Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

I960, október 16.. vasárnap NÉPÚJSÁG 8 Az őszi szállítási forgalom lebonyolításáról tanácskoztak pénteken Egerben A HEVES MEGYEll pai'íbl' ____________________I zottsag és a megyei tanács építési, közlekedési osztálya közös rendezésében a megye szállí­tási szakemberei — a MÁV ál- lomásíönökségek, kereskedel­mi osztályvezetői, a szállítási vállalatok előadói, több terme­lőszövetkezet és iparüzem ve­zetőjének — részvételével pén­teken délelőtt, a Heves megyei tanács nagytanácstermében megbeszélést tartottak az őszi szállítási forgalom lebonyolí­tásának megszervezéséről. A tanácskozás vitaindító referá­tumát Barta István, a megyei tanács közlekedési osztályának előadója tartotta: a közúti és a vasúti szállítás soron levő legfontosabb feladatairól, a fu­varozó és a fuvarozási vállala­tok együttműködésének fon­tosságáról, a szállítási munká­val kapcsolatos kérdésekről, a központosított szállítás kísérle­tének eddigi eredményeiről, slb. Elmondotta, hogy nagy feladatok megoldása vár az utolsó évnegyedben a MÁV-ra és a szállító vállalatokra. A szállítási gondok sürgetően kö­vetelik a szállítók és a szállít­tatok közötti szoros együttmű­ködést, a szállítási tervek pon­tos elkészítését, a berakás-ki­rakás pontos megszervezését — még munkaszüneti napokon is. | GAZDASÁGOS | ! ________________I tusra kell tö rekedni — mondotta Barta elvtárs. — Egyes vállalatok na­gyon elhanyagolják ezt a szempontot. A megyei népi el­lenőrzési bizottság több válla­latnál megvizsgálta a szállítási rendszert. ’ A Mátrai Ásványbánya Vál­lalat például a követ vasúton küldi Karácsondra. Gyöngyös és Karácsond között a vasúti távolság 23 kilométer. Közúton 11 kilométer. A közúti szállí­tás fuvardíja olcsóbb, mintha vasúton bonyolítanák le a szál­lítást. A népgazdaság, a válla­lat és a MÁV is megérzi ezt a vasúton történő, nem gazdasá­gos áruszállítást, hiszen a kö­vek szállításával lekötik, az amúgy is kevés vasúti kocsi bizonyos részét. A Selypi Cementgyárból 20 kilométer távolságra történő vasúti szállítás díja egy tonna cement után 70 forint. Közúti szállításnál 47 forint. A vasúti szállítási költség tehát maga­sabb, mint a közúti szállítás díja. beszélt a kereszt­szállítások helytelenségéről. Elmondotta, hogy az Egri Bú­torgyár festetten bútorokat szállít más helyekre, ahol a festési munkát elvégzik, s in­nen a festés után ismét vissza­szállítják a bútorokat Egerbe. A Bélapátfalvi TÜZÉP Telepre békéscsabai tégla érkezik nagy tételekben. A Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította, hogy ez a tégla azonos minőségű az egri téglákkal. A nagy tételű téglaszállítás tehát gazdaság­talan. Nem gazdaságos áru- szállítási gyakorlat az sem, hogy a megyén kívül álló fu­varozó szervek gépkocsijait veszik igénybe egyes vállala­tok: például az ÉM Heves me­gyei Állami Építőipari Vállalat pesti és miskolci kocsikkal bo­nyolítják le a szállítást. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani. A Központi Szállí­tási Tanács határozatokat ho­zott a szállítás lebonyolításá­nak helyesebb megszervezésé­re. A megyei tanács építési és közlekedési osztálya fokozato­san ellenőrzi ezeknek a hatá­rozatoknak betartását. | MEG KELL SZERVEZNI a szállítási eszköz és a fuvar- idő megfelelő kihasználását, a rakodás folyamatosságát (külö­nösen most, a cukorrépa szál­lításának idején.) Jó kapcsolat kiépítése kell a MÁV és a szállító vállalatok, autóközle­kedési vállalatok között. A gazdaságosabb és a gyorsabb áru- és anyagszállítás érdeké­ben el kell követni mindent. Eger város anyakönyvéből Születtek: Szabó Árpád. Barna Tibor, Utassy Sándor Károly, Illés János, Bóta László, Kiss Károly, Bán Magdolna, Vályl Ibolya Mar­git, Hegyi Tibor, Krasznai Rozália, Marosi Ildikó. Fehér Attila, Szend- rei István Zoltán, Zakar Agnes Il­dikó, Nagy Béla, Pallagi Katalin, Kasza Erika, Balogh Bernát. Fe- rencz, Mária, Horváth Zsuzsanna, Pácza Katalin, Káli Aranka, Fodor Árpád, Csóka Ferenc, Kis Piroska Zsófia, Utassy Mária, Jakab Éva, Fekete László. Farkas Károly, Fó- nad István, Dorogházi Tibor, Kor­mos Tamás. Farkas Andor, Lukács Judit, Forgács Éva Zsuzsanna, Szi­lágyi Iván, Jankovics Ágnes. Danyi Ágnes, Csóka Zsófia Ibolya. Házasságot kötöttek: Csala István —Farkas Mária, Tóth Gábor—Móíh Ilona, Tóth Béla József—Furmano- vics Anna, Tóth Lajos—Nagy Mar­git, Czeisel Lajos—Stündl Terézia. Mata Ottó—Mag Rózsa Bernhardin. Bozsik István—Csanádi Mária. Fe­hér József—Bányai Mária, Hajdú János—Dománszky Erzsébet. Tana Dénes—Joó Terézia Mária, Máté Gáspár—Gömöri Valéria, Czuczor Antal—Juhász Erzsébet, Csizmadia László János—Nováki Etelka. Meghaltak: Garami Tibor. Holló József Máté, Krajcsovics Mihály János. Döbrentei Károlyné (Tóth- pál Franciska), Eisenberger Jakab. Lipkovics János, Nagyfejed István. Dr. Szívós Károlyné (Somkúii Paula Gizella), Tóth Bálint Zsig- mortd, Kováts Sándor, Lóié Sán­dor, Gulyás Gáborné (Bodnár Er­zsébet), Horváth Ferencné (Tóth Mária.) A hatvani BARTA ELVTÁRS | Nem tudok meg- I öékélni, még a papír- ! helyzet nehézségeit '.felmérve, és megértve ! cem tudok megbékél- J ni, hogy miért nem [ zdnak papírt a ke­nyérhez. A minden­napi kenyeremhez ne- ' kém jár a minden­napi papír is. még azt sem bánva, hogy hoz­zámérik a kenyér sú­lyához, de nekem kell a papír, mert olyan ‘isztelettel viseltetek a kenyér iránt, hogy kesztyűn keresztül is zsák • „papír-kézzel“ Hogy adnak papírt a kenyérhez? Adnak bizony,, ha félbe vág­ják — a kenyeret. Mert a papírt nyol- cadrészre vágják, sőt, talán tizenhatodr ész­re is, mindenesetre olyan kicsire, hogy "den csak ne mond­hassam a fél kenyér esetében: papír nél­kül adták. Örvendetes és elismerésre méltó, ami fejlődés a keres­kedelem kulturáló- dása terén tapasztal­ható — fény, tiszta­ság, csillogás. ízlés mindenütt. legalább is egpre inkább min­denütt ... De: Csak azt a pa­pírt, csak azt tudnám feledni! (ó) / ár ás pedagógusa ina h találkozója Sok jó és kevés rossz Fel né in élről Külföldre is szállít almát a Petőfi Tsz AZ ELNÖKI TANACS pén­teken meghozott határozata óta tulajdonképpen már nem ildomos azt írni: Eger XIII. kerületéről, hogy Felnémet, de erről egy ideig még nehezen szoknak majd le az emberek. A Petőfi Tsz-t is hosszabb idő múlva emlegetik majd csak egriként, s érthetően, mert az a közös gazdaság még a régi Felnémeten vert gyökeret, ott vált erőssé, jól jövedelmezővé. Büszke is lehet kis termelő- szövetkezetére Felnémet, hi­szen esztendőről esztendőre jobb eredményeket érnek, el az itt dolgozó tagok. Amint az eddigi jelekből kitűnik, ez az év sem sikerült rosszul. Igaz a tsz tagjai őszi búzatermésüket, amely 14,2 mázsás átlagot ho­zott, feltűnően gyengének tart­ják, tavaszi árpájukat, s kuko­ricájuk azonban megvigasztal­ta őket. Az árpa 22 mázsát adott holdanként, kukoricater­mésük pedig a 32 holdon 48— 50 mázsás átlag között mozog. Volt olyan három holdjuk, amelyről több mint százötven mázsa csöveskukoricát szedtek le. S A TSZ FÖ TERMÉNYE a jonatán- és a húsvéti rozma­ringalma? — A jonatán, mivel általá­ban minden második évben hoz nagy termést, most nem sikerült különösebben. Húsvéti rozmaringunk viszont annál kiválóbb. Huszonöt-harminc vagonra számítunk belőle — tájékoztat az elnök. — Pontos számot azért nem tudunk mondani, mert bár szeptember 5-én megkezdtük az almaszü­retet, még legalább kétheti munkánk van most is a gyü­mölcsösben. Talán kevés a — Miért? munkaerő? — Szó sincs róla, A munká­ban még a családtagok is segí­tenek, s jelenleg is 50—60 em­ber dolgozik a gyümölcsösben. Egy részük a hétfőn megkez­dődő exportszállításokat készí­ti elő. Sokat várunk ettől. Ha megfelel, — s az az érzésünk, ahogy vizsgálgatjuk termésün­ket, hogy nem lesz semmi ki­fogás ellene —, az első szállít­mány után minden második nap elindítunk egy súlyvagon almát külföld felé. Ha ilyen sok ember van el­foglalva a gyümölcsszedéssel a hatvannyolc, tagú tsz-ben, maradt-e ember a többi mun­ka elvégzésére? Mert akármi­lyen jelentős szerepet is ját­szik itt a felnémeti Petőfi Tsz- ben a gyümölcsös, azért a szántókon az őszi munkákat sem lehet elhanyagolni. Az el­nök válasza e tekintetben is megnyugtató: Őszi vetéstervünkben 12 hold árpa, öt hold szovjet búza, há­rom hold takarmánykeverék, két hold rozs vetése szerepel. Az ezekkel kapcsolatos mun­kákkal már végeztünk. A ma­gok a földben vannak. — HARMINCÖT HOLD őszi búzát is akarunk vetni. A ta­lajt kilencvenöt százalékban elő is készítettük már, de mind­eddig vetőmagot sehonnan sem kapunk. Csak ígéretet. Az­zal pedig nem megyünk sokra. Legutóbb a jövő hét elejére ígérték a magot. Addig vá­runk, de ha akkor sem ka­punk semmit, kénytelenek le­szünk a magunkét elvetni, még ha az egy kicsit idegen maggal keveredett is. Ezzel aztán vége is a panasz felsorolásának. Ismét a rend­ben folyó munkákra terelődik a szó. Egy feladat még hátra van, amiről nem beszélget­tünk, A szőlőszüret. Igaz, ez nem jelent különösebben nagy megterhelést a tsz tagjainak, mert mindössze három hold régi és hat hold új telepítésű szőlő termését kell leszedniük. Ez a munka a jövő héten kez­dődik a Petőfiben. — SOK BORUNK nem lesz, de minősége ellen azt hiszem nem szólhatunk majd egy szót sem. Máskülönben majd kide­rül a januári „nagy kóstolás­nál”, a zárszámadáskor — mondja Antal Tibor. — Ügy tervezzük ugyanis, hogy janu­ár 15-e táján megtartjuk zár­számadó közgyűlésünket, ame­lyen minden bizonnyal — az eddigiek alapján —, azt je­lenthetjük be, hogy a terve­zett ötven forint helyett hat- vanat osztunk egy munkaegy­ségre. (W. L.) A Mátravidéki Erőmű kul­túrtermében mintegy 150 peda­gógus gyűlt össze. Az ünnepélyes gyűlést Nagy Lajos, a selypi általános iskola igazgatója nyitotta meg. Meg­nyitó beszédében főleg az irányelvek nevelési vonatkozá­sú részeire hívta fel a figyel­met. A járási tanulmányi fel­ügyelő néhány elvi vonatkozá­sú feladat szükségességét hang­súlyozta, s kifejtette azok meg­oldási lehetőségeit. Megállapí­totta, hogy a tagadhatatlan eredmények ellenére iskolá­inkban bizonyos egyoldalúság, az élettől való elszakadás mu­tatkozik. Az ellentmondás fel­oldására egy mód van: az ok­tatás és a termelőmunka össze­kapcsolása. A tanítási órákon ne csak anyagközlés történjék, hanem a tanulók önálló mun­kájának lehetőségét is ki kell aknázni. Balázs elvtárs, a járási ta­nács elnökhelyettese beszédé­ben rámutatott a kormányzat és a párt alapos munkát igény­lő irányelveinek szükségessé­gére és arra, mennyire kiszéle­sedett és mindannyiunk vita­kérdésévé vált az iskolareform szeptember 4-e óta. A járási párt-végrehajtó bi­zottsága nevében szólt Zeke elvtárs. Elmondotta: azért van szükség az iskolareformra, mert társadalmi fejlődésünk a szocializmus és a kommuniz­mus építése követeli meg. Nagy Lajos, a selypi általá­nos iskola igazgatója bejelen­tése után Sütő János ismertet­te a „Mintaiskola”-mozgalmat. A hivatalos beszédek el­hangzása után, rövid kultúr­műsor következett, majd ba­ráti társasvacsorán ismerked­tek a hatvani járásból össze- sereglett nevelők. Földi Gyula NAGY FELFEDEZÉS * — Mégis vannak csatornák a Marson! T ítszólag ugyanúgy fo- gunjc fölébredni, mint máskor. Álmosan, visszabújni akarva, de a megszokott ritmus tudatalatti hangjainál kec- mergünk elő a dunna-melegből. Mosakodás, a tea forró vize ki­mossa torkunkból az éjszaka bomló ízeit. Lassan formát nyernek a jól ismert dolgok: bútorok mozdulnak a szembe, a homályból elővillódznak a mai-muszájok; dűlöngősek a léptek, mint a részeg emberéi. Az éjszaka ólmos nyugalma lassan kezd csak foszladozni; valami álom-utáni, ébrenlét előtti állapot: az alvás bamba- sága még ott lóg a vállunkon, de agykérgünkben már mocor- gós sejtek ágálnak, követelik, hogy gondolkozzunk; szinte érezni, hogy gyorsul a vér, lük­tetése átdobog mellünkön, pa­rancsol: élj ma is; a való világ ezer mozdulása, a látszólag nyugodt, mozdulatlan testek belefrissülnek tudatunkba, szólítják a tegnapi gondokat és örömöket, nem nyughatnak egy pillanatra sem: harc, harc, küz­delem — szól a szék, aminek nekimegyünk; új ruhát kell venni a kisgyereknek — zizegi az ing; pucolj már ki — eseng szomorkodón a cipő ...... s las­sa n beleritmusúlunk a pezsgő világba. Í9V fogunk ébredni, látszó­lag ugyanúgy, mint máskor. Ősz. nyár, tél, vagy tavasz lesz odakinn. Ha hullnak a lombok, és belefásulnak a fo­gadó földbe: holnapi virágok énekelnek. Nőjjön a búza. vár­ja boldogan a gépet: kenyér lesz belőle, s öröm az embe­rekben: melegség, meg össze­bújó szeretet. Hulljon a hó és fehér paplannal terítse be a hosszú földeket: a tavaszi csírákat védi a morgás kedvű cÁz&il a uupoft... hogy levél-ujjukltal integet- tek-e, vagy elszáradt karjuk­kal...) — Igaza van — és örültem, hogy ebben a megszaladt rit­musban megállhattunk egy pillanatra. A kerekek lelkűnk­ként frissen perdültek, s az út- kövek, akár gyerek az anyjá­hoz, úgy szaladtak elénk. Vala­mi különös volt ezen az eljö­vendő reggelen, mert az ablak­hoz a Nap is odadugta arcát és simogatóan melegített ösz- szébb minket. Ahogy beértünk a városba, elbúcsúztunk egymástól úgy, ahogy máskor js szoktuk. Látszólag olyan nap indult hozzánk, mint az eddigiek. A szél felhő-ruháit mosta ^ az égen. s gyöngyös, fénylő cseppek hulltak a föld­re. f— Jóreggelt! — köszöntött egy ismeretlen arc. Különös, furcsa, gondoltam magamban.) Mellettem iskolások és ide­genek mentek. — Kipp-kopp, kipp-kopp csengtek össze a mozdulatok. Lépést váltottam én is, hogy teljesebb legyen a reggel. Az ősi iskola lépcsői így be­széltek: „gyertek, gyertek, szép nap lesz ma, gyertek, gyertek, mind.annyian.” A tanári szobába elsőnek ér­keztem. és visszagondoltam a buszból velem jött arcokra, s elhatároztam, hogy minden órán jó leszek, átkaroló: mint a szemek, a fák, s a ..jóreggelt”- et köszöntő idegen. Nem tu­dom, hogy mondom majd el; de azt biztosan tudtam, hogy erre rezonálni fog mindegyik. A rádió tánczenét játszott. lyói, lánctipró csörrenések hangja, csillogó kapuk össze­törése, kezek simuló melegsége, felcsattanó vígság-kiáltásők, gyáván futó, rút napok mene­külése, egy sose hallott evőé csattanása, molekulák perdü- lése. levelekkel láncbafonódó virágok, kibombló kacagás, a gyerekek száján, a dávidok tá­rult szeme, a megküzdőit élet végre kinyíló keretei, az óriás­sá vált horizont sosem sejtett távlatokat ígérő lehetőségei. — Béke. emberek, béke! * Szűk volt a tanterem. — Gyerekek menjünk ki a kertbe, ma kint a szabadban tartjuk az órát. A szégyenlős esőcseppek gyorsan elpárolog­tak a sok örömös szív melegé­től. ★ T gy lesz azon a megfor- dúlt reggelen. Csillogó szemünk lesz a lobogó, és ösz- szefonódunk először igazán a mindenséggel. Jók leszünk* mint a fa, a föld, illatosak, mint a meleg kenyér, párnás lesz a kezünk, s a szavunk, akár a csecsemők dundi teste. Azon a napon ünnepet fognak kongatni a harangok, feldobál­juk piros kedvünket a levegő­be, ha ősz lesz, barna geszte­nyét szedünk a gyerekeknek; ha tavaszt köszöntene a nap. meghemvsrgünk a pezsgő föl­dön; fölülünk a kombájnokra a nyári nap forróságában, vagy sokan, együtt hógolyózunk a hidegben, fehéren, mint akik tisztán akarták ezt a napot: bármi is lesz. táncolni topunk, fehérek, négerek, sárgák; de akkor már nem így fogjuk mondani. Csak úgy. hogy együtt. Mindannyian. PAPP MIKLÓS Jó volt, de valahogy mégis más. mint amit hallani szeret­tem volttá. — Képzelődöm — futott át az agyamon, ez is olyan nap, mint a többi. Pergett ez eső, mint a borsó a héjból, s ezüst pata­kok futottak az üvegen. Szürke volt az ég is. akár az előttem fekvő könyvek. — Túljátszod megint a vilá­got — szúrtam a lelkem felé. a dolgozatokat kell kijavítani. (Most monoton zene hallatszott és szürkén porosodtak szemem­be az ablakrámák.) — Na, javítsunk — súlyosod- tam rá a székre, s piros tintá­val húztam alá az apró balga­ságokat, Tikk-tákkolt a falióra. Jegy. Új füzet. Piros vonalak. Jegy. Új füzet... A tangó lassú ütemébe be­levágott egy izgatott hang: „Kedves hallgatóink, meg­szakítjuk műsorunkat. Hírügy­nökségek egybehangzó jelenté­se szerint tegnap éjjel a nagy­hatalmak képviselői meg­egyeztek. hogy megsemmisítik az atomfegyvereket, féléven belül megvalósítják az álta­lános és teljes leszerelést, s a gyarmati-rendszer felszámolá­sát. A népek önrendelkezési jogának most már semmi sem állhat útjában. Lehullnak a láncok a rabszolgákról, és bé­ke lesz, emberek, béke. béke... Emberek, béke!” l/'iáltott, sírt, dörömbölt a ^ hangszóró, fölerősödött, mindenkinek öröme szólt: el. nyomottak ujjongása, halál- lasszóba fogott négerek kötelé­nek szétpattanása. korbácsok szakadása, szemek villanó fo­fagytól. És ha hancúros szél­fiúk ugrálnak bakot a levegő hátán: a zöld bokrok között szívek fonódnak össze a meg­lelt boldogság igézetében. TTgyanúgy megyünk el majd dolgozni, mint máskor. A buszmegálló is látszólag olyan, mint mi vagyunk. Hét­köznapi. megszokott, sosem változó. Megfestett téglái pisz­kos-szürkék, néhol ijesztően rútak, máshol meg sablonosán egyformák. Dolgozni kell. Egy madár vág át a kémények szét- bomló füstjén, s szemembe mo­solyog az a fa, amelyre rászáll. — Tessék beszállni! Jók, ismerősek az arcok. Ahogy visszaszáll a fény: min­den sugárban valami közös vo­nást vélek felismerni. És tisz­tábban, mint tegnap. (Megle­pett ez a friss, hajnali öröm és úgy gondoltam, hogy jó. hogy várnak a fiúk s a lányok: ezt az egy-érzést elmondom nekik.) Az indulás felcsapó zajára kicsit kizökkentem a hangulat­ból, de a busz valahogy jobban futott, mint máskor. Közhe­lyekről beszélgettünk, hogy hol lehet a legjobb kenyeret ven­ni, meg hogy este vendégek jönnek és hogy rohan ez a föl­gyorsult idő... — Nem baj, csak ilyen fiata­lok maradjunk — mondta va­laki mellettem megneszelt jó­kedvvel és rácsapott az ülés támlájára. (Nem emlékszem pontosan vissz a. hiszen valójában meg se történt, de én láttam már, hogy a fák minket figyeltek, meg abban sem vagyok biztos,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents