a fején... ó, a fején... diáksapka. Diáksapka... Szerelem... diákszerelem ... De szép is volt. De kár. hogy többé nem jöhet vissza már. Nem... ne higgye senki, hogy magam öregítő sóhajtozás ez. csak emlékezés, az elsőre, talán a legszebbre, ami legalábbis úgy marad meg a múlt emlékkönyvében, hogy igen, ez volt a legszebb. Találkozni így a koraőszi estén, el barangolni egy kicsit arra, amerre nem jár senki, amerre nem követnek kiváncsi tekintetek, s beszélni, mindegy, hogy miről, beszélni vég nélkül mindenről, még a tanulásról is — szerelmesen. A lelkesedés, a leiken- dezés, ábrándozás, tér- vezgetés szerelme ez, amiről azt mindjük, hogy soha el nem múlik, s mégis elröppen észrevétlenül. őszi szerelem, nem sokkal a tanév megkezdése után? A legszebb. Sokkal szebb, mint a tavaszi, pedig azt mondják, akik értenek hozzá, hogy a tavasz a virágillat és a szerelem, — egy. Nem tudom. Én akkoriban tavasszal sohasem tudtam szerelmes lenni, még ha nagyon akartam is. Nem találtam meg hozzá a Valakit, így : nagy V-vel. De az ősz, az más volt, pedig akkor még nem volt a fiatal diáklányoknak hajszálvékony nylonharisnyájuk, tűsarkú cipőcsékjük, vagy kacér csibésznadrágjuk, s minden héten fodrászt látott hajuk. Egyszerűbbek, legfeljebb se- lyemharisnyásak, s vastag hajfonatosak voltak — de mégis épp annyira bájosak, mint a mostaniak, mint ez a kis diáksapkás lány, áld még mindig türelmesen sétál az utcán, s . vár. Bővebb leírást nem tudok adni lányról, de ha tudnék, akkor sem közölném. Nem szabad. Ebbe nem szabad beleszólni, senkinek, ezt nem szabad megzavarni. Ez most ennek a kislánynak, s szerelmesének, a most hozzácsatlakozó diákfiúnak életében valami új, nagyszerű, amit még sohasem érzett egyikük sem. Ez az érzelem most nyiladozik bennük, ezt most tapasztalják először — s nagyon tisztán. Ezért nem, szabad megzavarni őket, mert tiszta. Mint a csörgedező patak vize, s ez is könnyen felkavarodik, mint az, ha medrének alját játékos gyerekek bottal pisz- liálják. Tisztelni kell ezt az érzést, a diákszerelmet, az először szerelmes ifjú diákembert, s gondolatban egy kicsit megölelni őt, amikor párjával sétál a rosszul világított, elhagyott utcán, így: ha tudnátok, milyen szépek vagytok, milyen nagy tiszta érzés sugárzik belőletek! S tisztelni kell ezt a hónapot is, amely bár elhullattatja a fákkal leveleiket, a diáksapkás fiataloknak mégis tavaszt lop a szívébe. Tisztelni kell, — mert egykor mi is ilyenkor voltunk, nagyon sze- | relmesek — a diáksapkás kislány és párja számára első „igazi tavaszt” hozó október. (u>) — Négyen dolgoznak itt a tenyészetben? — Igen... és a brigádvezetó De ő nem lehet mindig itt. mert minden állattenyésztési részleggel törődnie keli. Berta Andrással, kettőnkre bízták a belső munkát, Sztankovics Rudi bácsi és Kasza Feri bácsi meg a kinn legelő kondákra felügyelnek. A - sertéstényészetlöl nem messze turkál, legelészik a nyáj. Szépen fejlődött jószágok, mint a malacok, csak ép- nen már „nagyobb kiadiisban”. Ezekre vigyáz Sztankavics Rudolf, no, meg hűséges pulikutyái, „akik” egy füttyszóra, egy rövid parancsra, pillanatok alatt összecs^holják a kondát. ha szétszéled. De most nem sok munka akad itt, a legelőn, a sertések körül, s így Sztan- ! kovics Rudi bácsinak van ide- | ie játszani kedvenc kutyáival. Közben azonban odaköszön a távolabbi szalmakazlak felől [ igyekvő férfinak, akit messad- ről megismer Nagy S. András | is. — A brigádvezetó jön. Németh Józsi, ö az az ember, aki mindent fejében tart, ami az állatokkal kapcsolatos. Móst a tenyészet fejlődéséről kérdezzük. — Az elmúlt egy, másfél esztendő, nagy eredményt hozott — mondja. — Kilencdarabos törzsállományunkat felfejlesztettük félszázra, s most már a szaporulat tekintetében is mind jobban állunk. Jelenleg 114 kis süldőnk, 84 nagyobb süldőnk, 83 újszülött, apró malacunk van. Hízóink? Azok számával jelenleg nemigen dicsekedhetünk, de csak azért, mert negyven darabot nemrégen adtunk el. Most mindössze kilenc sértés hízik. — Mi lesz jövőre? — Űjabb fejlődés. A termelőszövetkezet tervei szerint százra növeljük a törzsállományt, s több sertést hizlalunk, mint az idén. Ennek persze feltétele is van. A száz- férőhelyes hizlalda elkészült. Itt épül, a közelben, s már a tetőt is felhúzták rá, (gy megvan a remény, hogy idejében átadják. — De győzik-e majd a munkát így, négyen, ha megszaporodik az állomány? — kérdezzük, s a válasz nem sokat késik: — Még nem tudjuk biztosan, de talán nem lesz különösebb baj.., — Miért lenne? — kérdezik szinte egyszerre a gondozók, s elsősorban Berta András, aki egy kismalaccal a kezében, került elő néhány perce az ólból. — Amig sok ilyen szép kis jószág van, szívesen dolgozik az ember — mondja. Nagy S. András bácsi viszont kontrázva, ezúttal a nagyobbakat, a már hizlalásra állítható sertéseket dicséri: — Azok, amelyek már híznak, sokkal szebbek — vitázik társával —, mert azokról máj tudora, ha enni adok nekik* nemsokára ,ió hús, kolbász, meg zsír lesz belőlük ... Mulatságos kis vita kerekedik. De- nem nehéz megegyez- niök a „feleknek”, mert nem az az érdekes, hogy kinek mikor tetszik jobban a sertés, hanem az, hogy mindegyikük Nagy S. Andrásnak a bizók a legkedvesebbek, de azokat már nehezebb lenne öl befogni szereti, s szívesen végzi munkáját már hosszú ideje. Nagy S. András bácsi hirtelen körülnéz, aztán búcsúzni készül. Az őszi Nap, mir;d korábban lenyugszik, s sok még a munka a tenyészetben. Lassan . közeledik az etetés ideje, elő kell készíteni mindent. Sztankovics bácsi hazafelé tárt. kondijával, s az út másik oldalén levő legelő szélében feltűnt már Kasza bácsi is a sertésekkel. Kasza Ferenc is kondás, s versenytárs is Sztankovics Rudolffal: melyikük jószágaival lesi elégedettebb a brigádvezetó Most már csak akkor állhat meg ismét beszélgetni a sertéstenyésztők brigádja, ha végeztek mindennel a háromszáznegyven jószág körül, írta: Weidlnger László Fényképezte: Kiss Béla Gondolatok Erkölcsről — becsületről Hutchinson: Minden ország támasza, talpköre a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől, s rabigaba görbéd. (Berzsenyi) A becsületnek nem lehetnek fokozatai, mint ahogy az igazságnak sincsen semmiféle fokozata; bármi egyebet elaprózhat a világ, de ezt a kettőt nem mérheti részenként: az igazság csak egészben igazság és a becsület csak egészben becsület... Bemard Shaw: Nem hihetünk a becsületben mindaddig, amíg meg nem szereztük. Légy mindig tiszta és ragyogó: te magad vagy az ablak, amelyen keresztül látnod kell a világot. Eplctetos: Inkább halj meg, mintsem erkölcsileg rosszül élj. Kölcsey: Ismerni a jót könnyebb, mint követni. Veres Péter: Még ha a látszat az is, hogy a többség rossz, az a képmutatás, hogy a legtöbb ember szeretne jónak látszani, azt bizonyítja, hogy az ember jó. mert jó szeretne lenni. Kossuth: Tévedni emberi dolog, de a tévedés beismerése a legma- gasztosabb látvány, amit az ember erkölcsi téren nyújthat
