Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

1960. november 27., vasárnap NEPÜJSAG 8 Számvetés előtt 1 0603 szövetkezeti me­~Lgye első eszten­deje. Heves megyében ez év­ben először kerül túlsúlyba a szocialista gazdálkodási for­ma, az egyéni kisparcellás gazdálkodással szemben, és alakultak ki a megye szántó- területének döntő többségében a nagyüzemi táblák. így bát­ran mondhatjuk, hogy a most letűnő esztendő történelmi dá­tum számunkra, a szocialista mezőgazdaság győzelmes esz­tendeje. A második kérdés, ami logi­kusan következik az első után, most már az, beválik-e ez a gazdálkodási forma, jobb-e. mint volt a régi, biztosítja-e a népgazdaság ellátását a pa­rasztság jobb, kulturáltabb, emberibb életét? Még néhány hét és vége az esztendőnek. Termelőszövetke­zeteink az első, igazi közös nyár és ősz után zárszámadásra készülnek, így számszerű, pon­tos eredményeket hozni korai lenne, de lényegében már lát­ható. mit hozott az idei esz­tendő. Mindenekelőtt azt a he­lyes megállapítást kell levonni, hogy az idei — tehát a kezdeti év — megyénk termelőszövet­kezetei számára a nagy próba­tétel esztendeje volt. És ezt a próbatételt talán nem is annyi­ra a tavasz, mint inkább a nyár és az ősz jelentette, ami­kor össze kellett szedni min­den erőt ahhoz, hogy az új móddal, módszerekkel, a még ki nem forrott, össze nem szo­kott közösségekben, a tízévente egyszer előforduló szeszélyes időjárással szemben eredmény­nyel fejezhessék be szövetke­zeteink ezt a gazdasági évet. Noha még a zárszámadás előtt állunk. de már látjuk, hogy ez az első próbatétel si­kerrel járt. Mit igazolt ez az esztendő? Mindenekelőtt azt, hogy a. mi parasztságunk szor­galma, munkaszeretete nem csökkent a szövetkezetben sem, és a közös gazdálkodás előnye­it élvezve, már az első, igen nehéz, küzdelmes esztendőben tzép gyümölcsöket hozott. A termelőszövetkezetek f átlag búzatermése el­érte a 9 és fél mázsát, ami azt jelenti, hogy túlszárnyalták a nyáron még egyénileg dolgozó parasztok eredményeit és a leggyengébb termelőszövetke­zet is többet termelt, mint az egyéni parasztok. A másik igen lényeges eredmény az, hogy szövetkezeteinkben a kö­zös munka végzése során — úgy is mondhatni, a közös erő­feszítésekben az eső, a sár, az időjárás elleni harcban — megszilárdultak, megerősödtek a munkacsapatok, a brigádok, formálódott, alakult, erősödött a közösségi tudat, összeszokott a tagság. Külön örülni kell an­nak, hogy igen szorgalmasan dolgoztak a szövetkezetek nő­tagjai, a lányok, asszonyok, akiknek nem egy helyen kö­szönhető az egész szövetkezeti kollektíva gyors kiformálódása is. így volt ez Poroszlón, Bükk- szenterzsébeten. Tenken, Kere- csenden. Boldogon és még egy egész sor más termelőszövetke­zetben is. Az idei ősz szövetkezeteinket igen komoly feladat elé állí­totta. A szó szoros értelmében harcot kellett vívni az időjá­rással, és sokszor igen nehéz körülmények között kellett dolgozni. Árvízzel, esővel mil­lió problémával megküzd ve kellett elvégezni a betakarí­tást. a vetést. Ez a munka még most sem fejeződött teljesen be. de az a tény, hogy a szö­vetkezeti földeken a jövő évi kenyérnekvaló csaknem 90 szá­zalékát már elvetették, azt je­lenti, hogy a szövetkezetek helyálltak a nehéz napokban. És itt feltétlenül szólni kell arról, hogy ugyanakkor, ami­kor szövetkezeteink ilyen ütemben haladtak a vetéssel, a még egyénileg dolgozók — me­gyei viszonylatban — a vetés­terület 30 százalékán fejezték csak be a munkát. És most jog­gal kérdezheti meg bárki: mi lett volna, ha most nincsenek termelőszövetkezetek. ha a zántóföldjeink döntő többsé­gén a millió kisparcellákon kellett volna a vetéssel egyen­ként megbirkózni. ha nem használhattuk volna előnyösen a gépi erőket, mint most. je­len viszonyaink között? Bizo­nyos, hogy az idei szeszélyes ősz végére nem lett volna még földben a kenyérnek való túl­nyomó többsége. Ezt az össze­hasonlítást egyébként világo­san szemlélteti a 90:30 száza­lékarány. ami jelenleg fennáll a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok vetésterv teljesítése terén. I" T gyancsak nagy erőfeszí- téseket követelnek szö­vetkezeti parasztságunktól a betakarítás munkái is. Kukori­ca, cukorrépa termésünkkel elégedettek lehetünk, s el­mondhatjuk, hogy a szövetke­zeteink nagy többségében ki­elégítően halad ez a munka is. Ha a termelőszövetkezetek áruértékesítési tervének telje­sítését vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a szö­vetkezetek általában teljesítik e tervet, és igen jelentős meny- nyiségű húst. gabonát, tejet adnak át a népgazdaságnak. Kimutatott tény, hogy a leg­gyengébb termelőszövetkezet is többet tett ez évben a köz asztalára, mint akármelyik egyéni gazdaság, tehát jobban, bőkezűbben járult hozzá a munkásság, a városi lakosság ellátásához. Senki sem tagadja, hogy az első esztendő döntő sikerei mellett jelentős hiányosságok is mutatkoznak. Ezek minde­nekelőtt a közeli zárszámadá­sok alkalmával jelentkeznek majd. olyan formában is. hogy a tervezettnél kevesebb lesz egy-egy szövetkezetben a mun­kaegység értéke. A gyakorlat azonban már most igazolja, hogy azok a termelőszövetkezetek, ahol megfelelő volt a vezetés, a munkaszervezés, a tagság munkához állása, azokon a he­lyeken nem lesz baj a munka­egység körül, és mindenki megtalálja számítását. A zokon a helyeken vi- szont, ahol sok volt a papírforma szerinti tag, és a tagok másfelé jártak dolgozni akkor, amikor odahaza, saját termelőszövetkezetükben, a maguk házatáján is a kör­mükre égett a munka, most a zárszámadáskor tapasztalhat­ják, hogy nem volt érdemes cserbe hagyni a közöst, mert amilyen vékony volt a mun­kájuk, most olyan vékony lesz a jövedelmük is. Minden gon­dolkozó ember tudja azonban, hogy ennek nem a szövetke­zeti gazdálkodás az oka, ha­nem azok a tagok, akik nem vettek részt a közös munká­ban. A zárszámadások előtt tehát elmondhatjuk, hogy a terme­lőszövetkezeteink túlnyomó többsége eredményesen gaz­dálkodott, megszilárdultak a munkacsapatok és brigádok, és szövetkezeteink igen jelen­tős mértékben járultak hozzá a népgazdasági tervek teljesí­téséhez. Es most, az első kö­zös ősz után, bizakodással te­kinthetnek a jövőbe, amelytől az ideinél nagyobb eredmé­nyeket várhatnak. Szalay István Albérleti díjakról, lakbérpótléki kérdésekről, az egri lakáskérdésről nyilatkozik az igazgatási osztály vezetője 1956-BAN, 1957-BEN a la­káskérdés alaprendelkezései jelentek meg és részletesen szabályozták a lakásbérlemé­nyek kérdését. A jogi kérdések tisztázása egymagában azon­ban nem tüntette el a gyakor­lat sok kirívó kinövését. Még mindig előfordult — különösen a fővárosban, a nagyobb váro­sokban, de Egerben és a me­gye többi városaiban is —, hogy a paragrafusokban meg­határozott jogosultság mértéke felett rendelkeztek egyesele la­kással és bizony a mérleg má­sik serpenyőjében sokkal több volt az olyanoknak a neve és száma, akik mostoha lakásvi- jszonyok között éltek. Orvos­lásra és erőteljes jogi rende­zésre várt az albérletek prob­lémája. Ez a kérdés kettős élű: sokan voltak, akik az albérlet­be adásból éltek, sokan pedig kénytelenek voltak több száz forintos uzsoraáron. bérelni szobát, mert a kereslet és a kí­nálat vastörvénye erre kény­szerítette. Tavaly és az idén rendeletek jelentek meg, amelyek az al­bérleti kérdést és a lakásbér­letek felülvizsgálatát, vala­mint a lakáshoz való jogosult­ság mértékét szabályozták. Az albérleti kérdésről és a lakbérpótlék-rendelet néhány egri vonatkozásáról beszélget­tünk Bukta Tibor elvtárssal, a városi tanács VB igazgatási osztályának vezetőjével. — Az egri albérleti viszo­nyok között az albérleti díj rendezése előtt a lakástulajdo­nosok átlagban háromszáz fo­rintért adták bérbe szobáikat. Az idetelepült egri munkásság és az Egerben tanuló diákok kénytelenek voltak megfizetni a magas albérleti díjat, mert a tulajdonosok „nyeregben voltak”. Ugyanakkor meg kell említenem, hogv az új lakások­ra számított főbérleti díj két- szoba-összkomfort, esetén kb. százhúsz forint. Tudunk olyan esetről is, amikor a fürdőszo­bahasználattal kiadott albérle­ti szobáért ötszáz forint bérleti díjat kért a lakástulajdonos. Nem egy helyen panaszolták a diákok, hogy apró szobát hár­man-négyen bérelték közösen és fejenként 100—100 forintot fizetlek, hogy ott lakhassanak. aSh|il|ll|ll|H|ll|ilfU|Ulll|liailllllll|ll|ll|IIBil|||||l|ll|lllltllllillU|IIBIIIM|illllll!lliaillllllllll|illliailllilltlillli|lia!l|11|ll|ll|(|||ltll|M|)l9lllll|ll|liai»iil|il||||!!|:,|i,|ii|..|::| | iii « Egy munkás meghalt jinmwr fl I — Neiene — ol- I vasom vigyorral ve­gyes meghökkenés­sel az ötletes plaká­tot, amely többek kö­zött Kazalt ígéri és zenét, valamint tán­cot, s mindezt egy J munkavédelmi — kabaré keretében. Ez igen, ezt neve­zem én ötletnek, el­gondolásnak, merész újításnak, az agitá­ció és nevelés apró­pénzre — 12 forint­ra — való váltásá­nak. Mert ugye mi­lyen száraz dolog munkavédelemről fe­csegni, ecsetelni, ho­gyan törhet a csont, a derék, hogyan hal­hat meg az ember, hogyan lehet egész életre nyomorék, ha nem tartja be a mun­kavédelem előírá­sait. És mennyivet más, mondjuk, egy csacsacsával elda­lolni, hogy aszondja: Ácsolj jobban, cp derék — ha nem ácsolsz — a sírba mész... Az ötlet tehát elis­merésre méltó, még akkor is, ha az em­berben ungorkodik a gyanú: ezt azért csi­nálták így, mert „munkavédelmi elő­adást” lehet jelente­ni fölfelé, mert ez a szakszervezeti kul­túrotthon profilja, míg' Kazal és a ka­baré, már kevésbé. Es ez is egy ötlet. Milyen? Kabaréötlet, , 1960. november 3-án, 20 óra 45 perckor halálos kimenetelű baleset történt a Bélapátfalvi Cementgyárban, a Mészüzem VIII-as iparvágányán ... Az 1960/31. sorszámú balese­ti jegyzőkönyvben a követke­zőképp rögzítették a szomorú esetet: „ ... a mészüzemi VIII- as iparvágányon tolatás kö­vetkeztében mozgásba jött az ott még rakodás alatt álló vasúti kocsi, amelyben a bal­esetet szenvedett tartózkodott és a mozgás idejében, valószí­nű, onnan távozni készült, ugyanis a kocsi ajtajában levő mészrakószalag váza és a kocsi ajtaja közé szorult, amelynek következtében mellkasán és medencecsontján töréseket szenvedett.” „A baleset oka: a mészüzemi VIII-as vágá­nyon megfelelő körültekintés­sel végzett tolatás, tolatási sza­bályzat be nem tartása.” Vállalati tehergépkocsival kísérelték meg a sérült kór­házba szállítását, de Bajzáth Imre — szállítás közben — a község határában, a gépkocsin meghalt. Bajzáth Imre, a mészrako- dók brigádvezetője, halott. Pontosan 24 napja. Sírján még frissek a virágok, a gyephantok a bélapátalvi temetőben. Az ajka most már néma. Nem le­hetséges. hogy életre elevened­jen, hogy ő maga mondja el: miként törtérit a baleset. Tud­ják ezt a baleset előidézői is, ezért olyan bátrak, ezért be­szélnek olyan könnyen. Hogyan is történt a baleset? A VIII-as vágányon befejez­ték két fedett kocsi berakását Bajzáth Imre és társai, s hoz­zákezdtek a harmadik kocsi rakodásához. A két telt vagont a vágányon, a kijárat irányá­ba'-'. rifolták. A szabályok sze­rint, támasztósaruval biztosí­tották a kocsikat a megfuta- Biodás ellen. Három menetben újabb és újabb üres kocsikat tolattak a VIII-as vágányra a vasutasok. Ide gyűjtötték az üreseket, mert a IV-es vágány javítás alatt állt, a síneket felszedték. Az utolsó tolatási menetben következett be a tragikus eset... A nyolcas vágányon ebben az időben 7 üres kocsi álldogált a két, mésszel rakott vagon előtt. S ehhez toltak még négy üreset. Az előre ug­ró kocsik meglökték a híd­mérlegen álló kocsit is. Baj­záth Imrét összeroppantotta a rakodószalag vasváza. A balesetért most a halott munkást marasztalják el. Az élők. akik halálát okozták — mentegetik magukat. A szol­gálatot teliesítő tolatásvezető. Fazekas Bálint, azt állítja, hogy figyelmeztette a brigád- vezetőt a tolatás megkezdése előtt. Ferencz József, mész- vagonpakoló, aki a balesettől 15 méternyire tartózkodott, s az I-es kemence körül takarí­tott, elmondotta: nem hallotta azt. hogy a tolatást közölték volna a brigádvezetővel. A szóban forgó időben a tolatás- vezetőt munkahelyüknél elha­ladni nem látta, csak akkor, amikor a baleset előtt, pár órával. 18 órakor, a berakás­hoz üres kocsikat, állítottak be részükre. (Bajzáth Imre nem él. hogv ezt a tanúvallomást megerősíthetnél) A meghalt munkás is vétett a szolgálati utasítás ellen: nem húzta meg a, két rakott kocsi kézifékjét, s a kocsik kerekét csak egyfelől, a leités irányá­ban biztosították! Ezt próbál­ják most felnagyítani, döntő jelentőségű tény rangjára emelni. S ebben a mesterke­— AZ ALBÉRLETI lakbér- uzsora megszüntetésére megje­lent rendelet a sajtóban széle; visszhangot, kapott. Mi. itt, e lakáshívatalban nem tudunk arról — legalábbis ilyen irányi értesüléseink nincsenek — hogy az albérlők és a lakástu­lajdonosok hogyan módosítot­tak eddigi szerződéseiken. Az1 nem árt most sem megismétel­ni, hogy a rendeletben, megha­tározott feltételek mellett és összegeken felül lakbért köve­telni uzsora és az uzsorát nem­csak a jogos lakbéren felül kö­vetelő lakástulajdonos követi el. hanem az az albérlő is. aki fizeti a meg nem engedett lak­bérkvótát. A lakáskérdést ' szokás (dzsungelnek nevezni. Ebbe az jegyre világosodó és rendeződő | kérdéskomplexumba vetett most új fénycsövét, a lakbér­pótlék-rendelet. — A rendelet személy és alapterület szerint állapítja meg a jogosultságot. Az Ingat­lankezelő Vállalat eddigi meg­állapításai alapján — mondja Bukta elvtárs — jelentős ered­ményt lakásnyerés szempont­jából nem várhatunk. A lak­bérpótlék-rendelet intézkedé­sei a városban kb. 80—100 la­kást érintenek. — Az eddigi számítások szerint a felmérés eredménye­ként mintegy ötvenkét szoba többlet jelentkezik, amelyért lakbérpótlékot kell fizetni. Egy olyan bejelentés érke­zett be, amely két szoba felsza­badítását jelenti ott, ahol ed­dig három személy lakott öt szobában és egy olyan esetről tudunk, ahol négyen laktak hat szobában. Ezeknél az ese­teknél is a foglalkozási jogo­sultság közrejátszik az igé­nyek elbírálásánál. — A RENDELET meghatá­rozza, hogy milyen esetekben kell lakbérpótlékot fizetni. A pótlék fizetésénél a foglalkozás szerinti igényeket figyelmen kívül hagyják, de a hatósági igénybevételnél már ez a kö­rülmény a korábbi rendeletek alapján is döntő. Pl. abban a hatszobás lakásban, ahol eddig négyen laktak, a négy személy részére továbbra is megmarad a foglalkozási jogosultság mi­att négy szoba, de kettőt a ha­tóság igénybe vehet és igénybe is vesz valószínűleg, mert a lakásfelesleg ésszerűen hasz­nosítható. — Az Ingatlankezelő Válla­lat kezelésében levő lakások­nál, a házfelügyelőségek már kiosztották a lakbérpótlék-be- vallási íveket és a kezelőségek a helyszínen ellenőrzik, a be­vallott adatok helyességét, míg a tanácsi rendelkezés alatt álló személyi tulajdont képező la­kásokban a lakástulajdonosok maguk kötelesek kitölteni. a hkbérpótlék-bevallási íveket és azokat a városi pénzügyi I- osztály ellenőrzi majd le. A- bevallási ívek kitöltési és be- s nyújtási határideje november i 30. A személyi tulajdonosokat : kellőképpen tájékoztatták a ■ í rendelet előírásairól, hogyan , kell a bevallási íveket kitölte­- niök. A lakbórpótlék rendelkezé- t sei Egerben nem h->znak nagy- jelentőségű változást a lakás­- kérdésben, de országos kihatá­> sa nagy és fontos. Most tör­- tént meg ugyanis hosszú idő- esedékesen, hogy konkrét fel­- mérés alapján vizsgálják felül i a hatóságok az ország lakás- i helyzetét és állapítják meg a- túlhasználást. A KORMÁNYZAT nemcsak ; rendet és igazságot akar te* ’• remteni és osztani a lakáskér­> dés sok-sok vitájában, hanem . a lakbérpótlék fizettetésével azokra teszi rá a lakáskérdés megoldásának bizonyos súlyát, i akik a mai körülmények között nagyobb lakásban élnek, mint • amit az országos életszínvonal ■ szerint az állampolgároknak biztosítani lehet. Megjelent a rendelkezés arra vonatkozóan is. hogy a lakbérpótlékból be* ■ folyt összegeket csakis a lakás­kérdésekkel kapcsolatos beru­házásokra és felújításokra le­het felhasználni. Arra a kérdésre, hogy az al­bérlők frontján és a lakásbér­lemények kérdés -ben általá­ban javuló tendenciát hoz­nak-e az érintett rendeletek, Bukta elvtárs optimizmussal válaszol: — A két1 kérdés jogszabályi rendezése sok kérdést visz kö­zelebb a megoldáshoz. Január elsejét kíváncsian várják a lakástulajdonosok, mert bizo­nyára lesznek esetek, amikor a kialakult helyzeteik alapján a rendelkezés szakaszait alkal­mazni kell, és dönteni kell a hatóságnak a íakásfeleslegrőb A mi hivatalunk úgyis állan­dóan vitás kérdésektől hangos, mert mindkét ügyfél minden­nap húsbavágó kérdésekkel jön be az ajtón és azt szeretné, ha azonnal, minden további mérlegelés nélkül, az ő érde­keinek szemmeltartásával ol­danánk meg a problémákat. De ha valahol, itt nagyon kell mérlegelni és többször meg kell gondolni, amíg a legigaz­ságosabbnak látszó döntés szü­letik egy-egy kérdésben. Mert bizony így is sok vita és ügy folytatódik jogorvoslati úton. a járásbíróságon. MEG MINDIG több száz la­kásigénylőt tartunk nyilván,, akik jogos igénnyel jönnek hoz­zánk. Építkezünk, a Hadnagy úti építkezések évről évre több lakást adnak a városnak. és csökken a lakásínség. De ma még bizony osztozkodnunk kell ott is, ahol gazdagabb kö­rülmények között nem osztoz­nánk. Az ötéves terv távlatai litt is megnyugtatóak. (F. A.) élüzem cím. oda a prémium! i A holt már hallgatag, s oly - néma, mint a bélkői szirtek.*. Nyugodtan ráfoghatnak min-' dent, nem támad fel többé, hogy megcáfolhassa az állí­tásokat. De kemény és éles, elítélő szavakkal kell szólni ! azokról az emberekről, a ve­zetőkről, akik Bajzáth Imre- , ben nem a becsületes, jó mun- ' kást sajnálják, hanem a pén- j züket, amit e baleset mialt , nem kapnak kezükbe. Könyör- ( telenség, érzéketlenség ez." Ahelyett, hogy azon törték | volna fejüket, mit tegyenek ? annak érdekében, hogy ha- í sonló szomorú eset többé elő - ne fordulhasson, a füstbe- Z ment prémiumuk után sírtak - — a még ki sem hűlt emberi Z test fölött. Minden munkás- - nak fájt ez és nehezen tudják " elfelejteni azoknak, akik elkö- - vették ezt halott társukkal t szemben. Z A Bélapátfalvi Cemengyár- * ban meghalt egy ember. Egy munkás. 41 éves volt. A má- • sok vigyázatlansága, kön; - ' nyelműsége, felelőtlensége pontot tett életére. Élhetett volna még. Hiszen erős volt. Fiatal. Szomorú tragédiájából mindenkinek le kel! vonnia a tanulságokat. A vezetőknek azért, hogy jobban védeni tud ják a munkások életét. Ne restelljék megkérdezni a ve- ’ zetők az egyszerű munkásem- • bért: mit tart lesujtóbbnak, * Bajzáth Imre mészrakodó bri - gádvezető halálát, vagy azt. ' hogy odaveszett a prémium?:- Becsületes és igaz, őszinte vá- ’ laszt kapnak kérdéseikre. Egy ember elvesztése, egy £ munkás halála sokkal nagyobb “ veszteség az üzemi közösség - számára, mint bármi más ezen a földön. Mint bármi - cím, mint bármi pénz. * t'ataky Dezső * désben több véletlen is segíti azokat, akik ezt akarják. A véletlen tényezők... A VIII-as vágány környékén, a Mészüzemnél nagy volt a zaj: a közelben egy Mobil komp­resszorgép zúgott, s az egyik kemence betonját kőművesek vésték. S ráadásul még a PuJ- nok felöl robogó személyvonat is ebben az időben tűnt fel a gyár melletti kanyarban. S a hídmérlegen álló vagonban csak a brigádvezető tartózko­dott, a rakodószemélyzet a ke­mencéknél takarított. A bri­gádtársak csak a hatalmas ro­bajt hallották, s a felcsapódó mészkő porfelhőjét látták. S mikor a por elült, észrevették a vasúti kocsi és a rakodó- rampa közé zuhant embert is. A baleset körülményeit vizsgáló bizottság megállapí­totta, hogy a tolatási munka nem történt kellő elővigyáza­tossággal. A tolatási sebesség az előírtnál nagyobb volt, mert a mérlegen álló kocsi is több mint egy métert előremozdult. A szerelvény egy kocsihosszal haladt túl a megengedhető tá­volságon. A két megrakott ko­csit kitámasztó sarut a kere­kek előretolták a síneken, majd a sínekről lelökték és az első üres kocsi kerekei a biz­tosító saru vascsőből készült szárán is átszaladt. Az igazság felderítése, a bűnösség megál­lapítása a nyomozó szervek és az ügyészség feladata. Mi már csak a baleseti jegyzőkönyv­ben rögzített írásokból olvas­tunk. Az élő emberek gondola­ta titok marad. De tény, hogy mikor Bajzáth Imre szomorú, tragikus balesete bekövetke­zett, a gyári vezetőség jajgatva felszisszent: most már oda az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents