Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

4 REPÜJSÁQ i960, október 16., vasáru#» Mindössze... Hát nem nagyszerű? Olasz­országban csökken az analfa­béták száma — mondja ezt egy beszámoló. Míg 1951-ben még ötmillió írni-olvasni nem tudó élt Itáliában, ma már, 1960- ban mindössze kétmillió az analfabéták száma. Alig kétmillió, abban az országban, ahol az európai kultúra böl­csője ringott... Igaz, hogy az régen volt... És ennek a kétmilliónak még őrül is a beszámoló. Hát nem nagyszerű? Mert kétségbeejtő! (- ó) — SZÁZFÉRÖHELYES is­tállót építenek a foükkszent- erssébeti Petőfi Termelőszö­vetkezet tagjai. Az új Istálló építési munkálatainak befe­jezésével teljes mértékben megoldódik a múlt évben alakult fiatal szövetkezet kö­zös állatállománya elhelyezé­sének problémája.- A SZARVASKŐI szénbá­nyában az energiai eszültség esésének elhárítására megépí­tették a primer-kamrát. A pri- mer-kamra üzembehelyezése azonban nem történt meg a kitűzött időben, mert a felsze­relések közül hiányzik egy fon­tos műszer, a feszmérő. Ha a hiányzó műszer megérkezik, a primer-kamrát üzembehelye­zik, működtetni tudják majd a szovjet feltörési fúrógépet is, amely eddig a feszültségcsök­kenések következtében nem volt lehetséges. — 20—22 MÄZSA holdan­ként! átlagtermést szüretel­nek az Eger—Gyöngyösvidé­ki Állami Pincegazdaság cél­gazdaságában. Az előzetes mérések azt mutatják, hogy az idei borok jó minőségűek lesznek, mert az édes mustok cukorfoka általában eléri, vagy meghaladja a 20 fokot. = A TÜZELŐ- ÉS ÉPÍTŐ­ANYAGOK központi szállítá­sának rendszerét kísérletkép­pen bevezették a gyöngyösi és a hatvani TÜZÉP-telepen. A központi szállítási rendszer célja, hogy jelentősen teher­mentesítsék a vasúton történő szállítást. A központi szállítási rendszer kísérleti bevezetésétől komoly eredményeket várnak 8 TÜZÉP-telepek vezetői. — Jót JÖVEDELMEZETT % kertészet az idén az erdő­telki Aranykalász Termelő­szövetkezetnek. Gyarapodott | a termelőszövetkezet vagyo­na, jövedelme, de a vezetőség nem feledkezett meg a tagok részesedéséről sem. Március­tól rendszeresen fizetnek 15 forint előleget, egy-egy ledol­gozott munkaegység után. KÖZLEMÉNY Az Egri Kelemen László Iro­dalmi Színpad „Tiszta szívvel” címmel október 17-re kitűzött előadása technikai akadályok miatt elmarad. A bemutatóra október 24-én kerül sor. Ä Háború és béke I ehet-e, kell-e, szabad-e filmre vinni a világiro­dalom remekműveit? Szofiszti­ka nélkül felelhetünk erre a kérdésre igennel és nemmel. Mert igaz, hogy a világiro­dalom sok nagy művéből gyö­nyörű filmekhez írtak már for­gatókönyvet. Pierre Blan­chard, mint Raszkolnyikov, Laurence Olivier, mint Ham­let, Saljapin és Cserkaszov, mint Don Quijote, Leslie Ho­ward, mint Romeo, vagy Dani­elle Darrieux, mint a Vörös és fekete Madame de Rénalja, az évek, meg az évtizedek távla­tából is olvasmányemlékeink kísérőiként élnek emlékeze­tünkben. Színészalakok ma­radtak bennünk a megfilmesí­tett remekművekből, s ez nem is kevés. Jelentkezik ugyanak­kor — mindezek ellenében — az az általános tény, hogy a film többé-kevésbé meghami­sítja a forgatókönyv alapjául szolgáló irodalmi művet. A ha­misítás foka korántsem mér­hető a film sikerültségével. Gyakorta jobban tükrözi a re­gényt az a filmváltozat, amely­ből számos alak kimarad, s a cselekmény is szegényesebb, mint az eredeti műben, s a mű szellemében érvényesítik a mondanivalót. Persze, elsőren­dű követelmény, akár irodalmi remekmű alapján készült a film, akár nem, hogy a film jó legyen. Ezt pedig csak saját eszközeivel érheti el. Ha a film unalmas, hiába ragaszkodik hűségesen a legizgalmasabb regény, vagy dráma meséjé­hez, únjuk. Jellemző példa er­re, hogy az ún. lélektani film, valamennyi hangulatfestő- szemléltető kellékével együtt sem képes visszaadni Stendhal vagy Dosztojevszkij elemző lélekábrázolását. A film nem alkalmas az introverzió, a be- felélátás ábrázolására, nem alkalmas a regényben rendkí­vül érdekes, jelentős intellek­tuális tárgyú párbeszédek, vagy belső monológok ábrázó­Ennyit feltétlenül el kellett mondani bevezetésként Tolsztoj monumentális remek­művének amerikai filmválto­zatával kapcsolatban,­Aki Tolsztoj regényére ki­váncsi. maradjon otthon és ol­vassa el a könyvet. Mert az ame­rikai film keveset ad Tolsztoj­ból. Az amerikai és olasz pro­ducerek által előállított film­ben kevés a tolsztoji vonás. Egyedül Audrey Hepburn Na­tasája az. amire rámondhat­juk: a regényalak testi-lelki valósága. Audrey Hepbum ra­gyogó színésznő. Natasájában annyi báj, süldőlány-frisseség, hamvas lelkesedés és finomság van, mint a könyv Natasájá­ban — ennél többet nem is le­hetne mondani róla. A film többi szereplője ke­véssé, vagy csak alig hasonlít Tolsztoj-figurára, Irodalomtör­téneti közhely, hogy Tolsztoj realizmusában fontos szerepet tölt be az alakok testi érzékel- hetősége: a mód. ahogyan ez a legnagyobb realista láttatja alakjait, egyedülálló a világiro­dalomban. Tolsztoj valameny- nyi regényalakját, hogy úgy mondjam: személyesen ismer­jük. Aki a Háború és békét ol­vasta, húsz év múlva is tudja, hogy Pierre kövérkés. tagba­szakadt ember, hogy az öreg Bolkomszkij herceg sovány és magas, hogy Marja hercegnő csúnya, hogy Andrej Bolkon­szkij és Nikolaj Rosztov szép, és így tovább. Sajnos, a film — Na­tasa kivételével — ebben a te­kintetben meghamisította Tol­sztojt. (Persze, nyilvánvaló: fontosabb volt jó színészt ta­lálni Pierre szerepére, mint kövéret.) Henry Fonda meleg, érzelmes, olykor bensőséges já­téka — valóban — sok minde­nért kárpótolt. A rokonszenves Mel Ferrert, azonban egészen másnak találjuk, mint Andrej herceget. S mivel Marja her­cegnő a filmen szép (!) nem derül ki, miért köt érdekházas­ságot az, aki feleségül veszi. Natasa mellett Kutuzov alakja érvényesül a filmen a legsike­resebben. A film Kutuzov tá­bornoka egészen orosz és egé­szen tolsztoji. Ezzel szemben Napóleon — csapnivalóan si­lány alakítás. Igaz, a császár­hadvezért Tolsztoj is ironiku­san ábrázolja. De akit a fil­men látunk: nevetséges ripacs,- Ilimen pökhendi őrült, s nem pedig a történelem e kétértelműségében is lenyűgöző alakja. A kétér­telműség: a lángész és a hiú zsarnok törtető kettőssége — éppen ez az, ami az alakítás­ból hiányzik. (A torz Napó­leonért nyilván nemcsak a színész felelős, hanem King Vidor is, a rendező.) Érdeme a rendezőnek: a rop­pant sokfelé ágazó regény-cse­lekmény teljességének illúzió­ja megvan, s a felépítése film­szerű. A monumentális, ter­jedelmében is hatalmas regény filmrevitele kockázatos vállal­kozás volt. Két oldalról jelent­kezett veszély: egyrészt — a film a történelmi regény film- változatává sikkadhatott vol­na: másrészt — szentimentális családtörténet kerekedhetett volna a filmből, amelyből Tolsztoj regényírásának törté­netisége kiszorul. Ezeket fi- gyelembevéve — a film kivá­lóan sikerült. És sikerült a filmnek a legnehezebb is: a nagy regény igazi dimenziójá­nak, az időnek érzékeltetése. A film egyes jelenetei kifeje­zetten e célt szolgálják, külö­nösen a második részben, ami- koris a francia megszállók fo­kozatos kimerülését, a kiürí­tett Moszkva dermedt nyugal­mát, a visszavonuló Grande Armée lassú pusztulását ábrá­zolják a filmkockák. A rendezés és az operatőrök a remekbe komponált színes felvételek feledhetetlen sorá­val ajándékoztak meg bennün­ket. A csatajelenetek érdekesek. Látványos csatajeleneteket ép­pen elég film ábrázol kitűnő­en. De a csaták szinte minden filmen csak a zűrzavart mu­tatják, sohasem a rendet, ami pedig éppúgy hozzátartozik a harc kibontakozásához, mint a zűrzavar. A franciák rettene­tes rohamát, meg a berezinai átkelést, azt hiszem, úgy lát­tuk, ahogy Pierre láthatta, vagy Kutuzov. Kár, hogy a film befejezése Natasa és Pier­re elsietett idilljével szakít az eredeti történettel. A legjobb a filmben is — akárcsak a re­gényben, mégiscsak — Tolsz­toj. Pataky Dezső I960. OKTÓBER IS., VASÁRNAP: GÁL, HÉTFŐS HEDVIG 65 évvel ezelőtt. 1895-ben e napon született KAI,AMAR JÓZSEF, az 1956-os ellenforradalom mártírja. Mint fiatal csepeli munkás, egyike volt a KMP ottani szervezete megalapítóinak, majd a Vöröshadséreg katonájaként a proletárdiktatúrát védte. A Horthy- uralom alatt mint Csepel sztrájkjainak szervezőjét és munkásságá­nak vezetőjét, többször börtönbe hurcolták. A felszabadulás után a csepeli tanácsházán dolgozott. Kalamár Józsefben — a tanács akkori elnökében —, az ellenforradalmárok rendíthetetlen ellensé­güket látták és megölték. 280 évvel ezelőtt, 1680-ban e napon halt meg RAIMUND MON- TECUCCOIJ, a törökök és a franciák ellen vívott csaták eredmé­nyes hadvezére, katonai Író. 35 évvel ezelőtt, 1925-ben e napon halt meg CHRISTIAN KROGH (ejtsd: Kroch) norvég festő és író. Művel tárgyát a ten­gerész-életből vette, vagy pedig társadalomkritikus tendenciájú genre-képeket alkotott. Irodalmi művei közül főműve a Létért va­ló küzdelem. 250 évvel ezelőtt. 1710-ben született HADIK ANDRÁS, a hétéves háború magyar hadvezére. (Foto: Kiss Béla) műsora Egerben délután 3 és este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM (Bérletszünet) Füzesabonyban este 7 órakor: Ürl muri Besenyőtelken este 7 órakor: Jubileum — A mennyetjárt ifiúr Hétfőn, 17-én, Egerben délután 4 és este 7 órakor: Az Irodalmi Színpad műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 16—17-én: Háború és béke (I.—11. rész) EGRI BRÖDY 16—17-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 16—17-én: Elloptak egy villamost GYÖNGYÖSI PUSKIN 16—17-én: Az Eiffel-torony árnyékában HATVANI VÖRÖS CSILLAG 16—17-én: Nápoly aranya HATVANI KOSSUTH 16- án: Áru Katalónlának 17- én: Nincs előadás HEVES 16- án: Fényes esküvő 17- én: A kör FÜZESABONY 16—17-én: Az út vége FE TERVÁS ARA 16-án: Ma utoljára Öten; Nincs előadás á "fXM. mm* i,A pokol repülőezrede” címmel cikksorozat jelent meg a kö­zelmúltban a Neue Berliner Illusztrierte című képes folyóirat­ban Horst Rennhack tollából. Cikksorozatunk ennek felhaszná­lásával készült. hogy sötét pontok tűnjenek fel, amelyek valahol valamilyen „veszélyt” jelentenek. Egyedül erre az esetre építették 20 ezer millió dollár költséggel az Egyesült Államok legkülsőbb légiriasztási vonalát, az úgy­nevezett „Distant Early War­ning Line”-t. Immár kilenc hó­napja gubbasztottak Briggs őr­mester és társai radar-készülé­kük előtt, kioktatva arra, hogy a képernyő legkisebbmérvű el- sötétülése esetén azonnal ria­dót jelezzenek. S a riadójelre a „Strategic Air Command” (SAC) bombázói atombomba- terhűkkel elindulnak azon or­szágok határa felé, amelyeket John Briggs maga nem is is­mert. Hangos, ütemes ketyegés riasztotta fel az őrmestert. — Pillanatok alatt talpraszökkent A zaj az egyik kamerából jött, amely a Radar-kép elváltozása esetén automatikusan bekap­csolódott. Izzadtság lepte el homlokát, s szemei az ijedtség­től tágra nyíltak. A képernyő baloldali felén három, négy, hat pontocska tűnt fel. Sötét pontocskák, könnyen megkülönböztethetők a számtalan apró fényimpul­zustól. Ezek csak idegen légi­testek radar-reflexei lehetnek! — „Talán csak nem támadnak mégis az oroszok?” — gondolta Briggs mélyet lélegezve. „Ostobaság John, már me­gint képzelődsz!” — próbálta magát megnyugtatni. Több ezer kilométer hosszú a radar- hálózat és éppen ezen a képer­nyőn kell a rakétáknak, vagy az ördög tudja, milyen légites- . teknek megjelenniük? Telefonok csörögtek, paran­csok hangzottak, s a hatalmas gépezet megindult Ha van egyáltalán pokolj akkor annak tornácához ha­sonló az óriási bunker, ame­lyet Nebraskában, a szarvas­marhatenyésztésről ismert ál­lamban építettek Omaha köze­lében. Ebben a bunkerben, amelyhez képest Hitler bom­babiztos ,,Führer-bunker”-je csupán szegényes búvóhely volt, székel Thomas Power tá­bornok, a Strategic Air Com­mand” főnöke. Ez a férfi pa­rancsot adhat 2000 atombom­bázónak, hogy induljanak út­nak kijelölt célpontjaik felé és a pusztulás poklát zúdítsák a világra. A nap sugarai nem hatolhatnak be a tábornok szolgálati szobájába. Az ugyan­is 15 méternyire van a föld alatt. A kétemeletes, csaknem öt­ven méter hosszú parancsnoki terem — amelyet Power né­hány lépéssel elérhet szobájá­ból — alkotja a stratégiai riasztóközpont agyát. Ebből a szobából tartják — állandóan váltakozó kódokkal, telefon* távgépíró és rádió hálózat út­ját — a háromszoros kontak­tust a negyedmillió SAC-kato- nával, akik öt világrészben, a szocialista tábor kereken 66 000 kilométer hosszú határai men­tén állomásoznak. Itt, a több tonnás acélajtók mögött, ame­lyek riadó esetén harminc má­sodperc alatt önműködően nyi­tódnak és záródnak, található a világ legveszélyesebb tele­fonja. Az a készülék, amelyen másodpercek alatt mind a 70 SAC-légiezrednek kiadhatják a parancsot: Támadás a Szov­jetunió ellen. És itt található végül az a hatalmas televízió­berendezés, amelynek képer­nyői mindenkit szemmel tarta­nak, aki a főhadiszállásra be­lép és aki az időjárás-jelző ál­lomások, az erőművek, a hír­központok és az anyagraktárak mellett elhaladva, a parancs­noki terembe megy... (Folytatjuk.) A fekete pontocskák eltűn­tek. — „Hála Istennek” — dör- mögte magában megkönnyeb­bülten. Briggs őrmester habozik De a pontocskák nemsokára ismét feltűntek, s mind na­gyobbak lettek. Briggs remegő ujjakkal nyúlt a vörösszínű jel­zőkészülék felé. Az istenit ne­ki... megtegyem? — Nem ál­modom? — kérdezte félelem­mel vegyes izgalommal. Lázas szemekkel meredt a képernyő­re. Már semmit sem tudott vi­lágosan kivenni. Világos pon­tok, sötét pontok táncoltak előtte. A másodperc törtrészére behunyta szemeit, majd ismét kinyitotta. — „Elérkezett a pil­lanat” — vágott át John agyán a gondolat. Az a másodperc, amelyre engem már annyiszor kioktattak. Ujjai megnyomták a riasztócsengő gombját. Metszőén éles csengőhang hasított végig az épületen. Az ügyeletes tiszt az őrmes­ter radar-ernyőjéhez rohant és a szemei az össze-vissza vib­ráló radar-pontokra meredtek. Briggs nem tudta, hogy Baker őrnagy, az ügyeletes tiszt áll-e mellette, vagy a ria­dóhangszórót hallja. Mint aki nincs önmagánál, hallotta a szavakat: — „Mikor tűntek fel az ár­nyak. Beszéljen már végre, mi­kor? ...” Briggs ajkai megremegtek: „Most éppen, azaz... 5 óra 12 perckor”. Néhány pillanat múlva Ba­ker őrnagy rejtjelzett jelentést adott le Omaha felé: „Idegen légitestek, a hangnál többszö­rös sebességgel száguldanak a Sarkon túl az Egyesült Álla­mok irányába. Pontos helyzet­megállapítás nem lehetséges, mert a radar-reflexek időnként eltűnnek. Valószínűleg megté­vesztő manőver radar-elnyelő eszközökkel. Nyilvánvalóan, idegen rakéták egész rajai. Vé­ge.’' szülik cikksorozatunkban meg­mutatni —, hogy a világbékére és az egész emberiségre milyen nagy veszedelmet jelentenek a Power tábornok parancsnok­sága alatt álló, halált hordozó repülőegységek. Sötét pontocskák a „hullaingen“ John Briggs őrmester meg­dörzsölte az álmosságtól vörös szemeit, mert úgy érezte, mindjárt becsukódnak. — „Csak el nem szunnyadni” — ismételgette magában. Akit ezen a ponton, a bágyadtan vibráló Radar-ernyők előtt el­szunnyadva találnak, az nem kerülheti el a legszigorúbb büntetést. Briggs rágógumit dugott a fogai közzé, hogy va­lahogy ébren tartsa magát. Az egész Radar-állomás, amely Észak-Alaszka hósivata­gában épült, az őrültek házá­hoz hasonlított. Akit a város­ból ebbe a sívár sivatagba ve­zényeltek, akár száműzöttnek is tekinthette magát. Az északi sarkkör egyhangúságával — amelynek jéglehellete miatt még a zuzmó sem tudott meg­élni —, egy nem kevésbé unal­■ más szolgálat párosult. A leg­• nyomorúságosabb foglalkozás I volt ez, amely a háromszoros ■ amerikai Radar-gyűrű vala­■ mennyi támaszpontján léte- i zett: nappal és éjszaka, órákon . át a „hullaingekre” meredni, [ ahogy a Radar-ernyőket zölde- : sen foszforeszkáló fényei miatt • hívták, órákon át arra várni, Mint emlékezetes, 1960. má­jus 1-én egy szovjet légelhárító rakétaegység egyetlen biztos lövéssel megsemmisítette azt az U—2-es kémrepülőgépet, amelynek pilótája Francis Gary Powers százados, az amerikai kémszervezet ügynö­ke volt. Az amerikai légikalózt a szovjet katonai bíróság 10 évre ítélte. A tárgyalás során lelepleződött az amerikai veze­tő körök békeellenes tevékeny­sége, s a vádlottak padján nemcsak Powers ült, hanem gazdái .s, akik öt erre a tisztes­ségtelen útra elküldték. Ugyanazon a május 1-én, amikor Powers gépét a szovjet rakétaegység megsemmisítette, az amerikai lökhajtásos gépek százai repültek egészen a szov­jet határok közelébe. Fedélze­tükön nem voltak kémkedésre szolgáló fényképezőgépek, mint Powers százados „Lockheed U—2” típusú gépén. Fémtes­tükben gyilkos fegyverek — hidrogén- és atombombák rej­tőztek. E provokáció irányítója Thomas S. Power tábornok, az Egyesült Mlamok stratégiai légiparancsnokságának a Stra­tegic Air Command-nak a fő­nöke, aki napról napra, éjsza­káról, éjszakára elküldi mé­regdrága pénzen épített 2000 atombombázójának egyhar- madát a veszélyes útra: a szo­cialista tábor felségterülete, a Szovjetunió határai irányába. A tények sokasága bizonyítja — s hiteles dokumentumok jelhaszTMlásavaX ezt iűyek-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents