Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

1960. október 25., kedd KEPDJSAö s Sürgős Unná valók a mezőgazdaságban MEGYÉNK MEZŐGAZDA­SÁGA a gabonatermesztés vo­nalán jól teljesítette az I960, évi tervfeladatát. A fcsz-ek eb­ben az évben is terven felüli termésátlagokat értek el. A nyári mezőgazdasági munkák sikeres lezárása után általában jól felkészültek az őszi mező- gazdasági munkák végrehajtá­sára is. Már eddig betakarításra ke­rült a cukorrépának mintegy 35 százaléka. a burgonyának 75 százaléka, a kukoricatörés­nek körülbelül 60 százalékát végezték el. Befejeződött a me­gyében az őszi árpa és a rop vetése is. Nagyobb lemaradás a búza vetésében van, mert ezt a tsz-ek és az egyéni terme­lők a tervezettnek csak körül­belül 20—25 százalékán vetet­ték el. A pártszervek segítségével a tanácsok és gépállomások igye­keznek megteremteni az őszi munkák sikeres végrehajtásá­nak feltételeit. A hozamok növelése ér­dekében több mint 450 vagon minőségi búza, rozs és árpa ve­tőmagot bocsátottunk a tsz-ek rendelkezésére. Műtrágyából eddig mintegy 630 vagon ve­gyes műtrágya került leszállí­tásra, hogy a nagyüzemi táb­lák kialakítása során a rossz elővetemény hatását minél si­keresebben ki tudjuk küszö­bölni. A tsZ-ek saját erő- és munkagépein kívül a gépállo­mások csaknem 1000 traktora dolgozik a termelőszövetkeze­tek területén. A GONDOS ELŐKÉSZÜLE­TEK ellenére ebben az évben egy viszonylag száraz nyári időjárás után szokatlanul esős idő következett be. éppen az őszi betakarítási és vetési munkák kezdetére. Hosszú idő­re elnyúlt például a kukorica, cukorrépa vegetációs ideje is. Ez a tény több termelőszövet­kezeti vezetőt és szakembert megtévesztett és igyekeztek be­várni főként a kukorica teljes beérését. Hozzájárul a betakaritási munkák megkéséséhez az is, hogy egyes tsz-ekben nem ala­kították ki a megfelelő munka­onóockxkxxx»cx>3acx30ooocioo szervezeteket, nem Osztották fél a betakarítandó tetületéket á tsz-tágokra, vagy éppen a háztáji terülétek betakarításá­val foglalkozták hosszabb ide- ig. Éppen ezért napjaink legfon­tosabb feladata, hogy a még hátralevő napokat és órákat minden termelőszövetkezet a betakarítás, vetéselőkészítés és vetés érdekében a leggazdasá­gosabban használja ki. Szük­séges, hogy e nagy munka kö­zepette is figyelemmé] legye­nek főként a szakemberek a nagyüzemi táblák kialakításá­ra. Lehetőleg egyforma ta'aj- típusok, természetes határok, a megfelelő táblanagyság (sík vidéken 60—80 kh-as. hegyes, dombos vidéken 16—30 kh-as) legyen a táfc’a kialakításénak legfőbb szempontja. Vigyázni kell arra, hogy a nagyüzemek részére a táblák kia’akítása után is elegendő pillangós álló­vetés marajon. VÉLEMÉNYEM SZERINT a betakarítás megkésése miatt ismételten felül kell vizsgálni azokat a táblákat, amelyeket a tsz-ek az őszi vetések céljára kijelöltek. A hiányzó kenyér- gabonavetés figyelembevéte’é- vel számba kell venni, hogy a rendelkezésre álló emberi és gépi munkaerő a még hátrale­vő kapásterületről mennyi idő alatt tudja e'végezni a burgo­nya, cukorrépa, vagy a kuko­rica betakarítását. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a gépek e területeket mennyi idő alatt tudják felszántani, vetésre elő­készíteni és a vetést hány nap alatt lehet befejezni. Ha ez áz időpont tú] későre to’ódik, fel­tétlenül szükséges újabb terü­letek kijelölése, amelynek so­rán esetleg gabona után kell gabonát vetni. A vetési idő előrehaladott volta miatt inkább idejében vessünk nem kielégítő előve­temény után műtrágyával, mint jobb elővetemény után, megkésve, műtrágya nélkül. A megkésett vetés nem tud kellően megerősödni és a téli, fagyok jelentős kiritkulásokat okozhatnak. E napokban már jelentősen fel emelt vetőmag- mennyiséget kell hasznaim egy hatásztrális holdra. Indokolt, hogy holdanként legalább 12Ö —125 kg vetőmagot vessenek a tsz-ek, a kellő növényállomány biztosítása érdekében. A szov­jet és olasz búza fajtákból — é'zeknek az optimális vetési ideje tnost Van itt — katasztrá- lis hő'dánként: . feltétlenül el kell vétni a lió—150 kg-öt. El­lenőrizni kell a vetés során a vetés} mélységet is. Hazai bú­zafajtákat 4—6 cm fnéiyen, a külföldi búzafajtákat 6—7 cm mélyen kell vétai. A termelőszövetkezeti v te­tők és szakemberek a napák­ban állandóan a határban tar­tózkodjanak és amint meg­állapítják, hogy epy-epy tábla vetése lehetővé válik a mühlca- erő legteljesebb átcsoportosítá­sával azonnal kezdjék meg és munkaidőt jól kihasználva, fe­jezzék be miélőbb egy-egy táb­la vetését. A vetési munka szempontjából lényegesen jobb időjárásra már nem számítha­tunk. Ezért, szükséges, hogy újabb területeket jelöljenek tó az őszi vetések számára és a betakarítást a legnagyobb ütemben végezzék. JAVASOLOM. HOGY AZ aratás idejéhez hasonlóan, a burgonya, cukorrépa és kuko- riea betakarítása során is al­kalmazzák a tsz-ek a premizá­lást. Ezzel megtudják gyorsíta­ni a betakarítást és korábban tudják a vetést is befejezni. A betakarítást is úgy kell irányí­tani. hogy elsősorban a vetésre váró táblákról kell a kapásnö­vényeket lehordani és utána azonnal szántani és vetni. Ha e néhány alapvetően fon­tos szervezeti és gazdasági in­tézkedéseket megyénk tsz-ei betartják, minden reményünk megvan arra, hogy jövő évi ke­nyerünket biztosítani tudjuk és a vetési munkákat megyénk területén a tsz-ek november 7- re befejezik. Strumpf László, megyei főagronómus ŐSZ. A/ja reggel éreztem először, hogy itt az ősz. Tegnap még kellemesen simogatta bű- rünket a déli vérőfény, jólesett sütkérezni az egyre messzebb­ről és erőtlénebbül érkező su­gárzásban. Este már nyirkos párák gomolyogtak elő a Bükk völgyeiből és piszkos felhőron­gyok verődtek össze a város felett. Sötétedéssel paékoló eső mosta végig a néptelen utcá­kat, nyomában jajgatva szaladt a szél. A fák fáradtan hajlong­tak a sötétben. Reggelre fel­tisztult ugyan, de a párák nem húzódtak vissza a hegyek közé. A szél felerősödve sodorta ulólsó útjukon a sárgult fale­veleket. tegnap még tiszták volták az utak, ma reggelre teleszóródtak zizzenő avarral. A Nagy Festő újra éljött az éj­jel ... Négyszer jön el évente és ecsétvanásai nyoinán tavasz- szál ezernyi színárnyalatban éled a zöld, nyáron olvadt ara­nyat csorgat az érett kalászten­gerre, és mielőtt fehér, tiszta lappá lenné a világot, még egy­szer eljön, hógy tobzódó szí­nekkel búcsúzzék. Festőpalet­táján embér által meg nem ál modótt színek keverednek. Az ajtónk, előtt sötét liláskékké csípte a vadszőlő levelét, má síkra égő vöröset csapott, amott mézét cseppentett, majd egy levélen összefutott a sok szín. Aztán a hideg fuvaüom leteriti sorban egymás mellé a tarka mozaikot. Süppedő sző' nyegen járunk, furcsa, fáradt neszek kelnek lépéseink nyo­mán. A száradó falevelek fa­nyar illata terül szét a levegő­ben. Az emberek fázósan siet­nek és dörzsölgetik gémberedö kezüket. Két asszony arról be­szélget a sarkon, hogy fűteni kell. Előkerülnek a kabátok, a gyerekek melegítőben szökdé­cselnek az iskolába, itt vagy, hát ősz, köszönüek, legkedve­sebb évszakom. S. Szabó Márta Éjjel a bányában (I960, szeptember—október) A BÁNYATELEPRE rá­terült az éjszaka. Az embe­rek nyugovóra térnek. Ök ilyenkor kezdik a műszakot. Este negyed li­kőr már a szénfalnál, a kaparószalag, a fúrógép mellett állnak és csak reg­gel háromnegyed hatkor hagyják abba a munkát. .4 három műszakban dolgozó bányászokról van szó, akik minden harmadik héten éj­szaka szállnak le a mélybe, hogy a termelés, a gépek kihasználása folyamatos le­gyen, s pillanatra se álljon meg a drótkötélpályán a nehéz, szénnel teli csillék menetelése. Az Egercsehi Bánya­üzemben készített jegyze­tekből, álljon itt néhány.., Egymás után érkeznek a bá­nyászautók az aknaudvarra. A műszakba indulók, a mélybe leszállók a felolvasóban gyüle­keznek; s az aknászok kinek- kinek megmondják: hova men­jen dolgozni, melyik munka­helyre. A gépkezelők, villany­szerelők, szivattyúsok egymás után szállnak a kasba, indul­nak a mélybe. Minket Ficzere Miklós bácsi vezet. Idős, tapasztalt bányász­ember. Harmincnégy esztende­je dolgozik a föld alatt. Hosz- ezú-hosszú éveken át volt vá­jár. Most aknász. Ismer már mindent itt a föld alatt. Volt elég idő rá, hogy megismerje ezt a hatalmas, föld alatti „gyárat”. A 12-es ereszkébe tartunk — a bánya leggazdagabb szén­mezője ez. Tiszta szénben ha­ladnak a vágatok, s a fehéren sorakozó ácsolatok néma me­netelése belevész a távolba. Az ácsolatokon, a gerendákon élő gombák — lilás és foszforzöld színű testükkel — pompáznak. A göndörödő faháncsokon, a gerendákra szőtt pókhálókon meggyűlt vízcseppek gyön­gyösnek pirosán. kéken és aranysárgán, a rájuk vetülő fényben. Az ereszke meredeken fut a végtelen feketeségbe. Apró fénypontok tűnnek szemünk­be. Bányászok dolgoznak a szénfal mellett, a lámpák sár­ga világánál. Nagy Hiló Pál szocialista munkabrigádjának tagjai. Szénelővájáson dolgoz­nak. Már hallani is a fúrógép hangját, ahogy szénbe tép az acél. Halad előre a csapat, egy­forma, gyors lendülettel. Még 110—120 méternyi út van előt­tük, ilyen távolságon kell ki- fejteniök a szenet. Mögöttük a kihajtott vágat. 300 méternyi. Szépen dolgoznak. Féléves ter­vüket 114,8 százalékra teljesí­tették. Harmadik negyedévi tervüket is ilyenformán. Ritka az a hónap, hogy a csapat ne 120—130 százalék fölött telje­sítené a tervét. Jó minőségű szenet ad ez a brigád. S meg­értem, hogy miért. Már jó ide­je, hogy megvalósították a le­mezre való robbantást. A le­mez megakadályozza, hogy a talpon — a vágat alján — levő meddő belekeveredjék a rob­bantott szénbe. A fúrógép zú­gása abbamarad. Robbantani fognak. Hat-hét lyukba kerül töltet A töltetet lefojtják, a lyukakat tömedékelik. És sor­ban gyújtják meg a zsinórokat. Sercegve, sisteregve kúszik a láng a töltet felé. Feljebb me­gyünk a vágatban. S várjuk a detonációt. Betörő lövéssel, úgynevezett „teliorttal” rob­bantják a szenet. Gyors egy­másutánban robbannak a töl­tetek. Halljuk a lemezre hulló szén robaját. Aztán míg füst­re várunk, beszélgetünk. Min­denről szó kerül. Nagy H. Pál azokról az időkről mesél, ami­kor a bányászkodóst kezdte. Lent laktak akkoriban a Csó- kos-völgyben. Barakképület­ben. Szalonnát ettek, kenyér­rel. Es macsángát. (Így hívják feléjük. Istenmezején, a papri­kás krumplit.) — Hol vagyunk már ettől... — mondja. — Nem lenne jó oda visszamenni. — Visszább meg még úgyse! — így „Rezes sógor”, a csapat legöregebbje. (Mert mindenki úgy hívja Berecz Rezes And­rást itt a bányában: „Rezes só­gor”. Korban is rászolgált már ő erre a nagyonis természetes­nek ható, tisztes címre. Régi, idős bányász, de csak az éve­ket számítva. Mert amúgy, a munkában, nincs köztük kü­lönbség. Fiatalos lendülettel, fiatalos energiával dolgoznak mind. Ez a magyarázata ered­ményeiknek.) A föld alatt röpül az idő. De nem időzhetünk náluk sokáig. Ejfél után 2 órára a 4-es sza- lagereszkei tetőn kell lennünk — így ígértük Balogh János aknász elvtársnak. Időben érkezünk a megbe­szélt helyre, ahol már vár ben­nünket Balogh elvtárs. Elkö­szönünk Ficzere Miklós bácsi­tól, mert innen már egy másik aknász kalauzol bennünket to­vább, újabb munkahelyekre. Dénes Görög József szocialista brigádjához, s a szocialista cí­mért versenyző Bartha Rityi Dénes kollektívájához. Lassan egy éve lesz, hogy a szocialista címért versenyez Bartha R. Dénes 9 fős brigád­ja. Nagyszerű, jó erejű, szer­vezett munkacsapat ez. Nem­régiben 93 métert haladtak előre, vágatkihajtásnál. Ez igen nagy távolság a föld méhében, mert itt a centiméterek a mil­liméterek is értékesebbek, töb­bet jelentők, mint bárhol. Egyetlen számot hadd említ­sek termelési eredményeikből, hogy a brigádról leírt jó sza­vakat kellően bizonyíthassuk: augusztus hónapban 150 szá­zalék fölött teljesítették tervü­ket, Bartha R. Déneséktől a frontfejtésbe megyünk ... Csupa faerdő, ácsolat minden­felé. Alacsony ácsolat. Négy­kézláb mászva juthat csak elő­re az ember, a 60—60 méteres szakaszon. Micsoda erőkifej­tést kíván ez a munka: a bá­nyászok műszakokat dolgoz­nak itt, testüket kényszerhely­zetbe szoktatva. Heroikus erő­feszítés kell minden lapátnyi szénért, minden darabért. Mert megállás nélkül termelnek a bányászok. Ök nem törődnek az éjszakával. Nekik itt min­dig éjszaka van. „Bagolymű­szak". Csak az apró lámpács- kák fénybogara szaggatja a végtelen sötétség tapétáit. Nem sokat törődnek mindezzel. Megszokták már. Megszokták már a sötétséget, a ventilláto­rok zúgását, a motorok zaját, a bánya hétköznapi szavát. Dolgoznak, a szénfalnak neki­feszülve. De már nem sokáig tart ez a fáradságos munka... A vékony telepű frontokon megszűnik a faerdő: a bányá­szok munkájának megkönnyí­tésére acéltámok beépítését kezdik meg, s több millió de­viza-forint értékű széngyalut is kap az üzem, még ebben az évben... Háromnegyed hat, A bányá­szok lassan befejezik a mű­szakot, s indulnak felfelé a vágatokban, a kashoz. Fent már süt a nap, a sárga korong most bújt elő a Bélkő szikla­sapkája mögül. I ŰJ NAP KÖSZÖNT a J bányatelepre. A reggeli l fény, az őszi reggel dider- í 5 gető lehelete tovaűzi az ál- [ J mot az emberek szeméből. [ > Egyre sűrűbben fordul a ? i kas, hozza a mélyből az éj- r J szakai munkásokat. Újból l < benépesül az aknaudvar. í | I Az új műszakot kezdő bá- í I nyászok már ott ülnek a < felolvasóban. És útráké- \ j ] szén várakoznak az autó- f | I buszok. Az autóbuszon! < együtt utazunk azokkal, < I akik a fáradságos műszak | 5 után most indulnak haza — i s Egerbocsra, Bélapátfalvára, £ j Bekölcére, Mikófalvára, r' J Szúcsra, Istenmezejére —) S pihenni. Pihenni mennek az 5 j éjjeles bányászok, hogy es- I i te 10 órakor újra munkába 5 5 álljanak. ) j ] Becsüljük meg mindnyá- [ J jukat, 1 j Pataky Dezső Vidám szüreti bál (Folytatás az 1. oldalról) Bárány Ede, a kisbíró sem niáradt el a többiektől. Hu­moros anekdo­táival sok ne­vetést csal ki a közönségből. ★ A folyosón felaggatott szőlőfürtökre Kovács Gyula esősz vigyázott. Ha valakit sikerült tettenérnie, az fizetett. Ez a fiatalember olcsón megúszta, csak négy forintjába került a szóló. ★ Jól szórakoztak a bálozók is. A kitűnő dzsessz-zenekaf ütemére a hajnali órákig ropták a táncot. jimm Így történt. A tá­volsági buszban uta­zunk, bírság nélkül gyújtok cigarettára és olvasok. Valaki udvariasan megérinti vállam — bocsánat, ha kaphatnék egy szál gyufát... s már nyújtom is. úgy visz- szakézből a hátam mögé és hallom: kö­szönöm. El is felej­tem, olvasok tovább, de újabb érintés ri­aszt a gondból: tes­sék! — hallom újra — persze, a gyufám, nyúlok érte (furcsa változás, a doboz he­lyett csörgő pénzt ka­pok!) 30 fillér! — Ugye nem haragszák, de a fiamnak vinném a dobozt, ilyen címke még nincs a gyűjte­ményben. „Az alko­hol a züllés útjára visz. Magyar Vörös­kereszt." — Mit tehe­tek ebben a furcsa, gyűjtős világban, s a címke mondatára gondolok. Alkohol — züllés — és Vöröske­reszt! Hogyan fér ez össze? No de, mind­egy, s néhány perc múlva én zavarom igy társamat, aki jól kifizetett! — Bocsá­nat! — ha kaphatnék egy szál gyufát... (röczey)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents