Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-30 / 257. szám

1980. október 30., vasárnap

NEPO.ISÄG

8

elején nyitja kapuit Pál Szabadegyetem

November a Bugát

A BUGÁT PÁL Szabadegyetem ebben az évben is megnyitja kapuit, november 2-án, Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. A szabadegyetem a társadalom minden rétege előtt nyitva áll. Nincs iskolai végzettséghez kötve a hallgatók közé való jelentkezés, a tandíj sem jelent különösebb megterhelést a hallgatók számára.

Az 1960 61-es évben a társadalom- és természettudomány köréből választott témákról folynak majd az előadások. Egy-egy tagozaton belül tíztíz előadást szerveznek, hogy kinek-kinek ideje maradjon esetleg más tagozatokon is hallgatni az előadásokat.

A szabadegyetem szerepe egyre fontosabb, hasznosabb, mert a kultúrforradalom számára új területeket hódít meg, amelyet eddig elhanyagoltak, nem nagyon karoltak fel. Az iskolánkívüli képzés, illetve továbbképzés eme új formája új ismereteket közöl, olyan új kérdésekre irányítja a hallgatók figyelmét, amelyek nélkül a modern, haladó ember már nem érezheti magát kiművelt főnek: a világ rohamos változása. a földrészek politikai átalakulása, a technika újabb és újabb vívmányai, a művészeti ágak fejlődése, új művészeti ágak keletkezése, sorra döntik azokat a felfogásokat, nézeteket, amelyeket az elavult filozófiai és világszemlélet hagyott itt a modern Európában „örökségül”; a szabadegyetem szabadítja meg, sikeresen oldja meg azt a feladatot is, hogy a modern világnézet, a modern élet számára elvégezze az alapozó munkát.

A SZERVEZÉSI MUNKA

javában folyik. Kiváló előadókat szerepeltetnek az egyes tagozatokon és az alapos előkészítés biztosíték arra, hogy a hallgatók gazdagodva zárják le majd az oktatási év végén jegyzetfüzeteiket.

Beszélgetést folytattunk néhány olyan előadóval és szakemberrel, akik-~az egyes tagozatokat vezetik és akik átfogó képet adhatnak már most a tagozatok előtt álló feladatokról.

Az egészségügyi tagozatot dr. Kőrffy Loránd, a KÖJÁLL főorvosa vezeti. Az alábbiakban nyilatkozott:

— A megye legjobb szakemberei vállalkoztak arra, hogy előadásokat tartsanak. Olyan részletességig, olyan mélységig a mi előadásaink nem akarnak lehatolni, mint az egyetemi előadások az orvosi fakultáson; ez nem is lehet a szabad- egyetem célja. Azt akarjuk, hogy a hallgatóság közhasznú egészségügyi tudnivalókról értesüljön.

— Tárgyalni fogjuk az emberi idegrendszer kérdéseit, hogyan reagál az ember ideg- rendszere a rohanó tempójú életre. Igyekszünk megvilágítani a napjainkban is fontos közegészségügyi kérdéseket: beszélünk majd a Salk-vacci- náról, a Sabin-cseppekről. Foglalkozunk a járványokkal részletesen kitérünk a rákos megbetegedésekre is. Beszélni fogunk a legújabb gyógyszerekről, mert a gyógyszerkérdés sokakat érdeklő téma manapság.

— Azt azért meg kell őszintén mondanom, hogy ezek az előadások akkor lesznek sikeresek, akkor érik el kívánt céljaikat, ha az előadásokat kellő számban látogatják.

Somos József, főiskolai tanszékvezető adjunktus, a „Politechnika a háztartásban” című tagozat vezetője. Az általa szerkesztett előadássorozatról az alábbiakat mondja:

— A mi előadásainkhoz semmiféle különösebb műszaki, vagy tudományos előképzettség nem kell. Azt akarjuk elérni a tanfolyam végén, hogy a háztartás körül adódó műszaki tennivalókat, hibajavításokat a háziasszonyok (és férjek is!) meg tudják oldani. A háztartási gépek kezelését megtanulják majd a hallgatók, mert az előadásokat gyakorlati órák teszik értékesebbé: szakemberek új gépeken mutatják be a legmodernebb háztartási gépek kezelését, és ami a fő: a helyes kezelés szabályait adják át a hallgatóknak.

— SZAKSZERŰEN KAPNAK felvilágosítást a hallgatók a helyes szellőztetésről, a lakás világításáról, fűtéséről, a rádióról és a televízióról.

— A bemutatókat a kereskedelem és a szakmák szakemberei tartják.

Bizonyára zsúfolt hallgatóság előtt hangzanak majd el a művészeti tagozat előadásai is,

amelynek a vezetője Vass Károly, a Gárdonyi Géza Színház főrendezője. A színművészettel kapcsolatos eligazító kérdések megtárgyalásától a modern színházig, a rádiószínház és a filmművészet kérdéséig, az említett művészeti ágak egymáshoz való viszonyáról szóló előadásokig, gazdag anyagot ölel fel a tervezet. Nem lesz jelentéktelen az a tudomány sem, amely a színház és az irodalom viszonyát fogja taglalni.

— Azt akarjuk — mondja Vass Károly —. hogy a hallgatóság ismerje meg azokat a problémákat, amelyek a modern színházzal kapcsolatban felvetődnek. Nemcsak a formabontás jelent itt újat és viszonylagosan forradalmit, hanem az is, hogy a technika olyan változatokat biztosít a modern ember számára, mint a rádiószínház, vagy a televízió. Ezeknek a formáknak a törvényei most vannak kialakulóban és ez a helyzet izgalmassá és érdekessé teszi a műfajt, a színjátszást és a technika további eredményeinek közrejátszását, a művészetnek ebben az ágában.

AZ EGYES SZAKOK, tagozatok, vezetői közül bárkit

megkérdezünk, lelkesedéssel beszél munkájáról és arról, amit a szabadegyetem keretében a hallgatóság elé kíván vinni." Földrajz-közgazdasági kérdések, a fekete földrész, Afrika problémái éppúgy fontos vizsgálódási területek a modern ember számára, mint a filozófia alapvető problémái, vagy a korszerű mezőgazdaság, vagy éppen a magyar és világ- irodalom legszebb versei. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy haladók részére négy világnyelv, kezdők részére , pedig hat nagy nyelv oktatását tűzi ki célul- a szabadegyetem, akkor jogos a megállapítás: a Bugát Pál Szabadegyetem gazdag programmal kívánja betölteni hivatását a megye három városában.

Emlékezés

f Tlök az egri vár bástya- fokán, egy mohos kövön. Alattam a város, lüktető élettel,, ide csak tompa zúgás hallatszik, néha felerősödve, majd csendbe veszve. Itt állt talán Dobó is, jó néhány emberöltővel ezelőtt és nézett le tűnődve, az alatta nyüzsgő emberáradatra. A homályban eltűnik a ma és kiégett romok között, lófarkas, zászlók lobognak a csípős szélben, a szemben levő magaslaton, a vezéri sátor arany félholdján kúszik végig a vörösen izzó nap. Utolsó rohamra készül a soknyelvű tarka tömeg a mélyben. A fehér sátrak között tüzek lobognak, fegyvereket köszörülnek, dervisek elnyújtott kiáltása hívja Allahot segítségül a holnapi napra. Sült hús illata keveredik a vezéri sátrak körül terjengő kávé fanyar szagával. Utolsó este az ostrom előtt. A szűkös élelmiszerkészletekből még egyszer jóllakatják a katonákat. A kavargó, lármás tömeg közepén áll a vár. Feketén, némán. Falain golyótépte üregek, a falakon belül, elszánt emberek. Az utolsó estét halk beszélgetéssel töltik. Körbejárnak a boroskupák. Elgondol- kozóak a vitézek, készülnek a nagy leszámolásra. Ki tudja, ki éri meg közülük a holnap estét? A kis puskapormalom zúg egykedvűen, a föld alatti folyosókban halkan mormolva, imádkoznak az asszonyok, nyögnek a sebesültek. Az égen lassan kigyúlnak a csillagok. Ha igaz az az ősi mese, hogy hősökből lettek a csillagok, a lekor holnap estére az egri vár fölött nagyon sok új csillagvirág nyílik.

A múlt visszasíklik a mába. A suttogó szellő régi vitézekről mesél, a homályban árnyak kelnek utolsó tusára, fegyverek vasa pendül halkan. Ugyan, hallja-e a Nagy Álmodó is odalenn, a bástya ölén?

Hallja-e a páncélos lábak dobbanását, hallja-e a csata tüzes poklának dübörgését? Látja-e a hősi harcot, amelynek vezérlő eszméje a szabadság és a hazaszeretet?

Botorkálva indulok lefelé a mesélő kövek közül. Fölöttem fényesen sziporkázva, ragyognak a küzdelmek örök példaképei — az egri csillagok.

S. Szabó Márta

(F. A.)

♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•*■♦♦<■*♦♦♦♦♦♦ ♦ »♦♦♦♦♦♦♦♦Egy rendelet margójára

Mi emeli a falu emberét a városival egy színvonalra? A fokozott kulturáltabb szórakozási lehetőség? A mozi-, szin- házelőadások, városiasabb öltözködés, vagy a cukrászda? A kultúrházak építése, járdák létesítése? Mind-mind kell ahhoz, hogy kezdjen eltűnni a város és a falu közötti különbség, de a lényeg mégsem ez. Mindez csupán része az egésznek. A különbség igazi felszámolását az jelenti, amikor a falusi munkát az iparéhoz hasonló színvonalra emeljük, amikor a paraszti munkának az emberek — és tegyük hozzá, elsősorban az ifjabb korosztálynak — szemében nagyobb lesz a becsülete. Éhhez pedig a nagyüzemen keresztül vezet az út. Ehhez az kell, hogy a föld emberei ne ősapáiktól örökölt régi módszerekkel végezzék a munkát, hanem újakkal. De ezt az újat nemcsak a gépek jelentik. Az is, amelyben most teszünk nagy lépést előbbre: szakmunkásgárda-képzés a mezőgazdaságban is.

Egy-egy munkás éveket tölt el azzal, hogy elsajátítsa szakmájának alapismereteit, hogy megismerkedjék a vas, a fémek, vagy ha arról van szó, a textil nyersanyagának tulajdonságaival. Erre szükség, van, ezt mindenki elismeri. De miért volna kevesebb szükség erre a földeken? Hiszen jó eredményeket elérni ott is csak az tud. aki ismeri a talaj tulajdonságait, aki fel tudja használni a tudomány vívmányait arra, hogy többet kényszerítsen ki a földből. És ha ezt akarja, ahhoz nem elég a régi. Akkor el kell ismerni azt, hogy nem lehet „születni” a paraszti munkára, sem Tanulni kell azt is, mint bármi mást. És a tanulás szükségessége egyben megoldja azt a problémát is, hogy egyre kevesebb lesz falun a fiatal, egyre többen mennek a városba, mert úgy érzik, az többet jelent. Kapálni hat elemivel is lehet, de az üzemi munkás rangjára történő emelkedéshez tanulni kell.

Egy miniszteri rendelet most bővitette e lehetőséget falun is. A rendeletben arról van szó, hogy szakmunkássá válhat a mezőgazdaság embere is. Éppúgy, mint ahogy az üzemekben a vas, a pamut szakmunkásává válik az ember egy- egy tanfolyam elvégzésével, ugyanúgy új munkásgárda nő a mezőgazdaságban. Szakmunkás-gárda, amelynek munkaeszköze a föld, termelvénye pedig a dohány, a zöldség, a szőlő.

Ehhez jelent nagy lépést az, hogy a régi ezüstkalászos tanfolyamokat a tematika, és az órarend megváltoztatásával egy-egy szakmunkástanfolyam előkészítőjévé változtatják. Az ezüstkalászos tanfolyamok eddig is azt a célt szolgálták, hogy nagyobb ismereteket nyújtsanak a mezőgazdasági dolgozóknak. De addig, amíg a dolgozó parasztok többsége egyénileg gazdálkodott, e tanfolyam lehetőségei is korlátozottak voltak. Az egyéni parasztnak az állattenyésztéstől a kertészetig mindenhez értenie kellett, saját kis gazdaságában, éppen ezért nem is lehetett egyiknek sem tökéletes szakembere. Más a helyzet a nagyüzemi gazdaságokban, ahol mindenki megtalálhatja a képességeinek legjobban megfelelő munkát. Ez ad lehetőséget ahhoz, hogy átszervezzük ■ az ezüskalászos tanfolyamokat, hogy annak keretében a speciális szakmunkásképzés alapjait rakjuk le. Most már megvan a lehetőség arra, hogy átszervezzék az ezüstkalászos tanfolyamokat, hogy annak, keretében a speciális szakmunkásképzés alapjait rakjuk le, hogy a lenézett kukásból tekintélyt jelentő dohánytermelő szakmunkás legyen, aki a maga területén — felhasználva a tudomány adta lehetőségeket — a legtöbbet hozza ki a földből.

Ma még egy kicsit szokatlan lenne elképzelni, hogy a mezőgazdaság egyes ágaiban való munka szakképzettséghez legyen kötve, mint ahogy arra az iparban ezer példa van. De ami ma még szokatlan és egy kissé elképzelhetetlen, az holnapra már valósággá válik. Holnapra megteremtődik a mezőgazdaság szakmunkás-gárdája, amely a mezőgazdaság „műszaki vezetőivel”, az agronómusokkal az élen, többet, nagyobbat tud adni, mint amennyit ezelőtt bármikor is adhatott a mezőgazdaság. És ha ez így lesz, akkor megnövekszik a mezőgazdasági munka becsülete is. Rangot kap, mint ahogy az ipari munkásé, és vonzóbb lesz a fiatalok előtt is. És végső soron hatalmas lépés lesz ahhoz, hogy megszűnjék a város és falu közötti különbség. Deák Rózsi

KÜLSŐRE a turbaji híradó Is olyan, mint a többi. Póznákra, fákra szerelve szól arról, amit a község eleje tudatni akar a lakossággal. Ha pedig ilyen tudatnivaló éppen nincs, muzsikát ont a falu fölé, amely hosszan száll, elér a hegyekig) ott aztán megbotlik, s ameny- nyire még futja erejéből, visz- szaszalad. A visszhangtól aztán minden dallamfoszlány kissé megduplázódik, s behatol a legzártabb ajtókon, a nehézhallók fülébe is. Mondom, a híradó reggeltől estig szüntelenül kapcsolatot tart a községgel. Amikor az alkonyat leszáll, gyöngéd üzeneteket üvölt szívektől szíveknek, lehetőleg úgy, hogy mindenki meghallja. Már hajnalban derűsen, vidáman ébrednek a turbajiak, hogy azt mondja: „Marina, Marina, Marina ...” vagy: „Van széna, van szalma, van a szénatartóban...” Ez mindig attól függ, hogy melyik lemezt teszi fel a korán takarító kisbíró, akarom mondani: hivatalsegéd. Ezzel a korai ébresztéssel mintegy pótolni kívánják a község azon igényét, amelyet annak idején a pásztor elégített ki, amikor hajnali te- relőútján tülökjelzést adott le. részben a jószág felébresztésére, másrészt a pontos idő közlése céljából.

A napközi muzsikát időnként nemcsak a közérdekű közlemények szakítják meg, hanem különféle felvilágosító és nevelő szónoklatok, amelyek szerzője és lelkes apostola Tivadar, a titkár. És mivel Bélbalog, az elnök is nagy súlyt helyez a tanács tömegszervezeti funkciójának betöltésére, Tivadar korlátlan terjedelemben el- mélkedhetik hangosan a tojás- nyi mikrofon előtt, amely szerteviszi szelleme szikráit, s ezzel behatol az emberek tudatának mélyére.

HA PÉLDÁUL olyan rendelkezés jön, hogy ezután ritkábban kell vásárokat tartani, Tivadar beolvassa, majd megmagyarázza, hogy minderre azért van szükség, mert előrehaladásunk lehetővé teszi, hogy ne kéthavonként, hanem negyedévente kelljen vásárokat rendezni. Hiszen fejlett üzlethálózatunkban olyan nagy az áru- választék, hogy mindent jó minőségben, olcsó áron kaphatunk, nem úgy, mint a megbízhatatlan vásári árusoknál. Kifejti még, hogy ez így helyes

Hangos híradó

ve pedig ezt mondja: „Dolgozóink még nem tudják megkülönböztetni az ízléses holmikat az ízléstelen giccstől, az ócska, tucatnyakláncokat a művészi díszektől, a csillámporos ajándék-főzőkanalakat a finommívű mázas edényektől, az ócska festményeket, előnyomott falvédőket a művészi, az igazi

sebb szükség lesz majd arra, módja szerint elvi magasság- hogy az emberek az utcán és ban magyarázza meg mindezt, ne a boltokban vegyék az árut, majd eljön a vásár, amely ösz- azonkívül megakadályozzuk szeesik az ..Esthajnali Kalász” ezzel az úgynevezett „vásári” nevű termelőszövetkezet elő- portékák terjedését. Est kifeji- legosztásának idejével.

Tivadar a tények, a számok embere. Még a vásár napján statisztikai adatokat gyűjtött, hogy másnap elmondhassa a számok tükrében, milyen volt a nagy esemény. Eszerint a vásárnak sikere volt, hömpölygőit a nép, a ringlispil majdnem leszakadt a pörgő népség alatt, s még úgy sem teltek el az emberek. Akadt árus, aki már délben hazaindulhatott, mert minden falvédője gazdára talált. „Községünk jólétének emelkedését tükrözte a vásár — mondja mikrofonba Tivadar —, mert harminckét asszony vett. kivarrható, „Az én uram csak a vizet issza, Nem is sírom a lányságom vissza” feliratú falvédőt. Az arc- és tájképfestőművész 62, összesen hatvankét darab, aranykeretbe foglalt festményt adott el kínai selyemre nyomva. Tizenegy naplementét, huszonhárom bőgő szarvast, öt holdvilágos kastélyt, és a többi egyebet ábrázolt .. .”

HARMADNAPRA (természetesen az előlegosztás hírére), megjelent a Képzőművészeti Alap utazója, oldalkocsis motorbiciklijével, magával hozva a legnevesebb festőművészek rézkarcait és néhány olajjal festett tájképet. Éppen akkor ért a faluba, amikor Tivadar már csuda tudja hányszor, tartotta mikrofonos értékelését a vásár kulturális eredményeiről. Ezt fülelvén berzenkedni kezdett művészi önérzete, mert ha nem is festett képeket, de értett a művészet megítéléséhez, bosszús lett. Röviddel ezután pedig személyesen is kifakadt a vásári selyemfestő méltatása ellen, megmagyarázva Tivadarnak, hogy bizony, nem nagy eredmény annak a sok képnek a megvásárlása, mert a vevők drága pénzen rossz áruhoz jutottak. Miután alaposan megmagyarázta, Tivadar is kénytelen volt ezt elismerni. Különösen pedig akkor, amikor a Képzőművészeti Alap által jóváhagyott és értékeit képgyűjteményét megmutatta. Megállapította, annak ellenére, hogy az utazó nem hozott magával csillogó képkereteket és valamivel többe is került nála az áru, szebb volt, mint amilyet a vásári festő adott, azonkívül részletre vehették a* termelőszövetkezeti tagok.

Az utazó közben néhány vásári vásárlót is meggyőzött a nála levő képek értékes voltáról, s hamarosan valósággal könyörögtek neki, cserélje ki új szerzeményeiket a nála levőkkel. Volt olyan is, aki két darab pamutot gombolyító cicát, ágy fölé való képet, és három holdvilágosat adott volna egyetlen ezer forintos olajfestményért, amelynek alkotójáról elmondta az árus, hogy Mun- kácsy-díjas, világotjárt, tehetséges művész.

Tivadar becsületére legyen mondva, hogy e beszélgetés közben megfogalmazta magában a soronkövetkező hangoshíradó szövegét, amelyet röviddel ezután többször is fennhangon elmondott, mégpedig a következőképpen:

— SAJNÁLKOZUNK afelett, hogy bár községünk népe sokat ad a kultúrára, még mindig nem elég igényes, válogató. A minapi vásáron ennek ékes tanúbizonyságát adta, amikor is egy vásári festő mázolmányait az utolsó darabig megvette. Községünk művészi ízlése még fejletlen, támogatásra szorul, felvilágosító szóra van szükség,

arra, hogy ne vásároljanak ízléstelen festményeket akkor, amikor művészieket is vehetnek. Olyanokat például, amilyeneket a Képzőművészeti Alap is forgalomba hoz. Ezeknek minden darabját hivatalosan ellenőrizték és alapos vizsga után engedték csak árusítani ...”

A képzőművészeti árus várakozáson felüli sikereket ért el* igaz, nem olyanokat, mint a három nappal ezelőtti piktor, de négy olajfestményt és minden magával hozott rézkarcot megvettek tőle.

Tivadar szorongó lelkiismeretét ezzel némileg megnyugtatta, de teljesen nem tudta lecsillapítani.

— Hajaj — mondta magában —, nagy felelősség van énrajtam. Ezután még jobban meg kell gondolnom, mit mondok ki, hiszen nagy aZ én közönségem, egy egészen nagy óriás falu ...

Ezt többször is végiggondolta.

ETTŐL KEZDVE sokáig

csodálkoztak, hogy sokkal több zene van a hangos híradóban, mint azelőtt. És hogy Tivadar csak a hivatalos közlemények bemondására szorítkozik, nem magyarázza őket. Honnét tudták volna azt, hogy Tivadar újabban így gondolkozik: amit kell,, magyarázat nélkül is megértenek. Ha pedig nem, hát megkérdezik, s akkor keresnek olyan embert, aki töviről- hegyire el tudja magyarázni, mert ért hozzá. Hiszen mindenhez nem érthet egy ember, még Tivadar sem.

Szemes Piroska