Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-29 / 230. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szeptember 29s néphadsereg napja AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 230. szám Ara 50 fillér 1960. szeptember 29., csütörtök : Megyei nagyaktíva vitatta meg az iskolareform-javaslat irányelveit Egerben Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága rendezésében tegnap ült össze Egerben a megyei nagy- aktiva, hogy megvitassa az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére vonatkozó irányelveket. A Szakszervezeti Székházban megtartott ülésen részt vettek a járási és városi párt- bizottságok titkárai, a tanácsszervek vezetői, a különböző társadalmi szervek és nagyobb üzemek vezetői, a politechnikai képzést irányító üzemi oktatók, szakmunkások, az általános és középiskolák igazgatói, termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai és a pedagógusok szakszervezete járási elnökei. Az elnökségben helyet foglaltak: Rap pay Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Varga Kovács János, a Művelődésügyi Minisztérium tanácsigazgatási főosztályának vezetője, Jordán Júlia, a Művelődésügyi Minisztérium instruktora, Bárczi Mihály, a pedagógus szakszervezet központjának instruktora, Putnoki László, a Heves megyei Pártbizottság első titkára, Dorkó József, a megyei partbizottság ágit. prop. osztá- ; lyának vezetője, Dr. Lendvai Vilmos, a me- ; gyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, '• Furucz János, a Szakszervezetek Heves me- '• gyei Tanácsának elnöke, Misi Sándor, a KISZ ; megyei bizottságának titkára, Papp Sándor- • né, a megyei tanács elnökhelyettese, Rátkai Ferencné, országgyűlési képviselő, Strbák István, a megyei tanács művelődési osztályé- ■ nak vezetője, Horváth Nándomé, a nötanács megyei titkára, Dr. Némedi Lajos, a Pedagógiai Főiskola igazgatója, Gömböcz József, a '■ pedagógus szakszervezet területi bizottságé- nak tagja, Györfi Gábor, a Lőrinci Erőmű szakszervezeti bizottságának titkára. Részt vett még az ülésen Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a ■ Központi Bizottság ipari osztályának vezetője ■ és Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztályának munkatársa is. Az értekezletet dr. Lendvai Vilmos, a megyei tanács VB-elnöke nyitotta meg, majd ■ Papp Sándomé, a megyei tanács VB-elnök- '■ helyettese tartotta meg vitaindító előadását. Papp Sándorné vitaindító beszéde Kedves elvtársak, elvtársnők! — „Társadalmunk fejlődésének lényeges kérdése — és a dolgozók életének szebbé tételéhez is hozzátartozik —, hogy pártunk kellő figyelmet szenteljen a kulturális fejlődés időszerű és megoldást váró feladatainak” — hangzott pártunk VII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója. A VTf. kongresszus határozatai népünk igaz törekvéseit fejezték ki, amikor á szocializmus alapjai lerakásának befejezésére szólították harcba dolgozóinkat. A dolgozók tudják, hogy a szocializmus jobb, boldogabb életüket teremti meg, tudják, hogy a szocializmus valamennyiünké, akik építjük, gyermekeinké és a jövő nemzedéké. A szocializmus felépítése népünk millióinak vágya, becsületes alkotó munkájának értelme, célja. Társadalmunk szerkezete megváltozott és tovább változik, a szocializmus erői életünk minden területén túlsúlyba jutottak. Országunk fejlődése, a falu forradalmi átalakulása következtében előtérbe kerültek a gazdasági és kulturális építés feladatai. E feladatok megoldása kölcsönhatással van egymásra. A gazdasági építés sikerei fokozzák az anyagi jólétet, nő a kulturális igény, viszont a dolgozók általános kulturális színvonalának emelése fejleszti a hozzáértést, az öntudatot és így végső soron emeli a munka hatásfokát is, Egész oktatásügyünknek, mint kulturális forradalmunk alapvető tényezőjének, éppen az a korszakos feladata, hogy méginkább alkalmassá tegye ifjúságunkat, a dolgozókat a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak" még- oldására. A szocializmus tudatos építése sokoldalúan művelt embereket kíván és teremt. Szükséges, hogy a jövő szocialista állampolgárai, akik ma még az iskola padjaiban ülnek, olyan nevelést kapjanak az iskolában, amelynek segítségével az iskola elvégzése után megtalálják boldogulásukat az életben, hiszen az ő törekvéseiknek már nem vet gátat a kapitalista társadalom farkastörvénye. A társadalom számít is alkotó erejükre, szorgos kéziére, értelmükre, mert nálunk a társadalom és egyén érdeke között van harmónia. A szülők napjainkban fokozott mértékben kívánnak támaszkodni az iskola segítségére, elfoglaltságuk miatt is, meg azért is, mert a megváltozott körülmények között a maguk tudását már elégtelennek tartják gyermekeik nevelésére. Előbbre kell lendítenünk oktatásügyünk fejlődését, hogy ezzel is újabb tartalékokat tárhassunk fel általános fejlődésünk gyorsítására. Oktatásügyünk ma még sok olyan problémával küszködik, amelyekkel — az újonnan jelentkező feladatoktól függetlenül is. — foglalkoznunk kell. Most együtt jelentkezik a ma és a holnap igénye: az a kettős feladat áll előttünk, hogy miközben tovább fejlesztjük oktatásügyünkben a felszabadulás óta elért eredményeinket — amelyekre joggal lehetünk büszkék — és fokozatosan felszámoljuk a gyengeséget, egyszersmind ki kell alakítanunk az új, tartalmában, módszereiben és szerkezetében valóban szocialista iskolarendszert. S így a 8— 10—15 év múlva az iskolából kikerülő fiataloknak már meg kell felelniök a társadalom akkori követelményeinek. Helyesen kell tehát feltárnunk a ma iskolájának eredményeit és problémáit és világos feladatokat kell kitűznünk a holnap iskolája elé. A mai eredményeket úgy kell tovább fejlesztenünk, hogy megalapozzuk a holnap iskoláját, amely éppen szocialista megalapozottsága miatt lesz képes a megvalósított szocialista társadalom gyorsan fejlődő igényeinek kielégítésére. Melyek hát oktatási rendszerünk eredményei, amelyekre a továbbfejlesztésben építhetünk. A népi hatalom megteremtésével megszüntettük a régi uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, felszámoltuk az oktatás feudális, klerikális jellegét, A munkás-paraszt hatalom a nép legszélesebb tömegei számára megnyitotta a művelődés útját, szélesen kifejlesztve oktatásügyünk demokratizmusát. Már 1946-ban megszületett kulturális téren népi demokráciánk egyik legnagyobb alkotása: a 8 osztályos általános iskola. Ezzel biztosítottuk minden 6-tól 14 éves korú gyermek egységes alapvető műveltségének -megteremtését és felszámoltuk a Horthy-rendszer burzsoá iskolapolitikáját. További jelentős fordulat az iskolák életében az iskolák államosítása, amely 1948-ban történt meg, ezzel a történelmi lépéssel népünk százéves harcát juttatta győzelemre a párt és biztosította, hogy ifjúságunk nevelése egységes szellemben, államilag irányított iskolákban történjék. Beszélt a továbbiakban Papp elvtársnő arról, hogy milyen különbségek voltak a felszabadulás előtti és a 15 éves munkával fejlesztett iskolák között. A Horthy-rendszer idején Szeretettel köszöntjük néphadseregünk harcosait, tisztjeit. (Foto: Kiss) a tanköteleseknek több mint húsz százaléka nem részesült oktatásban. Megyénkben csak a pétervásári járásban a lakosság 21,5 százaléka volt írás- tudatlan. Hűen tükrözi iskola- politikánk fejlődését az a tény, hogy megyénkben e tanévben a tanulóknak már több mint 85 százaléka részesült szakrendszerű oklátásban: Amíg 1938-bah^me^yenk ''elemi Isko-. Iáiban . " 692 tanító működött“ addig ebben a , tanévben már 1728 pedagógus van. Az általános iskolák mellett nagymértékben fejlődtek középiskoláink, s mind az általános iskolában, mind a középiskolában, ugrásszerűen emelkedett a munkás-paraszt származású tanulók számaránya. Kultűrforradalmunk Igen jelentős eredménye, hogy létrehozta iskolarendszerünk felnőtt oktatását. így mindazok, akik a múlt rendszer hibái miatt nem tanulhattak, vagy tanulmányaikat kénytelenek voltak abbahagyni, a mulasztást pótolhatták. Felszámoltuk a múlt rendszer átkos örökségét, az analfabétizmust. A dolgozók általános iskolai esti és levelező tagozatainak megszervezése kezdettől fogva nagy népszerűségnek örvendett. Ezután megyénk egyetlen felsőfokú intézményének, az Egri Pedagógiai Főiskolának fejlődéséről, a nappali és levelező tagozaton végzett pedagógusokról, és a közéletben részt vevő főiskolai tanárokról beszélt. Leszögezte, hogy a nevelési eredmények elérésénél az általános iskolákban igen sok segítséget adott az úttörő- mozgalom, mert ennek keretében lehetőség nyílik arra, hogy a gyermekek megismerjék a közösségi élet követelményeit, a szocialista társadalmi együttélés szabályait. Majd így folytatta: — Általános és középiskoláink tantervi anyagát kormány- zátunk megszabadította a tudománytalanságoktól és a marxizmus—leninizmus alapjaira helyezte. Felsőoktatásunkban is jelentősen emelkedett az oktatás tudományos színvonala. Szocialista társadalmunk magáénak érzi és támogatja iskoláinkat. Minden iskolában működik a szülői munkaközösség, az úttörő-, illetve a KISZ-szervezet, s ezek a nevelőmunkát segítik; A kulturális forradalom iskolai vonatkozásban elért eredményeit pártunk, kormányunk következetes politikája, a pedagógusok egyre nagyobb lendülettel kibontakozó munkája tette lehetővé. Eredményeink mellett vannak iskolarendszerünknek fogyatékosságai is. Oktatásunk gyengéi azonban nem olyanok, hogy ezek miatt ne tudná betölteni hivatását. Iskoláink számos jól képzett fiatalt adnak társadalmunknak. Az iskolai nevelőmunkával azonban már kevésbé lehetünk elégedettek. Ha a jövő igényeit tekintjük, a mai problémák megoldása még sürgetőbb. Melyek ezek a problémák? 1. Továbbhaladásunk alapvető ■ gátja az oktatómunka egyoldalú, elméletieskedő beállítottsága. Gyökere, hogy az iskola elszakad az élettől. Oktatásügyünk nem tartott lépést azzal a hatalmas fejlődéssel, mely az utolsó évtizedekben hazánkban végbement. A korábbi, humánműveltségi elemek mellett ma egyre inkább helyet kapnak c természettudományos, technikai. marxista közgazdasági ismeretek, továbbá bizonyos gyakorlati készségeket fejlesztő tárgyak. Középiskoláink kétharmad- része gimnázium. Csupán egyharmad a szakmai képzettséget nyújtó iskola. Ebben az arány bán még a műveltségiről. vallott, elavult, burzsop. felfogást tükrözik. A tanulók, túlnyomó többsége csak az- egyetemeken, továbbtanulás formájában tudja jövőjét elképzelni, s idegenkednék <* fizikai munkától. Középiskoláink, különösen a gimnáziumok nem készítik elő tanulóinkat az életre, nem tudják ellátni azt a kettős feladatot, hogy egyidejűleg készítsék elő őket a termelőmunkára, valamint továbbtanulásra. 2. Iskoláinkban a tananyag túlzsúfolt. A tanulókat erejükön felül megterheli. A napi 5—6 órai iskolai foglalkozáson kívül további 4—6 órát kellene tanvlniok, hogy másnapra felkészülhessenek. 3. A nevelők egy része megfelelő pedagógiai és lélektani felkészültség hiányában igen könnyen neveletlennek minősíti taníványait. Pedig gyakran vsak arról van szó, hogy a tanulók nem fogadnak el magyarázat nélküli utasítást. hanem értelmükhöz mért, meggyőző érveket várnak. Számos nevelő nem érti a tudatos, világnézett nevelés szükségességét. Egyesek pusztán a tananyag nevelő hatására támaszkodnak, mások meg azzal áltatják magukat, hogy idealista xnlágnézettel is nevelhetnek materialista széliemben. Az ilyen felfogású pedagógusoktól hiába várjuk, hogy a szülői házat meggyőzze arról, milyen romboló hatású, ha gyermekét az iskolai neveléssel ellentétes, idealista szellemben neveli. 4. Szakoktatásunk mai rendszere is számos problémát vet fel. Az ipari tanulók, szakmai tanulásuk befejezése után semmiféle iskolatípusban nem folytathatják közvetlenül tanulmányaikat, legfeljebb a középiskola I: osz‘ tályába iratkozhatnak be. Iparitdnuló-iskoláink tehát a továbbtanulás szempontjából ma teljes zsákutcát jelentenek. A technikumokban az oktatás célja a technikusképzés lenne. Azonban a végzett tanulók túlnyomó többsége egyrészt fiatal kora, másrész felkészültségének és élettapasztalatainak hiánya miatt, csak szakmunkásként helyezkedhet el. Kévésén mennek egyetemre. így nagyszámú munkás-parasztfiatal a továbbtanulás szempontjából megreked. 5. Kultúrpolitikai célkitűzéseink érvényesítésének mindinkább gátjává válik oktatásügyünk egységes irányításának hiánya. Ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumaink például 11 főhatósághoz tartoznak. Oktatásügyünk helyzetének igen alapos tanulmányozása után, a VII. kongresszus határozatban mondta ki. hogy „köznevelésünk továbbfejlesztése gondosan előkészített iskola- reformot tesz szükségessé.” A reform legfőbb célkitűzései: a) Közelebb hozni iskoláinkat az élethez, a termeléshez, b) Emelni az általános és szakmai műveltség színvonalát. c) Az oktató-nevelő munka tervszerűen szolgálja a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását. Ennek megfelelően szocialista társadalmi rendszerünk minden iskolatípusában fel kell készíteni a tanulókat az életre, a termelőmunkában való részvételre: Az általános iskolában és a középiskolában teljesjogú tantárgyként kell bevezetni a gyakorlati, műszaki politechnikai oktatást. Az általános iskolában ki kell szélesíteni a gyakorlati foglalkozásokat, s az általános politechnikai képzést, iparit és mezőgazdaságit. Bár a mezőgazdaság fejlődése, a gépesítés következtében sek ipari, műszaki elem elsajátítását igényli, mégis szükséges, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés lefontosabb alapismereteit a tanulók már az általános iskolában elsajátítsák. i (Folytatása az 5. oldalomJ
