Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
I960, október 0., vasárnap NEPOJSÄG 5 1 11111111 ———————————i«—W—^ A szülői munkaközösségekről Amikor a szülői munkaközösségek megalakultak, első és legfontosabb feladatuk volt, hogy segítsenek az iskolák helyreállításában, felszerelésének pótlásában. A szülők mindenkor vállalták az anyagi áldozatot és az iskola gazdasági bázisa lett a szülői munkaközösség. Am az idők változtak, az iskolák egyre többet, egyre bővebb támogatást, felszerelést kaptak az államtól, s ma már az a helyzet, hogy az iskolák ellátottsága anyagi téren biztosított. Ez magával hozta azt az egy-két évvel ezelőtt beállott változást is, hogy a szülői munkaközösségek feladata inkább az iskola oktató-nevelő munkáját célzó tevékenység lett. Ebben az évben nem választották újjá a szülői munkaközösségek vezetőségét, csak kiegészítették és ez nagyon jó elgondolás, mert így tapasztalt, az előző évi eredményeket, hiányosságokat jól ismerő választmány intézheti a megváltozott, és tegyük hozzá — megnövekedett feladatokat. Bár a legtöbb iskolában helyesen fogják fel a szülői munkaközösségek szerepét, helyét az iskola életében, mégis van még néhány iskola, ahol az igazgató nem támaszkodik a szülői munkaközösségre, nem vonja be a közös munkába, hanem csupán anyagi bázisnak tekinti még ma is. Ez — ha kevés iskolánál van is így —, de még van. Ezt fel kell számolni mindenütt. Az igazgatóknak biztosítani kell a szülői munkaközösség számára azt a körülményt, hogy betöltsék legfontosabb szerepüket, segítsék az iskola oktató-nevelő munkáját. Hogyan? Az előző évek egyik legjobban sikerült szervezése a szülők iskolája előadássorozat volt. A szülők igénye egyre inkább nő a nevelési kérdéseket tárgyaló előadások iránt. Mind többet és többet szeretnénk tudni arról, hogyan neveljék gyermekeiket, hogyan segítsenek nekik a tanulásban. Ezt az egészséges érdeklődést kívánja kielégíteni az az elgondolás, hogy ebben az évben osztály korcsoportonként rendezik meg a szülői munkaközösségek az előadássorozatokat. Osztályonként foglalkoznak majd a gyermek korának megfelelő sajátosságokkal, nevelési és oktatási problémákkal. Ezek az előadások azonban csak akkor lesznek maradandó értékűé*:, ha élő, eleven valóságról szólnak. Ugyancsak az előző év tapasztalata az, hogy nem helyes mindenütt megszervezni a szülők akadémiáját. Szép számok igazolják ugyan, hogy egy-egy helyen 40—50 százaléka a szülőknek beiratkozott és rendszeresen járt az akadémiára, de a számok mögött ott van az a másik 50—60 százalék, azokkal a szülőkkel nem foglalkozott sem az iskola, sem a szülői munkaközösség. Ezért ebben az esztendőben csak a három városban szerveznek akadémiát a választmányi tagok továbbképzése céljából. A szülők iskoláját viszont mindenütt meg kell szervezni, mert a szülők itt olyan dolgokról is hallanak, túl a nevelési kérdéseken, amelyek a gyermek szocialista erkölcsének kialakítását, világnézetének szilárd alapokra való helyezését jelentik. A szülői munkaközösségek október—november hónap folyamán vitatják majd meg az iskolareform téziseit. Az iskola sokat vár ezektől a vitáktól, hiszen a legérdekeltebbek, a szülők, akiknek gyermeke járja majd a viták végén leszű- remlett iskolai utat, ők azok, akik lelkiismeretesen latolgatják az iskolareform előrevetített perspektíváit. Mindenen túl, van még egy végtelenül fontos feladata a szülői munkaközösségeknek. Ez pedig az, hogy ne hagyja magára az iskolát akkor, amikor a fizikai munka szeretető re, megbecsülésére oktat. Túl azon, hogy minden fórum vitatja, helyes-e egyetem előtt a fizikai munka, szocializmust építő életünkben minden szülőnek tudnia kell, hogy a munka teszi az ember életét tartalmassá, a munka ismerete teszi becsülté létesítményeinket, egész alkotó életünket. És még egyet: a munka nem az íróasztalnál kezdődik. A szülői munkaközösségek minden tagjának harcolni kell azért, hogy gyermeke megismerkedjen a fizikai munkával, hogyha az életnek bármilyen posztjára kerül, maga is tudjon arról, hogy a fizikai és a szellemi munka között nincs szakadék, nincs lényegbeli különbség, csak a munka körülményei és eredményei mások. Másik nagy feladata a szülői munkaközösségeknek íz, hogy segítsék széppé, otthonossá tenni az iskolát, vegyenek részt a szertárak bővítésében, a politechnikai felszerelések előteremtésében. Szem előtt tartva természetesen azt, hogy ez a gazdasági természetű támogatás is elsősorban az oktató-nevelo munkát támogassa. Az iskolá : szépítésénél elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az iskola a gyermek munkahelye, tehát a szépítés nem túldekorálást, nem is szőnyegeket jelent, hanem csak annyit, hogy az iskolába járó gyerek érezze szüleinek és az iskolának szoros kapcsolatát, szülei gondoskodó kezét, szeretetét. Hogy a szülőt munkaközösségek minden iskolában elfoglalják az őket megillető helyet, a megyei művelődési osztály és a nőtanács elhatározta, hogy az oktatási év folyamán megtartandó két igazgatói értekezletre meghívják a szülői munkaközösségek elnökeit is. Vegyenek részt ezeken a megbeszéléseken, tekintsenek bele az iskola irányításéba, és érjék el, hogy az iskola vezetője és a szülői munkaközösség „egy nyelven beszéljen”. Most készülnek a szülői munkaközösségek munkatervei. Most állítják össze a gondolatban már jóval előbb megszületett terveket, elgondolásokat. Ezek a munkatervek, főleg majd a végrehajtásuk tükrözi, — mennyire tudja az iskola nagy munkáját segíteni a szülők közössége, ha nevelési, erkölcsi, világnézeti kérdésekben egyformán foglalnak állást. Mert hiába a jó terv, ha hiányzik belőle az egységes elvi irányvonal és a cél: a szocialista ember nevelése, a nagy ötéves tervek végrehajtására, a szocialista társadalom felépítésére! Ádám Éva 4 .Mont Blanc-alagút ! első áldozata A Mont Blanc alatt épülő ' alagút első áldozata, az 50 éves I Piero Mauri, akit egy lezuha- 1 nó gránittömb halálra sújtott. ! A 11,6 kilométer hosszú alag- i utat két évvel ezelőtt kezdték j fúrni. Olasz részről a munká- j latok már több mint két kilo- ] méterre haladtak előre, de a | tempó most lelassult, mertj igen veszélyes, könnyen omló i sziklarétegekhez értek. Cú6Je áfa Az első betű veszem igénybe szíves türel-1 (Folytatás az 1. oldalról) medet, kedves olvasó, amikor | közlöm veled, amit te is észre- - vettél már, hogy a nagy lomb- Z sátorú gesztevyefák alatt ra- ■■ gyogóan fé.iyes gesztenyesze- ’ mekbe ütközik cipőd orra. Megpattannak a szúrós, tűs- * kés héjak, a burok kinyílt s a - gesztenyeszemek koppanva" ütődnek az utca aszfaltjához, Z vagy a népkert sétányára. 4 * fák alatt megjelennek a gyűj- “ tők, kis szatyorral, kosárral, - vagy hátizsákkal s szorgos * igyekezettel szedik a nany fák - sima, barna termését. Gyermekkorunk jut eszem- * be, amikor mi is szedtük s él- Z vezettel hallgattuk, ho^y a - tűzhely parazsán nagyoka'.Z mikkantak a gesztenyeszemek. - No, de legjobban mégis dobál-2 ni lehetett vele. Igaz, néha - rossz helyre szállt, s vészes * üvegcsörömpölés, betört ablak Z jelezte a kemény gesztenye- - szem útját. Ennek követkéz- Z ményeiről viszont, a meg nem - írt házi krónikák tudnának bő- I n őben beszélni. § De talán hagytuk ezt. A múlt 1 részben ismétlődik gyermeke- ? inkben. majd azok gyermekei- Z ben és így tovább. A geszte- - nyefák tovább nőnek, a gyér- ~ mekek is felnőve a maguk út- Z ját járják. Azután majd ők ~ mesélnek gyermekkori geszte- Z nyegyüjtő kőrútjukon lezajlott - kalandjaikról. 2 Az idő múlik, szél mozgatja ; a levelet, s az ágat. Gesztenne § koppan a járdán, s te bele-f Rácz Éviké egy kicsit megakad, de rövid gondolkozás rúgsz játékosan, 'mint néhány Zután rájön; nem is olyan ördöngösség egy-egy betű elolvaévtizeddel ezelőtt, októberi délután. egy napos, Csg. L. | . sasa. Az éjszaka vastag leplet vetett a tájékra. Néha gyermeksírás riant fel, majd ordító asszonyi szó, meg-megnyikor- dultak a kerekek és tompán cuppogtak a lovak, barmok csülkei a dagadó sárban. Emberek menekülnek itt, egy egész falu a hatvani török basa és sanyargató janicsárjai elől. hogy valahol védelemre, új otthonra leljenek, valahol a nád, a vizek ölén, hová el nem ér, hová el nem mer hatolni a janicsárság. Reggel van már. Mindenütt a nád, a víz, de itt. ahol most megállt az embercsoport fáradtan, törődten messzire nyíltak szét a vizek és nádasai, hajlékot lehet itt vetni a menekülők számára. Bonta bíró előveszi pálcáját, jó mélyen beleszúrja a földbe és csak ennyit mond: — Itt leszünk mi mostan már boldogok..: Történt pedig mindez a 16. század dereka táján, amikor a mai Fáy-tanya környékéről, Hatvan mellől idemenekült a szegény nép és a szájhagyományok szerint, megalapította Boldogot. Merthogy, itt már, a bíró szavai szerint, boldogok lesznek. Igaz-e, vagy sem? — ne kutassuk most, hiszen majd minden településnek megvan a maga története, írott is. szóban hagyományozott is, amelyet kutatni a történészek, néprajz- kutatók feladata. Hogy most mégis szót kerítettem erről, azt egy faládának, vagy inkább olyan kopott, kiszolgált katonabőröndnek köszönhetem, amelyet a boldogi iskola irodájában huppantott az asztalra Szántó Loránd, aki tanító is. meg dajka is: a boldogi népviselet, népművészet dajkája. De ez sem pontos kifejezés ma már: inkább csak őrzője, emlékeinek gyűjtője. A boldogi népviselet halálra ítéltetett. Sajnos is, meg jó is. Sajnos, mert népművészetünknek egy pompás és legfiatalabb színfoltja tűnik el lassan az idő mélyében, jó is, mert Bonta bíró házalóján — Haldokló népviselet — Marad-e emléke a boldogi babának ? az emberek, az itt lakók kul- dogiak viseletéhez. Amikor a turális, egészségügyi fejlődését szabadságharc után lehetővé példázza. vált. hogy a szegény nép is Kepes János, aki köny- „cifra” ruhákat ölthessen mavelője a szövetkezetnek és gára, hogy e?#rt ne üttessék igazgatója a kultúrotthonnak, meg bottal, az akkori úri módi még az imént arról beszélt, divatját alakítgatta át saját hogy az elmúlt néhány észtén- ízlésének megfelelően, dő volt itt a forradalom az öl- Egy századot élt tehát ez a tözködés megváltozásában, a művészet, fejlődött, változott tanító meg hozzáfűzi, hogy jó eszközben is, formájában is, negyedévszázada még élt a mígnem most aztán megkon- férfiak népviselete is. Ma már? dúlt felette a lélekharang. Mutatóban sem találni. S ezek- _ itt már csak egyetlen felben az években, majdhogynem adat lehetséges — mondja kinapokban lassan, de feltartóz- csit rezignáltan Szántó Loránd tathatatlanul tűnik a régi, ru- megmenteni az értékeket, hában is, magatartásban is, Mert a boldogi viseletnek jö- hogy helyet adjon az újnak, a vője nincs és ez törvényszerű.,; kényelmesnek, higiénikusnak, Püspöki Győzőn é, korszerűnek. Kiss Istvánné. Terka Na, de térjünk csak vissza néni, azaz hogy Varga Mi- arra a kis ládára, amelybe h á 1 y n é, — ők hárman van- Szántó tanító, mint valami kis nak már csak talán, akik még múzeumba, összegyűjtötte a készítgetik a híres-neves bol- helyi népművészet legszebb dogi babákat, télidőben még darabjait: kendőket, főkötő- összegyűltek a lányok hímezni, két, ruhákat, hímzéseket, s csevegni, de a gyerekek már még ki tudná felsorolni mind- városi ruhákban járnak, s csak azt, amire a boldogiak ráál- az ünnepeken kerül fel az asz- modták, ráhimezték vágyaik szonyokrai azokra is mind ke- minden szépségét. S nem is vesebbre már a sok szoknyájú olyan régen, mert ez a'viselet kék piros, fekete színű keveré- a legfiatalabbak közé tartó- ket hordó díszes ruha. z*k • • • De ha felveszik, akkor még 1783. szeptember havában a hagyományok szerint veszik generális ülés volt Pesten, ot- fel, mert ennek a ruhának tük- tan született eme rendelkezés: röznie kell, mintahogy tükröz- A szeeénv embertől hogy az te is a nő korát- családi állapo- adóftzetésre aTkaTmasabb^ le- tát meg még az egyházi ünn^ hessen, cifra ruházat, költsé- Pekfí is. Farsangtól husvetig ges lakozások, kivált egyházi Például a teljes fekete jarta, napokon, úgy különös költségű m^más” lakodé temetes tiltassék. lomra, vágy keresztelőre: ötEkkortájt hat, meg hiaba ke- ruha kellett, mindert ruha restük volna eme híres és ne- iegaiát)t> négyezer forint, sok vés boldogi népviseletet. De szoknyával, suhogva, mintha van a Szépművészeti Muzeum- abroncs feszítené csípőjük kőbán egy festmény, amely Bem rd esik Klárát ábrázolja, készült ... . . . , ,, ez pedig a 19. század derekán, ~ Eleg draga vfeelet — hát ez már majdhogynem — jegyzem meg az ezer fonn- megszólalásig hasonlít a bol- tok hallatán, — Ügy gondolja, — néz rám a szemüvege mögül Szántó. — És a mai divat? Állítom, hogy sokkal drágább, hisz azok a ruhák,' ha egyszer elkészültek, egész életre szóltak. A mostaniak, legfeljebb egy nyárra .;; Ma drágább a divat és mégis — tárja szét a karját, ezzel is jelezve, hogy nem a pénz az oka, hanem az emberek — bármilyen fájdalmas is a népviseletet illetően — megváltozott igénye. S az élet kegyetlen, de ebben az esetben igaz úr. Á népviseletek, a boldogi is, bekerül a múzeumba, mert eljárt felette az idő, mert bár szép, színpompás, de nehézkes, nem egészséges, s helyébe a ma modern viselete kerül. Négy-öt éve egymásután vetkőznek 'ki a boldogi asszonyok, van ki azért még megtartja emlékül, vagy éppen ünnepre régi, maga készítette, vagy anyjától örökölt ruháját, van. aki eladja ... S eljöh majd az idő, talán csak egy évtized, amikor már csak mutatóban, s alig valamivel több idő, amikor már mutatóba se nagyon lehet majd találni boldogi babát, boldogi ruhát. Boldogon, Bonta bíró falujában. S ha fáj is a szívünk, de értelmünk megérti: ez a fejlődés útja. Nehezebb azonban azt megérteni, hogy Szántó tanítón kívül alig-ali" akad ember széles e hazában, aki behatóan foglalkozott volna a boldogi népművészettel, alig van egykét helyen a múzeumban boldogi népviselet, talán még a története sincs tudományos alapossággal kidolgozva, megörökítve. A tanító el készül a faluból, a kultúrház, szűkös lehetőségeiből, vett egy-két öltő ruhát, s aztán semmi több. Egy évtized és valóban csak hírmondója marad majd fenn a híres, világot bejárt, egy évszázad alatt nemzetközi rangot kiváltott boldogi népviseletnek? Talán csak nem így lesz!; Gyurkó Géza llcsik Anikó egyszerűbben oldja meg a kérdést, áthajol tomszédjához, Farkas Évikéhez és ketten oldják meg a roblémát. | A táblánál talán a legnehezebb a feladat. Marosvölgyi Tamásnak itt is segít a tanító néni és szépen rajzolódik k.i a fehér kör a fekete táblán. Íme, az új iskola, amely több, mint hét és félmilliós költséggel épült. A tantermek világosak, kényelmesek, modernek. Ilyen iskolában még a tanulás is könnyebb. «
