Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-28 / 229. szám
s NEPÜJSAQ 1960. szeptember 28-, nerds Fidel Castro felszólalása as ENSZ-közgyűlésIS, ülésssakán As ENSZ eltávolítja Leopoldvilleböl a Lumutubával rokonszenvező ghanai csapatokat A* ENSZ-főtitkár képviselőiének nyilatkozata NEW YORK (TASZSÉ): Amikor az elnök megadta a szót Fidel Castro kubai miniszterelnöknek és a kubai forradalom hőse felment a szónoki emelvényre, a küldöttségek többsége viharos tapssal fogadta őt. Egyesek talán úgy gondolják — kezdte felszólalását Castro —, hogy nagyon elkeserít bennünket az a magatartás, amelyet itt a kubai küldöttséggel szemben tanúsítottak. Mi nagyon jól látjuk ennek az okait, és éppen ezért nem keseredünk el. A gazdaságilag elmaradott országok számára nagy tehertétel egy delegáció kiküldése az ENSZ-be. Mivel erőforrásaink korlátozottak, nem vagyunk hajlandók fecsérelni a pénzt. A kubai küldöttség vezetője utalt arra, hogy az előző felszólalók a közgyűlés szónoki emelvényéről hangot adtak gondjaiknak és aggodalmuknak az egész világot érdeklő problémák kapcsán. Minket is foglalkoztatnak ezek a problémák — mondotta —, mindenekelőtt a béke fenntartásának kérdése. Az Egyesült Államok kormányának közvetlen ösztönzésére megindított rosszindulatú, Kuba-ellenes hadjáratot érintve Castro kijelentette, hogy elviselhetetlen munkafeltételeket teremtettek a kubai küldöttség számára, s hogy az amerikai hatóságok úgynevezett biztonsági intézkedések ürügyén megkísérelték a kubai nép képviselőinek megalázásátCastro ezután ismertette azt á hazugság- és rágalomhadjáratot, amelyet az amerikai hatóságok és az Egyesült Államok sajtója folytatott a kubai küldöttség ellen, majd kijelentette: ha olyanok lennénk, mint amilyennek leírtak bennünket, az imperialisták nem veszítették volna el azt a reményüket, hogy lepénzelhetnek bennünket, amint ezt meg is próbálták. De bennünket nem lehet lepénzelni. A kubai nép nemzeti felszabadító harcának történetéről Castro a továbbiakban kitért a kubai nép nemzeti felszabadító harcának történetére. Elmondotta, hogyan harcoltak a kubaiak a múlt század végén, három évtizeden keresztül a spanyol gyarmati uralom ellen. Amikor a kubai nép levetette magáról a spanyol gyarmat- tartók jármát, ekkor nyúltak ki Kuba felé az Egyesült Államok csápjai. Következett a katonai megszállás. Az Egyesült Államok jogot nyert arra, hogy beavatkozzék Kuba politikai ügyeibe, s országunk egész vidékeit adták bérbe, hogy ott amerikai katonai támaszpontokat és raktárakat létesíthessenek. Az amerikai monopóliumok megkaparintották Kuba legjobb földjeit, természeti kincseit, kereskedelmét. Az alkotmányt megváltoztatták, s az ország teljesen az Egyesült Államok függvénye lett. Kuba spanyol gyarmatból átalakult észak-amerikai gyarmattá. Politikájában kénytelen volt az amerikai nagykövetség utasításait követni. Most — jelentette ki Castro a küldöttek viharos tapsa közepette — büszkék vagyunk arra, hogy semmilyen nagykövetség nem ad utasításokat nekünk. Népünk maga kormányozza saját országát. Kuba népének harcba kellett szállni, hogy lyvívja a teljes függetlenséget. Ezt a függetlenséget hétéves véres önkény- uralom után nyerte el. Kubában olyan kormány volt, amely kiszolgálta a monopóliumokat. Kuba gazdasági életét teljesen az Egyesült Államok alá rendelték. Ez katasztrofális következményekhez vezetett. A lakosság fele nem tudta, mi a villanyvilágítás. A hatmilliós lakosságból három és félmillió a nyomortanyákon sínylődött. S a lakbér itt is a kereset egyharma- dát tette ki. A lakosság harminc százaléka nem járt Iskolába, mert nem voltak tanítók. Az országban százezer gümő- kóros beteget tartottak nyilván. Az amerikai tőke tartotta kezében a bankokat, a külkereskedelmét, a kőolaj- és a cukoripart, valamint a szántóterület oroszlánrészét. A lakosság 0,5 százaléka ellenőrizte az ország gazdasági életének 47 százalékát. Ez a kis sziget, az ott lakó rengeteg munkanélkülivel — folytatta Castro —, az Egyesült Államok meggazdagodásának egyik forrása volt. A népi kormány hatalomra- jutása után, mindenekelőtt hozzálátott a belső gazdasági problémák megoldásához. Kezdtek bennünket kommunistáknak nevezni, „vörösöknek” tüntettek fel, mert szembeszegültünk a monopóliumokkal. • Olyan törvényeket hoztunk, amelyet előbb vagy utóbb, minden országban meghoznak majd, ahol még nem tették meg: földreformtörvényt. Nálunk kétszázezer paraszt élt föld nélkül, nem tudott termelni. Most egyszer s mindenkorra leszámoltunk a nyomorral De nemcsak a föld volt az amerikai monopóliumok kezében — hozzájuk tartoznak a bányák, országunk összes természeti erőforrásai. A monopóliumok hihetetlenül nagy nyereségeket vágtak zsebre. És mi maradt a kubaiaknak? A kimerült föld és a feldolgozott ércből visszamaradt kő. A forradalmi kormány, hogy véget vessen ennek a helyzetnek, törvényt adott ki, amelynek értelmében az ásványkincseinket feldolgozó külföldi társaságok kötelesek nyereségük 25 százalékát átutalni a kubai kormánynak. E» — jegyezte meg a miniszterelnök — érintette az Egyesült Államok érdekeit. Ebbe nem nyugodott bele az amerikai kormány, pontosabban, nem nyugodtak bele az amerikai monopóliumok. Megkezdődött a kubai nép ellen irányuló büntetőrendszabályok időszaka. Ezekkel akarták elpusztítani a forradalmat. Kuba még nem is létesített dip- máciai és kereskedelmi kapcsolatot a Szovjetunióval, az amerikai sajtó máris harsogta, hogy „vörös veszély” van, 90 mérföldnyire az Egyesült Államok határától. A Kuba-elle- nes hisztéria —‘ folytatta — a legképtelenebb vádakat szülte a kubai kormány ellen. Castro röviden elmondotta, hogyan gyakorolt nyomást az Egyesült Államok Kubára, csökkentve a kubai cukorbehozatalt. A kubai küldöttség vezetője ezután leleplezte azt az ellen- forradalmi tevékenységet, amelyet az Egyesült Államok folytat. Amerikai repülőgépek gyújtóbombákat szórtak cukornádültetvényeinkre, kalóztámadást szerveztek Havanna ellen, s e gaztettek elkövetői ma szabadon jámak-kelnek az Egyesült Államokban. Bár az amerikai kormány tagadta, hogy felelősek ezekért a cselekményekért — folytatta Castro —, egészen nyilvánvaló, hogy a repülőjépeket az Egyesült Államokból küldték. Nevetségesnek minősítette az amerikai kormány „magyarázatait”, emlékeztetve arra, hogy ugyanilyen magyarázatokat adott az U—2 repülőgép ügyében is. Amikor a légitámadásoknak vége szakadt, megkezdődött a gazdasági agresszió. Az amerikai monopolisták azt hangoztatták, hogy zűrzavar és összeomlás lesz a kubai földreform következménye. De ha valóban ez történt volna, az Egyesült Államok kormánya nem kényszerült volna gazdasági agresszióhoz folyamodni Bővíteni akartuk külkereskedelmünket — mondotta a továbbiakban a kubai miniszterelnök —, minden ország erre törekszik. Kereskedelmi szerződést írtunk alá a Szovjetunióval. Ennek alapján a Szovjetunió évente egymillió tonna cukrot vásárol tőlünk és bizonyos mennyiségű, számunkra szükséges cikkeket szállít. Egyesek elégedetlenek voltak ezzel. Talán ki kellett volna kérnünk az Egyesült Államok külügyminisztériumának hozzájárulását? Mi szabad, független országnak tartjuk és mindig annak is fogjuk tartani magunkat. Az Egyesült Államok súlyos csapást mért ránk. Az amerikai kongresszus olyan törvényt hozott, amely felhatalmazza az elnököt, hogy minimálisra csökkentse a kubai cukorbehozatalt. önök tudják, hogy regionális egyezmények megtiltják a gazdasági agressziót, de az Egyesült Államok kormánya megszegte ezeket az egyezményeket. Kuba saját védelme érdekében az ENSZ-hez fordult. Castro az Egyesült Államok ér. a latin-amerikai államok kapcsolatainak történetét érintve emlékeztetett az Egyesült Államok kubai, mexikói, puerto ricoi, haiti és más agresszióira. Guatemala törvényes kormányát — mondotta — nem is olyan régen döntötték meg az Egyesült Államok agresz- szív cselekményei következtében. Castro utalt arra, hogy a kubai nép védelmet várt az amerikai államok Costa Rica-i értekezletétől az Egyesült Államok gazdasági agressziójával szemben. Ez a szerveztet azonban ehelyett a Szovjetunió ellen vádaskodott. A forradalom eredményei A kubai küldöttség vezetője ezután nagyszerű képet festett azokról az eredményekről, amelyeket a kubai nép a forradalom után elért. Az országban tízezer városi iskolát építettek, és megkétszerezték a falusi iskolák számát. Kuba az első latin-amerikai ország, amely minden feltételt biztosit az írástudatlanság megszüntetéséhez. Százezer kubai mezőgazdasági munkás jutott földhöz. A kis- blrtokok mellett működnek nálunk nagy szövetkezetek is. Földjeinken a legkorszerűbb technikát alkalmazzuk. Elegendő utalni arra, hogy Kuba most hétszer annyi traktort vásárolt külföldön, mint a Ba- tista-rendszer alatt. Castro emlékeztetett az Egyesült Államok kormányához intézett január 27-i és február 23-i kubai jegyzékre, kijelentette, hogy a kubai kormány minden tőle telhetőt megtett a tárgyalások, az Egyesült Államokkal fennálló vitás problémák rendezése érdekében, de az Egyesült Államok kormánya nem volt hajlandó tárgyalni, nem hajlandó leereszkedni a kis Kubához, semmilyen kérdés megvitatására. Kuba kormányát és népét — folytatta Castro — komolyan aggasztja az Egyesült Államok országunkkal szemben tanúsított agresszív magatartása. Az amerikai kormány nyíltan búj- togatja Kubában a reakciós elemeket, hogy harcoljanak a kormány ellen. A Honduras- hoz tartozó Sisna-szigetén, a Karib-tengeren hatalmas rádióállomást építettek, amely Kuba felé sugározza anyagát. Még aggasztóbb az a körülmény — folytatta a miniszterelnök —, hogy szigetünkön van az Egyesült Államok gu- antomol haditengerészeti támaszpontja. Ez az amerikai katonai támaszpont az amerikai katonai vezetőség által ki- robantott atomháború áldozatává teheti Kubát. Ezt a támaszpontot erőszakkal kényszeriiették ránk és a kubai kormány most komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az amerikai haditengerészeti erő, a nemzetközi jognak megfelelően, távozzék Guantanárnőből. (Hosszantartó taps.) Az Egyesült Államok politikusai nem akarják megérteni Kubát. Castro itt élesen elítélte Kennedy elnökjelölt Kuba- ellenes kijelentéseit, aki a hírhedt Monroe-elv zászlaja alatt intervenció szervezését követelte Kuba ellen. De ne gondolják — tette hozzá Castro —, hogy mi együttérzőnk a másik amerikai elnökjelölttel, Nixon- nal. Sem egyikben, sem a másikban nincs politikai értelem. A kubai küldöttség vezetőjének éles szavai, amelyekkel az amerikai elnökjelöltek Kuba- ellenes nyilatkozatait elítélte, nyilván nem tetszettek Bolondnak, a közgyűlés elnökének, aki a szónokot durván félbeszakítva, -kijelentette, hogy az amerikai elnökjelöltek meg- bírálása beavatkozás a választási hadjáratba. Az elnök közbeszólását és a szónok megzavarására tett tapintatlan kísérletét, sok küldött felháborodással fogadta. A nemzetköz,! helyzet kérdéseiről Castro ezután áttért a nemzetközi helyzet kérdéseire. A kubai kérdés — mondotta — csupán egyik tipikus esete annak a harcnak, amelyet az egykor függő népek szabadságukért és függetlenségükért folytatnak. Hasonlít a kongói, az algériai kérdéshez, Nyugat- Irián pröblémájához.Kubaügye — az összes gyarmati népek ügye. A kubai miniszterelnök szenvedélyes haraggal ^beszélt az imperialista monopóliumok ragadozó tevékenységéről, amelyek felosztották egymás között a világot. Hruscsov miniszterelnök beszédében — folytatta Castro — magára vonta figyelmünket azzal a megállapítással, hogy a Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, és nincsenek semmiféle érdekel más országokban. Milyen jó lenne — jegyezte meg Castro a küldöttségek viharos tapsa közepette —, ha minden más ország is kijelenthetné, hogy nincsenek gyarmatai és nincsenek érdekei más országokban. Castro aggodalommal nyilatkozott Eisenhowernek és az ENSZ főtitkárának arról a kijelentéséről, hogy ENSZ fegyveres erőket kell létrehozni, és megfigyelőket kell küldeni néhány országba. Amíg minden nép nem győződik meg arról, hogy az ENSZ-erők nem kerülnek a gyarmattartók befolyása alá, az ilyen javaslatokat nem lehet elfogadni. A kubai miniszterelnök behatóan elemezte az ENSZ-csapatok kongói tevékenységét, amely a gyarmattartó hatalmaik érdekeinek védelmében merült ki. Ezután kitért az algériai nép függetlenségi harcának problémájára. — Merő ostobaság azt állítani — mondotta —, hogy Algéria Franciaország része. Algéria ugyanúgy Afrikához tartozik, irt/int ahogy Francia- ország Európához. A leszerelés problémájára áttérve, o kubai küldöttség vezetője melegen támogatta az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatokat. Ezek a javaslatok — mint mondotta — szabatosak és konkrétak. Mi gondosan átolvastuk Eisenhower közgyűlési beszédét, de abban a leszerelés és a gyarmati rendszer tárgyköréből semmi konkrétumot nem találtunk. Az amerikai polgároknak el kellene olvasniok Eisenhower és Hruscsov miniszterelnök beszédeit, össze- hasonlítaniok őket és igyekezniük kellene meghatározni, hol van az igazság? A leszerelés problémáját, ezt a rendkívül fontos problémát — folytatta Castro — itt, a közgyűlésben és nem a bizottságokban kell megvitatni, ahogy egyes küldöttségek követelték. Mindenki rakja ki kártyáit az NEW YORK (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint megérkezett az ENSZ főtitkári hivatalába Dayal indiai diplomatának, Hammarskjöld kongói rendkívüli helyettesének e'ső helyzetjelentése. A jelentés szerint az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek 'étszáma szeptember 21-én 16 400 fő volt. de — állapítja meg jelentésében navai — ez a létszám hamarosan csaknem 19 000 főre emelkedik. Dayal jelentése természetesen helyesli az ENSZ kongói magatartását. LEOPOLDVILLE: Leopoidvilleben Rikhye indiai tábornok, Hammarskjöld ENSZ-főtitkár katonai tanácsadója. sajtóértekezletet tartott. Elmondotta. hogy most tért vissza Katanga és Kaszai tartomány határáról, ahol az ENSZ-erők „semleges övezetet" létesítettek. A tábornok ezután kijelentette, hosv „európai tisztek” állnak a szakadár Csőmbe csapatai élén. de nem volt hajlandó elárulni, vajon a tisztek belg’k-e. , A továbbiakban közölte, hogy az EN^^-varancsn^'-íg „kivonja Leopoldvilleböl” az ENSZ rendfenntartó erők ghanai envséneit és velük váltja le a kaszai tartományban állomásozó tunéziai egységeket. A közlés újabb bizonyítéka annak, hogy aj ENSZ kongói parancsnoksága a Lumumba törvényes kormánya elleni lázadókat támogatja, mert a ghanai csapatok áthelyezéséj vei a ’ázadók oldalán álló Mobutu ezredes követe'ését teljesíti, Mobutu ismeten sürgette. i./olítsák el reongó fővárosából Tmnbával rokonszenvező ghanaj katonákat. Az AFP jelentése szerint Mobutu az ENSZ-nyilatkozat elhangzása után kijelentette, hogy az ..ENSZ főtitkár képviselője a legkisebb mértékben kielégítette követelését.” Hozzáfűzte. hogy a ghanai egységek parancsnokát háziőrizetbe vették és fegyelmi eljárást indítanak ellene. (MTI) A bonni bíróság „ártatlannak" tartja Oberländert BON fl (ADN): A bonni törvényszék megszüntette az eljárást Oberländer ellen. A bonni törvényszék figyelmen kívül hagyva az NDK Legfelsőbb Bírósága előtt lezajlott pert — amelyben Oberländert, bizonyító erejű okmányok és tanúvallomások alapján életfogytiglani fegyhazra ítélték —, s megállapítja, „semmiféle ténybeli gyanú sincs arra vonatkozóan, hogy Oberländer részt vett volna a vezetése alatt álló Nachtigall zászlóalj tömeggyilkosságaiban”. (MTI) Brit tisztek irányításával folyik a Jordániái * csapatösszevonás Szíria határainál KAIRÓ (AFP): Husszein Zulfikar Szabri, az Egyesült Arab Köztársaság helyettes külügyminiszítere. hétfőn a minisztériumban kereste fel Sarikit, Jordánia kairói nagykövetét, hogy tájékoztassa azokról az aggodalmakról, amelyeket a Szíriái határ mentén történő jordániai agresz- sziók és csapatösszevonások keltenek — jelentette ki 8 kairói rádió. A rádió szerint a jordániai és izraeli csapatösszevonások tovább folynak a szíriai határ mentén. A jordániai csapatokat nemrégiben Jordániába érkezett brit tisztek szervezik. Nemrégiben sok brit repülőgép érkezett Ammanba. a jordániai légierő felségjelével* jelentős mennyiségű lőszer- és fegyverszállítmánnyal. (MTI) „Szabadságot a gyarmati népekaek“ Nemzetközi diákgyűlés Moszkvában MOSZKVA (TASZSZ): az általános és teljes lőszeréNegyvenkilenc ország Moszk- lésre tett javaslatát. vában tanuló diákjai — akik Az egyhangúlag elfogadott, között képviselve van Afrika, Hammarskjöld ENSZ-főtitkár- Azsia, Latin-Amerika és Euró- hoz és a világ valamennyi korpa — hétfőn gyűlésre jöttek mányfőihez címzett határozat össze a moszkvai egyetemen, követeli, hogy azonnal és telje- hogy megvitassák a szovjet sere számolják fel a gyarmati kormány nyilatkozatát a gyár- rendszert. mati népek felszabadításának A gyűlés részvevői táviratéi függetlenségük megteremte- üdvözölték NyUdta Hrus- sének szuksegességerol. A .... felszólalók egyöntetűen támo- csovnak, az ENSZ-uiesszakon gatták a szovjet kormánynak tett javaslatait. (MTI) asztalra és mutassa meg, ki híve a leszerelésnek, és ki van ellene. A kubai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy haladéktalanul meg kell oldani a Kínai Népköztársaság; liNSZ-képví selctének kérdésé^. Az a tény, hogy a közgyűlés még tárgyalni sem hajlandó a Kínai Népköztársaság képviseletének kérdését, ellentétben áll e nemzetközi szervezet értelmével. Viszont képviselete van itt egy olyan csoportnak, amely csupán az amerikai haditengerészeti erők segítségének köszönheti létét. Nem vehetünk tudomásul ilyen igazságtalanságot — hangsúlyozta a kubai kormányfő. — Az amerikai vezető körök, amelyek most szembehelyezkednek Kína* ENSZ-képvlselete kérdésének megvitatásával, a világon a legreakciósabb erők szövetségesei. Harcolnak a népek szuverenitása ellen, hogy fenntarthassák a katonai támaszpontok rendszerét a Szovjetunió körül. Nem állhatnak a földet követelő parasztok oldalára, mert a nagybirtokosok szövetségesei. Nem lehetnek az elnyomott országok szövetségesei, mert a monopóliumok oldalán állnak. Castro ugyanakkor hálával emlékezett meg arról a támogatásról, amelyben Amerika haladó erői részesítik a kubai népet. Castro kijelentette, hogy a kubai forradalmi kormány meghirdeti a parasztok jogát földjük használatához, a munkások jogát munkájuk eredményeihez, a diákok jogát az ingyenes oktatáshoz, az indiánok és a négerek jogát ahhoz, hogy az ország többi állampolgárával egyenlőek legyenek, minden ország jogát a szabad nemzetközi kereskedelemhez, a népek jogát a teljes szuverenitáshoz, a munkások jogát saját fegyveres milíciájuk felállításához. Ez a kubai forradalom programja — mondotta Castro. A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták a Kubai Köztársaság miniszterelnökének több mint négyórás beszédét és viharos tapssal fogadták beszédének zárószavait. Sok küldött felállt helyéről, odament Castróhoz és kezet szorított vele.
