Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

2

N EP 0 J S A G

1960. október 5., s»erd;i

Kádár János beszéde az ENSZ közgyűlése IS. ülésszakán

(Folytatás az 1. oldalról) talpraállított és nagyra növelt agresszív német militarizmus. Nyugat-Németországban naponta hangzanak el revansis- ta kijelentések. Még a nyugati közvéleményt is felkavarta a nyugatnémet tábornokok

atomfegyvert követelő memoranduma.

Miképp lehetséges, hogy országok vezetői oly hamar el tudják felejteni az áldozatokat, a történelmi tapasztalatokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerződéseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon valóban oly régen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák tömegei estek el a német imperializmussal vívott öldöklő háborúban? Nem, ez nem volt olyan rég.

Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek és a né-- pék, közöttük a magyar nép, nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperializmus határozott megfékezését, a háború maradványainak felszámolását, a fennálló két német állammal megkötendő békeszerződést követelik. A magyar nép öt év teljes nemzeti jövedelmét, az egész nemzet ötévi munkájának minden eredményét látta porrá égni a második világháborúban. Elvesztette felnőtt lakosságának mintegy 8 százalékát, félmilliónál több emberéletet, megközelítőleg annyit, mint a lélek- számban 17-szer nagyobb Egyesült Államok. Népünk saját hazájában felszámolta a háború forrását jelentő monopól- tőke imperialista uralmat. Nálunk nincsenek fegyvereken nyerészkedő, háborúra spekuláló emberek. A népek közötti gyűlölködés szítását, a háborús uszítást törvény tiltja.

Népünk joggal gyűlöli a háborút, az imperializmust. Békében akar élni minden más néppel. Dolgozni akar és békében akarja élvezni munkájában mind bővebben termő gyümölcseit a jövőben is.

A magyar közvélemény is úgy látja, hogy az emberiség most válaszúton van. Arról van szó, hogy az emberi élet példátlan pusztulását okozzák-e a tudomány korszakalkotó vívmányai, vagy pedig gazdag és boldog jövő vár azTemberiségre. A népek számára a választás nem nehéz. A megoldás is megtalálható. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei kijózanodjanak a megbukott erőpolitikából, belássák a hidegháború mindenki előtt nyilvánvaló csődjét és már most, ezen a közgyűlésen a megegyezés készségével kezdjenek tárgyalni az általános és teljes leszerelésről.

Ez megszilárdítaná a békét és új gazdasági felvirágzást hozna. Üj lendületet adna a két társadalmi rendszer békés versenyének, s ennek nagy hasznát látnák a dolgozó emberek Keleten és Nyugaton egyaránt.

A Magyar Népköztársaság kormánya, küldöttségünk teljes mértékben támogatja az ENSZ legutóbbi közgyűlésén benyújtott, s ott elvben egyhangúlag támogatott szovjet általános és teljes leszerelési javaslatot.

Ugyancsak támogatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javaslatait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbbre jussunk a leszerelés megvalósulása felé.

Elnök úr! Küldött urak! Az egész emberiség együttérzéssel és feszülten figyeli a gyarmati népeknek felszabadulásukért vívott, széles sodrású és drámai küzdelmét. Valóban

küldöttség azzal kísérletezett, hogy a Szovjetunióra és a népi demokráciákra szórt durva rágalmakkal terelje el a figyelmet a gyarmatokról és az igazi gyarmatosítókról. Ez hiábavaló próbálkozás. Még a gyermekek is tudják az egész világon, hogy a gyarmatok és félgyarmatok Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, a gyarmatosítók és a gyarmati rendszer fő támaszai pedig nem Kelet-Európábán, hanem Nyugat-Európában és Észak- Amerikában vannak.

Nem a gyarmati népek bűne az a tény, hogy a gyarmatosítók által oly hosszú időn át kiszipolyozott országoknak úgyszólván nincs iparuk, mezőgazdaságuk elmaradott, primitív, lakosságuknak gyakran több mint 90 százaléka írástudatlan, éhezik és az átlagos életkor 30—35 év.

Az én hazámban az ipar adja a nemzeti jövedelemnek csaknem kétharmadát, mező- gazdaságunk fejlődik. Az ipar fejlődési üteme az 1920 és 1945 közötti évek átlagában évenként egy százalék volt. A felszabadulás óta eltelt idő alatt évenként átlagban 11 százalékkal emelkedett az ipari termelés.

A középiskolai tanulók száma a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt 52 000-ről 204 000- re, az egyetemi hallgatók száma 11 és félezerről 34 és félezerre növekedett. Írástudatlan nincs. Az átlagos életkor

Forrón üdvözli a győzelmes kubai forradalmat, szolidáris Algéria és Kongó népével. Kívánja valamennyi, ma még gyarmati vagy félgyarmati sorban sínylődő népnek, hogy mielőbb nyerje el teljes nemzeti függetlenségét.

A gyarmati rendszer felszámolása szempontjából küldöttségünk célszerűnek tartaná, ha az egyes gyarmati országok felszabadulásával kapcsolatos minden eljárásból ki lenne zárva az az ország, amelynek imperialistái korábban az adott ország elnyomói voltak, így az ENSZ elejét vehetné a különböző lehetséges provokációknak és annak, hogy a korábbi elnyomást valamilyen más, burkoltabb formában fenntartsák.

A volt gyarmati országoknak nyújtandó segély eszméje igazságos, amennyiben biztosítva lesz, hogy a segélyt az abban részesülő ország politikai függetlenségét, vagy gazdasági önállóságát sértő feltételektől mentesen adják. Elképzelhető' és a jószándék tényleges bizonyítéka lenne, ha az a fél, amelyik onnan korábban nagy hasznot húzott, a felszabaduló országok népének

A Kínai Népköztársaság szóvivői teljes joggal mondják, hogy őket csak azok a nemzetközi megállapodások kötik, amelyeknek kidolgozásában részt vesznek. Az ENSZ önmagának tartozik azzal, hogy véget vessen annak a szűklátókörű, önző és mindenkire nézve káros nagyhatalmi politikának, amellyel az Egyesült Államok képviselete annyi éve megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben. Ezzel a kérdéssel nagy felelősséggel kell foglalkoznia minden küldöttségnek.

Az angol küldöttség például, amelynek kormánya egyébként diplomáciai kapcsolatban van a Kínai Népköztársasággal, nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett tibeti kérdés a hidegháború mesterségesen gyártott terméke, a Kínai Népköztársaság rágalmazása. Ugyanakkor ez az ENSZ tagállamai között hevesen vitatott kérdés is. Enaz 1930-as 48 évről 65-re, azaz 17 évvel emelkedett.

A gyarmatosító urak még saját országaik fejlődésében sem tudnak ilyen tempót felmutatni, nemhogy az általuk leigázott gyarmati népek életében.

Hogyan merészeli bárki is hazám és a Szovjetunió viszonyát rágalmazni, amikor népem az utolsó 15 év viharos fejlődését nem utolsósorban a Szovjetunió sokoldalú, és önzetlen, szocialista szellemű, gazdasági és kulturális segítségének köszönheti?

Nálunk nincs idegen tőke és senkinek sem fizetünk osztalékot. a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatok keretében a Szovjetunió több mint 80 százalékban nyersanyagot,

energiát és félkész-gyártmányokat szállít Magyarországra, a Magyar Népköztársaság pedig több, mint 80 százalékban ipari terméket szállít a Szovjetuniónak.

A kapitalista országok vezetői jól értenek a kereskedelemhez, és tudják, hogy ez mit jelent.

Nem tudnak megnevezni egyetlen kapitalista országot sem, amely nála kisebb és gazdaságilag kevésbé fejlett országgal, a kis ország számára ennyire kedvező kereskedelmi kapcsolatokat tartana fenn. Ilyen nincs, ez ellentmondana az imperializmus fosztogató természetének.

méltányos és ésszerű összegű jóvátételt fizetne. A magyar küldöttség támogatja a gyarmati rendszer teljes megszüntetésére tett szovjet javaslatot, annak közgyűlési megvitatását, a nyilatkozat-tervezet elfogadását.

Az ENSZ közgyűlése, a javaslatot magáévá téve, növelhetné e világszervezet tekintélyét a népek szemében,

(taps) ha majd a gyarmati rendszer megszüntetése révén már szabad lesz az önálló nemzeti létre képes valameny- nyi nép és ha országa megkapja ENSZ-tagságát, akkor a szó igazi értelmében megvalósul e szervezet egyetemessége is. ,

Képtelenség azonban akár az ENSZ egyetemességéről, akár az egész emberiség képviseletéről beszélni addig, amíg a 650 millió embert magában foglaló Kínai Népköztársaság képviselői el nem foglalják az egyedül őket megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében.

Csak gondolni kell reá és mindjárt nyilvánvalóvá válik,

nek ellenére az angol küldöttség a főbizottságban a tibeti kérdés napirendre tűzése mellett foglalt állást.

Másfelől viszont nem átal- lotta azt mondani, hogy ellenzi Kína képviseletének kérdését a közgyűlés napirendjére tűzni, mégpedig azzal az indokolással, hogy ez a tagállamok közötti vitás kérdés, a vita rontaná a közgyűlés légkörét.

Hogyan? Az nem baj, ha a tibeti kérdés körüli vita újabb ellentéteket szül, csak a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítéséről ne vitatkozzunk? Csak azzal ne rontsuk a közgyűlés légkörét? Fel kellene már hagyni a nagy kérdések ilyen kezelésével. Túlérett már Kína ENSZ-képviseletének kérdése. Meg kell oldani s ezzel az ENSZ tekintélye, tárgyalásainak hatékonysága, döntéseinek ereje csak növekedni fog. Küldöttségünk a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítése mellett van és

támogatja a Mongol Népköz- társaságnak az ENSZ-be való felvételét is.

Elnök úr! Küldött urak!

Más kérdésekről is szeretnék szólni. Az ügyrendnek megfelelően már júliusban szétküld- ték a tagállamoknak az úgynevezett előzetes napirendet. Ezen 73 kérdést javasoltak az illetékes ENSZ-szervek és a különböző tagállamok a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzni. Várakozással vette kezébe ezt az okmányt mindenki, aki az emberiség égető kérdései, a leszerelés, Algéria, Kongó és más nagy kérdések iránt érdeklődik.

Bennünket meglepett, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely szavaiban a béke híve és nagyra értékeli az ENSZ-t, ezen az előzetes napirenden egyetlen kérdést sem terjesztett elő. Nem érdektetoznak. Az is köztudomású, hogy az úgynevezett magyar kérdés az ENSZ közgyűlésén, vagy bizottságaiban nem más, mint kizárólag hidegháborús célokat szolgáló áskálódás és rágalomhadjárat az ENSZ két tagállama, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ellen. A kettő közül a fő célpont persze nem a Magyar Népköztársaság. Mi magyarok hajlamosak vagyunk ugyan néha azt hinni, hogy a föld mi körülöttünk forog, de még mi sem hisszük, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei a Magyar Népköztársaságban látják világuralmi terveik megvalósításának fő akadályát.

Mindaz, ami az úgynevezett magyar kérdés körül az ENSZ-ben eddig történt, méltatlan e világszervezethez, de méltatlan az Amerikai Egyesült Államok kormányához is,

egy kormányhoz, amelytől azt várná el a különböző országok lakossága, közöttük a magyar nép, hogy világos és pozitív lépéseket tegyen a feszültség enyhítése, a leszerelés, a tartós béke előmozdítása érdekében. Nagyon tévednek az Egyesült Államok felelős tényezői, ha azt hiszik, hogy a várt pozitív lépések hiányát pótolhatják tavasszal egy U—2-es repülőgéppel, ősszel pedig az általuk gyártott úgynevezett magyar, meg tibeti kérdés sietett felvetésével. Ma már sokkal tájékozottabb a politikában az emberiség, semhogy bármely kormány ilyesmivel megőrizhetné az ő személyében tekintélyét és befolyását. Az úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ- ben van köze a hidegháborúhoz és sok mindenhez, de semmi köze sincs a magyar valósághoz, sem pedig a világszervezet alapokmány szerinti rendeltetéséhez. Van valami köze a jelenleg közismerten nem jó amerikai—magyar államközi

viszonyokhoz.

Valóban van számos rendezetlen kérdés viszonyunkban, ezek egy kérdés kivételével rendkívül könnyen rendezhetők. Mi készen is vagyunk a rendezésre és erősen bízunk abban, hogy ezek a kérdések előbb vagy utóbb, de mindkét felet kielégítő módon megoldást is nyernek. Bízunk ebben, mert tudjuk, hogy még a legrosszabb akaratú ember is képtelen egyetlen olyan kérdést is megnevezni, amelyben az amerikai és a magyar nép érdekei ütköznének. Ellenkezőleg.

Mi azt valljuk, hogy a magyar és az amerikai nép érdeke közös a béke megőrzésében, népeink barátságának fejlesztésében, az államaink közötti kapcsolatok normalizálásában.

Szólnom kell az amerikai— magyar viszony egyetlen komoly es nehezen rendezhető

len azonban, hogy ezt követően, augusztus 20-án érkezett a Szovjetuniónak egy javaslata és erre szinte válaszként az Egyesült Államok is benyújtott még ugyanaz nap egy másik javaslatot.

A Szovjetunió javaslata pótlólag beterjesztett kérdések hivatalos listáján a 8. sorszámot az Egyesült Államoké a 9. sorszámot kapta. A Szovjetunió kérte, hogy a közgyűlés tárgyalja meg az Egyesült Államoknak a Szovjetunió elleni agresszív cselekedeteit. Az Egyesült Államok az úgynevezett magyar kérdés megtárgyalását kérte.

A nemzetközi élet kérdéseivel foglalkozó minden ember számára ez maga is teljesen világossá teszi, hogy mikor és milyen alkalmakra kell az Egyesült Államoknak a magyar kérdés az ENSZ-ben.

kérdéséről is, minhogy annak nemzetközi vonatkozásai vannak.

Béke idején az amerikai— magyar viszony, fennállásának lehetségessé válása óta, mindenkor korrekt volt. Csak 1947- óta rossz. Hangsúlyozom, 1947 és nem mint azt sokan hiszik, 1956 óta.

A magyar—amerikai államközi viszony jó, sőt időnként szívélyes volt akkor, amikor Magyarországon a kormány az arisztokraták, a földesurak és a nagytőkések kezében volt. Csak azóta van baj ezzel a viszonnyal, amióta Magyarországon a kormány és a hatalom a munkások és a parasztok kezén van. Ebből mi arra következtetünk, hogy nem kieléi gítő viszonyunk és még aí úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ-ben való szorgalmazása mögött is valójában az rejlik, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek velünk tulajdonképpen egy bajuk van. Nem tetszik nekik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendszere.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét tudvalévőén különböző, szocialista és kapitalista rendszerű országok hozták létre, éppen azzal a céllal, hogy biztosítsák a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, barátságát, és együttműködését az emberiség létérdekeit érintő, közös kérdések megoldásában. Az alapítók már tudták és ideje lenne most már mindenkinek tudomásul vennie, hogy a világon különböző társadalmi rendszerű országok léteznek. Sőt,

azt is tudomásul kell vennünk mindnyájunknak, hogy ezeknek a különböző rendszerű államoknak békében, egymással normális államközi kapcsolatban kell egyidőben és egymás mellett létezniük.

Ez elkerülhetetlen. A magyar dolgozó nép örökre véget vetett a nagytőkések és a földbirtokosok hatalmának, kizsákmányoló tevékenységének. Szocialista államot és társadalmat teremtett önmaga számára. Abban él most és abban fog élni a jövőben is. Ez az egyes személyek akaratától függetlenül ható társadalmi törvények következtében alakult így: történelmileg befejezett és meg nem változtatható tény. Az amerikai—magyar viszony is azonnal rendbejönne, az Egyesült Nemzetek Szervezete is azonnal megszabadulna egy reá erőltetett, viszálytkel- tő, hidegháborús kérdéstől, ha (Folytatása az 5. oldalon.)

megérett az idő a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására,

annál is inkább, mert a gyarmati rendszer, az imperializmus e gyászos terméke az ösz- szeütközések állandó forrása. Megszüntetése nagy lépés lesz előre azon az úton, amely az embermilliók létét fenyegető háború végleges kiküszöbölése felé vezet.

A gyarmatosítók sokáig gátolták az elnyomott gyarmati népek fejlődését, gazdaságilag kizsákmányolták őket. Barbár módon, milliószámra pusztították a gyarmati országok lakosságát.

Hallottuk itt a kongói népet oly hosszú időn át rabságban tartó belga imperialisták hangját arról zengedezni, hogy megadták Kongó népének a függetlenséget, s legutóbbi katonai akcióikat csak a belga nők és gyermekek biztonságának védelmében hajtották végre.

Elfelejtettek azonban szólni arról, hogy az ottlevő belga állampolgárok biztonságát nem Kongó békés népe, hanem csakis az imperialisták provokációi fenyegették. Elfelejtettek beszélni arról, hogy elefántcsont- és nyersgumi- beszolgáltatás megtagadása címén sok éven át kongói férfiak, nők és gyermekek ezreinek kezét vagdosták le a belga gyarmatosítók. Nem esett szó azokról a borzalmakról sem, amelyekről Le Morell, egykori angol szerző „A fekete ember sorsa” című könyvében írt. E könyvben közölt adatokról kiderült, hogy a belga uralom kezdetén még a legóvatosabb becslés sem tette húszmilliónál kevesebbre a kongói lakosságot.

Az 1911-ben tartott nép- számlálás Belgiumban közzé nem tett, de egy brit konzuli jelentésből nyilvánosságra került adatai szerint, viszont ekkor már csak mintegy 8,5 millió volt Kongó lakossága. Ez csaknem 12 millió ember elpusztítását jelenti, alig 25 esztendő alatt, s ez csak a legalacsonyabb becslés.

Némely gyarmatosítók most alakoskodva fehér tógát öltenek és arról beszélnek, hogy

ők azok, akik felszabadították az adott gyarmat népét. Ez hamis beállítás.

A gyarmatosítók csak elrabolták a gyarmati népek szabadságát, és most nem ők adják, hanem a gyarmati népek küzdelmes harcban maguk szerzik vissza elrabolt szabadságukat.

A gyarmatosítók arról beszélnek, hogy ők civilizálták és nevelték a gyarmati népeket. Sőt, még mérlegelik is, elég érettek-e már az önálló nemzeti létre. Mindenki tudja azonban, hogy a gyarmatosítók megjelenése előtt már régen létezett például az ősrégi kínai, indiai, indonéz kultúra és civilizáció, a magas színvonalú arab csillagászat és matematika, léteztek hatalmas és jól szervezett afrikai államok.

Nevelésről beszélnek. Egymásután hallottuk itt felszólalni Nkrumah urat, a Ghánái Köztársaság elnökét, Fidel Castrót, Kuba miniszterelnökét, Sukamo urat, az Indonéz Köztársaság elnökét és az egykori gyarmati és félgyarmati népek más, neves képviselőit. A kéretlen tanítók és nevelők közül sokan tanulhatnának tőlük emberiességet, felelősség- érzést, államférfiúi ítélőképességet. Nem utolsósorban tiszteletreméltó az imperializmussal szemben megnyilvánuló, nagy erkölcsi bátorságuk.

A gyarmati rendszer eddigi haszonélvezőinek meg kell érteniük, hogy e kérdésben nincs többé hatása sem a mellébeszélésnek, sem pedig az igazság kiforgatása- nak.

Tudomásul kell venniök, hogy eljött a gyarmati rendszer maradéktalan felszámolásának ideje. A történelem menete meggyorsult. A gyarmati rendszer alapjai annyira megrendültek, hogy minden olyan kísérlet, amely gátat akar vetni a felszabadulás folyamata elé, nem megállítja azt, hanem meggyorsítja.

Az általános vitában néhány

A. Magyar Népköztársaság népe és kormánya a szabadság eszméjét támogatja

aki ellenzi azt, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglal ja helyét az ENSZ-ben, az ellenzi azt is, hogy átfogó leszerelési megegyezés jöjjön létre.

Mindenki nagyon jól tudja, hogy a vitatott 1956-os magyarországi események a történelem által lezárt, túlhaladott kérdések

és a múlt problémái közé tar-