Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. október 5.. szerda 4% őszi évad műsorából A HOLTAK BOLYGÓJA Színes NDK—lengyel film I960. OKTOBER 5., SZERDA: AURÉL 80 évvel ezelőtt, 1880-ban e napon halt meg JACQUES OFFENBACH francia zeneszerző, a parodisztikus párizsi operett fő képviselője. Mű­veivel a második császárság korá­nak antik környezetbe vitt szerep­lőivel 'Orfeusz a pokolban. Szép Heléna) e korszak1' éles kritikáját adja. Más darabjaival közvetlenül korát ábrázolja: Párizsi élet, a ma­gyar filmen is nemrég bemutatott Gerolstéini nagyhercegnő. A Hoff­mann meséi című, romantikus ope­rettjével szerzője lírai tehetségét bizonyította be. Offenbach 1819-ben született. , e napon született GIOVANNI PIRA­NESI olasz építész, aki római és az antik Róma építészeti emlékei­ről készült képeivel a klasszicizmus előfutárba volt. Róma régisé­gei címmel 4 kötetes könyvet írt. 125 évvel ezelőtt, 1835-ben e napon született GRIGORIJ POTA- NYIN orosz Azsia-kutató, 1863—99-ig több utazást tett Mongóliába és Belső-Kínába. A VILÁG ELSŐ MESTERSÉGES HOLDJÁT, a Szputnyikot, 1957-ben a Szovjetunióban e napon lőtték fel. JACQUES OFFENBACH 240 évvel ezelőtt, 1720-ban FILM: Fűre lépni szabad Makk Károly új magyar filmje derűs történet, kéretlen társbérlőkről, szerelmesekről szól. A film főszereplői Tolnay Klári, Páger Antal, Makláry Zoltán, Polonyi Gyöngyi és Tordy Géza. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be, október 6—12-ig és a gyöngyösi Puskin, október 20—26-ig. Kutya a jegypénztárnál fül Vendégem a Uold A Hold jött el hozzám pa­naszkodni. Ama televízió fel­vétel ügyében, amelynek ké­pei megjelentek a világ összes újságaiban.- Már megbocsásson — mondtam csodálkozva — mi oka lehet panaszkodni, mikor felvételét egy egész Föld cso­dálta. A Hold lesütötte szempilláit, szemmelláthatóan hallatlan zavarban volt:- De uram ... hogy is mondjam ... szóval fényképet csinálni a ... a hátsó félte­kémről?! (—ó) — AZ EGRI DOBÓ IST­VÁN Gimnázium tanulói a politechnikai oktatáson belül az egri Szőlészeti Tangazda­ságban a szőlészeti, borászati és mezőgazdasági gépszerelő szakmákkal ismerkednek.- TÍZ ÜJ FAKAD AT vásá­rolt saját beruházásból a ka- rácsondi Dózsa Tsz. A beruhá­zásra azért volt szükség, mert a közös gazdaság szőlőtermő területe ebben az esztendőben 46 holddal növekedett. — ÚJ LÉTESÍTMÉNNYEL gazdagodott egy héttel ez­előtt Karácsond. Átadták rendeltetésének az új, kor­szerűen berendezett cukrász­dát, amelynek építésére 100 ezer forintot fordított a föld­művesszövetkezet.- BEFEJEZŐDÖTT a me­gye népi ellenőreinek vizsgá­lata a SZOT-üdülőkben. A vizsgálat célja ezúttal az volt, hogy megtudják, hogyan hasz­nálják fel az állami támogatást az üdülőkben. — BEFEJEZÉSHEZ köze­ledik a 15 vagonnyi befoga­dóképességű gabonaraktár építése a boldogi Béke Tsz- ben. A raktár főként saját erőből, mindössze 15 000 fo­rintos beruházással épül, s e hónap végére már átadásra kész állapotban lesz.- JŰ A KAPCSODAT a ka- rácsondi Vörös Hajnal Tsz és patronáló szerve a Budapesti MÁV Igazgatóság között. A patronálók anyagi javakkal is támogatják az új termelőszö­vetkezetet. Legutóbb például 23 nagyméretű ponyvát juttat­tak a kombájnszérű elkészíté­séhez a közös gazdaságnak. — JÓ TERMÉST ADOTT ebben az évben a hevesi faj­tájú dohány a Kompolti Kí­sérleti Gazdaságban. A gaz­daságban ebben az évben tíz holdon termelték ezt a nö­vényt és törését a napokban fejezték be.- EGY HÓNAPPAL ezelőtt befejezték Andornaktályán az alsó vasútállomáshoz vezető kilencszáz négyzetméteres jár­da építését. Most a község la­kóinak nagy örömére elkészült az Andornaktálya-felső vasút­állomáshoz vezető új járda is. — MEGKEZDTÉK a rizs- aratást a hevesi járásban. A Iecsapolás után 816 katasztrá- lis holdról kell a rizst letaka­rítani.- akkumulátoros moz­dony bonyolítja le a szállítást a Gyöngyösoroszi Ércbánya 50-es szintjén. A mozdonyt még a negyedik negyedév folyamán üzembe helyezik a szintes vá­gatokban. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az Eiffel-torony árnyékában EGRI BRÖDY Elloptak egy villamost GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Kenyér, szerelem és . . : HATVANT VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HEVES Cablria éjszakái FÜZESABONY Ilyen nagy szerelem PÉTERVASÁRA Utolsó visszatérés Egerben délután 3 órakor: ŰRI MURI |BrOd> v'v.'et, Ipiaápiekolasfc STANISLAW LEM „Asztro­nauták” c. regénye — melyből a film forgatókönyve készült — az atomkorszak jövőjét, az atomerő békés felhasználásá­nak kimeríthetetlen lehetősé­geit vetíti elénk. Ugyanakkor a vénuszlakók tragédiájának be­mutatásával felemeli tiltakozó szavát azok ellen, akik az atomenergiát a pusztítás szol­gálatába akarják állítani. Mindezt lebilincselően izgal­mas, kalandos cselekménybe fogja össze. Végigkísérhetjük az űrhajó veszélyes és érdekes útját, feltárul előttünk az a fantasztikus és ismeretlen vi­lág, mely a Vénuszon fogadja a tudósokat. Talán ennek az ábrázolása állította a legnehe­zebb feladat elé a film alkotó­it. hiszen olyan égitestet kellett valószerűvé tenniük, mely ma még számos titkot rejt a földi ember számára. A film fantasztikus és külön­leges világba vezet, kezdve a nyolc embert szállító, ismeret­len műszerekkel és gépekkel felszerelt űrhajótól a még cso­dálatosabb űrállomásig, s a Vé­nusz embememlátta felszínéig. Mindezek, elsősorban pedig a eltér a földi értelemben vett, Vénusz vidékének ábrázolása II. Nápoly és Pompeji Nápolyt látni és aztán meg­halni — így szól magyarul az olasz közmondás. Nemcsak az olasz szólás varázsa, de a fil­mekről és az olvasmányokból ismert Nápolyi-öböl, a tenger, a város, a nápolyi dalok ás emberek vonzottak minket. A halott város, Pompeji csak fo­kozta ezt a bennünk fészkelő kíváncsiságot. Bár az autó­buszút drágának látszott — ne­kivágtunk. Az autóút a tengerparton hú­zódik. Viaduktokon és alag­utakon száguldott a busz ve­lünk, de nem éreztük a gyor­saságot, mert lekötötte figyel­münket a csillámló tenger. Északról érkeztünk Nápoly­ba. Az öböl félköríve szikrázó napsütésben feküdt előttünk. Kicsiny halászhajók mozogtak a sima vízen. Távolabb kecses hajó horgonyzott — mint olasz vezetőnktől megtudtuk —, Onassis jachtja. Ez az Onassis a világ egyik leggazdagabb embere. A véletlen játéka volt- e, vagy megszokott látvány Nápoly környékén, a Capri fe­lé mutató szorosban három csatahajó horgonyzott. Nápoly terraszosan emelke­dő városrészein haladtunk át autóbuszunkkal. Mindenütt pálmák és a szeptemberi nap ragyogása. Az emberek éppúgy nézik a kirakatokat, mint má­sutt, a járda széleken vitatko­zó férfiakat látsz, akik széles gesztusokkal, a meggyőződés és a meggyőznivágyás erejével magyaráznak. Gyermekek sza­ladgálnak mindenütt. A nápo­lyi utca egészen más, mint a mindig ünnepi Rómáé. Itt nem­csak igen gyakran látsz mun­kásokat, hanem az egyik vá­megszokott formáktól, mégsem mondhatjuk, hogv csupán a képzelet szüleménye. A film alkotói szigorú, tudományos mércét állítottak maguk elé, s a tudomány mai ismeretei alapján, logikus következteté­sek nyomán alkották meg a jövő képét. KURT MAETZIG ismét ki­váló rendezői képességéről tesz tanúságot, mely sokoldalú és gazdag képzeletvilággal pá­rosul. Az impozáns és látvá­nyos rendezés méltó kiegészí­tői: a kitűnő, színes felvétele­zés és a szinte meseszerű dísz­letek. A kölünleges és szokatlan környezet megteremtésén túl azonban, a film alkotóinak meg kellett teremteni a jövő emberét. a tudomány bátor harcosait, akik, vállalva min­den veszélyt, hírt hoznak,a Vé­nuszról a Földre. Ebben a ne­héz feladatban kitűnő színész­gárda volt segítségükre, amely valóságban is több nemzet kép­viselőiből tevődött össze. Így többek között a japán orvos­nőt, Yoko Tani alakítja. Japán­ban született. Párizsban festő­művészeti akadémiát végzett. 1953 óta filmezik. Játszott ja­pán, francia, angol és ameri­kai filmeken, közben a párizsi Saint Michele Színházban is Dr. FARKAS ANDRÁS: Egy rosnegyed súlyos kénszagáva] messziről elárulja, hogy itt gyárak dolgoznak, itt az ipar, különösen a vegyipar van je­len. Nápoly jelene a számokban is tükröződik. 1945-ig nyolc- százezer lakosa volt, most egy­milliókétszázezren szoronganak a város házaiban. A lakásín­ség méreteire és a gazdasági viszonyokra jellemző — amint az olasz vezetőtől megtudjuk —, hogy Nápolyban a kisebb iparosok és kereskedők bent­laknak boltjaikban — a csa­láddal együtt. A lakbérek igen magasak és az átlagmunkás keresetének ötven százalékát felemészti a lakás. Most lakó­házépítési akciók kívánnak se­gíteni Nápoly lakásgondjain. A város főterén Garibaldi szobra néz a jókedélyű nápo­lyiakra. A nagyszerű szabad­sághős nem véletlenül kapott főteret és főhelyet Nápolyban. A múlt század nagyszerű egyé­nisége, Garibaldi, elsősorban az ország déli részein hatott és mozgalma délen talált meg­értésre és támogatásra. A város üzleti negyedét jár­tuk, nem vásárlási szándékkal, de kíváncsiságból. A kiraka­tok rendezettek, sok az idegen áru, főleg az amerikai, de a kereskedelem iránti érdeklő­désünkből itt is, ott is, minde­nütt felébreszt egy-egy utca­részlet, egy-egy nagyszerű tér­hatás, vagy palota homlokzata. A Plebiscitum téren a szom­bat esti órákban éppen felvo­nulásra készülnek a nápolyiak. Az egykori királyok palotája fellépett. Valaki felhívta a fi­gyelmét Stanislaw Lem köny­vére, amelyben az író síkra- száll az emberiség jövőjéért, a békéért. Yoko Tani — akinek szülőhazája először élte át az atomtámadás borzalmait — el­vállalta a regény filmváltoza­tának főszerepét, egy japán orvosnő megformálását. BRINKMANN, német repü­lőt a hazánkban is jól ismert Günther Simon játssza. A Thálmann-filmek címszerepé­nek alakításáért Nemzeti-díj­jal tüntették ki. Az 1956. évi Karlovy-Vary-i nemzetközi filmfesztiválon a „legjobb szí­nészi teljesítmény díj”-át kap­ta. A holtak bolygója című film televízió-riporterét a lengyel Lucina Winnicka alakítja. A magyar közönség ismeri már a Frigiai csillag alatt, Halál­tánc, stb. filmekből. A három felsorolt színészen kívül szov­jet, kínai, néger és természe­tesen lengyel és német színé­szek játsszák a film főszere­peit. A német és lengyel közös produkcióban készült izgal­mas és lebilincselően érdek­feszítő fantasztikus történetű film bemutatója elé nagy vá­rakozással tekintünk. (murai) előtti téren, a szökőkút kagy­lója körül játszadozó gyerekek hada. Labdát kergetnek és va­lami furcsa szabály szériát rugdalják a gumit és egymást is olykor-olykor. A felnőttek ügyet sem vetnek a ricsaj ózó gyerekhadra, hanem kart kar- baöltve sétálnak és beszélget­nek. A térre nyíló utcák tor­kolatában, a nápolyi székes- egyház mellett is tarka díszek­ben várták a felvonulást a szé­lesplató jú szekerek. Bizonyára élénkszínű ruháikban virágot szórnak majd az esti felvonu­láson a lányok és csókot inte­nek a járdán álldogálók felé. Az utcákon élénk fantáziára valló traszparensek álltak, a villanykörtékből összeállított fényalakzatok különböző szí­nekben szökőkutakat és embe­ri alakokat ábrázoltak. A pál­mák és a belváros házai nagy­szerű körképet alkottak ebben a világításban. Bár a várost görög telepesek alapították (nea polis), a mai Nápoly mégsem versenyezhet látnivalókban és műemlékek­ben Rómával. Az öböl a Ve- zuvval — Nápoly legelső lát­ványossága. Legszebb látniva­lói mind a tengerparton fek­szenek: a Villanova, a Fenest- rella d: Marechiaro, Posilippo látképe, az öböl melletti kis szigetecskén épült vár, de megfogta szemünket a Dante tér is hatalmas márványszo­borral. Santa Lucia dallamok­ból is ránktekintő részlete a Castell deli’ Ovo-val szerelem­ről beszélt, de a legnagyobb hatást mégis az a kép, az a A hamburgi Wandsbek—Ost pályaudvar jegypénztárának alkalmazottja már nem is cso­dálkozik túlzottan, ha időn­ként egy hatalmas fekete-bar­na juhászkutya megkopogtatja a jegypénztár ablakát. A Har­ras névre hallgató kutya a jegypénztár egyik törzsvendé­panoráma tette ránk, amit bú­csúzáskor az éjszakai fényár­ban úszó Nápolytól kaptunk: a Vezuvot már nem láthattuk, de az öböl és sugárutak csillo­gása, a kivilágított Nápoly ezer fénye dallamokat idézett fel bennünk. A Vezúv alatt fekszik Pom­peji, a halott város. Vezetőnk fakó hangon meséli az egykori borzalmat: aludt ez a húsz­ezer lakosú, gazdag város, i. utáni 79-ben, nagy nyugalom­mal, amikor a Vezúv mindent megégető lávájával elöntötte Pompejit és Herculánumot. A temető nyugalmával és csendességével, a visszamaradt romok művészi szépségével fo­gadott bennünket Pompeji. Ut­cáin a szekerek, a vehiculu- mok által mélyen kikoptatott, köveken kopogott a léptünk, szinte vártuk, hogy valamelyik előkelősége az egykori város­nak beforduljon a sarkon és csengessen, hogy szabad utat kaphasson. Láttuk a múzeumban a für­dőben megtalált két rabszolga testét, akik szolgálatot teljesí­tettek az éjszakán, mikor a lá­va elől már nem lehetett me­nekülni. Ugyancsak a mú­zeumban ül az az ember is, aki meglepetésében a szemét fogta be a láva ömlése idején. Ugyan, mit gondolhatott így, ülőhelyzetben, az ösztönök utolsó világánál? Láttuk a ku­tyát a vitrinben: négy lábát ég­nek emelte, tele szájjal ugatta a halálos rémületet. Jártam a pompeji templo­mokat, amikben a római és bevándorolt isteneket dicsőí­ge. Gazdája a szomszédos ven­dégfogadós, gyakran küldi be­vásárló körútra és vele intéz- teti el a legkülönfélébb fel­adatokat. A kutya többek kö­zött elhozza az újságokat, pénzt vált, sőt a vendégek részére megváltja a vasúti menetje­gyeket is. tették: Venust és a többieket. De mintha a Venusnak hódoló Pompeji alkotta volna a leg­szebb templomot. Jártam a tragikus költő házában. Bejá­ratánál mozaikból kirakott fe­kete kutyafej, alatta az írás: Cave canem! (Óvakodj a ku­tyától!) Csaknem épen áll a költő házának udvara oszlop­sorával, esővizet felfogó me­dencéjével és kamráival, amik­ben a költő és vendégei bizo­nyára sok bort megittak Bacchus tiszteletére és a ma­guk örömére. A kicsiny márványszobrok csaknem minden kertben és minden oszlopsorral tartott fo­lyosón megtalálhatók. A már­ványfejek arról tanúskodnak, hogy házaikat szerették Pom­peji urai és ha a rabszolgák vérén is, de gazdagon és mű­vészi felfogásban éltek. Nem valószínű, hogy az istenekben és az istenek által megszabott sorsban mélyebben hittek vol­na, mert a halott falak, a fres­kók, a szobrok, a templomok, a borosvázák az örömöt szerető és a világot élvező városról és lakóiról beszélnek ma is. Amíg a rabszolgák ezrei verítékez- tek, a nápolyi polgárok tógáik lebernyegét hol feszesen, hol ziláltan tartva éltek a művé­szeteknek, az akkori tudomá­nyoknak és az örömöknek. Ez az élet a templomok, a fürdők, a fórum és az otthoni intimebb hangulatú termekben-kamrák- ban bonyolódott le — ivások és szerelmek között. Nekünk valószínűtlennek tűnt az egész Vezúv-história, pedig a romok mutatták halott arcukat. A Vezúv nyugodtan aludt a halott Pompeji fölött és lávaöntő haragját már elkép­zelni sem tudtuk a kéken mo­solygó olasz ég délutáni napsü­tésében. a véleményem hogy az állatvilág fej­lődéséről meglehető­sen naiv és konzer­vatív elképzeléseink vannak, a tudósok megcsontosodott mó­don, alig akarnak többet mondani a négy-, a két- és a százlábúakról. nem beszélve a lábatla­nokról, mint annak idején Brehm mon­dott jónéhány kötet­ben. Mert mit tud az ember a medvéről? Na mit? Alig többet, mint hogy a medve, az egy nagy állat, emlős, bundája van, télen téli álmot al­szik, nyáron csak nyárit és rövidet. Sze­reti a mézet és a mál­nát, és gyerekkorunk­ban Dörmögö Dömö­törnek hívtuk. A fej­lődés legfeljebb any- nyi — gondoljuk mi naivan —, hogy ma már Dörmögö kar­társ a neve és tagja lett az Erdei Mellék- termékeket Értékesí­tő Szövetkezetnek. Szerencse azonban, hogy akadnak olya­nok. akik nem hajlan­dók beletörődni a megváltozhatatlan- ba. aki pénzt, külö­nösen más pénzét és fáradságot nem kí­mélve, merész meg­állapításokat tesznek fel kutatásuk, koroná­jaként, éppen a med­ve ügyében. Ezek a- megállapítások kor- szakalkotóak és meg- hökkentőek, de újsze­rűségük kétségtelen és elvitathatatlan. Ma reggel hallottam a rádiópan egy bájos férfihang és egy még hájasabb zenekar közreműködésével ama tudományos elő­adást. amelyből meg­tudhattam: „Mai mackó kedveli a jólé­tet — Mert ő ottan jól élhet...” és még né­hány igazán aszfalt­ról pattant magyar­sággal megfogalma­zott tételt a mackó­ról, amelyben nem­csak az volt a döb­benetes, hogy van mai mackó is, hogy ez a mai medve ked­veli a jólétet, amit nyilván nem lehet elmondani a tegnapi­ról. de az a könnyed­ség is, amellyel a tu­dományos kutató a magyar nyelvvel bánt. Könnyedén, elegánsan passzitot- ta a mackóról tett tudományos megálla­pításához, s ennek következtében egy­forma gyönyörűség­gel hallhattam a mac­kó mai természetraj­zát és a slágerszöveg­író mai nyelvezetét. Köszönet ezért! Kö­szönet. hogy megta­nulhattam. az illető szerző egyformán is­meri a magyar nyel­vet és a medve ter­mészetrajzát, s ennél is jobban azt a lehe­tőséget, hogyan lehet kiváló marhaságokkal még kiválóbban sok pénzt keresni. Mert ha a magyar nyelv­hez és medvéhez nem is, de az utóbbihoz feltétlenül ért... Úgy bizony! (egri) hét Itáliában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents