Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
19(50. október 23., vasárnap NEPÜJ8AG Ősz van, október a szüret hónapja. A hegyeken, a dombok lankáin a százszínű, karé- jos levelek között megérett a mézédes szőlő. Messziről nézve, olyan a szőlődomb, mintha egy piktor behunyt szemmel, találomra pirosra, • zöldre, sárgára, barnára mázolta volna a tőkék lombjait, a leveleket, amelyek alatt szerényen bújnak meg a duzzadó fürtök. Rizling, hárslevelű, burgundi, ezerjó, meg ki tudná felsorolni, mennyi féle-fajta zamatos gyümölcse a nyárnak. Itt fentről, a Kis-Eged tetejéről nézve, úgy tűnik, mintha egy szőlőtenger lenne az egész vidék, csupa tőke, rajtuk millió színpompás levél, amelyek ragyognak csillognak a felhők mögül kikandikáló napfényben. Gyorsan telnek a hordók a kocsin. Barta János, Bertók János, Szalóki József, Delei Sándor puttonosok, ugyancsak fürgén mozognak, hogy meggyőzzék a szaporán dolgozó lányokat, asszonyokat. Most az oportót szedik, a feketeszemű, dúsan telt fürtöket Az ormon, egy öreg körtefa árnyékában, egy ember áll, s néma méltósággal figyeli az alatta elterülő világot, ő a csősz, a kerülő, aki egész nyáron át vigyázta, óvta a tájékot, s most, hogy elérkezett a szüret ideje, nem tehet mást, mint elégedett nyugalommal kiáll a tetőre és nézi a munkát, hallgatja a szüretelők nótáját, a leánykacajt, amelyet időnként feléje sodor innen is, onnan is a délutáni szellő. Szüretelnek most mindenfelé, a hires egri szőlőhegyeken, ahol a bikavér, a medoc, az aranysárga színű, gyöngyöző leányka terem. Érdekes most ' arra is gondolni, hogy mennyi és mennyi ember kóstolja majd meg e hegyvidék levét Debrecenből, Budapestről, Szegedről, de külföldiek is, messzi országokból, akik már tapasztalatból, vagy éppen hallomásból :udják, milyen jó is: az egri bor. És most akármerre is néz, ekint az ember, mindenütt ziiretelőkkel találkozik. A Wészhegy, Síkhegy, Galagonyás, Hajdúhegy megannyi örténelmi nevezetesség, s boáik zamatét úgyszólván isme- i mág a fél világ. rtt, az Eiger—Gyöngyösvidéki 'mcegazdaság vécseivölgyi cél- azdaságában, kilencvenhat ' : dón kezdték meg a szüretet lányok, asszonyok, ők szedik a szőlőt, ők szabadítják meg iőkéket terheiktől, az a né- ny férfi pedig, aki akad kö- tük, az meg a puttonyokkal ■ a elfoglalva. Virág Kálmán hronómusnak kevés szabad ieje van ezekben a napokon, hiszen ott szeretne lenni ' odenhol, s megfelelő módon, írás szerint irányítani a iret menetét. Mert nem v an egyszerű ám a szüret, itt ■y nagy gazdaságban, ahol ■idén szőlőfajtát külön szü- elnek, külön dolgoznak fel, amely szőlőkből minőségi >r készül. Eddig a medoc, lortá, nagyburgundi, olasz f.Ung fajtákat szedték s az idigi eredmények alapján — r a szüretnek még az első lében tartanak — 20—22 má- ás holdankénti átlagra lehet ámítani. Ahol most folyik a űrét, az új telepítésű szőlő, én terem először, s a mos- lia időjáráshoz képest, iga- n nincs panaszra ok, a térést illetően. Igaz — mint ondja az agronómus —, hét- er permeteztek, hatszor po- ztak a nyáron, hogy megmentsék a ter- mást, s úgy látszik, az eredmény nem maradt el, a munka nem volt hiábavaló. Természetesen, nem mindenütt volt egyforma a termés, mert vannak igen gyengén termő területek is, mert a szőlőre kedvezőtlen volt az időjárás. A must minősége felől érdeklődünk. Ezen a téren nem rosszak az eredmények, hiszen az eddig szüretelt medoc 24— 25, az oporto 20—22, az olasz rizling 16—19 fok között van, amely arra enged következtetni, hogy az idén is lesz azért az egri bornak ereje, tüze, ha men.v- nyiségben nem is lesz annyi, mint az elmúlt esztendőben. Kocsik zörögnek, vödrök csörögnek, s messzire hangák a kiáltás: — Put- tonooooos! És a puttonos máris szapo- rázza lépteit, mert tudja, hogyha valahol megteltek a vödrök, áll, szünetel a munka. Nyolcvan- száz szüretelő is dolgozik itt a vécseivölgyi gazdaságban, akik többnyire egri, ostorost, szomolyai lányok, asszonyok, akik közül sokan már évek óta a gazdaság munkásai, s akiket legtöbben már névről ismernek, névről szólítanak. És a Jucik, Marik, Er- zsikék keze fürgén dolgoák a levelek között, mert teljesítményüktől függ a fizetség, s természetesen maguk is azon iparkodnak, hogy mielőbb kádba, hordóba kerüljön a termés. Szorgalmasan halad a munka, de azért jut idő a tréfára, viccre is, hiszen, ahol annyi vidám, jókedvű fiatal dolgozik együtt, ott kacagni kell még az idősebbjeinek is. Marcis Jolán, Hegyi Gizi, Han- kó Gizi, Váradi Lenke, meg a többiek, igencsak megértik hatalmas feldolgozógépek várják már az új termést. Az Arnyékszala utcában, az Eger—Gyöngy ösvidéki Állami Pincegazdaság feldolgozó üzemének és egri pincészetének utcájában ilyenkor, amikor már javában folyik a szüret, teljesen megtöltik az úttestet a szőlőt száJlító kocsik, teherautók. Amikor rákerül egyre a sor, felhúzat a nagy kocsimérlegre, s míg lemérik terhét, benn a mérleghez tartozó kis épületijén Virág Ferenc, a pincészet dolgozója, hosszú üvegedénybe önti a minta-mustot, leméri cukorfokát. — Nem rossz ez — mondja. — Ebben az évben átlagosan húsz cukorfokot mérünk a mustokPásztor József kocsis, talán ötödször fordult már a pincéből ezen a napon, ahová szállítják a termést. Misurda László kocsikísérő fenn, a hordóknál segítkezik: kiöntözi a nehéz puttonokat. egymást, nem fukarkodnak a szóval. Az is nevetésre, egy kis vicces csúfolódásra ad alkalmat, ha valaki fürtöt hagy a tőkén. Így aztán valameny- nyien arra törekszenek, hogy se az agronómus, se más, ne találjon hibát a munkában. Így, szüret idején, sok a munkája a fogatoknak, a foga- tosoknak is. A domboldalban állnak, hogy minél közelebb kerüljenek a szüretelőkhöz, a puttonosokhoz a hordók. Mint mondják, itt, az új telepítésű szőlőben gyorsan telnek az edények és szaporán indulhatnak a szekerek a pincészetbe, ahol Zakar Jánosné is ott szorgoskodik a szüretelők között, ö már nem fiatal ugyan, de a munkában nem marad le a fiatalok mellett. Kezenyomän szaporán telnek a vedrek és fogy a tőkékről a szőlő. nál. Voltak gyengébb napok is, igaz, közvetlenül a sok eső után, amikor épp a csapadék káros hatása miatt tizenhétre is leesett a cukorfok, de amikor az idő csak egy kicsit is tartósabban megjavult, rendbejött minden. Néhány száz méterrel távolabb, annak az épületnek az emeletén, ahol csúzdára kerül a beszállított szőlő, majd a gyűjtőmedencékből, kanalas- felvonó-szala- gokon, a feldolgozó gépekbe jut, Nagy József, a préselőbrigád vezetője: ugyancsak azt mondja, egy kis friss must megkóstolása után. — Finom bor érik majd ebből. Három esztendeje dolgozom itt, de az ez évi termésre csak annyit mondhatok, hogy minőségileg legalább olyan jó, mint a tavalyi volt. Mennyiségre, ahogy emlékszem, a legjobb termés az 1958-as volt, de annak minősége mesz- sze járt az ez évitől. Üjabb nyomást ad az egyik nagy hidraulikus présben levő szőlőre, majd a lecsorgó mustból felfog egy fél pohárkával, s megkóstolja. — Akármelyik préselést kóstolom — mondja —, mindegyik olyan, mint a méz... Ha innen, az emeleti présteremből, lenézünk ilyenkor az utcára, mozgalmas képet láthatunk, mert nemcsak a pincészethez tartozó célgazdaságból hozzák a szőlőt, hanem az egyéni gazdák is igyekeznek eleget tenni szerződéses kötelezeltségeiknek. Hozzák ők is a szőlőt szekerekkel, hordókban, s a minőségi vizsgálat után, odaállnak szállító alkalmatosságaikkal a számukra kijelölt szőlőcsúzdához, hogy leadják kocsijuk terhét. Egy pincegazdasági dolgozó irányítja őket, ki hol rakodjon le. Nagy figyelem, körültekintés kell ehhez a munkához is, mert ha csak egy szekér terhe keveredik véletlenül rosszul a többivel, már vége a minőségnek. Márpedig ebben a pincészetben az első és legfontosabb törekvés az, hogy a mustokból kiváló minőségű fajborok legyenek. Külön dolgozzák fel a burgundit, a kadarkát, a medoc noir-t, s külön a fehér fajtákat, amelyekből később majd a leányka, vagy a csemege fehér lesz. A feldolgozó üzem olyan, mint egy laboratórium. Ragyog a tisztaságtól, falait is mindenütt csempék borítják. A bogyózógép előtt egy idős bácsi ül, kis halomba gyűjti maga előtt a gépből kikerülő üres szőlőkaccsokat, s ha csak egy lapátra való gyűlik is össze, máris elviszi. Vigyáznak itt nagyon a tisztaságra. Mennyi ideig tart ebben az évben a feldolgozási munka? — Azt még nem lehet tudni — mondja László Mihály művezető, aki végigkalauzol a feldolgozó épületben és a pincelabirintusban is. — A rossz időjárás érezhetően hátráltatta az egész munkát, épp akkor, amikor teljes erővel kellett volna megkezdődni a szüretnek mindenütt. Amikor meg megszűnt az esőzés, akkor is várni kellett néhány napig, amíg az emberek be tudtak menni a tőkék közé. Mennyiség tekintetében ugyancsak nehéz jósolni ma még. Egyet azonban mindenki meg tud mondani. Azt, hogy ebben az évben is megmutatkozott a különbség a nagyüzemi szőlőtermelés és a kispar- cellás művelés között. A pince- gazdasághoz tartozó célgazdaságban nem is annyira szembetűnő ez, de itt könnyen észrevehető, hiszen a célgazdaságból mindig legalább öt—hat mázsával több szőlőt szállítanak be egy holdról, mint az egyéni területekről. Érthetően, mert bár az időjárás ebben az egy kicsit vára- kozniok kell az átvételnél, hogy rájuk kerüljön a sor. László Mihály művezető is megáll velük néhány percre beszélgetni, ha munkája engedi, de ilyenkor leginkább az ő tapasztalatairól érdeklődnek, s légióként a minőséggel kapcsolatban. — Mit is mondhatnék valami egészen újat mindenkiBukovinszld László 3 esztendeje már, hogy itt dolgozik a gazdaságban. Ismeri jól nemcsak a szőlőfajtákat, de a szőlőhegyeket is. Mint mondja, számára mindig nagy öröm a szüret és szívesen dolgozik itt. nek, aki kíváncsi véleményemre? — kérdi. — Legfeljebb csak annyit, hogy jó a must, jó borok lesznek belőle, de mást mi sem tudunk még ilyenkor. — S már visz is le egy pinceevben nem volt kíméletes a célgazdaság szőlőivel sem, mégis szervezettebb volt a kártevések elleni védekezés, a talajerővel való gazdálkodás, jobban alkalmazkodó volt a modem agrotechnika. Erről beszélgetnek azok az egyéni szerződők is, akiknek csempés falra. Kell egy kis idő, amíg kitalálom, mi az: egy új cementhordó-sor. — Ezekben vannak mustjaink — s ezt érezni is lehet, mert akármilyen légmentesen zárnak is a hordók, jócskán van mustgáz a folyosón. — Ha ezekből a hordókból kikerül majd az új bor, akkor többet tudok mondani mindenkinek — mosolyogja el magát a művezető —, de addig nem. A hordósorról azonban annál többet, mert ez a pincészet egyik új büszkesége. Ha valaki beleköltözne valamelyikbe lakni, alighanem magas lakbérpótlékot kellene januártól fizetnie, mert jóval nagyobb lenne ez a lakás, mint ameny- nyi jár egy ember számára. — De ha már a dicsekvésnél tartunk, megmutatok mást is. Azt, hogy ezekből a teli hordókból, hogyan jut majd fel a bor — ha megérik — a palackozóba, a feldolgozó üzembe. Ezen a kettős üvegesövön, melyet nemrégen szereltek fel csaknem egy kilométer hosz- szúságban. Igaz, nemcsak az idei termésnél használjuk, már régebben működik, s nagyon hasznos szolgálatokat tesz. Az egyik szárban a vörös bor megy. a másikban fehér. Ez a kettős üvegcső, rendkívül nagymértékben megköny- nyiti és gyorsítja a pince dolgozóinak munkáját, s korszerű, tiszta is. Maguk a pince dolgozói sem tudnak még betelni látásával. Akármerre járnak a hosszú folyosókon, egy-egy pillanatra megállnak, s gyönyörködnek a párosán tovafutó, csillogó csövekben. — De jó volna, ha az idei termés olyan nagy lenne, hogy később, a bor feldolgozásánál, egy pillanatra sem ürülnének ki ezek a csövek — mondja László Mihály, miközben fei- lépked egy létrán, hogy az egyik kanyarban ellenőrizze, jól tartják-e az üvegcsöveket a bilincsek. No, de ez csak olyan félig szomorú óhaj. Lesz azért munkája a feldolgozó üzemnek, s a pincészet új berendezésének is. Van még sok jó bor az elmúlt esztendőkről a hordókban, s az idei is ad azért elég munkát. És végezetül azokról a dolgozókról esik szó, akik évek óta lelkiismeretesen, szívesen végzik munkájukat a gazdaságban. Nem egy van közöttük olyan, aki a gazdaság fennállása óta itt teljesít szolgálatot és aki ismeri már a szőlő-, must- és borkezelésnek minden csín- ját-bínját. Gyakorlat teszi a mestert — tartja a közmondás és ez természetesen vonatkozik a szőlészetben, borászatban végzett munkákra is. Több száz szerződéses és állandó dolgozója van az Eger— Gyöngyösvidéki Állami Pince- gazdaságnak, akik most, amikor kedvezőtlen az időjárás, mindent megtesznek és elkövetnek azért, hogy mielőbb feldolgozásra kerüljön az új termés. Az állami szőlők Eger és Gyöngyös vidékén sok embernek adnak kenyeret, biztos megélhetést, akikre minden esetben számítanak a gazdaság vezetői. Reméljük, a még hátra levő őszi napok sokkal kedvezőbbek lesznek az eddigieknél és még jó néhány derűs, napsugaras héttel megajándékoz bennünket október és így még gyorsabban, nagyobb kedvvel folytatódhat a szüret Egerben éppúgy, mint Gyöngyös vidékén, a vén Mátra lankáin. Szala.v Utván Weidinger László folyosóra, „valami újat, nagyszerűt mutatni”. — Tessék, ez az, mondja — s rámutat egy, a padlótól a mennyezetig ragyogó, fehérA feldolgozó üzemben Nagy József préselő, brigádvezető, nyomást ad a hidraulikus présben levő szőlőre. A pincészet egyik új büszkesége, a kettős borszállitó üvegcső, amely a feldolgozó üzemrészbe továbbítja a bort. László Mihály művezető ellenőrzi, nincs-e valami hiba a felerősítésben. (Kiss Béla felvételei)
