Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-06 / 236. szám

1960. október 6., csütörtök NEFÜJSAG % Egymást segítve • • • NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt egy beszélgetésünk alkalmával, azt igyekezett bizonygatni egy ismerősöm: nem jó az, ha egy községben több termelőszövet­kezet is működik, abból a kü­lönböző gazdaságok tagjai szá­mára, akik végeredményben egy községben laknak, semmi jó nem származik. Fejtegetésé­nek azzal a részével egyetér­tettem, hogy valóban hasznos és gyümölcsöző, ha egy falu lakosságát egy tsz egyesíti kol­lektívába, mert így gazdaságo­sabb az egész határt magába foglaló tsz munkája. Jobban adva van a lehetőség a na­gyobb arányú gépesítésre, s minden termény a számára legmegfelelőbb földbe kerül­het, — hogy csak néhány nagy­szerű dolgot említsek. Véleményét azonban a má­sik oldaláról tekintve nem tu­dom még ma sem elfogadni. Azt mondta: ha valahol több tsz működik, ott elkerülhetet­len a gazdaságok között a né­zeteltérés, a viszálykodás, el­lenségeskedés, sőt ahol lehet, egymás tevékenységének rossz­indulatú bírálgatása, akadályo­zása. Nos, nem kutattam hosz- szasan példa után, s állítását máris cáfolni tudom egy pél­dával. A közelmúltban Kará- csondon járva a Dózsa és a Vörös Hajnal Tsz vezetőivel, elnökhelyetteseivel volt alkal­mam beszélgetni. Az első tsz már hosszú évek óta közös te­vékenységére tekinthet vissza, a második viszont most egy esztendeje, októberben alakult. Mindkét tsz-nek megvannak a maga gondjai, bajai, s mégsem feledkeznek meg egymásról, ha segíteni, illetve tanácsot kérni kell. Pedig a két gazdaság tag­jainak, ha a régebbi falu éle­tét, parasztságának rétegező- dését tekintjük, nem sok okuk lett volna egymás támogatásá­ra. Azt feleleveníteni, hogy mi volt még néhány évvel ezelőtt a falvakban, szükségtelen. Em­lékszik rá mindenki. Szemben állt egymással szinte öröktől fogva a szegény paraszt, s a gazdagabb. Az, akinek csak egy-két lánc földje volt — sokszor kénytelen volt elmen­ni dolgozni nála módosabbak­Nyílt levél a selyp! téglagyárba Általános szokás, hogy a névtelen levelet a papírkosár­ba kell dobni. Miért érdemelne több figyelmet és megbe­csülést az, aki az elmúlt évek során még mindig nem ta­nulta meg, hogy nálunk a kritika, a nyílt és az őszinte szó nemcsak joga, hanem kötelessége is minden dolgozónak. Nos. Ön mégis névtelen levelet irt és azzal kezdte, hogy „a selypi téglagyár dolgozóinak nevében" fordul hozzánk és azzal fejezte be írását, hogy „nevet aláírni nem merünk, mert félünk a fegyelmi elbocsátástól". ön azt kérdezi, hogy kényszerithetik-e a dolgozókat túl­órázásra, ha azt a munkások nem kívánják, és lehet-e fe­gyelmi úton elbocsátani valakit, csupán azért, mert a nyolc óra ledolgozása után nem hajlandó túlórázni? Nézzük csak sorjában a kérdéseket! A Munka Törvénykönyvét idézzük: „Túlmunkát csak a vállalat igazgatójának rendelkezése alapján vagy hozzájáru­lásával szabad végezni. A dolgozó a túlmunkát elrendelő utasítást teljesíteni köteles." Az idézett rendelkezésből tehát világosan kitűnik, hogy nem a dolgozók kívánságától függ a túlórák teljesítésének kötelezettsége, hanem gazdasági, szükségesség határozza meg és a törvényes korlátozások között, a vállalat igazgatója rendeli azt el. Mielőtt a névtelen levelet megírta, érdeklődött-e, hogy miért vált szükségessé a túlórázás? Augusztusban áramszü­net és géptörés miatt hét napon keresztül, teljes termelési kiesés volt. De szeptember 10., 16. és 17-ére bizonyára ön is visszaemlékezik? Ugye, akkor sem dolgozhattak? Ilyen kö­rülmények között augusztusban csak 71,4, szeptember má­sodik dekádjában pedig 73,4 százalék volt a gyár tervtelje­sítése. A téglára nagy szükség van — ezt talán nem szüksé­ges külön bizonygatni —, így indokolt és szabályszerű volt a túlóra elrendelése, ön sem tagadhatja, hogy az elrendelt túlórákat kifizetik, sőt, a szakmai sajátosságok miatt, bérü­ket 15 százalékos idénypótlékkal állapították meg. Vita merült fel a túlórázás miatt. Levelében azt írja, hogy „előző nap nem jelentették ki, hogy másnap túlórázni kell”, ezért nem akartak az emberek tovább dolgozni és „aki jobban kiállt az igazság mellett, azt minden szóbeli és írás­beli figyelmeztetés nélkül, fegyelmi úton, elbocsátották a vállalattól”. Szeptemberben Bendik Tibort és Ungi Józsefet valóban fegyelmi úton elbocsátották. De nem felel meg a valóságnak az, hogy azért, mert kiálltak az igazság, a dolgozók érdeke mellett. Valótlan az is, hogy őket előzetes figyelmeztetés nélkül, a törvényesség megsértésével küldték volna el. Bendik Tibor és Ungi József szeptember 11-én megtagad­ták az elrendelt túlóra teljesítését. Másnap ismételten be­szélt velük a gyárvezető és ekkor nemhogy jobb belátásra tértek volna, hanem hangoskodásukkal az ingadozó munká­sokat is arra bírták, hogy a megkezdett munkát abbahagy­ják. A gyárvezető figyelmeztette mindkét embert, hogy a munka megtagadása súlyos fegyelmi vétség, és ha tovább szítják az ellentéteket, elbocsátja őket. Erre mindkét dolgo­zó minősíthetetlen, durva szavakkal illette a gyárvezetőt, sőt, meg is fenyegették őt. Ilyen előzmények után, a gyárvezető másnap elbocsá­totta a munka- és tervfegyelmet súlyosan megsértő két dol­gozót. A vállalat hatvani központja kísérletet tett arra, hogy ne kelljen végrehajtani ezt a súlyos határozatot, de mindkét munkás olyan magatartást tanúsított, ami lehetetlenné tette a további zavartalan munkát. A vállalat egyeztető bizottsága alaposan kivizsgálta az ügyet, meghallgatta a fegyelmi vétséget elkövető munkáso­kat és a gyárvezetőt is. Amikor szembesítésre került a sor, az egyik vádlott tagadott, a másik lehajtotta fejét és hall­gatott. Ilyen előzmények után hozta meg a vállalati egyeztető bizottság a határozatot, hogy a MT. 112. paragrafusának 3. bekezdésében foglaltak szerint „a munka- és tervfegye­lem elleni súlyos vétség elkövetése miatt Ungi József és Ben­dik Tibor dolgozók ellen hozott elsőfokú fegyelmi hatá­rozatot — az azonnali hatályú elbocsátást — a bizottság hely­benhagyta és elismerte. írásos bizonyítékok, a vállalati egyeztető bizottság jegy­zőkönyve és határozat szól erről. Forgács László, Nagy Ist­ván szakszervezeti vezetők, Gádor István csoportvezető és a megfontolt, becsületes munkások azt mondják, hogy rend­bontókkal, izgága, összeférhetetlen emberekkel nem lehet együtt, dolgozni, tehát nem volt más megoldás, — helyes az ítélet. Csak ön, nem tudna erről? Vagy nem akarja tudomásul venni a döntést? Ha volt bátorsága a selypi téglagyár dolgo­zói nevében tollat fogni, miért nincs mersze aláírni a leve­let? A névtelenség homályába burkolózik és egyaránt szidal­mazza a gyárvezetőt és a vállalat igazgatóját, ezek talp- nyalójának nevez mindenkit, aki nem önnek ad igazat. Ennek ellenére azt kell mondanom: nincs igaza! Szán­dékai sem tiszták. Sorai arról győztek meg, hogy a névtelen levél valóban a papírkosárba való. Ezt üzeni Önnek és minden névtelen levélírónak: FAZEKAS LÁSZEÖ hoz —, s az, akinek több földje volt, ennek tudatában, felülről nézte ezeket az embereket. E két réteg valamikor Karácson - dón is megtalálható volt. Am a falu parasztságának kevesebb földdel rendelkező része nem sokáig várta tétlenül sorsának fordulását: megalakította a Dózsa Tsz-t. A módosabbak a múlt évben követték példáju­kat, amikor beléptek a Vörös Hajnalba. MOST AZ „IDŐSEBB” gaz­daság segíti a fiatalabbat. Nem ellenségeskednek, a belépési nyilatkozat aláírásával hivata­losan megszűnt a különbség: te szegény vagy, én meg gazda­gabb. Ez azonban nem jelent semmit — vághatná vissza vá­laszul —, a papír nem ér so­kat, ha nincsenek mögötte té­nyek. Igaz, de itt ezek is van­nak. Méghozzá olyanok, ame­lyek azt támasztják alá, hogy ha valamikor ellenségesen áll­tak egymással szemben, a mos­tani két tsz tagjai, jelenlzg egymás segítőtársai. A Vörös Hajnal Tsz tagjai azt mondják: mi ezt a munkát csak most kezdtük el, tapasztalatlanok vagyunk, nem kell tehát szé­gyellnünk, ha támogatásra, ba­ráti kézre szorulunk. A Dózsa Tsz-ben meg azt vallják: gyor­sabban halad a falu előre, ha nem hagyjuk cserben a társa­kat. Es ez nagy dolog egymagá­ban — tudom —, kevés lenne, mert könnyen kaphatnám vá­laszul: még szép, hogy a tsz ■ tagok nem a múltbeli különb­ségeket hánytorgatják nap mint nap, velük ugyanazon cél eléréséért küzdő társaik sze­mére. Nézzük akkor a többit. A legelső mindjárt az, hogy a Dózsa Tsz a Vörös Hajnal megalakulása után átküldte könyvelőjét a közös gazdaság­ba, a számviteli munka megin­dítását irányítani. Nem sokkal később, ha nem is lehet azt mondani, hogy rendszeresen, de többször ismétlődővé vált a két közös gazdaság elnökének kölcsönös látogatása egymás „birodalmában”. Ezek megint hasznosak voltak. Mint Ma- hunka János, a Vörös Hajnal elnökhelyettese is, mert: mondja azért — LÁTHATTUK legalább egy-egy ilyen látogatás alkal­mával, hogy mit kell tennünk a szervezettebb, jövedelmezőbb gazdaság megteremtéséért. A Dózsa Tsz tagjai lényegesül előttünk jártak a nagyüzemi gazdálkodás útján, így amikor mi elmegyünk néha hozzájuk látogatóba, ha nem is kérde­zünk semmit, csak körülné­zünk, már sokat tanulhatunk. A Dózsa tagjai azonban kér­deznek is. Azt, hogy mire len­ne szükségük a Vörös Hajnai- belieknek, s ha módjuk van, azonnal segítenek is. Nemré­gen például a többi gyorsan elvégzendő munka mellett be kellett fejezni a paradicsom­szedést, a napraforgótörést. Er­re azonban nem jutott munka­ereje a kezdő tsz-nek. Két munkacsapatot kért „kölcsön” a Dózsából. Ennyi embert azokban a napokban tudtak nélkülözni egy kis átcsoporto­sítással, így intézkedtek is a segítség ügyében. Vagy nem sokkal ezután a Vörös Hajnal­nak, mivel az első évben erre nem futotta a beruházásból, szelektort kellett kérnie búzá­ja, zabos bükkönye, árpája tisztításához. A MUNKAERŐVEL segítés természetesen nem válik rend­szerré a két gazdaság között, erre csak az első esztendőben volt szükség, amikor a kará- csondi „újszülött” még nehéz­ségekkel küszködik, az első lé­péseket teszi meg új útján. Válasznak azonban azt hiszem megfelelő hitetlenkedő ismerő­sömnek és másoknak is, akik nem akarják tudomásul venni, hogy két, vagy több egy köz­ségben dolgozó tsz között nem feltétlenül szükséges a rossz viszony, az ellenségeskedés, az egymás ellen uszítás. Sőt, ha a későbbiekben felmerül, ezek a közös gazdaságok épp a jó együttműködés következtében, maguktól egyesítik földjeiket, vagyonukat egy tsz-é, ha jónak látják. S az előzmények utál, ami a mát jelenti Karácson- don, miért ne látnák jónak? Weidinger László Emlékezzünk... 1849. október 6... Nagyon régen történt, száz- tizenegy évvel ezelőtt, hogy Haynau, a bresciai hiéna tizen­három hős magyar tábornokot kivégeztetett, hogy példát sta­tuáljon azok számára, akik még csak gondolatban Is felve­tették a magyar szabadság ügyét. Nagyon régen történt ugyan, de mégsem olyan távoli szá­munkra ez a történelmi idő, hogy ezt a gaztettet, a szabad­ságszerető hős tábornokok ki­végzését elfelejtsük. Nem fe­lejtjük el Knézich Károlyt, Eger város polgárát, nem fe­ledhetjük Kiss Ernőt, aki nem engedte meg a hóhéroknak, hogy bekössék a szemét, és nem fe­lejthetjük a többi tizenegyet sem, akik bátran néztek szem­be az igazságtalan halállal. Az országban döbbent, néma és dermedt csend lett, Haynau vé­res keze minden szabadság sze­rető ember felett ott lebegett, de a csend nem tétlenséget, hanem óvatosságot jelentett. A ma­gyar szabadság harcosai éltek« és élt bennük az olthatatlan láng, a szabadság szeretete. A hamu alatt izott a parázs, éa fel-fellobbanva megmutatta az erőket, megmutatta, hogy a magyarok soha nem nyugsza­nak bele abba, hogy kiszolgál­tatott, sanyargatott nép legye­nek, Eltelt száztíz esztendő, és a ma már szabad, boldog jövőt építő magyar nép apraja, nagy­ja kegyelettel emlékezik azok­ra, akiket megölt a féktelen gyűlölet. Ez az évforduló bizonysága annak, hogy egy nép szabad­ságvágyát nem lehet megölni, nem lehet kiirtani, mert a sza­badság víz és kenyér, ami nél­kül élni nem lehet. A vértanúk vére jó talajra hullott. Zugirászat miatt 1500 forint pénzbüntetésre Ítélték A hevesi járásbíróság zug- írászat bűntette miatt hozott ítéletet Sz. J. ellen és az ítélet arra kötelezte a vádlottat, hogy fez ítélet jogerőre emelkedésé­től számított 15 napon belül 1500 forint pénzbüntetést fi­zessen. Behajthatatlanság ese­tén húsz forintonként egy-egy napi börtönbüntetésre lehet át­változtatni a pénzbüntetést. Az ítélet indokolása szerint Sz. J. az államigazgatásban dolgozott a felszabadulás előtt is és mint ilyen, több alkalom­mal készített ismerősei részére térítés nélkül különböző ok­iratokat, de azért gyanú me­rült fel arra nézve is, hogy Sz. J. ezeket az okiratokat még az ismerősök részére sem egészen önzetlenül készítette el. A köz­ségben, ahol a vádlott műkö­dött, általános ismert tényként kezelték, hogy a vádlott adás­vételi szerződéseket és más okiratokat szokott készíteni. 1958. júliusában a vádlott lakóhelyén egy ház adásvételi szerződését kellett megfogal­mazni. Ezt a munkát Sz. J. el­vállalta a 75 000 forintos vétel­ár figyelembevételével 1200 fo­rintért. A szerződést Sz. J; megírta és a hatóságoknál is eljárt az adás-vétel ügyében. 1959. tavaszán ugyancsak a községben házeladás történt, 40 000 forintért és a vevő szin­tén Sz. J.-t kereste meg az Írásbeli munka elvégzésére. Sz. J. 800 forintért vállalta el a munkát, amit el is végzett. A bér felét a szerződés megírása­kor fel is vette, a másik részt — a megállapodásnak megfele­lően — az átiratás alkalmával akarta a vevő megfizetni. A vádlott a tárgyaláson menteni akarta eljárását azzal, hogy ő a munkadíjat az ügyek­ben eljáró ügyvédek javára kötötte ki és vette fel. A tanúk azonban azt vallották, hogy a vádlott kötötte ki a járandósá­got és ő is vette fel. A járásbíróság ítéletébe a vádlott nem nyugodott meg és fellebbezést nyújtott be az egri megyei bírósághoz. A megyei bíróság a fellebbezést elutasí­totta és a kiszabott büntetés jogerőre emelkedett. Időszerű ssölömunhák Néhány gyakorlati tanács a szüreti munkákhoz n. Az erjesztés legfontosabb tényezője a hőmérséklet. Tud­ni kell azt, hogy magasabb cu­kortartalmú mustok 12—15 C fokon, gyengébbek 10—12 C fokon indulnak csak erjedés­nek. A legkedvezőbb hőmér­séklet, amelyen az egészséges erjedés lezajlik, 25—28 C fok. A 30 C fokon felüli hőmérsék­let már gátolja az erjesztést, sőt meg is állíthatja és a ma­gasabb hőmérsékletet kívánó tejsavas (marinitos) erjedés kö­vetkezhet be, aminek eredmé­nye a savanyúkáposztára em­lékeztető ízű bor lesz. Nagy gondot kell tehát for­dítani az erjesztőhelyiség hő­mérsékletére, amely 15 C fok­nál ne legyen hidegebb és 30 C foknál ne legyen melegebb. Megfelelő időben végrehajtott szellőztetéssel a pince hőmér­sékletét szabályozni tudjuk. Amennyiben a pince hidegebb, az erjesztést a sajtóházban, vagy egyéb alkalmas, tiszta helyiségben hajtsuk végre és csak kierjedés után fejtsük le borainkat a pincébe. Hőmérő nélkül helyesen er­jeszteni nem lehet, különösen ott, ahol gyakori a hibás erje­dés. A forrásban levő must hőmérsékletét gyakran kell el­lenőrizni. Ha a must egyálta­lán nem, vagy csak nehezen indul erjedésnek, akkor rend­szerint az alacsony hőmérsék­let az oka. Igyekezzünk tehát melegebb helyiségbe átvinni, esetleg fűteni a pincében és oltsuk be mustunkat zajos er­jedésben levő más musttal, vagy annak hiányában hideg­tűrő fajélesztővel. Ha túlmele- gedés veszélye mutatkozna, szellőztessünk éjjel, locsoljuk meg vízzel a hordókat és a pin­ce padozatát és fejtsük át a túlmelegedő mustot másik hor­dóba. Előreláthatólag, ez évben hi­degebb őszi időjárásra számít­hatunk. így a szőlő és a belőle sajtolt must nagyon lehűl és az alacsony hőmérséklet, mint az előbb említettem, az erjedés zavartalan lefolyását gátolja. Vagyis erősen elhúzódik és helytelen erjedési folyamatok, bőrbetegségek léphetnek fel. Ennek megelőzésére célszerű a mustokat mind hidegtűrő faj­élesztővel beoltani. A zajos erjedés rendes kö­rülmények között 4—6 napig tart, kevésbé kedvező esetben, vagy igen édes mustoknál 7— 10 napig is elhúzódhat. Az utána következő erjedés idejé­re, amikor az új bor eléggé le­hűlt, hordóinkat töltögessük fel és utóerjesztő akonával vagy lazán dugjuk be. Ha az új borban feltűnően sok cukor marad vissza, az annak a jele, hogy az erjedés valamilyen ok­ból megakadt. Ez esetben nem célszerű a seprő felhasználása, hanem friss erjedésben levő musttal indítsuk meg a meg­akadt erjesztési folyamatot. Ne örüljünk annak, ha alacso­nyabb alkoholtartalmú bora­inkban ki nem erjedt cukor maradt vissza, mert az később, tavasszal, vagy szállítás idején erjedésnek indul és sok kelle­metlenséget okozhat. Kék szőlőinket igyekezzünk vörös bornak feldolgozni és nem siller bornak. A vörös bor ugyanis a gyengeszínű siller vagy különösen a fixlis borok­nál jóval értékesebb és igen keresett cikk. Tehát a gondos vörös borkészítés kifizetődik. A vörös bor készítése a fehér borétól lényegesen eltér. Ehhez a kék szőlőt akkor szüreteljük, mikor teljes érésben van, te­hát sem korán, sem túlérje. A korán szüretelt kék szőlőből jó vörös bort nem nyerhetünk, mert színanyaga még nem ala­kult ki megfelelően és az ilyen szőlőből nyert bor a kelleténél savanyúbb is. Túl érett vagy penészes szőlőből sem nyerhe­tő jó vörös bor, mert ennél vi­szont a színanyag már bomlás­ban van. Tehát a vörös bor ké­szítésénél elengedhetetlen kö­vetelmény a szüreti válogatás. Az egészséges fürtöket feltétle­nül bogyózzuk le, mert így ér­tékesebb vörös bort nyerhe­tünk, Vörös bor készítésnél az er­jedés megindításához maga­sabb, 18—20 C fokú hőmérsék­let szükséges, tehát vörös bo­rainkat melegebb helyiségben készítsük. Az erjedés ne tart­son 10—12 napnál tovább. He­lyes, ha az erjedés előtt a tör- kölyös mustot 20 gr/hl kálium- metabiszulfittal, vagyis hekto­literenként 2 db porrátört bor­kénnel hozzuk össze. Ez által nem a kierjedés utáni helyte­len kénezésnél fellépő szín­anyagcsökkenés, hanem nagy- mennyiségű színanyagkinye­rés áll elő. Az erjedés alatt a felemelke­dett törkölyt, ún. kalapot, ál­landóan le kell csömöszölni (napjában legalább háromszor), különben az ecetbaktériumok gyorsan elszaporodnak és a fejlődő alkoholt ecetsavvá ala­kítják át. A jó vörös bornak éppen az a próbája, hogy kép­ződik-e az erjesztés alatt ecet­sav vagy sem. Kierjedés után azonnal engedjük le a vörös bort és sajtoljuk ki annak tör­kölyét. Az erjesztéssel kapcsolatban gyakran elkövetett hibákra kí­vánok még rámutatni. Egyes gazdák azt tanácsolják, hogy friss must beoltásához a már kierjedt must seprőjét hasz­náljuk fel. Ez helytelen, hiszen miből áll a seprő? Legna­gyobbrészt elhalt élesztősejtek­ből, különféle szennyező, bom- ló anyagokból, valamint a kór­okozók tömegéből. Természe­tes, hogy ezek egyikével sem kívánatos az egészséges must­nak a beszennyeződése és megfertőzése. Ha az erjesztés befejeződött, a borokat töltsük fel. Ne hagy­juk az új bort sokáig á seprőn, mert — különösen meleg he­lyiségben —, a seprő bomlás­nak indul és borunk kellemet­len seprőízt kap. Ha kételyünk támad a must és bor kezelésé­ben, ne sajnáljuk a fáradságot és forduljunk tanácsért szak­emberhez, vagy levélben a Szőlészeti Kutató Intézethez, Eger, Lenin u. 122. Már most felhívom .a figyel­met arra, hogy a bor még a gondos erjesztés ellenére is, bamatörésre hajlamos lehet, különösen akkor, ha a rothadt termésből szűrt must nyálká- zását nem végezzük el. A szállítás vagy fejtés előtt feltétlenül vegyünk mintát is, vigyük melegebb helyiségbe (irodába, konyhába) és vattá­val vagy laza papírdugóval be­dugva tartsuk ott egy pár na­pig. A palackot ne töltsük te­le. Ha borunk barnatörésre hajlamos, a minta 1—2 nap múlva felülről lefelé bámulni kezd. Ez esetben a baj erőssé­géhez mérten kénezzük meg a fejtés előtt borunkat, hl-ként 15—20 gr borkénnel (1,5—2 db pasztilla) és 8—10 nap után a leülepedett bort fejtsük le, másik kénezett hordóba. Az átfejtést ilyenkor mindig szel­lőztetve, tehát nyílt fejtéssel hajtsuk végre. Há mintánk nem barnul meg, hanem felül­ről lefelé tisztulni kezd, bo­runk nyugodtan fejthető és szállítható. Amint az elmondottakból láthatjuk, mindenkinek mód­jában áll jó, egészséges, tiszta­ízű bort készíteni. A jobb mi­nőség pedig magasabb árat és könnyebb értékesítést biztosít. Füri József kutató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents