Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-26 / 253. szám

1960. október 20., szerda NEPÖJSAG s A CUKORGYÁRTÁS TITKAI Tehervona tszerel vények és répahegyek, végig, ameddig a szem ellát. Csúcsforgalom a cukorgyárban. „Teljes gőzzel” dolgozik az Elfa-vízágyú, a lűgzó-állomás, a cukorfőző gé­pek és a centrifugák. Régi és új munkások, háznagyságú gé­pek. parányi laboratóriumi fel­szerelések összműködése szük­séges ahhoz, hogy a földes, sá­ros répából „kristálytiszta”, édes cukor legyen. Gyárainkban aránylag rövid Idő alatt kell előállítani olyan cukormennyiséget, hogy mind­nyájunknak jusson belőle az év minden napján és messzi külföldre is szállíthassunk — valutáért és cserébe, a nekünk adott traktorért, műtrágyáért, energiáért és gépekért. Hogyan készül a cukor? Akik a Hatvani Cukorgyárban dolgoznak, azok közül sem tudja mindenki. Akkora ez a világéletében szitás lett volna. A centrifuga a kristályszem cséket és a főzés során kelet­kezett különböző szirupokat le­választja, megtisztítja. Annus Nándor széles vállán megfe­szülnek az izmok, leemeli a ka­lapot és máris kész a hófehér kristálycukor. Félreértés ne essék, most nem arról a kalapról van szó, amelyet a nős emberek visel­nek, vagy némely háznál az asszony visel. A cukorgyárban kalap leemelésnek mondják azt a folyamatot, amikor a cukor- gyártás befejezése után ellen­őrzik a cukor minőségét. ISeltó: 50 kilogramm Felvonó röpíti egy emelet­tel feljebb a hófehér cukrot- Emberi kéz hozzá sem ér. Elő­re elkészített, tiszta papírzsák­ba gép tölti be a kész árut. A zsákra előre ráírták: fogyasz­tói ár: 10,60. Nettó: 50 kilo­gramm. Katona Mihályné arra vigyáz, hogy az előírt súly pontosan meglegyen. A mázsa pontos, csak ügyelni kell rá. Minden rendben, egy moz­dulat és a csuzdán máris sza­Szegedi Istvánná kötöző, le­zárta a zsákot. Lesz cukor az idén, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. (Kiss Béla felvételei) keze alatt, ö felelős mindenért a centrifugától a csomagolóig. A munkások nagyobb része csak idénymunkán van a gyár­Nagy figyelmet és testi erőt kíván a lúgzó­állomás gépeinek kezelése. Az emberek vi­gyáznak, nehogy baleset történjék. gyár, mint egy falu. Területe nincs olyan nagy, mint Kisfü­zes, Szarvaskő, vagy Nagy- kökényes, de nehezebben át­tekinthető. A gyárban pedig többen dolgoznak, mint ameny- nyien az említett három köz­ség bármelyikében laknak. Száz ember munkáját végzi a vízágyú — Sok ilyen ágyút kellene gyártani — nevet felém egy tréfás kedvű, nagybajuszú férfi. Elfa-vízágyúval végzik a Hat­vani Cukorgyárban a répa va­gonból való kirakását. Nehéz fizikai munkától szabadítja meg ez a szerkezet az embere­ket. Kézi erővel, lapáttal—vil­lával nemcsak nehéz volt ez a munka, hanem rendkívül' kel­lemetlen, mert egyáltalán nem tartozott az úgynevezett „tisz­ta” munkák közé. — Ezzel a módszerrel és kedvező körülmények között az egész gyár folyamatos répa­ellátását biztosítjuk. Száz­száztíz ember munkáját végzi a vízágyú és az sem közömbös, hogy sokkal olcsóbban — ma­gyarázza a gyár műszaki em­bere. Bő vízzel mossák, bent a gyárban gépekkel szállítják és szeletelik a répát. Széles csa­tornán óriási „katlanba” öm­lik a répaszelet, Bodó János és társai határozott, gyors moz­dulatokkal nyitják fel a sú­lyos vasajtókat, széles tömlő­ből erős vízsugarat engednek a szeletre. Lúgozzák a répát. Itt történik a répaszeletből a cukor „kinyerése”. Ma már korszerű lúgzóberendezése van a hatvani gyárnak. De a máso­dik ötéves terv során modem J. diffúziós-berendezés épül nálunk — büszkélkedik a mun­kavezető. — A jelenlegi mun­kafolyamat még szakaszos, de majd az új beruházások meg­valósítása után a répaszelet betöltését és kinyerését folya­matossá teszik. Amíg pár szót váltottunk a munkásokkal, a lúgzóban nyert lé különböző technológiai fo­lyamatokon ment át. Kristá­lyosításra tettük alkalmassá — mondták a szakemberek. Tíz éve 45 fokos melegben Széles vaslépcső visz fel a gyár következő emeletére. Me­leg gőz, pokoli forróság csapja meg az embert. Háznagyságú katlanok sorakoznak egymás mellett, a léghőmérő 45 fokot mutat. Félmeztelen emberek irányítják a cukorfőző állomás munkáját. Így is folyik rajtuk a víz. — Tizenkét éve vagyok cu­korfőző, megszoktam a mele­get — mondja Kiss József. Sze­mét közben le sem veszi ^ mintáról, a kristályosodást el­lenőrzi. — Minden ■endben, kifo- Astalan lesz a 'kor — moso- yog vidáman. — Odabent kicsit mele­gebb van — mutatok a cu­korfőzőgépek felé. — Valamivel. De nem is ez a lényeg. A 60—65 száza­lék cukrot tar­talmazó sűrű lé kristályosí­tása vacuum alatt történik, vagyis a vizet 100 fok alatt párologtatjuk el. Erre azért van szükség, hogy a főzési folyamat alatt a cukorbom- lást megaka­dályozzuk és a főzési időt le­rövidítsük. Gondosan el­lenőriznünk kell a gépeket. Nem tikkad- latunk el, akár­milyen hőséget fújnak is ránk ezek a fémtestek. Leemelik a „kalapot“ A másik teremben is zúgnak, zakatolnak a gépek, és hőség­ben dolgoznak az emberek. Kövér izzadságcseppek görög­nek arcukon, hátukon. A cent­rifugák közelébe értünk. De­ban, de sokan minden szezon­ban visszatérnek. Minden esz­tendőben új emberek jönnek, Hatvanból, Jászfényszaruról, Hortról és Túráról. Meg kell őket ismertetni a géppel, taní­tani, nevelni kell őket. Nem könnyű, de szép feladat. — Örömmel csinálom, mert 1922-ben szivattyúkezelő gye­rekként jöttem ide. Nem fe­lejtettem még el, hogy milyen jólesett nekem akkor a bátorí­tó, jó szó. Peszleg Ferencet hívta a kö­telesség, sok a munka, éjjel­nappal megy az üzem. Az or­szágnak gyártja a cukrot. A fáradságos munkáért köszönet nektek, hatvani munkások. F. L. Kiss József cukorfőző, már tíz éve dolgozik a gyárban. Mun­kahelyen állandóan 40—45 fok a hőmérséklet. rékvastagságú csövön sűrű, fűszer- és csemegeboltba, vagy barna pép folyik a centrifuga külföldre kerül? Azt előre ne- dobba. Annus Nándor jól meg- héz lenne megmondani, termett, szépszál férfi. Egy-két Peszleg Ferenc majdnem to hete Jászfényszaruról került a éve művezető ebben a gyar- gyárba. Ügy mozog itt, mintha ban. Most 60 ember dolgozik a A világ első kéttörzsű hajója Gorkij városban vízre bocsá­tották a világ első úgynevezett katamaran-hajóját, amelynek közös fedélzettel összekapcsolt két törzse van. A folyami hajó rakodóképessége 600 tonna. Mindkét törzsbe egy-egy táv­vezérlésű hajtóművet szereltek. A katamaran gyorsjáratú ha­jó, igen mozgékony és jobban megterhelhető az ugyanolyan vízkiszorítású közönséges típu­sú hajónál. Rakományát nem a hajótérben, hanem a széles, nyitott fedélzeten helyezik el. ami jóval megkönnyíti és meg­gyorsítja a rakodási munkála­tokat. Mihail Alferjov, a gorkiji ví­ziközlekedési műszaki főiskola professzora, aki a katamaran műszaki terveit készítette, most olyan kéttörzsű hajó­konstrukción dolgozik, amely több mint 100 kilométeres se­bességgel halad a vízen. i „A Rajnától a I Francia Középhegy- jségig... Mire szolgál• ! nak a Franciaország- í ban felállítandó né­met támaszpontok?” — teszi fel a kérdést a L'Express és a kér­dés feltevése, ha tel­jesen jogos is, nem nélkülöz bizonyos na­iv ságot sem. Vajon mi célt szolgálhatnak ezek a támaszpontok, vajon miért van szüksége a bonni Né­metországnak egyál­talán támaszpontokra és pont Franciaor­szágban? A kérdésre nagyon- is egyszerű a válasz, csak egy idézet kell még és egy megálla- \pítás, az egyik ham- rgi lap cikkéből. íme, az idézet: „Ha hűen és eltökélten ki­tartunk szövetségese­ink mellett... visz- szakapjátok szép ha­zátok egy részét..." — mondotta Adenauer, egyértelműen az Ode- ra-Neisse vonalon tú­li, lengyel területekre célozva. De hogyan merte ezt kijelenteni Herr Adenauer...? S most a hamburgi lap: „A Német Szövetségi Köztársaság távol áll az elszigetelő­dé s tői, miután en­gedélyt kapott, hogy a Bundeswehr szá­mára raktárakat és lőteret létesítsen fran­cia területen...” ... Hát ezért! (-6) Hevesről, a járási tanácsülésről jelentjük A Hevesi Járási Tanács ta- nácsülési meghívóján a követ­kező idézet olvasható: „A ta­nácstagok a választók akaratát képviselik, rendszeresen meg­hallgatják választóik vélemé­nyét, javaslatait. A tanácstag, mint a dolgozók küldötte fog­lal állást a tanács munkájával kapcsolatos kérdésekben.” (A Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1954. évi 17. sz. hatá­rozata.) A meghívó felirata világo­san elmondja, miért terjeszti a végrehajtó bizottság a ta­nácsülés elé azokat a kérdése­ket, amelyeknek eldöntéséhez a dolgozó nép küldötteinek vé­leményét is ki kell kérni. Ma már a költségvetéseket és a munkaterveket nagyon széles fórum vitatja meg és hagyja jóvá éppen azért, hogy az olyan legyen, amilyennek a dolgo­zók szeretnék, amilyennek va­lójában lennie kell. Ezen a já­rási tanácsülésen is két olyan dolog került a tanácstagok elé, amely közvetlen kapcsolatban van a dolgozó nép életével, jö­vő esztendejével, nevezetesen a költségvetés és a kulturális munka terv. Elsőnek Papp Sándor elv­társ, a járási tanács VB-titká- ra ismertette a költségvetési irányszámokat. A beszámolóhoz, illetve elő­terjesztéshez 12 hozzászólás hangzott el. A hozzászólók ál­talában helyeselték és elfo­gadták a tervezetet, néhány kiegészítő javaslat hangzottéi. A napirend másik pontja Kormos Vilmos, VB-elnökhe- lyettes előterjesztése volt, amely a járás kulturális mun­katervét vitte a tanácsülés elé. Röviden ismertette az előző év tapasztalatait, s elmondotta, hogy ez a munkaterv már az együttműködés terve, mert a különböző szervek közösen ál­lították össze. Az ismeretterjesztő munka kapcsán részletesen foglalko­zott az előadók felkészítési módjával, az ismeretterjesztő munka ellenőrzésével, s ismer­tette azt a beosztást, amely le­hetővé teszi a későbbiek folya­mán a jó előkészítést és a rendszeres ellenőrzést. Részle­tesen beszélt az előadássoro­zatok tartalmáról, fontosságá­ról, majd ismertette a munka­tervbe foglalt tanfolyamokat. Fontos helyet kapott a munka­tervben a termelőszövetkeze­tek munkaegységszámítási és közismereti tanfolyamának szervezésére irányuló munka. A nők részére egészségügyi tanfolyamokat és különféle há­ziipari és háztartási tanfolya­mok megszervezését írja elő a terv. A művészeti tanfolyamok és klubok szervezésével kap­csolatban is ismertette a ter­veket. Foglalkozott az ismerte­tő előadás a kiállítások szerve­zésével, a tapasztalatcsere-lá­togatások és kirándulások be­vezetésével is. A .művészeti munkáról szól­va elmondotta, hogy ennek középpontjában a csoportok tagjainak önképzése és a köz­ség dolgozói világnézetének formálása kell, hogy álljon. Az előterjesztett munkaterv­hez nyolc hozzászólás hang­zott el. A hozzászólók általá­ban az ismeretterjesztő munka tematikájának sorrendjét, az előadások címét vitatták. A vita lezárásakor oly módon kaptak választ, hogy az elő­terjesztett tematika nem köte­lező, csak irányító jellegű, s minden előadó — felmérve saját csoportjának érdeklődé­sét, képességét — szabadon változtathat akár az előadás témáján, akár a sorrendjén. Variáció egy témára Elolvaslak és megmondom ki vagy. íme az állí­tás igazolására, egy ugyanazon té­ma, több típusra hangszerelve. Kö­zeledik a reggel. Hogyan írja meg ezt a ... népieskedő: Felpitymallott az égre igencsak a Nap. Udvara tisz­ta volt, mintha Mari néném seper­te volna a minden reggeli tekenöben való dagasztó:- után, hogy öröm, haj, de nagy öröm volt reá nézni. A Napra, amelyet megperelt már a kokas, megcsodált a szívbéli pacsirta madár, s amely­nek feljövetelét előre megjósolta a mindent tudó Sze­rem Borbála.. Hogy ki légyen ez a Szerem Borbála? Hát ő légyen... az ún. munkás­író: Feldübörgött, mint izzó vasle­pény az égre, a ve­reslő Nap. Hatal­mas kohójából iz­zó, sziporkázó fényt vetett az ital­boltok vasredö- nyeire, az éjszakai műszakra és a gyárudvarra, ahol az elfekvő készle­tek várták, hogy rájuk is új és hasz­nos Nap tűzze ko­hósugarát. Ohó, e kohó azonban Vas­izom János hibájá­ból, aki ugyan te­tőtől talpig mun­kás volt, de még sok csökevénnyel, nem süthetett az elfekvő készletek­re... Hogy miértr Hát azért, mert a „harmad-' nemzedék”: Ismét, de más­ként jött fel a Nap. Pitymallatt ugyan, de ez más pitymallás volt, magabiztos, és cél­ratörő, elszánt, de következetes, új­szerű, de mégis magába ölelte az elmúlt évtrilliók napfölkeltéinek minden tapaszta­latát. Üj hangot adott, amelyet csak új fülekkel lehet hallani, új és me­rész hangot a ha­ris, a pacsirta és Mari néni, kinek fiát messzire ra­gadta sorsa a vá­rosba, ahol. mint Vasizom János, testesítette meg a s ummás nagyapa, tsz-tag apa utáni harmadik nemze­déket ... ss az író: Hajnalodik... (egri) lad tovább a zsák. Szegedi Istvánná veszi kezelésbe. Gon­dosan lezárja, kis fogójával ráteszi az ólomzárat. A zsák­raktárba, a hatvani, gyöngyösi Annus Nándor örömmel nézi, hogy a brigád jó munkát vég­zett. Hófehér a cukor.

Next

/
Thumbnails
Contents