Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-06 / 236. szám
1060. október 6., csütörtök NGPOJSAG 8 Tízéves a szakszervezeti társadalombiztosítás Ezekben a napokban 10 esztendeje, hogy az állam az emberről való gondoskodás egyik fontos területén a társadalom- biztosítási munka szervezését a szakszervezetekre bízta. 1944-ben országos viszonylatban 30 biztosító intézet végezte el a társadalombiztosítási feladatokat. Ebben az időben eltérő volt a szolgáltatások mértéke és a dolgozók egészségügyi ellátása is. 1950 október hónapja óta a SZOT irányításával szerveződik és intéződik a társadalom- biztosítási munka. A 10 esztendő alatt a magyar társadalombiztosítás jelentős fejlődésen ment keresztül, úgy országos viszonylatban, mint megyénk viszonylatában. 1950-ben megyénk területén 57 400 fő volt biztosítva, 1960- ban 107 700 főre emelkedett a biztosítottak száma. Ez a szám állandóan felfelé ível az ipar fejlődésével és a mezőgazdaság átszervezésével. Az eltelt időszakban a párt és a kormány, a SZOT több határozata intézkedett a társadalombiztosítási rendszerünk tovább fejlesztéséről. Egységesek lettek a betegbiztosítási szolgáltatások. Bővültek a kórházak, a szanatóriumi hálózat és a szakorvosok száma is. Magas szintre emelte kormányunk az anya- és gyermekvédelmet. A felszabadulás előtt a dolgozók csak kismértékben részesültek táppénz-segélyben, ismeretlen volt a gyermekápolási táppénz és az anyasági segély. A 10 esztendő alatt a táppénz-segély magas összegben megnövekedett. 1950-ben megyénk területén 5177 000 forintot, 1959-ben 27 107 000 forintot fizettünk ki táppénz-segély címén. Államunk ezáltal is segíti a beteg dolgozókat felgyógyulásukban és a család eltartásában. Ma már a szülőanyák természetesnek veszik, hogy az újszülött részére babakelengyét, saját részükre pedig terhességi és gyermekágyi segélyt kapjanak. Heves megye területén 1950- ben 1 009 000 forintot, 1959-ben 1 329 000 forintot fizettünk ki ezen a címen. Az anyát és gyermekét az SZTK jogszabályok és maga a Munka Törvénykönyve is védi. A gyógyszerköltség alakulása is megnégyszereződött megyénk viszonylatában a tíz év alatt. 1950-ben 4 148 000 forint, 1959-ben 19 507 000 forintot fizettek ki az SZTK-ban, a biztosított dolgozók gyógyszereiért. A kifizetett családi pótlékok összege tízezerről nyolc- százezer forintra emelkedett. 1959. április elsején életbe lépett a rendelet megyénkben, amely a családoknak, különösen a többgyerekes családoknak jelentősen könnyített helyzetén. E rendelet messzemenően gondoskodik az egyedülálló nők gyermekeiről, valamint a sokgyermekes családokról is. Igen nagy jelentősége van az új nyugdíjrendszernek, amely kibővítette a nyugdíjra jogosultak körét. Olyan ellátásokat is biztosított, mint például a szülői nyugdíj, amely a felszabadulás előtt ismeretlen volt. Az ország anyagi teherbírásának megfelelően, több ízben rendezte államunk a nyugdíj összegét. Ez országos viszonylatban, 1959-ben, 779 ezer forintos V költséggel, 400 ezer főnek Jelentett többlet- bevételt. Nyugellátásra 1950- ben 927 000 forintot, 1959-ben viszont már 3 608 000 forintot fizettünk ki. Megyénkben 1950-ben 457 nyugdíjigénylő volt, 1959-re ez a szám 1709-re emelkedett. A tíz esztendő alatt a szak- szervezeti funkcionáriusoknak a társadalombiztosítási feladatokat végző aktíváknak lehetővé vált a dolgozók jogos igényeinek felkutatása, panaszaik orvoslása, az előirányzott anyagi eszközök célszerű fel- használásának ellenőrzése. A társadalombiztosítással kapcsolatos feladatok ellátása nagy felkészültséget igénylő alapos munkát követel a szak- szervezetektől, azoktól az elvtársaktól, akik a szakszervezeten belül a társadalombiztosítás irányításával foglalkoznak. Sok aktívánk a dolgozók problémáival való foglalkozást szívesen, lelkesen végzik. Tíz éve, fáradságot nem ismerve, dolgozik a Mátravidéki Erőműben Alföldiné, a Hatvani Cukorgyárban Bartáné, a kereskedelmi dolgozóknál Hollóná és még számtalan aktíva van megyénk területén, akik segítséget nyújtanak a beteg dolgozóknak, bajbaesés esetén, vagy a nevelés kérdésében. Szakszervezetben a társadalombiztosítással foglalkozó aktívák a rendeletek és jogszabályok szellemében arra törekszenek, hogy a biztosított dolgozók a lehető leggyorsabban hozzájussanak az őket megillető társadalombiztosítási juttatásokhoz. Az aktívák zömében jól szervezik a dolgozókról, a családtagokról való gondoskodást. Részt vesznek az SZTK- szervek munkájának ellenőrzésében, az orvosi szakrendeléseken és segítik javaslataikkal az ügyintézési és az egészség- ügyi munkát. Fontos feladatnak tartják az egészségügyi propaganda hatékonyabbá tételét, törődnek az idős dolgozók problémáival. Az igényjogosult nyugdíjasok nyugdíjuk rövidebb idő alatt való intézése érdekében megyénkben 9 helyen szerveztek üzemi nyugdíj-felvételi bizottságot, amely bizottságok arra vannak hivatva, hogy az idős dolgozók munkaviszonyait összegyűjt- sék és a dolgozókat mentői előbb hozzájuttassák; a nyugdíjukhoz. A társadalombiztosítási ügyek intézése sok-sok emberséget, felelősségtudatot, hozzáértést igényel. A szakszervezeti társadalombiztosítás fejlődésében, eredményeiben benne van az a munka is, amelyet 10 év alatt megyénk szakszervezeteinek aktivistái végeztek. A munka a jövőben sem állhat meg, mert a dolgozók igénye növekszik és mind szélesebb kötetekben jelennek meg azok a rendeletek, amelyek a dolgozók jogszabályaival, biztosításaival foglalkoznak. A társadalombiztosítási aktíváknak feladata lesz a jövőben, hogy a törvényesség betartását, és betartatását biztosítsák, az egészségügyi propaganda- munkán keresztül ismertessék meg a dolgozókkal jogaikat és kötelességeiket. Az elmúlt 10 év eredményes munkája arra kötelez minden szakszervezeti funkcionáriust, társadalombiztosítási aktívát, hogy ezen eredményes munkát tovább fokozzuk, a társadalombiztosítási tevékenységünkben meglevő hibákat kijavítsuk. Siller Flóriánná, SZMT Társadalombiztosítási felelős Asszonyok figyelmébe Ittes László szövetkezeti elnök nyilatkozik az asszonyok új munkalehetőségeiről Hírt adtunk már arról, hogy az egri Férfi- és Női-ruha Kisipari Termelőszövetkezet áttért a szalagrendszerre. Gépparkja, helyiségei, egész ellátottsága indokolja azt, hogy a közeljövőben az üzem két műszakra álljon át, ezzel növelje a termelést és a jövedelmet egyaránt. A két műszakra való áttérés azt is eredményezi, hogy új munkaerőket kell felvenni, mert a folyamatos és több termelést csak így lehet biztosítani. Megkértük Ittes László elvtársat, a ktsz elnökét, hogy mondja el az üzem két műszakra való áttérésével kapcsolatos problémákat. — Mit jelent az egy műszak és két műszak a termelés szempontjából? — Az egyműszakos termelésben az üzem eddigi munkáslétszáma elegendő volt, ellenben a géppark és helyiség megengedi azt a továbbiakban, hogy új munkaerőket vegyünk fel és ezzel munkalehetőséget adjunk közel 100 embernek, főleg nőknek. Az egyműszakos termelésünk havonta a következőképpen alakult eddig. A férfikonfekció havonta elkészített 1000—1200 darab férfiöltönyt, és 1000 darab szólónadrágot, A női konfekció szalagja negyedévenként 20 000 darab férfiinget adott át. A kétműszakos váltással a mostani termelés kétszeresét akarjuk biztosítani. Középüzem lettünk, speciális gépeink vannak, amelyek a munkák nagy részét gépesítik, de természetesen szükség van a varrás minden ágazatára üzemünkben. — Milyen végzettség szükséges a nők, férfiak felvételéhez? — Nem kívánunk segédlevelet, csak azt, hogy a felvételre jelentkező nők géppel és kézen varrni tudjanak. Amikor ugyanis teljes lesz a létszám és valóban megindulhat a kétműszakos termelés, akkor a budapesti textillaboratóriumból egy betanító, szervező brigád jön le, és az új jelentkezőket beállítják a szalaghoz, egyszóval betanítják. Meg kell még jegyeznem azt, hogy akinek nincs segédlevele, három év alatt, azt nálunk megszerezheti, tanulóidő nélkül. — Szövetkezeti tagnak számítanak-e az új jelentkezők? — Az első három hónapot arra akarjuk szentelni, hogy az új jelentkezőket betanítsuk, munkájukkal megismertessük őket, addig üzemünknek csak alkalmazottai lesznek, s ha megszokták, ha maradni akarnak, akkor ők is a szövetkezetünk tagjaivá válnak. — Milyen kereseti lehetőségeket ad az üzem? — Teljesítménybérben dolgoznak a munkásaink, így átlagkeresetként 1000—1300 forint között mondhatnánk a bért, amely attól is függ, ki milyen tudással, milyen kategóriába nyer elhelyezést a szalag mellett. Nem közömbös az sem, hogy üzemünkben máraz étkezés is biztosítva van. Négy forint 70 fillérért kap ebédet üzemünk dolgozója. Az is jó, hogy a két műszak esetén a dolgozó édesanya fél napja szabad. A délelőttös műszakba járók reggel fél hattól délután fél kettőig, a délutánosok délután kettőtől este tízig dolgoznak. Hideg váltás lesz nálunk, ami azt jelenti, hogy minden műszak újat kezd, nem az előző műszakét veszik át. Gondolom, a dolgozó édesanyáknak sokat fog jelenteni az, hogy ha a munka mellett fél napjuk szabad lesz. — Mikor kezdődik a munkásfelvétel, és milyen határidővel indul a két műszak? — A férfi felsőruha konfekció részleg nov. 1-én áll át a kétműszakos termelésre, de ide is főleg nődolgozókat kívánunk felvenni, akik máris jelentkezhetnek nálunk, csak egy önéletrajzot kérünk. A férfiak jelentkezésétől is várunk azért annyit, hogy néhány varrni tudó férfi, aki eddig valamilyen oknál fogva nem tartotta velünk a kapcsolatot, hívásunkra jelentkezni fog. A női konfekciónál, illetve a fehérnemű szalagnál január 1-én indul a kétműszakos termelés. November 1-ig 50, majd december 15-ig újabb 50 munkást szeretnénk felvenni. — Milyen városokból, honnan veszik fel az új munkaerőket? — Csak Egerből szeretnénk felvenni, mert az utazó munkás zavarja a termelés menetét, mivel szalag mellett dolgoznak, és ott nem közömbös az, ha egy munkás egy órával előbb vagy később kezdhet, a közlekedési eszköz miatt. Ez az egyetlen oka annak, hogy főleg helybelieket kívánunk foglalkoztatni. Reméljük, hogy az új munkalehetőséget számon- tartják azok, akik szeretnének üzemünknek és szövetkezetünknek tagjai lenni, és a jelentkezők hamarosan megtöltik a keretet, mi pedig a kitűzött határidőben meg tudjuk indítani a kétműszakos termelést — Fejezte be nyilatkozatát Ittes László szövetkezeti elnök. A. E. r így épül a sástói tábor (Pócs Imréné felvételei) Ezekben a napokban a Mátra vadregényes fennsíkján újabb területet hódítanak el a természettől, hogy ezen a helyen az emberek életét szebbé tevő üdülőtelepet, sátortábort építsenek. A „hódítók’’ főként társadalmi munkások. Műszak után indulnak Mátraháza felé, hogy kirándulással egybekötött hasznos munkát végezzenek a köz javára. Ezek a gyöngyösi és környékbeli emberek napi munkájuk végeztével, csákányt, feszítőrudat vesznek kezükbe, sok mázsás kövekkel birkóznak, bozótot irtanak, utat építenek, hogy minél előbb elkészüljön a mű. A Sástó, amely növényszigeteivel, iszapos medrével háborítatlanul uralta a fennsíkot, rövidesen más formát ölt. Az itt közölt kép rövidesen csak emlék lesz róla. Megifjodik a tó, megszépül környezete. Megszépítik a társadalmi munkások, akik nap mint nap ellepik a Sástó környékét. Űjabb és újabb üzemek intézmények dolgozói csatlakoznak a nagy munkához, s a közösség ereje csodákat művel itt. Azok pedig, akik egyszer itt dolgoztak, szívesen jönnek ide máskor is építeni, pihenni is, — ha kész lesz a tábor. Igen, így nehéz. Egyedül birkózni ilyen sziklatömbbel, teljesen reménytelen. — Hamar segítséget! Vajon meghallják szavát e fiatal kiszista építőnek? Minden bizonnyal... Máris itt a segítség. Ez jellemzi itt a munkát: segítőszándék, kollektív szellem és szorgalom. Bár a csákány nyele egy-két hólyagot hagy emlékképpen, a nehéz munkához nem szokott tenyereken, — fel sem veszik az önkéntes építők. Tréfával ütik el a fáradtságot, szorgalmas munkával az időt. Ezt a vaddisznó formájú követ a vágóhídi dolgozók bírják jobb belátásra, akik minden héten jelentkeznek a Sástóhoz és a legszorgalmasabb építők közé tartoznak. E heti viccajánlatom Eme viccet úgy adom tovább. ahogy hallottam, csak egy ajánlást teszek mellé: ajánlom a labdarúgás nemes és lelkes kedvelőinek. Két ember találkozik a pokolban, a fortyogó üstök mellett, s míg sorrákerülnek, beszédbe elegyednek, már ahogyan ez az emberek között még a pokolban fs szokás. Egyik: Mióta van itt? Másik: Ajaj, már nagyon régen ... Várjon csak. megvan, a 16. század óta égetnek itt. minden héten háromszor ... Egyik: Hűha, ez nagy idő ... S mi volt a foglalkozása a Földön? Másik: Bíró voltam, kérem... Egyik: És mi volt a bűne? Másik: ötszázhúsz eretneket égettem meg... Csak ennyi... És maga mióta van itt? Egyik: Ma érkeztem ... Én is bíró vagyok különben ... Másik: örvendek, nagyszerű, hogy így összeakadtunk. kollégák ... És, ha nem sértem meg, mi volt a bűne. hogy idekerült a pokolba? Egyik: ___Nem adtam meg eg y jogos tizenegyest... (egri) A város KISZ- ntkárai láthatók ezeken a képeken, amint közös erővel mozdítják el a mázsányi kőtömböket. Minden bizonnyal jó propagálói lesznek a közösen végzett társadalmi munkának a sástói délutánok után, így szaporodik az építők száma százról ezerre, míg meg nem épül tábor. K. E.
