Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-06 / 236. szám
2 NÉPÚJSÁG 1960. október 6., csütörtök GYURKO GÉZA: A negyedik találkozás Már harmadszor találkoztam vele. Most, a harmadiknál rémlett fel megelőző, két véletlen találkozás, amikor még úgy mentem el mellette, hogy azt se tudtam, férfi, vagy nő, idős, vagy fiatal volt-e, aki egy másodperc alatt tovasuhant. De most, hogy rámnézett, hogy egy tűnő pillanatra szeme sugara összekoccant a szememmel, hogy láttam szája ívén a lágy rezdülést, mintha szólni akart volna, most már tudtam, hogy ez a harmadik és még mindig véletlen találkozás. Véletlen? A véletlenek mögött keresd a szükségszerűt: véletlen a felület, törvény a mély. Talán törvényszerű, hogy találkozzunk, akarunk valamit egymástól, még nem fogalmazódott meg bennünk, vagy talán csak bennem a nagy „mit?”, de ha tényleg van a sorsnak könyve, akkor abban már régen megíratott, mi vár ránk, kettőnkre. Ez a harmadik találkozás is csak egy futó pillanat volt, s mégis, mintha percekig, órákig tartott volna, olyan mélyen belém vésődtek arcvonásai, kicsit vastag szemöldöke, amelytől szigorú volt az arca, húsos, mégis puha, mintsem érzéki szája, amely úgy oldotta fel arca szigorúságát, mint víz a ké- kitőt. Ki lehet? Hogy hívják? Milyen lehet a hangja, gondolatai, mi érdekli, mi a véleménye az életről, a holnapról, egyáltalában, van-e véleménye? Szamárság — mormoltam magamban. Hisz véletlen találkozás ez, ismeretlen arc, egy csinos nő arca, akivel többé talán nem is találkozol, aki előtűnt az ismeretlenség nagy mélységeiből, mint valami sellő, hogy újból visszasüllyedjen az elmúlt habjai alá. De hátha mégsem egyszerű, közömbös véletlen ez? Utána fordultam egy pillanatra, s néztem kicsit túlságosan határozott lépteit, amit viszont hajának lágy ringása enyhített megmosolyogni való kedvességgé,.* ö is megfordult. Utánam. Mint valami leleplezett csínytevő, úgy kaptam el a fejem, és sürgősen, elpirult arccal kezdtem nézni a falon a plakátot. A falon, amelyen nem is volt plakát, csak egy nagy darab csupaszság: a lehullott vakolat mutogatta az öreg ház rút meztelenségét. Mire végeztem a ház falának beható tanulmányozásával, s óvatosan újra utána mertem nézni, már messze járt az utca forgatagában, s inkább csak sejtettem, mint valóban láttam is akaratos járását, formás lábait, amint viszik, egyre messzebb viszik testét a számomra ismeretlen otthon felé. Elgondolkozva bandukoltam jómagam is tovább, s az járt az eszembe, milyen csodálatos is az élet. Régi ismerőseimet már nagyon messziről észreveszem és nagyon mesz- sze tudom követni tekintetemmel, járásuk, mozgásuk jellegzetessége oly mélyen beleivódott emlékezetembe. Anyám lépteit ezernyi utcai kopogás közül is kihallottam és őt, nos, hiába, őt még nem tudom kiválasztani az ezrek sűrűjéből. Kétségkívül, tetszem neki,— állapítottam meg, kicsit öntelt megelégedettséggel: Már először észre vett, másodszor már észre akarta vétetni magát, míg most, harmadszorra, végre sikerült... — Szerbusz, öreg cimbora, ezer éve nem láttalak... Vigyázz, nekimész a falnak, úgy elbambultál — harsogott rám valaki, hogy menne a fenébe. Kerekes volt. Széles, zsíros arcán örökké vidám mosoly és az örök kíváncsiság kevert máza, amelyből semmiféle erő, megpróbáltatás nem tudna egy milliméternyit legyalulni. Egyszerre utáltam és irigyeltem ezért. — Szerbusz — mormogtam vissza, mert a legkisebb örömet sem okozhatta, hogy a szigorú szemöldökű, húsos szájú arc helyébe ez a kétlábon járó holdvilág tolakodott hívatlanul és ordító kíváncsisággal. — Na, hogy ityeg a fityeg? Megnősültél már végre? Itt volna az ideje, hidd el. Az agglegény-élet az önzés magasiskolája és egyben az önrablás prototípusa — filozofált és szellemeskedett, közben aprókat ütött a vállamra, mint valami öreg jóakaró, aki az élet igaz és nemes érzéseire óhajt most kioktatni. — Még nem, nem nősültem... Nem olyan könnyű magamhoz valót találni... Sok a munkám, kevés a ráérő időm, hogy a lányok szoknyája után futkossam — próbáltam magyarázni, de Kerekes közbevágott. — Duma ez csak, komám, üres duma... Nem akarsz nősülni és punktum. Ez az igazság. Pedig, ha tudnád, milyen jó dolog az, ha az ember hazamegy, az asszony meleg vacsorával várja és panasszal, hogy a gyerek így, a gyerek úgy ... Akkor az ember ráförmed a gyerekre, az megszeppen ... Szóval érzi az ember, legalább otthon érzi a tekintélyét, aztán elolvassa kényelmesen az újságot, rádiót hallgat, a saját lakásában és az ágyban odabújik az asszony jó meleg testéhez ... Vajon forró, vagy hűvös lehet a bőre? — ... mit tudsz te erről? Mi? Ugye, hogy semmit — fecsegett, fecsegett, és mint valami idegenvezető, kalauzolt a házasság körül, megmutatva annak minden titkát, ízét és ízetlenségét, boldog és kiábrándító, unalmasan egyhangú pillanatait. — Ha az ember téged hallgat, úgy érzi, hogy rögtön rohannia kell az anyakönyvvezetőhöz — nyestem el a rettenetes tere- béllyé növekedni akaró szóáradat fáját. — Különben ne aggódj, van már valakim, aki... És ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy ostobán és feleslegesen, olyan valakivel akarok itt hencegni, aki nincs is, aki csak villanó kép volt, egy tűnő pillanat. — Nahát, ennek nagyon örülök... A lag- zidon ott leszek, komám, becsszóra mondom, ott leszek... Na, szerbusz, rohanok, mert az asszony megkért, hogy vegyek mosóport, és tudod, illetőleg, te nem is tudod, hogy milyenek néha az asszonyok... Űjabb vállveregetés és máris tovaloholt a mosóporért, amely, úgylátszik, náluk nélkülözhetetlen kelléke volt a boldog házasságnak és férfitekintélynek. Elképzeltem, amint ez a dagadt boldogság, egy csomag mosóporral odabújik felesége mellé és fülébe súgja: — Na, mit hozott apuka az ő anyukájának? Na mit? Mosóport hozott apuka ... Brrr.:. ebből nem kérek. Vajon ő is kol- bászos paprikáskrumplival várna otthon és a kérdéssel, apukám, hoztál vécépapírt? — Kizárt dolog — állapítottam meg magamban, s ettől nagyon boldog lettem és megelégedett. Egy hét telhetett el, talán több is, majdhogynem elfelejtettem a harmadik találkozást, amikor váratlanul, dolgom után cap- latva, végig a városon, feltűnt az emberek között. Kis, fonott kosár volt a kezében, mint a mesebeli Piroskának és fekete haján valóban kis piros kalap. Jött velem szembe és már messziről, éreztem és láttam is, hogy egészen messziről néz, engem néz. Engem! — ujjongtam fel, hogy láthatom üde, friss, fiatal arcát, formás testét és rettenetes izgalom fogott el. Jaj, csak legyen bátorságom, hogy megszólítsam, jaj, csak legyen bátorsága, hogy válaszoljon. Álltam és vártam, mert másra nem voltam képes. És jött, jött egyenesen felém, már ő is látta, hogy nézem, hogy várom, puha kis zavar vibrált az arcán és a következő pillanatban megszólított ... O, engem. Csak néztem és hallgattam a hangját, fogalmam sem volt mit mond, de miért is lenne ez a lényeges, nem elég boldogság az, hogy megszólított, hogy hozzám beszél, hogy legyőzte a nő örökös és megható szeméremérzetét. Micsoda érzések kavaroghatnak benne, hogy képes volt erre, hogy értem képes volt erre... — És még arra is megkérném, ha valóban annyira rossz a gyerek, nyugodtan szóljon, vagy írjon be az ellenőrző könyvébe, az apja majd otthon előveszi — csicseregte kedvesen, finom, mégis vidáman játékos hangján. Mirőí beszél ez a nő? — Hogy... hogy mit csináljak én? — hebegtem zavartan és értelmetlenül. Megismételte. — Bocsásson meg asszonyom — nyeltem nagyot és szívemben lassan valami furcsa hidegség kezdte nyelvét öltögetni —, én nem vagyok tanár .:: Én . *: én csak azt hittem, hogy... — Maga nem tanár? Hát maga nem tanítja a fiamat? — vörösödött el és összehúzta a szemöldökét, hogy arca olyan lett, mint valami ítéletvégrehajtóé. — Elnézést, akkor összetévesztettem, pedig esküdni mertem volna ... Nahát, micsoda hasonlóság ... De mégsem ... hiába, ez a női hiúság, hiába szemüveget kell hordanom... Én kérek bocsánatot — szólt és úgy tűnt el, mintha egy varázsló intett volna. Álltam az utca közepén, egyedül, ismét szembe a pucérhátú házzal és nem mertem utánanézni. Én marha, én vén marha. Mit akarok én, túl a negyvenen, kissé kopaszán, nem is kissé pocakosán ezektől a fiatal lányoktól, asszonyoktól? Pedig vittem volna neki mosóport, esküszöm, egy egész vagonnal! Fogadás a iVcw York-i szovjet ENSZ-képviseleten NEW YORK (TASZSZ): Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke, az ENSZ-koz- gyűlés 15. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője kedden a New York-i szovjet ENSZ-képviseletben nagyszabású fogadást adott. A fogadáson részt vettek a közgyűlés ülésszakára érkezett küldöttségek vezetői, külügyminiszterek, külföldi államok állandó ENSZ-képviselői. az ENSZ-tít- kárság vezetőségének tagjai, az amerikai üzleti körök és közélet képviselői, szovjet és külföldi újságírók. A Vendégek között voltak Mehmet Shehu, az alban. Tódor Zsivkov, a bolgár. Kádár János, a magyar, W. Gomulka, a lengyel, G. Gheorghiu-Dej, a román, A. Novotny a csehszlovák küldöttség vezetője. Gro- miko szovjet külügyminiszter, Mohamed Nairn afgán miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter. Walter Nash új-zélan- di, L. Mba gaboni miniszter- elnök. Norodom Sziltanuk, kambodzsai államfő. Nehru indiai miniszterelnök, Sukarno, Indonézia köztársasági elnöke, Szaeb Szalam libanoni miniszterelnök, Mulat Hosszan, marokkói trónörökös, minisztereinökhelyettes, Hassazzan herceg, a jemeni küldöttség vezetője, valamint Csicsel, a Kongói Köztársaság miniszterel- nökhelyettese, Coulibaly, az Elefántcsontpart Köztársaság miniszterelnökhelyettese, Krim Belkaszem, az ideiglenes algériai kormány miniszterelnök- helyettese. A fogadáson jelen volt több mint negyven külügyminiszter, küldöttségvezető és állandó ENSZ-képviselő, Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, Boland, az ENSZ-közgyú- lés 15. ülésszakának elnöke. Az ENSZ-közgyűlés kedd esti ülése Vasszer és Tito elnök már hazautazott Szerdán este folytatták Kína ENSZ-tags ágának megvitatását NEW YORK: (MTI): Az ENSZ-közgyűlés kedden délután, magyar idő szerint este 8 órakor kezdődött ülésén tovább folyt az általános politikai vita. TASZSZ-jelentés szei'int Letvquerica spanyol küldött magasztalta a Franco-rend- szert segélyező washingtoni kormányt, majd durva kirohanásokra ragadtatta magát a semleges országokkal szemben. Kijelentette, a spanyol kormány büszke rá, hogy országa területén idegen katonai támaszpontok vannak. Az Egyesült Államok „hatalmát” dicsőítve állást foglalt a leszerelési probléma érdemleges közgyűlési megvitatása ellen, mert szerinte ez nem lenne egyéb, mint „szentimentális komédia”. Mulai Hasszán trónörökös, a marokkói küldöttség vezetője sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy még mindig nem történt előrehaladás a leszerelés terén. Mulai Hasszán azonban szemlátomást következetlenségéről tett tanúbizonyságot, amikor a továbbiakban támogatta azt a nyugati tervet, amely szakértői bizottság alakítását indítványozza a leszerelés műszaki szempontjainak tanulmányozására. A gazdaságilag fejletlen országok segélyezéséről szólva Marokkó képviselője hangsúlyozta, hogy az ilyen segély- nyújtásnak nem szabad politikai nyomás eszközévé válnia. Utalt a gyarmati problémákra és élesen elítélte a gyarmatosítók kongói mesterkedéseit., majd követelte, hogy vessenek véget az algériai vérontásnak. A marokkói küldöttség vezetője felhívta a közgyűlést, hogy érvényesítse a Kínai Népköz- társaság ENSZ-beli törvényes jogait. Luns, holland külügyminiszter védelmébe vette a nyugatnémet revansizmust. Beszéde nagy részében Sukarno elnök közgyűlési felszólalásának kapcsán támadta Indonéziát. Ezzel a közgyűlés kedd délutáni, magyar idő szerint esti ülése befejeződött. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt, magyar idő szerint délután 15,30 órakor kezdődik. Mintáz UPI jelenti, az ülésen felszólal: Bolívia, Ausztrália, a Fü- löp-szigetek és Belorusszia küldötte. Az ülést nyugati kommentárok szerint nagy érdeklődés előzi meg, mert valószínűnek tartják, hogy állásfoglalások történnek majd a Hruscsov—Eisenhower találkozót indítványozó öthatalmi határozati javaslat kérdésében is. A délutáni, magyar idő szerint este 8 órakor kezdődő ülésen folytatódik a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-tagságának vitája. A vitában előreláthatólag Belorusszia, Ceylon, Lengyelország, Irak, Ukrajna, Románia, Kuba, Finnország, Szudán, Spanyolország és Panama küldötte szólal majd fel. ★ Az UPI és a Reuter-iroda egybehangzó jelentése szerint Nasszer elnök kedden este repülőgépen visszautazott az Egyesült Arab Köztársaságba. Elutazása előtt adott rövid nyilatkozatában kijelentette: a közgyűlésről azzal a meggyőződéssel utazik haza, hogy a világ minden népe békét óhajt. Valamennyiünk feladata — mondotta —, hogy a nemes törekvést elősegítsük. Ugyancsak kedden indult haza Titó elnök is. A Pravda közölte Kádár János elvtárs beszédét iSokoto Nauro «Vv, ttadunaJL .OgOornos^oo , "I r't2^ I « MOSZKVA (MTI): Kádár János elvtársnak, a magyar ENSZ-közgyűlés október 3-i ülésén elhangzott beszédét szerdán mintegy másfél oldalon közli a Pravda. „Oldjuk meg az emberiség létkérdéseit” ■ ezzel a címmel ismerteti a lap Kádár elvtárs felszólalását. A Pravdában megjelent fénykép a magyar ENSZ-kül- döttség vezetőjét a beszéd elmondása közben ábrázolja. A TASZSZ New York-i jelentése alapján a beszédet bő kivonatokban ismerteti valamennyi szerda reggeli központi szovjet lap. (MTI) Az Humanitó Kádár János beszédéről PÁRIZS (MTI): Az Huma- nité szerdai számában beszámolót közöl Kádár Jánosnak, az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédéről. A Francia Kommunista Párt lapja kiemeli: a „magyar kérdés” napirendre tűzése, hidegháborús cselekedet lenne. Kádár János felszólalását idézve, a lap beszámol arról, hogy a magyar küldöttség vezetője támogatta a leszerelésre vonatkozó és a gyarmati rendszer felszámolásával kapcsolatos szovjet javaslatokat és követelte a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. Hangsúlyozta a nyugatnémet militarizmus újjáéledésének veszélyét. Az Humanité aláhúzza Kádár János megállapítását: mihelyt a Szovjetunió az Egyesült Államok szovjetellenes agresszív cselekedetei kérdésének napirendre tűzését javasolta, az amerikai kormány állítólagos „magyar probléma” napirendbe iktatását követelte. Kádár és Sík elvtárs beszéde a lengyel sajtóban VARSÓ (MTI): A szerdai lengyel lapok Kádár elvtárs beszédével kapcsolatban megállapítják, hogy a magyar küldöttség vezetője érintette az ENSZ előtt álló legfontosabb kérdéseket és képet adott a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséről. Részletesebben ismertetik a beszéd külpolitikai vonatkozásait. Kiemelik azokat a részleteket, amelyekben Kádár elvtárs a magyar küldöttség nevében támogatja a Szovjetunió leszerelési javaslatait, valamint a Kínai és a Mongol Népköztársaság felvételi kérelmét. A lapok nagyobb részt szentelnek Kádár elvtárs szavainak az úgynevezett ,miagyar kérdés-, ről”. Idézik azt a megállapítását, hogy a kérdés napirendre ■tűzése ellenséges akció a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság ellen, s hidegháborús célt szolgál. A lengyel sajtó ismerteti Sík Endre külügyminiszter felszólalását is a Kínai Népköztársaság felvételével kapcsolatos vitában. Valamennyi lap kiemeli azt a megállapítását, hogy „nem beszélhetünk az ENSZ egyetemességéről, ’ amikor egy hatszázmilliós országnak nincs képviselője a világszervezetben”. (MTI) Sieve/se'g S'© uim'um. "rjw ft ■ f1'Sz■ * U • un ■ * to olaj - vásottja LA • baná>. S3- fo’o-megyoro gyapot l'W,\<*aeeo 'JTc T TART* tarfomám, ° ^ ,-v ' ", A 878 000 km2 nagyságú, 33,8 millió lakosú Nigéria 1960. október 1-én a független országok sorába lépett. Az ország felszíne a trópusi erdőkkel borított partvidéktől észak felé haladva fokozatosan 4—600 m magas, szavannákkal borított fennsíkba megy át, mely a Bauchi-földön 2000 m magasságot ér el. Észak-Nigé- ria már félsivatagi terület. Lakói főleg szudán-négerek, az északi tartomány területén hauszák, Nyugat-Nigériában jorubák, délkeleten ibok és fulbék laknak. A 88 000 km! nagyságú, 1,5 millió lakosú Brit-Kamerun, egykori német gyarmat, jelenlegi gyámsági területet az ENSZ határozatait megsértve, a brit gyarmattartók 1946. végén Nigériához csatolták. Északi részét közvetlenül közigazgatásilag is beolvasztották az északi tartomány területébe, míg déli részét Dél-Kamerun néven Nigérián belül önálló területté nyilvánították, Nigéria függetlenné válása után Brit- Kamerun területei (térképünkön pontozva) további döntés tárgyát képezik. Bár Nigéria területének csupán egytizede áll külterjes mezőgazdasági művelés alatt, mégis Afrika legfontosabb mezőgazdasági országa. A világ pálmamag termelésének felével első, a pálmaolaj termelés egy- harmadával második, földimogyoró és kakaó termelésével pedig harmadik helyen áll a világranglistán. A Jos-környé- ki columbit bányák szolgáltatják a világ columbittermelésé- nek 59 százalékát. Ugyancsak jelentősek ón- és horganyérc bányái is. Az érceket eddigi gyarmati helyzetének megfelelően Nagy-Britanniába és az USA-ba szállítják feldolgozásra. Az új, független ország területén feketeszén, valamint kőolaj is található Feldolgozó- ipara fejletlen, mindössze néhány kisebb élelmiszeripari üzemre korlátozódik,
