Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-29 / 256. szám
1980. október 29., szombat NÉPÚJSÁG n Ha fúj a gyár •.. Ha fúj a gyár, most is emlékek idéződnek fel bennem. A gyerekkor ideje. Az az idő, amely itt pergett le a hegyek alján, a dombok ölelte kis faluban, Balatonban. Mert ide is elhallatszott a Bélapátfalvi Cementgyár gőz- dudájának hangja. Egy évtizeden át hallottam mindennap a búgó, öblös szirénahangot. És emlékszem arra az időre is, mikor nem fújt a gyár, csak a légiveszélyre figyelmeztető vijjogó, elnyújtva síró sziréna ijesztette az embereket. S még el se halkult a szirénák hangja, feltűnt az égboltozat peremén a fémtestű, napban csillogó, angol bombázógépek raja Ózd és Borsodnádasd irányából. És Eger felől a bombák robbanásának tompa morajlását hozta a szél... Aztán a gőzduda, a szirénák sem szóltak többé. Kihaltak a falvak: a nyilasok, a csendőrök minden épkézláb férfiembert másfelé tereltek. Mikor a háborúnak vége szakadt, az életben maradottak visszatértek otthonaikba, újra megszólalt a cementgyár gőzdudája is. De már másképpen szólt, mint azelőtt. Hangja még messzebbre szállt a völgyek alján. Engem mindig izgatott a gőzdudás személye, mindig szerettem volna tudni, ki az az ember, aki az idő üzenetét küldi a környező falvak népének, munkásnak, parasztnak.., után is jó ideig az erőtelep üzemlakatosa volt. Kilenc gőzkazán javítása tartozott rá. A javításokat 5—6 héten át tizenkét órás műszakokban végezte. Négy-öt napszámost adtak melléje. Segítségnek. 1944- ben a világháború eseményei megzavarták az üzem termelését. A nyilasok összeszedtek mindenkit, minden munkást, s elvitték őket — a gépek mellől. Csak a semmire nem használható öregeket nem vitték. Becskei József ott baktatott a sorban, fegyverek felügyelete mellett. Könnyen szólt a puska akkor. Olcsó volt az ember élete. Apró kis ólommag. Semmi több. Ügy terelték az embereket, mint a taglóra érett párákat. Szilvásvárad, Ózd, Gömörpéterfalva, Szécsény — ezek a helységek voltak a szörnyű űt egy-egy állomásai. Egy óvatlan pillanatban aztán megszökött a nyilasok őrizetéből. S az éjszakák sötétségében, úttalan utakon, erdőkön át vánszorogtak, bűjva, meglapulva, mint az üldözött vadak. December 21-én érkeztek vissza Bélapátfalvára. Tiszta, szabad földre léphettek. De sajgott a szívük, mert nagy károkat szenvedett a gyár. A gépeket mind kezeletlenül, vízzel telítve hagyták, s azok mind szétfagytak. NEM PIHENTEK egy napig se. Örült ütemben, soha nem látott gyorsasággal fogtak a gépek kijavításához, rendbehozásához. S az a munka, amit régebben 5—6 hét alatt csináltak meg, most elvégezték — hat nap alatt Es apránként, lassanként előszedegették a megmentett műszereket is. A kazánok gyomrába rejtették el azokat — a németek orra elől. Héroszi erőfeszítés volt minden napjuk. Hősi munkáskorszak — így mondják azokra az időkre. A régi vezetőket, s azok visszamerészkedő embereit kiseprűz- ték, elzavarták a gyárból. Ök maguk választottak vezetőket, igazgatót a gyár élére. Megszervezték a kommunis ták sejtjét. Becskei József is piros könyvet rakott szíve fölé Harcos, munkás életet élt ő. Harminc esztendőnyi munkássága egy darabnyi tégla a gyár 50 éves történetének épületében. Nagy tapasztalaid, sokat átélt, sokat átérzett ember. A 30 esztendőből 27-et töltött a kazánok mellett. Három éve, hogy az erőtelep gépészévé léptették elő. Munkáját elismerik és becsülik az üzem vezetői. Kétszer nyerte el a sztahanovista címet, s most, augusztus 20-án, a gyár fennállásának 50. évfordulóján, a szakma kiváló dolgozója jelvénnyel tüntették ki. Mint az erőtelep gépésze, ő szólaltatja meg — saját műszakjában — a gyár gőzdudáját, harmadik éve már. Napjában négyszer búg fel az ismerős hang: reggel fél hatkor fújják az ébresztőt, 6 órakor az első műszak kezdetét, délután kettőkor és este tízkor a műszakok végét és kezdetét jelzik a duda sípjai. — öreg masina ez már. ötven éves. Kisebb javításokat kellett rajta végezni időnként, ha el-eldugult egy-egy síp szelepje. Kicseréltük rajta a buraköpenyt. De a szerkezet maradt a régi. NEVE: BECSKEI JÖZSEF. Éveinek száma: 57. Három évtizede dolgozik a gyárban. Életútja gazdag, szomorú eseményekkel telített út... Egerben, szegény földművelő, napszámos emberek gyermekének született, hatodmagával. Inasnak adták. Windt Géza gépészmérnök és téglagyártulajdonos lakatosműhelyébe. Háromévi inaskodás után Preszler Miklós Makiári úti szeszgyárában kereste a kenyérre valót. Majd Windt úr téglagyárában gürcölt újra, hat éven át. Tégla- és cserépprésbeállító — így nevezték meg foglalkozását, munkakörét, ahová állították, ő más nevet mond erre a régi munkára, egyetlen szót: robot! 36 fillért kapott egy órai robot fizetségéül Windt úrtól. Mert szombatonként személyesen, a maga két kezével fizette ki a munkásokat a „mérnök tulaj”. — Milyen ember volt? Erőszakos, szeszélyes, fölényes. Űr. Mikor megjelent a gyárban, mindig talált valami kifogásolni valót a munkában- Ha valaki nem úgy nézett rá, ahogy 6 szerette volna, az az ember elveszett. Hányszor megtörtént, hogy a nyers cserepeket rá- mástól a földre rugdosta. Mert arra érzett nagy kedvet. Tönkre tette az asszonyok fáradságos munkájának értékét. Gyűlöltük érte. A lányoknak, asz- szonyoknak és a gyermekeknek 20 fillért sem fizetett órabérnek ... 1930-at jegyeztek a naptárba, mikor Becskei József búcsút mondott Windt úr téglagyárának, s a Bélapátfalvi Cementgyár felvételi irodájában jelentkezett. Munkáért. Gondolta, itt majd minden másként történik vele. Itt nem lesz Windt úr és nem lesznek durván káromkodó pallérok sem. De minden maradt a régiben. Itt is gürcölni, csak gürcölni kellett, amíg fáradttá nem betegedett az ember. A felszabadulásig. még pontosabban 1944 novemberéig, s a felszabadulás Az óra lassan méri a perceket, az utolsó másodperceket. Aztán egy mozdulat: a gőz ömlik a sípokon. Harsogva, mély basszussal dalol, játszik a sípokon a gőz. A hangot felkapja a szél, s viszi messzire, távoli falukba, szétterítve itt, a hegyek alján. Fúj a gyár. A munkások keze megáll a lendületben, egymás mellé rakják a szerszámokat. A műszaknak vége ... Öblösen harsog a réztorkú gőzduda. A megszólaltató karnál Becskei Józsi bácsi. Üzen az embereknek. Mindenkinek, aki a duda hangját hallja. Üzeni az idő múlását. Az idő múlását, amely az ő haját is lassan fehér hóval porozza be. Pataky Dezső Mourmelon>!e- Grand negyedik „német inváziója" Chalons és Reims között félúton van Mourmelon-le-Grand község, amely a napokban fogja átélni fennállása óta a negyedik német inváziót. Ámbár egyelőre az invázió még nem háborús jellegű, a községben éppen olyan népszerűtlen, akár az 1870, 1914 és 1940. évi német inváziók. A Paris Presse a napokban beszámolót közölt a község lakóinak véleményéről azzal kapcsolatban, hogy négy nyugatnémet század érkezik Mo- urmelonba, hogy francia katonai táborokban nyerjen kiképzést. Az Atlanti Szövetségben való együttműködés keretében történik ez. A község polgármestere, dr. Quenin kijelentette: „Német katonák menetelése községünk utcáin megdöbbentő látvány lesz, még akkor is, ha utána tisztelgő látogatást tesznek ná lám.’’ A polgármester az első világháborúban elvesztette a szüleit, majd hadifogságba esett, a második világháborúban pedig aktívan részt vett az ellenállási harcban. A községi háborús veteránok szövetsége tiltakozást jelentett be a szervezet központi bizottságánál. A volt hadifoglyok és ellenállási harcosok szóvivője kije lentette: „Van a németeknek elegendő helyük a saját országukban. Ne jöjjenek a mi területünkre. Minden tőlünk telhetőt el fogunk követni, hogy ezt megakadályozzuk, hiszen ez elkerülhetetlenül összeütközéshez vezet a francia és a német katonák között. másfélmillió forint értékben exportál kertimagvakat a Hevesi Állami Gaxdaság A Hevesi Állami Gazdaság nagy mennyiségű fémzárolt kertimagvat szállít exportra. Az idén termelt magvaknak fémzárolását már befejezték és megkezdték azok szállítását. Számos külföldi országba, így a Német Demokratikus Köztársaságba, Nyugat-Németor- szágba, Franciaországba és Hollandiába szállítanak saláta-, hagyma- és virágmagvakat: rózsát és szegfűt. A kertimagvak exportálása — amely- lyel már 1957 óta foglalkoznak — igen jól jövedelmez a gazdaságnak. Az idén mintegy másfélmillió forint értékű fémzárolt kertimagvat szállít külföldre a gazdaság. (ka) Vonatok dübörögnek éjjel-nappal A HATVANI vasútállomás nagy épületének egyik kicsiny Nincs veszélyben a humán tárgyak tanítása Az egri közgazdasági technikumban az elmúlt napokban vitát rendeztek az iskolareformról. A tantestület tagjain kívül részt vett a vitán Lu- gossy Jenő elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának köznevelési alosztályvezetője, Bóta Albert, a megyei pártbizottság munkatársa, Tóka János járási szakszervezeti elnök, Dr. Wendrei Géza, a dohánygyár igazgatója, Orosz Gyula, a tangazdaság agronó- musa és Gáspár László oktató. Székely László tanár mondott vitaindító referátumot, majd a tantestület tagjai és a meghívottak hozzászólásai hangzottak el. A többi között elmondották a hozzászóló nevelők, hogy az iskola szakiskola, így a humán tárgyaknak csökkentett óraszámban való tanítása terén már rendelkeznek tapasztalatokkal, amelyek olyanok, hogy nyugodtan állíthatják: nincs veszélyben a humán tárgyak adta műveltség biztosítása. Helyes anyagkoncentrálással tökéletesen át lehet adni mindazt, ami az általános műveltséghez szükséges. Sőt példaként mondották el azt, hogy ebből az iskolából is mentek fiatalok nyelvszakos és egyéb tanári pályára, s nagy-1 «zerűen megállták a helyüket. Lugossy Jenő elvtárs elmondotta a többi között, hogy a túlterhelés megszüntetésének első lépése lesz az, hogy az általános iskola nem lesz zárt oktatási egység, így csökken a tananyaga, s ez hatással lesz a középiskolákra is. Beszélt az iskolareformnak az ipari tanulókat érintő kiszélesedett képzési rendszeréről, amely lehetővé teszi a magasabb képzettség megszerzését. Elmondotta azt is, hogy nem nagy tömegben, de szórványosan előfordul az, hogy egyesek nem találják a maguk számára megfelelőnek azt a középiskolai képzést, amit először választottak. Az iskola- reform lehetővé teszi azt is, hogy ilyen egyes esetekben a tanulók szakiskolán belül másik szakiskolába lépjenek át Dr. Wendrei Géza hozzászólásában azokról a tapasztalatokról számolt be, amelyeket a technikum diákjainak gyárukban végzett politechnikai oktatása során szerzett Igen lényegesnek tartotta ezt az oktatási formát, mert így a gyerekek megismerik a munkán kívül a munka körülményeit és a munkásokat is. A termékeny vitán elhangzottak hasznos tapasztalatokat adnak át azoknak a középiskoláknak, amelyek még csak a reform során válnak szakiskolákká. szobájában húzódnak meg a menetirányítók. Két ember, két asztal, és legalább tíz telefon. Csörög a telefon jobbról, balról, lent a vágányokon vonatok dübörögnek éjjel-nappal. — Halló, Selyp! A 380-assal 19 óra körül 35 vagon kő megy. Irányvonal 586 tonna. Adta: Pásztor. Kattan a telefon, a választ nem hallom. Az ügyeletes menetirányító már a második készülék után kap. Bal kézzel sűrűn teleírt füzetben lapoz. — Igen, hallom. A ponyvák Zagyvapálfalvára, a hűtők Pestre rendben elmentek. Más egyelőre nincs. Köszönöm. Űjabb telefon. Közben adatokat jegyez és a készüléket figyeli. Sok kilométer távolságból hívták, a kérdést nem hallom. De a választ igen, mert a nagy hangzavar miatt kétszer elismétli: A 17-es 3,40-kor 19 kocsival elment. Tizenhét normálkocsi volt. Ez csak lépcsőzetes lett. Hosszú perceken keresztül csak tőmondatokat hallok, valóban távirati stílusban. De nincs megállás, egy pillanatra sem. Hiába, őszi csúcsforgalom van a vasútnál, 1960. október vége. Mit jelentenek a furcsa tőmondatok? NAGYBÄTONYBAN, a szénbányánál elkészítették a vasúti szállítások havi tervét, a kocsimegrendeléseket is megadták a vasútnak. A befutó megrendelések szerint a MÁV tervszerűen szétosztotta a rendelkezésre álló üres kocsikat. De Nagybátonyban a bánya gyakran megváltoztatja az előre bejelentett szállításokat. Most este nyolc órára jelezték a berakást. Éjfél előtt irányvonat vitte volna a szenet a Ferencvárosi pályaudvarra, így gyorsabb és olcsóbb lenne a szállítás. De az előzetes bejelentést megváltoztatták, gu- rítós vonatban jött a szén, Hatvanban rendezni kell a szerelvényt, a szállítmány késve fog megérkezni rendeltetési helyére De csak ez történt volna? — Nem. Az ilyen közbejött akadályok növelik a kocsifordulók idejét, zavarják a tervszerű munkát, nehezítik a rendkívül megnövekedett vasúti szállítási feladatok zökkenőmentes ellátását — magyarázza az állomás dolgozója. — Persze, innen nem állapíthatjuk meg, hogy a bányánál mi okozta a késedelmet. — Azt valóban nem, de tény, hogy Nagybátony miatt sokat kell kapkodnunk. A rendkívüli Időben beadott kocsimegrendelések miatt át kell dolgoznunk a terveket, szállítmányuk lemarad az irányvonatról. Mindez igen megnehezíti a fuvaroztatók kocsiellátását. Mert itt van Salgótarján, Kisterenye, Selyp, és a Hatvani Cukor- és Konzervgyár. Mind-mind, naponként sok kocsit igénye' lek. Erre is gondoljanak Nagybátonyban. ŰJRA CSENGETT a telefon. Intézkedni kellett gyorsan és határozottan. Teljes felelősséggel. Nincs idő a beszélgetésre Gyorsvonatok. teherszerel vények futnak át egymás után a hatvani állomáson, (F. L.) Figyelemre méltó tett A termelőszövetkezet anyagi megszilárdításának egyik feltétele: az állattenyésztés fejlesztése. Ennek viszont alapja a férőhelyek biztosítása. Enélkül gondolni sem lehet nagyobb arányú, számszerű fejlesztésre. Mivel mindezt felismerték a termelőszövetkezetek többségében, igen nagy gondot jelent mindenütt a férőhely biztosítása. Különösen nagy gond ez az új termelőszövetkezetekben, ahol még ezernyi más problémával is meg kell küzdeni. Nincs megfelelő anyagi tartalék, sőt az is előfordul, hogy az időszerű mezőgazdasági munkák végzéséhez is kevés a munkaerő. Megoldást azonban mindenütt lehet találni, s a közös összefogásra igen jó példa az ecsédi Aranykalász Termelőszövetkezeté. A szövetkezetnek az idén egy 20 férőhelyes fiaztatót kellett megépíttetnie. Gondot jelentett ez, és nem is kicsit, mert először hitelt nem kapott a szövetkezet, aztán amikor pótkeretből biztosították a szükséges pénzt, akkor anyagot nem tudtak beszerezni. Mire mind a két probléma megoldódott, akkor meg munkaerő nem volt a kivitelezéshez. Közben telt az idő, s a termelőszövetkezet tavasz- szal vásárolt kocáit már csak három hét választotta el a fialástól. A fiaztató építését meg kell oldani — mondották, s ennek érdekében összefogott a termelőszövetkezet, é tanács és a helyi pártszervezet vezetősége. Úgy döntöttek, megbeszélve a falu lakóival, társadalmi, közös gonddá, üggyé kell tenni ezt, hiszen az építkezés megvalósításától függ a tsz jövő évi jövedelmének alakulása. Felkeresték a község olyan lakóit, akiket nem kötött le a szövetkezet őszi betakarítási munkája, s beszélgettek velük erről. A beszélgetés nem volt hiábavaló. Hegedűs József és Nagy Lajos, a község két kőműves kisiparosa, maga járt elöl jó példával és eljáró munkások társadalmi segítségével, hozzáláttak a fiaztató felépítéséhez. Két nap alatt megépült és tető alá került az új fiaztató. Ezzel meg is oldódott a szövetkezet nagy gondja. A példa követésre méltó, s bizonyítja azt, hogy a legnehezebb problémákra is van megoldás ott, ahol beszélgetnek az emberekkel, ahol társadalmi üggyé tudják tenni a szövetkezet gondjainak megoldását. Ahol megértik az emberek azt, ha nem is közvetlenül, de közvetve hasznát látják annak, ha a szövetkezet megerősödik. NEMCSAK ISKOL4ÜGY Ezekben a betekben soksok iskolában gyűlnek össze a pedagógusok a délutáni tanítás befejezése után, hogy maguk elé teregetve az iskolareform tervezetét, elgondolkozzanak, elmondják javaslataikat, meglátásaikat. De ezeken a tantestületi ösz- szejöveteleken a legtöbb városban, gyártelepen és községben megjelenik az üzem, a termelőszövetkezet, a tanács vezetője, a párttitkárok, hogy ők is elmondják, mit várnak a káderképzés, az embernevelés területén az iskolától, a reformokkal újjászülető nevelési és oktatási rendszertől. És ebben ez a jó, ez a felemelő, hogy az iskola ügyét, a reform ügyét valóban társadalmi üggyé emelik, nem hagyják magára a pedagógusokat, nem hagyják, hogy csak az egyik oldalról, a pedagógus szemével nézve, oldódjanak meg a problémák. Azok az emberek, akik a társadalmat, a szűkebb értelemben vett közösségeket irányítják, vezetik, akik valóban az életben élnek, azok a vezetők mondják el, hogy mi is a kívánsága az élet és a munka, a tudomány és a kultúra ütemének. Ebben ez a szép, ez a jó, ez az összefogás, ne forduljon a későbbi évek folyamán elő az, hogy évente jönnek rá, hogy az iskola és az élet között még mindig nincs kapcsolat, hogy a tankönyv nem egészen az életből meríti példáit és a többi. Ezért tárgyalja országszerte széles plénum az iskolareform-tervezetet. Ezért érthetetlen az, hogy a tiszanánai általános iskola tantestületi vitájára hiába várták a község három termelőszövetkezetének elnökét és párttitkárát, egyik sem jött el. Igaz, hogy az őszi munkák legsürgetőbb napjait éljük, de az is igaz, hogy délután 5 órakor már sötét van, s az is igaz, hogy valaki azért eljöhetett volna erre a vitára. Minden valószínűség szerint a tiszanánai termelőszövetkezetek vezetőinek sem közömbös az, hogy hány iskolából kikerülő gyerek akar ott maradni a falujában, a mezőgazdaságban, s ha el is megy tanulni, milyen szakmát választ, visszajön-e? Ti- szanánán is közüggyé kell tenni a jövő emberének formálását szolgáló vitát, és a termelőszövetkezetek vezetőinek föltétien hallaniok kellett volna a feléjük elhangzott kérdéseket. Az iskolareform nem a gyermekek és a pedagógusok, hanem az egész társadalom ügye! Megelégedetten hallgattam a minap a Trubadúr cigánykórusát egy népi zeneipar előadásában, kissé csárdásos hangvétellel — de azért jó volt. Rá lehetett ismerni. Nem kevésbé voltam megelégedett, amikor a Csiribiribin című népszerű és igen temperamentumos dalt volt szerencsém egy zongora, egy tangóharmonika nemesveretű kettősén keresztül élvezni, amelyhez mint harmadik, csatlakozott a dob, amely úgy látszik, a temperamentumot volt hivatva különösen aláhúzni. Hallottan már Faust Rondáját is, egy árva szál hegedűn interpretálni, illetőleg egy hegedű négy húrján — de azért jó volt, rá lehetett ismerni. Bízom benne, hogy elér még a szerencse, s végre meghallhatom Beethoven kilencedik szimfóniáját is — szájharmonikán. Fő az. hogy rá lehessen ismerni!
