Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

4 «EPÜJSA6 1960. október 33., vasárnap ts ill Közös dolgaikra is gondolnak Tamaszentmária nagyon kis község. Mindössze 650 lakosa van. Ám ezek az emberek ösz- szefognak, ha valamit meg kell csinálni, így fogtak össze há­rom évvel ezelőtt és egy orvosi rendelőt építettek nagyrészt társadalmi munkából. Azt gon­dolták: ha már eljön az orvos, legyen hol vizsgálni. A tanács mindössze 21 ezer forintot adott, a többi társadalmi mun­ka volt. Ma pedig, három év múlva, az is meglátszik, hogy amit építettek, azt meg is be­csülik. Olyan az a rendelő, hogy aki oda belép, meg van győződve arról, hogy azt ép­pen most építették. Ragyog a tisztaságtól, meleg van a vá­róban és a rendelőben, a mű­szerszekrénytől a vizsgálóaszta­lig minden glédában áll, várja a szakorvost. Ilyen emberek laknák a Mátra tövében! Akik nemcsak a közvetlen hasznukra. hanem közös dolgaikra is gondolnak! (á) — A HEVESI Állami Gaz­daság öt teremmel a zeneis­kola rendelkezésére boesátja kultúrházát, ezzel megoldó­dik a zeneiskola problémája, a széttagoltság, amely erősen kárára volt az oktatásnak. — A TANÍTÁS nélküli mun­kanapokon a Tttzanánai Álta­lános Iskola tanulói a termelő- szövetkezetek betakarítási munkáiban segítettek és szép eredményeket értek el. A tsz- ek elégedettek voltak a gyere­kek munkájával. — TEGNAP ESTE TAR­TOTTÁK ÄTÄNYBAN az iskolareform vitáját az általános iskolában, ame­lyen megjelentek a tantestü­let tagjain kívül a községi ta­nács VB-elnöke, Kovács Ká­roly párttitkár és a termelő- szövetkezetek elnökei. — SZÉP TERMÉST adott a szajlai Búzakalász Termelőszö­vetkezet 62 holdas burgonya- táblája. A MEZÖMAG Válla- lat 42 hold termését vetőbur­gonya minőségében átvette a szövetkezettől, a vezetőség a termés többi részéből, mintegy 10 vagonnal, terméselőleget oszt a tagságnak, valamint visszaadja a vetéskor kért köl­csönt. Az apróbb, rosszabb mi­nőségű burgonyát az állatok fészere tartalékolják. Ősbemutatóra készül a Gárdonyi Gésa Színház Nyilatkozik a rendező Minden bemutató nagy ese­mény a színház életében, de egv ősbemutatónak még külö­nösebb varázsa van. Az egri Gárdonyi Géza Színház Old- ricli Danek csehszlovák író Szemtől szembe című drámá­jának ősbemutatójára készül. Felkerestük Vass Károlyt, a színház főrendezőjét — s egy­ben az ősbemutató rendezőjét — kértük, válaszoljon kérdé­seinkre. — Milyen elgondolás alap­ján választotta a színház Danek drámájának bemuta­tását? — Színházlátogató közönsé­günk, de maga a színházi köz­vélemény is valójában édes­keveset tud az új csehszlovák drámairodalomról. Pedig ez a forrongásban és kialakulásban levő drámairodalom nagyon sok tanulságot nyújthatna szá­munkra is. Ennek az új dráma- irodalomnak jellemző vonása, hogy az írók egyre nagyobb számban fordulnak a jelen fontos kérdéseihez, és érdekes módon, az elmúlt esztendőben számos darab az ifjúság, az ifjú nemzedék problémáival foglalkozott. Ennek a problé­masorozatnak egyik jelentős alkotása Oldrich Danek Szem­től szembe című drámája, — színházunk következő bemuta­tója. Nem könnyű kérdés előze­tesen megindokolni egy olyan darab műsorra tűzését, ame­lyet a közönség még nem is­merhet. Azonban, ha végignéz­zük ez évi műsortervünk pró­zai darabjait, akkor világosan kiderül, hogy ezek a darabok csaknem kivétel nélkül adott történelmi pillanatokban és a társadalmi fejlődés különböző fokain, az egyén és a közösség viszonyát tárgyalják. Az Űri muri az egyéni törekvések bu­kását mutatta be a dzsentri­társadalomban. A középkor történelmi hősének tragédiá­ját mutatja a Szent Johanna. Az Optimista tragédia a forra­dalmi körülmények között megnyilvánuló egyéni helytál­lás problémáját tárgyalja. De még a Makrancos hölgy víg­játéki konfliktusa is az egyén és a társadalom viszohyát bon­colgatja, a reneszánsz fejlődési keretei között. A Szemtől szembe problema­tikája a szocialista társadalmi fejlődés jelenlegi állapotában vizsgálja az egyén helyzetét és azt a mindinkább elevenné váló jelenséget boncolja, hogy fiatalságunk beleszületett a szocialista környezetbe, meg­szokta a szocializmus előnyeit élvezni, az életszínvonal, amelyben él, számára magától értetődő lett és mégis, vagy ta­lán éppen ezért, nehezen tanul meg élni. A szerző művének alapmo­tívumát így fejezi ki: „Szembenézhetünk-e apánk­kal, anyánkkal, akik áldozatot hoztak, életüket adták a szo- cialimusért?” Jegyzeteiben el­mondja, hogy irigykedett apjá­ra, aki a német megszállás és az első Csehszlovák Köztár­saság ideje után is hős tudott lenni. „Értsétek meg, nem ma­gáért a hősiességért vágyom a hősiességre, nem is azért, hogy megelégedett lehessek magam­mal és nem is a dicsőségért. De néha kellemetlen érezni, hogy mindent készen kaptam. Persze, „mi” úgyis felépítjük a kommunista társadalmat, úgyis elvégezzük a reánk váró munkát, „mi” a csillagokig érünk és a természetet is meg­változtatjuk, „mi” biztosan el­érjük a célt, amely felé hala­dunk. De „én” — arról van szó, hogy nekem is elég erőm, lendületem, eszem és bátorsá­gom van-e, elég önfeláldozó vagyok-e ahhoz, hogy a célt elérjem és ne csak mint terhet cipeljenek a célhoz... ... Most arra van szükség, hogy jól éljünk, helyesen, nem a telt-hason összetett kézzel, hanem úgy, hogy egy pillana­tunk sem vesszen kárba. Es ezen jól elgondolkozom, és megpróbálok így élni, bár nem hiszem, hogy ez sokkal köny- nyebb.” Azt hiszem, ez a kérdés, amit az író ilyen élesen vet fel a mi ifjúságunkban is bizonyára igen gyakran vetődik fel: ho­gyan kell élnem, hogy bátran szembenézhessek apáim örök­ségével és önmagámmal? — Harmincnégy színben játszódik Danek drámája. Technikailag hogyan oldja meg a színház ezt a nagy fel­adatot? — Nagyon izgalmas feladat mind a színészeknek, mind a rendezőnek és díszlettervező­nek a darab megvalósítása. Az író sok tényezőt felhasznált a legmodernebb dráma eszközei­ből. Technikai szempontból színházunk fennállása óta a legnehezebb feladatot kell megoldanunk. Akik még femlé­keznek az Ilyen nagy szerelem két évvel ezelőtti előadására, körülbelül elképzelhetik az elő­adás formai megoldását, de hozzá kell tennem, hogy ez a darab még nehezebb, mert itt sokkal bonyolultabban válta­koznak a reális cselekmény és és az emlékezés képei. A Gár­donyi Géza Színházban első Íz­ben kísérletezünk vetített dísz­let-megoldásokkal, és monda­nom sem kell, hogy a mi sze­rény technikai felkészültsé­günk mellett szinte emberfe­letti feladat. Diszletyetítés, vi­lágítási effektusok, a hangku­lisszák fontos szerepe — mind­ezek a tényezők vannak hivat­va a közönség számára világos­sá tenni a cselekményt, meg­teremteni az egyes pillanatok hangulatát és összjátékukkal szolgálni a mondanivaló minél tisztább kifejezését. — Milyen feladatot ad a színészeknek Danek drámá­jának bemutatása? Színészeink csaknem kivétel nélkül kitűnő feladathoz jutot­tak. A darabban két nagy sze­rep van. Kovács Mária és szín­házunk új, tehetséges, fiatal színésze, Szoboszlay Sándor keltik életre ezt a két alakot. A darab számos többi szerepe epizódjellegű, de íróilag kiváló­an megfogalmazott figurák, akik egy-egy jelenetükben sok­rétűen és rendkívül szerencsé­sen ábrázolnak különböző tár­sadalmi típusokat. Együttesünk nem akar abba a hibába esni, hogy úgy nézzen szembe ezzel az új feladatá­val, mintha egy új Shakespea­re megszületését ünnepelnénk, de megtisztelőnek érezzük, hogy képességeinket olyan fel­adat megoldásának szentelhet­jük, ahol tiszteletre méltó írói szándék keresi a feleletet ko­runk egyik nagy problémájára — fejezte be nyilatkozatát a színház főrendezője. I960. OKTOBER 23., VASÁRNAP: GYÖNGYIKE VLAGYIMIR SZTASZOV, orosz zenekritikus és Író 1906. októ­ber 23-án halt meg. Érdeme, hogy felismerte az ún. „novatorok új zenei irányzatának jelentőségét, akik a nyugati formákat elve­tették és az orosz népi zene motívumaihoz fordultak. Kora minden ielentős zeneszerzőjének (Glinka. Kjui. Borodin. Rimszkij-Korsza- kov, Szeröv, stb.) életrajzát megírta. 135 évvel ezelőtt, 1805-ben e napon született ADALBERT STIF­TER osztrák író. Regényei cselekményekben szegények, azok hu­manista ideáljai azonban tiltakozásul hatottak kora kapitalista fejlődésének viszonyai között. Néhány müve: TARKA KÖVEK. NYÁRUTÓ. . . . 1917. október 23-án a Bolsevik Párt Központi Bizottságának tör­ténelmi jelentőségű ülésén Lenin előterjesztésére, határozatot fo­gadtak el Oroszországban a fegyveres felkelés megkezdésére. 5 évvel ezelőtt, 1955-ben e napon az Indokínai-félszigeten, a Dél-Kínai-tenger mellett fekvő DÉL-VIETNAMBAN, népszavazás útján megfosztották trónjától Bao Dal császárt és kikiáltották a köztársaságot, amelynek első elnöke Ngo Dinh Diem lett. 1960. OKTOBER 24., HÉTFŐ: SALAMON október 24-e az EGYESÜLT NEMZETEK NAPJA. 15 évvel ez­előtt, 1945-ben a San-Franclscóban. április 25-től június 26-ig tartó alakuló kongresszus után 51 állam részvételével e napon kezdődött meg az ENSZ (angol neve utáni rövidítéssel: UNO) működése, amelynek alapokmány szerinti célja a nemzetközi béke és bizton­ság biztosítása a szuverén államok önkéntes együttműködése ré­vén. FILMFORUM ■ B BB É BBB M ■ ■ B B 3 B B B B B B B B B B B B B B B B M ■ Normandia—Nyeman J, A szovjet és francia film­művészek közös alkotását, a Normandia—Nyeman cimű, magyarul beszélő filmet vetítik az egri filmszínházban. Charles Spaak, Elsa Triolet és Konsztantyin Szimonov, a film írói, a második világhábo­rú nagy harcainak egy részle­tét tárják a néző elé. A forga­tókönyv-írók megtörtént ese­ményt dolgoztak fel. 1942. A hitleri fasizmus vé­gigsöpör Európán. A német tankok mélyen szovjet terüle­ten járnak, s Franciaország vezetőinek árulása nyomán a fasizmus uralkodik francia honban is. Ilyen körülmények között indul el 16 bátor francia repülő, hogy szovjet földön, a szovjet katonákkal együtt har­coljon a hitleri Németország ellen. A film írói jól érzékeltetik a kis francia csapat belső ellen­téteit. Különböző foglalkozású és típusú emberek kerültek egymás mellé a háború borzal­mai közepette. Égy maroknyi Franciaország, a nagy orosz télben munkás, márki, tanító és a többiek, de hősök vala­BGRI VÖRÖS CSILLAG 23—24-én: Normandia—Nyeman ÄJGRI BRODY 23—24-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 23- án: Légy boldog. Irina 24- én: Megtört a jég GYÖNGYÖSI PUSKIN 33—24-én: Fűre lépni szabad HATVANI VÖRÖS CSILLAG 23—24-én: Alázatosan jelentem HATVANI KOSSUTH 23- án: Katonasziv 24- én: Nincs előadás IRE VÉS 23- án: A Sas tengeralattjáró 24- én: Koceubej FÜZESABONY 23—24-én: Különös hajótöröttek FETERVASARA 23- án: Kocsubej 24- én: Nincs előadás 4C*A 1 műsora i Egerben délután 3 és este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM Atkáron este 7 órakor: Űri muri Egerszóláton este 7 órakor*. Jubileum — A mennyetjart ifiúr Felhívás A Megyei Tanács VB művelődés­ügyi osztálya az 1960—61-es tanév­ben ipari és áruforgalmi képesített könyvelői tanfolyamot szervez. Je­lentkezési határidő: 1960. október 31. Jelentkezési lapok a Megyei Tanács VB művelődésügyi osztályán sze­rezhetők be. A tanfolyamra való jelentkezés feltétele: 1. 30. életév betöltése. 2. 2 évi számviteli munkaköri gyakorlat. S. 8 általános iskola elvégzésének Igazolása. A tanfolyam Egerben. Győngyö- *fcn és Hatvanban is indul, mennyien, akik szovjet gépek­kel hasítják a levegőt és töb­ben közülük szovjet földön hal­nak meg az igazabb holnapért Harcokról, nagy légicsaták­ról, a kis francia csoport életé­ről, s a háborúban kialakult szovjet és francia katonák ba­rátságáról szól ez a film. A francia rendező, Jean Dreville fogta egységbe ezt a szerteágazó történetet, s elis­merés illeti az ugyancsak fran­cia operatőrt, Jacques Natteau-t is. Az ő munkájuk nyomán lát­hattunk néhány igazán nagy­szerű jelenetet. A szovjet csapatok vissza­foglalják Őreit, s a francia re­pülők új repülőtérre költöz­nek. De Boissy gépét találat éri, a benzin kigyullad, füstje elvakítja a pilótát, rádión kér segítséget, irányítást. A leszál­lási kísérlet nem sikerül. Lát­juk az elszánt pilótát, majd ugrik a kép; az irányító szov­jet és francia katonák feszült, s aggódó figyelemmel kísérik a gép leszállási kísérletét. El­hangzik a parancs, kiugrani! Ismét a pilóta arca, majd a mögötte meghúzódó Ivanovot, a szovjet szerelőt láthatjuk^ akin nincs ejtőernyő. A francia pilóta nem hagyja el a gépét, s» szovjet bajtársával együtt megy a halálba. Felejthetetlen képsor. A film alkotói jól használták fel az eredeti háborús híradó- felvételeket, csak éppen itt-ott többet adtak a kelleténél, s ezért több helyen vontatottnak tűnik a történet. A francia színészek közül Marcelin őrnagy alakítója, Marc Cassot, Chardon alakító­ja, Pierre Trabaud, a szovjet színészek közül pedig Koma­rov tábornok szerepében Do- ronyin játéka tűnt ki a jó együttesből. A francia pilóták nagy hő­siességet tanúsítottak a Nye- man-folyón való átkelésért ví­vott harcokban, s ezért ezre- dük Normandia—Nyeman ne­vet kapta. Innen merítették a filmművészek a francia—szov­jet film címét. (márkusz) Fotopályázati felhívás A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége munkavédelmi fotopályázatoi hirdet. A pályázaton részt ve­het minden dolgozó, fotoszak- köri tag (kivéve a főfoglalko­zású fényképészeket) színes vagy fekete-fehér, 18x24 cm es méretű, a munka- és egész ségvédelem helytelen vagy he­lyes formájának témáját tar talmazó felvételekkel. A felvételeket a Szakszerve zetek Heves megyei Tanácsi munkavédelmi csoportjáho: (Eger, Széchenyi u. 16. sz.) ke! eljuttatni név és üzem megje lölésével. 1960. november 15-ig A beküldött fényképanya kiállításra kerül és a bíráló bi zottság döntése alapján az el ső három helyezést elérő sze mélyt 500, 300, illetve 200 fc rinttal, valamint elismerő ok levéllel jutalmazza az SZM' elnöksége. Az elbírálás alapjs közérthetőség, ötletesség é művésziesség. Szakszervezetek Heves megyt Tanácsa Elnökségé. VII. Riadó-start esetén... A radar-kabinban levő vil­lanyóra percmutatója egyet ugrott. 5,29. John Briggs őrmester meg­kövültén ült a helyén és me­redt szemekkel bámult a kép­ernyőre, olyannyira, hogy a szeme belefájdult. Jó negyed­órája tűntek fel a sötét pon­tocskák. Alig egy perccel ké­sőbb Baker őrnagy már ria­dóztatta az atombombázók föld alatti főhadiszállását. Es immár 11 perc telt el azóta, hogy Omaha kiadta a paran­csot a „black dog”-akció vég­rehajtására, arra az akcióra, amely az atombombázókat a szovjet határra parancsolta. Ez alatt a 11 perc alatt mintha a pokol szabadult vol­na fel az alaszkai jégsivatag radar-megfigyelő állomásán. Telefonok csörögtek, ajtók csa­pódtak, küldöncök rohantak végig a folyosókon. Minden pillanatban tisztek rontottak be a megfigyelőszobákba, hogy lássák a radar-ernyők legki­sebb elváltozását is, hogy a ve­zérkarnak azonnal továbbít­hassák észrevételeiket. A ve­zérkarnál is lázasan működtek, hogy a SAC omahai központ­ját minden fejleményről azon­nal értesítsék. Eltűnnek a reflexek Az általános idegesség azel- viselhetetlenség határára há­gott, amidőn rádión keresztül ismeretessé vált, hogy a „Dis- ,tant Early Warning Line- ösz­mást kergették, az egyik na­gyobb talányt jelentett, minta másik... „Az ördög vigye el, hát meg­vakultam volna?” — mormog­ta Briggs. Bármennyire is eről­tette szemét, bizonyos ideje egyetlen fekete pontot sem tott vibrálni a radar-ernyőn. Az ajtó kicsapódott és belé­pett Barker Őrnagy. — Itt is eltűntek a reflexek? — kérdezte idegesen, miköz­is támadott. De ebben az eset- ■ ben a legfőbb ideje lenne, : hogy visszarendeljék a SAC repülőezredet, mielőtt kirob­bantaná az atompusztúlást. Ta­lán már ki is tört a baj: lees­tek az első bombák? Az atom­bombázók ugyanis, amelyek i Németország nyugati részén, továbbá az Északi-tenger és Anglia fölött köröztek, már a „fail—safe—line”-nél tartóz­kodhatnak. A radar-reflexek már há- 1 rom perce eltűntek, de az ál­lomás összes ajtói felett még mindig égtek a vörös riadó- lámpácskák, a SAC-parancs- nokság tehát még mindig nem 1 fújta le a riadót. Miért haboz­nak még mindig Omahaban? Briggs őrmester letörölte az izzadságot homlokáról, Power tábornok és a Pentagon ma talán mindent egy kártyára akar feltenni? Talán a különös, éppenséggel titokzatos megfi­gyelések, amelyeket csak egyet­len radar-állomáson észleltek, kapóra jöttek arra, hogy a ri- adóztatott SAC-repülőezredek áttörjék a „biztonsági vona­lat” és rárepüljenek az ellen­séges célpontokra? Akkor már nem tartana sokáig és ütne az X-nap első órája, amelyben a ; „Strategic Air Force” a hideg­háborút „forró háborúvá” vál- toztatja. De nem váratna so- : káig magára az sem, hogy a szovjet megtorlórakéták per­gőtüze söpörjön végig az Egyesült Államokon ... Briggs halkan felsóhajtott: , Los Angeles felett, ahol csa- , ládja él, az éjszaka még feke­te fátyollepelben tartotta a vá­rost. Már az első reggeli szűr- j kületben becsapódhatna itt . egy rakéta, villámvilágos J atomszökőkutat lövellve az ég- ■ re, amelynek óriási légnyomá- , sa a várost porrá zúzná és j amelynek hőhulláma minden , élőlényt elégetne, Mary-t is, a j feleségét, Perket és Bob-ot is, , a gyermekeit. fFolytatjuk.) j ben szeme a képernyőre ta­padt. — Nincs’ már semmi — mondta és ledőlt a székre. — A dolog kezd komikus lenni előttem. -Helymeghatáro­zásunk már kezd kihagyni, no­ha a rakétákat még legalább nyolc percig észlelnünk kelle­ne a képernyőn. A második ri­asztási vonal azonban mind­eddig egyetlen radar-árnyék nyomát sem tudta megállapí­tani. Érdekes rakéták lehettek ezek. szes állomásai nem észleltek gyanús radarjelzéseket. Talán csak nem olyan keskeny sza­kaszon hatoltak át az ellensé­ges rakéták, hogy egyedül csak egy állomás tudta felfedni őket? Vagy az idegen légites­tek olyan magasságban repül­tek az amerikai radar-hálózat többi körzeteiben, hogy radar­szemek számára láthatatlanok voltak? Vagy tulajdonképpen az első rakétakilővésről van szó, amelyet később atomper­gőtűz követ? A kérdések egy­— Talán nem is rakéták — vetette közbe Briggs. — Meglehet — mormogta p.z őrnagy és kirohant a szobából. Riadó as utolsó pillanatig Briggs a fejét csóválta. Az egész Strategie Air Comman- dot felriasztották és nekiug­rasztották egy támadónak, amely a végen egyáltalán nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents