Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-10 / 214. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 18., szombat „Kedves magyar barátom /“ Levéllel kopog a postás. Nem nagy ügy, havonta néhányszor kapok levelet innen-onnan, — jól kiterjedt a rokonság. De ez a levél valahogy idegen. Hosz- szú a boríték, idegen a bélyeg, még idegenebb a bélyegző, es cirillbetüs a szöveg. A főisko­lán végre megtudom, hogy Mi­lov Jurij Georgevics irt az Ural mellől, és áradozva be­szél még mindig arról, hogy milyen jól érezte magát Eger­ben, a mi kis városunkban. A többi között ezeket írja: „Nem tudom, kedves vendég­látóink közül melyik volt ön. de azt tudom, hogy ha hozzánk jönnek, ugyanilyen szívesen látjuk magukat is vendégül...” S a levél végén még egy sor: „Csak mindig így szeressék egymást az emberek, és akkor nem lesz több Hirosima, nem lesz több koncentrációstábor.” Most itt a kérdés: Mit vála­szoljak annak az embernek, akinek szivében kitárult a vi­lág? Azt hiszem csak azt, amit érzek, amit egész szivem dik­tál... (á) — CUKRÁSZDÁT építet­tek Nagy fügédén. A földmű­vesszövetkezet tagsága köz­gyűlésen elhatározta, hogy az italbolt helyén cukrászdát lé­tesít. A falusiak ezt nagy lel­kesedéssel vették tudomásul, és az építkezésben társadalmi munkával segítettek. — CSÜTÖRTÖKÖN délután végrehajtó bizottsági ülést tar­tott a Tarnaszentmáriai Közsé­gi Tanács végrehajtó bizottsá­ga. A VB-ülésen megjelentek az időszerű kérdésekkel, a ter­mel őszövetkezetek életével és a felmerülő problémákkal fog­lalkoztak. — BEFEJEZTÉK Erdőtel­ken a dinnye exportálását. A 170 hold dinnyeterületről csaknem 20 vagonnal szállí­tottak külföldre. — ÜJ GABONARAKTÁRT építenek a boldogi Béke Ter­melőszövetkezet tagjai. A ti­zenöt vagonos magtár építésé­re 15 ezer forintot fordítanak, cbíjői csupán az anyag beszer­zését biztosítják, az építkezést társadalmi munkában végzik el. — az egri Állami Áruház felújított műszaki osztályára megérkeztek az új típusú rádiók. A vásárló- közönséget ezenkívül még számos újdonsággal várja az áruház műszaki részlege. — JAVUL HATVAN lakás- helyzete. A városban építő ÉM Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói több lakótömb létesítésével 150 la­kást adnak át a város lakóinak. A kiutalást, a lakáskulcsot megkapó új lakástulajdonosok még az idén beköltözhetnek otthonukba. — A BOLDOGI Béke Ter­melőszövetkezet vezetősége elhatározta, hogy a 60 éven felüli termelőszövetkezeti ta­gokat nem pénzben, hanem terményben fizeti ki. Ez nagy segítséget jelent a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagoknak is. — EBBEN AZ ÉVBEN Mát- raderecskén is bevezették az iskolába a politechnikai okta­tást. A jellege a község kör­nyezetének felel meg — ipari politechnikát tanulnak majd az új V. osztályosok.- SZABÁS-VARRÁS TAN­FOLYAM. A Szakszervezeti Kultúrotthon vezetősége októ­ber 1-én beindítja a szokásos szabás—varrás tanfolyamát. A tanfolyam célja a dolgozó nők és háziasszonyok segítése. egy­szerűbb házi- és gyermekruhák szabásának és varrásának elsa­játítása. A tanfolyam kezdete október 17-én, délután 5 órakor lesz az l. emeleti kis tanács­teremben. Tanfolyam időtar­tama 6 hét. Jelentkezni lehet a Szakszervezeti Kultúrotthon irodájában, Széchenyi utca 16., 1. e- 9. A kultúrotthon vezető­sége kellő számú jelentkező esetén beindít hímző tanfolya­mot is. Jelentkezni lehet a Kultúrotthon irodájában. — SZMT Kultúrotthon vezetősége. 4* össi évad műsorából: Normandia—Nyeman Az első szovjet—francia közös filmalkotás 1942 májusában történt. A megszállt Párizsban horogke­resztes lobogókat lengetett a szél. Nem volt francia hadse­reg. De voltak emberek, akik nem nyugodtak bele Francia- ország ideiglenes vereségébe, ezek az országon belül és kí­vül megindították az ellenál­lást. A repülök sem akartak kimaradni a harcból. Mikor tudomást szereztek arról, hogy Irán fővárosában, Teheránban köteléket szerveznek, amely a keleti fronton fog harcolni, életük kockáztatásával meg­szöktek Eszak-Aírikából. Te­heránon keresztül jutottak el a Szovjetunióba. A szovjet had­vezetőség repülőgépeket bízott rájuk és szovjet gépészeket osztott be melléjük. Ez az egység 1943 tavaszától a győzelemig, Szovjetunió egen harcolt a német fasiszták el­len. Eleinte csak Normandia néven jelölték a rajt, később kapta a Nyeman elnevezést is, amikor a szovjet csapatok át­törtek a Memel folyón, Porosz- ország határán. Az egységben harmincegy hónap alatt száz pilóta harcolt, hatvan halt kö­zülük hősi halált. Harmincegy hónap alatt 277 légigyőzelmet aratott, 900 légiütközetben vett részt az egység és 5000-aél több feladatot hajtott végre. A koprodukciós filmet az Al- kam francia és a Moszfilm szovjet filmgyár közösen készí­tette. A hiteles eseménynapló alapján Elsa Triolet, Charles Spaak és Konsztantyin Szimo- nov írta meg a film forgató- könyvét. Franciaország adta a francia színészeket és a főbb technikai vezetőket; Szovjet­unió a szovjet színészeket, a technikai személyzetet. A film néhány jelenetét forgatták csak Párizsban, a jelenetek legnagyobb részét, s így a légi­csatákat, a Szovjetunióban ké­szítették, Jean Dréville fran­cia és Jatyics Brezsnik szovjet rendező irányításával. A film — érdekes módon — kétnyel­vű, a franciák és az oroszok a saját nyelvükön beszélnek. Nem sok nagy színészt vonul­tat fel a film. Nevezetesebbek köztük Giani Esposito, aki a Nyomorultak-ban Marius sze­repét játszotta, és Pierre Tra- baud, szovjet részről Ribnyi- kov, Guszev, Doronyin. Közülük elsőnek bemutat­juk olvasóinknak Giani Espo- sito-t. Olaszországban született 1930-ban. Művészeti tanfolya­mokat végzett, volt festő, ke- rámikus, végül is a színészi pályát választotta. Párizsban lett színész. Egy kabarészínpa­don lépett fel először. Sikert aratott, neve hamarosan is­mert lett. Több olasz és fran­cia film főszerepét játszotta, hazánkban is több filmjéből ismert. Ugyancsak ismert a magyar mozilátogató közönség előtt Nyikoláj Ribnyikov neve is. öt évig tanult a moszkvai főisko­lán. A sikeres vizsga után sze­repet kapott a Nyugtalan ifjú­ság című filmben. Következő filmszerepe az Idegen rokon- ság-ban volt, amelyben méltón jutott kifejezésre Ribnyikov sokoldalú színjátszó tehetsége. Nemzetközi hírnévre a Kar- lovy-Vary-ban díjat kapott az Egymásra találtak (Magasság) című filmjével tett szert. Egy vidám, táncos film. a Címnél­küli lány után következett drámai feszültségű szerepe, a Kocsubej-ben; egy vörös ko­zákcsapat parancsnokát ala­kítja, megrázó erővel. Jean D reville számtalan film, kdztük a nálunk is évek­kel ezelőtt játszott Kellemet­lenkedők és az 1958-ban ké­szült magyar—francia kozgs produkció rendezője. George Sadoul, a világhírű francia filmesztéta, a filmet a közös ellenség ellen harcba- szálló, közös célért küzdő, bá­tor férfiak hőskölteményének nevezi: „Férfias, szenvedélyes, erőteljes alkotás.” (murai) Csütörtökön tartotta évadnyitó ülését a hatvani irodalmi színpad Csütörtökön este 7 órakor tartotta évadnyitó értekezletéi a hatvani irodalmi színpad. Az értekezleten megjelent End­rei elvtárs is, a Hatvani Városi Tanács elnökhelyettese. A megnyitót Taksás Imre, a Hat­vani Vörösmarty Művelődési Otthon igazgatója tartotta, majd őt követően Szívós Jó­zsef, az irodalmi színpad veze­tője értékelte a múlt évad eredményeit és hiányosságait. Ezután az 1960—61-es évad EGRI VÖRÖS CSILLAG Fapados szerelem EGRI BKÖDY A Fekete-tenger lánya EGRI KERTMOZI Felfelé a lejtőn GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hüvelyk Matyi GYÖNGYÖSI PUSKIN Egy tiszta szerelem története HATVANI VÖRÖS CSILLAG Spessart! fogadó HATVANI KOSSUTH Sabella nagymama HEVES Két emelet boldogság FÜZESABONY A kör PETERVASARA Horgász a pácban színpadi tervét terjesztette elő. Eszerint a következő évad­ban a hatvani irodalmi szín­pad négy rendezvényére hirdet bérletet; az első előadás: ,\A harmadik csengetés” lenne, amely zenés vígjáték. Ezt kö­vetően (még nem pontos sor­rendiségben) az „Örök virá­gok’* címmel a világirodalom klasszikusaiból adnának elő. A másik két rendezvény, ha­sonlóan az első kettőhöz, egy prózából és egy zenés, irodal­mi válogatásból gondolják ösz- szeállítani. Az egyik Molnár Ferenctől „A Pál utcai fiúk”, a másik: „A pénz komédiája” zenés, irodalmi est. Szó esett még arról is, hogy az új évadban felújításra ke­rül Kállai Imre „Kötéltánc”-a, valamint a „Himnusz a béké­ről“ című klasszikus, lírai ösz- szeállítás. Mind a múlt év értékelését, mind az előterjesztett évi mű­sort élénk vita követte, ame­lyet végül is Szívós József foglalt össze. Az értekezlet Taksás Imre zárszavával a ké­ső esti órákban ért véget. (S) 19*0. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT: ERIK 10 évvel ezelőtt, 1890-ben e napon született FRANZ WERFEL osztrák író, az expresszionizmus legismer-, tebb képviselője. Drámái közül ne­vezetes a korának Faust-történetét ábrázoló, valamint egy huszita tár­gyú drámája. Virtuóz lélektani no­vellákat írt (A kispolgár). Legnép­szerűbbek történeti és életrajzi re­gényei (Verdi. Nápolyi testvérek, 'tusa Dagh negyven napja.) M évvel ezelőtt, 1920-ban e napon slatáriális eljárás után kivégezték LÉVAY OSZKÁRT. A Közalkalma­zottak Szövetségének főtitkára, majd a proletárdiktatúra alatt Ceg­léd városparancsnoka volt. A bé­csi emigrációból magyarországi mozgalmi küldetése közben került i) fehérterror pribékjei kezére. Lé- ay Oszkárt a magyar munkásság nártirjaként zárta szivébe. 105 évvel ezelőtt, 185S-ben e napon halt meg MAKSZIM vo­lt OBJ OV orosz festő. Korának ideális természetábrázoló stílusá­val szemben az orosz tájak realista ábrázolásával tűnt ki. Jelen­tősek moszkvai képei (Kilátás a Kremlre) és épületfestményei. 75 évvel ezelőtt, 1885-ben e napon született ALEKSZANDB PALLADIN szovjet biokémikus. Jelentősek az anyagcsere forga­lommal és a vitaminokkal kapcsolatos kutatásai. 1929-ben Lenin- dijjal tüntették ki. 275 évvel ezelőtt, 1685-ben e napon szülelett JOHN GAY angol költő és drámaíró. Szatirikus politikai tárgyú színjátékat mellett leghíresebb műve a Koldusopera, amely a korrupt angol rendőr­séget gúnyolja ki, s a szegények szlnreléptctésével forradalmi vo­násokat tartalmaz. Napjainkban e művét Bert Brecht dolgozta át (Dreigroschenoper). Gondolatok a barátságról „A szerelem jelené — múlté s jövőé: Barátság!" (Petőfi) Tolsztoj: Barátok nélkül vadon a föld. ★ Emerson: Barátot csak úgy lehet szerezni, ha az ember maga ti barát. ★ Cicero: Minthogy az élet barátok nélkül tele van csalárdsággal és veszéllyel; az ész maga is barátok szeretetére int. Robespierre: i ★ A szivek kapcsolata a szomorúságot is valami édesség és meghatottság varázsával ruházza fel, amely hiányzik a megelégedettségből; a barátság kiváltképpen a boldogtala­noknak adatott meg, fájdalmaik enyhülőiére és szenvedéseik vigaszául. ★ Madách: A legszentebb nem más, mint a baratsag, Lelkünk magával égből hozza le. Nem függ szárnyán sem érdek ronda mocska, ■ Sem élvezetnek önző ingere. ★ Geraldy: „Az ember képes elárulni egy barátját, hogy egy asszonyt meghódíthasson; s hogy az asszonnyal vacsorázzék, ahhoz egy barátot hív segítségül.” HOLDI JÁNOS: Zivatar és napsütés A SZŐKE HAJÜ fiatalasz- szony roppant haragosan kezd­te kavargatni a rántást. Nagy hirtelenjében drágalátos férje- urának a fejéhez vágta volna az egészet lábasostól, fakana­lastól együtt. A harag könny- fátyolt vont a szemére, — arra a szemre, amelyet Pista a mé­zeshetek alatt „csodálatos kék színű tónak” nevezett. Hanem ezen a „csodálatos kék színű tavon” most vihar volt, kegyetlen, mindent elsö­pörni kész vihar, amiben rend­szerint a férje a hajótörött. De Pista, most az egyszer, elhatá­rozta, hogy nem enged. Nem és nem! Tudja még végre „szí­ve királynője”, hogy ki az „úr” a háznál. Ahhoz az egy meccs­hez igenis joga van, s nem sza­kad le az ég, még csak' be sem borul, ha egyszer-egyszer egye­dül megy el. Ott kezdődött a baj, hogy a fiatalasszony szép szőke haja alatt is efféle gondolatok ker- getőztek: juszt sem engedem egyedül. Tártsa itthon az or­rát, míg elkészülök mindennel. Ha megnősült, ne a barátok után szaladjon, hanem tanú­sítson legalább annyi elisme­rést a felesége iránt, mint Do­bó iránt, amikor gólt lő. Aztán itt van a gyerek. A Zsuzsika. Tízhónapos, vigyázni kell rá; Örökké mászik, dobál, felborít mindent. Legalább, ha már járni tudna, kevesebbet kelle­ne rá mosni. És az egyetlen vasárnapot is egyedül gürcölje végig. Nem, elég egész héten bent a hivatalban körmölni, még a vasárnapi teljes munka is rászakad. Anyától sem lehet megkívánni, hogy örökké itt üljön, elég, ha egész héten ki­segíti őket. Ennek ellenére Pis­ta nem akarja belátni, hogy neki igaza van, ragaszkodik — de még milyen konokul — ah­hoz, hogy ő két órakor, ha fene a fenét eszi is, meccsre megy. Hát nem fog egyedül menni, ha a ... — Ég a rántás, Marika! — Törődj a magad dolgával — tromfol vissza Marika és szalad a csaphoz, vizet enged­ni a gyanúsan sötétbarnk, zsí­ros lisztre. — Ügye, megégett? — Mondtam már, hogy ne idegesíts! Azt hiszed, így ha­marább készen lesz az ebéd? HANEM ERRE MÄR leen­gedte borotvát tartó kezét a férj. Nagyon határozottan eny- nyit mondott: — Márpedig, kedves, engem most igazán nem bánt az ebéd ügye. Két órakor kezdődik a meccs, akár tetszik, akár nem, én megyek. Nagyon sajnálom, ha ezért megharagudnál, de én nem várlak meg. Inkább felszólok anyának, hogy jöjjön segíteni. Puff! Valami nagyot csat­tant a tűzhelyen. Marika, fér­jezett lkai Istvánné, igen hatá­rozottan csípőre tette két kezét és eddig még Pista részéről soha nem hallott szavakat per­getett ki ajkai közül: — Ügy? Szóval neked ennyi a feleség? Ezt ígérted ezelőtt két évvel? Azt mondtad akkor: soha nélkülem nem mész seho­vá. Soha! Hát eddig tart a te „sohád”? És most is, ahelyett, hogy bemenne a gyerekhez a szobába, itt ingerel a meccsel, az egész világgal, a rántással és ..: és ... tudd meg ha el­mész, hát engem ... igenis, tudd meg, engem nem találsz többé idehaza ... — De Marika, hát ne sírj! — Én... hüpp;. i hüpp;.. nem sírok, de te .. -, te... sírni fogsz. Veszedelmesen közeledett a két óra. Igaz, már a tésztánál tartottak, de hát hol van még a mosogatás, a törölgetés, a konyha rendbehozatala? Egy­szóval, minden, amit egy ren­des fiatalasszonynak ilyenkor még el kell végeznie. ZSUZSIKA, PERSZE, az egész nagy „összecsapásból” mit sem sejtett. Nyugodtan és kényelmesen üldögélt édesany­ja ölében. Enni már nem evett, ehelyett apró kacsóival hol ide, hol oda kapdosott. Végül az anyja a szobába vitte a reka- miéra. Az ajtót félig behúzta maga után, hátha el talál aludni. Szótlanul ettek tovább. Mi­nél inkább közeledett az óra mutatója a „végzetes” időhöz, annál gyérebben fordult meg a villa a tányér és a szájuk kö­zött. Mert az asszonykát is igen bántotta az elhamarkodott ki­jelentése és roppant félt, hogy férje igenis megteszi és elmegy nélküle. Az emberben viszont a férfiúi büszkeség lobogott erősen, de nem annyira, hogy túllobogja az asszony iránti szerelmét, így csak rakta apró bajusza alá a tésztát, s azt sem tudta, mit csinál. Hanem ami­kor Marika, úgy két óra előtt öt perccel, már-már biztos volt a győzelmében és ici-plci hun­cut mosollyal az ajkán azt ta­lálta kérdezni, hogy: „No, Pis­tám, hát mikor indulsz?” A „Pistám”-ban bizony magasra csapott a „csakazértis” lángja. Levágta kezéből a villát: — Megyek én, szívem, most ni, rögtön, csak előbb megmo­som a kezemet. Aztán kezd­hetsz mosogatni. MARIKÁBAN SZINTE meg­állt a szívverés. Dermedten döbbent rá, hogy rosszul szólt. De nem, akkor sem szabad mu­tatni, hogy fáj, iszonyatosan fáj, hogy nélküle megy el. Egy szót sem szól többet, ha menni akar, csak menjen! Estére pe­dig „csakazértis” áthurcolko- dik az anyjához. És viszi Zsu­zsit is, meg a ruháit, meg min­dent. Igenis, szívtelen kutya minden férfi, mind-mind. Bizony, nem fenékig tejfel a házasélet! Szó se róla, van benne napsütés is, de zivatar is akad bőven. S az első ziva­tar a legveszélyesebb. Ha eb­ben egyformán áznak el a fe­lek, nincs semmi hiba. A to­vábbi út során egyformán fog­nak részesülni a napsütésből is. Hanem itt úgy állt a dolog, hogy Marika fog mindig job­ban megázni. Mert Pista ké­szülődik, kezét mossa, azután kabátot vesz. A fiatalasszony tudja, hogy még egy utolsó ak­tus van hátra, mielőtt kilépne az ajtón, ez pedig a hajfésülés. Egyre nehezebbé váló szívvel nézi, hogy veszi elő a fésűt. Annyira figyel, hogy mosogató vízért nyúló keze a fazék mel­lé téved és alaposan megégeti; Fáj az égés, de mi ez a szívé­ben tomboló fájdalomhoz ké­pest. A konyhában nagy a csend. Még a fésű neszét is hallani, ahogy simítja hullámos, barna haját. De... most, ebben a pil­lanatban valami más is hallik; ... Kipp ... kopp... kipp ..: kopp .,. kipp... kopp. AZ EMBER KEZÉBEN meg­áll a fésű és az asszonyra néz. Szinte egyszerre tesznek egy- egy lépést egymás felé, s úgy hallgatóznak, most már közös­kettesben. A szobából pedig egyre hallik: — Kipp... kopp... kipp... kopp... kipp... kopp... A házaspár szívében boldog sejtés kezd nyiladozni. Kíván­csian, lábujjhegyen lépnek az ajtóhoz. Ahogy belesnek, egy­máshoz ér a válluk, de a szí­vük is egyszerre dobban, ha­talmasat örömükben. Mert... A kis Zsuzsika ott áll a szo­ba közepén. Egyedül, minden támaszték nélkül billeg és han­gosan, huncutul kacarászik. Nézi a parkettet, két kis ke­zét össze-összecsapja, arcán boldog csodálkozás, mintha azt akarná mondani, hogy: „No, lám, hát nem vagyunk mi összenőve, nemcsak csúsz­ni, hanem járni is lehet raj­tad”. Es megindul újra. Előre­veti a jobb lábát... kipp ... aztán a balt... kopp... kipp... kopp ... először az életben. ŐK KETTEN PEDIG nézik. Nézik, míg csak Pistáról le nem kerül a kabát. Merthogy valakinek csak foglalkoznia kell (míg a mama mosogat) egy ilyen „nagy” lánnyal. Aki már öt perce jár! Na, nézze meg az embert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents