Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-06 / 236. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. október 6., csütörtök „Márvány lábiák“ Eger: műemlék-város. Minden előkelőbb, régi stílusú épület falán ott díszeleg a márvány táblácska: „Épült X építész tervei alapján, Y mérnök vezetésével.” E táblácská­kat mi építtettük a régi-régi házak falába. Sajátos korokat idéznek ezek a táblácskák. Mert ezekre a táblácskákra érdekes — de érthető — módon, soha egyetlen építőmun­kás nevét sem írták ki. (Termé­szetesen, lakni sem ilyen házak­ban laktak a munkásoki) Mi pótol­tuk volna ezt a hiányt, de a tör­ténelem nem jegyezte fel az építő­munkások nevét. A szocializmus építésének új történelme többféle­képpen is igazságot szolgáltat a munkásosztálynak. Többek között kiemelte — osztályként és egyedei- ben, személy szerint is — a ,,törté­nelmi” névtelenségből. Nem írja ugyan nevüket az épületek már­ványtábláira. Ehelyett a munká­sok neve, munkagyőzelmektől fé­nyes neve, napról napra vezető helyen szerepel lapjainkban. És díszes márványtáblácskák helyett új történelmünk egyszerű karton­lapokra írja a munkások nevét, s ezeket a kartonokat pedig odafüg­geszti sok ezer új lakás előszoba­ajtajára. (pataky) — NAGY FÖLDMUNKÁ­HOZ kezdenek a selypi tégla­gyárban. Bővítik a szabad­szárító színt, de ehhez sok köbméter földet kell meg­mozgatni. A környező sűrű akáebokrokat is kiirtják, bogy levegősebb, szellősebb legyen az új telep.- OKTÓBER 8-án, este fél 8 órakor a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat klub­jában a művelődési osztály és a TIT titkársága dolgozóinak baráti találkozója lesz. — VASÁRNAP tűz ütött ki a bükkszentmártoni termelő- szövetkezetben, égett a tsz takarmánykazla. A környék­ből kivonult tűzoltók akadá­lyozták meg a nagyobb tűz­vészt. A nyomozás még fo­lyik.- A KÁLI ÁLTALÁNOS ISKOLA úttörői paradicsomot szedtek a Tarnamenti Terme­lőszövetkezetben. melynek munkaegység ellenértékét a szövetkezet befizette az úttörő­csapat pénztárába. — EGERBEN, az Egészség- ház utcai lakótömb közműve­sítésére 107 ezer forintot irá­nyoztak elő a község fejlesz­tési alap terhére. Az elő­irányzott összeget nem hasz­nálják mind fel, a megmaradt pénzből utakat és parkot lé­tesítenek. Akinek szívesen tapsoltunk ,.. F. Nagy Imrének, az egri Gárdonyi Géza Színház művészé­nek Móricz Zsigmond: Űri muri cí­mű színdarabjában Cseörgheö Csu- U alakításáért. (Kiss Béla rajza.) EGRI VÖRÖS CSILLAG Fűre lépni szabad EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ma utoljára GYÖNGYÖSI PUSKIN A holtak bolygója GYÖNGYÖSI VÖRÖS CSILLAG Elloptak egy villamost HATVANI KOSSUTH Ingovány HEVES Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás PETERVASARA Nincs előadás Egerben délután 3 órakor: ŰRI MURI (Bródy-bérlet, középiskolás) Az író ezt az alcímet adta regényének: A bűnügyi re­gény rekviemje. S valóban szokásos bűnügyi, detektív re­gények találó és érdekes kriti­káját kapja az olvasó az ígéret című regényben, noha az író a bűnügyi regény több formai elemét is bedolgozza művébe. A detektívregény tartalmi és formai megújítására tesz kí­sérletet, amely mindenképpen figyelemre méltó, különösen, ha meggondoljuk, hogy ha­sonló (de nem azonos) kísér­letnek a Szovjetunió és más szocialista ország irodalmá­ban és filmművészetében is tanúi lehettünk az utóbbi években. Sikerült-e a kitűzött művé­Az ígéret című Dürrenmatt regény mégsem sorolható a kritikai realista alkotások kö­zé. A regény központi alakja ugyanis — Matthäi rendőrfel­ügyelő — hangsúlyozottan kü­lönc, egyedi és sorsa nem tar­talmaz társadalmi mondani­valót. Hacsak azt nem, hogy sem a nép, sem a rendőrség nem képes az igazság felderí­tésére — erre csak a zsenik ké­pesek. Ez az antidemokratikus gon­dolat a mai nyugati irraciona- lista filozófia, szubjektív és relativista etika, valamint a szexualitást túlhangsúlyozó lé­lektan erős hatásával párosul a regényben, s mindezek együttvéve nemcsak kereszte­zik az iró realista szándékait, hanem háttérbe is szorítják. A regénynek az a végső mon­danivalója, hogy aki törvény- szerűségek hiányában cselek­szik, nem lehet logikus és er­kölcsileg biztonságos. Pesszi­mizmust áraszt; ez tükrözi a polgári Nyugat válságát, de számunkra nem lehet követés­re méltó. Ezért, bármennyire érdekes Dürrenmatt regénye, Az ígéret című könyve — csak kísérlet­nek érezzük, s nem végleges megoldásnak: amit a régi bűn­ügyi regény helyett ad. erősen vitatható, s nem fogadható el. Mihalik László |/yOillcmatkífL szi feladatot a ma is élő svájci Friedrich Dürrenmattnak megoldania? Dürrenmatt regényében két­ségtelenül értékes a polgári társadalom és az állam bírá­lata. Igaz ugyan, hogy ez a társadalomkritika nem túlsá­gosan mély, s ráadásul csak a regény cselekményének a pe­rifériáján villan fel időnként, de ezek ellenére is méltányol­ni kell egy mai nyugati polgári író kritikai realista érzékét és törekvését. Éles szeme észreveszi, hogy a polgári jólét és biztonság szimbólumaként emlegetett Svájc sem mentes a komoly társadalmi problémáktól. A nép, a munkások cs a parasz­tok ábrázolásából lebecsülés és arisztokratikus fölény csen­dül ki, de Dürrenmatt a való­sághoz híven, azt is megmu­tatja, hogy a svájci nép erősen bizalmatlan a fennálló polgári társadalmi és állami renddel, a burzsoázia érdekeit védelmező rendőrséggel szemben. Hasonlóképpen realista tö­rekvésre vall Henzi rendőr­hadnagy alakjának az ábrázo­lása is, aki többre tartja kar­rierjét az igazság alapos fel­derítésénél. Schrottné fura, terjengős vallomása halálos ágyán nemcsak a regény cse­lekményének izgalmas lezárá­sa, hanem egyben maró szatí­rája is az úri életformának és magatartásnak. Dr. H. alakja (aki alighanem Dürrenmatt gondolatait is tolmácsolja) szintén hordoz társadalmi problémát. Előbb a szél hozta az üzene­tet, .4z egyik reggel ahogy vé­gig száguldott a tájon, hűvös leheletétől megborzongott egy- egy levél, s nemsokára jájó ér­zéssel, hangtalanul vált el az ót addig féltőén óvó, s nevcl- gető gallytól, majd apró libbe­néssel hullt le az elmúlt évek­ről még itt maradt avarra. Ké­sei lila harangvirágok ingatták szomorúan a fejüket, s félve néztek a szemben álló vadró­zsa piros bogyóira, amelyek kérlelhetetlenül jelezték az őszt. A kökény még kéken ka­cagott a piros levélruhát öltött vadkörtefa mellett, de a bodza fekete bogyói már összetöp- pedve, csoportosan, mélyen hajoltak a föld keserű avar­szagot lehelő takarója felé. Itt-otf az iszalag felfutott szárán, mint puha vattapama­csok díszelegtek a termések, s az egymástól nem messze levő fák között kifeszített pókhálón, bár kedveskedve, még végig­táncolt a napsugár, — a pók, mintha félne a hidegtől, most nem mutatkozott. ökörnyál libbent a szél szor­goskodására, s hol itt, hol ott simult cirógatva egy sárguló nyárfa-, vagy pirosán kacagó vadkörtefalevélre, hogy mint­egy jelezve az őszt, megvigasz­talja őket, s azután tovavigye az üzenetet másoknak is. A hegyoldalban a szürke sziklák mellett c serszömörce készült bíborszínű ruhájában az őszt fogadni. Egy-egy gom­ba még kimerészkedett az avar alól, s volt egy vidám kis szöcske, amely nem akart tu­domást szerezni a pihenni vá­gyó természetről. Oly’ kedve­sen, vidáman ugrált halvány­zöld „köntösében”, mintha most kezdődne a nyár. Egy nagy hangya már óvato­sabb volt s míg előbb kikerül­te a nagyobb rögöket, s úgy látszott jól érzi magát, később sietve eltűnt az avar meleget ígérő palástja alatt. A patak vidáman futó hab­jai közül kiálló szürke kövön béka sütkérezett, majd egyet gondolt és nagy ugrással máris eltűnt a vízben. Esteledett. Az alkony is csendben, észrevétlenül lopa­kodott be a tájra és terítette ki az ég csillagokkal teletűz­delt kék palástját a színesedni kezdő erdő minden fájára, bokrára. Csend, nagy csend volt, az avar sem zizzent lábunk alatt, s a titkokat sejtető mély nyu­galomban távolról, a túlsó hegygerincről — mintha az őszi erdő el nem mondható szépségétől lenne megbabonáz­va — egy szarvasbika vágya­kozással teli hangját hozta az őszi szél. Keskeny Ilona I960. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK: BRÚNÓ Október 6-a a magyar történelem gyásznapja: 1849-beíi az aradi várban -a szabadságharc 13 tábornokát végezték ki. közülük négyét a vár sáncában agyonlőttek, kilenccel bitófán végeztek. A vérta­núk emlékét Zala György és Huszár Adolf szobra és Tharma Já­nos festménye örökítette meg művészi formában. 430 évvel ezelőtt, 1530-ban született JUAN DE HERRERA, a ba­rokk építészet spanyol mestere. Főműve az 1567-től 1536-ig épült Madrid melletti, monumentális épületcsoport, az Escorial. 2520 évvel ezelőtt, ie. 560-ban halt meg AISZOPOSZ görög író, volt frigiai rabszolga, a népi eredetű állatmesék irodalmi műfajá­nak megteremtője. Meséiben az állatok alakjában az emberi gyen­geségeket és társadalmi visszásságokat figurázta lei. 55 évvel ezelőtt, 1905-ben e napon halt meg FERDINAND RICHTHOFEN német természetkutató és utazó. Beutazta Kelet- és Dél-Azsiát. Kínát és Kaliforniát. A föld felületének, keletkezésének és kialakulásának törvényszerűségei kutatásával megalapítója lett a geomorfológia tudományágának. 13 évvel ezelőtt, 1945-ben Magyarországon a szocializálás egyik fontos lépése történt meg: a bányák államosítása. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM A holtak bolygója 1970-ben játszódik a Holtak bolygója című NDK—lengyel színes, fantasztikus film története, amelynek hőse nyolc bátor tudós, akik rakétájukkal eljutnak a Vénuszra. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be október 6—9-ig. Japán katicabogarat importálnak Izraelbe Japánból rövidesen furcsa qxpotcikk indul hajón Izrael­be. Az izraeli mezőgazdasági minisztérium egyik szakembe­re Japán déli részén egy bizo­nyos fajta katicabogarat vásá­rolt nagy tételben, miután ki* derült, hogy egyedül ez a ro­var képes megvédeni az izrae­li citromültetvényeket a kár­tevő hernyóktól. AWWvVWW \ III. A római utca Azt a nagyon régi megálla­pítást, hogy a rómaiak nem otthon élnek, hanem az utcán, mi Is találónak tartottuk. Né­hány találkozás után, igazán előnyösen megismert római barátainkkal kapcsolatban is megállapítottuk, hogy véletle­nül sem jutott eszükbe min­ket a megismerkedés után a lakásukra meghívni. Minden­hová elvittek kicsiny kocsi­jukkal, figyelmesen szórakoz­tattak, de — házon kívül. Az utca és az utcával szorosan összefüggő bárok a legjobb ta­lálkozóhely a római számára. Nem zavarja őket a nagy gép­kocsiforgalom, leülnek az asz­talhoz a házak tövében és a sör vagy a likőr mellett, kedé­lyesen elbeszélgetnek, üzletel­nek, vagy komolyan vitatkoz­nak. Ezeket a megállapításokat csak később fogalmaztuk meg így. Eleinte nem akarta hinni a szemünk a bonyolultan rend- szertelen forgalmat: száguldó autók és motorkerékpárok özöne lepi el a római utcákat. Rendőr csak itt-ott fütyült be­le a rohanó áradatba. Villany- rendőrt egy-két helyen láttunk a csúcsforgalom idején, dél­előtti tízkor—tizenegykor, de hallottuk a fékek csikorgását, amikor a gyalogosok bokájától centiméterekre fékeztek a ve­zetők. Ha nem féltünk volna, bizonyára jót derültünk volna az első órákban azon a látvá­nyon, amikor harminc—negy­ven autó fcsikorogva fékezett, mert egy ringójárású, fiatal lány önfeledten, táskáját ló- bálva, átkelt az utca egyik ol­daláról a másikra. A kirakatok: tarkák, bennük sokszínű, ízléses csomagolás­ban, az áruk tömege. Sok az amerikai áru a római kiraka­tokban is. Árakat is lehetett látni az eladni szándékolt már­kákon, de nem szabad komo­Dr. FARKAS ANDRÁS: Egy hét Itáliában lyan venni, amit a római ke­reskedő a papírra ír. Alkudj, amíg a kereskedő az alkut meg nem únja, vagy a gutaütés nem kerülget téged a végtelen szóáradattól, amit a nyakadba zúdít. Ha hagyod magad becsapni, a Madonná­val is megáidat téged a szem­forgató, de szempillái megett jót nevet rajtad. Nylonkendőt kínálnak 800-ért, de — ha jók az idegeid — ötperces alku után megkapod ötszázért. Egy óvatlan pillanatban a textiláruk között nézelődtem és rátettem a lábamat a bolt küszöbére. A fiatal eladónő karomnál fogva tessékelt be, megmagyarázta portékái kivá­lóságát, javaslatokat hozott saját javaslatai helyett, míg a végén csak félmondattal és ol- dalogva kijövet, tudtam meg­magyarázni, hogy árui nem a megvételig tetszenek nekem. Az utcán az emberek külö­nösebben nem sietnek. Az asz- szonyok és a leányok a dél­előtti korzón szertartásos nyu­galommal lejtenek. ízléses napszemüvegeik mögül nézik a forgalmat és a férfiakat. Tarka ruháikat finoman szab­ják, fejükön a magas konty, simára fésülve, úgy ül, mint a régi uralkodó asszonyokon a királyi vagy a hercegi korona. Lábukon két aranypánt fogja a papucs-cipőt, kezükben ked­ves hányavetiséggel fityeg a retikül, amely a szeptemberi divat szerint, kisebbméretű a hazai retikülöknél. Csak annyi ruha van a római nőkön, amennyit az éghajlat és a női hiúságból táplálkozó ízlés meg­enged viselni. Csinosak és bá­josak. Először feltűnt nekem és nem is volt rokonszenves előttem, hogy a szemöldökü­kön kívül a szemüket is alá­festik, de aztán láttam, hogy ez általános szokás és ami még érdekesebb: az arcnak sajátsá­gos karaktert ad és hangsúlyo­zottá teszik amúgyis érdekes vonásaikat. A férfiak valóban diktálják a divatot a világ számára a ró­mai utcán is. Túlnyomórészt fehér, kitünően szabott inge­ket hordanak, egyszínű, ízléses nyakkendőkkel, háromgombos rövid zakóban járnak, a nad­rágokon hajtóka nemigen lát­ható. Az utcán kedélyesen fe­csegnek és úgy, mintha min­den második férfi ügyvéd len­ne és az elsőnél pert akarna nyerni. A reklám csak növeli az ut­cák tarkaságát. Hatalmas pla­kátok mindenütt, paravánok hirdetik a legújabb filmeket. Nem minden ellenzés nélkül figyeltük az öles betűkkel hir­detett amerikai és vadnyugati filmek beharangozását: a föl­dön heverő férfi melléből tőrt húz ki a gyilkos az egyik fa­lon, a másikon lányok táncol­nak keleti öltözetben és csak­nem pucéran. A filmek para­vánjai inkább a vértől és a hangzatos, hátborzongató szö­vegektől csurognak, de akad­nak plakátok, amelyek a nor­mális ízlésből táplálkoznak. Nem egy helyen és nem vélet­lenül láttuk Eizenstein nagy filmjének, az Alexander Nevszkijnek öles tablóit is. A La dolce vita, az Édes élet plakátjai hónapok óta minde­nütt láthatók Rómában. A fil­met több helyen vetítik. Az olaszok vegyesen nyilatkoznak a filmről, Fellini mondaniva­lójáról, de a közönség egyér­telműen érlelődik az ízig- vérig mai mondanivaló és a merész fogalmazású film iránt. A reklám más formája is népesíti a római utcát. Minden rikító színezés nélküli, luxus­autók jelennek meg a legna­gyobb forgalom idején, a vá­ros legforgalmasabb pontjain és lassú hajtással felhívják magukra a járókelők figyel­mét. Az egyik járdaszegélynél leáll a luxuskocsi, a volán mel­lől kiegyenesedik egy csinos lány, aki az egyik cég egyen­sapkását hordja a fején és le­velezőlapokat kezd osztogatni szótlanul. Egyszerre kettőt is. Az egyik lap a cég gyártmá­nyát dicséri, a másik Róma egyik nevezetességét kapcsolja a cég márkájához. Pöfékel az utcai forgalomban hatvan-hetven esztendős, mú­zeumba illő gépkocsi is: rikító színekkel dicséri pl. a Szent Péter bazilika előtt egy ilyen, a kölnivizet, azzal a szöveggel, hogy a világon a legjobb már­ka a No 4711-es. Ha kilépsz a repülőtér vám- vizsgalati folyosójáról, a kon- zummosolyú fiatal lány kezed­be nyomja a New York He­rald Tribune aznapi számát, az európai kiadást, és egy kar­tonlapot, amelyben az ameri­kai lap — ismeretlenül és to- lakodóan — szerencsés megér­kezést kíván neked — Rómá­ban. Az újságos* bódékban a világ valamennyi főbb nyelvterüle­téről megtalálhatók az újsá­gok, folyóiratok, tarkán és el­lentmondásosan. Megférnek egymás mellett az újságket­recekben a Pravda, a Süd­deutsche Zeitung, a hamburgi Die Welt, a párizsi Figaro, a Messagero és a New York Ti­mes. A belváros tele van bárok­kal. Ez a szó itt más fogalmat takar, mint nálunk, vagy ép­pen nyugaton. Kis helyiség, előtt három-három székkel asz­talok, ahol percekre, vagy fél­órára le lehet ülni, sört vagy likőrt lehet inni, vagy coca- colát. De ha fontos, megbeszél­ni valód akad, vagy barátsá­got kívánsz kötni, az utcai bár­asztal a legmegfelelőbb hely az ilyesmire. És ez így is van rendjén. Naponta félmillió tu­rista járja Rómát, az örök vá­rost (én azt mondanám, az örökifjú várost) és az idegenek hol is ismerkednének, találkoz­nának egymással és az ola­szokkal, ha nem ezekben a bá­rokban, a bárasztaloknál, ahol a szokás törvényei szerint az életben fontos minden kérdés megoldható. Az utca képéhez hozzátar­toznak a comicsok, az átlag­polgár és a kispolgár, vala­mint a serdületlen fiatalság lelkére és izgalomvágyára apelláló félvilági termék. Eze­ket a szexuális kérdésekkel, gyilkosságokkal foglalkozó, botrányokat fenékig felkavaró, alantas üzleti célokkal termelt ponyvákat nemzetközi firmák gyárttatják. Kiváló üzlet lehet az olcsón kapható szenzáció. Minden comics borítólapján vér, halál, pisztoly, mezítelen­ség. A sok műremek közül — hi­teles bizonyítékul vettem egy példányt, címe: A gengszter­lányok. A naiv emberek mér­céjéhez képest színesen meséli e] a negyvenoldalas „mű”, har­mincnégy női félakt és ingerlő kép kíséretében, hogyan mű­ködött Texasban egy nő-banda, hogyan öltek meg féltékeny­ségből és egyéb okokból férfia­kat, milyen kiválóságokat vett észre a bandát lefülelő rend­őrség is a lány-gengszterek egyikében-másikában. Az erkölcsileg igen vegyes érzelmeket keltő római utca­kép nem lenne teljes, ha a Via Vittorio Venetéról, erről a ró­mai félvilági és nagyvilági ut­cáról nem írnék. Ez külön kér­dés, erről más alkalommal;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents