Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-26 / 253. szám

4 NEPCISAG 1960. október 26.. szeré» ♦illtsf'’ Csak nem állíthatok be?... Idős felsötárkányi asszony topog az egri 6-os cukrászda süteményes pultja előtt. Min­denütt kiírva az árak, ám a néni biztonság okáért sorba ér­deklődi, .mi mennyibe kerül. A felszolgáló türelmére a néni­nek megoldódik a nyelve: — Tudja, lelkem, lagzi lesz holnap, a menyem húgának kötik be a fejét, és most azt nézegném, mit vigyek! Mert ezek a mai fiatalok már nem eszik a kelttésztát, ezek­nek cukrászholmi kell. — Tessék talán akkor ebből a habrollóból! — Jól van no, pakoljon be ötvenet, meg ebből a néger sü­teményből is vagy harmincat, ebből a linziből meg húszat. — De édes néni, annyi nincs hirtelen, minek olyan sok? — No hallja, lelkem, csak nem állíthatok be egy tál tész­tával! ... — á — — GYORS ÜTEMBEN ha­lad az őszi betakarítás a nagykökényesi Béke és Rá­kóczi termelőszövetkezetek­ben. A két szövetkezetben már csak a cukorrépa egy ré­szének a betakarítása van hátra. — A MÁSODIK ötéves terv idején Egerben, a Petőfi utca felső szakaszán — a volt ÉPFU- telep helyén — új csecsemő­otthont építenek. Hirt adtunk róla, hogy a terület kijelölése, az alapok kimérése már régeb­ben megtörtént. S a kijelölt helyen máris dolgoznak az ÉM Heves megyei Építőipari Vál­lalat munkásai. — MÁR JÖVÖRE készül­nek a tiszanánai Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai. Az idén még problémát jelentett az aratásnál a kombájnoktól behordott gabona tisztítás előtti elhelyezése, ezért készí­tenek jövőre egy kétezer négyzetméteres kombájnszé­rűt. A kombájnszérű készí­tését a szövetkezet saját épí­tőbrigádja végzi el. — TÖBB JELENTŐS beru­házás történt ebben az évben az Egri Dohánygyárban a dol­gozók szociális körülményei­nek megjavítása, a termelé­kenység emelése céljából. Űj, hatalmas kazánt is kapott az üzem. A kazán szerelési munkálatait már elvégezték, s hamarosan üzembe állítják a gépet: és rövidesen átadják rendeltetésüknek az új öltöző- helyiségeket is. — TÁRSADALMI munká­val rendbehozzák, átalakít­ják a régi sportöltözőt az is- tenmezeji községi KlSZ-alap- szervezet lelkes fiataljai. A KISZ-tagok ezt a helyiséget rendezik be KISZ-szobának, ahol az átalakítás befejezése után rendszeresen összegyűl­hetnek, készülhetnek felada­taik megoldására. A szórako­zásról is gondoskodnak: egy lemezjátszós zenegépet sze­relnek be, s így táncolni is tudnak majd. — BALATON TALÁN a legkisebb községe az egri já­rásnak, de itt is történnek nagy jelentőségű események, itt is egyre több jele mutatkozik a községfejlesztési politikánknak helyes gyakorlatának: 45 000 forintot fordítanak a villany- hálózat bővítésére, s a falu minden részében megtörténik majd a 220 voltos áramerős­ségre való átkapcsolás. A köz­ségben hamarosan sor kerül az agyagos utcák megjavítására is, s az utak, szabályozására. A község „bdzsonyai” részén az út kimérése már megtör­tént. — MEGKEZDTÉK az egri Spartacus-pályán, az ötéves terv során létesítendő új la­kótelep első három épületé­nek építését, az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A 96 laká­sos építkezés munkálataihoz kiszállították az anyagot és megkezdték a földmunkákat. — KÖZEL SZÁZ holdon ke­rült már földbe a búza a sa­rud! Haladás Tsz földjein. Ti­zenöt hold őszi árpájuk már szépen zöldell és kel már a né­hány nappal ezelőtt elvetett búza is. Az őszi vetés mellett eddig kukoricájuknak mintegy felét letörték már. Tiszta szívvel a Kelemen László Irodalmi Színpad bemutatójáról nem KÖNNYŰ feladat Jó­zsef Attilát hűen tolmácsolni, és igen nehéz a rövid élet gaz­dag terméséből kiválasztani azt a két és félórás anyagot, amely éreztetni tudja az egészet, az életművet, s a teljesség erejé­vel tud hatni. Márpedig akkor, amikor az egri irodalmi szín­pad József Attila-estre vállal­kozott, mindezt látta és dicsé­retére legyen mondva, szépen megoldotta feladatát. Ismeretes, hogy a József At- ■ tila-est időpontja bizonyos ! technikai okokból egy héttel eltolódott, de talán így még aktuálisabbá vált az a meg­emlékezés, amely az est előtt hangzott el. A magyar színját­szás évről évre elviszi az emlé­kezés koszorúját október 2ő-én a budai várba. A Várszínházban 1790. október 25-én tartotta ugyanis első magyar nyelvű előadását a Kelemen László Társulat. S most, 170 év múl­tán a Kelemen László Irodalmi Színpad is nagy névadójára emlékezik. Egy öreg színész maszkjában, korhű jelmezben Rassy Tibor emlékezik meleg lírai hangon a magyar színját­szás születésnapjára, Kelemen Lászlóékra, kik elsőként gyúj­tották meg a magyar művészet lángját. S talán ez az ünnepi aktus irodalmi színpadunk tagjait arra ösztönözte, hogy valóban tudásuk legjavát adják. Az iro­dalmi estre egyébként kezdet­től a befejezésig az ünnepé­lyesség nyomta rá a bélyegét. Amikor a függöny felmegy, egy fénysugár, a sötét háttér­ből megvilágítja József Attila markáns, szomorkás arcképét, majd egy másik fénysugár a színpad szögletében felolvasó művésznőre esik, ki az össze­kötő szöveget a legilletéke­sebbtől, József Jolántól köl­csönzi. S AZTÁN gyorsan peregnek a számok. József Jolán, majd József Attila beszél. Emlékez-: nek a keserves gyermekkorra,1 a mamára, kinek törékeny ter­metét a tőke megtörte, s kit a fiú ércnél maradandóbb anyag­ból formált halhatatlanná; a férfire, kinek „pőre” szája for­radalmi bátorsággal merte az elnyomók arcába vágni az igazságot; a szerelmes poétára, kinek legszentebb érzését, sze­relmét is beárnyékolta a szen­vedésektől terhes múlt és a sö­tét jövő, hisz a betegség már nagy erővel húzza őt a sír felé, míg végül beteljesedik a bala- tonszárszói tragédia. A nagy életmű kis töredékét hallották csupán, de kibontakozott a hallgatókban József Attila köl­tői nagysága, a Horthy-fasiz- mus embertelen, fiatal életeket emésztő, lélekmérgező kora. A költő ma 55 éves lenne, ha megérte volna azt a rendet, amelyet megálmodott. A válogatás mindig igen ne­héz feladat. De különösen ne­héz olyan költők esetében, ki­ket sokan ismernek és szeret­nek. József Attila ezek közé tartozik. Kielégíteni az érdek­lődést, mindenkinek kedvére tenni nagyon nehéz, talán le-: hetetlen. Mégis úgy érezzük, hogy az összeállítást végző Ko- zaróczy József igen ügyesen, nagy szeretettel végezte mun­káját és így az eredmény nem is maradt el. Említést kíván azonban, hogy talán tovább időztünk a gyermek József At­tilánál, mint a forradalmárnál. A RENDEZÉSRŐL is csak elismeréssel lehet nyilatkozni. Véleményünk szerint ez az est egyike volt a legsikeresebb előadásoknak. S ez talán azzal is magyarázható, hogy az egész együttes, élén a rendezővel, igen-igen komolyan készült er­re az estre. Szépen peregtek — talán kissé gyorsan is — a szá­mok. Mintha nem is lehetne különálló számokról beszélni, szinte egybeolvadt az egész műsor. A rendezői elgondolás — mondhatni — rádiószerű volt. Kicsit kizárta a közönsé­get. Ennek helyességén lehet vitatkozni. Ugyanis annyira egymásba folyt az összekötő szöveg és a vers, hogy a taps, valósággal zavaróan hatott. A világítástechnika adta lehető­ségekkel is pompásan bánt. Különösen az előadás kezdetén ötletszerűen hatott a fények játéka, bár később a versmon­dók arcára eső piros, illetve fe­hér fény megszokottá vált. A pirossal váltakozó fehér fény nem illeszkedett a vers témá­jához, pedig a fényhatás így is hasznosítható lett, volna. Azon is lehetne vitatkozni, hogy egy-egy megzenésített költe­mény nem emelte volna-e az est hangulatát, és a torzító erő­sítő beállítása szükséges volt-e. Lényegesen nehezebb fel­adat az irodalmi színpad eseté­ben beszélni a rendező munká­járól, mint akár egy dráma be­mutatásakor. A néző nem tud­hatja, hogy a versmondó, a rendező felfogását, vagy saját­ját képviseli-e. Valószerűbb azonban, hogy a felfogás sok­kal inkább a versmondó egyé­niségét tükrözi. NAGY KÖLTÖT hűen tol­mácsolni, a versszülte hangu­latot felkelteni, a mondaniva­lót aláhúzni... elmélyült, hosszas előkészítő munkát igé­nyel. Az együttes szinte min­den tagja tudásának legjavát nyújtotta ezen az esten. Új­szerűén hatott a póztalan, min­den fölösleges mozdulatot ki­záró, egyszerű, pontos vers­mondás. Nehéz különbséget tenni és bárkit is kiemelni az együttesből. Mégis úgy érez­zük, külön kell szólni Stefanik Irénről, Gyuricza Ottóról, Káli Árpádról, akik ebből a jó együttesből is kiemelkedtek. Különösen tetszett Stefanik Irén művészi átélésű előadásá­ban az Anya, Mama és Anyám című vers. Csapó János a Ha­zám című verset adta elő nagyszerűen. Az új színészek közül Ambrus András emelke­dik ki elsősorban szép, tiszta kiejtésével, orgánumával. Pálfiy György, Paláncz Fe­renc és Kleszó Imre tolmácso­lása is sikeres volt, egy-két kivételtől eltekintve. A kis Köves Géza talán most mutat­kozott be először a világot je­lentő deszkán, hisz még csak általános iskolába jár, de a kö­zönség máris nagy tapssal ju­talmazta. Külön kell szólni Horváth Jenőről, akinek versmondásá­ról sokat lehetne vitatkozni. Egy tény, hogy jelenleg kiüt az együttesből. Az elmúlt év­ben még többen képviselték ezt az irányt, amit ő jelenleg maga képvisel. Túlfűtött, szen­vedélyes, patétikus előadás­mód a jellemzője és inkább játszik, mint szaval. Színész­nek jó volt Horváth Jenő, de szerintünk a versmondás nem azonos a színészkedéssel. Kü­lönösen kirívó volt a Kései si­ratok című vers előadása, amely helyenként sokkal in­kább hasonlított luciferi mono­lóghoz. Ennek a versmondás­nak megvan bár az az előnye, hogy igen mutatványos, látvá­nyos. de éppen ez hátránya is. Horváth Jenő igen tehetséges művész, épp ezért megérdem­li, hogy komolyan bíráljuk produkcióját. Végül, de nem utolsósorban meg kell dicsérnünk az igen szép összekötő-szöveg mon­dásért Lenkey Editet. Csak ismétlünk, ha azt ír­juk, hogy nagyon szép műsort láthatott az a, sajnos, kevés ember, aki eljött az irodalmi színpad Tiszta szívvel című estjére. Es erről szólni kell! Hihetetlen, hogy ilyen kevés irodalomszerető, versszerető ember legyen városunkban. Lehetetlen, hogy a tanárok kö­zül négy-öt magyar szakos le­gyen kíváncsi József Attila költeményeinek tolmácsolásá­ra. Miért tátong hát a színház az ürességtől az irodalmi szín­pad előadásán? Talán azok, kiknek szívügye az irodalom, nagyobb támoga­tást adnának a színpadnak a szervezésben, nem maradna el az eredmény. Sajnos azonban, hogy az irodalmárok: az írók, a tanárok, a könyvtárosok is igen csekély számban jelentek meg egy-egy előadáson. MŰVÉSZEINK fáradságot nem ismerő munkával készül­nek egy-egy produkcióra, de felvetődik a kérdés, vajon ér­demes-e dolgozniuk, akad-e néző, aki megnézi, meghall­gatja őket? Milyen szép lett volna, ha sokan, nagyon sokan hallgatták volna meg a Kele­men László Irodalmi Színpad Tiszta szívvel című igen sike­res, színvonalas műsorát! Nagy Andor I960. OKTOBER 26., SZERDA: DÖMÖTÖR 2600 évvel ezelőtt élt HOMÉROSZ görög költő, a világirodalom első és egyik legnagyobb epikusa. Alakja és munkássága a mon­dák ködébe vész: 7 város tartja szülöttjének. A hagyomány szerint az ILIÁSZ és az ODISSZEA című hőskölteményeket ő írta. E mű­vek hatása óriási volt az európai irodalom szempontjából. Az iro­dalom űn. „homéroszi kérdése” az, hogy e költeményeket egy szerző irta-e, vagy a két eposz csupán régi hősmondák gyűjtemé­nye. A magyar irodalomban Homérosz Zrínyire. Vörösmartyra, Pe­tőfire, valamint Arany költészetére hatott. 275 évvel ezelőtt, 1683-ben e napon született DOMENICO SCAR­LATTI olasz zeneszerző. 45 évvel ezelőtt, 1915-ben e napon halt meg AUGUST BUNGERT német zeneszerző. Híresek Carmen Sylva költeményeire írt dalai, TASSO NYITÁNY -a, a WARTBURGBAN című szimfonikus költe­ménye és a SALAMANCAI DIAKOK című komikus operája. 15 évvel ezelőtt, 1945-ben e napon halt meg ALEKSZEJ KRILOV szovjet matematikus és fizikus. Gyakorlati munkásságának fő ér­deme a SZEVASZTOPOL típusú hadihajó megtervezése volt. 1941- ben Sztálin-díjjal tüntették ki. 5 évvel ezelőtt, 1955-ben ezen a napon a Perzsa-öböl mellett fekvő Maszkát és Oman szultánság csapatai angol tisztek vezetésé­vel elfoglalták a Szaud-Arábiához tartozó, gazdag kőolaj-lelőhe­lyekkel rendelkező BURAIMI-OAZIST. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Ember a medvebőrben A film izgalmas története a német megszállás egy külö­nösen érdekes epizódját örökíti meg. Lengyel film, amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház október 27—30-ig mulat be. Angol—szovjet balettfilm Csajkovszkij zenéjére Tervbe vették egy angol- szovjet koprodukciós balett­film forgatását, Csajkovszkij Diótörőjének zenéjére. A film zenei vezetője Leopold Sto­kowski lesz. műsora t Egerben este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM (Jókai-bérlet, főiskolás) Párádon este 7 órakor: Jubileum — A memtyetjárt iflut GYILOK NÉLKÜL Gárdonyi Gésa gondolatai a háborúról — EGRI VÖRÖS CSILLAG Normandia—Nyeman EGRI BRÖDY A próba folytatódik GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Fűre lépni szabad HATVANI VÖRÖS CSILLAr Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A nagybácsim HEVES Kocsubej FÜZESABONY A Blum-ügy PETERVASARA Sortűz az égbe IVfa, mikor a világ becsü- letes népeit egyre erő­sebben foglalkoztatja a lesze­relés gondolata — érdeklődés­re tarthat számot, hogy mi­ként is vélekedett a háború ré­méről a nagy egri író, Gárdo­nyi Géza. Hogy valóban a nép­ből kisarjadt író nem szakad­hat el a háború forgatagában sem a tömegek lelkivilágától, s a tömegeknek legtitkosabb gondolatával azonosítja a sa­játját — bizonyítja Gárdonyi esete. Lapozzunk bele naplójába, amelyet pedig nem a nyilvá­nosságnak szánt, amely leg­bensőbb érzéseit tükrözi. 1914. július 24-én így írt: „Ahogy egyes ember elintéz­het gyilok nélkül is akármi ügyet, mért ne intézhetnék el a nemzetek is.” 1914. augusztus 1-én ez áll a naplóba bejegyezve: „Mától kezdve az V. parancsolat (ne ölj!) nem bűn. Általános moz­gósítás — tehát háború. Civi- \lizált népek között, akik már állatvérre is tiltakozva néznek! Akiknél íratlan törvény, de mégis törvény, hogy egy vi­gyázatlan szóval sem okoznak kedvetlenséget az embertárs­nak. Akik a katonaságot a kö­zépkorból maradt barbár in­tézménynek néztük: emberek, akiknek kés van kötve az ol­dalára: anakronizmus! És most... A magamfajta lakója ennek a világnak kábultannéz maga elé: ember vagyok-e csakugyan?” Ugyanezen a napon vetette papírra, naplója lapjaira eze­ket a szinte harciasán háború­ellenes sorokat: „Hágai béke­palota elé művészi szoborcso­port helyett egy monstruózus akasztófát állítsanak. Arra kössék fel, aki ezentúl hábo­rút indít.” De az általános mozgósítás, amely előrevetette a háború rémes árnyát, tovább foglalkoztatta egri magányá­ban Gárdonyit. Páratlanul szellemes a következő hosz- szabb bejegyzés: „Levél: A tigrisnek Belgrádban vagy Párizsban vagy Budapesten az állatkert­ben. 1914. augusztus 13. Bocsáss meg, hogy utáltalak, megvetettelek, irtóztam tőled. De úgy gondolom, hogy én em­ber vagyok, te állat vagy.Én szó­val se bántok senkit, te szétté­ped, akit először látsz is. Az én nézésem angyaloké, a te né­zésed az ördögöké... világ azonban megfor­dult ezekben a napok­ban. A különbség közöt' csak annyi, hogy te négy lábon jársz, én kettőn, s hogy te na­gyobbat tudsz ordítani. De én meg ölni tudok jobban. Egyéb különbség iiincs köztünk: bo­csáss meg. hogy magamat ed­dig embernek neveztem.” 1914. augusztus 15-én fel­rémlik már előtte a háború szörnyű pusztítása: „A katonák milliószámra marsolnak. Lo­vasok elől, oldalt és hátul. A Agyúk közbiil és szuronyerdő. Dalolnak. Harmatcsepp nem hull annyi egy éjjel a földre, mint ameny- nyi könnycsepp az otthonma­radtak szeméből. A katonák marsolnak, danolnak. Es az éj­nek nincs annyi feketesége, mint amennyi feketeség lenne kiterítve az a sok posztó és krepp, ami egy év múlva az özvegyeken és árvákon lesz látható. A katonák marsolnak, danolnak.” Megkapó békegondolatok su- gárzanak az 1914. szeptember 7-i feljegyzések soraiból: „A háború vége. Ha majd minden ágyúból harangot öntenek s az utolsónak hagyott 42 centimé­teressel a Krupp-gyárakat lö­vik össze ... Ha majd az utol­só puskával az utolsó királyt lövik agyon... Ha majd az utolsó kardot ott törik össze a hágai békepalotában... De már akkor minden embernek szárnya nő a vállán.” A háború vad tobzódása köz­ben észre veszi, hogy a vad öl­döklés mögött a tőkések bol­dogan dörzsölik össze kezüket a „nagy üzlet” reményében. 1915. augusztus 19-én, amikor hírét veszi, hogy német repü­lőgépek bombákat dobtak Lon­donra — így írt: .,Egy város fölé hadisárkány száll és bom­bát ejt le. — Sikerült! — mondják örömmel odafenn. A bomba megölt egy aggot és egy gyermeket. Sikerült! Egy várost körülzár az el­lenség (Kovnó) és ezrével hull a halott és. a sebesült. DiadaU orditás és haldoklók nyöször­gése. Sikerült! A győző nem­zet Te Deumot énekel. A le­győzött Misereret. A tőkepénzesek mosolyogva nézik a börze rovatot. Sike­rült!” Gárdonyi igaz emberségéről — minden tévelygése, botlado- zása ellenére is — mély hu­manizmusáról, a magyar nép­hez való szoros kapcsolatáról világosan vallanak a naplója-, ba vezetett sorok. Ügy hisszük, hogy közeljárunk az igazság­hoz, amikor azt állítjuk, hogy a nem közönség elé szánt nap­ló soraiból lehet igazán meg­ismerni Gárdonyi Gézát, az embert. A mikor fennjárunk az eg- rí vár Bebek-bástyáján, hol a magyar toll nagy meste­re örök álmát alussza — Az egri csillagok, a Lámpás, A bor és az Annuska írói értéke, mellett gondoljunk egy percre a naplóíró Gárdonyira is, aki e lapokon vallotta meg, hogy mennyire szemben állott a Habsburg-ház rablóháborúiá-. val, s a háborúnak még a gondolatával is. Es erre jó gondolni ma, amikor a népek egyre szorosabb összefogásban, kívánják egyszer és minden­korra kitörölni az emberiség történetéből a háborút és he­lyébe állítani a biztonságos.- gyümölcsöző békét. Hogyan is írta Gárdonyi: • ....... Ha majd az utolsó kardot is ott törik' össze a . . békepalotában Sugár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents