Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-10 / 214. szám
1960. szeptember 10., szombat NEPOJSAG » Pétervásári képek A jelszó: takarékoskodjunk! Aki két-három évvel ezelőtt járt csak a pétervásári járás „fővárosában”, bizony, van mit néznivalója, hiszen azóta több olyan létesítmény épült, amely megváltoztatja a képet. Az ott élők talán nem is veszik észre a fejlődést, hiszen ott laknak, mindennap látják, megfordulnak bennük, s las- san-lassan meg is szokják valamennyit. No, nem azt mondjuk, hogy itt, Pétervásárán most már minden rendben, semmi építeni, fejleszteni való nincs többé. Nem. De annyi bizonyos, hogy az utóbbi három esztendő alatt meglátszik a járási székhelyen a dolgozó nép kezemunkája. Budakalász Vendéglő, cukrászda — Ez épült, kérem, a hajdani <,Kakas” helyén — mutat szét a tágas kisvendéglőben Plósz Kálmán, az üzlet vezetője. És valóban, egészen más kép fogadja itt már a látogatót, mint egy évvel ezelőtt, a betyárcsárdának beillő útszéli fogadóban. És a vendégek, azok is mások, mióta megváltozott a környezet. Már természetesen úgy mások, hogy mindenekelőtt magatartásukban mások, és alkalmazkodnak a tiszta, rendes, kulturált környezethez. — Napi száz ebédet adunk ki — tájékoztat a vezető, majd arról szól, hogy igen jelentős az átmenő forgalom, hiszen fontos utak találkozásánál épült fel a vendéglő. És néhány szót a cukrászdáról. Szép, barátságos, ízléses és éppúgy kapható benne minden, mint akár Egerben, vagy éppen Budapesten. A pétervá- sáriak kedves szórakozó-, pihenőhelye. A MÁVAUT-megáUó Lendül a menetirányító tárcsája, beszállnak az utasok és máris indul a hatalmas farmotoros Ikarus, Budapest felé. Bent a várószobában türelmesen üldögélnek, beszélgetnek azok, akiknek még csak később indul az autóbusza. Dúlni Alfréd menetirányító szakít néhány percet a beszélgetésre, és elmondja, hogy ezen a napon a menetlevelek, illetve hivatalos feljegyzések szerint „huszonhat” autóbusz indult ki Pétervásáráról, jóformán a szélrózsa minden irányában. — Ózd—Budapest, Salgótarján—Eger, Szederkénypuszta— Eger és még jó néhány más vonal autóbuszjárata érinti a „palócfővárost” és indul el utasaival. Arról is tájékoztatást nyújt Dulai Alfréd, hogy a személyj áratokon kívül tizennégy tehergépkocsijuk és két taxijuk is van, amelyek szintén megállás nélkül dolgoznak azért, hogy a mutatkozó forgalmat lebonyolítsák. Amióta felépült az új autó- buszállomás, azóta könnyebb és zavartalanabb a forgalom. Járási művelődési ház Délidő van, holtszezon, mégis a vezetőség két tagját találom a kultúrházban. Utasi József és Szabó Franciska szorgoskodnak, rendezgetik az iratokat, készülnek az őszi nagy kulturális eseményekre. Mert tervek, azok szép számmal akadnak itt a pétervásári művelődési házban. — Vasárnap bált rendez a művelődési jiáz és a KISZ- szervezet a bevonuló fiatalok tiszteletére —, mondják máris a legközelebbi programot. Rövidesen szereplésre várják Gyöngyösről az egyik kultúr- csoportot, majd készülnek a légoltalmi kiállítás megnyitására is, amely szintén sok érdekességgel szolgál a látogatóknak. Azután a távolabbi hetekről, az őszi, téli hónapokról esik szó, amikor különösen fellendülhet majd itt, Pétervásárán is a kulturális élet, hiszen a fiatalok, azok is, akik a nyáron a mezőgazdasági munkákkal voltak elfoglalva, már szívesen vesznek részt mindenféle kulturális rendezvényben. Tervek, mint már említettük, vannak és a legfrissebbek között szerepel például az irodalmi kör megszervezése, az énekkar, állandó színjátszó csoport létrehozása. Az óvoda Ragyog, melegít is még valamit a nyárvégi napsugár és a kis apróságok a Nap felé fordítják 'arcocskájukat, hogy ameddig csak lehet, élvezzék sugarait. Vannak, akik a homokozóban játszadoznak önfeledten és épül, készül a csodálatos homokvár, amely most, ha összedűlne, vele együtt omolna össze egy egész világ. Antal Istvánná, az óvoda vezetője vezet be az aprócska asztalkákkal, ágyacskákkal, székekkel teli terembe. Elmondja, hogy jelenleg negyven óvodásuk van, sokkal kevesebb, mint amennyi jelentkező volna, de már készül az új óvoda és néhány hét múlva felvehetik a jelentkező hetvenöt gyermeket s így igen jelentős mértékben könnyíthetnek a dolgozó szülők helyzetén. Szalay István A MÄTRAVIDÉKI ERŐMŰ környékén, árnyas parkok között magasodnak a lakótelep házai. Szorgalmas emberek, dolgos munkások és értelmiségiek élvezik ezt a szép környezetet, amit messze elkerül a gomolygó gyári füst. Az iskola messziről szembetűnik impozáns épületével, gondozott kertjével. Dél van. A napközi otthon kényelmes ebédlőjében édes gyermekzaj — ebédelnek a kicsik. A folyosókon tülekedés, gomolygás, a felsősök végeztek a mai nappal, és mint a kiscsikók, száguldoznak ki a kapun. A nevelői szobában hófehér köpenyben a tanár nénik és tanár bácsik összegezik a nap eseményeit, készülnek a másnapra, beszélgetnek, s egy kicsit ők is élvezik a két csoport közti pihenést. 011 a y Andorné tanárnő is végzett már az V. osztályban az orosz órával. Mosolyogva, a pedagógus kedves zsörtölő- désével fordul a férjéhez: — Látod, látod, ez a te osztályod, olyanok, mint a fiókördögök! — Meg kell nevelni őket! Nem rosszak ők, csak még szokni kell a másfajta tanítási rendszert nekik! — védi „csemetéit” Oltay Andor. Végre előléphet az idegen is: — Azért jöttem, kedves kartársak, hogy megtudjak valamit arról a takarékossági munkáról, amellyel országos elsők lettek a II. kategóriában. — Komoly összefogás eredménye ez — hárítja el magától a kérdést Oltay Andorné, a tavalyi takarékossági felelős. — Igaz ugyan, hogy én tartottam a kezemben a takarékos- sági mozgalmat az egész iskolában, de az osztályfőnökök segítsége nélkül egyedül talán el sem értem volna ezt az eredményt. — MILYEN MÓDSZERREL sikerült a gyermekeket rászoke*u9UI!IIUIIIEIIIUI!IIIIIllll|llllllll>llllnl iiiiiiiiiiiiiii!iBiii[!9!iiiiiiiaiiiui!iiiiiiiiiiaiiitiiiiii!iiiBiiiMi!iBiiii!Kuliiaiiiii>itaitBiiBiiBiiBitcuBi!iiiiiiiiiiiiiiiiiiif iiiiiiüBiiaiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiaiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiBiiiuiuaiiaiiaiiiiiaiiii' 4 X. bányásznapon Petőfibányán Bányászokat ünnepelt az ország szeptember 4-én. Tizedszer ünnepeltek a bányászok, akik nap mint nap becsülettel, szorgalommal állnak helyt a bánya mélyén, a szénfalaknál. Petőfibányán több mint kétezer hallgató előtt tartott ünnepi megemlékezést Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára. Képünkön Putnoki elvtárs ünnepi beszédét tartja. A tizedik bányásznapon sokan kaptak kitüntetést, pénzjutalmat, hűség jutalmat, amiből aztán az ez alkalommal megrendezett ünnepi vásáron vásároltak. A kellemes szeptemberi napsütésben jólesik egy kis hűsítő is. — Egészségünkre — mondja Máté Ferenc, a Petőfi-altáró bányamestere. (Foto: Kiss Béla) tatni a rendszeres takarékosságra? — kérdem. — Talán legfontosabb volt az, hogy egyetlen napban állapodtunk meg, kijelöltük a hétfőt takarékossági napnak. Volt ebben egy kis tendencia is, mert hiszen vasárnap, rokonok, vendégek, ez, az jöhetett közbe a gyermeknek, amikor pénzt kaphatott, s mivel pontosan tudta, hogy másnap takarékossági nap van, igyekezett a pénzt nem haszontalan- ságra költeni, hanem betenni a takarékba. — Még milyen ösztönző módszert használtak? — Versenyt hirdettünk az osztályok között. Nem ment ám simán a takarékossági mozgalom! Dehogy! Voltak a szülők részéről ellenhangok is, de elmondottuk, hogy mit jelent a gyermek életében a korán megszokott takarékosság, a pénz helyes, célzatos felhasználása, és így aztán maguk a szülők is velünk tartottak a verseny folyamán, — Melyik osztály volt a legtakarékosabb az elmúlt esztendőben? — Az én osztályom — mondja nevetve —, hiszen nekik élen kellett járni! El is érte a mostani VIII. osztály a 400 forintos egyénenkénti átlagot. De minden osztály nagyon szépen takarékoskodott, és így lett iskolánk a II. kategóriában első a országban, 200 forintos átlaggal! NÉZEGETEM AZ ISKOLÁT, ahol tisztaság, rend uralkodik, nézem a telepi gyerekeket, akiknek mindegyike jól táplált, jól öltözött, vidám. Azt hiszem, az a helyes, ha otthon is keressük a gyökerét annak, hogy a gyerek takarékos. Oltay Andorné elment, hogy előkeresse osztályából azt a kisfiút, aki tavaly az egyéni verseny győztese lett: 2060 forintot gyűjtött. Már jön is Balogh Pista. A szőke, úttörő- nyakkendős fiú kicsit zavartan mosolyog kérdésem hallatára: — Mire gyűjtötted a pénzt az elmúlt esztendőben? — Hát... kerékpárt akarok venni! Képesítőztek ai Már túl vannak rajta. Ülnek, cigarettáznak. Egyiküknek eszébe jut: — Kifestjük a körmünket, a képesítő Örömére ... Ezen persze vitatkoznak, mert mit szól majd a főnővér. Sípos Lászlóné, a tanfolyamvezető rájuk pirít: — Délelőtt még sírtatok. Az egyik itt, a másik pedig a szobában, ágyraborulva... Nevetnek. Haj, de régen volt. Hogy másra terelje a szót, Tárnái Éva ezt mondja: — Kár, hogy nem délelőtt jött. Akkor mind szépek voltunk ... Csupa ilyen fölös dologról esik most már csak szó. Hiába, a két év megfeszített munkájának valamiképpen fel kell oldódnia. Mert akárki akármit is mond, nehéz volt. Három műszakban dolgozni, éjszakázni is. Es mellette a tanulás ... De, ahogy az arcokat nézem: megérte, nem bánják. — Hosszú volt a két év? Mind mondja: — Elrepült... Tárnái Éva azért felrikkant: — Most már vágom az ápoláselméleti tételeket! Kérdem őket: — Mi a tervük? Bikay Mária férjhez megy. Pestre költözik. Jéger Irén pedig, nos, ő még nem fejezte be a tanulást... — Megszerzem a laborasz- szisztensi oklevelet is. — Nem tetszik az ápolónői pálya? — Vegyészmérnök akartam lenni, az érettségi után azonban nem vettek fel az egyetemre, így kerültem ide ... Síposné dicsérően szól közbe: — Jó ápolónő lesz pedig belőle, ha nincs is rokonságban a két hivatás ... És tovább tanul Juhász Éva is. — A gégészeknek van egy hallásvizsgáló készülékük, amelynek a kezeléséhez még kevés a szakember. Ezt szeretném megtanulni. Ha meg— No, de ez még nem meríti ki a 2060 forintot! Még mire szánod? — Nem tudom. Egyelőre a maradékkal beszállok erre az esztendőre, mert gondolom, ha elvégzem a VIII. osztályt, még több szükségem lesz rá. — Edesapádék mit szólnak« takarékosságodhoz ? — Ok is takarékos emberek! — mondja büszkén a gyerek — már van Moszkvicsunk! Valóban, ezt csak takarékossággal lehet elérni, ha valakit elkerül a lottófőnyereménv! Tehát mégis jó a tapogatózás! Takarékos szülők, takarékos gyermekeket nevelnek. Legjobb példa a szülők példája, akiket a gyermek állandóan maga előtt lát. Az előbb elmondottakkal egyáltalán nem akarjuk csorbítani az iskola és a nevelők dicsőségét, hiszen a kérdést visszájára is lehet fordítani: miért nincs sok iskolában jelentős takarékoskodás, amikor ott is vannak takarékos szülők? Ez igaz. S mielőtt bárki valóban feltenné ezt a kérdést nekem, az a válaszom, hogy a gyermeket minden esetben legjobb ha két oldalról egyformán nevelik, s az élethez szükséges felkészülést nemcsak a nevelésben, az eszmék és tudományok átadásában, de a gyakorlati életre való nevelésben is közösen végzik. LEZAJLOTT AZ ELSŐ HÉTFŐ, az első takarékossági nap az idén, ebben az iskolában. A gyermekeknek nem nagyon kellett kihirdetni, már az első napon 800 forint gyűlt össze. Most már Oltay Andorné csak mint osztályfőnök vesz részt a munkában, amelyet átvett tőle Bognár Zoltán csapat- vezető. De sem a módszer, sem a tartalom nem változott, csak személycsere történt a vezetésben, s erről így nyilatkozik Oltay Andorné: — Reméljük, ez az év az elmúltat is túlszárnyalja, és az első helyért újra mindannyian meg fogunk küzdeni! Cs. Adám Éva egri ápolónők szerzem az asszisztensnői oklevelet, visszajövök az itteni gégészetre. Tárnái Éva a belosztályon van. — És ott is maradok... — szögezi le. — Mi volt a legnehezebb vizsga? Egyszerre mondják mind, akik a teremben vannak: — A belgyógyászat... Egyszer olyasmit hallottam, hogy az érettségizett lányok, akik ezt a pályát „választották”, enyhén szólván, felületesek, mondhatnánk lelkiismeretlenebbek, mint azok, akik kevesebb iskolai végzettséggel ugyan, de nagy-nagy szeretettel készültek a hivatásra. Sőt, a közelmúltban mondta az egyik érettségizett ápolónőjelölt, ő bizony nem azért érettségizett, hogy ágytálat cipeljen ... Ezen a tanfolyamon tizennyolc lány végzett. Egy kivételével mind érettségizett. A beszélgetésen öten voltak jelen közülük, de mindannyiuk nevében tiltakoztak ők, öten. És ilyeneket mondtak: — Ezek úgyis lemaradnak. De nem is kár értük. Mi, akik itt vagyunk, mind valóban hiva- tásszeretetből jöttünk... Ezt már Sípos Lászlóné teszi hozzá: — Es ez látszik is az eredményen. A tizennyolc közül tíz jelesen végzett! Ez igen. Ehhez ' már csak gratulálni lehet. Es ahhoz is, amit még búcsúzáskor mondtak: — Néhányan a két év alatt annyi pénzt takarékoskodtak össze, hogy külföldre utazhattak. Prágába mentek néhány napra. Még mondja valaki, hogy nem érdemes ápolónőnek menni, — mert kevés a fizetés ... Tréfálnak, nevetgélnek. Délután kis bankettre gyűltek össze mindannyian. Ünnepeltek. Mert ha most úgy is tűnik, hogy elrepült ez a két év, azért csak hosszú, s főleg nehéz volt. (szántó)
