Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
8 REPOJSAO 1960. novembere., vasárnap A® úttörők az asszonyok voltak — de most már a férfiak sem maradnak mögöttük Valóban, három esztendővel ezelőtt úgy indult hódító útjára a termelőszövetkezeti mozgalom Boldogon, hogy tizenegy asszony és egy férfi — Bugyi János bácsi —, közös gazdaságot alakított a községi tartalékföld kétszáz holdján. Az asszonyok főként azért vállalták a közös tevékenységet, mert férjeik általában másutt dolgoztak, s így könnyebben segíthettek távollétükben magukon, János bácsi meg azért társult hozzájuk, mert jobb, ha férfiember felügyel, s dolgozik a hat tehén, a hét borjú, s a négy ló körül. Igaz, nagyüzemi eredményekkel természetesen nem dicsekedhettek az úttörő asszonyok, de számításaikat megtalálták. A gazdasági év végén negyvenhat, forintot osztottak maguk között munkaegységenként, s szépen vittek haza terményt. Lukács Dezső elvtárs, aki akkoriban a községi tanács VB- elnöke volt, így emlékezik az asszonyok közös munkájának első évére: — Nem lehet azt mondani, hogy rosszul dolgoztak a nők. De egy gondjuk azért mégis volt. Mégpedig az, hogy — természetesen — mindent nem bírtak csupán a maguk erejével elvégezni, mert hiába, a mezőgazdaságban is van olyan munka, amely kimondottan férfi erőt követel. Tudtuk ezt, s igyekeztünk is segíteni rajtuk. Ha úgy adódott, a tsz-ben dolgozott az égész tanácsvezetőség, a kiszisták. Ezt a támogatást kötelességünknek éreztük. De csak az első évben szorultak nagyobb segítségre az asszonyok. A másodikban már megerősödött tsz-ük. Huszonhét nőt és négy férfit számláltak már a tagok sorában, s ezzel a létszámmal könnyebben végezték el a munkákat a kétszáz hold földön. Ez azonban még mindig nem az „igazi’’ tsz volt. Az ez év januárjában alakult meg a községben az előbbi néven, 3647 hold összterülettel, s kilencszázhét taggal. Elnöke Lukács Dezső elvtárs, az előbbi tanácselnök lett. Vele, valamint helyettesével, Püspöki Józseffel és a fiatal agronómussal, Molnár Albertiéi most az elmúlt hónapok eredményeiről, tapasztalatairól beszélgetünk. — Minden rendben lett volna már az első esztendőben, csak most az őszi munkák ütemét ne lassította volna a rosszkor elromló időjárás — mondja bosszúsan. — Nagyon szerettünk volna végezni a vetésekkel az októberi forradalom ünnepére, de tessék, most is esik az eső, mintha öntenék. Pedig még azt sem mondhatják rólunk, hogy későn kezdtünk hozzá a munkához, ötven hold árpánkat, harminc hold rozsunkat és húsz hold takarmánykeverékünket szeptember 10-re elvetettük, a búza vetéséhez pedig még abban a hónapban, 23-án hozzákezdtünk. Kilencszáz hold búza vetését terveztük, s még háromszáz- hatvankilenc holdon nincs földben a mag, a sok eső miatt De ma reggel is kiszállítottuk a vetőmagot a földre, s azonmód vissza is hoztuk mindjárt, mert annyira esett, hogy lehetetlen volt dolgozni... — Nem kellene már csak néhány nap jó idő, s be tudnánk fejezni minden munkát, •*- állítja az elnökhelyettes. — Amikor lehetett tizenhárom fogatos vetőgép, egy huszon- négysoros és egy negyvennyolcsoros gépi vontatású vetőgép ' dolgozott, s ezeket most is mindjárt munkába állíthatnánk, ha rá lehetne menni a szántásokra. A tagok azt mondták, ha másként nem futja az időből, még a most következő ünnepeket is rááldozÚi mértékegység A mértékegységek ismeretét az általános iskolában oktatják. Buksi fejű kisfiúk, csacsogó leánykák tágranyitott szemmel nézik a méterrudat, a sárga, fekete színekkel jelzett decimétereket, tanulják a litert, tonnát és hektolitert. Vajon ki emlékszik vissza arra, hogy a két világháború között melyik iskolában és hogyan tanították az életszínvonal mérését? Az átányi, tamaszentmiklósi kubikost, az adácsi pályamunkást, a domoszlói, vagy atkári napszámost az élet oktatta ki arra, hogy 1,20—1,40 volt a napszám, de 1,80—2,00 pengőt kellett fizetni a zsírért—szalonnáért. Igen ám, de enni mindennap kellett, munka meg egész télen sem akadt. A hivatalos adatok az ezer újszülöttre eső csecsemő- halandósággal, a tüdőbajjal és más népbetegséggel mérték az „életszínvonalat”. Ugyan, ki törődött akkor olyan mutatókkal, hogy Magyarországon ezer lakosra x kilogramm szappan, y kilogramm cukorfogyasztás jut, és z pár cipőt vásároltak. A munkást az érdekelte, hogy Csepelen weiss- manfrédék kétezer embert bocsátottak el, a Rima-Murányinál ezer munkásnak kiadták a könyvét, Heves megyében nemcsak a tanyákon, hanem a községi iskolákban is sok gyerek hiányzott, mert nem volt cipő, meleg ruha. A szappan-, cukor- és cipővásárlás adatait meg nyugodtan mondhatták svindlinek, mert a millióknak éppen, hogy csak jutott belőle valami, a felső tízezer, a tőkések, bankárok javították” a statisztikát. Pár napja a Mátravidéki Erőműben az áramfogyasztásról, az egyre növekvő szükségletről beszélgettünk. Az ember azt gondolná, hogy a kiugró villamosáramfogyasztás csak munkanapokon jelentkezik, amikor teljes kapacitással termelnek a gyárak, vagy esténként, amikor egyszerre kapcsolják be a közvilágítást és a lakóházakban is felgyújtják a csillárokat, égőket. De ha vasárnaponként jó műsort, vagy érdekesnek ígérkező meccset közvetítenek, 40 megawattal növekszik az áramfogyasztás. Negyven megawatt, egy kis erőmű termelése. Sok ezer rádiót és ki tudja, hány televíziót hallgatnak és néznek egyszerre az országban. Említsünk mást? Tegnap az egri KERAVlLL-üzletben nyolc mosógép fogyott el. Azért csak nyolc, mert a kilencedik vevőt nem tudták kiszolgálni. Csak a szállítólevelet tudták megmutatni neki. Aggodalomra nincs ok, holnap 60 darab érkezik. Már az állomáson van. Vasárnap este Egerben, az egyik csákói lakásban ismerősök gyűltek össze. Felnőttek és szép számmal gyerekek. A társaságból az egyik család nyári szabadságát Prágában, Karlovy-Varyban és Pozsonyban töltötte. Keskenyfilmet készítettek az utazásról és azt szerették volna vetíteni. De a kis masina egyre lassabban forgott. Nem sikerült a filmvetítés, mert az utcában, úgy látszik, egyszerre sokan kapcsolták be a villanytűzhelyet, rádiót és televíziót. A régi transzformátor meg nem bírja a terhelést. Hiába, azt még a régi világ igényeihez mérték. Kik vásárolnak ma nálunk tartós fogyasztási cikkeket, ki töltheti szabadságát külföldön? Senki sem kételkedik abban, hogy nem a tőkések, hanem egyszerű dolgozók. Bérből és fizetésből élő emberek. Még nem telik erre mindenkinek. Igaz. De vitathatatlan, hogy évről évre jobban és kényelmesebben élünk és csak rajtunk múlik, hogy gyorsabban menjünk előre. Űj mérték- egységgel mérjük a felfelé vezető utat. #. J» nák, s dolgoznának, csakhogy azt jelenthetnénk, legalább november 7-én végeztünk a búzavetéssel. — Ezen a területen vetettünk először — mondja az elnök —, s itt már ki is kelt a mag, másutt meg még be sem került a földbe. Rágyújt egy cigarettára, idegesen szippant belőle néhányat, s azután teszi hozzá: — Ez a mi legnagyobb bajunk. Mással mindennel rendben lennénk nagyjából. A termések megfelelőek voltak, általában, jószágainkra sem panaszkodhatunk — egyszóval, a számítások beváltak. Hétezerhatszáz mázsa búzánk helyett 7736 mázsa termett, nyolc mázsa tavaszi árpa helyett 15,30 mázsás átlagot értünk el holdanként, hat mázsa zabot vártunk a terv szerint egy holdról, s több mint tíz mázsát kaptunk — hogy csak néhány eredményt említsek. Van száznegyven szarvasmarhánk és növendékünk, 208 sertésünk — ezekhez 150 ezer forint értékben most rendeltünk hízónak valót —, háromezer csirkét, s ötszáz kacsát neveltünk. Ezek a munka eredményei, de sokkal nagyobbak azok, amelyek az itt dolgozó emberekről szólnak. A kilencszázhét tagról, akiknek mindegyikére — a 120 nyugdíjast, s a betegeket levonva — lehet számítani, s akik tíz növénytermelési brigádban, a számukra kiadott munkaterületen, becsülettel megállták helyüket, az első növényápolásoktól a betakarításokig. — Aki itt volt, aki elvégezte azt, amit feladatul kapott, nem csalódik számításaiban — jelenti ki az elnök. — S ezt már meg is tanulta mindenki. Egy példával bizonyíthatom: a közös munka kezdetén, ha arról volt szó, hogy valamiért pénzt osztunk, tömegesen jöttek az irodába az emberek. Most meg, néhány hónap múltán odajutottunk, hogy a banktól egymás után kapjuk a felszólításokat, számoljunk el a pénzzel, ami nálunk van, különböző kifizetésekre. De hiába hirdetjv naponta többször a községi hangoshíradón, hogy akinek pénz jár, jöjjön érte — alig jelentkeznek néhányan. Sokan azt mondják: ráért az a pénz, majd felvesszük, ha szükség lesz rá. Hírek képekben í ' ' ■ : ' w * Megnőtt a bizalom a fsz-el szemben, megtanulták a tagok, hogy amit egyszer elhatároznak a közgyűléseken, azt a vezetőség teljes felelősséggel végre is hajtja, nem rövidítve meg senkit végzett munkája után. S ez fontos a jövőre nézve is. A következő esztendőben ugyanis újszerű megoldást kívánnak bevezetni a tsz-ben a fizetésekre vonatkozóan. A rendszeres előlegosztást, de egy bizonyos mennyiségű munkanap ledolgozása után. — Ehhez azonban egy dolgot még el kellene intézni — vallja be az elnök. — A napköziről van szó, amellyel a gyerekes anyákon tudunk segíteni. Ebben az évben ugyanis azt tapasztaltuk, hogy bármilyen lelkiismeretesen is végezték el ezek az asszonyok a rájuk bízott területen munkájukat, kevesebb munkaegységet szereztek, mint mások. A gyerekek miatt, akiket iskolaidő után nem tudtunk hova elhelyezni, s akikhez haza kellett sietniük, vigyázni rájuk, főzni nekik. Ha napközi otthonunk lett volna, bizonyosan segítenek más munkákban is, nemcsak a rájuk osztott földterületen dolgoznak, s most több munkaegységük lenne, mint így. Lám, ismét az asszonyokra terelődött a szó. Az úttörőkre, akik három évvel ezelőtt a közös munkát kezdték itt a községben, de akik mögött most már a férfiak is ott állnak a közös gazdaságban. Azt lehet mondani, hogy ők indították el a termelőszövetkezeti gondolatot hódító útjá- jára három évvel ezelőtt Boldogon, s az ő nyomdokaikba lépett ez év januárjában az egész község. — Nem azért, mert nagyüzemi gazdaságot alakítottak — mondja az elnök —, a nagyüzem, az „igazi”, nálunk is a következő években fejlődik majd ki. Hanem inkább azért, mert egyet megtanulhatott mindenki tőlük: össze kell fogni, mert úgy könnyebb. S ha közösen könnyebb, akkor az idők folyamán minden tekintetben jobb is lesz. Ezt mutatja — ha még kezdetlegesen is —, már az első év s később a zárszámadás is biztosan, ahol negyvenöt-negyvenhét forint körül osztunk minden tagunknak munkaegységenként S már ezért az egy tanulságért is érdemes segíteni az asz- szonyok, a gyerekes anyák gondján, a napközi létesítésével. Weidinger László GYURKÖ GÉZA: / « » András bátyám arcát ugyan- ; csak megszántotta az idő. Csak- ; hogy az idő szekere valami ; rossz lovat foghatott, mert a ; barázdák girbegurbák, mintha ; esőcseppek vájtak volna ma- ; guknak utat a földön. Vagy a ; veríték cseppjei? Kalapja szé- ; pen zsíros, ahogyan az illik, ; sok vihart látott kabátja vál- ; Iára vetve, csizmáján éktelen ; folt, de még a térdén is, úgy- ; hogy nem éppen plakátra való ; az öreg: gyere a szövetkezetbe, ; gazdag élet vár ott... Ülök mellette a bakon, előt- ;tem két ló riszálja fenekét, ’ patáik alatt szerte-szerte fröcs- í csen a földút sara, mintha így i is tiltakozna nyugalmának sér- ! tőivel szemben. Mert nagy a [csend a határban, mindenütt I szántott földek, sőt már sar- I jadzó vetések, csak valahol a '■ távolban hallani valami trak- ’ tor zaját, vagy vet, vagy szánt, I ki tudja azt innen. Dolgom van a tanyaközpontban, vagy tíz kilométerre a községtől. András bátyám, kivel : egyszer már összehozott a jó- ’ sorom, éppen a tanácstól bú- I csúzkodott, amikor felkéredz- ; kedtem a szekérre: vinne-e? — A lovak bírják — mondta az öreg, megnyugtatva ezzel, hogy itt csak a lovaknak lehetett volna kifogásuk személyem ellen, de ö tudja, hogy ez az eset sem forog fenn. Felkapaszkodtam hát mellé, cuppantott az öreg, hogy hallani is alig lehetett, s a két ló rántva egyet a szekéren, hogy majd hanyattfordultam a saroglyába, neki indult a célnak. — Netene — intette ^pintat- tal lovait az öreg — városi vendéget visztek ... — s a szó úgylátszik hatott, mert ettől kezdve egyenletes kocogással rótták az utat ki a faluból, most végig a kanyarodó, fekete hátú dűlőúton Nem vagyok éppen szófukar ember, meg az út is legalább kétóra, ha nem több — mert furcsán mérik itt a távolságot, ami kettő —, az néha öt is, ami meg tíz, az lehet éppen tizenöt kilométer is —, 6zót kéne váltani, már csak unaloműzőnek is. Az öreg azonban hallgat, úgy ül a bakon, kezében a gyeplővel, mint kormányos a hajón, messze nézve, kutatva a távolság titkait, hogy már előre lássa, ha veszély fenyegeti alkalmatosságát. — Aztán jobb-e a szövetkeMegkezdődött Hevesen a cukorrépa téli prizmázása. .4 vontatók egymásután szállítják a környező termelőszövetke zetekből, állami gazdaságokból a jó termést. A tenki Bék' Termelőszövetkezetnek 50 katasztrális holdon 370 mázsás átlag termése volt. Képünk a téli prizma készítését mutatja. Üj színfoltja Gyöngyösnek a napokban megnyílt ifjúsági élelmiszer bolt A Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozó üzletben öt fiatal dolgozik, kiknek életkora összesen 89 év. Az átalakításnál maguk a fiatalok hozták rendbe az üzletet és a társadalmi munkában 30 ezer forint értékű munkát végeztek el. Képünk méo az üzlet átadása előtt készült a polcok festése közben. AZ ÖREG OROSZLÁN zetben? — kockáztatok meg egy kérdést, amire majd jön a sok kifogás, lehet vitatkozni, érvelni, beszélni, egyáltalán az időt tölteni. Az öreg rám se néz, úgy böki oda, inkább egykedvűen, mintsem sértően... — Minek ezt tudni magának? — Minek? Hát megmondom, csak úgy kíváncsiságból kérdem, meg utóvégre közös ügyünk ez nekünk... A városi ember nem élhet meg a falu nélkül, a falu meg a város nélkül — tartom a szemináriumot. — Ezért kérdeztem, hogy jobb-e? — Jobb! — lök oda megint egy 6zót. Az út menti száraz bokrok közül valamiféle madár rian fel, meghőkölnek a lovak is, András bátyám rájuk szól... — Manci... Deres ... kedveseim ... Na, ennek is jobb szava van a lovaihoz, mint hozzám. — Szépek ezek a lovak, látszik, jó kezekben van — próbálkozom újra. — Szépek... Ezek szépek... — mormogja és ostora végével megpiszkálja a foltot csizmája oldalán. — Maga bánik velük, ugye? — Én ... De nem sokáig ... — Miért? Más munkára osztották? — Nem engem ... — őket —, bök a lovak felé. — A lovakat? — értetlenke- dek és teljes joggal. Az öreg rámnéz, hogy tényleg magyaráznia kell-e, vagy sem a lovak másirányú beosztását, de hogy arcomat látja, inkább hozzásóhajtja, mint mondja: — Viszik őket... Kitelt a bérük... Jön a traktor — s látom, hogy legszívesebben most leugrana, odamenne a lovakhoz, hogy megsimogassa a Mancit, meg a Derest. — Ilyen az élet András bátyám... A ló az csak ló, a traktoré a jövő... Tudja mit eszik két ilyen ló egy évben — kezdem magyarázni én, neki. Az öreg rámnéz, rettenetes nagy tapintattal várja, hogy elmagyarázzam, mennyit is eszik a ló kerek egy esztendőben. Zavarba jövök, elhallgatok. — Mondja csak az elvtárs, mondja, had’ hallom, hogy mennyit eszik két ló egy esztendőben — hördül rám végül- is dühösen. — Elmondta ezt már nekem elnök, párttitkár, falurádió, újság annyiszor, hogyha álmomba felkeltene az asszony, hát neki is elfújnám ... — Na hát akkor... — Na hát akkor? De azt mi-# ért nem mondják, hogy a lónak szíve, meg esze van ... Hogy a ló, az ló! Amit nevel az ember, gondoz, pucol, etet, ért a szóból ... Hol van a traktornak szíve? Kinek jut eszébe megsimogatni, vagy egy marék zabot nyújtani oda... Nesze Ze- tor, egyél az anyád máriáját. jól húztál... Na ugye ... Van egy cigarettája? Rágyújtott, köhögött egy na gyot, amint mélyen leszív La a füstöt... — Abbahagytam már eC
