Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! # • • • A barátság jegyében f , ':v> a mmmm MM AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 235. szám Ára 50 fillér 1960. október 5„ szerda A béke agitátorai New Yorkban A gyors változások történelmi korszakát éljük... Tavaly, az ENSZ közgyűlésének 14. ülésszakán terjesztette elő Hruscsov elvtárs a szovjet kormány felmérhetetlen jelentőségű, páratlan, világvisszhangot kiváltó javaslatait az általános és teljes leszerelésről. Ezek a javaslatok — és a hruscsovi békeutak az Északamerikai Egyesült Államokban. Franciaországban és Indonéziában —- azt a reményt táplálták a népek szívében, hogy az 1960-as párizsi csúcsértekezleten a „négy nagy” végre megteszi az első közös lépést, korunk legegyetemesebb, az emberiséget legmélyebben foglalkoztató kérdésének megoldása felé. A párizsi találkozó elmaradt, mert a hidegháború legmegátalkodottabb lovagjai az U—2. repülőgép nyergébe ültették Powers főhadnagyot, hogy ez a sportfiú ■ „csinálja” — helyettük és nekik! — a történelmet. A kémrepülőgépet a szovjet rakétatüzérség lelőtte. A hidegháborús módszerek alkalmazása, használata természetesen, ez alkalommal is bumerángként ütött vissza kiagyalóira. I960, tavaszát és nyarát nemcsak földrengésék, hanem világpolitikai rendülések teszik emlékezetessé. Kisi valamelyik sebészeti klinikán, Mendercsz börtönben, Li Szin Man az elmegyógyászaton elmélked- hetik arról, hogy mit jelentett a japán, a török és a délkoreai népnek Japán, Törökország és Dél-Korea amerikai rakétatámaszponttá való kiépítése. Az amerikai külpolitikát ebben az időszakban már nem a „köpeny” és a „tőr” jelképezi, hanem sokkal inkább a „helikopter”. (Hiszen hányszor kellett felbőszült tízezrek elől helikopteren meglépniük vezető amerikai államférfiaknak!) Az elmúlt hónapok eseményei újra igazolták, hogy napjainkban a háború nem elkerülhetetlen, hogy van már olyan történelmi erő, amely féken tartja az imperialista háborús uszítókat. Ilyen körülmények között ,fellebbeztek” a szocialista tábor vezetői a párizsi csúcsértekezlet meghiúsítóinak cselszövései ellen — az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 15. ülésszakához, amikor elhatározták, hogy ezt a fórumot a békés koegzisztencia elveinek érvényesítéséért vívott harc még közvetlenebb színterévé teszik. Senki és semmi nem állhatta útját annak, hogy a világ államainak legfelelősebb vezetői, a világ közvéleményének igazi kifejezői és irányítói találkozzanak a New York-i ENSZ-palotában. A béke agitátorai szólnak a világ, az emberiség lelkiismeretéhez az ENSZ szónoki pulpitusáról. Hruscsov elvtárs már elmondotta nagy jelentőségű beszédét, új javaslatokat terjesztett a közgyűlés elé az általános és teljes leszerelés kérdésében, új javaslatokat, amelyek messzemenően figyelembe veszik a nyugati hatalmak álláspontját is; Hruscsov elvtárs meghirdette a harcot a gyarmati rendszer teljes és végleges megszüntetésére is. Az ENSZ-közgyűlés hétfői, délutáni ülésén újból a szovjet kormányfő állt a szónoki emelvény mikrofonja előtt, hogy válaszoljon néhány felszólalásra, hogy újra és újra megmagyarázza a szovjet küldöttség álláspontját a világszervezet jelenlegi jubilá- ris közgyűlésére váró legfontosabb kérdésekben, hogy igazságos döntés szülessen az ENSZ néhány szerve felépítésének megváltoztatására. Hruscsov elvtárs hangoztatta; Hammarskjöld az imperialisták „szent embere”, aki „mindig is elfogult volt a szocialista országokkal szemben, mindig az Amerikai Egyesült Államok és más monopol-tőkés országok érdekeit védelmezte”. A Szovjetunió a főtitkári tisztség helyett egy több tagú végrehajtó szerv létrehozását javasolta, azért, hogy az ENSZ helyes működését biztosítani tudják, s ne forduljanak elő olyan szörnyű igazságtalanságok, túlkapások, melyeket Hammarskjöld Kongóban elkövetett a kongói nép ellen, a belga gyarmattartók érdekében. 1946. július 31-én, naplójába ezeket a sorokat irta Fagyejev, azután, hogy a Hruscsovnál való vendégségből munkáihoz visszatért: „Ennek az embernek a varázsát az adja meg, hogy tökéletes népi jellem. Észjárása is népies: széles körben mozog, praktikus gondolkodású és tele van humorral... A kolhozparasztok .Nyikita Szer- gejevics’-nek szólítják.” Hruscsov elvtárs azóta sem változott észjárásban, testi alkatban. Varázsa ma másban is rejlik. Abban, hogy következetesen és határozottan a békéért harcol, az általános és a teljes leszerelés kérdésének gyakorlati valóraváltását akarja, s a fegyverek nélküli világot kínálja fel az emberiség számára, s azon munkálkodik fáradhatatlanul, hogy az emberiség történetéből örökbe száműzzük a háborút, a pusztulást. Az ENSZ-közgyűlés hétfő délutáni ülésének szónoka Kádár elvtárs volt. Beszédét hétfőn este közvetítette a rádió, s a beszédet közük lapjaink is. Kádár elvtárs elöljáróban az ENSZ tagállamai közé újonnan beválasztott országok népeit, küldöttségeit köszöntötte a Magyar Népköztársaság kormánya és népe nevében, sok sikert kívánva önálló fejlődésükhöz. „Az emberiség életének két, ma kiemelkedően legnagyobb fontosságú kérdése: az általános és .teljes leszerelés, valamint a gyarmati rendszer teljes felszámolása” — mondotta... — Minden emberre nagy-nagy felelősség hárul a világbéke megszilárdításáért folytatott harcban, és senki „nem térhet ki a béke nagy kérdései elől”. Arról van szó mostanság — mondotta Kádár elvtárs —, „hogy az emberi lét példátlan pusztulását okozzák-e a tudomány korszakalkotó vívmányai, vagy pedig gazdag és boldog jövő vár az emberiségre”. A kérdés tehát az: akarják-e a leszerelést a nagyhatalmak, a nyugati imperialisták, vagy nem? A népek a leszerelést akarják, a gazdasági felvirágzásokat, a két társadalmi rendszer békés versenyét. A felelős kormányoknak tehát józanul kell állást foglalniok ebben a kérdésben. Józanul és mindenki számára igazságosan, mert a népek gyűlölik a háborút és békében kívánnak élni egymással. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK ★ AZ ŐSZI ÉVAD MŰSORÁBÓL: A holtak bolygója Színes NDK—lengyel film ★ TÍZÉVES A SZAKSZERVEZETI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS Petőfibányán szerepelt a Déryné Színház Az Állami Déryné Színház i művészei ellátogattak Petöfi- bányára és a lakótelep kultúr- '• házában Rachmanov: Viharos ; alkonyat című drámáját mu- '■ tatták be. Az együttes jó elő- ; adása nagy művészi felkészült- ! séget tanúsított. Egerben nagy vonzóerővel bírnak a vízilabda-mérkőzések. Különösen akkor, ha nemzetközi találkozókról van szó, s méginkább, ha olyan kiváló együttes látható, mint elmúlt heti vendégünk, a Dinamo Tbiliszi. A grúz válogatottal egyenlő együttes már a mérkőzés előtt kivívta a nézők rokonszenvét. Képünkön Avaneszjan — aki az egri találkozón egyébként csak mint tartalék szerepelt az autogrammkérök gyűrűjében. (Foto: Pilisy) (Képes riport folytatása a 6. oldalon) > i\A/\A/VVVV<<VVVvA«^/^AA*A/^A/N/VVV\,^AA/V^A/V^A/V^/^A/V^/V\AAA/V^/^/W „A magyar küldöttség ássál a szándékkal vess résst a kősgyűlés munkájában, hogy tőle telhetőén hossájárul a nagy és fontos kérdések positiv megoldásáhos Kádár János beszéde az ENSZ közgyűlése 15. ülésszakán Az ENSZ-közgyűlés hétfői második ülése, magyar idő szerint 20 óra 33 perckor kezdődött. A közgyűlés elnökének * bejelentése után Hammarskjöld főtitkár szólalt fel, majd Kádár János, a magyar küldöttség vezetője mondott beszédet. NEW YORK (MTI): Elnök úr! Küldött urak! Nem kétséges, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének mostani, 15. ülésszaka valóban a legnagyobb jelentőségű a szervezet fennállása óta és így történelmi fontosságú lesz. Ez következik magából a nemzetközi helyzetből és abból, hogy napirenden van az emberiség életének két, ma kiemelkedően legnagyobb fontosságú kérdése: az általános és teljes leszerelés, valamint a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Jelentős tény, hogy először gyűltek össze ilyen nagy számban egy helyen, vita és tárgyalás szándékával az ENSZ tagországainak vezetői. Nem kisebb fontosságú, hogy az újonnan felvettekkel együtt immár 98 ország küldöttei tanácskoznak az ENSZ-ben. Felvételük által olyan népek képviselői szólhatnak hozzá az ENSZ egyenjogú tagjaiként a nemzetközi élet nagy kérdéseihez, amelyek korábban hosszú korszakokon át még saját sorsuk irányításából is ki voltak zárva. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe forrón köszönti az ENSZ tagállamai közé újonnan beválasztott országok népeit és sok sikert kíván nekik önálló fejlődésükhöz. A magyar küldöttség sikeres munkát* kíván a közgyűlésnek és a közgyűlés megválasztott tisztikarának. Elnök úr! Küldött urak! A béke megőrzése felfegyverzett és ellentétekkel terhes világunkban az a kérdés, amely ma a legnagyobb mértékben foglalkoztatja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben mindenekelőtt azt várják az ENSZ-től, hogy minden lehetőt tegyen meg a leszerelés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési verseny méreteit és rettenetes tömegpusztító fegyverek már felhalmozott nagy mennyisé- ségét. A mostani helyzetben lappangó veszély nagyságát azonban mindannyian jól ismerjük. A közvélemény sürgeti a megegyezést és a leszerelést. Tudjuk, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása a népektől még nem kevés állhatatos harcot, a felelős kormányoktól pedig józan állásfoglalást kíván. A köztudatban levő vezetők felelőssége érthetően nagyobb másokénál. Ebből adódik, hogy felelős vezető, szólaljon fel bár saját népe előtt, vagy az ENSZ fórumán, nem térhet ki a béke nagy kérdései elől. A közgyűlés mostani munkájában a Szovjetunió miniszterelnökének, a béke fáradhatatlan védelmezőjének kezdeményezésére nagy számban vesznek részt államfők, kormányelnökök és más, jelentős befolyással rendelkező államférfiak. Az emberek az egész világon azt várják tőlük, mondják meg nyíltan, a leszerelés mellett vannak-e. Megismétlem: erre a kérdésre, és nem másra kell válaszoltok, akarják-e a leszerelést, vagy nem. S ha igent mondanak, azt várják az emberek, hogy a vezetők ennek szellemében cselekedjenek. Ugyanis sajnos elmarad e kérdésben a világos, egyértelmű válasz is. Néha akad e kérdésben világos, egyértelmű válasz is, de még gyakoribb, hogy a szó és a tett nem esik egybe. Szavakban majdnem mindenki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál világosabban beszélnek. Mindenki tudja, hogy amíg a Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette haderőinek létszámát, a NATO-hatalmak felelős tényezői csak az általuk folytatott fegyverkezési hajsza palástolásaképpen hangoztatnak békeszólamokat. Tanulságos a népek számára, hogy mialatt a Szovjetunió és a többi szocialista ország kormányai új leszerelési és más építő jellegű javaslatokkal készültek szeptember 20-ra, az ENSZ közgyűlésére, az alatt a NATO vezetői a saját maguk által eddig legnagyobbnak nevezett hadgyakorlatukat készítették elő ugyanerre a napra. Igaz ugyan, hogy Dennison admirális nyilatkozatában véletlennek nevezte ezt az egybeesést, de vajon van e a világon olyan ember, aki ezt elhiszi. Ez nyilvánvalóan az erő fitog- tatása akart lenni, de e vonatkozásban kárba veszett a költség és hiábavaló volt a fáradság, mert a partner nem ijedős. Az pedig, aki a népeknek ma hadgyakorlatokon kívül nem tud mást mutatni, nem erejéről tesz tanúságot, hanem jóakaratának teljes hiányát és politikai gyengeségét árulja el. Az ENSZ tovább nem halasztható, legsürgősebb feladata, hogy a béke védelmében a leghatározottabban ítélje el a kardesörte- tést, a hidegháborús manővereket és az államok szuverenitását sértő agresz- sziót. A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO-hatalmak pénzén, fegy • véreivel, politikai és adminisztratív támogatásával ismé’ (Folytatása a 2. oldakr
